Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-27 / 278. szám

1984. november 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Erősödjék a barátság — fejlődjön az idegenforgalom Beszélgetés a Varadin vezérigazgatójával Egyetlen 'mondattal aligha összegezhetők a mint­egy kéthetes vajdasági bemutatkozás eredményei, tanullságai. Mégis erre vállalkozom, mikor ezt írom: fontos és hasznos állomás volt Bács-Kiskun megye és a Vajdaság kapcsolatában, e két .terület közötti baráti szálak erősítésében. Magyar anyanyelvűek élnek a Vajdaságban, mint ahogyan szerb-horvátok a Bácskában, megyénk déli részén. Vagyis a nem­zetiségi területek találkozójának is nevezhetnénk az újvidéki és kikindai bemutatkozást. Ennek alap­ját mindkét országban a helyes, a más népeket tiszteletben és azonos rangban, megbecsülésben tartó nemzetiségi pólitika szolgáltatja. Negyedszázad sem volt még elegendő ahhoz, hogy valóban jól megismerjük egymás életét, mun­káját, művészetét, kultúráját, jövőt formáló .törek­véseit, és viszonylag csekély' a két terület közötti kereskedelmi és idegenforgalmi kapcsolat, együtt­működés is. Erre az utóbbira kínálkozik a legna­gyobb lehetőség, és nemcsak a turizmus fejleszté­sére. Azoknak is érdemes megmutatnunk a vaj­dasági, illetve a Duna—Tisza közi 'természeti szép­ségeket, akik .más országokból érkeznek vidékeink­re. Erről is beszélgettünk Jankó Fojkarral, a Vara­din szállodavállalat vezérigazgatójával, aki egyik fő szervezője volt a megye vajdasági bemutatko­zásainak. — Kérem, hogy elöljáróban ismertessen meg bennünket a Varadin munkaszervezetével. — Hat szálloda, 30 étterem, valamint kávéházak, büfék és bisztrók tartoznak a Varadinhoz — mon­dotta a vezérigazgató. — Évi bevételünk 2 mil­liárd dinár, 1800 embert foglalkoztatunk. A Vajda­ság egész területén az egyik legnagyobb és legerő­sebb munkaszervezet a miénk. Specialitásainkhoz tartoznak a gasztronómiai ínyencségeket kínáló ét­termek, közöttük a Piros csizma nevű magyar, vala­mint a kínai, a szlovák és a vajdasági. — Miként kezdődött az együttműködésük Bács- Kiskun megyével? — Tavasszal Szegeden volt egy .magyar—jugo­szláv kereskedelmi és turisztikai megbeszélés. Ezen javasoltam, úgy is mint a vajdasági .turistaszerve- zetek szövetségének elnöke, az idegenforgalom fejlesztését, amit Kucsora József, az IBUSZ Bács- Kiskun megyei igazgatója támogatott és kibővített. Ekkor meghívtuk újvidéki és kikindai bemutatko­zásra a megyéjüket. — Milyenek a tapasztalatai? — Nagyon szépen rendezett, látványos volt a ki­állítás, kiválóak a néptáncegyüttesek. A legna­gyobb sikert a szakácsok aratták. — A zökkenőkkel tarkított szervezés ellenére is elégedett? — Amit vártunk, megkaptuk, és hogy vannak • Jankó Fojkar tanulságok, az természetes ... Ügy gondolom, az idegenforgalmi propaganda előtérbe állítása a saj­tótájékoztatótól kezdve minden rendezvényen a jövőbeni legfontosabb teendő. — Barátságunk erősítésén túl, mi ebben még a közös érdek? — Ha csak a devizabevételek növelését említem, talán elégséges az indok. — És a módszer? — Vannak elképzeléseink. Ezek 'között említem harmadik ország kölcsönös bekapcsolását az ide­genforgalmunkba, ami nálunk azt jelenti, hogy az itt-tartózkodó külföldi csoportoknak egy-két* napos Bács-Kiskun megyei kirándulóprogramot is szer­vezünk. Szeretnénk azt is elérni, hogy Űjvidék a magyaroknak ne csak átutazóhely legyen a tenger felé. A Duna is összeköt bennünket, és nagy lehető­séget kínál például a víziturizmus — ehhez kap­csolódva horgász- és vadászprogramok — fejlesz­tésére. — Mennyire reálisak a tervek? — Még két partner, a tenger mellett dolgozó és egy .külföldi, bevonása szükséges. ígérhetem, hogy amennyiben a kezdeti .lelkesedés nem lankad a magyar fél részéről sem, úgy mindent megteszek, hogy két éven belül rendszeres legyen a harmadik .országbeliek utaztatása. Ami a .többit illeti, önnek árulom dl először, hogy hajószállót és-éttermet szándékozunk üzemeltetni, amely Budapest és Üj- vidék között közlekedne, de tiszai program is el­képzelhető, valamint néhány speciális éttermet lé­tesítünk városunkban. Halászléfőző versenyre is meghívjuk a magyarokat. Tervezzük még; hogy a kereskedelmi szervezeteket is bevonjuk későbbi kölcsönös bemutatkozásainkba, hogy a kiállított termékeket a .látogatók megvásárolhassák. Remé­lem, nyáron Baján a vajdasági bemutató sikeres lesz, és újabb lendületet ad az együttműködéshez. Csabai István BÁNYAKORSZERÜSÍTÉS, ENERGIA- ÉS ANYAGTAKARÉKOSSÁG Négymilliárdos támogatás vállalati beruházásokhoz KÖTETBE GYŰJTIK AZ ÖT LEGJOBB ELŐADÁST Marxizmus-leninizmus tudományos diákköri konferencia Másodszor rendeztek marxizmus—leninizmus tudományos diákköri konferenciát Bács-Kiskunban, a múlt hét végén. A KISZ megyei bizottsága ezúttal a bajai Eötvös József Taní­tóképző Főiskolára invitálta a többi négy főiskola diákjait, azokat, akik a helyi TDK során megszerezték a jogot a to­vábbjutásra. Amint László Anikó, a KISZ megyei bizottsá­gának titkára mondta a megnyitón: .. kíváncsiak vagyunk, hogyan látnak politikai eseményeket, társadalmi mozgásokat a főiskolások”. A vállalatok és a szövetkezetek az elmúlt 9 hónapban nagyrészt saját, kisebb részt központi for­rásból mintegy 63 milliárd forin­tot fordították beruházásaikra. A múlt év azonos időszaíkához viszonyítva 3,3 százalékkal keve­sebbet, ami megfelel az idei nép­gazdasági terv céljainak. A válla­lati beruházásoknál — ebbe a körbe tartoznak a szövetkezeti fejlesztések is — a saját erőből megvalósított fejlesztések je­lentősen mérséklődték. A költség- vetés az idén négyroilliárd forint­tal támogatta a vállalati fejlesz­téséket, erről tájékoztatták az MTI munkatársát az Állami Fej­lesztési Bankiban. A programok közül a gazdasá­gosan működő szénbányák kor­szerűsítésére szánt keretből a ter­vezettnél kevesebbet használ­tak fel a vállalatok, mivel ked­vezőtlen geológiai viszonyok, iszap, vízbetörés nehezíti a be­ruházások időbeni megvalósí­tását. Hátráltatja a fejlesztése­ket az is, hogy a megrendelt gé­pek jelentős, részét a gyártók csak a negyedik negyedévben szállítják. Az élelmiszeriparban zömében az exportképesség meg­tartását, javítását, az import helyettesítését, a hazai ellátás bővítését szolgálták a költség- vetés idei támogatásai. A negye­dik negyedévben több újabb be­ruházás is kezdődik. Hozzálát­nak például a székesfehérvári hűtőház, az érdi malom rekonst­rukciójához, s új berendezéséket állítanák munkába a Szerencsi Édesipari Vállalatnál. ■ Előre nem látott különleges geológiai jelenséggel birkóztak meg az iharkúti bauxitlelőhe- lyen a bakonyi bauxitbányászok. Olyan biztosítóeljárást fejlesz­tettek ki, amelynek segítségével megközelíthető és kitermelhető a jó minőségű bauxit. A nehézséget az okozta, hogy a lelőhelyen átlagban 25—30 cen­timéter átmérőjű érc igen mély — gyakran 100 méteres — vízel­nyelőkbe telepedett. így a bányá­szat eéyik hagyományos módsze­rét sem tudták itt alkalmazni. Az új eljárás szerint hálóval és kő- zethorgonyzással védik a munka­Az ÁFB — az elfogadott pá­lyázatok alapján — az energia gazdaságosabb felhasználását, elősegítő fejlesztéseket ez év­ben csaknem kétmilliárd forint­tal támogatja. Az idén mintegy 246 ilyen jellegű beruházás feje­ződik be, s ezek évente 85 ezer tonna fűtőolaj megtakarítását és 70 ezer tonna helyettesítését te­szik lehetővé. Változatlanul a tü­zelőolaj helyettesítésére érke­zett be a legtöbb pályázat. Az építőanyag-kapacitások bő­vítését, a kereskedelmi hálózat fejlesztését, a gazdaságos anyag­felhasználást, a technológiák kor­szerűsítését, a háttéripar fejlesz­tését, továbbá a hulladékok és másodlagos nyersanyagok hasz­nosítását szolgáló vállalati kez­deményezéseket az Állami Fej­lesztési Bank több mint másfél milliárd forinttal támogatta. A gazdaságos anyagfelhasz­nálást és a korszerű technoló­giákat bevezető fejlesztést se­gítő, ez ideig jóváhagyott 50 be­ruházásnak mintegy fele a terve­zettnek megfelelően befejező­dött. Az év végéig további tíz fejlesztéssel készülnék el. A közeljövőben Induló több beruházásra ítélt meg az ÁFB nemrég állami támogatást. Ál­lami alapjuttatással segítik pél­dául három helyen — a Fém- szelekt Kisszövetkezetnél, az Univer ÁFÉSZ-nél és az Inotai Alumíniumkohónál — a hulladé­kok, illetve a másodlagos nyers­anyagok hasznosítását szolgáló fejlesztéseket. helyeket, a mélyebben húzódó ér­cet pedig alagutakon át közelítik meg. Ezzel a kombinált eljárás­sal az év végéig mintegy 700 ezer tonnányi kiváló minőségű bau- xitot termelnek ki, többet, mint a vállalat történetében bármi­kor a külszíni fejtések során. Az iharkúti termelés egyébként két szempontból is rendkívül jelen­tős, egyrészt a fejtés költségei 20 százalékkal alacsonyabbak, mint a mélyművelésű bányákban, ugyanakkor pedig az iharkúti bauxit olyan jó minőségű, hogy azzal a kisebb értékű ércet is feljavíthatják a timföldgyártás igényeinek megfelelően. Záhonyi tengelyátszerelő Befejezéshez közeledik Záhony­ban a vasúti tengelyátszerelő csarnok építése. A 192 millió fo­rintos beruházás kivitelezői meg­kezdték az utolsó jelentősebb munkát, a vezérlőberendezések szerelését. Az új műhelycsarnok­ban egy-két perc alatt tudják majd keskenyebb nyomtávúra átcserélni a Szovjetunióból érke­ző széles nyomtávú vasúti kocsik tengelyeit. Palotás Jenőné (63 éves) özve­gyen élt Dunapatajon a Május u. 24. számú kertes házában. Jú­niusban feltűnt szomszédainak, hogy néhány napja nem füstöl Erzsi néni házának a kéménye. Találgatták, hogy mi lehet a szomszédasszonnyal. Arra gon­doltak, hogy talán kórházban van, mert tudták, hogy fájós a lába. Egyikük a kalocsai kórházban érdeklődött is utána, de ott nem tudtak róla. További néhány na­pi eredménytelen várakozás után bejelentették Palotásné eltűnését. Július 1-re virradóra ismeret­len tettes egy csavarhúzóvál fel­feszítette a dunapataji Füzes ét­terem hátsó ajtaját, és 14 ezer forintot, tízforintos érmékben, el­tulajdonított. A rendőrség a be­töréssel Molnár Lajos 36 éves al­kalmi munkást (Dunapataj, Pa­csirta u. 10.) gyanúsította, akinél a ház!kutatás alkalmával a lopott pénzből több mint 12 ezer forin­tot meg is találtak; Molnárt a beismeréssel megerősített tár­gyi bizonyíték alapján még 1-én le is tartóztatták. Ügyében a Ka­locsai Városi Bíróság augusztus 30-án hozott ítéletet. A többszö­rös visszaeső tettest — akit 1960- tól, főleg vagyon elleni bűncse- lékmények miatt összesen 5 év 10 hónap szabadságvesztésre ítél­tek — 1 év 7 hónap börtönbün­tetéssel sújtotta. Az ítélet azon­nal jogerőre emelkedett, és Mol­nár töltötte a büntetését. * Az eltűnt Palotás Jenöné tar­tózkodási helyének kutatásá­ban fordulat következett be. Ugyanis a házának udvarán lévő ásott kútba letekintve felismer- hetetlen sötét tárgyat láttak. A HŐSÖK G. I. Sztyepanyenko Grigorij Iva- novics Sztye- panyenlko gár­daőrmester 1917-ben, uk­rán nemzeti­ségű család­ban született, a Harkovi te­rület Besz- szarabovka fa­lujában. Hu­szonkét éves korában lett kato­na, és a Nagy Honvédő Háború több frontján teljesített szolgá­latot. Eredményes felderítőtevé­kenységéért vették fel a pártta­gok sorába, 1942-ben. 1944 őszén az 56. hidászdan­dár 18. zászlóaljában a felderí­tőraj parancsnoka volt. A 3. Uk­rán Front 4.1. lövészhadosztálya számára a Dunán történő átke­léshez szerzett fontos adatokat. A Baja és Mohács közötti folyam­szakaszon két alkalommal át­úszott a nyugati oldalra, az ellen­ség védelmi rendszerének felde­rítésére. Bátorságáért több kitüntetést ‘kapott. A Szovjetunió Hőse cím, a Lenin-irend, a Vörös Csillag ér­demrend és a Dicsőség Érdem­rend birtokosa. A háború után tartalékállományba helyezték, s jelenleg nyugdíjas. P. A. Babicsev Pjotr Alek- szejevics Ba­bicsev gárda­hadnagy Szi­bériában, a Tomszki te­rület Repolo- rvo falujában Jszü-letett, 1922- ben. Orosz nemzetiségű, tagja az SZKP-nak. 1941-ben vonult be a Vörös Hadseregbe, és a Nagy Honvédő Háború frontjain 1942- től hivatásos katonaként har­colt. Hazánk felszabadításában a 46 hadsereg 40. gárda-lövész­hadosztályának állományában vett részt. A 116. ezred felderítő- szakaszának volt a parancsnoka. Az 1944. november 30-áról de­cember 1-re virradó éjjel Duna­pataj körzetében végzett harc­felderítést. Szakaszával észre­vétlenül átkelt a Dunán,' az elő­őrsöket megsemmisítette, és állásaikat elfoglalva jelt adott az átkelés megkezdésére. Babicsev gárdahadnagy a há­borúban háromszor sebesült meg. A Szovjetunió Hőse címmel, Le­tt in-renddel, háromszor a Vörös Csillag érdemrenddel és számos érdemrenddel tüntették ki. A háború után a népgazdaság fon­tos területén dolgozott az 1977- ben bekövetkezett nyugdíjazá­sáig. (A Hősök című kiadvány alapján közzéteszi: Bársony Fe­renc.) kútból a tűzoltók segítségével Palotásné holttestét emelték ki. Az ilyen esetekben kötelező halottszemle és a haladéktalanul elvégzett boncolás megállapítot­ta, hogy az,idős asszony nem ön- gyilkosságot követett el, mint ahogy ‘egyik lehetséges változat­ként kezdetben felmerült, hanem bűncselekmény áldozata lett. A mellkas bal oldalán ugyanis két szúrt sebet találták, az egyik szúrás behatolt a mellüregbe, át­vágta a tüdőverőér mellső falát, és ez vezetett a halálhoz. Az azonnal munkához látott nyomozócsoport hamarosan igen hasznos adatok birtokába ju­tott. Ez nem utolsósorban a la­kosság segítőkészségének volt 'köszönhető. Az egyik szomszéd azt mondta el, hogy valamelyik jú­nius végi napon este azt vette észre, hogy Palotásné lakásában ég a villany. Ekkor már néhány napja nem látta az asszonyt, ezért felfigyelt az esetre. A ke­rítéshez menve Molnár Lajost ismerte fel a háznál, áki kérdé­sére] hogy mit keres ott, azt vá­laszolta, hogy szellőztet, mert er­re kérte táviratban Palotásné, aki néhány nap múlva érkezik haza. A szomszéd ezt kétkedve fogadta, de Molnár még mutatott is egy táviratot, bár albban nem erről volt szó. • Molnár Lajossal most a megyei rendőr-főkapitányság egyik íiro­dájában beszélgetünk. — A kalocsai börtönben au­gusztus 31-én már megvolt az es­ti takarodó, amikor az őr a zár­kából kiszólította. Mire gondolt akkor? — Tudtam, hogy miért keres­nek, már számítottam rá. Rövid vonakodás után be is ismertem a bűncselekményt. A választ 21 dolgozat ismerte­tése után szűrhette le a zsűri, azonban annyi már az első né­hány előadás alapján nyilvánvaló volt, hogy a hallgatók belső igé­nye az izgalmas, újszerű feldol­gozás, legyen szó akár vallás- kritikáról, akár palesztin-kérdés­ről, vagy szövetkezeti demokrá­ciáról. Gajdács Csilla szerint például válságban van a házasság intéz­ménye. „Nem a léte került ve­szélybe — fejtegette —, hanem a funkciója módosult, és ezt még nem mindenki képes belátni.” Simon Teréz (Vízügyi Főiskola) a kommunisták 1933-as bajai szervezkedését kutatta, és a vas­kúti lebukás körülményeit vizs­gálta. Kiss Gabriella (Kertésze­ti Főiskola) az ország 20 legna­gyobb közös gazdasága között számontartott Óbuda Tsz-ben né­zett utána az érdekeltségi viszo­nyoknak. Meglepő megállapítása: a 4300 embert foglalkoztató szö­vetkezet az elmúlt évtizedben teljesen átszerveződött, s míg 1975-ben még árbevételének 80 százaléka származott alaptevé­kenységből — azaz: a mezőgaz­daságból — addig 1980-ban már csak 20 százalék, s napjainkra kifejezetten veszteséges a kerté­szet, amely mostanra az egye­düli reprezentánsa az alaptevé­kenységnek. Az .itt dolgozók 10 százalékát kérdőívvel faggatta 'ki — nem mondhatni, hogy az Óbuda Tsz vezetőinek teljes örömére, minthogy először nem is akarták engedélyezni számá­ra a kutatást. (Nyilván ellenke­zett az érdekeltségükkel...) Van-e szerepe a vallásnak egy olyan városban, amely már a felszabadulás után épült? Ennék járt utána Bükki Erzsébet (Óvó­nőképző), s megállapította, hogy Dunaújvárosban jóval kisebb az egyház szerepe, mint másutt, .bár — természetesen — a vallás- gyakorlás itt is ugyanolyan ál­lampolgári jog, mint egy falu­ban. A palesztin-kérdésről. Lako­nikusan rövid cím, frappáns, jól összegző előadás — így lehetne röviden jellemezni a SZIM üzem­mérnökének, Barna Gábornak (egykori GAMF-os) munkáját. Az egyik nagy sikert Boncz — Azért tört be, hogy az akkor már elkövetett sokkal súlyo­sabb bűncselekmény miatti le­lepleződését lehetőség szerint elodázza? — Nem menekültem, de kíván­koztam a börtönbe. Ott viszony­lag jó körülmények között va­gyok, gondoskodnak rólam. Molnár a továbbiakban így mondja el a történteket: „Palotásné szomszédságában laktunk. Már öt éve nincs állan­dó munkahelyem, alkalmi mun­kát végzek, több öregasszonynak segítettem a ház körül kisebb ellenszolgáltatásokért, pár po­hár borért, így Palotásáénak is. A legtöbb időt nála töltöttem, ezért haragudott ugyan a felesé­gem, aki ez évben május 18-án meghalt. Ezután csaknem állan­dóan a szomszédasszonynál vol­tam, ő főzött is nékem, amiért fizettem. Egyik júniusi napon arra kért, hogy keressek vevőt, mert né­hány dolgot eladna. Értesítésem­re mindjárt el is jött egy asz- szony, de Palotásné akkorra már meggondolta magát, megváltoz­tatta elhatározását, semmit sem volt hajlandó eladni. Amikor magunkra maradtunk, gorom­bán szemrehányást tett, hogy miért kellett nekem vevőt hív­nom. A konyhában ültünk, a tűzhely mellett, amiben éppen túróska- lács sült. Előzőleg már mindket­ten) ittunk valamennyi bort. Ve­szekedtünk, szó szót követett. Palotásné gyalázta meghalt fele­ségemet. Ez már máskor is meg­történt, sőt már akkor is ellene hangolt, amikor még élt. Bár házasságunk nem volt zavarta­lan, nagyon szerettem a felesé­gemet, és még most is szeretem. Palotásnénak ez a viselkedése éppen ezért nagyon megharagí- tott, odaugrottam hozzá, megra­gadtam a nyakát és fojtogattam. Leesett a hokedliről, és aléltan István (szintén GAMF) aratta, aki az 1956-os magyarországi ellenforradalomról készített dol­gozatot. Előadása arra volt pél­da, hogyan lehet egy ismert do­logról másképpen beszélni. A történelmi előzményeket ismer­tetve, Boncz István nem említet­te sem Sztálint, sem Rákosit, sem Nagy Imrét, de még a Rajk-pert sem, ellenben szót ejtett a lon­doni 6:3-ról és az itthoni 7:1-ről, a 16 helsinki aranyról, a gyapot- szedés utáni Ludas Matyi-cím- lapról: „Kicsi vagyok én , majd megnövök én / 'ha a szovjet ag­rármódszert / jól átveszem én” — mondván, egy kort így is le lehet festeni. Nem mellékes meg­jegyzés: a zsűri tagjainak konk­rét tárgyi .tudást kívánó kérdé­sére vágta a választ a műszaki főiskolás. Hefner Rozália (Óvónőképző) a garai .nemzetiségek helyzetét elemezte százalékarányok pon­tos vizsgálatával, óvodába, isko­lába iratkozottak'számának ha­sonlításával; Arra a kérdésre, hogy ő nemzetiségi-e, így felelt: „Apám német, anyám délszláv, én meg magyar vagyok...” Talán e néhány kiragadott példa is bizonyítja a választott témák sokszínűségét. A konfe­rencián részt vevők — közöttük Gera Sándor, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője, Gráner Gyula, a megyei KISZ-bizottság első titkára — a feldolgozások mélységéről is elismerően beszél­tek. Dr. Juhász Károly, a ven­déglátó bajai főiskola főigazga­tója pedig kifejezte reményét, hogy a felsőfokú intézményeik közötti tartalmi együttműködés tovább folytatódik. Ehhez az is hozzájárul, hogy a legjobb öt dolgozatát kiadványban jelenteti meg a KÉSZ megyei bizottsága. A kis kötetben Barna Gábor (GAMF), Adorján István—Htt- gyecz Ferenc (Kertészeti), Szer­dahelyi István (Vízügyi Főisko­la), Szekeres Imre (Tanítóképző) és Korán Éva (Óvónőképző) elő­adása lesz olvasható. Azonban ■maga a könyvecske annak doku­mentuma is lesz, hogy a főisko­lai marxista—leninista tanszé­kek a gyakorlatban is alkalmaz­ható elméleti tudással vértezik föl a hallgatókat. B. J. maradt a konyha kövén. Átfu­tott rajtam, hogy mi lesz ennek a következménye. Kihúztam az éppen mellettem lévő éjjeliszek­rény fiókját, abból kivettem az egyik ollót, és marókra fogva a még mindig földön fekvő Palotás­né mellébe vágtam. A véres ollót egy kannában lemostam, és visz- szatettem a helyére. A már élet­telen testet az ágyra helyeztem, rátettem egy párnát és hazamen­tem. Éjfél tájban ébredtem fel. Ami-, kor az ablakon kinéztem, lát­tam, hogy Palotásné lakásában ég a villany. Visszamentem a házba. Minden úgy volt, ahogy otthagytam, csak idegességem­ben elfelejtettem a villanyt le­kapcsolni, és a kaput bezárni. A holttestet ekkor kivittem az ud­varra, és bedobtam az ásott kút­ba. Utána dobtam még egy ka­bátot, amit a gangon egy szögről vettem le, és néhány száraz gazt. A deszkáikat visszahelyeztem a betonkávára. A konyháiban fel­töröltem a vért, bezártam a la­kást és hazamentem. Egy hét múlva ittasan megint visszamentem a házba. Palotásné ugyapis többször mondta, hogy van egy látcsöve, és azzal figyel­te a feleségemet, hogy mit csi­nál. Kíváncsi voltam, hogy Igazat mondott-e, valóban van-e gokke­re. Megtaláltam a szekrényben, és el is vittem magammal. Ekkor látott meg az egyik szomszéd, és a szorult helyzetből azzal pró­báltam magam kivágni, hogy szellőztetem a lakást”. Molnár Lajos a Füzes étterem­ből lopott pénzből koszorút vitt felesége sírjára ... Mindez azon­ban a bíróságot nem hatotta meg. Most a nyomozás befejezése után újra felelnie kell ember­ölésért. F. I. Bauxitbányászat új módszerrel A KÚT MÉLYÉNEK TITKA Hová tűnt az idős asszony? r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents