Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-13 / 266. szám
1984. november 13. # PETŐFI NÉPE • 3 Kölcsönös érdekeltség Fejlődik a tagság és a fogyasztási szövetkezetek kapcsolata A MÉSZÖV elnöksége nemrégiben áttekintette az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek tagjainak anyagi kapcsolatait, kölcsönös érdekeltségi rendszerét. Bedő Tiborral, az általános titkárság vezetőjével arról váltottunk szót: miképpen jelentkezik a megye legnagyobb létszámú szövetkezeti formájánál ez a kötődés. A. FIATALABBAK KÖSZÖNETÉ Gondoskodás a tanyán élő emberekről Néhány évtized alatt sok minden megváltozik egy-egy községben, így Izsákon is. Szerencsére. Ha az utcákon végigsétál az odalátogató, mindenütt új házakat lát. Némelyik terpeszkedve, dölyfösen áll, a másiik szerényebben. Persze ezek részint külsőségek: kinek, milyenre futotta. Ami a fő: mostanára megváltozott, könnyebb lett a gyakran nélkülözéshez szokott parasztember élete. Az új generáció már „városias” szolgáltatásokkal, 'kényelemben ne_ velkedhet fel. Izsák főutcáján, az egyik még bepuoolatlan ház előtt, olyan nagyővodás forma fiúcska rakta kis teherautójára a homokot. Amikor megkérdeztem, hogy érzi magát az új házban, az őszi vetőfénybe hunyorogva nézett rám, s kurtán válaszolt: jól. Később megeredt a nyelve: — Csak az a legbajabb, hogy a mama nem alkar bejönni a tanyáról... Ez tényleg baj. Hasonló dolgok miatt sokat fő a helyi Sárfehér Termelőszövetkezet vezetőinek is a feje. Erről beszélgettem Szarvas Józsefnéval, a nőbizottság elnökével és Fenyvesi Pálnéval, a -közművelődési, oktatási és szociálpolitikai bizottság elnökével. Elmondták, hogy nehéz, sőt nem is lehet -kettőjük -munkáját szétválasztani. Tevékenységüket éke_ sen szóló „hivatalos” nyelven is meg tudják fogalmazni — említették —, de... — Ezt a munkát lehet aktatologató módon végezni. úgy, hogy a -tervben szereplő pontokat „kipipáljuk” — mondta Fenyvesi Pálné, miközben Szarvas Józsefné mosolyogva bólogatott. — Szerencsére mindketten szívvel-ilélekkel csináljuk, amit vállaltunk: az idős tagjaink, nyugdíjasaink gondozását. Rendszeresen látogatjuk őket, intézzük ügyesbajos dolgaikat. Megtudtam még azt» is, hogy két szociális gondozó kap fizetést a termelőszövetkezettől, ök tizennyolc idős embernek viselik gondját. Fenyvesi Pál_ né neveket nem mondva, de érezhető nehezteléssel említette: — Sokan vannak, akiket egyedül hagytak a gye. refceik. ök meg büszkék, nem mennek szeretetért, támogatásért könyörögni. Amikor levélben, vagy személyesen -felkeresem őket — figyelmeztetni „elfelejtett” gyermeki kötelességükre —, könnyen odavágják: a földjük persze az jó volt! (Most gondoskodjanak róluk! Látna egy örökösödési .tárgyalást... Nagy gondban van most a bizottság, mert az egyik nyugdíjas az ingatlanát — hálából a gondoskodásért • Szarvas Józsefné: — • Fenyvesi Pálné: —' Többet szeretnénk mint Jóban, rosszban velülc. szólamokat kell lennünk. i téeszre szeretné hagyni. El nem fogadhatják, viszont tervezik, hogy a jövőben -valamilyen alapot hoznak létre; az ilyen adományokat felhasználva még töb_ bet .tehetnének a rászorulókért. — Nemcsak elesett, idős tagjaink vannak — kapcsolódott a beszélgetésbe Szarvas Józsefné. — Számukra például munkát is szervezünk. Látta vol_ na, hogy felhívásunkra milyen örömmel jöttek almát szedni, szüretelni. Érzik, a szövetkezetnek szüksége van rájuk. A munka szervezésén tói, a nőbizottság javaslatára, mindhárom termelési egységben — így gyakorlatilag a közös gazdaság .területén lévő tanyákról mindenhonnan elérhető közelségben — hetente két-két alkalommal rendel a körzeti orvos, aki a gyógyszert is magával viszi. .Hasonló könnyítés a kint élő emberek életén a kisizsáki és a Gedeon- dűlői gázcseretelep. — Szórakoztatásukat is szeretnénk megszervezni, de a tanyaszínház alig versenyezhet már a- -tévével, a rádióval. Ha meg bált rendeznénk, lehet, hogy csak ketten táncolnánk Irénfcével. Viszcmt jól1 sikerültek a kirándulásaink. Ha erre kérünk, mindig kapunk a téesztől autóbuszt — folytatta a gondolatot. A sokat nélkülözött parasztemberek legtöbbjéről gyermekei gondolkodnak, mások, ki tudja miért, egyedül maradtak. Rájuk — az Izsáki Sárfehér Tsz aktivistáihoz hasonló „idegenek” vigyáznak. Csanner Péter Kutatási-fejlesztési tanács a MÉM-ben — Milyen hagyományai vannak a mozgalomban az anyagi kapcsolatoknak? — Pontosan 140 éve annak, hogy Európa megajándékozta a világot a szövetkezet eszméjével. Azóta a mozgalom nagy utat tett meg az egész világon. A tőkés vállalkozás kizárólagosságán és mindenhatóságán alapuló gazdasági rend súlyos visszásságai kényszerítették arra az úttörőket, hogy részint védekezzenek a kapitalizmussal szemben, részint pedig aí gazdálkodás és az emberi együttélés egy másik, a tömegek számára vonzó formáját állítsák szembe az önzés, a haszon- szerzés uralmával. A nemzetközi szövetkezeti mozgalomban fogalommá vált, úgynevezett Rochdale-1 elvek rögzítették azokat a főbb szabályokat, amelyek nemzetközi méretekben is nagy hatással voltak a szövetkezetek működésére. A hét alapelv között szerepel a korlátozott tőkekamat érvényesítése és a visszatérítés a vásárlások arányában. — Ezek az elvek miképpen érvényesültek a magyar fogyasztási szövetkezeti mozgalomban? — Úgy gondolom, különbséget kell tenni az 1945 előtti és utáni szövetkezetek között. Hazánkban a szövetkezés az ország gazdasági és társadalmi elmaradottsága miatt csak a múlt század végén indult meg. Gróf Károlyi Sándor irányításával 1898-ban jött létre a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet amely alacsony színvonalon ugyan, de érvényesítette az érdekeltség és,a részesedés elvét. Éppen a napokban került a kezembe a Hangya szövetkezet 1923. évben kiadott tagsági könyve, amelyben kilenc 50 koronás üzletrész szerepelt. Ezt később pengőre váltották át, majd 1947-ben a forint megjelenésével 10 forintos névértékű a résziegv. A vásárlási visszatérítés is be van jegyezve az említett könyvbe: Az egyik -évben egy pár ciDőtalp volt. — A magyar munkásmozgalom 1904-ben hozta létre az Általános Fogyasztási Szövetkezeteket, az ÁFOSZ-t. Igaz, hogy ebben a szövetkezeti formában érvényesült első ízben a demokratizmus, az önigazgatás elve és az anyagi érdekeltség?' — Valóban, de ezt a szövetkezeti formát 1938-ban a Horthy- rendszer felszámolta. A felszabadulás után új fejezet nyílt a mozgalom történetében. A földművesszövetkezetekben a személyes és az anyagi érdekeltség egybeesett a közösségek létrejöttével. Az induló anyagi alapokat maguk a tagok adták össze, az inflációs időkben mezőgazdasági termékek és termények formájában. Volt, ahol 20 kg búza, 10 liter bor, burgonya, és más élelmiszer képezte d rés?jegyet. E szövetkezetek kapták meg a hasznosításra felosztott nagybirtokok' vagyontárgyainak nagy részét. A magtárakat a szántó- és cséplőgépeket, darálókat, és így tovább. Az első 1945-ös alapszabály már rögzíti, hogy a tagok a befizetett részjegyek után 5 százalék osztalékot kapnak. Megfogalmazza azt is. hogy ha az osztalék fizetése után felosztatlan nyereség marad, azt közművelődési, társadalmi, jótékonysági célokra fordítják, vagy a következő évre viszik át. — Mindez már történelem. Az elmúlt négy évtizedben a fogyasztási szövetkezetek és a tagok anyagi kapcsolatai tártalmukban változtak. Hallhatnánk erről néhány mondatot? — Mai már a (tagsági részjegy névértéke 100—500 forint között van. Egyre nagyobb az olyan tagok száma, akik több részjegygyei rendelkeznek.' Ezek értéke jelenleg a megyében meghaladja a 36 millió forintot. Több mint tíz éve gyakorlattá vált a célrészjegy is, ezenkívül a tagok társadalmi munkában szintén hozzájárulnak a szövetkezeti célok megvalósításához. Jelenleg az áfészek célrésizjegy-állománya meghaladja a 110 millió forintot. Ez olyan fejlesztési forrás, amelynek segítségével a tagok alapvető érdekeit segítő létesítményeket valósítják meg. — Miként határozzák meg a tagok részjegyek utáni részesedését? — A tagsági és a célrészjegy utáni részesedés mértékének megállapítása a pénzügyi és az önszabályozás hatáskörébe tartozik. Egy tag az alapszabályban meghatározott számú részjegyet és jelenleg maximum 200 ezer forint összegű célrészjegyet jegyezhet. A tagsági részjegy utáni részesedés évi mértéke a takaréklevél kamatával egyenlő. A célrészjegy utáni visszatérítés a lekötési időtől függően 7—10 százalék közötti, de lehet ennél magasabb is, ha a visszatérítés a takaréklevél-kamat mértékéhez és a gazdálkodás nyereségéhez kötődik. Az áfészekben a tagok szövetkezeti munkában való részvétele sajátos, fogyasztó jellegű: a vásárlásokban, az értékesítésekben és a szolgáltatások igény- bevételében jut kifejezésre, amelyek alapján részesedés illeti meg őket. A részesedést a tagsági érdekeltségi alapból fedezik.’ Tavaly az áfészek 34 millió forint érdekeltségi alapot képeztek, ebből a tagoknak közvetlenül 16 millió forint jutott. — Ebbe a körbe tartoznak azok az előnyök és kedvezmények is, amelyekben csak a szövetkezetek tagjai részesíthetők? — Igen. ilyenek: egyes szaküzleti szolgáltatások, vendéglátóipari kedvezmények, a mezőgazdasági kistermelők sokoldalú támogatása, a kölcsönzés és Így tovább. A tagság anyagi kötődése, érdekeltsége az önkormányzat érvényesülésében is jelentkezik. A nagyobb összeget kölcsönző tagok részéről a szövetkezeti gazdálkodás közüggyé vált. figyelemmel kísérik a céljellegű pénzeszközök felhasználását és a tagsági fórumokon számonkérik az elhatározások végrehajtását. — Mit tart még fontosnak a mozgalomban? — Röviden fogalmazva: azt, hogy a szövetkezetek céljuknak, rendeltetésüknek megfelelően működjenek. Elégítsék ki növekvő színvonalon a tagság és az érdekeltségi területükön élő lakosság fogyasztói, kistermelői és szolgáltatási igényeit. Váljanak a háztartások és a kisgazdaságok szövetkezeteivé, igazodjanak a változó, differenciálódó igényekhez. Kereskedő Sándor A szakmai fejlesztés gyorsítására, a tudományos eredmények mielőbbi bevezetésének segítésére a MÉM-ben megalakult a kutatási-fejlesztési tanács. Feladata a mezőgazdasági és az élelmezés- ügyi ágazat kutatási, és fejlesztési koncepciójának megalapozása, továbbá az ágazatok kiemelt fejlesztési céljainak támogatása. A tanács egyúttal javaslatot tesz a műszaki fejlesztési alap felhasználására, és figyelemmel kíséri az elért eredményeket. A MÉM egyre több tudományos és fejlesztő program megvalósítását ösztönzi pályázati úton. A meghatározott összegek és támogatási feltételek elnyeréséért versenyeztetik a kutatóhelyeket, illetve a felhasználó gazdaságokat. vállalatokat. A következő években az eddiginél nagyobb számú pályázatot írnak ki. és ezek elbírálásában is szerepet vállal az újonnan alakult tanács. Az első ilyen pályázat központi forrásból összesen százmillió forint támogatást helyezett kilátásba az úgynevezett biomassza-fejlesztésben résztvevők, illetve a mezőgazdasági kisgép-fejlesztők számára. Radnóti-vándorgyűlés Radnóti Miklós születésének 75. évfordulója alkalmából vándorgyűlést rendez november 16. és 18. között Győrött, a Széchenyi Mű. velődési Központban a Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományok osztálya, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Magyar írók Szövetsége. A mártírhalált halt költő kései lírájára jellemző, poétikai változatokról, műfordítói munkásságáról, és a Rad- nóti-.kutatások legújabb eredményeiről hangzanak el előadások. AZT OLVASTAM AZ ÚJSÁGBAN... Visszatér a bérlet Bevallom, hogy ilyen őszinte és önkritikus nyilatkozatot mostanában nem olvastam. A kecskeméti színház igazgatója kerek perec kijelentette: „A bérletezés megszüntetése nem volt helyes, bármennyire is a jószándék vezérelt bennünket. Nem vettük figyelembe, hogy évtizedes hagyománya van, s eltörlésével akaratlanul is megsértettük a város és a megye színházszerető lakosságát. Hibáztunk és ezért a nyilvánosság előtt is elnézést kérünk azoktól, akiket akaratunk ellenére megbántottunk. Még ebben az évben visszaállítjuk a bérletrendszert.” Nem vagyok semmiféle intézmény vagy testület igazgatója, vezetője, amit tehát itt most én is őszintén és nyíltan kijelentek, nem sokat nyom a latban, mégis engedtessék meg, hogy bevall jam: egy évig nem jártam színházba, bár azelőtt hűséges bérletese voltam a kecskeméti Katona József Színháznak. Tavaly decemberben ugyan kétszer is próbálkoztam a pénztárnál a jegyváltással, de azt mondták, hogy arra a hónapra mar minden jegy elkelt, kísérletezzem a következő hónapban. Mi tagadás, alaposan megsértődtem, és a színháznak egy évig tájára sem mentem. Kibírtam, s a színház is nélkülem. Az idei szezonban aztán előrelátóbb voltam, beléptem az úgynevezett pártoló tagok sorába — száz forintomba került mindössze —, s meglepődtem, hogy milyen gyorsan, könnyen hozzájutottam a kért jegyekhez. Csak az volt a gyanús, hogy —: bár friss most sem voltam — a százat alig meghaladó sorszámmal jegyeztek be a nyilvántartó könyvbe. Ilyen kevesen volnánk a „pártolók"? — morfondíroztam magamban, akkor nem lesz könnyű telt házat csinálni az idén. Mindegy, én most már kitartok a színház mellett. Bármit is játszanak, elmegyünk párosán, mert borzasztó érzés az, amikor az ember egy évadon keresztül csak másoktól hallja, hogy szidják vagy dicsérik ezt vagy azt a darabot, és ő meg csak hallgat, mint a csuka. Bezzeg az idén én leszek előnyben — fogad- koztam. Csalódtam, amikor megszüntették a bérletet, és ismét csalódás ért azáltal, hogy lelkes színházpártolásom ilyen hamar a kátyúba jutott. Kezdhetem elölről, fel. kell iratkoznom a bérletesek listájára. De ez az apróság most már igazán nem tántoríthat el. Amint az újabb plakátokról olvasom, a beígért választék ugyan nem nagy, de legalább ez biztos. Néhány szerző nevét kell csak megtanulni, s ez kitart egész évben, tán még jövőre is. F. Tóth Pál A SHELL-KŰT RABLÓJA „A Kék Fényben láttam egy ilyen esetet” K. G. fiatalkorú 1984, szeptember 25-én 21 órakor — fegyverrel a kezében, ha- risnyaálarccal a fején — arra kényszerítette a kecskeméti Shell benzinkút szolgálatos kezelőjét, hogy adja át neki a bevételt, majd elmenekült. A riadóztatott rendőri egységek K. G.-tl alig 30 perc alatt elfogták. A pénz hiánytalanul megkerült. Megállapították, hogy fegyvere egy csehszlovák gyártmányú, töltetlen startpisztoly volt, amely azonban a szakértő megállapítása szerint a laikus számára — és az adott helyzetben — éppen olyan, mintha igazi, működőképes revolver lenne. Megszeppent gyerek K. G. 1969. július 2-án született, szentesi lakos, az ottani szakmunkásképző intézet első éves gépszerelő tanulója. Apja bőrdíszműves .kisiparos, anyja ápolónő, egy öccse van. A nyomozás vezetője szerint a család jómódú, a szülők viszonya fiukhoz konfliktusmentes. A rendőrségi iratokból egy előre tervező megfontolt, céltudatos és merész fiatalember portréja rajzolódik ki. Amikor fölvezetilk a fogdából, egyáltalán nem látszik rablónak. Sír, .tördeli a kezét, félhosszú, szőke haja a szemébe lóg. öltözéke trikó, mele- gítőfelső, farmernadrág, fűző nélküli edzőcipő. Itt és most — ha nem volna az asztalon a pisztoly, a valóságos kötetre rúgó je_ leütésköteg — aligha hinném el, hagy ő dobta be a reklámszatyrot a 'benzinkutasnak, s miközben rászegezte fegyverét, a harisnyaálarc mögül kemény hangon így rivallt rá: „Tegye bele a pénzt, de gyorsan!” A rablót — talán — magáznám. Ezt a megszeppent gyereket viszont csak tegezni lehet. „A kutyám hiányzik” — Hogy jutott eszedbe a benzinkút kirablása? — A Kék Fényben láttam egy ilyen esetet, onnan vettem az ötletet. — Miért éppen Kecskemétre jöttél? — Szüleimmel egyszer erre kirándultunk a nyáron, és akkor megfigyeltem, hogy a kút milyen kívül esik a városon, és ez utána többször is eszembe jutott. — Honnan vetted a‘pisztolyt? — Hallottam, hogy árulja valaki, s mivel éppen kellett, a rab-* lás előtti napon megvettem négyszáz forintért. — Mire kellett volna a pénz? — Motorra. Minden .barátomnak van motorja, csak nekem nincs. — Nem gondolod, hogy a motorszerzésnek van alkalmasabb módja is annál, hogy retúrjegyet vesz az ember és pisztolyt tesz a zsebébe? Otthon például nem említetted, hogy jó lenne egy motor? — De igen. Meg is egyeztünk, hogy megkapom, ha elvégzem a szakmunkásképzőt. Most kezdtem újból az elsőit, mert tavaly matekból, szakrajzból, anyagismeretből, szakmaiból megbuktam. Az idei év jól kezdődött, volt egy ötösöm meg egy hármasom. — Valamivel több, minit tízezer forintot vittél magaddal, szerinted ez sok pénz? — Nem különösebben. — Ismered a bolti áraikat? — Persze, ismerem. — Mibe kerül egy kiló cukor? — Tíz forintba. — Mekkora összeg az, amit nagynak tartasz? — Halt—hétszázezer forint. Az már elég nagy, nem? — Mennyit keres ma Magyar- országon egy átlagember havonta? — Ügy négy és ötezer között. — Neked mennyi volt idáig a legtöbb pénzed? — Nógyezerkétszáz forint. — Mit csináltál vele? — Vettem rajta egy motort. Régit, használtat. Ennek már majdnem két éve. — Most milyen motort akartál venni? — Simsont. Az a legjobb. — Olvasom a papírokban,, hogy volt már dolgod a rendőrséggel. Mit csináltál? — Elloptam egy kismotor benzintankját. — Miért? — Hogy eladjam. — Miért kellett eladnod? — Hogy pénzem legyen. Gyűjtöttem. — Mire? — Motorra. — Mi járt a fejedben, amikor jöttél a .vonattal Szentesről Kecskemétre? — Hát az, hogy állati messze van az állomástól a Shell-kút. — Az nem, hogy előbb-utóbb úgyis elkapnak? — Azt gondoltam, nem fognak el. Kiterveltem, hogy majd úgy teszek, mintha Szeged felé, mennék, de igazából átszaladok az úton, és visszamegyek a városba. De aztán ehhez nem volt kedvem. Messze van az állomás. — Nem volt halálfélelmed, amikor pisztolyt fogtak rád a rendőrök? — Az járt a fejemben: ha azt csinálom, amit mondanak, biztosan nem lőnek le. — Mit gondolsz, mi lesz most veled? — Aszódra, vagy Tököké (kerülök, így gondolom. — Mi az, ami hiányzik neked? — A kutyám, öthónapos németjuhász. Aranyos. — Hogy képzeled el a jövödet, mondjuk 15 év múlva? — Talán sofőr leszek. Vagy“ gépszerelő? Nem tudom. • Előzetes letartóztatásban K. G. 10 098 forintot rabolt — a kasszában 412 ezer forint volt. A benzinkutas ugyanis — szemben a pisztollyal — ki sem nyitotta a páncélszekrényt, hanem csak a- váltópénzt szórta bele a reklámszatyorba. Kérdezem a nyomozás vezetőjét, milyen embert ismert meg K. G.-toen. „Kimondottan gyerek” — jegyzem föl a minősítést, s hozzá egy megállapítás: „Valami miatt kicsúszott a lába alól a talaj”. Miért tette? Akárhogy is nézzük, egyáltalán nem .törvényszerű, hogy egy alig tizenöt éves gyerek pisztollyal a kezeben. elinduljon kirabolni egy benzinkutat. No persze, az sem törvény- szerű, hogy baráti körében mindenki a saját motorján játszadozzék. Az értékes tárgy mögül a személyes teljesítményt hiányolom. A megkínlódást. Nem oly régen, — tíz éve? tizenöt éve? — az átlaggyerek úgy, és akkor kapott biciklit, ha az árának legalább a felét maga kereste meg a nyári %zünetben. Most, hallom, az érettségizők gyakran kapnak autót, a kvarcóra hétköznapi használati tárgy, egy negyedikes általános iskolás pénztárcájában nem ritkán három—négyszáz forint is van. A pszichológus szerint K. G. átlagos értelmi képességű, kifejezetten önző, önmagáiban túlzottan bízó ember, aki ismeri ugyan az általános erkölcsi normákat, de-azokat magára nézve nem tartja kötelezőnek. K. G. ügyét a rendőrség vádemelési javaslattal az ügyészségre továbbította. K. G. előzetes letartóztatásban várja további sor^ sát. Ballai József
