Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

1984. november 7. • PETŐFI NÉPE ■ 5 Az aszály ellenére is helytáll a mezőgazdaság Beszélgetés dr. Kis Pállal, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesével A mezőgazdaságot sokan sikerágazatnak tartják. Ezt statisz­tikai adatokkal is lehet bizonyítani: a jvilág megművelt földte­rületének 0,25 százaléka van hazánkban, ugyanakkor a világ mezőgazdasági termelésének 1 százalékát adjuk. Ezt a nemzet­közileg is elismert kiváló teljesítményt a magyar mezőgazdá­ság az elmúlt két évtizedben érte el. 'Ebben az időben a terme­lés értéke több mint 60 százalékkal (növekedett. Leggyorsabban a gabona- és a hústermelés fejlődött. (Gabonatermelésünk 1970 éta 80 százalékkal nőtt, s 1982-ben az egy főre jutó gabonater­més 1400 kilogramm ,volt. Hazánkban az egy lakosra számított hústermelés négyszer nagyobb a (világátlagnál, s elérte a 210 kilogrammot. Mostanában >— a nemzetközi sikerek ellenére is — sok gaz­daságban panaszkodnak, hogy romlik a termelés jövedelme­zősége. Milyen a gazdaságok helyzete? Milyen eredmények várhatóak az Idén? ,E kérdésekről beszélgettünk dr. Kis Pállal, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesével. Teljesített terv — Két éve tart az aszály, ami­nek sok gazdaság érzi káros kö­vetkezményeit. Az elmúlt eszten­dőben számottevően megnőtt a veszteséges gazdaságok száma. Ml várható az idén? — Az idei népgazdasági terv a mezőgazdasági térmelés 4 száza­lékos növekedésével számol, te­hát lényegében az 1982. évi ter­melési eredmények megismétlé­sét tűzte ki célul. A mezőgazda­ság mostani helyzetét összefog­lalva, röviden azt mondhatjuk, a gazdaságok teljesítik a tervet, ami a két éve tartó aszály elle­nére rendkívül kedvező ered­mény. A növénytermelésben és az állattenyésztésben ez elsősor­ban a sertéstartás gyors növeke­désének következmény^, ami el­lensúlyozza a szarvasmarha- és juhágazatban taipasztalható le­maradást is. Érdekes tapasztalat, eltér a korábbiaktól, hogy az idén lelassult a mezőgazdasági nagyüzemek ipari, szolgáltató és kereskedelmi tevékenységének bővülése. A termelés jövedelmezősége s a gazdaságok nyeresége a tavalyi aszályos esztendőhöz képest vár­hatóan javul. Ez egyben igazolja azt is, hogy a termelés növelésé­vel képesek voltak a nagyüze­mek „kigazdálkodni” a közgaz­dasági szabályozórendszer által közvetített elvonásokat. Persze azt ma még meg kell mondani, hogy az őszi betakarításé növé­nyek hozamai számottevően be­folyásolhatják az üzemek ered­ményeit. Másfelől az is igaz, hogy ez a kedvező kép az országos átlagra jellemző, de ezen belül nagyok a szóródások. Az idén is mint­egy 57 nagyüzem veszteségével számol a bank az előzetes felmé­rések szerint. Kedvező azonban, hogy a veszteséges gazdaságok száma lényegesen kisebb — mintegy fele —, mint tavaly volt. A pénzügyi hiány nagy része hat megyére — Bács-Kiskun, Békés, Borsod, Pest, Szabolcs, Szolnok — összpontosul. Három megyében már a harmadik éve sújtja az a^ály ^(„gazdaságokat.. Főleg ezekben, ä térségekben a gazda­kimerültek,:. > veszteség és az alaphiány nagy része csak központi segítséggel rendezhető. Nem is maradtak magukra a gazdaságok, hiszen a Pénzügyminisztérium a tavalyi­hoz hasonlóan az idén is földadó­kedvezmény nyújtásával, a jöve­delemadó-előleg befizetésének mentesítésével stb. segítséget nyújt. A folyamatos termeléshez — óvadék mellett — a bank is folyósított hitelt a nehéz helyzet­be jutott gazdaságoknak. Ügy is igyekeztünk enyhíteni az üzemek' gondjain, hogy indokolt esetben az esedékes fejlesztési hiteleket prolongáltuk. Kevesebb beruházás — Alig van gazdaság, ahol napjainkban ne mérlegelnék gon­dosan a hitelek felvételét. Az utóbbi időben ugyanis jelentő­sen nőtt a hitelek kamata, ezért a gazdaságok kevesebb hitelt kérnek, mint azelőtt. — Ez a folyamat megerősíthe­tő a banki tapasztalatok alapján is: szeptember 30-án a forgóeSz- köz-hitelállomány 2 milliárd fo­rinttal — 6,5 százalékkal — ala­csonyabb volt, mint egy évvel korábban. Másfelől megfigyelhe­tő, hogy a termelés folyamatos­ságának biztosításához a tavalyi­nál nagyobb összegű hiteleket vettek fel a gazdaságok. Az úgy­nevezett rövid lejáratú hitelek évközi növekedése jórészt a ta­valyi aszály következménye. Az aszálykárt szenvedett gazdaságok többsége felélte tartalékait, az állatállomány takarmányozásá­hoz is sokhelyütt hitel igénybe­vételére kényszerültek. Növeked­tek a termelési költségek is, ami átmenetileg ugyancsak növelte a hiteleket. Megfigyelhető azon­ban, hogy a gazdaságok kamat- érzékenysége Is mérséklőleg ha-, totí a hitelek felvételére. A je­lenlegi szigorú forgóeszköz-hite­lezés igen gondos pénzgazdálko­dásra készteti a gazdaságokat. — Az elmúlt esztendőben csök­kent a gazdaságok nyeresége a korábbiakhoz képest, az idén igyekeztek visszaszorítani a hite­leket is. Honnan volt elegendő pénzük a fejlesztéshez? Hogyan alakultak a beruházások? — Az utóbbi esztendők közül az idén érezhető legerőteljeseb­ben a beruházások mérséklődése. Ennek oka részben a központi in­tézkedésekben, részben a gazda­ságok helyzetében keresendő. A szabályozás is úgy változott, hogy mérséklőleg hasson a beruházá­sokra, másfelől az aszály miatt a gazdaságok nyereségági fejlesz­tési alapja is csökkent. Követ­kezmény, hogy az idén mintegy 26 milliárd forint értékű beru­házás valósul meg a mezőgazda­ságban. Ez ugyan valamivel meg­haladja a tervezettet, de 900 mil­lió forinttal kevesebb az 1983. évinél. A beruházásokon belül az építkezések meghaladják, a gép­vásárlások megközelítik az elő­irányzatokat, az ültetvénytelepí­tések viszont elmaradnak attól. A 26 milliárd forintos várható kifizetésből 4,7 milliárd forint az úgynevezett exportárualapot bő­vítő beruházás. A beruházásokra fordított ösz- szegnek több mint 70 százaléka a vállalatok saját pénze. Ez var lamivel több az előirányzottnál, de kevesebb a tavalyinál. Az összes pénzügyi forrásokon belül a támogatások mintegy 10 száza­lékot, a hitelek 20 százalékot tesz­nek ki. A hitelekből, amelyeknek összege 5,2 milliárd forint, a ga­bonaprogram megvalósítását szol­gálja 2,4 milliárd, az export-áru­alap növelését pedig 0,8 milliárd forint. — A közelmúltban területi ta­nácskozásokon ismertették a gaz­daságokkal a jövő évi szabályozó- változásokat. Ezek közül az egyik változás a hitelezési rend­szert is érinti. Ml ennek a lé­nyege? — Jövőre — a vállalatok kö­zötti rugalmasabb üzleti kapcso­latok kialakítása érdekében — lehetőség lesz az egymás közötti hitelezés szabadabb kibontako­zására. Az egymással gazdasági kapcsolatban álló vállalatok és szövetkezetek bármilyen szabad pénzforrásuk terhére vállalatközi hitelt, illetőleg előleget nyújthat­nak. Megszűnik az a jelenleg is érvényes megkötés, 'hogy az ilyen hitelt csak szabad fejlesztési alap­ból lehet nyújtani. A hitelezés szélesebb körű kibontakoztatása erősítheti a jövőben a gazdasági kapcsolatokat, elmozdíthatja a fizetési fegyelem javulását. Űj dolog az is, hogy a kifogástalan hitelképességű vállalatoknak jö­vőre úgynevezett folyószámla­hitelt lehet nyújtani. 'Beruházási hitelekkel viszont a jövőben is csak azokat az elképzeléseket se­gíti a bank, amelyek a befekte­tett összeg hatékony felhasználá­sát ígérik. Magyarán: a jövedel­mező, a gazdaságos, a minden piacon keresett, jól értékesíthető, versenyképes áruk termeléséhez nyújt hitelt a 'bank. Így például folytatjuk a gabonaprogram jö­vő évi gépbeszerzéseivel és táro­lók építésével kapcsolatos finan­szírozást. Megkezdődik az integ­rált állattenyésztési és húsipari fejlesztések megvalósítása. A bank emellett lépéseket tesz a korszerűbb hitelezési módszerek alkalmazására. Versenyképes élelmiszeripar — A piaccal az élelmiszeripari vállalatok vannak nagyobbrészt kapcsolatban. Hogyan fejlődtek ezek a vállalatok? Milyen a mos­tani 'helyzetük? Miképp segítette a bank fejlődésüket? — .Jelenlegi ismereteink sze­rint az élelmiszeripari termelés- néhány ágazatban meghaladja a tervezettet. Azt mindenki érzé­kelheti, hogy a lakosság élelmi­szer-ellátása jó. A vállalatok tö­rekedtek a termékszerkezet kor­szerűsítésére, mintegy 150 új ter­méket hoztak forgalomba. Közis­mert az is, hogy az élemiszer- ipar adja a népgazdasági export­nak -mintegy negyedrészét. Az idei terv szerint 4—5 százalékkal kell növelni az élelmiszeripari exportot. A vállalatok igyekeztek ehhez alkalmazkodni, érezhetően megélénkült piackutatási mun­kájuk. A kereslet azonban nem mindig volt összhangban az áru­alappal. Kedvezőtlen volt az is, hogy egyes élelmiszerek világ­piaci árai csökkentek. A bank elsősorban az export- árualapokat bővítő hitelekkel tá­mogatta a gazdaságosnak ígérke­ző élelmiszeripari fejlesztéseket. A jövőben is az a célunk, hogy a hitelezéssel is elősegítsük a leg­korszerűbb termelési technológiák kialakítását, a melléktermékek és hulladékok feldolgozásának javítását, vagyis hozzájáruljunk az élelmiszeripar versenyképes­ségéhez. V. Farkas József Diszpécser a Kismotorból... — Ez az első munkahe­lyem, itt tanultam meg az esztergályos szakmát, s itt dreháltam néhány évig, s mentem előre a ranglétrán. Diszpécser, művezető, majd diszpécser csoportvezető let­tem. Néhány mondatban ekként fog­lalta dióhéjba életútját Szörényi Lászlóné, a Kismotor és Gép­gyár bajai gyárának csoportve­zetője. A csinos, harmincéves fia­talasszony két gyermek anyja, 1972 óta tagja a pártnak. Tizen­kilenc évesen hogyan sikerült? — Készültem rá, már út­törő koromban. Amikor a szakmunkásképzőbe jártam, megválasztottak KISZ-tit- kárrá, de nemcsak innen do- tálódik a mozgalom szerete- te. Édesapám lakatos volt, édesanyám telefonközpon­tos, mindketten kommunis­ták, s az természetes, hogy ebben a szellemben nevel­kedtem ... Mondtam, ké­szültem rá, s levelet írtam az alapszervezet titkárának: Leírtam benne az életemet, kértem a felvételemet. Ma­napság ez már naivitásnak tűnik, de a gyárban az idős kommunisták megértettek, felvettek. Szörényiné a gyárban találta meg megélhetését, társadalmunk iránti elkötelezettségét, sőt, a boldogságát is. Férjét itt ismerte meg, aki ugyancsak diszpécser­ként kezdte, ma programcsoport­vezető. A sok közös együttlétből szerelem, házasság lett, s két év múlva megszületett az első, majd ezt követően három év múlva a második kisfiú. — Nem használtam ki a gyermekgondozási segély nyújtotta lehetőségeket, ha­marabb visszajöttem dolgoz­ni. A okok? Több' összetevő­je van: kellett a pénz, hiá­nyoztak a szaktársak, az el­foglaltság, miért ragozzam tovább? Szörényiné a munka, a gyer­meknevelés, az otthonalapítás mellett tanult. Hathónapos párt­iskola, marxista—leninista esti egyetem, s jelenleg speciális kol­légium. Tíz évvel ezelőtt válasz­tották meg a gyári, majd a városi pártbizottság tagjává, öt évvel ezelőtt igazi kitüntetésben volt része; a megyei pártbizottság tag­ja lett.; — Nagyon sok a tenniva­lóm, a 24 óra kevés, legalább 30 kellene, mert akkor több idő jutna az alvásra, a gyer­mekekre, a háztartásra, a gyári munkára, nem is be­szélve a pártfeladatokról. Imádom a gyermekeimet, s hétköznap esténként ha ott­hon vagyok inkább velük foglalkozom. Hétvégén fő tennivalóm a mosás, takarí­tás. Ebben segítségemre van a férjem és az automata mo­sógép. A főzés, a sütés igazi hobbim, s vasárnap ennek áldozok. A lakótelepi két és félszobás lakásunk igazán meleg, puha fészek, s bár vagyon szeretjük, nem va­gyunk otthonülök. A férjem a gyár sportfelelőse, nagy BSE-drukker, s így akad ne­ki és a gyerekeknek is elfog­laltsága. A fiatalasszony alapelve na­gyon is érthető: lehetőleg senki és semmi se legyen elhanyagol­va. Nehéz, de mégis beosztja ide­jét, ellátja a munkából adódó fel­adatait éppen úgy, mint a párt­munkáját, a családanya! és a fe­leség tisztét. — A megyei pártbizottsági tagság munkát, nagyobb megbecsülést, áttekintést jelentett számomra. Szeren­csésnek mondhatom magam, mert a gyár pártbizottságá­nak korábbi titkára sok olyan mozgalmi dologra ta­nított meg, amelyet1 most hasznosíthatok. Példaképem­nek tekintem, mert nagyon pártszerűen, emberségesen élt, végezte munkáját, ne­velte az új nemzedéket... Szörényi Lászlóné amellett, hogy jó édesanya, a gyár kétsze­res kiváló dolgozója, kiváló párt­munkás, de emellett jókedvű, iga­zi mai fiatalasszony... G. G. A BARÁTSÁG IGAZI PÉLDÁJA Húsz éve együtt a munkásközösség Kecskeméti brigád ajándéka Apostagnak Apostag — ez a . 2300 lakosú Duna menti település — ered­ményest társadalmi munkaakciói­val országos 'hírnevet szerzett. Nemcsak a helyi lakosság segít a télepüiliésfiej'l'esztésben; más megyékből és a fővárosból is'ér­kéznek ide muinkásközösségek, hogy a település komfortosabbá^ tételére fordítható kevéske fo­rintot ‘konkrét munkával toldják meg. így készülhetett el 1983- ban, öt hónap alatt a nyolc tan­termes Nagy Lajos' Általános Is­kola, a több kilométer hosszú vízvezeték, járda és szilárd bur­kolatú út. Ilyen • összefogással épül a tornaterem, és, bővül a gázcserételLep is, A helyi tanács számláját csak az alapanyagok költségei terhelik. Van azonban olyan eset ás, amikor az sem. ' Így például nemrégen ai helyi óvodát, ajándékozta meg egy kecskeméti munkásközösség. Százezer forint értékben játszó­teret épített az intézmény udva­rán. Ilyet még nem láttunk! > — Kik voltak, akik emberség­nek és barátságnak e szép pél­dáját adták? — kérdeztem Bol- vári Józsefné helyettes óvodave­zetőtől Apostagon. — Talán furcsállja — kezdte —, hogy csak egiy vagy két ne­vet tudok említeni a tizennégy fős kecskeméti kollektíva tagjai közül. Szende Istvánt és — ha jól tudom —, Fekete Andrást... Az az igazság, hogy az építkezés előtt soha nem jártak nálunk. A Petőfi Népe egyik interjújá­ból értesültek rólla, hogy nincs pénzünk játékok vásárlására. Az írás megjelenése után rövi­desen kaptunk egy levelet a kecskeméti Fémmunkás gyártól, hogy az MHSZ-VOSZHOD bri­gád vállalja a játszótér beren­dezésének élkészítését. A levél kézhezvétele után két hónappal — az igazat bevallva már el is feledkeztünk az ígéretről' — jött a következő is. Írták, hogy négy napon belül szállítják a játéko­kat. Nem hittünk a szemünk­nek ... — Milyen volt a fogadtatás? — A találkozást és a vidám együttlétet nem felejtjük el. Mi még ilyen brigáddal nem talál­koztunk. A tisztaságra, a kör­nyezetre vigyázva, precízen dol­goztak. A szárazon kevert be­tont is Kecskemétről' hozták, és festékről siem feledkeztek meg, hogy az építkezés közbeni sérü­léseket kijavíthassák a vasszer- kezeteken. Áldozatkészségükre jellemző, hogy a csúzdák mű­anyag szerelvényeiért az . egész országot bejárták. Valahonnan a Balaton mellékéről tudták csak beszerezni. Látta volna a gyere­keket, milyen örömmel vették birtokba a mászókákat! Augusz­tus vége volt, néhány nap» taka­rítási szünetet adtunk, de sok gyerek nap mint nap bejárt az udvarba, hogy az ovi új játékai­val múlassa idejét. Ilyen ját­szótér nincs másik a faluban! — És marad a barátság? — Ügy gondolom, igen. Most majd mi megyünk a Fémmunkás dolgozóihoz vendégségbe. Meg­ígérték, ha bármi szakmájukkal kapcsolatos munka van a jövő­ben, segítenek. Segíteni jó! Az MHSZ-VOSZHOD „legény­ségével” már á Fémmunkás szerszámkészítő üzemének mű­helyirodájában beszélgettünk. Leitern György gyártmányfej­lesztési csoportvezető kalauzolt,' hogy pontosan megérkezzem a találkozóra. O a község „patro- nálója”. Tőle tudom, hogy ven­déglátóim ez évben jubileumot ülnek. Húsz éve munkálkodnak együtt. Többen már nyugdíjba vonulták, jöttek újak is. de a többség maradt. A kétszeres ki­váló és ötszörös aranykoszorús szocialista brigád tagjai közé nem könnyű bejutni. Egyéves próbaidő van. Ez idő alatt bi­zonyítja a jelölt, hogy a közös célokért áldozatokra is képes. A beszélgetés során megtudhattam, hogyan is él. dolgozik, szórako­zik együtt ma egy olyan közös­ség, amely a szocialista verseny, mozgalom alapelivei szerint szer­vezi életét. Sándor István brigádvezeitő a vállalásokról beszéli. — Elsősorban — kezdte — egymáson segítünk, ha kell. Volt úgy, hogy egyik munkatársunk háza összedőlt. Mindannyian ott véltünk a helyreállításnál. De segítünk a szüretnél, házépítés­nél is és a családi, eseményekre is meghívjuk egymást. A gyár vezetőit gyakran keresik kéré­sekkel a különböző oktatási, so- oiális intézmények munkatársai. Mi megtiszteltetésnek érezzük, ha az igazgatóság ilyenkor ránk gondol. Volt több „speciális” munkáink is, amit más műhelyek visszaadtak. Készítettünk — a többi között — az együk kecs­keméti bérháziba egy rokkant- felvonót. Egyik kollégánk hal­lotta, hogy egy emeleten lakó mozgásában korlátozott beteg ember sokat szenved, mert to­lókocsival nem tud feljutni la­kásába. Leitern György élkészí­tette a terveket, és mi munka után összeépítettük a fura szer. kezetet. Apostagot „mi fedeztük föl”. Csak annyit tudtunk ko­rábban. hogy valamelyik nagy írónk ott született. A Duma-par­ti falucskában tett kirándulá­sunk felejthetetlen élmény ma­rad számunkra, olyan kedvesen fogadtak. Itt éreztük igazán, hogy segíteni jó... — Mit szólnak otthon, ha va­laki nem a családdal, hanem a brigáddal tölti a szabad idejét? — kérdeztem Kiss Ferencnétől, aki négy éve tag. — Van( úgy is, hagy a .család­tagok — feleségek, férjeik, gyere­kek — is eljönnek veQlünk dol­gozni. Nem hallottunk olyanról, hogy valakinek is kényelmetlen­sége származott volna abból ott­hon. hogy közösségi célra áldoz­ta a szabad idejét. — A Fémmunkásnál is szer­veződnek vállalati gazdasági munkaközösségek. Ha valaki ilyen társaságban külön pénzért dolgozik, bizonyosan \ kiszorul a brigádból... — Felmértük a vgmk-alapí­tás lehetőségét is — vette át a szót Fekete András. — Ügy lát­juk, hogy nem éri meg nekünk. Másoknak lehet, hogy jő ez, de nekünk hagyományos formáik szimpatikusabbak. Azt sem sza­bad elfelejteni, hogy így a brigád is együtt maradhat. Még sofc Apostag van az országban. Farkas P. József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents