Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-04 / 260. szám

198«. november 4. • PETŐFI NÉPE • * BESZÉLGETÉS BORBÉLY LAJOS MEGYEI FŐÉPÍTÉSSZEL HŐSÖK VOLTAK dz« 1« dzuim SZEGED - RENDEZŐ T elepüléstervezés — tilalmak nélkül Az elmúlt évtizedek során új, sokemeletes épületek ke­rültek az egykori utcácskák kis házai helyére. Néhol már az öregek sem emlékeznek; milyen volt a hajdani lakókör­nyezet. Van, ahol ez jó, de másutt az lett volna a helyes, ha a régit megőrzik, korszerűsítik. Erre azonban nem min­dig adott lehetőséget a rendezési terv, amely az új elkép­zelések megfogalmazása mellett rengeteg megszorítást, tilal­mat is tartalmazott — ma már jórészt érthetetlenül, és sok esetben elfogadhatatlanul. Mert a településtervezés feladata, hogy megteremtse a községek, városok jövőbeni fejlődésé­nek feltételeit, de nem a régi értékek felszámolásával. Sze­rencsére ma, amikor erről Borbély Lajos megyei főépítésszel beszélgetünk, akkor az új szemléletű településrendezés már nemcsak elképzelés, hanem élő gyakorlat. — Mindössze két évtizedes múUja van nálunk az átfogó te­lepüléstervezésnek. Ez egyúttal azt is indokolja, hogy miért je­lentkeztek szinte törvényszerűen a gyermekbetegségek. Vagy ez nem is volt törvényszerű? — Az 1965-öt követő gazdasági fellendülés adta az indítást a te­lepüléstervezésnek — mondja Borbély Lajos. — Ez elég várat­lanul érte a szakmát, amely elő­zetes kutatások, tapásztalatok hí­ján nem volt erre felkészülve. Ezért is vált jellemzővé, hogy mindenáron újat építsünk, a ré­git fel kell váltani, ha szükséges, bontások és teljes átépítés árán is. A hetvenes évek elejéig tervek készültek. Kecskeméten például az egész körúton belüli városrész lebontását és földszint plusz há­rom emeletes házakkal való be­építését írták elő. Egy-két épü­let látható is ebből az időszakból a Jókai és az Erkel utcában. Ez az elképzelés tilalmak özönét von­ta maga után. Belső területeken még a felújítást sem engedélyez­ték, kifelé viszont korlátlanul ter­jeszkedhetett a település. A há­zak között kihagyták a nor­matívák alapján számított óvo­dák, bölcsődék helyét Azt azon­ban egyik esetiben sem igen tud­ták megmondani; vajon, mikor is kezdenek az építkezésekhez, így óriási területek álltak tila­lom alatt, főként a városok és a nagyobb községek központjaiban. — Tíz év kellett, mire válto­zott a helyzet ... — A hetvenes évek közepén felocsúdtunk. Két lényeges ok kényszerátett rá bennünket. Egyik, hogy kevesebb lett a pénz, a má­sik: változott a szemléletünk. A gazdagodó településkutatás nyo­mán rájöttünk: az értékeket, ha mégoly kicsik is, meg kell őriz­ni. Akkoriban fogalmazódtak mgg a városrendezés ma is érvényes elvei: a település arculatán tük­röződjék az egymást követő kor­szakok -folytonossága. A történel­mi hagyományokat, városszerke­zetet óvjuk meg, s igazítsuk azt a mai adottságokhoz, lehetősé­gekhez. Ennek alapján dolgozták át 1975 és 1980 között a korábbi rendezési terveket, s a munka során kulcskérdésnek számított a meglévő épületállomány vé­delme, a rekonstrukció és rehabi­litáció érvényesítéste,- valamint a saját erő bevonása nemcsak a lakásépítésbe, hanem ezen keresz­tiül a városképformálásba is. A földvédelmi törvény véget vetett a korlátlan terjeszkedésnek. Ak­kor kezdtük a második 15 éves lakásépítési programot, s ezt meg­előzően együttesen kellett átgon­dolni a megépítendő lakásszámot, s az ebihez tartozó helyigényt. Így ke­rültek előtérbe a belső területfel­tárások, amelyek alaposabb mű­szaki elemzéseket követeltek. De ezek szükségszerűen jelentették az építési tilalmaik feloldását is, s megvalósult példák bizonyítják — kecskeméti Homoki domb, kis­kunhalasi Tabán városrész —. hogy jó irányba léptünk. — Léptek, de mekkorát? — Számos helyen> megszűnt az építési tilalom. Ez jelentős ered­mény. A mostani feladatunk, hogy felülvizsgáljuk a még fel­lelhető, időben meg nem határo­zott építési tilalmakat, hogy ne maradjanak indokolatlan kötött­ségek. De nem eshetünk újra ab­ba a hibába, hogy ismét egyfaj­ta „mindent bontani’’ szemlélet terjedjen el. Éppen ezért foko­zottan kell figyelni a dinamiku­san fejlődő, városiasodó nagyköz­ségek központformálódására. De az is igaz, hogy a hagyományos, a városszerkezet múltját őrző át­Fiatalok A fiatalok őszinték voltak hozzám: — Tudod, bácsika, úgy dön­töttünk, hogy nekünk nem kell gyerek. — És ha szabad kérdeznem, miért nem? — Olyan keservesen tud bömbölni egy kisbaba, hogy az borzasztó! — mondja az újdonsült férj. — Rengeteg pelenkát kell' mosni egy újszülöttre — vi­lágosít fel az asszonyka. — Ha baba van a háznál, lehetetlenség elmélyülni, mondjuk, a hegymászás tudo­mányában ... — Vagy teszem azt az ejtő­ernyős sport szépségéiben... — Igazatok van — hajol­tam meg az érvek előtt. — Az ember karjában ott szu­nyókál a bébi, és egy alvó gye­rekkel kiugrani a gépből, az nem megy. Lehetetlenség. A fiatalok egyből megérez­ték hangomban az iróniát, nem csoda, hogy egy seregnyi okot, indokot sorakoztattak fel elhatározásuk alátárnasz- tására. Én meg közben azon törtem a fejem, hogyan lehet­séges, hogy az emberiség ilyen észérvek hatására még nem szűnt meg létezni. — Egyetértek veletek, hogy nem kell gyerek — s felemelt kézzel megadtam magam. — Ennek ellenére nem árt, ha a lakásban rajtatok kívül van más élőlény is. — Macskát fogunk tartani! — mondta az asszonyka. — Egy aranyos kis cicát. — A macska állandóan nyá­vog — vágtam közbe. — Szerintem jobb, ha szer­zünk egy kutyát — mondta ki a döntést az ifjú férj. — A kutya folyton nyüszít, ugat — tiltakoztam. — Azt tanácsolom nektek, hogy ‘ve­gyetek egy akváriumot. A ha­lak nem nyávognak, nem nyüszítenek, nem ugatnak éj­jel-nappal. — Igazad van, bácsikávk! — mondták-egyszerre a fiata­lok. Sőt! A halak a pelenkát sem piszkítják be ... Ezek szerint eldöntöttük: akváriu­mot veszünk és kész! * Eltelt egy jó fél év, s én újra elmentem a fiatalokhoz látogatóba. — Na gyerekek, hogy telt a nyár? Hol nyaraltatok? Mer- r? jártatok?" Milyen magas hegyeket másztatok meg? Hogy sikerült az első ugrás? — Az a helyzet, bácsika, hogy nem voltunk sehol. — És miért nem? — Hát azt hiszed, hogy ez­zel a halaikkal teli akvárium­mal lehet ide-oda utazni? — fortyant fel a férj. — Ezeket a halakat gondozni kell. Ki ád enni nekik, ha mi eluta­zunk? — És ki cseréli ki rendsze­resen az akvárium vizét? — vágott közbe az asszonyka. Aztán elkapta a pillantásomat, domborodó hasán gyorsan be­gombolta a pongyoláját, elpi­rult, majd a fülembe súgta: — Tudod, bácsika, mivel nem tudtunk kimozdulni a lakásból, hát egy füst alatt ezt is elintéztük— C. Melamed (Fordította: Kiss György Mihály) építés mellett megvan a létjogo­sultságuk, településalakító funk­ciójuk a többszintes házaknak is, s a kettő közül választani csak a helyszín adottságainak ismereté­ben lelhet. — Egy-egy terv — ha megva­lósul — hosszú időre meghatá­rozza a lakókörnyezetet, s ter­mészetesen az ott élők közérze­tét is. Milyen beleszólása van a tervezés, a kialakítás menetébe a lakosságnak? — Alapvetőnek tartom, hogy az állampolgárok mind szélesebb rétege mondja el a rendezési ter­vekről a véleményét. Ez a fajta társadalmi kontroll lehet a ga­ranciája a tervek időtállóságának és megvalósításának is. Termé­szetesen még az előkészítés idő­szakában kell megkérdezni a la­kosságot, hogy azután a vélemé­nyek, javaslatok beépülhessenek a végleges tervbe. Baján, Kecs­keméten már volt erre példa, de az állampolgárok aktív részvéte­lére számítunk másutt is. És már a közeljövőben, hiszen december­ben és januárban minden város­ban városfejlesztési konferenciát-tartanak, amelyeken a rendezési terveket és a településfejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseket vitat­ják meg. — Mi a biztosítéka, hogy a la­kossági észrevételeket hasznosít­ják is a későbbiekben? — A településrendezési tervek — egy-két kivételtől eltekintve — ma már, a Bács-Kiskun me­gyei Tervező Vállalatnál készül­nek. Itt nemcsak jól képzett szakemberek dolgoznak, akik ma­gas színvonalon végzik munkáju­kat, de Bács-Kiskunban élnek, közvetlenebbek a kapcsolataik, átérzik a helyi gondokat, ismerik az adott település lehetőségeit. Éppen ezért sokkal inkább érde­keltek abban, hogy a városok, községek fejlődését, hosszú távra meghatározó rendezési tervek ne egy határidőre elvégzett felada­tot, 'hanem a településeken élő százak és ezrek számára elfogad­ható és megvalósítható dokumen­tumot jelentsenek. Váczi Tamás Szemjon II- larionovics Szulin őrnagy 1909-ben szü­letett. A Vörös Hadseregben 1937-től telje­sített szolgá­latot. Az SZKP-nak 1939-ben lett tagja. Saját kérésére szolgált harcoló alakulatnál, frontszolgá­latra alkalmatlan minősítése el­lenére. A 2. gárda-gépesítetthadtest 1509. önjáró tüzérezredének volt a politikai helyettese. Minden idejét a személyi állomány kö­rében töltötte. Személyes példa- mutatása jelentősen növelte az ezred morális erejét. Kiemelke­dő szerepe volt abban, hogy a Kecskemétnél — 1944. október 29-én — kezdődő több napos harcban szerzett érdemekért az ezred 39 katonája kapott kor­mánykitüntetést. A bekerítés ve­szélyének elhárítására maga is részt vett a küzdelemben, s két német harckocsit lőtt ki. Az ez­red súlyos veszteségek árán meg­törte az ellenséget, s a főváros irányába nyomult előre. A harcok során egy gránát ki­oltotta Szulin őrnagy életét. Bá­tor helytállásáért a Szovjetunió Hőse cím mellett megkapta a Le- nin-rendet és a Vörös Csillag Érdemrendet. M. A. Lagutyin Mihail Alek- szandrovics La- m m gutyin alezre­Ik B des 1910-ben * i született Li­peckben. Húsz­évesen vonult be a Vörös Hadseregbe, s hivatásos ka­tonaként tel­jesített szol­gálatot. Az SZKP-nak 1932-ben lett tagja. A Nagy Honvédő Há­borúban kezdettől több arcvona­lon is harcolt. A Nyikolajevi 2. gárda-gépesí­tetthadtest 1509. önjáró tüzér- ezrednek a parancsnoka volt. A Kecskemétnél 1944. október 29-én indított támadás során az elő­nyomuló szovjet harckocsikat kí­sérte ezredével. Több német el­lentámadás visszaverésében vett részt. Lagutyin alezredes szemé­lyes példával lendítette harcba a katonáit, s a harc nagy küzde­lem árán sikerre vezetett. Kecs­kemétet felszabadítva további el­lenlökéseket vertek vissza, mi­közben M. A. Lagutyin is több ellenséges 'harckocsit megsemmi­sített. 1944. november 4-én löve- gét találat érte, s a kezelősze­mélyzettel együtt hősi halált halt. A Szovjetunió Hőse címmel, Lenin-renddel, több érdemrend­del és érdeméremmel tüntették ki. (A Hősök című kiadvány alap­ján közzéteszi: Bársony Ferenc.) Partnerek vagyunk? Kereső- vago­NAPTÁRNÉZŐBEN Az idén tizenötféle falinaptár, tízféle asztali, ötfajta határidő- napló, és négy plakátinaptár ke­rül forgalomba. Nagyrészük már kapható is a papirüzlletekban, a trafikokban és a könyvesboltok­ban. A már megszokott témaválasz' tások — magyarországi tájak, ál­latok, aktfotók — mellett a Kép­zőművészeti Kiadó törekedett ar­ra diSv hogy a naptár ne csupán üzleti vállalkozás legyen, hanem az ismeretiterjesztés eszköze is. A Régi művészképmások cím­mel üzletbe került asztali nap­tár a portréfényképezés fejlődé­sét kíséri végig a merev be­állítás kezdetétől addig a kor­szakig, amikor a modellt már saját környezetében ábrázolja a fényképész. Az összeállítás má­sik feladata a mostanában fele­désbe merülő művészportrék népszerűsítése. A címerek Európáiban a lova­gi hadviselés és a lovagi játé­kok hatására alakultak ki. és let­tek tulajdonosaik állandó jelvé­nyei. Az uralkodó a címert ün­TECHNOVA Ipari Innovációs Alap Űj, pénzintézeti tevékenység­gel foglalkozó szervezetet hozott létre az Ipari Minisztérium: TECHNOVÁ Ipari Innovációs Alapot. Farkas István, az új intézmény igazgatója az MTI munkatársá­nak elmondotta: elsősorban ipari jellegű műszaki fejlesztések, il­letve innovációs akciók finanszí­rozására vállalkoznak. Lehetősé­gük van arra is, hogy tőkeátadás­sal, kockázatot vállalva vegyenek részt egy-egy jövedelmezőnek ígérkező ötlet megvalósításában. A kapcsolódó beruházásokhoz is nyújthatnak kölcsönt. Elsősorban olvan kezdeménvezések megva­képes nők. Szegeden halljuk Jusz­tin Sándor körzeti üzem. viteti üzem­főnök-helyet- t es tői az első pillanatban ta_ Ián furcsának ható monda* tot. Holott valójában így áll a dolog. Keres a kocsi a MÁV-nak (fuvardíjait), amikor rakva úton van; de kehes a nép­gazdaságnak is, ha a termelő. üzemekbe idejében {megérkez­nek az alap-, vagy a segéd­anyagok, a kereskedelem rak­táraiba pedig a késztermékek. E feladatoknak a szolgálatá­ban végez nap mint nap ke­mény munkát a Szeged—Ren­dező pályaudvar vontatási te­lepének teherkocsi javító rész­lege. Ott jártunkkor több száz ko­csi várt javításra a telep ke­rítésén belüli vágányokon. Ugyanakkor félezer vesztegelt a MÁV Szegedi Igazgatóságának körzetében valamilyen rongá­lódás, üzemzavar következtében. Buliás Sándor részleg, és Ör­dög István műhelyvezető mű­szak közben nem pihen egy .percet sem. Jönnek-menm eki, in­tézkednek. Mi a baja az éppen sorra kerülő vagonnak? Milyen alkatrésze hiányzik. vagy sérült meg? Mennyi anyagra: lemez­re, padlódeszkára, kallantyúra, csapszegre van szükség? Augusztusban gmk-t is szer­veztek. .Ennek az eredménye: novemberig kétszázzal több megjavított járműi Oly sok a munka, hogy csak győzaék! Ki-ki elfoglalja a helyét az egy tonnát is meghaladó kerékpárok­nál, amelyeknek a jelentése ter­mészetesen .nem azonos a köny- nyű, kis utcai járművekével. A mázsás tengelyeknél görnyedve kalapálnak, rugót, csavart, fék- tuskót cseréinek íziben. Az üt­közők között a vonószerkezeteket • Kesztyűs kézzel, de korántsem simogatóan' 'Vo­nószerkezet-karbantartás.) ellenőrzik. Majd a kocsik belse­jében következik terepszemle. Elképedve látjuk: milyen kímé­letlenül használták valahol az 5 944 196—4 és az 5 955 635—3 számjelű négytengelyes vagono­kat! Valamelyik rakodógépnek a kezelője többször belevágta a padlóba a markodé vaskőimét. A repedéseken át könnyen kiszó­ródna a cukorrépa, vagy a szén. Az is lehet, hogy valaki kitömé miattuk a bokáját. Az ekkora négytengelyesek ára különben több mint egymiílflió forint! — Amint látom, nyoOc—tízezer forint lesz a felszámított padló pótlása. külön-külön. Hoztak már ide olyan négytengelyest ist amelyiknek huszonöt padlója, hiányzott. És ezt senki nem fi­zeti meg — mondja kísérőnk, Kir» István főmérnök. Senki alatt nyilván a felelős­ségre nem vonít — hanyagságuk­kal kárt okozott — fuvar ózta tó- knt érti. Okét a jövőben talán jobb belátásra bírja az ezen a területen is kívánatos nagyobb szigor, s az a tény, hogy a sze­ged—rendezői kocsijavítók pad­lórongálás miatt évenként 150 köbméter faanyagot kénytelenek felhasználni. Amit természetesen meg is takaríthatnának az or­szág és a népgazdaság érdeké­ben! 'Partnerek vagyunk. Szállítók és szállíttatok gyakran mondo­gat ják egymásnaki, amikor érte­kezleteken találkoznak. wéJíus Bár így lenne mindig, a sínek mellett is! Kohl Antal nepélyes formában, adományle- vél'blen adta ki. Az oklevelet ma­gasan képzett festő készítette, így ezek a díszítőfestészet fejlődését ás bemutatják. A Magyar Orszá­gos Levéltárban ezerhétszáz da­rabot őriznek ezek közül. Az egyik legszebb falinaptár e gyűj. temény néhány reprezentatív da" rabját mutat ja be, A történeti festészet a képző­művészet legnehezebben körül­írható : fajtája. Mindig az uralko. dó ideológiához kötődik. Hogyan változott évszázadok folyamán? Frre kapunk választ a Magyar Csataképek címmel megjelent falinaptárban. Á ma embere egykori munka­eszközét, a lovat maga mellé emelte a sportiban. A versenyző nemcsak fizikailag, de érzelmi­leg Is kötődésibe kerül. Ezt ér­zékelteti a Danis Barna képed­ből készült falinaptár. A felvé­teleik az 1983-as szilvásvárad! háromrészes verseny legizgalma. sabb és legdöntőbb fázisán, a maratonhajtáson készültei. • Kerékpárok... (Straszer András felvételei) BÁCS-KISKUN MEGYEI MÓDSZER Nálunk jó a világítás az iskolákban lósítását segítik, amelyek — amellett, hogy jövedelmező vál­lalkozások — jelentős mértékben hozzájárulnak az ipar verseny- képességének javításához. A vál­lalkozások finanszírozására az Ipari Minisztérium 120 millió fo­rintos alaptőkét bocsátott a TECHNOVÁ rendelkezésére, s a következő két évben ezt éven­ként 200 millió forinttal bővíti. A TECHNOVÁ az Ipari Mi­nisztérium keretében kísérleti jelleggel már több mint egy éve tevékenykedik. Azóta mintegy 150 műszaki fejlesztési elképze­léssel foglalkoztak. „Minőségi megvilágítást az is­kolákba” címmel jelent meg a Petőfi Népe 1984. október 30-í számában egy cikk, mely — nyíl­tan központi anyagként — hírt ad arról, hogy az általános isko­lák hetven százalékában indokolt lenne a tantermek világításának korszerűsítése. A cikk ismerteti a lemezlamellás új világítástech­nikai eszközöket és az egyéb kö­vetelményeket (káprázásmentes- ség, táblavilági tás srtb.). Beszá­mol arról, hogy mindezeket ki­próbálták Dunakömlődön, Tol­nán és Dunaföldváron és arról is, hogy az Épületgépészeti és Vil­lamossági Tervező Vállalat út­mutató javaslatokat szándékozik kiadvány formájában közzétenni. Megkérdeztük ezzel kapcsolat­ban dr. Lovas Bélát, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület he­lyi szervezetének elnökét, mi a helyzet megyénkben? — Az Elektrotechnikai Egye­sület hat évvel ezelőtti televíziós felhívását nem minden megyé­ben követte egyforma aktivitás, Wflbitna ACűnlr fTIvlf n 'n&L gyei tanács egy olyan ösztönzó formát talált, (pályázatot hlrde- dett és a költségek felét fedezte, ha a másik felét társadalmi mun­kában hozzátették az illető vá­rosban vagy községben), melyet azóta „Bács-Kiskun megyei mód­szernek” neveznek. Az útmutató kiadványt és tervezési segédletet szintén a megyei tanáccsal közö­sen készítettük el és öt év alatt mintegy négymillió forintos tár­sadalmi munkával a megye isko­láinak 95 százalékát (!) sikerült „minőségi” fénnyel ellátnunk. Né­hány más megye is követte pél­dánkat, az ország nagy részében azonban még mindig nagyon rossz a helyzet. Talán mi is hi­básak vagyunk, hogy az eredmé­nyeiket nem publikáltuk kellő módon, hiszen ezt a témát mi már szinte el is „felejtettük”, más problémák kötik le figyel­münket. A cikk közlése azonban mindenképpen indokolt volt az országos helyzetet illetően — ilyenkor érzi az ember egy ki­csit, hogy nem rossz dolog Bács— Kiskun megyeinek lenni.

Next

/
Thumbnails
Contents