Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-10 / 264. szám

1984. november 10. • PETŐFI NÉPE « 3 MIRE (NEM) KÖTELEZ AZ ADOTT SZÓ? Garzonház: ne felejtsük el! A siker 33 százalékos A legnagyobb boldogságot és az alig kisebb bosz- :szúságot egyszerre okozza egy új lakás .birtokba vétele. A sok százezer, forintos otthon értékét le­fokozza a falat burkoló tapéta, a szőnyegpadló és az előszobái, konyhai pvc-padló. Nemcsak színben, mintájukban nem harmonizálnak egymással, de külön-külön is,azonnal megbuknának egy esztétikai elővizsgán, ezért aztán az új lakók első dolga leg­többször nem a költözés, hanem a tapétázás. A baj csak az, hogy így kétszer fizetik meg a munkákat, s persze éhből az egyik felesleges. Sok elgondolás próbált már segíteni e gondon. Megbu­kott az a javaslat, hogy az építővállalat rendelke­zésére álló készletből a leendő tulajdonos válassza ki a neki tetsző mintájú burkolókat, mert a mun­kák elvégzésekor még nincs kijelölve a bérlő vagy a vevő. Nagyohb eredménnyel kecsegtet az a kísérlet, hogy eleve tapéta és padlóburkolás nélkül adják át a lakásokat. Sajnos, ennek a pénzügyi lebonyolítása meglehetősen körülményes, mert ez esetben a la­kás. nem 100 százalékosan kész, tehát a hozzá adott kölcsön sem lehet .100 százalékos (bár maga a vé­telár sem). A legutóbbi fővárosi kísérletek akár 15 százalékos költségcsökkentést is elérhetőnek véltek, -ám a gyakorlatban ennek alig egyharmada bizo­nyosodott be. A kecskeméti garzonház egyik 100 lakásos lépcsöháza volt a következő példa. A siker — százalékban mérve — 33 százalékos. Az előzmény: azokban a lakásokban, amelyeknek tulajdonosait a KISZ városi bizottságának javasla­tára jelölték ki, az építők nem tettek tapétát a fal­ra, és nem végezték el a burkolást sem. A KISZ megyei bizottsága — latba vetve befolyását, össze­köttetéseit — azt ígérte, hogy a hiányzó anyagok beszerzésében segítséget nyújt, sőt, kedvezményt is kiharcol. Nos, több telefonáló jelezte, hogy a laká­sok asztalosmunkái minősíthetetlenek, néhány tető beázik, és kiderült, hogy sem szőnyegpadlót, sem tapétát nem kapnak olcsóbban. — A pvc-padlót az eredeti ár egyharmadáért si­került beszereznünk — mondja Szöllősi Béla. a BácsnKiskun megyei KlSZ-bizottság titkára — és találtunk egy olyan fiatal szakembert is, aki a ra­gasztó áráért vállalta a munka elvégzését. — És a tapéta? — A kesztölci gyár mintakönyvet küldött, azzal, hogy válasszunk belőle, továbbá vállalta, hogy an­nak, aki elmegy hozzájuk, megadja szokásos enged­ményét, azaz a nagyjából 30 százalékos forgalmi adó nélkül számlázza a terméket. Sajnos azonban időközben azt közölték, hogy nem áll módjukban a teljes kollekciót rendelkezésünkre bocsátani. — Az. ígéretben félárú szpny^gpadló^szerepelji — Igen, mert szóbeli megállapodást kötöttünk Ferenczi Zsuzsannával, a Soproni Szőnyeggyár ke­reskedelmi osztályvezetőjével, hogy megkapjuk az engedményt. Végül is ebből sem lesz semmi. '(Telefonérdeklődésünkre a Soproni Szőnyeggyár illetékese azt felelte, hogy a DUTÉP rendelt ugyan náluk Szőnyeget a garzonházhoz, de később lemond­ta a rendelést. Arra a kérdésre, hogy miért, a gyár ■képviselője így válaszolt: „Mert nem vállaltunk idei szállítást a kért típusból erre az évre, csak jö­vőre.”) A garzonház 100 félkész lakásának tulajdonosai közül a felmérések szerint hatvanan akarták igény­be venni a KISZ által felajánlott lehetőséget. Ve­lük Szöllősi Béla ismertette a kialakult helyzetet, egyúttal pedig tárgyalt a kecskeméti nagyáruházak vezetőivel is, hogy próbáljanak a szokásosnál is na­gyobb készletet beszerezni a hiányzó felszerelések­ből. így például csak a Centrumban 13-féle sző­nyegpadló van jelenleg is. Az esetnek több tanulsága van, ám nem volna jó, ha azt a következtetést vonnánk le, hogy a KISZ nem tartotta be adott szavát. Olyasmire törekedett, ami semmilyen szabályzat szerint nem tartozik kö­telességei közé, ám a jelek szerint a gyárak képvi­selői még mindig bocsánatos bűnnek (vagy talán annak sem?!) tartják bizonyos megállapodások fel­rúgását. Mindenesetre egy, akár KlSZ-védnökség- gel futó beszerzési iroda e gondokon tömegmére­tekben is segíthetne: például a tapétaigények hely­beli felmérésével és a szállítás megszervezésével. Ez nagy tételben biztosan kecsegtetne kedvezmény­nyel. A nagyobb baj az, hogy vannak gyárak, akik­nek a jelek szeriint 50—60 lakás nem tétel, s akiket — ugyanezen jelek szerint — adott szavuk sem kö­telezi. Ballal József RÁDIÓJEGYZET A szombatonként jelentke­ző Családi tükör című rá_ dióműsor több érdekes témával foglalkozott ma egy he­te. Közöttük Bács-Kislkun megyei vonatkozásúakkal is. Most még­is egy fővárosban élő, fáradt, fa­kó hangú férfi vallomásából idé­zünk rövid részletet, amely ugyancsak e szombati, Juhász Ju­dit és Stefka István szerkesztet­te műsorban hangzott el : — Mondogatjuk, hogy a halál az élet része, de úgy tűnik, mint­ha a mi társadalmunk közben szégyellné a halált. Nézzenek meg egy temetkezési vállalatot, ütött-kopott irodáját, vagy a te­metkezést végzők öltözékét! Meg­halt a feleségem, s vele majdnem egy időben az édesanyám ... El­vesztettem két drága lényt.., Az­után kaptam a tanácstól egy sten_ cilezett levelet, amelyben meg­jelöltek egy időpontot, hogy mi­kor kell mennem a hagyatéki tár­gyalásra, s közölték, hogy ha a felszólításnak nem teszek eleget, ilyen meg olyan büntetéssel súj­tanak. A minimális udvariasság hiánya ez! Legalább szerepelne benne egy fél mondat, hogy együttérzümk fájdalmában — mégha ez nem is igaz: másképpen esne az embernek —, s utána kö­zölnék, hogy szíveskedjék kapcso­latba lépni ügyintézőnkkel, az adminisztratív teendők miatt, vagy valami hasonló módon fogalmaz­nának ... S amikor bementem a tanácshoz ... Egy parányi szoba, ahol két ügyintéző hölgy két gyászolót faggat. Én mondtam az én tragédiámat, mellettem egy másik ember a sajátját, s még elegendő szék sem volt, hogy le­ülhessünk. Hát normális dolog ez? Nekem nagyon rosszul esett... És az sem mindegy, hogy milyen az ügyintéző. Érzékeny, intim va­lami ez. a legtürelmesebb, leg- megértőbb előadókat kellene e helyre állítani, akiknek pszicho­lógiai felkészültségük is van, akik tapintatosan tudnak bánni, be­szélni a gyászolóval, nem valla­tó, má.r-már durva, ordenáré hangnemben ... Elintéztem a ha­gyatéki teendőket becsületesen, pontosan. Egy hónap múlva még_ is kaptam egy újabb fenyegetőző felszólítást. Persze kiderült, hogy tévedésből, de addigra már* fel­kavarodott bennem ismét min­Kegyeletsértés den... S azok a szervezetek, amelyeknek a feleségem tagja volt, még hónapokig küldözgették a különböző meghívókat, mind­annyiszor feltépve a sebeket ben_ nem. ahányszor a postaládában találtam egy-egy levelet, elhunyt feleségem nevére megcímezve. Igen, minden szervezetnek köte­lessége tudni, ha egy tagja meg­hal, tudták is, csakhogy nem azok, akiknek a feladata a meghívó­kat kiküldeni. Micsoda bürokrá­cia ... Bizonyára nem voltam egyedül, e szombati rádióműsor hallgatói közül, aki felsfcisszent a gyászoló férfi keserű szavain. Sőt, ha a helyébe képzeljük magunkat, aka­ratlanul is ökölbe szorul a ke­zünk. A hivatalok hidegségét, a csu­pán a paragrafusokon csüngök merevségét, a hivatalnokok sértő közönyét, udvariatlanságát, vagy a stencilezett leveleket, ez eset­ben is meg lehet magyarázni. Megérteni már kevésbé. Elviselni pedig, különösen egy megrendült, a közvetlen hozzátartozóját sira­tó ember számára, a legkevésbé. Miért dolgozhatnak ezekben, az intim, hivatalokban oda nem való ügyintézők? Az nem lehet indok, hogy jobb híján! Mert — kicsit idétlen példával élve: — jobb hí­ján sem .• lehet úszómester, aki nem tud úszni, nem adhatnak jo­gosítványt a világtalannak, avagy szikét a 'reszketőkórban szenve­dő szemsebész kezébe! A taná­csok családi irodájában, a temet­kezési vállalatoknál, olyan hiva­talnokokat kell (!) alkalmazni, akik nemcsak felkészültek, de emberségesek, megértők, kedve­sek, hogy mérsékeljék és ne fo­kozzák a gyászoló fájdalmát. Hi­szen egy sebzett lelkű emberbe minden hideg, durva szó sokszo­ros fájdalommal mar. Több, a hallottaknál sokkal ke- gyeletsértóbb, elszomorító eset jutott eszembe, e szombati műsor kapcsán. Most csak egyet említe­nék: Egy fiát elvesztett asszony panaszolta néhány éve, hogy a temetkezési szertartás végén, nem kapcsolták ki az egyik mikrofont, amely mellett éppen a sírásók vitatkoztak valamin, s a gyászo- ’ékra recsegték a hangszórók trá- 3ár, ocsmány szavaikat... Igen, * már nem kegyeletsértés, ha­nem gyalázat! Mégpedig az a faj­ta, amiről nem szokás beszélni, ami úgymond tabu téma. De miért? Miért gondoljuk, hogy ha a kegyeletsértők ellen szót eme­lünk, mi is azzá válunk? Hogy is mondta a múlt szombati műsor­ban a gyászoló férfi? „Mintha a mi társadalmunk szégyellné a halált...” Pedig nem azt kell szégyellni... Koloh Elek KÍSÉRLETEK KECSKEMÉTEN ÉS KISKUNFÉLEGYHÁZÁN Iskolai idegennyelv-oktatás Az alsó- és középfokú iskolák idegennyelv-oktatásának helyze­tét, fejlesztésének lehetőségeit vizsgálta a közelmúltban a Mű­velődési Minisztérium. Több munkacsoport foglalkozik az al­só- és középfokú nyelvoktatás elemzésével, a hiányos nyelvtu­dás okáinak feltárásával, az ok­tatás-korszerűsítés közelebbi és távolabbi teendőivel. Mérlegre kerülnek a 'nyelvet tudó állam­polgárokkal szemben támasztott társadalmi igények, a nyelvtu­dásra irányuló — vagy éppen rejtve maradó — érdekeltség, az Iskolai nyelvtanítás-nyelvtanulás szervezete, az idegen nyelv elsa­játítására fordított idő. óraszám, az egyes nyelvek vélt és valódi fontossága, a tanár és a tanuló személye, a nyelvtanárképzés, -továbbképzés gondjai, a módsze­rek és eljárások kultúrája, a fej­lesztés költségvetési lehetőségei. A vizsgálatsorozat vége még messze van, a következtetések még koraiak, de már kirajzolód­nak azok a fő gondolatok, ame­lyek a megoldás irányát jelzik. A szakemberek szerint az iskolai nyelvtanításban át kell térni az intenzív folyamatokra, azaz a ki­sebb létszámú csoportokban fo­lyó, koncentrált óraszámú okta­tásra. Nagyon valószínű ugyanis, hogy 6—8—10 évi, kis óraszámú nyelvtanításnál többet ígér a 3—4 évi, magas óraszámú tanítás. Kér­dés azonban, melyik iskolafokon, mikor, melyik életkorban, osz­tályban kezdődjék az első és me­lyikben a második idegen nyelv tanítása. A nyelvoktatás korszerűsítésén túl lényeges szemléleti változta­tást kell elérni a nyelvet tanuló- baín is: fel kell ismernie saját érdekeltségét, tudnia kell válasz­tani a lehetőségek között, tudatá­ban kell lennie, hogy a nyelvta­nulás hosszú, fáradságos, -sok munkát követelő folyamat. A szakemberekre vár az a feladat is, hogy kidolgozzák: ki és mi­lyen eszközökkel lesz képes a szemlélet átalakítására és a fel­ébresztett, reális nyelvtanulási igények kielégítésére. A legáltalánosabb nyelvoktatá­si kérdéseknek már a felvetése is az oktatás kereteit feszegeti, megoldásuk tehát nem lehet a legközelebbi jövő feladata. Ezért az elemző vizsgálat kitér azok­nak a lépéseknek mérlegelésére is, amelyek a fejlesztés irányá­ban máris vagy rövid időn belül megtehetők. Bács-Kiskun megyében Kecs­keméten a Bocskai utcai óvodá­ban angol, a Forradalom utcai­ban orosz nyelvű foglalkozásokat tartanak szeptembertől. A nyelv- oktatás e formája kísérlet, amely először a megyeszékhelyen kez­dődött meg. de most már Kis­kunfélegyházán is létezik ilyen óvoda. A kísérlet vezetői: Tomo- ryné Radnai Zsófia, a pécsi Ja­nus Pannonius Tudományegye­tem adjunktusa és Lengyel Zsolt, a szegedi Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola tanszékvezetője. Az innen kikerülő gyerekek a Petőfi (angol) és a Forradalom utcai Általános Iskolában (orosz) folytathatják tanulmányaikat. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Kecskeméten, Baján, Kiskunhalason és Kiskunfélegy­házán indított hagyományos nyelvtanfolyamokat. A megye- székhelyen ezenkívül intenzív és gyermek nyelvtanfolyamokat is szerveztek. 99 JÓ IDE ELJÖNNI” A nyugdíjasok klubjában Zsúfolásig megtelt kedden a kecskeméti Imre Gábor Nyugdí­jasklub. Akiknek a teremben nem jutott hely, az ajtófélfáinak támaszkodtak, vagy a folyosón hallgatták végig az előadó. Nádas János klubelnök beszámolóját. Mi vonzotta ide szép számban a nagymamákat és a nagypapá­kat, közeli és távolabbi ismerő­seinket? Korántsem csak a kö­zösség ilyenkor szokásos évi köz­gyűlése adott erre alkalmat. A meghívás, ha pusztán formális, és a résztvevők nincsenek érdekelve az eseményben, haszontalanság. Annak nyűg eleget tenni. Nem így érezték azonban az Imre Gábor­ról nemrégiben. elnevezett klub tagjai. Számukra "nem teher, hanem öröm volt az eseményen megjelenni. így emlékezhettek együtt arra az eseménynaptárra, amely kinek-kinek derűt hozott az életébe az eltelt egy eszten­dőben. 1983 december: köszöntötték és megajándékozták a hetvenöt éven felülieket. Közös szilveszterrel búcsúztak az óévtől. Ezután bű­vészműsor, kocsonyavacsora következett. Februártól ismeret- terjesztő előadásokkal, filmvetí­téssel és zenedélutánokkal várta tagjait a ma már százkilencven­hét fős klub. Május 3-án kerthe­lyiséget nyitottak a Szilády Ká­roly utcai udvarban. Hajdúszo­boszlói gyógyfürdőzés, tőserdei kirándulás, közös paprikaszelete­lés a ZÖLDÉRT-nél, találkozás üzemi dolgozókkal és csepeli nyugdíjasokkal, miközben szám­talan barátot, ismerőst szereztek maguknak: véletlen-e, hogy eny_ nyien eljöttek a november 7-ét is köszöntő ünnepi összegzésre? Az arcokon elsimult vonások és az érdeklődő szempárok belső nyugalmat, biztonságérzetet je­leztek. .,Jó ide eljönni — mondo_ gatták az élet derekán túl levő közönség soraiban —, megbecsül­nek minket.’’ Ezt fejezték ki a fiatal korosztály képviseletében a Nagy Október előestéjén a forra_ dalomról üde hangon éneklő és verselő negyedikesek. S erről Vall a hétköznapok megannyi tör_ ténése: a nyugdíjasok. szabad- egyeteme, és az a körültekintő gondoskodás, amelynek eredmé_ nyeként az idén orvosi szűrővizs_ gálatan harminchét 'klubtag győ­ződött meg jelenlegi egészségi ál­lapotáról. A tények, a tettek értékelik az egy-egy kisebb, vagy nagyobb kö­zösségért végzett munka eredmé­nyét. Az Imre Gábor-klub eseté_ ben teljes joggal beszélhetünk társadalmi összefogásról a nyug­díjas, de korukhoz képest még tevékeny nők és férfiak érdeké­ben. Azzal, hogy minden lehetsé­ges módon kihasználják az együtt- lét különböző formáit — sakkver­senyeket rendeznek, jövőre már szakköröket is alakítanak —, s azzal, hogy huszonkét alacsony jövedelmű nyugdíjast a városi tanács 20 ezer forinttal segített, napi kiadásaik terhén kissé csök­kentve, nemcsak a klub vezetősé­ge méretett meg. Megméretett a város, az időseket szavak helyett, cselekvőén támogató jó néhány üzem, intézmény, állampolgár, nem utolsó sorban pedig a Szak- szervezetek Szakmaközi Bizott­sága, Adni. Ez élteti, ez kovácsolja egyre erősebbé az ötvenöt és a hatvan éven felüliek megbecsü­lésre és támogatásra méltó kö­zösségét. Ez — a személy szerint is megnyilvánuló pártfogás tu­catnyi jele — az oka annak, hogy ilyen szép számban eleget tettek a nyugdíjasok a novemberi meg­hívásnak. A 'klubban saját ma­gukról, saját életükről hallottak összegzést. Kohl Antal A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI RENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE Jogszabályok a Magyar Közlönyben A Magyar Közlöny 46. számában megkezdte a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséhez kapcsolódó jogszabályok közlését. Eb­ben a számban tették közzé a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló törvényt, továbbá az állami vállalatokról szóló tör­vényt a Munka Törvénykönyve, az állami pénzügyekről szóló tör­vényt, a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényerejű rendelet mó­dosítását, a gazdálkodó szervezeteknek meghatározott gazdasági te­vékenységre történő utasításáról szóló törvényerejű rendeletet, va­lamint a végrehajtásukra szolgáló minisztertanácsi rendeleteket. A Magyar Közlöny következő, 47. száma közli a jövedelemszabá­lyozási rendszer és a vállalati bérszabályozási rendszer 1985. évi változásával összefüggő jogszabályokat, továbbá az árszabályo­zásról, a piacfelügyeletről, a pénzforgalomról és a bankhitelről, a felügyelő bizottságokról szóló minisztertanácsi rendeleteket, vala­mint a végrehajtásukat szolgáló miniszteri rendeleteket és állam- titkári rendelkezéseket. A Magyar Közlöny 48. száma tartalmazza majd a mezőgazdasági szabályozó rendszerrel kapcsolatos jogszabályokat, valamint a beru­házások rendjéről szóló új szabályozást. Előreláthatóan az év végén a gazdaságirányítási rendszer tovább­fejlesztésével összefüggő valamennyi jogszabályt, a Magyar Közlöny különszámaként, egy kötetben is közzéteszik. A folyamatosan megjelenő és 1985. január 1-én életbe lépő, egy­mással szorosan összefüggő jogszabályok is kifejezik, hogy a gazda­ságirányítási rendszer továbbfejlesztése átfogó intézkedéssorozatot jelent. A változások kiterjednek az irányítási rendszer egészére: a tervezésre, a gazdasági szabályozásra, a gazdaság szervezetére és intézményi rendszerére. RSZÁGOS ^ ÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI ILMHÉT f november\ 12-16. \ KECSKEMÉT TUDOMÁNY i v ÉS TECHNIKA / MEGNYITÓ: november 12-én /tétfő/ de.10 órakort Közlekedésbiztonsági kisíilmek — KRESZ vetélkedők — non-stop vetítése! „Reklám és propaganda a közlekedésbiztonság szolgálatában kiállítás' AHntá ás küzfloség találkozók I .Közlekedés bélyegei kiállítás Elsfinapi posta bélyegzés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents