Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-11 / 265. szám

1984. november 11. • PETŐFI NÉPE • S BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEK ELŐTT Felelős számvetés írta: Terbe Dezső, a megyei pártbizottság titkára Az'MSZMP Központi Bizottsága ez év június 26-i ülésén a Szer. vezeti Szabályzat előírásainak megfelelően elhatározta, hogy 1985. tavaszára összehívja a párt XIII. kongresszusát. Ennek előkészítése sok irányú munkát foglal magába: meg kell vizsgálni a politikai, társadalmi, gazdasági, ideológiai, a kulturális élet minden fonto­sabb területét, a párt tevékenységének fő kérdéseit. A pártalapszer. vezeteket ez arra kötelezi, hogy kritikusan számbavegyék munkájuk tartalmát, működésük tapasztalatait és meghatározzák a további tennivalók irányát. Ezeknek a felelősségteljes fel­adatoknak az elvégzéséhez adnak keretet a november közepétől december 15-ig megtartandó be­számoló taggyűlések. A megyé­ben mintegy ezer alapszervezet készül ezekben a napokban a pártéletnek e kiemelkedő ese­ményére. Az első vonalban A kommunista kollektívák el­ső számú politikai fóruma a tag­gyűlés. Döntései, határozatai ré­vén meghatározó jelentőségű az adott munkaihely, lakóterület éle­tében. Még inkább érvényes ez a megállapítás a kongresszus előtti beszámoló taggyűlésekre, ahol a párt tagjai személyesen vesznek részt a legutóbbi öt esz­tendő miunkájának, ezen belül a XII. kongresszus határozatai he­lyi végrehajtásának értékelésé­ben és a politika alakításában. Valamennyi kommunista kollek­tívának azt kell niegvizsgálnia, hogy a maguk „építő téglája” mennyire pontosan illeszkedik á nagy egészbe. A XII. kongresz- szus határozatainak teljesítése ugyanis sok-sok helyi, konkrét eredményből tevődik össze. Pártunk tevékenysége az utób­bi időben nehezebbé vált körül­mények közepette is eredményes volt. A konkrét sikerek jelentős része itt, a Duna—Tisza közén is- a pártalapszervezeteknek köszön­hető: a végrehajtás első vonalá­ban dolgoznak. A pártalapszerve- zeltek —hogy csak néhány pél­dát említsek — munkájukkal közvetve vagy közvetlenül része­sei a gazdaság intenzív fejleszté­sének, a termékszerkezet kor­szerűsítésének az Április 4. Gép­ipari Művekben, a Bajai Finom­posztó Vállalatnál, az export nö­velésére tett erőfeszítéseknek az Alföldi Cipőgyárban, a munka­erő hatékonyabb foglalkoztatá­sának a BÁCSÉPSZER Vállalat­nál, a településfejlesztésben el­ért eredményeknek Tiszakécs- kén, az egészségügyi és kulturá­lis hálózat további szélesítésére tett intézkedéseknek Kiskunmaj- sán, Jakab szálláson és a megye más községeiben. Az „arcvonalban” dolgozó párt- alapszervezetek tevékenységük­kel alapvetően járultak hozzá a kitűzött célok személyi feltételei­nek megteremtéséhez. Munkastí­lusukban az elvi irányítás mel­lett jelen van a konkrét munka I is, amelynek ütközeteiben olykor a „páncélt” is fel kellett ölteni­ük, hogy határidőre elkészülje­nek a -tervezett beruházások: az iskola, az óvoda, az egészségügyi létesítmények. Embert próbára tevő munka kellett ahhoz; hogy az olykor még fellelhető' értet­lenséget a megértés, a pontatlan­ságot a I pontosság, a közönyt a széles körű érdeklődés váltsa fel.. És eközben az élet állandó meg­újulásával is lépést kellett tarta­niuk, változtatni, igazítani kel­lőit és kell munkastílusukon. Új helyzetben új módszerek A megyében dolgozó pártalap- szervezetek döntő többsége képes az új helyzetnek megfelelően vál­toztatni tevékenységének formá­in és felkészülni az új kérdések megválaszolására, megoldására is. Ellentmondásnak tűnik, még­is jelenlegi munkánk sajátossá­ga, hogy a „nyugalom ellen” va­gyunk — a nyugalomért. Olyan embereket támogatunk, akiket nem vesz körül a kishitűség, ha­nem alkotók, tenniakarók, ; akik mernék követ dobni az állóvízbe, A beszámoló taggyűléseken min­den bizonnyal sok ilyen elvtár­sunk, és barátunk munkáját fog­ják elismerni. A pártalapszerve- zetek vezetőségei éljenek is ez­zel, és merjék példának állítani mindazokat, akik eredményesen dolgoznak és magatartásukkal is kiállnak -közös ügyünkért. A tényleges sikerek pontos és valósághű megmutatása feltéte­lezi, hogy a párt tagjai tárgysze­rű értékeléssel, az eredmények reális összegezésével, a hiányos­ságok őszinte feltárásával — te­hát kellő kritikával, önkritiká­val — teszik mérlegre működé­sük tapasztalatait. Pártunk ereje többek között abban van, hogy politikájában érvényesül a sza­vak és tettek egysége, a nyílt, őszinte szó, és ami nagyon fon­tos: szembe tud nézni saját fo­gyatékosságaival és képlés okulni belőlük. A -mai objektív valóságnak megfelelően a beszámolók jelen­tős részében minden bizonnyal gazdasági kérdésekkel foglalkoz­nak majd. Nem is lehet ezeket megkerülni, hiszen jól tudjuk, mennyi minden függ ettől. Ezzel összefüggésben egyértelmű, hogy a beszámoló' taggyűléseken szá­mat kell adni arról, hogy a gaz­dasági gondok megoldásához mi­ként sikerül hozzájárulni a poli­tikai munka eszközeivel. Elke­rülhetetlen a beszámoló „mérle­gébe” helyezni, hogyan* ítélhető meg a kommunisták — vezetők és beosztottak — személyes pél­damutatása. Nem kevésbé fontos, hogy a pártalapszervezetek érté­keljék: a párttagság politikai, ideológiai fejlődése, aktivitása miként alakult az elmúlt eszten­dőkben. Sokszor hangsúlyoztuk, hogy a politika képviseletében nagyobb bátorságra, szilárd meg­győződésre van szükség ahhoz, hogy a pártegység és a pártfe­gyelem — egyébként szilárd fa­lán — keletkezett hajszálrepedé­seket eltüntethessük. Felelősség- teljes politikai munkát jelent ez néhány községben és munkahe­lyen. Egyértelműbb kiállás Eddigi gyakorlatunk igazolja: egy pártalapszervezet tevékeny­ségét nem a rendezvények soka­ságával, hanem környezetére gyakorolt hatásával mérhetjük. A beszámolóknak tehát tartalmaz­niuk kell a tömegszervezetekben és más területeken dolgozó kom­munisták munkáját, e szerveze­tek pártirányításának helyzetét. Meggyőződésünk, hogy céljaink világosak, a tapasztalatok bizo­nyítják, hogy azok elérhetők, de az is igaz, hogy a feladatok meg­valósításán dolgozó szervezetek nem automatikusan dolgoznak. Tudni kell helyesen működtetni őket, ezért feltehetjük a kérdést: jól egyeztetett-e ezeknek a szer­vezeteknek a munkája, egységes szemléletet tudtunk-e teremteni a végrehajtók körében, biztosí­tott-e mindenütt a vezetés össz­hangja? A pártalapszervézeti vezetősé­gek beszámolóiban bizonyára bő­ségesen helyet kapnak majd az e kérdésekre adandó konkrét vá­laszok. Ennek sorába tartozik, hogy szólni kell az ifjúsággal kapcsolatos, eddigi munkánk ta­pasztalatairól és azokról a fel­adatokról, amelyeket a Központi Bizottság legutóbbi ülésén elfo­gadott. Olyan időszakban élünk, és olyan feladatok előtt állunk, amelyek az eddiginél egyértel­műbb kiállást kívánnak ügyünk mellett mindazoktól, akik erre önként, meggyőződésből vállal­koztak. Felelősséggel kell választ adni a beszámoló taggyűléseken azokra a 'kérdésekre is, hogy megfelel-e a magasabb követel­ményeknek a pártszervezetek tagsága. Arra, hogy kellően meg- edzettük-e magunkat — az újon­nan belépőket is — az új felada­tokra. A kongresszusi dokumentumok vitájára 1985. január 2-a és 3l-e között kerül sor. A beszámoló taggyűlésen* tehát saját portán­kat, az alapszervezet helyi tere­pét kell áttekinteni, véleményez­ni, számiba venni eredményeinket és gondjainkat. A beszámolás, a tapasztalatok összegzése mellett a pártélet sarrakerülő fórumain a következő évek, de mindenek­előtt részletesebben az 1985-ös óv feladatait is szükséges körvo­nalazni. A tennivalók meghatá­rozásánál nem kell megvárni a kongresszusi dokumentumok vi­táját, hanem már most állást kell foglalni a .közvetlen helyi felada­tok megoldásának mikéntjében, rendjében. Ebben az esetben a felsőbb pártszerveknek a kong­resszus határozatainak elemzé­sével pontosítaniuk kell a követ­kező időszakra* szóló konkrét programokat. Követendőnek tart­juk, hogy a határozati javaslat a beszámolóval együtt hangozzék el. Sok irányú munka Munkamódszerként ajánljuk a pártalapszervezeteknek, hogy a beszámoló taggyűlések anyagait ‘kollektív munkával készítsék el. Ennek kimunkálásában feladatuk van a pártalapszervezetek vezető­ségén kívül a pártcsoportoknak és egyénileg a kommunistáknak is. Jól hasznosíthatják ebben a mun­kában az évenként megtartott beszámoló taggyűlések anyagait, a párttagokkal folytatott egyéni beszélgetések gazdag tapasztala­tait. A most sorra kerülő párt­rendezvények kiemelkednek a korábbi taggyűlések sorából, még­is munkaértekezletek lesznek. Olyanok, amelyeket nem az ün­nepélyes ceremóniák, felesleges formalitások, hanem a tartalom, a kollektíva felelőssége, tisztán» látása és elkötelezettsége tesz­nek mindenki számára vonzóvá. A beszámoló taggyűlések má­sik felelősségteljes feladata: a pártalapszervezeti' vezetőség ja­vaslata alapján meg kell válasz­tani a januárban sorra kerüld vezetőségválasztó taggyűlés el­nökét, a jelölő-, a szavazatszedő bizottság elnökét és tagjait. A je­lölőbizottságnak, annak elnöké­nek megfelelő idő áll rendelkezé­sére, hogy alaposan tájékozódjék és a párttagok véleményét össze­sítve tegyen javaslatot az alap- szervezet titkárára és tisztségvi­selőire. A beszámoló taggyűlés nem egyedül a helyi pártalapszenve- zet, az ott dolgozó kommunisták ügye. A munkahely, a dolgozó kollektívák, a pártonkívüliek fi­gyelme kíséri. Ez is indokolttá teszi a pártonkívüli munkahelyi vezetők és más tekintélyes, együttműködő barátaink meghí­vását a beszámoló taggyűlésekre, természetesen tanácskozási jog­gal. Mint az előzőekből kitűnt, a pártalapszervezetek nagy és fe­lelősségteljes munka előtt állnak, s rövidesen megkezdődik a pár­tunk XIII. kongresszusát közvet­lenül is előkészítő események so­ra. Közben a napi munkát — amely a soros politikai, gazdasá­gi feladatainkból következik — maradéktalanul el kell végez­nünk. A kongresszusi felkészülés nem jelenthet befelé fordulást a pártalapszenvezetekben. Előttünk áll a VI. ötéves terv utolsó évé­nek sikeres teljesítése, a jövő év minél jobb előkészítése, a kong­resszus és hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulójára meghir­detett munkaverseny-vállalások végrehajtása. Meggyőződésem, hogy a megyé­ben a párt tagsága, valamennyi pártalapszervezet ezzel a felelős­ségteljes tudattal készül, számol be és határozza meg feladatait a beszámoló taggyűléseken. Magyar filmbemutatók Brazíliától Finnországig A magyar filmgyártás legfris­sebb termékeit számos szemlén és fesztiválon mutatják be a vi­lágban az elkövetkező ftapokban. Mannheimben november 16—17- én Bódy Gábor „A kutya éji da­la” című produkcióját vetítik, a Cinema; Quadrat moziban. No­vember közepén magyar filmhe­tet rendeznek a jugoszláviai Ljubljanában, amelyen Mészáros Márta „Kilenc hónap”, „Ök ket­ten”, „Olyan mint otthon” és* „Napló gyermekeimnek” című al­kotását, valamint Rózsa János „Kabala” és Szomjas György „Könnyű testi sértés” című pro­dukcióját láthatja a közönség. Rio de Janeiróban november 18—27. között mutatják be Jan- csó Miklós „Magyar rapszódia” és Mészáros Márta „Napló gyer­mekeimnek” című filmjét. A riói nemzetközi fesztiválon a valósá­got feldolgozó filmek „Cinéma du reel” elnevezésű szekciójában Elek Judit „Találkozás” című alkotása szerepel. Palásthy György „Szeleburdi család és Ró­zsa János „Boszorkányszombat" című produkciója a finnországi Ouluban megrendezendő nemzet­közi fiImfesztiválon*’vesz részt, amelyet november 19—25. között tartanak meg. Rövidfilm-fesztivál lesz noyem. bér 19—24. között Pisában. Az olaszországi városban Buglya Sándor „Minden tizedik”, Bod- rossy Félix „Nemcsak kalitkában” és Rák József „Visszafelé” című alkotását láthatja a közönség. Novemberi verőfényberi • Amikor ezek a képek megje­lennek, akkorra a kiskunhalasi Vörös Október Tsz kombájnom! az utolsó hektárokról is lctokt* rították már a kukoricát. Bács-Kiskunban elhúzódott a szántóföldi és a kertészeti növények érése, betakarítása. Szerencsére november első harmadában. — elte­kintve a reggeli, esti ködtől — verőfényes idő járta, csaknem za­vartalanul dolgozhattak a növénytermesztő brigádok. Több szövet­kezet tagsága még terven félti is vállalkozott gabonavetésre, mert bár késve, de az elővetemény gyors összegyűjtése után megfelelő magágyat készíthetett. • Az idén szép termést hozott a martonvásári Mv—8-as búzafajta. A kukorica után felszabadult 400 hektáros területen a hét elején fejezték be az utolsó 40 hektár vetését a rémi Dózsa Tsz szakmun­kásai. 4 Befejezte az új termés ieldoL gozását a Kecskemét-Szlkrai Al» lami Gazdaság. A kétszer fejtett italnak a különleges olasz beren­dezésen való megszűrése után a borászati üzem dolgozója mintát vesz a laboratóriumi vizsgálat» hoz. • Négy körzetből Bajára, a MAV-rakodótérre gyűjtik a bácskai gazdaságok cukorrépa-termését Vasúton szállítják Hatvanba, a Mát. fa vidéki Cukorgyárak üzemébe. • Fénylik a friss szántás a nyáron jégpusztította sükösdi határban. Jövőre talán kedvezőbb termést takaríthatnak majd be a Május 1. Tsz gazdái. • A dusnoki Munkás-Paraszt Tsz paprikatermesztőinek is jól jött a kései verőfény, szikkasztják a kiskonténerekben a fűszerpaprikát, mielőtt a szárítóba vinnék. Az utóérlelés javítja a termés minőségét, gazdaságosabbá teszi a feldől, gozást. (Pásztor Zoltán képriportja) híres vendégművész hangversenyére jegyet szerezni mindig óriási probléma. Most is mennyit kellett szaladgálnom, amíg sikerült elcsípnem két jegyet valami jobb helyre, ahonnan kitűnően lehet látni — már­mint a közönségnek minket. Hilhowskának nincs gondja ilyesmivel, mert az unokafivé­rének van valami nője a ze­neakadémián. Rypczinskinek szintén vannak valamiféle za­varos kapcsolatai, azonban azokról jobb nem is beszélni. De mit csináljanak azok, akik tényleg szeretik a zenét? Első rész Kezdés előtt negyven perc­cel érkeztünk a hangverseny­re: szerettünk volna minél jobb helyet szerezni — ahon­nan mindenki láthat minket, és mi is láthatunk mindenkit. Hilkowska abban a toalettben Koncert volt, amelyet Párizsból hoztak a rokonai. Rypczinski pedig vett a jegyszedőtől néhány is­mertetőt Chopinről, és tudós képpel lapozgatva sétált az elő­csarnokban. Második rész Amikor a közönség tapsolni kezdett, gyorsan lementünk a földszintre, hogy még jobb he­lyet szerezzünk magunknak. Ügy örültünk, mint a gyere­kek, mert Rypczinskiéket se­hol sem lehetett látni — vala­hol oldalt ültek, egy oszlop mögött. Hilkowska méltóság- teljesen közvetlenül a pódium előtt trónolt — hiába, disznó szerencséje van ennek a ném- bernek! Viszont mire a szü­netben kikecmergett onnan, már megszólalt a második csengetés, és senki sem hede­rített rá. Harmadik rész A hangverseny befejeztével mindenki a ruhatárba rohant. Ez volt a koncert legérdektele­nebb része, mivel senki nem figyelt a másikra. De azért Hil­kowska bundáját agyba-főbe dicsérték. Viszont Rypczinski az istennek sem tudta beindí­tani az új kocsiját — csúnyán lebögött az egész társaság előtt. Engem meglökött valami dip­lomataféle, akinek odakiáltot­tam, hogy: .JSorry!” — olyan hangosan, hogy mindenkinek meg kellett hallania. A három rész közötti szüne­tekben egyébként a híres ven­dégművész különböző zene­szerzők néhány művét adta elő. Antoni Marianowicz (ZahemSzky László fordítása) 1

Next

/
Thumbnails
Contents