Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-29 / 280. szám

4 * PETŐFI NÉPE • 1984. november 29. A TERMELŐK PIACI SZÖVETKEZETE, ÁRVERÉS HL EjjjOoifcAM WEiaaBH Zöldség­Korabeli fényképek tanúsága szerint Európa zöldség—gyü­mölcs-piacai egy szintről indul­tak. 1920-ban a kölni hetipiac megjelenésében semmiben sem különbözött a ikecskemétitől. ugyanúgy sorakoztak a termelők lovas szekerei a kölni piactéren, mint a kecskeméti Nagytemp­lom előtt, és kínálták portéká­jukat, .kereskedőnek, vendég­lősnek és háziasszonynak. A „kí­nálták” szót fontosnak tartorh, mert ez egyben árutömeget is je. lentett. Szomorú, hogy nálunk az elmúlt 60 évben csaik jószeré­vel a helybentopogás jellemez­te a zöldség—gyümölcs-kereske­delmet. A termelők minden irá­nyítás nélkül, sokszor a véletlenre bízva magukat, információk hiá­nyában alkudoznak a vevőkkel. Évszázados példa A zöldség- és gyümölcs forgal­mazásnak az említett módja nem nyújt semmilyen biztonságot és garanciát sem a termelőnek, sem a vevőnek. Ezeken túlmenően piacaink időtrablóa'k, áttekint­hetetlenek, és sajnos semmi mód nincs arra, hogy központi segít­ség nélkül ezek továbbfejlődje­nek. Ideje előrelépni és kiala­kítani — ahol annak a természe­tes feltételei adottak, minden erőszakos beavatkozást mel­lőzve — a nagybani piacok or­szágos hálózatát, ahol árveréses formában a piaci értékítélet tör­vényei szerint „cserél gazdát” a portéka. Ebben Kecskemétnek földrajzi fekvése és termelési po­tenciálja miatt jelentős szerepet kell adni.' Ez a piaci forma Nyugat-Eu- rópában már széles körben elter­jedt, a friss zöldség- és gyümölcs- félék árveréses formában ke­rülnek a termelőktől a kereske­delem láncolatába. Itt á terme­lők értékesítési szövetkezetek­be .tömörültek értékeik védel­mére, az erre kialakított piaci árverési csarnokokban, hogy ál­landó és biztos piacuk legyen, megőrizzék termékeik verseny- képességét, a termelési és érté­kesítési biztonságot, és nem utol­sósorban, hogy a legoptimálisabb áron adjanalk el. Hollandia a böl­csője a piaci kereskedelem em­lített formájának. A Német Szövetségi Köztársa­ságban is több ilyen piac műkö­dik, amelyek közül legnagyobb a Bcinn-Roi'sdorf-i, ezt a piacot volt szerencsém részleteseb­ben tanulmányozni. Éves for­galma mintegy 80 ezer tonna friss zöldség és gyümölcs. Hasonló piacok működnek még Dániában, Belgiumban és Észak-Franc ia- országban is. » és gyümölcskereskedelem — másképpen Jogok és kötelességek A szövetkezetnek mindenki tagja lehet, aki vállalja és be­tartja a piac rendjét. A tagok megőrzik önállóságukat, olyan zöldség- és gyümölcsféléket termelhetnek, amelyekhez a leg­jobb adottságaik vannak. A tér. melók jelentős része — ott is mint nálunk — ipari munkás, vagy más gazdasági ágazatban végzi fő tevékenységét. Ezért csak töredék munkaidejüket for­dítják a termelésre, és időhiány miatt .többnyire nem maguk vi­szik termelvényeiket az árverés­re, hanem külön vállalkozók (fu­varosok) vannak, akik megfelelő térítés ellenében bonyolítják le ezt a szolgáltatást. A piac igaz­gatósága is érdekeltté teszi e vállalkozókat úgy, hogy a beszál­lított jó minőségű áru után a vé­tóiéiból néhány százalékot fizet. ■Ha nem megfelelő az áru, ugyan­annyi levonást alkalmaz. így a fuvarozó megválogatja, hogy ki­től milyen árut vállal el továb­bításra. A szövetkezet tagjai részjegyet kötelesek váltani, amely a szö­vetkezet vagyonának alapja. Ezt a pénzösszeget természetesen nem kell egyszerre befizetni, hanem az év végén kiosztandó 2 száza­lékos jutalékból lehet törleszte­ni. A gyakorlatban 2—20 évig tart egy-egy .tulajdonosi részjegy befizetési ideje. A cél tehát a tagsági viszony elősegítése, és nem a termelő „levetkőztetése”. Akkor ugyanis, tőke hiányában nem tudná lépést tartani a ter- meléssel, gazdasága szintentartá- sával. Ha valaki kilép a szövet­kezet kötelékéből, csak 2 év el­telte után kapja vissza befekte­tett tőkéjét. A nem szövetkezeti tagok az árveréses piac nyújtotta minden előnyben részesülnek (termelési, és értékesítési biztonság, göngyö­leg és műtrágya biztosítása stb.), csupán az év végi osztalékból nem kapnak. Viszont fontos kö­telesség minid a szövetkezeti tag­ságra, mind az ezen kívül álló termelőkre, hogy a piac nyújtotta biztonságot élvezők egyben köte­lezettséget is vállalnak arra, hogy minden terméküket csak ezen a piacon keresztül értékesítik. Aki a szabályokat megszegi, először figyelmeztetik, másodszor már kizárják az akcióból. A termelőktől az áru rendsze­rint 24 órán belül eljuthat a fo­gyasztók asztalára. A gyorsaság következtében az áru megőrzi eredeti friss minőségét, ezért ga­rantáltan vevőre talál, gyakorla­tilag nincs selejt, minden darab­ját elfogyasztják. Minden tétel vevőre talál A termelő általában az előző nap délutánján vagy az árverési nap hajnalán és délelőttjén sze­di le az árut. azt válogatja, osz­tályozza, minősíti, esztétikusán kiszereli ládákba, kiskereskedel­mi forgalomra alkalmasan, ellát­ja a tétel azonosítási jelével (a termelő azonosító száma, minő­ségi osztály megjelölése stb.). Minden termelő előre — hónap­ra. hétre, napra és órára ponto- sítottan — tudja, hogy mikór kell megjelennie árujával a piacon, .minimálisra csökkentve a vára­kozási időt. Átlagosan egy-egy termelő alkalmanként 2—20 má­zsa árut ad el, és naponta mint­egy 250 tételszámot forgalmaz a piac. A termelők általában sze­mélyautókkal, utánfutókkal és traktorral vontatott pótkocsikkal vonulnak fel az árverésre, és egy órán belül mindenki tovább lúd adni áruján. A megérkezéskor kerül sor a szúrópróba szerinti minőségellen­őrzésre. A termelő által előre mi­nősített áruknak a ládában és a tételben azonosnak kell lenni. Aki ezt nem tartja be, azt kisebb eltérés esetén büntetik, sorozatos előforduláskor p'edig kizárják a piacról.) Ez,.,.utóbbi, szank.ciőra azonban — a termelői és keres­kedői korrekt kapcsolatok miatt — nemigen kerül sor. Mivel a vevők és a termelők állandó szereplői a piacnak, igen jól ismerik egymást. Ezért az a termelő, aki mindig a legkivá­lóbb árut produkálja, 100 száza­lékkal is nagyobb árat érhet el. Az ilyen termelők nevei a napi­lapok piaci híreibe is bekerülnek, hirdetve a jó minőséget, a korrekt magatartást. Tehát a jó, eredmé­nyes munka, a megbízható ma­gatartás egyben reklám is. Ha az áru a kívánt értéken • Az árverés után gazdára ta­lált virágot már csak hűtőkami­onba kell rakni. nem cserélt (gazdát, akkor egy alacsonyabb (kikiáltási áron foly­tatják a, licitet. Tehát az árverés mindig a magasabb kikiáltási áron kezdődik. Technikailag ezt úgy bonyolítják le, hogy forog az árverező óra mutatója 100-tól a nulláig, és az lesz a vevő, aki legelőször nyomja meg az asztal­kán lévő visszajelző gombot. A többi ügyet intézi a komputer és a mechanika. Az árut a számozott boxokban álló kamionokhoz fuvarozzák és átrakják. Addig a termelő üres ládákat vételez a következő nap (ok) ügyleteihez. Ezután a pénz­tárhoz kell csak menni az áru ellenértékéért. Gyakorlatilag minden tétel ve­vőre talál. Évente mintegy 2 szá­zalékra tehető az az árumennyi­ség) amelyik nem kel el, és, a szö­vetkezet kockázati alapjából, a garantált minimum áron, fizetik ki a termelőnek. Az ilyen tétele­ket megsemmisítik, jobb fsetben konzervipari feldolgozásra érté­kesítik. Az árgaranciát minden piacon megjelenő termelő élve- iZi, akár. tagja aH szövetkezetnek, akár nem. Erre fedezetet nyújt a forgalom után a termelő által be­fizetett 8 százalék, és a vevő ál­tal fizetett 1 százalékos piachasz­nálati díj. Az alkalmazott garan­tált árforma rendkívül pozitív hatással van a termelésre,, biz­tonságot ad, mert a termelőnek a legrosszabb esetben is vissza­térül a termelési költsége. dr. P. Kovács István a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője (Folytatjuk) • • Üzemi komplex gyakorlatok tapasztalatai A polgári védelem általános állami és társadalmi feladat, amelynek végrehajtásában az or­szág valamennyi állampolgárá­nak. állami szerveknek, szövet­kezeteknek, továbbá társadalmi szervezeteknek kö?re kell mű­ködni. A polgári védelem szerve-, zete a lakosságvédelmi, mentési, mentesítési teendőit az elemi csapások és ipari katasztrófák esetén csak tervszerűen és jól . felkészített állománnyal képes végrehajtani. E feladatokra való felkészítésben fontos helyet tölte­nek be az üzemek. Ott történik a szervezett erők túlnyomó több­ségének kiképzése. A megszerzett szakmai ismeretek összefüggő és folyamatos alkalmazására azon­ban csak a különböző szintű, üze­mi komplex gyakorlatokon kerül­het sor. Az elmúlt évek tapasztalatai igazolják: ha az üzemi parancs­nokságok és törzsek felkészültsé­ge megfelelő, és gondot fordítot­tak a beosztottak több irányú fel­készítésére, az eredmény nem maradt el. A gyakorlatra való felkészítés időszakában nagyon fontos a politikai munka, hiszen a résztvevőkkel meg kell értetni a polgári védelmi felkészülés cél­ját és szükségességét. Mindenki­nek tudnia kell, hogy az ő szere­pe és munkája hogyan járul hoz­zá d sikerhez. A gyakorlaton sen­ki se érezze: hogy feleslegesen vonták ki a termelésiből. A tér-, vek elkészítésekor egyezhetni kell azt a termelési feladatokkal, és a felkészülés, a gyakorlat során végrehajtott mozzanatokat össze kell hangolni a népgazdaságilag is hasznos munkákkal. Ilyenek lehetnek különböző építési, -bon­tási, szállítási és egyéb feladatok. Mindezeket figyelembe véve, utóbbi időben végrehajtott üze­mi komplex gyakorlatok mind­egyikénél több tízezer forint ér­tékű. népgazdaságilag is hasznos munka ! volt kimutatható, amely anyagilag is alátámasztotta azok eredményességét. Nem elhanya­golható, hogy egy-egy gyakorlat alkalmával — annak szakmai eredményessége mellett — a ki- sebb-nagyobb kollektívák köze­lebb kerülnek egymáshoz, embe­rileg is jobban megismerik egy­mást.' A' gyakoritok mozzanatait úgy kell tervezni, hogy azok a leg­jobban közelítsék meg az adott helyzet valós - körülményeit. Ügyelni kell arra, hogy csupán feltételezésekre ne építsünk, mert ez esetben a mozzanat gyakorla­ti lényege elvész. Általános ta­pasztalat: ha az emberek látják, érzékelik, amit csinálni kell, na­gyobb aktivitással, készséggel végzik munkájukat. Fontos a rendszeres tájékozottság, ' tájé­koztatás. Elengedhetetlen, hogy a gyakorlat főbb) mozzanatai előtt tájékoztassuk a végrehajtó szer­vezeteket. Az eddig elmondottakból kö­vetkeztethetünk arra, ' hogy az üzemi i komplex gyakorlatok ter­vezése, szervezése és végrehajtá­sa pontos, összehangolt munkát követel a tervezők- és a végre­hajtók részéről, egyaránt. Egy-egy ilyen megmozdulás jelentős fel­adat elé állítja a végrehajtó üzem vezetőit, polgári védelmi parancs­nokságát és dolgozóit, szakszol­gálati és önvédelmi szervezeteit. Több éves tapasztalat, hogy az üzemek, szövetkezetek az érvény­ben lévő szabályzatok előírásai szerint, a meghatározott követel­ményeknek megfelelően, szinte kivétel nélkül jó eredménnyel hajtották végre gyakorlataikat. Ez bizonyítja, hogy az üzeínek, szövetkezetek vezetői és dolgozói helyesen értelmezik a Honvédel­mi Törvényt. Ez egyben garancia arra, hogy adott esetben, a lakos­ság életének és a nemzeti vagyon védelmének érdekében lehet szá­mítani a jól képzett polgári vé­delmi erőkre.’ Vida Sándor • Fürdőmentesítő állomás bejárata. Korai elsiratni a panelt Beszélgetés az EVM főosztályvezető-helyettesével Bezárnak a házgyárak? Sokan már erre gondol­nak, holott egy felmérés szerint 7 milliárd forin­tot kellene beruházni, ha a házgyárak máról hol­napra bezárnának, és termékeiket téglával kelle­ne helyettesíteni. A házgyárak tehát tovább dol­goznak, de az kétségtelen, hogy jóval kevesebb panelház épül, csökkennek a megrendelések. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban ezekben a hetekben foglalkoznak a házgyárak jö­vőjével. — Nincs könnyű dolgunk — mondja Karikás György minisztériumi főosztályvezető-helyettes. — Szakértői csoportot Vakítottunk s azt várjuk, hogy konkrét ajánlásokat dolgozzanak ki a vállalatok számára. Találékony vállalatok — Mindenesetre a panelt még korai volna elsiratni — folytatja. — Van még benne fan­tázia. A technológia ugyanis nem zárja ki, hogy igényésebb. variálhatóbb házak, lakások is készüljenek panelből. Természetesen job­ban kellene igazodni a piachoz. Éz persze többek között a vállalatok gazdasági erejétől is függ, hiszen anyagi áldozat híján nem le­het változtatni. Az is kétségtelen, hogy lakó­telepet panelből lehet igazán gazdaságosan építeni. Legalábbis manapság. — A panel hátrányát sokan a tégla állami támo­gatásának számlájára írják. ■ H Sokan nem tudják, hogy a téglát m^g az utóbbi évek áremelései után is jelentős dotációval áLulják. Az építkező minden ötö­dik téglát ingyen kap. Ez természetesen csök­kenti a panel esélyeit a társas, vagy családi­házas építkezésnél. És ami talán még fonto­sabb, hogy a mai panelszerlkezetet nem lehet kalákában felépíteni. A házgyáraknak kel­lene alkalmazkodniuk a kalákához, és olyan elemekét volna érdemes kifejleszteni, ame­lyekből a családok maguk is felhúzhatnák a .házakat. Léteznek ilyen építési rendszerek, s több cég is próbálkozik bevezetésükkel, így például a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat is. — A házgyárak építőipari vállalatok kebelében működnek, s így a panelek sorsa is azon dől eU hogy vállalkozik-e a vállalat. I—.Valóban, éppen ezért'a házgyárak kö­zött is óriási a különbség. Több vállalatnál már eddig is elgondolkodtak a panelek jö- vőjén. I nemcsak azon dolgoznak, hogy szói- /lodát, kollégiumot és iskolát építsenek ugyan azokból az elemekből, akár külföldön is. mint a Győr-Soprcn és a Hajdú-Bihar megye!?'*; hanem a felesleges kapacitást igyekeznék más termékkel lekötni. A Hajdú megyei Ál­lami Építőipari Vállalat évek óta rendszere­sen szállított a szolnokiaknak paneleket. Megbízható partnerek voltak, két éve még a szállítási költségeket is csökkentették, hi­szen a közút helyett átálltak a vasúti szállí­tásra. A szolnokiak egy olyan lakótelepet épí­tettek, ahol az alacsonyabb házakhoz maguk gyártották a paneleket, míg a tízemelete­sekhez a debreceniektől vásároltak. Jövőre vi­szont már nem építik tovább a lakótelepet, így máró.l holnapra nem rendelnek több pa­nelt. A Hajdú megyeiek házgyára most 3300 helyett csak 2500 lakáshoz való panelt gyárt, ám ck eddig mindig találtak megoldást, és bizonyára most is találnak olyan terméket, amit a panelek mellett gyárthatnak. A vas­betonszerkezeteket például jól lehet gyár­tani ezekben az üzemekben. A magánerős építkezésért '— A minisztérium bizonyára nem hagyja magá­ra a házgyárakkal bajlódó vállalatokat. —r Természetesen nekünk sem mindegy, hogy mi lesz a házgyárakkal. A vállalatok helyzete is megrendülhet, ha a házgyárakkal nem tudnak mit kezdeni. Szakértői csopor­tunk pontos felmérést végez majd, hogy a hazai és a külföldi tapasztalatok alapján a legjobb megoldásokat ajánlhassuk a vállala­toknak. Recept azonban nincs. Minden ház­gyár jövője más. Egy biztos: vállalkozni kell! Üresen kongó csarnokok és álló daruk senki­nek az érdekeit nem szolgálják. — Előfordulhat, hogy néhány házgyárat majd bezárnak? — Megtörténhet. A piac és a gazdaságos­ság dönt majd. Mondok egy példát. A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat, olcsó ka­vicsból dolgozik, s a vízi szállítás segítsé­gével még Budapesten is képes eladni jó mi­nőségű paneléit. Egy ilyen házgyárat nem volna érdemes bezárni, bár ők is kénytelenek, a panelen kívül mást is gyártani, hogy a fö­lös kapacitást lekössék. Legutóbbi informá­cióim szerint olyan szilikátipari terméket ki- vá.nnak bevezetni, amit a magánépítők is felhasználhatnak. Ez egy járható út. Ahogy már mondtam, a minisztérium minden olyan kezdeményezést támogat, ami a magánerős •. Kecskeméten a DUTÉP építette házgyári panelekből ezt a garzonházat, amelyet már részben be is népesítettek a lakók. építkezést segíti. ÍA veszprémiek 1984. máso­dik felétől betoncserepet gyártanak a panel mellett, ami a mostani cseréphiányos idők- bén szintén kiváló ötlet. A DUTÉP (Duna— -Tisza közi Építőipari Vállalat) új ablakgyár­tó üzemet csatolt a panelüzemhez és tervezi más termékék gyártását is. Szükség van a házgyárakra — A Panelgyártó kisüzemek ^sokkal könnyebb helyzetben vannak. — Valóban. Velük' kevesebb gondunk lesz. A szolnokiakat már említettem. Nos,, ők a 400 lakáshoz “való panelt mindig el tudják majd adni. S a többi kisüzem tulajdonosának, a somogyiaknak, a tolnaiaknak és a békésiek­nek sem okoznak a mai gondolk túl nagy fej­fájást. Ugyanis a kicsik máról holnapra is terméket válthatnak különösebb megrázkód­tatás és beruházás nélkül. A somogyiak jó példát mutattak, amikór a kerti pádtól a kerítéselemig tucatnyi keresett kiegészítő árucikk gyártására vállalkoztak. A családi házakhoz még ma is több termék hiányzik olykor, | ezek pótlására adott a lehetőség. Re­méljük, majd a verseny is ezek kiaknázására készteti a vállalatokat.. i Bár a panelgyártó ' kisüzemek könnyebb helyzetben vannak, meg­ismétlem, hogy a nagyok sincsenek j elvesz­ve, azok előtt is szabad a pálya! „Csak” arra van szükség, hogy segítsenek magukon a ház­gyárak. Mi a sikerükért szurkolunk, hiszen nagyon sokat tehetnek azért; hogy kevesebb legyen a hiánycikk az építőiparban, s eny­hüljenek a lakásépítők mai gondjai. D. L. Az együttműködés jegyében Hazánkban a tűzoltóság több mint egy 1 évszázada, szervezett formában látja el feladatát. Kez­detben a tüzek oltására alakul­tak az egységeik, de a feladatkö­rük szélesedett mentési és a leg­különbözőbb kárelhárítási fela­datokkal. Napjainkban az állami tűzoltóság a társszervekkel — több esetben a polgári védelem­mel ' — karöltve tevékenykedik. Ilyen káresetek lehetnék azok, aho,l radioaktív izotópok, tehát veszélyes sugárzás, vagy anyagok vannak jelen, illetve keletkezhet­nek. Éghető anyagokat tulajdon­képpen mindenütt találunk ki- sebb-nagyobb mennyiségben, de mégis legtöbbet a településeken vagy a vállalatoknál. Ennek kö­vetkeztében az állami tűzoltósá­gok a városokba települtek, de igen nagy szerepük van az ön­kéntes és a vállalati tűzoltósá­goknak is. A jó munkakpcsoiat alapján az állami tűzoltóság és a polgári védelmi törzsparancsnok­ságok az önkéntes ‘ és vállalati lü •®i Sugárcső szerelése. tűzoltókat képezik ki a tüzek megelőzésére, oltására, a kárel­hárításra. Ez folyamatos, éven­ként megismétlődő munkát je­lent. A tervezett tűzoltási gyakorla­tokon kívül, az önkéntes és vál- ,lati tűzoltóságok felkészültsé­gének jó erőpróbája a vállala­toknál megszervezett komplex polgári védelmi gyakorlat. Itt vizsgáznak a tűzoltófelszerelések és a speciális egyéni védőeszkö­zök. .< A tűzoltóság és a polgári vé­delem tevékenyen kiveszi részét a .természeti katasztrófák, föld­mozgás, árvíz és egyéb balesetek, veszélyek következményeinek el­hárításából, csökkentéséből. A tűzoltóság arra törekszik, hogy a polgári védelemmel • karöltve hasznosítsa a rendelkezésre álló tapasztalatokat, és minden kö­rülmények között a legeredmé­nyesebben ellássa a tűzoltást és mentést a népgazdaság és a la­kosság javára.-i íüi

Next

/
Thumbnails
Contents