Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-14 / 267. szám

1984. november 14. • PETŐFI NÉPE • 3 A DUNA KÉT PARTJÁN Solti találkozás • Igor Grigorjevics Csepajkin tábornok emléksorokat ir a solti Vécsey Károly úttörőcsapat nap­lójába. Hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulója alkal­mából! a Magyar Televízió do- kumentumfilmet forgait, megszó­laltatva ellenállókat, á harcban részt vevőket, katonákat, civi­leket. E munka kapcsán látoga­tott megyénkbe Igor Grigorje- vics CSEPAJKIN és Leonyid Sztyepanovics GARBVZ, a Vö­rös Hadsereg nyugalmazott tá­bornokai, hogy végigjárják a hajdani hiarcok színhelyét, Soltra, a nagyközségi tanács épületébe Miskolczi János, a ka­locsai pártbizottság első titkára kíséretében érkeztek. A község vezetőd, ülakói a legkedvesebb vendégnek kijáró tisztelettel fo­gadták őket, A hivatalos kö­szöntőik elhangzása után, az ol­dódó hangulatban Csepajkin tá. bornoki mesélni kezdett. — A Kujbisev nevét viselő műszaki katonai akadémia nö­vendékeként, 1931-ben léptem a Vörös Hadsereg katonáinak so­rába. Ma is büszke vagyok ar­ra, hogy diplomámat Karbisev tanszékvezető altábornagy írta alá, aki példaképem volt. Hősi halála nagyon megrázott: a há­ború idején német fogságba esett, de nem ltudták szóra bír­ni, végül agyonlőtték! A háború idején Ridjakat és átjárókat építettem a Donon, a Búgon, a Dnyeszteren, a Prü­fen és a Dunán, összesen mint­egy százat. Ezenkívül az én irá­nyításommal tisztították meg az aknáktól Dnyepropetrovszk, Odessza és Kisinyov városát. De meg kell mondanom, hogy máig is a legemlékezetesebb hídépítés a Solt—Dunaföldvár közötti volt! Leonyid Sztyepanovics Gar- buz tábornok, a másik vendég szemében tűz gyullad ki: az el­hangzott mondatok számára Is megélit valóságot jelentenek, hi­szen Dunaföldváran az átérke­ző katonákat ő irányította: — Öt hídon folyj az átkelés december utolsó napjaiban, 1944-ben, A németek folyama­tosan lőtték a hídfőállásokat, hogy nehezítsék az átkelést, és temberveszteségejret okozzanak nekünk. Tudtuk: az elkövetke­ző napokban komoly csatákra kerül sor! Hitüer tizenöt pihent hadosztályt és további tíz, SS- harckocsizó hadosztályt irányí­tott erre a területre, „fogadá­sunkra”. És ekkor szörnyű do­log történt: a jeges ár széttépte mind ia3 öt pantonhidiat! Átju­tott. katonáink pedig Dunapen- teie térségében felvették la har­cot a németekkel. — Igen, pontosan tudtuk, a Dunántúlon a mérnetek várnak ránk — folytatta a gondolatot Csepajkin tábornok. Minden harcos, minden tiszt tudta; át kellll kelnünk |a jejges folyón, gyorsan, a lehető legkisebb veszteséggel! Parancsra Solton vártam, és az nem késett! Tolbuhin marsall utasított: építsek a széttépettek helyére új hidat a Dunán. A határidő tizenkét nap! Nagy fel­adat volt, dolgoztunk hajnaltól késő estig. A híd tíz nap alatt elkészült! Január 10-én kato­náink megindulhattak nyugat felé. Meg kel'l említenem, hogy ezt a munkát mintegy ezerötszáz környékbeli Is segítette. Dolgoz­tak Uovasszekérred, szekercével, kalapáccsal! — A híd elkészülése óriási jelentőségű volt — vette át a szót Garbuz tábornok. — Har­cosaink örömére; ma g dg; emlék­szem, amikor újra megindult az átkelés,.. Ezekben a napokiban meg az Is erősített bennünket, hogy Sztálin főparancsnok a Duna vonalához irányított há­rom hadosztályt, három légi- dessziant-hadosztályt és 12 ezer narcost. Gorskov parancsnoksá­ga allatt három hadosztály lo­vas 10 ezer lővaS készenlétben állt! Közölték velünk azt is, hogy Budapestet körülzártuk, a né­metek Székesfehérváron rendez­kedtek be.. Az utolsó szavak utáni csend­ben egy idős férfi lépett a szo­bába'. Kalapját kezében tartva kereste meg a két vendég kö­zül a számára ismerőst. Igor Griigőrjevics Csepajkin is észrevette az újonnan érkezet­tet. Felállt és magához ölelte hajdani solti szállásadóját, Nagy Pétert. Mint kiderült, a helyi terme­lőszövetkezet elnöke — ifjú Nagy Péter — kisfiúként élte át a hídépítés napjait. Jól emléke­zett a fiatal gárda-őrnagyra, aki a munkálatokat irányította. Ha­zament tehát édesapjáért, jöj­jön el; mert minden bizonnyal Csepajkin tábornok azonos a hídépítő őrnaggyal, aki; náluk lakott... Az átkelés után mindkét tá­bornok- tovább harcolt, nehéz csatákban a német csapiatokkal. Emlékezetükben Szekszárd, 'Szé­kesfehérvár, Esztergom, Bicske. Tata, Salgótarján neve él. A legnehezebbek a március első napjaiban lezajlott ütközetek voltak, — és az egyedüli kedve­ző körülmény a magyarok támo. gafása volt —, egyezett meg a két magas rangú vendég véle­ménye. Együtt indultunk a solti híd­főhöz, ahonnan láttuk a túlol­dali Dunaföíldvár nevezetessé­gét, a vártomyot. Csepajkin tá­bornok és Nlagy Péter emléke­zete szerint pontosan a torony­nyal szemközt építették meg a nevezetes hidat. Abban a reményben ■búcsúz­tunk egymástól, hogy a győze­lem napjának évfordulójáig si­kerül még magyar hídépítőket is felkutatná, emlékeikről meg­kérdezni. Selmeci Katalin Ma negyven éve szabadalt tel Solt és Dunaegybáza. • „...megfogtuk a munka végét, mi magyarok is...” — emlékezik Nagy Péter bácsi a hídfőnél. (Pásztor Zoltán felvételei) GYÓGYFÜRDŐK BÁCS-KISKUNBAN? Itt a víz a talpunk alatt Egyik utazási irodánk őszi-téli programfüzetét lapozgattam a minap, s a belföldi ajánlatok kö­zött bukkantam rá Kiskunhalas nevére. „Az it­teni gyógyvíz kiválóan alkalmas reumatikus bántalimaklban szenvedők bajainak enyhítésé­re, illétve baleseti utókezeléséknél is jó hatá­sú” — ezekkel a szavakkal kezdődik az egyhetes üdülés kedvcsinálója. Bevallom, az első pillanatban meglepett, hogy Kiskunhalas olyan közismert gyógyhelyek tár­saságában. szerepel, mint Zalaikarós, Harkány, vagy éppen Bükfürdő. Pedig a furcsa az len­ne, ha éPP a Duna—Tisza közén nem rejtőzné­nek kiváló gyógyhatású vizek a föld mélyén. Hiszen 'bárhová is megyünk az Alföldön, ter- málkutaik 'tucatjait találtjuk, s a felszínre ho­zott vizek közül sok a gyógyhatású Hajdúszo­boszlótól Gyulán át Szegedig. Meleg víz Bács-Kiskunban is van bőven, jó néhány itenmáLvizes strand is található a me­gyében. Híres fürdőhelyek azonban nincsenek. A magyarázat erre elsősorban nem a vizekben keresendő. Hiszen a már említett kiskunhalasin kívül például a tiszakécskei és a kerekdombi víz gyágyhatása sem rosszabb a szomszédos, ám sokkal ismertebb csenkeszőlöi termálvizénél. A déli határ közelében fekvő Dávod pedig egy 1077-es ENSZ-falmérés szerint az első sorban fejlesztendő gyógyfürdők között szerepel a víz minősége alapján. Szép is a dávodi strand, gondozzák, rendben tartják. Arról azonban, hogy itt valamikor gyógy, fürdő lesz, legfeljebb csak állmodnak a község­beliek. Hiszen ehhez rengeteg beruházásra len­ne szükség: a szakszerű gyógyászati kezelés fel­tételeinek megteremtésére, szállásra, az ideér­kezőiknek, az ellátás, a közlekedés megszervezé­sére, a vonzó sportolási és szórakozási lehető­ségekről nem is beszélve. Hasonlóak a gondok máshol is. Kiskunhalason ott az új Csipke szál­ló, ám a Dél -Bács -Kiskun megyei Vízmű Vál­lalat kezelésében Oévő strandfürdő elhanyagolt, korszerűiden. Tiszakécskén szép a fürdő, viszont szállást nem talál az ide érkező. Pedig a környék .lakóit is szolgáló gyógyfür­dőiket a messzi vidékekről, itthonról és külföld­ről összesereglő, gyógyulni és pihenni vágyó üdülők éltetik. A gyógyüdüdés az idegenforgalom egyik országosan fellendülőben lévő, a népgaz­daság számáig is sok hasznot hozó ága. Bük­fürdő, Zalakarós néhány év alatt vált — igaz, nemcsak helyi erőkből fejlesztve — nemzetközi hírűvé. Az elsősorban nyugatról, és a tőlünk északabb­ra fekvő országokból érkező fürdővendégék út­vonalából, érdeklődéséből, s így az idegenfor­galmi beruházásokból a Duna—Tisza köze elég­gé kiesik. Ha a nemzetközi turizmus felhajtó­erejére rövid távon nem lehet építeni, kisebb idegenforgalmi központok kialakítására van igény és lehetőség. A legegyszerűbben ott tűnik járhatónak ez az üt, ahol a termálvizet gazda­sági célra is hasznosítják. Ám a gazdasági feL használás szintén komoly (befektetést igényel, és igen nagy kockázattal jár, Á megye mezőgazda- sági üzemei az elmúlt évben félmillió köbmé­ternyi meleg vizet hasznosítottak. Ez az összes energiafelhasználásnak csupán ezrelékekben mér­hető részét tette ki. Pedig termálvíz egyre több van. A meddő olajkútfúrások legtöbbjéből ma­gától is a felszínre tör, s gondot az elvezetése, a környező termőföldek megvédése akoz. Akad jó példa a hasznosításra. A kiskunmaj- sai Jonathán Termelőszövetkezetben nemcsak a kertészetet és. a baromfitelepet fűtik a földiből buzgó forrásvízzel, hanem „mellékesen” fürdő­zésre is használják. Társadalmi összefogással fél év alatt építették fel az új fürdőt, melynek vize az eddigi elképzelések szerint a harkányihoz ha­sonlítható. Nagybaracskán a község lakóinak anyagi hozzájárulásával próbálják megteremte­ni a szintén gyógyhatásúnak ígérkező víz hasz­nosításának feltételeit. A felsorolást lehetne még folytatói, de talán ennyiből is kiderült, hogy nem vagyunk híján az értékes termálvizeknek. A lecke fel van ad­va: orvosok, gazdasági és idegenforgalmi szak­emberek együttműködésének eredménye lehet hasznosításuk. Talán nem is olyan sóké nem kell feltétlenül Hajdúszoboszlóra Gyulára vagy Har­kányba utaznia annak, aki gyógyfürdőben sze­retné kezeltetni és kipihenni magát. Hiszen itt van a víz a talpunk alatt... Lovas Dániel TÖBB KISMÉRETŰ FIGURA, NAGYOBB CSOMAGVÁLASZTÉK Alig három TkiTM t r j * a Mikulás — Mikulást varva az év végi ün­nepek „előhírnöke”. Az édes­ipar a kereskedelemmel közösen a korábbi évekhez hasonlóan ez­úttal is jól felkészült; kellő meny. ny iséget és színvonalas válasz­tékot biztosítva csokoládémiku- lásból, -csizmából, szaloncukor, bál; táblacsokoládéból. Csokoládéfigurákból 1100 ton­na kerül az .üzletekbe, mintegy 53 százalékuk a keresettebb tej- csokoládéból készült. Ennek ará. nyát nem tudják növelni, eltart­hatósági ideje jóval rövidebb, mint az étcsokoládéé. Javult vi­szont, illetve az igényekhez job­ban igazodik a figurák súly sze­rinti megoszlása: több lesz a kis­méretű és közepes méretű miku­lás és csizma, s a túlméretezett­nek .tekinthető félkilós, vagy an­nál nagyobb figurák mindössze az összmennnyiség 23,4 százalé­kát teszik ki. A csokoládéfigurák egy része — nyolc tonnányi — diabetikus kétszítroény, s ez vár­hatóan elég lesz azoknak, akik egészségi okokból nem ehetnek csokoládét. Idei újdonság a tejcsokoládé­figurákkal töltött 30 dakás dísz­doboz, igaz, hogy nem túl olcsó, de a viszonylag korlátozott rneny- nyiség várhatóan gazdára talál. Az édesipari vállalatok bővítet­ték a mikuláscsomagok válasz­tékát: a korábbi egy helyett az idén 'háromféle összeállítást ké­szítenek, ezek 25—30 forintos áron' kaphatók. A kiskereskedelmi vállalatok úgy szervezik meg a boltok áru­ellátását, hogy még az utolsó na. pókban is lehetőleg mindenütt kaphatók legyenek a csokoládé- figurák. Amennyiben szükség lesz rá, az üzletek között át is csoportosítják az árut. A BÍRÓ TOLLÁBÓL: Kártyaadósságok, kocsmai hitelek Bírósági úton nem érvényesíthető követelések Minden szerződésből, amely a felek egybehangzó, önkén­tes akaratnyilvánítása alapján jön létre, kötelezettség kelet­kezik a szolgáltatás teljesítésére, és jogosultság annak köve­telésére. Ez a kissé száraznak tűnő jogi megfogalmazás any* nyit jelent, hogy a szerződés megkötése szabad akaratelha­tározással történik, arra kényszeríteni senkit nem lehet. Ugyanakkor a létrejött megállapodáshoz a felek kötve van­nak, attól elállni vagy a vállalt kötelezettséget nem teljesí­teni „meggondoltam magam” alapon nem lehet. A jogszabá­lyok is védik a szerződésben résztvevők érdekeit, ezért álta­lában jogi segítséget nyújtanak a követelések kikényszeríté­séhez. \ Nincs azonban minden esetben így, vannak oly sín követelések, amelyek teljesítése bírói úton nem kényszeríthető ki. Ide tar­toznak többek között azok az igények is, amelyek eredetileg ugyan érvényesíthetők voltak, de mivel a jogosult hosszabb időn át nem élt jogával, már nem fűződik társadalmi érdek a meg­valósulásukhoz. Ezek az úgyne­vezett elévült követelések, ame­lyek bírósági úton nem érvénye­síthetők. Természetesen az ön­kéntes teljesítés joghatályos^, vagyis később nem követelhető vissza. Ugyancsak nem érvényesíthe­tők bírósági úton azok a köve­telések, amelyek már keletkezé­sük idején sem voltak hatósági­lag kikényszeríthetők. Ide tartoz­nak a játékból, fogadásból eredő követelések, ha ezekre nincs ál­lami engedély. A tiltott szerencsejáték űzése is jogszabályba ütközik, ezért az ilyen játékszerződés semmis, és így érvénytelen. Természetesen itt a szerződés nem úgy jön lét­re a játékosok között, hogy azok leülnek, és „papírt írnak róla”, hanem szóban vagy akár ráutaló magatartással megegyeznek egy- egy parti tétjében. Nem árt tud­ni, hogy nem mindegyik kártya­játék tiltott szerencsejáték. így például, ha a kártyaadósság a közkedvelt ulti játékból ered i— amely nem tiltott szerencsejáték — a követelés bírósági úton ugyan nem érvényesíthető, de az önként, „becsületből” kifizetett adósságot később nem lehet visz- szakövetelni. Más a helyzet, ha az adósság huszonegy ezésből, vagy fajjerozásból (tiltott sze­rencsejáték) keletkezik. Ez sem­mis szerződésnek minősül, ezért a szerződéskötés előtti helyzetet kell visszaállítani, vagyis az ön­ként teljesített szolgáltatás is visszakövetelhető. A Polgári Törvénykönyv indo­kolása rámutat, arra, hogy a meg­engedett játéknak vagy fogadás­nak nincsen olyan gazdasági vagy erkölcsi célja, amely indokolttá tenné a teljes jogi védelemben való részesítését. A törvény ezért kizárja az ilyen, szerződésekből eredő követelések bírósági érvé­nyesítését. Játék és fogadás lebonyolításá­val viszont állalmi vállalatok is foglalkoznak! (Totó, lottó, külön­böző sorsjátékok.) Az ilyen játé­kokból befolyt jövedelem társa­dalmilag hasznos célt szolgál, az állami ellenőrzés pedig biztosít­ja a játékszabályok megtartását. A jogszabály ezért az állami en­gedéllyel lebonyolított játékból és fogadásból keletkező követe­léseknek a bíróság előtti érvé­nyesítését lehetővé teszi. Viszont a kifejezetten játék és fogadás céljára adott vagy ígért kölcsönkövetelés bírósági úton akkor sem érvényesíthető, ha a kölcsön nyújtása vagy ígérete engedélyezett játék, vagy fogadás céljára történt. így hiába köve­telte vissza a 20 ezer forintját az a felperes is, akitől a „holtbiz­tos” tippekkel rendelkező totójá­tékos kérte kölcsön a pénzt. A vesztésben levő játékos „fut a pénze után”, és ha kiürül a tárcája, különböző kölcsönpén­zekkel üldözi a szerencséjét, igyekszik Fortunát jobb belátás­ra bírni. A jogszabály ezért a „gyeplő” szerepét igyekszik be­tölteni, és iazt akarja megakadá­lyozni, hogy a játékszenvedély a játékost anyagi erejét meghaladó költekezésre késztesse. Nyilván­való, hogy a kölcsönadó kétszer is meggondolja, nyújtson-e hi­telt, ha tudja: a pénzét az ön­kéntes visszaszolgáltatás hiányá­ban hatóságilag nem követelheti vissza. Viszont amennyiben a kölcsönadó nem tudta, hogy a kölcsönt kifejezetten játék vagy fogadás céljára kérték tőle, és azt a kötelezett erre kívánja fel­használni, abban az esetben a kölcsön visszakövetelhető. A bi­zonyítási eljárás feladata annak tisztázása, hogy a kölcsön kérése milyen célra történt, illetve a kölcsönadó mennyiben volt tisz­tában azzal, hogy mire használ­ják a pénzt. Nincs jogszabályi lehetősége az úgynevezett kocsmai hitel bíró­ság előtti érvényesítésének sem, ennél fogva bírósági határozat­tal nem kényszeríthető ki a hi­telben kiszolgált szeszes ital ára. Így tehát a kocsmákban és más italmérési helyiségekben — ide­értve azokat a kereskedéseket is, ahol szeszes italokat kis meny- nyiségben is árusítanak — a hi­telezett ital árát a bíróság nem ítélheti meg, még akkor sem, ha az italfogyasztó tartozását kife­jezetten elismeri. Az italozó em­ber bizonyos mennyiség elfo­gyasztása után elveszti önkont- rollját, mindenkit szeretni kezd, és Űzet fűnek-fának. Különösen akkor menne ez könnyen, ha hi­telben, „írja a többihez”-alapon történne a „rundók” rendelése, így viszont a kocsmáros tisztá­ban van azzal, hogy a hitelben kiszolgált ital árát nem követel­heti vissza, ezért általában „sző­rös szivűvé” válik, és nem ad pénz nélkül semmit. Ezek a szabályok irányadók akkor is, ha a hitelezés nem ki­fejezetten kocsmában, italbolt­ban vagy vendéglőben, hanem például vállalati büfében vagy klubban történik. Az egyik ügy tényállása szerint a zártkörű klubban, ahol az italon kívül az ételt is hitelben szolgálták ki, az egyik vendég „elfelejtette” a számlát rendezni. A perben az alperes azzal védekezett, hogy az általa elfogyasztott étel és ital ára kocsmai hitelnek minősül, ezért azt bírósági úton nem le­het követelni. A bíróság ítéleté­ben rámutatott arra, hogy a jog­szabály csak a hitelben kiszolgált italra vonatkozik, az ételre nem, ezért á feledékeny vendéget az általa elfogyasztott étel árának és a per egyéb költségeinek megfizetésére kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság törvé­nyességi határozatában leszögez­te, hogy nem minősül hitelnek a jogszabály által megengedett ter­melői borforgalmazás során meg­kötött adásvételi szerződésből fakadó vételár-követelés. (Az al­peres 146 liter bort vásárolt a felperestől, de a vételárat a szer­ződés megkötésekor nem fizette ki, hanem csak egy elismervény készült, amely szerint a vevű kötelezettséget vállalt a bor árá­nak két héten belüli kifizetésé­re.) Az ítélet szerint a kocsmai hitel fogalmi éleme, hogy a sze­szes ital árának meghitelezése valamilyen italmérő helyen tör­ténjék. Nem minősül azonban ilyennek az egyéni bortermelők nagyobb tételű boreladása, mert arra külön jogszabályi rendelke­zés vonatkozik. Dr. Varga Miklós megyei bíró (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents