Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-09 / 263. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1984. november 9. HÁZUNK TAJA Még nem késő! KISTERMELŐKNEK AJÁNLJUK! Védekezés r a takácsatka ellen Sorozatunk új fejezete kezdő­dik most. Folyamatosan tájékoz, tatunk a kertekben élő kárte­vők alaktanáról, a betegségekről, tüneteikről, valamint az ellenük való védekezésről A házikertsk egyik.legapróbb testű kártevőcsoportja, a takács­atkák fajaiból tevődik össze. A 14 atkafaj közül 13 soktápnövé- nyű (polifág), és csupán egy faj él egy növényen- i(monofág). A kétfoltos iakávatka, amely — a piros gyumölcs-takácsatkával együtt a leggyakrabban előfor­duló atkafaj — 420, féle növényen képes megélni. A legnagyobb gondot a gyümölcsösökben okoz­za a takácsatka, mely a szívásá­val károsítja a megtámadott -nö­vényeket. A levél foááki részén, rendszerint a főér mentén szívo- gatnak, így a levél színén apró sárga szívásnycmoik jelentkeznek. A fertőzés fokozódásával a szí­vásnyomok a levél egész felüle­tére kiterjednek, összeolvadnak, később az egész levéllemez sár­gás—sárgásbarna elszíneződését, majd korai lehullását okozzák. Ha közvetlenül rügyfakadás után károsítanak a takácsatkák, akkor a levelek 'kanalasodnak, fejlődés­ben visszamaradnak és korán le­hullanak. A kétfoltos takácsatka sűrű szövedéket képez. Ugyanez a piros gyümölcs-takácsatkánál már nem található meg. Életmód­jukban is van különbség. A pi­ros gyümölcs-takácsatka tojás alakban telel, a -kétfoltos takács­atka pedig megtermékenyített nőstény alakban így ezek tavasz, szál már korán megjelennek a leveleken. A piros gyümölcs-takácsatka tojásai piros színűek, 0,13—0,15 milliméter nagyságúak, kerekde- dek, függőleges irányú sekély ba­rázdákkal rovátkoltak. Ezeket az apró tojásokat ősszel a nőstények a rügyék közelébe, gally vagy ágvillák kéreggyűrődései közé, gallyakra, törzsekre -helyezik el. Erős fertőzés esetén a sűrűn egy­más mellé helyezett tojások tö­mege feltűnő, piros foltokat ké­pez Az idei őszön nagy tömeg­ben. található ez a .károsító. Ta­vasszal a 0,17 milliméter nagy­ságú, 3 pár lábú, piros vagy na­rancssárga színű lárvák, a - hő­mérsékleti viszonyok alakulásától függően áprilisban jelennek -meg. Általában az alma sziromhullása után az egyedek egy része már teljesen kifejlett. Megjelennek a 0,36—0,4 milliméter nagyságú, bí­borpiros színű, kerekded alakú, domború hátú nőstények, melyek hátán fehér serték helyezkednek el. A hím sárgás árnyalatú, meg­nyúlt testű, hátrafelé erősén kes- kenyedő. Évente általában 5—6 nemzedékük nő fel. Egy nőstény átlagosan 50, de maximálisam 120 —150 tojást is lerakhat. Augusz­tus közepétől a nőstények meg­kezdik a téli tojások lerakását, amely eltarthat az első fagyokig. Szeptember elején a legintenzí­vebb a tojásrakásuk. A konyhakertet készítsük elő télire. A letermett zöldségtöveket az áttelelő kivételével szedjük föl, ezeket ne a komposzttelepre vigyük, hanem égessük el. A ta­lajt alaposan kapáljuk meg, és -terítsünk rá érett vagy féligérett komposztot. Még vethetünk tél alá borsót, petrezselymet, fok­hagymát, vöröshagymát. A gyümölcsfák alól gyűjtsük össze a lehullott lombot, és ha nem fertőzött, vigyük a komposzt­telepre^ /Most már igyekezzünk • a szerves és műtrágyázással, a szaporítóanyag beszerzésével és elültetésével. Elérkezett a szőlőtelepítés ide­je. Alaposan forgatott és bősé­gesen trágyázott területre ültes­sünk. Nagyobb területen feltét­lenül érdemes talajvizsgálatot vé­geztetni, ennek alapján juttassuk ki az alaptrágyát. Különösen nagy gondot fordítsunk az előzőleg nem műveit terület trágyázásá­ra, javítására. A borospincében' ellenőrizzük az erjedést, azonban nagyon ügyeljünk, amikor a pincébe le­megyünk. Az erjedéskor képződő nagy mennyiségű széndioxid min­den évben- -több halálos balesetet okoz. Gyermekeket semmiképpen ne engedjünk le a pincébe, és fel­nőtt is csak égő gyertyával lép­jen be! Ha elalszik, azonnal tá­vozzunk, és csak hosszabb ideig tartó szellőztetés után térjünk vissza. A virágoskert edényes (növé­nyeit vigyük rövid időn belül -vé­dett helyre. Jövőre akkor lesz szép a muskátlink, ha jól telel­tetjük. Az egyik legősibb módja ennek, amikor a tövekről leráz­zuk a földet, lazán összekötjük, és sötét, hűvös .kamrában, vagy pin­cében- tároljuk. A futómuskátlit legjobb edényestől sötét, öt fok körüli helyiségben teleltetni, az időszak alatt ne öntözzük. Fajtafenntartásra telepítés Az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezetben önálló főágazatként kezelik a háztájit Ennek vezetője egy személyiben a háztáji bizottság elnöke is. A gazda­ság a községből — nem tagoktól — felkínált árut is "átvéSzir Így tavaly a termelőszövetkezeten keresztül 76 millió forint értékű gyümölcsöt, zöldséget, ser­tést, hízómarhát értékesítettek. Ilyen eredményt még nem ért el a főágazat, s 1982-höz viszonyítva is 14 millió forinttal emelkedett ez az érték. A Sárfehér Tsz-lben 1983-ban kétezer-hétszáz tonna szőlőt vásároltak a gazdáktól, melyet a Kö­zép-magyarországi Pincegazdaságnak szállítottak pezsgőalapanyagnak. Az idén a szőlőtermést meg­vámolta a fagy, a tavalyinak csupán harmadrészét tudták leszüreteini. Szorgalmazzák azonban a sző­lőtelepítést. Egyrészt magasművelésű, táblásított ül­tetvényt alakítanak ki, másrészt az izsáki Sánfehér- fajta fenntartására félig-meddig hagyományosan — ikersoros, tőkefejes telepítési móddal — termeszte­nek szőlőt. A háztáji ágazat felvásárlóinak jó kapcsolatot si­került kiépíteniük az áfészekkei, konzervgyárral, a budapesti KÖZÉRT Vállalattal, gyökérzöldséget, burgonyát, pritaroinpaprikát, káposztát szállítanak. A kereskedelmi mimikát nehezíti, hogy a tagok a szerződésben foglaltaknak nem minden esetben tesznek eleget, más fajtát ültetnek, amire nem biz­tos, hogy piac lesz majd. A háztájikban már most is hústípusú sertést hiz­lalnak. Tavaly hatezer hízót szállítottak az Állat- forgalmi és Húsipari Vállalatnak. A területen igen sok anyakoca van, ezért a gazdák nem igénylik a hízóalapanyag beszerzésében a segítséget. A gazda­♦ Halász Mihályné csirkéket nevel. (Méhest Éva felvétele) ság a termény betakarításakor szükség szerint kí­nál a tagoknak takarmánynak valót. Ezenkívül gé­pi szolgáltatással is hozzájárul a háztáji munka megkönnyítéséhez. (g. e.) Jó a malacnak, jó a gazdaságoknak 1 ehéntarí óknak • A veszprémi Mezőgép gyártja a HTF—01 típusú fejőgépet. Ahol négy tehe­net tartanak, ott már érde­mes megvásárolni. (Tóth Sándor felvétele.) összeállította: Gál Eszter Hazánk sertéshústermelését kettősség jellemzi. A szakosított, zárt rendszerű • telepek mellett, jelentős a háztáji és'kisegítő gaz­daságokból kibocsátott hízó. A piaci verseny éleződése mind­két szektorban ösztönzően hat azoknak az új tenyésztési, tartá­si, takarmányozási módszernek elterjedésére, melyektől a gazda­sági eredmények javulása várha­tó. Egyik ilyen takarmányozási eljárás bevezetését ■ tette lehetővé az a svéd licenc alapján gyártott készítmény, amelyet a Monori Állami Gazdaság állít elő. Az in­tenzív sertéstenyésztés egyik igen nagy gondja a malacnevelés so-, rán jelentkezik, amikor a szo­pós malacokat szilárd takarmány felvételére szoktatják. Ilyenkor gyakori ugyanis a veszteség, az elhullás, a súlycsökkenés. A meg­oldás lehetőségei között a meg­előzés, azaz a kocák okszerű tar­tása és takarmányozása, a fialási higiénia pontos betartása mellett a malacok születés utáni kezelése is szerephez jut az új készítmény segítségével. A Bács-Kiskun megyei j Gabo­naforgalmi és Malomipari Válla­lat gyártja a Laktostarter malac­tápszert amellyel 9 megye állat- tenyésztő nagyüzemeit és háztá­ji és kisegítő gazdaságait képes ellátni. Űi még ez a termék, hi­szen az idén* márciusban kezd­tek hozzá fiz előállításához, a ke­resletet jelzi, hogy szentember véréig már 658 tonnát forgalmaz­tak", nagyobbrészt, 320 tonnát itt r Bács-Kiskunban. A Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat a Tótkomlósi Ser­téstenyésztő Közös Vállalatnál kísérletezett a Laktostarterral. Ennek eredményei biztatóak, az elhullási százalék csökkent, a vá­lasztáskori és a 42 napos állatok átlagsúlya viszont növekedett. Hartán egy elpusztult koca árva malacait veszteségmentesen ne­velte fel a Laktostarter segítsé­gével • egy kistermelő. A malactápszer fontos adaléka a liofilizált tejsavtermelő bakté­rium, a monobaktérium, de a táp egyéb összetevői között is fel le­het fedezni újdonságot. A sze­mes takarmányt, a kukoricát, a zabot az árpát pelyhesitett, az állatok ' szempontjából jobban hasznosuló formában tartalmaz­za. A Laktostartert szopós malacok­nak ajánlják a szakemberek 42 napos korukig' sem ezután sem kell beszüntetni a monobaktérium adagolását. Hazánkban egyedül Kecskeméten készül a Laktobac szuperpremix, amelyet a tápba kleverve ajánlatos etetni. A pre- mixet még nem forgalmazzák a takarmány- és tápboltok, de a nagyüzemek az igényeiknek meg­felelő mennyiséget már megvá­sárolhatják. Egyelőre mindkét terméket 35 kilogrammos csomagolásban for­galmazza a gabonaipar azonban ha igény jelentkezik — itt főleg a kistermelőkre gondolnak — ki­sebb csomagokat is készítenek. .• jtflBko ■■ •;■;| AKIKEN SOK MÚLIK f. m . Személyes példamutatás — Mihály nélkül bizoiiy nem tartana itt a szőlőnk — mondja Kanyó István, a jászszentlászlói termelőszövetkezet elnöke, miköz­ben Farkas Mihályért, a .kertésze­ti ágazat vezetőjéért .küld. — Be­szélgessenek itt nyugodtan, ne­kem úgyis el kell mennem. * Amikor munkaszervezési mód­szeréről, cselekvési szabadságáról kérdezem, Farkas Mihály a rég­múltba kanyarodva kezdi a vá­laszát. — A jelenlegi téesz elődjébe 1960-ban lépett 'be édesapám. Én, családtagként dolgoztam hatvan- háromig Traktoros lettem. Innen ■kerültem a kertészethez. Már tsz-tagként végeztem el a nyolc általánost, majd a kecskeméti kertészeti technikumba jártam levelezőként. Akartam én tovább is tanulni, de az ágázatvezető ak­kor járt egyetemre. Azt mondta: Mihály, előbb én tanulok, utána majd te. Valakinek itthon kell maradni és vigyázni a szőlőré. Azóta ő már továbbállt nekem pedig nem lett diplomám ... — Amikor hatvanhétben átvet­tem a szőlőt, akkor szemre úgy „állt” az ültetvény, hogy jobban tettük volna, ha kiszántjuk és újrakezdjük. Szinte keresni kel­lett a sorokban az ép tőkéket. Akkoriban telepítettek a szom­széd téeszek, öröm volt nézni azo­kat a pompás .táblákat — azóta már a legtöbbjét kiszámították —, a miénk, az öreg, pedig szépen terém. — Nekivágtunk a korszerűsí­tésnek, minden egyes (tőkét ba­busgattunk. Azon a tavaszon mondfa az, egyik brigádtagunk: — Mihály, ha itt szőlő lesz, én kisangyal leszek. Magam sem hittem,, hogy ilyen jól sikerül a .munka Később már én kérdez­hettem: — Dezső, .nő-e már a szárnya? \ * Azótá sok minden megválto­zott. Az akkori fiatalember érett, megfontolt Vezető lett. A legna­gyobb eredményének tartja, hogy sikerült jól megszerveznie a legújabb — családi — művelé­si módszert. Pedig, ez nem ment egyik napról a másikra, végig kel­lett járni mind a félszáz csalá­dot, hogy vállaljanak három—öt sor szőlőt, mert a szövetkezet már nem győzi munkás kézzel. A fá­radságos munka meghozta .gyü­mölcsét. Évek óta hektáronként 10 tonnánál többet, szüretelhet­nek a szőlőben. « — Az emberség a legfontosabb, amit a fiataloknak meg kell ta­nulniuk, valamint azt, hogy sze­mélyes jó példával járjunk elő. Hogy meddig bírom a munkát? Nem tudom. De szeretnék még sokáig a szőlőbe .kijárni — mond­ta végezetül Farkas Mihály, a jászszentlászlói tsz ágazatvezetője. Czsnner Péter MUNKÁSSORSOK ________________________ El illant évek szőlőhegyén Sokan megszorították köszönetként a kecs­keméti nyugdíjastalálkozó megszervezőjének kezét. Csatlakozom hózzájuk. Nagyszerűen érezték magukat a meghí­vottak. örültek:. jól kibeszélgethették magu­kat, mert a közlésvágy, az élmények meg­osztása éppen olyan emberi szükséglet, mint a kenyér, a víz, a szerető társ. öregségünkre valamennyien emlékmúzeummá válunk, s boldogtalan a kincset kényszerűen rejtegető múzeum. örültek: valahol, valakik számontartják őket., Ki mire a legbüszkébb, ezt kérdeztem né- hányuktól.- Éji §É gif?! Megyek, ahová kel! Zablahóczki Pál, a Kecskeméti Zománc- és Kád­gyár nyugdíjasa: — Madarat lehetett volna' fogatai vetem jóked­veimben, amiikor több mint három évtizede felvet­tek az altokon Kecskeméti Gépgyáriba. Segédmunkás­nak. Akkoriban, az 1950-es évek elején eljártunk a mai Pálma cukrászda helyén működő munkaközve­títőbe, mert borzasztó nehéz volt az elhelyezkedés, Három napra vettek föl harmincötünket. A vélet­lenen múlott, hogy ottragadtam. Kijött a tisztító elé egy művezető és rámutatott valakire és azt mon­datta: „az az emfoer nekem jó lesz”, Odaugrottam. „Én is megyek, hová kell.” A tisztitóműhélyibe kel­lett két ember. Szerencsére ott volt egy ismerősöm, a revizor Tapodii Józsi bácsi és közbeszólt: „No, a Pali is jő lesz. Hány éves vagy?” „Huszonkilenc.” „No, akkor jó lesz.” 1952-ben kiemeltek engem, a volt pásztort meósmak. Abban az időben toboroztak tartalékos tisztiiskolára. Valakinek a javaslatára engem is ajánlottak, de én megmondom őszintén, nem nagyon szívesen mentem. A tisztítőműhely mű­vezetőiéként tértem vissza. 1954. április elsejével műhelyvezetővé neveztek ki. 1956. október 26-án — pontosan, emlékszem rá — nem akartam kiadni a fizetést az embereknek, mert csak a munka befe­jezése után adtuk ki. a fizetést. Igen ám, de a dol­gozók azt mondták, hogy az öntödében is fizettek, pedig ott sem dolgoznák. Elmentem, megnéztem, csakugyan így'van-e. így volt, kiadattam á fizetést. Utána jött a probléma. Megalakították a munkás­tanácsokat, engem is beválasztottak, elmentem az ülésre és azt találtam mondaniEmberek, ilyet nem lehet csinálni, hová jutunk, ha munka nélkül1 fize­tünk.. Leszidták felszólalásomért. Sokáig nem tud­tam mi van. Decemberben valamikor azt mondta elvtársam, Záray Géza: „Pali,; meg kell alapítani a pártalapszervezetet”, én azt mondtam, oké, vagyis igen. 1981. december 31-én, a Vasa$ szakszervezet függetlenített titkáraként mentem nyugdíjba. Az én brigádom csinálta Bokor Pál, aki évtizedekig dolgozott a Fémmun­kás Vállalatnál: — Hatalmas szenzációt keltett a mai SZTK épí­tése. ötvenével-ihatvanával álltak az embenpiacon. Mi huszonnégyen dolgozhattunk a rendelő építésén. Az ajtók és az ablakok fémtokjait az én brigádom csinálta.. Saját kárunkon tanultuk a technológiát, mert általános lakatosok lévén ilyeín feladatunk nem volt. .Mennyit dolgoztunk? Arijig be nem fejez­tük a napi feladatot. Mindig idegesén vártuk a pénteket: hívnak-e bennünket hétfőre is,\ Marad­tam Kecskeméten is, a Lakatosipari Nemzeti Válr lálat jogutódjánál is. A Szibériába szánt vasszerke­zetek elkészítéséből is kivehettem a részemet, mint művezető. Farkas István, a. HVDSZ nyugalmazott megyei titkára: — 1955-toen helyeztek ide a helyiipar titkárának. A Weiss Manfréd-gyánban dolgoztam évtizédekig. Reszelővágó volt a szakmám. A háborús időkben csoportvezető lettem. Egyszer találkoztam az üzem­ben Magasházi főmérnökkel, ő volt a gyárban az is­ten. Bólintottam. Rámpirított: „Hangosan kö­szönjön.” Mondtam az üzemvezetőnek: „Nem mara­dok”. Mire ő: „maradjak, mert megdöglik a resze­lővágó”. No, Magasházi azt a parancsot adta, hogy menjek át az új fcisműhelylbe, ellenőrizzem a hadi­üzembe beparancsolt kisiparosakat. A németek már fiem adtak a repülőgépgyártáshoz turbomaró gépeket. Arra akartak kényszeríteni bennünket, hogy húsz órát dolgozzunk egyfolytában. Hiába erőszakoskod­tak ... 1969-ben mentem nyugdíjba, még ma is tag­ja vagyok a munkásőrségnek. Tetszik érteni? Munkatársként fogadnak Nép Sándor, a KZK nyugdíjasbizottságának az elnöke: — Az államosítás után kapcsolódtam be a szak- szervezeti mozgalomba., társadalmi munkásként. Nem csináltam semmi különöset. Tettem, amit ten­nem kellett. Talán részem vám abban, hogy percen­ként egy fürdőkád jöjjön le az önműködő gépsor­ról! Csináltam a munkámat a népnevelésiben, a fa­lujárásban, az iskolák villamosításában, a brigád- mozgalomban, de úgy érzem, nem gsináltunk sem­mi különöset. Volt úgy, hogy napokig éjjel-nappal dolgoztunk a leégett üzemrész újjáépítésén. Sohase kérdeztük: ezért mit fizetnek. így láttuk jónak. Örömmel nézem a gyárat és jól esik, hogy amikor bemegyek — nincs-e valami munka, ami ránk vár? — munkatársként fogadnak. Áttettük a bajnoki érmeket íi-J.V. ■—.......IC ' Szabó Mihály 1980. október 31-én búcsúzott el 32 évi munkaviszony után la Fémmunkás Vállalattól: —: 1949-ben alakítottuk meg néhányan a gyár sportegyesületét. Beneveztünk a városi alapfokú fo­cibajnokságba. Sem felszerelésiünk, sem pályánk mem volt. írtunk Titkos Bálnak, az MHSZ akkori főtitkárának: elküldte a magyar válogatott egyik használt szerelékét. Piros-fehér-zöldben futottunk ki a pályára. A volt KSC-pályát hoztuk írendibe. Csőiből csináltuk a kapukat, mert neon volt pénzünk fára. Sohase felejtem azt a boldogságot, mint ami­kor átvettük a bajnoki érmeket, pedig az NB Hi­ba is bekerültünk. Magam is játszottam előbb szél­sőt, majd hátvédet. Sportköri elnöknek is megvá­lasztottak. Két évtized alatt hét szakosztályt szer­veztünk. Az alapfoktól indult ökölvívók a végén már az NB I B-ben szerepeltek, míg nem vette át a szakosztályt a KSC. Most csak egy asztalitenisz- csapattal szereplünk a városi bajnokságban, én 'is játszom 64 évesen. Még annyit talán: lakatos segéd­ként kezdtem, voltam művezető, brigádvezető, üzem­vezető. ||ÉÍ|ÉjÍ ' " '"' ? ' ' || || • Legfőbb érték az ember Ecker Líajos, az SZMT volt munkavédelmi fel­ügyelője a legfiatalabb nyugdíjas. ■ * — Az 1950-es évek elején kezdtem a munkavé­delmi tevékenységet, ami a szákszervezeti munká­nak nagyon szép része. Az élet- és munkakörülmé­nyek változása a legnagyobb élményem. A nehéz fizikai munka egyre kisebb területre szorul vissza. Annak idején ennek kiküszöbölése volt egyik fon­tos feladatunk, mert a nehéz kétkezi munka volt a legfőbb baleseti forrás. Manapság kisebb munka­helyeken is kisebb gépek, segédeszközök segítik a dolgozókat. Ma is földobog a szívem, ha agy-agy új üzelm avatására gondolok. Szomorú oldala hivatá­sómnak, hogy rengeteg balesettel, tragédiával "ke­rültünk kapcsolatba. Jó érzéssel töltött el, ha in­tézkedéseinkkel sikerült a bajokat megelőzni. Nebn volt könnyű dolgunk.' Amikor — a sürgős betakarí­tás ellenére — leállítottunk 90 bálázógépet, amíg a karcspnkításokat megakadályozó reteszelőket nem szerelték föl ezekre. Mindig abból indultunk ki: a legfőbb érték az emlber. És a Barnevál hiulladékfel- dolgozó üzeme sem "bűzlik! Százasával jöttek a pa­naszos levelek. A városi tanáccsal és a pártbizott­sággal egyetértve saját hatáskörömben leállíttattam ' ezt az üzemet. Kaptam „föntről” telefonokat: „Meg­gondoltam alaposan?”. Meg! * * * •*i! Nincs mit hozzátennem az elhangzottakhoz. A szokástól eltérően nemcsak az interjúkra szánt időt köszönöm lapunk nevében: munkás, példaadó éle­tüket is. Keltái Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents