Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

PETŐFI NÉPE • 1984. november 7.

MA MÁR HIHETETLEN

fiúmmal meg más országos főhatóságokkal összehangolják.

A feladat, ami ránk vár, nem könnyű. Az ország 'bármely részében is fejlesztjük az ipart, arra csak akkor kerülhet sor, ha gazdaságos. Ez a sarkalatos követélmény helyenként és időnként ellentétbe kerülhet egy másik társadalmi programmal: arra kell törekednünk, hogy a különböző országrészek fejlettségi szintje tovább közeledjék egymáshoz, ebben pedig nyilván továbbra is jelentős szerepe lesz az Iparinak. Persze, a tervgazdálkodás, a szabályozott piac vi- ’ szonyai között meg lehet találni a modus vivendit, vagyis az olyan iparfejlesztést, amely — minthogy jól alkalmazkodik az adott táj, ipari kultúrájához — gazdaságos is; s közben a felzárkózásra is lehetőséget nyújt. Csakhogy senki sem garantálhatja, hogy az élet automatikusan „tálalja” az ilyen megoldásokat. Ezeket meg kell keresni, ki kell munkálni, s meg kell vitatni az Ipari Minisztérium- mal meg másokkal. Csak így, sok munka árán lehet eljutni a legtöbbet ígérő változathoz.

Vagyis eljutottunk oda, hogy a jövőben is lesznek vi- |§f ták a különböző ipari szervezetek, meg az ipari szervezetek és a minisztérium között i — talán több, mint idáig.

De ezekre a polémiákra már nem az egymásra mutogatás lesz a jellemző. Itt a lehetőség arra, is, hogy elmaradjanak, megszűnjenek az állami ipar, tsz-ipar egyik-másik üzeme közötti vádaskodások. Ha a kibontakozást ígérő orszá- i gos és helyi programok egyeztetésére, kimunkálására szén- ; telik az erejüket, akkor abban mindenki, az állami és szövetkezeti, a tsz-ipar, a magánkisipar egyaránt megtalálhatjá a ^ maga helyét és jövőjét. • J&* *

Magyar László

A kopott füzettől a számítógépig

Kezembe került az a kiadvány, amely a vaskúti Bácska Termelőszövetkezet negyedszázados történetét öleli fel, 1950-től 1975-ig. Atélők, szemtanúk állították ősszel az egyes fejezeteket. Vaskút nemzetiségi község, de a régebben itt élő magyar, a délszláv és a német lakosokon kívül telepítettek ide a háború alatt és után máshonnan földműveseket, többek között száz bukovinai székely családot. Jöttek a viharsarokból is szép számmal. A falu lakosságának egységes 'közösséggé kovácsolása több évtizedes feladatként állt a kommunisták előtt, amit sikerült megoldaniok.

• A vegyiüzemben nagy meny- nyiségben készül a Fitohonn táp- rúd.

■ A termelőszövetkezet számítógépközpontja.

A termelőszövetkezeti mozgalom Vaskúton a Dózsa Ilii. típusú Tszcs megalakulásával kezdődött. A sokarcú település 1951- ben szövetkezeti község lett. Ebben az időben tizenhat termelőszövetkezeti csoport alakult. Az akkori hibás gazdaságpolitika miatt nehezen boldogultak. Ka- potnyai Mihály, aki jelenleg a Bácska Termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke, így emlékezik:

— Az új kenyeret tagjaink közül sokan nem bírták kivárni, mivel nem volt készletük. Arra kényszerültünk, hogy a korábban érq gabonát /azopnal arassuk, csépeljük és liszí jer kilónként kiösz- s^á.,,,C^t(i:^.^yr. tadjuj£;, r,?lérnj^ hogy 'képesek legyeneK a nyáföri, a nagy munkák idején helytállni.

'Egy másik idézet a kiadványból: csont-bőr tehenek és lovak

ették az elszáradt fűcsomókat» mert mást még nem találtak» Gyakran előfordult, hogy az állatok a legelőn estek össze. A tavaszi zsendülő fű.mentette meg végül a jószágokat a pusztulástól. Valahogy átvészelték ezeket az időkét. >A tagok vallomása szerint egy kopott füzetbe írták, be azoknak a nevét, akik az első közös munkákban részt vettek. A megsárgult füzetlapokon ákom- bákom betűkkel írott sorok, melyeket nehéz paraszti kezek róttak tintaceruzával.

Az ellenforradalom viharai után, 1957-ben az újrakezdés időszaka következett a szövetkezeti mozgalomban iá.‘A további előrehaladás azt kívánta, hogy a ter- fhelőáiöt'etkezeti 'csoportok 'Csatlakozzanak a község három magasabb típusú szövetkezetéhez. Később napirendre került valamennyi közös gazdaság egyesítése is. Titkos szavazással 1968 decemberében megválasztották a Bácska Termelőszövetkezet veVan-e még vita az állami és nem állami ipar között, s ha p| igen,, akkor miben? összeül függ-e mindez a területi iparig fejlesztéssel, általában, a .településfejlesztéssel, s ha ösz- r szefüggne, miképpen?

Sokan felteszik ma ezeket a [ kérdéseket, országszerte. Nem I öncélúan, hanem azért, mert nyomós okuk van rá Erre in- ' ti őket a múlt tanulsága, a jelen igénye, s még inkább a jövő követelménye.

Ami a múltat illeti, az át- • lagembert olykor kiélezett 5 polémiák figyelmeztették arra, hogy a magyar ipar még- ■ sem azonos a minisztériumi : iparral. Még az államival sem, hiszen a minisztérium és a tanácsi ipar csak az ipar termelésének S3 százalékát adja. A „többi” nem elhanyagolha- ; tó .17 százalékon mindenek- s előtt a tsz-, illetve a szövetkezeti ipar osztozkodik. Szá- í'S> mottevő a magánkisipar is, valamivel .több mint egy szá- ' zalékos részesedéssel, s ott vannak még a gmk-k meg mások is — igaz csak néhány tized százalékkal.

Mindez idáig csak száraz : statisztika. Húsba-vérbe vágó témává akkor vált, amikor i egyik-másik nagyobb vállalatunk igazgatója kifakadt: i milliós, tízmilliós értékű gé- : pék állnak nálunk kihaszná- latlanul, mert a tsz-mellék- üzemágak elszívják főiünk az embereket... Erre persze I a tsz-ek sem voltak restek, f gyakran kontráztak, például I ekóppen: némely vállalatunk • , igencsak visszaél monopol- helyzetével, erőfölényével. Nem | hajlandó például elég huzal- | szöget gyártani a lakosságnak, C ám vehemensen tiltakozni sfií; kezd, ha azt tapasztalja, hogy ;jfs az egyik közeli tsz „ráhajt” a B szögek előállítására ...

Talán máig tartanak az // ilyen csatározások, ha nem }■% kiált megálljt, az Ipari Mi- ‘ nisztérium, mondván: az ilyen vitáknak nincs értelme. Az él- t,; különültségre helyezik a hangsúlyt, pedig nem ez a megha- Üífí tározó. A Taurus Gumiipari Vállalat például mintegy száz I tsz-ipari üzemmel, ipari szö- I vetkezettel, és más kis szervezettel kooperál ilyen-olyan gumiáruk előállítására, exportjára. Se szeri se száma még az ilyen, vagy ebhez hasonló ipari társulásoknak, amelyeket a kölcsönös függés száz meg ezernyi szála fűz egybe. Hogy vannak köztük érdekellentétek, meg viták? Hát persze hogy vannak, mint ahogy a legjobb családban is előfordulnak. S mégsem ez a meghatározó a kölcsönös függőségek szövevényében, hanem az égymásra utaltság, az érdekazonosság.

Ebben a szellemben szólt szeptember végén, a bábolnai mezőgazdasági napok alkalmából iKapolyi László ipari miniszter, amikor megállapította: A mi felfogásunkban a magyar ipar egységes, amelynek szerves, integráns része az állami, a szövetkezeti ipar és a mezőgazdasági üzemeja .ipara, illetve a magánkisipar egyaránt. Olyan egységes ipar ez, ahol nincs helye a konfrontációnak, ahol egyformán kötelező az innovatív szemlélet. ..

Ezzel talán le is zárhatjuk a múltat, s rátérhetünk a jelen igényére és a jövő követelményére. Ezt fémjelzi például, hogy maholnap már az ország mind a 19 megyéjében megalakulnak a TEB-ek, vagyis területi ipari bizottságok. E testületek tagjai között találjuk az illetékes párt- és tanácsi vezetőket, a szövetkezeti és tsz-ipar, a magánkisipar képviselőit, a területi akadémiai bizottságok iparral foglalkozó tudományos kutatóit, meg másokat. E bizottságok megalapítása, léte azt dokumentálja, hogy az Ipari Minisztérium, a megyék párt- és állami vezetői tudatában vannak annak, hogy a hazai ipar egységét deklarálni nem elegendő. Ha ugyanis csak ennyit tennénk, beérnénk a szép szavak hangoztatásával. Ennek az egységnek ugyanis mindenekelőtt a gyakorlati munkában kell megnyilvánulnia. Akkor, amikor — a párt Központi Bizottsága iparról szóló határozatának szellemében — elemzik a helyi , iparfejlesztési igényéket es lehetősegeket, s amikor azt az Ipari MinisztéMire a silótorony negyven méter magasan áll

zetőségét.

Csak egy példa. Szabó Márton ágazatvezető arról tájékoztat, hogy növényi hormonokat, mikro1 és makroelemeket tartalmazó anyagot gyártanak már negyedik éve, az úgynevezett Fitohorm termékcsaládot. Nem csak saját gaz* daságuknak. Kétszáz partner- üzemük van, amely évről évre rendszeres vásárló. A termékskálát tovább bővítik. Az idén körülbelül egymillió forint beruházással segítik elő a választékbővítést.

Három és fél .évtized telt el a kopott füzettől a számítógépig, és az emberi alkotókészség még sok csodára képes.

Kereskedő Sándor

— Azóta másfél évtized telt el, és azok a történetek, amelyek a szövetkezeti mozgalom hőskorából a tagok visszaemlékezéseként nyomtatásban megmaradtak, már szinte 'hihetetlennek tűnnek — mondja Nagy Árpád, a közös gazdaság jelenlegi főkönyvelője.

Lélegzetvételnyi szünet után ■így folytatja: — Jöjjön velem.

Néhány pillanat múlva a szövetkezet számítógép-központjá- \ ban vagyunk. — Ez itt a VT—20- as kisszámítógép és tartozékai. Ez év január 1-től bevezettük a komplett adatfeldolgozási rendszert. Naprakész információkkal rendelkezünk a gazdálkodást illetően, és igy lehetőségünk 'van azonnali döntésekre. Mindig tudjuk, hol kell csökkenteni a költségeket, mit kell tenni annak érdekében, hogy javítsunk a termelési mutatókon. Az egyes ágazatokban személyi számítógépeket alkalmazunk a termelésszervezéshez, az üzemanyag elszámolásához.

Mindez így egyszerűnek tűnik, különösen manapság, amikor az elektronika a mezőgazdaságban is nélkülözhetetlenné válik. Hosz- szú ideig tartott azonban míg a gépeket beszerezték, a szakembereket kiképezték. Oldalakat lehetne erről -ífni. Ma már nem egyszerűen termelnek Vaskúton, 'hanem a tudomány vívmányait felhasználják és alkalmazzák minden ágazatban.

FIATALOK TISZAKÉCSKÉN

OKTÓBER VÉGE. Szép verőfényes a délelőtt a MEZŐGÉP tiszakécskei gyárudvarán. Míg idekinn a takarító a fák alól a lehullott leveleket sepri, bent a hegesztőműhely korántsem az őszi elmúlás képével fogad. Gulyás József vezetésével, szinte percnyi szünet nélkül dolgozik a vállalat tizenötfős ifjúsági szocialista brigádja. A reszelőgépek éles hanggal, süvítve-sziszegve forognak. Surrannak a szikrák az érdes alkatrészekről. Válaszul, sorozatban fel-felvillan a láng a ponyvák közé húzódó szakmunkások hegesztőpisztolyából.

KÜZDELEM ? Van valami a látványban, ami rokon ezzel a fogalommal. Az elszántság ... igen, ezt érzem ebben szemlátomást dinamikus versengésben, amelyben a MEZŐGÉP Vállalat rendhagyó módon érdekelt 1984- ben. Hazai mezőgazdasági üze. mek részére készülő gabonatároló telepek gyártására — egy angol céggel közösen — megnyerte a Világbank hitelpályázatát. A szigorú feltételekkel megszabott, rövid határidejű megbízás valójában exportkötelezett-, séget jelent. Teljesítése pedig részben a tiszakécskei üzem dolgozóin is múlik. Ők ehhez negyvenezer óra munkával járulnak hozzá, mialatt háromszáz tonna 'fémet dolgoznak fel késztermékké.

— Október 30-án már szállítjuk a mélykúti és a hajdúszoboszlói siló részegységeit. Sarkad, Szarvas, Encs, Bocs, Kiskorpád, Pápa és Pécs is várja a megrendelt tárolókat. Minden, nap, minden óra számít, hogy a világbanki finanszírozás adta alkalmat jól ikihasz- nál'hassuk. Elég nagy falat ez nekünk! — mondja- Boros István főmérnök.

AZ ÜJSZERÜ MUNKÁRA felkészültek. Szeptemberben, a IV. negyedévre háromezer túlórát kértek a gyáregység vezetői a dolgozóktól. Gmk-ban is vállalnak feladatot a világbanki beruházásért. Takarékosak. A pénzt nem pocsékolják. Míg azelőtt az

Óbuda Tsz szolgáltatói ágazatával csomagoltatták termékeiket, a tárolók berendezéseit festés után már maguk készítik elő a továbbításhoz.

összesen három kilométer cső, négyezer méter vaslétra, kétféle váltó, rögzítőkarok, szellőztetők, változtatható csőidomok, tolózárak, surrantok: még olyan üzem. nek sem egyszerű ezeknek a pontos elkészítése, amelyik a konzervipari gépgyártásiban egyébként járatos. A szakmai felkészültség mellett fontos szerephez jut az egyéni alkotókészség és kezdeményezőkészség.

gulyás Józsefek, az ifjúság brigád tagjai, nem egyik óráról a másikra szerezték meg aizt a gyakorlatot, amellyel most már jól boldogulnak a vállalat piaci kötelezettségeinek teljesítéséért. A világbanki beruházás többfélére: új fogásokra, új munkamódszerekre is megtanította őket.

Gyöngy Sándor hegesztő-lakatos:

— Sokfajta szerelés előzi meg, mire egy gabonasiló negyven méter magasan áll! A műszaki rajzokból láttuk, mit gyártunk; ■de arra, hogy hogyan gyártsuk, magunknak kellett rájönni.

— A sablonokat mi készítettük el,, milliméterre, pontosan.

— Saját eszközeink segítségével a normaidő negyedrésze alatt átadunk egy-egy vezérlő- egységet — hallom Balogh Imrétől.

Mások három-, vagy ötlyu'kú rögtönzött fémformával bizonyították találékonyságukat a hegesztőműhelyben. A vonal- és a karimahegesztés azóta gyorsabb, mióta „házi” készítésű forgatója van a műhelynek. Szükségből átalakítottak egy gépet hengerlésre. A hatékonyságot növelik azzal is, hogy az élhaj- lító- és az ötventonnás présgépüket ésszerűbben, egyenletesebben terhelik. Az így nyert, sajáterős üzemi feltételek alapot adnak Szomjú Gyula és Miklós Béla szavainak:

— Hétszázötven kapcsolóháznak a kétharmada már kész. A többi is ott lesz időben, a megrendelőknél.

A MEZŐGÉP tiszakécskei gyárában jó a hangulat. Nemcsak azért,, rnert verőfénnyel .búcsúzik az október. Akik jól dolgoztaik, 4 helyett 6—7 ezer forintot visznek haza e havi munkájukért. Bizakodva várják az év végét is, előtte azonban még december 10-ét a silóberendezések átadásának határidejét. A termelési feladatokért elszántan dolgozó ifjúsági brigádon kívül, a darabolóktól, a forgácsolóktól, a festőktől és a csomagolóktól is függ: eredményesen zárják-e az esztendőt.

Kohl Antal

• Az anyagellátás egyik felelőse, Koszper Gáborné targoncás. (Stra- szer András felvételei.)

• A találékony ifjúsági brigád vezetője: Gulyás József.

■ Gyöngy Sándor (felvont sisakkal) Kapás Lajos lakatossal egy csatlakozókeretet hegeszt.

Egységes ipar