Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

/

1984. december 24. • PETŐFI NÉPE m 3

Kőhidai karácsony

A sopronkőhidai fegyház hétköznapjairól többen is tudósítanak. Almásy Pált és Révay Kálmánt, a Felszabadító Bizottság katonai vezetőinek perében ítélték halálra, majd kegyelemből 15 évet kaptak. Ott benn mindketten ír- niqkosjcodtak. Közben Almásy nap- tót vezetett. Révaty Kálmán pedig íájzok sokaságában örökítette meg a „benti élet” sok-sok mozzanatát. A vészterhes'napakról tanúskodik Novák Károly memoárja (Találkozásom » történelemmel) és a der.űs lelkű Markos György a Vándorló fegyház c. könyvében.

Tőlük tudjuk, hogy 1944 december közepétől itt működött a Budapestről áttelepült hadbíróság, a Vezérkari Főnök III, sz. törvény-' széke, amely a kimondhatatlan «nevű .,A nemzet totális mozgósításával és harcbaállításáival megbízott m. kár. tároanélküli miniszter mellé beosztott tábornak, mint Illetékes parancsnok bírósága” néven is folytatta tevékenységét. De az emberek máig is csak úgy nevezik, hogy a Dominies,-féle vér. bíróság. Ö volt ugyanis a perek .többségélnék tárgyalásvezetője.

A legértékesebb rab Bajcsy-Zsi- linszky Endre volt, akit több más fogollyal együtt — köztük volt Almásy és Révay is — 1944. december 12-én késő estére szállítottak át Sopronkőhidára. A Margit körúton Kelemen Kornél ügy- svédnek .még sikerült elodázni Zsilinszky ítéletét azzal, hogy a képviselőt védi a mentelmi jog. Sopronban azonban iratok nélkül is, minden formai követelmény mellőzésével kiadták őt hóhérainak.

Tudta, hogy mi vár rá. Erős lél •lékkel, sorsával megbékélve készült a még hátralevő nehéz órákra. A mártíromságot tudatosán vállalta, abban a hitben, hogy halálával a népnek, az országnak tesz szolgálatot. „Példát akarok adni nemzetemnek” — mondta ezekben a napokban. Egy nyilasellenes hadbíró már korábban ■megmondta neki, hogy kivégzik. a .tárgyalás már csak üres komédia lesz. Hiszen még nincs is ítélet, de máris kitűzték az akasztás napját.

Valamennyi feljegyzés arról tudósít, hcjgy e hitben -rendezte dolgait, s készült fel a várható megpróbáltatásra. Még a jókedvből is tellett, hiszen I rab társ , által felajánlott meleg ruhát így Utasította vissza: „Hát nem mindegy, hogy az ember náthás-e, vagy sem, amikor akasztják?”

December 23-a szombati napra esett. Almásy feljegyzi naplójában: „Bandi bácsi pőre”. Másodszor állt most hadbíróság elé. De ami ott volt, az nem más, mint a törvény .megcsúfolása. Nem en• Eskulits Tamás szobrászművész, aki jelenleg Kecskeméten dolgozik, Bajcsy-Zsilinszky Endre egészalakos szobrát ■ mintázza meg. A tervek szerint a budapesti Deák téren avatják fel a politikus kőalakját, jövőre.

gedíék odautazni ügyvédjét. Kelemen. Kannáit, elutasították a bizonyítási eljárás kiegészítését, a fellebbezés lehetőségét. Tanúkat sem hallgattak ki. Az utolsó szó jogán csak perceket beszélhetett.

Daminicsruak még így is szemébe vágta, hogy a „Németországgal való együttműködés hazánk katasztrófáját okozza ... Magyarország csak úgy menekülhet meg, ha azonnal kilép a háborúból, és a szövetségesek oldalára áll.” Elismerte, hogy részt vett az ellenállási mozgalomban, de magát- nem tartotta bűnösnek.

A tárgyalásit vezető Dominies a hadbíróság tanácskozásán .ki jel gin- tette: „Kész ítéletté1 jöttem! Baj- csy-Zsilinszky Endrét halálra kell ítélni.” A bírbság 'tagjait: mag is fenyegette, hogy aki .nem ért vele egyet, azt bűnpártolás címén ' felelősségre .vonják. Érsek Albert ’alezredes volt a bíróság elnöke. Az ítéletet aláírta, bár 'később úgy nyilatkozott, hogy ő ezt közönséges gyilkos sásnak tartotta. Később még Tasnádl Nagy

András, a parlament elnöke is kénytelen volt elismerni, hogy „Zsilimszkyt törvénytelenül végezi tók ki”.

Nem volt mód a fellebbezésre sem. Hiába kérte az egyik ügyvéd, hogy tegyék félre az ítéletet az ünnepek utánra. Dominies nyomban Kőszegre sietett hogy megszerezze a vezérkar jóváhagyását. Tekintettel az ünnepekre, még az ügyész is halasztást javasolt. „Értsék meg. végezni akarok. Nyugodt karácsonyi ünnepeket szeretnék” — felelte. Pedáns egy gyilkos volt; nem szerette a restanciát.

A Felszabadító Bizottság elnökének utolsó óráiról a fegyház lelkésze, Bárdosi Jenő tudósít. 24-én reggel ő .kereste fel cellájában Bajcsy-Zsiii.nszkyt, aki ép- p°'o levelet int Közben Domiínics hívatta, s közölte, hogy nincs kegyelem. Mire visszatért zárkájába, azt már sir,alomházzá alakították át. Az asztalkán feszület, mellette két gyertya. Zsilinszky a lelkésznek Tárnáról beszélt, hogy annak temetőjében szeretne nyugodni.

Az ítélethirdetés utáni két óra gyorsan eltelt.. Jött az őr és szólította: „Képviselő úr. legyen szíves jönni!” Drámai percek voltak. A zárkát őrző katona kezet csókolt neki. 'Személyében egy nép búosúzott el nagyszerű fiától. Dominies az egzékuciöhoz nem kapott hóhért. A felhívásra hámom fegyőr jelentkezett, hogy végezzenek a hazalárulóval, aki felrobbantotta a Margit-hidat. Mert ezt hazudták .nékik. Italt és fejenként 25 pengőt kaptak.

Ba jcsy-ZsilinsZky utolsó szavai ezek voltak: „A történelem engem fog igazolni. Én jó ügyért halok meg!” Aztán, elvégeztetett. Mint a 49-es tábornokok, ő is bitófán fejezte be életét. És még mennyien jöttek utána! Fisch Emil mérnök; Topa János technikus; herceg Odeschalchi Miklós, a pilóta; a győriek: Németh László János és Steczer Lajos; Kádár Klein Elek; vagy a hite miatt felakasztott Dejy József. És még hosszú lenne a sor.

Az egyik .rab táms , ír ja, hogy Bajcsy-Zsiiimszky cellá ja, a 252-es zárka ezután már nem kapott új lakót. A nagy .mártír tiszteletet parancsolt még halála után is. Ható porait, a f elszabadult magyar nép 1945 tavaszán exhumál- tatta és Budapestre szállíttatta. Az O.rszágház kupolacsarnokában ravatalozták fel. majd kívánsága szerint Esze Tamás földjén helyezték nyugovóra. A nagy kuruc hazatalált övéihez; a néphez, amelyet annyira szeretett.

G. J.

NEHÉZ PÁLYÁN

Segít a szeretet

Autóbuszon - ülve kezdem el fogalmazni e sorokat, s nem éppen nyugodt körülmények között: a jármű csak lassan araszolva haladhat a sűrű köd szinte tejfelbér alagútjában. Á sofőr még így is elég gyakran kénytelen rálépni a fékre. Az egyik alkalommal hosszasan várakozunk: két, ronccsá gyúródott gépkocsi és köréje vont embergyűrű torlaszolja el az utat. ,fernes látvány” — néz vissza 'később az elöltem ülő ifjú hölgy, akii néhány perc múltán vidám történetbe keto.

Ezen eltűnődöm: lám. milyen, könnyű beletörődni a mások bajába! Legalábbis bizonyos helyzetben. Mert ahonnan jövök — a garai egészségügyi gyermekotthonból —, ott bizony nehéz volna tehetetlenséget kifejező vállrándítással vagy kézlegyintéssel elfordulni attól, amin segíteni már nem lehet. Akik ott hivatásra találnak — mint Gaugesz Józsefné gondozónő —, azok persze meg sem próbálkoznak ilyesmivel. Fényévnyi távolságra áll tőlük az az embertípus, amelyiket József Attila így jellemzett: „Szívére veszi terhűnk,, gondunk.. Vállára venni nem bolond ...”

— Hogy került ide? '

— Régtől tekintgettam én már errefelé. A hatvanas évek elején, amikor a pici gyerekektől népi vállalhattam tartós elfoglaltságot, gyakran jártam kukoricát kapálni, a bácsszentgyöngyi határba. Itt bicikliztem el az épület előtt, és kíváncsiság támadt bennem, hogy vajon miilyen élet folyhat a kerítés mögött? Egyszer aztán alkalmam nyílt a bepillantásra: az egyik 'rokonom máshová ment el innen dolgozni, és én gyorsan a helyére léptem.

— Mit szólt ehhez a család?

. — A férjemnek nem nagyobb tetszett, de nem is ellenkezett. Meg volt győződve róla, hogy úgy járok majd én is. mint jó néhány utcánlkbéli asszony: néhány hétnél, esetleg hónapnál nem bírom tovább.

— Emlékszik az első napra? i

— Nem is lehet azt elfelejteni! Délben jöttem, és rögtön a kezembe nyomtak égy tányér levest, hogy etessem meg az ablak melletti ágyban fekvő, tíz év körüli kislányt. Még a nevére is emlékszem: Erzsikének hívták. Nagyon nehezen nyelt, körülöttem meg ott csetlett-botlott vagy három másik apróság. Azt sem tudtam, mit csináljak. Utánuk kapjak vagy a tányért féltsem, hogy rá ne boruljon a meleg leves Erzsikére ... — Változott azóta az intézmény?

— Akkor még a régi épületben voltunk, amelyik kaszárnyaként 1 szolgált valamikor. Sóikkal alacso- ! nyabbak és sötátebbsk voltak a termeik, amelyek- . ben húsz-húsz gyerek lakott, két-.két gondozónő felügyelete mellett. Most két' teremben, van huszonnyolc, három gondozónővel. A két szoba között van * a közösen használt fürdőszoba Nagyon kényelmes

elrendezés, engem valahogy mégis zavar, mert nehezebben tekintem át a terepet: amíg átfutok a fürdőszobába valamiért, addig esetileg, összecsapnak a gyerekek. Lehet persze, hogy mindez-csak a szokás hatalma nálam: huszonkettedik éve vagyok itt.

—. Sok gyerekkel lehetett dolga. Kire emlékszik vissza a legszívesebben?

— Sanyiikéra. Nincs egy órája, hogy emlegettem. Sajnos, ő már nincs közöttünk, mert betöltötte a tizennyolcadik évét, és egy szociális otthonba került. Magas, szőke fiú volt, és elképesztően éhes a szeretette. Ha beléptiem közéjük és meglátott, azonnal indult felém, az előretartatt fejecskéjére téve kezeit: így kért arra, hogy simogassam meg a buksiját. Ha ez valami miatt véletlenül elmaradt, vagy. a műszak végén elfelejtettem elköszönni tőle, akkor a váltótársam nehéz órák elé nézett, mert Sanyika sírt, rázta a kilincset, tépte magáról a ruhát.

— Mi lenne az a tanács, amivel a pályakezdőket útnak indítaná?

'— Először is figyelmeztetném: aki ide csak azért jön, hogy állása, rendszeres jövedelme legyen, az rossz helyre jött. A másik: igyekezzen minél jobban. megismerni a gondjaira bízottakat. Mert az egyik nem engedi, hogy a másik hozzáérjen, a másik viszont inkább percenként orralbukik, de ott akar futíkároznii, játszani a többi között. És még valami: nem elég, hogy'odaadjuk nekik az ételt, a ruháit,- a játékokat. Az is fontos, hogy miként adjuk ezeket oda: hogy sugárzik-e mozdulatainkból a szeretet. Mert ezt megérzik ők is, mint mindén ember.

Káposztás János

FENYŐÜNNEP KECSKEMÉTEN

A terem. középén csillogó, hatalmas fenyőfa, körülötte pedig hatszáz kipirult arcú, boldog kisgyerek. Szombaton délután a hatodszor megrendezett fenyőünnepre a megye valamennyi iskolájából érkeztek résztvevők az Erdei Ferenc Művelődési Központba. Ismerősök és ismeretlenek, kicsik és nagyok együtt táncoltak, énekeltek az ünnepi forgatagban. Képeink a béke jegyében megrendezett fenyőünnep emlékezetes pillanatait- örökítették meg.

V A fenyőünnepet a császártöltési nemzetiségi hagyományokat is ápoló úttörő fúvós- zenekar két tagja nyitotta meg.

• A kecskeméti leninvárosi általános iskola színjátszó csoportja a fellépés előtti pillanatokban.

f

• A mézeskalács-készítés nagy munkájában fiúk is részt vehettek...

■ Csere-bere! Kalocsai táncosok, a felsőszentiváni szerb-horvát tamburazenekar tagjai, hajósi és kiskőrösi kisdobosok és. úttörők ajándékozták egymást a fenyőfa alatt.

• Jól esett az üdítőital fellépés után.

3.ÖIJÉ ÍÉlÚOXií -KiTGq'ü 1 ía^IÍ 7ÍJS.' sm Í9VÍT

(Méhesi Éva képriportja)

PARLAMENTI BESZÉLGETÉS TERVRŐL, TERVEZÉSRŐL

1985: utolsó vagy első?

Az országgyűlés tél! ülésszakán a parlament elfogadta az 1985. évi népgazdasági tervet. Az ülésszak egyik szünetében két képviselővel beszélgettünk. Nyers Rezsőt, a kereskedelmi bizottság elnökét, Kecskemét országgyűlési képviselőjét a jövő évi gazdálkodás várható alakulásáról,

Huszár Istvánt, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatóját pedig az 1985-ös tervből kiindulva a tervezés távlatairól kérdeztük. A két témát éppen a következő esztendő köti össze, hiszen 1985. a VI. ötéves terv zárása és egyben a következő tervidőszak megalapozója is.

NYERS REZSŐ: — Ma még nem tudni, hogy az 1985-ös esztendőt hová soroljuk a gazdaságtörténetben. Vagy a konszolidáció utolsó vagy az új növekedési pálya első éve lesz. De én azt is jó eredménynek tekintem, ha a konszolidációs feladatokat be tudjuk fejezni. Ám ez csak a minimális várakozásom. Az optimális, hogy a következő év megalapoz és elindít egy folyamatot. A kritikus kérdés, vajon fellendül-e a konvertibilis ipari export. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, minőségi változásnak kell bekövetkezni az új szabályozók alapján a > vállalati gazdálkodásban.

Az 1985-ös állami költségvetés jellegzetessége, hogy bevételei a ter.v szerint szépen gyarapodnak, az összeg meghaladja a 600 milliárd forintot. A gazdasági szférából ötszáz _ midliárdot összpontosít a kormányzat. A kiadási oldalon azonban még tart a fogyókúrás időszak. A felhalmozási kiadások változatlan szinten maradnak, a vállalatok állami támogatása némiképp csökken. Nő viszont az egészségügyi és szociálpolitikai kiadások összege. A költségvetés jelentős részét tartalékolásra kell felhasználni. Ezért is mondom, hogy ez a költségvetés még nem a lendületes növekedés, hanem az átrendeződés költségvetése.

A tanácsi gazdálkodást ma a tartalékok kimerülése jellemzi. Ezért a munka nem lesz könnyebb. De a gazdasági szabályozók 1985-ös változása — csakúgy mint a vállalatok — a tanácsok mozgásterének némi bővülését is lehetővé teszi, s ezt a gyakorlatot következetesen folytatni kell a jövőben is. \

HUSZÁR ISTVÁN: — Az 1985-ös esztendő a tervidőszak utolsó éve, s mint ilyen, a VII. ötéves terv megalapozója is. Ezért kedvező, hogy elmozdultunk a holtponttól, a konszolidált gazdaság megteremtésének vége felé tartunk, s módunk van növekedést is figyelembe venni a tervezésnél. Ha előbbre tekintek, a következő tervidőszaktól nagyobb dinamizmust remélek, de a 70-es évek első felének növekedési üteme véleményem szerint nem tér vissza.

Természetesen a jövőt nagyon nehéz előre látni. A távolabbi célok megjelölésekor ezért is van szükség nyitott tervezésre, amikor egy végiggondolt' stratégiához rugalmas taktikát kell párosítani. Az ötéves terv\ megfogalmazásánál nagyobb sávokban is alternatívákban kell gondolkodni. És nemcsak a nemzetközi helyzet alakulásának függvényében. Lehet a változó paraméter például a belföldi hatékonyság- javulás. Milyen lépéssorozatot, teszünk, ha elérjük ebben a kívánt mértéket, és mit, ha almásként alakul.

A Társadalomtudományi Intézettjén egyebek között vizsgáljuk S gazdaság és a társadalom struktúrájának kölcsönhatásait. Például a gazdaság ^objektív folyamatai és eszközrendszerei milyen változást idéznek elő a társadálmi folyamatokban, érdekviszonyokban, és nézzük azt is, hogy a gazdasági stratégiának mik a társadalmi feltételei. Természetesen figyelembe véve mindkét terület öntörvényű szféráit, melyeknek hatásával is számolni kell. Igyekszünk mindezt úgy kutatni, hogy a tapasztalatokat már a következő öt év tervezésében is hasznosítani lehessen. Frázisnak hangzik, amit most mondok, de én a frázisokat nagyon komolyan veszem: a tervezés közös gondolkodás a jövőről. És ebben a gondolkodást érzem fontosnak. Mert a tervezést nem lehet csak a múltból, jelenből levezetni, hanem a jövő távlatait is elemezve kell az abból leszűrhető következtetéseket visz- szaszármaztatni a jelenbe. Yáczi Tamás

V