Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-27 / 278. szám
4 ■#’ PETŐFI NÉPE 9 1984. november 27. NYUGAT-EURÓPAI TAPASZTALATOK I. Zöldség- és gyümölcskereskedelem A zöldség- és gyümölcskereskedelemről sokat vitáznak, új módszerek bevezetését, szervezeti változásokat is sürgetnek a mezőgazdászok, éppen úgy, mint a nagykereskedelem irányítói. Mai gondjaink okairól, a termelés és értékesítés helyzetéről, az árak alakításáról, § arról a módszerről, ahogyan szervezni lehetne a zöldség-, gyümölcskereskedelmet, sorozatot indítunk lapunkban. Elöljáróban Nyugat-Európában járt szövetkezeti vezetőkkel is beszélgettünk a témáról. A kiskunsági tsz-szövetség szervezésében Hollandiában, Dániában, NSZK-ban járt szövetkezeti küldöttség tagja volt Csipkó Sándor, a keceld, Hegedűs János, a pálmonostori szövetkezet elnöke, dr. Kovács István, a TE- SZÖV titkára is, akik elsősorban a Hollandiában szerzett tapasztalataikat ismertették. másként 9 Tizenöt hektárt foglal el az egyik legnagyobb hollandiai zöldség-, gyümölcs- és virágértékesítő központ. Az a nagybani zöldség—gyümölcs-kereskedelmi módszer, amely Hollandiában kialakult — megfelelő adaptációval — alkalmazható lenne hazáinkban is — vélekednek a szakemberek. Csakhogy ez sem egyik napról a másikra alakult 'ki: a holland aknáik száz esztendőre' volt szükségük, hogy az úgynevezett árveréses nagybani áruértékesítés általánossá váljon. Ennek lényege röviden: naponta az ország negyven településén azonos időben zöldség-, gyümölcs-, illetve virágárverést .tartanak egy hatalmas, külön erre a célra létesített csarnokban. A jelenlévő bel- és küilkereske- ci éknek számítógépek, telefon- vonalak állnak rendelkezésükre. Az áruféleségeket minőségi kategóriák szerint csomagolva a teremben ülők előtt — valamilyen módszerrel, például kocsin vontatva szállítószalagon — bemutatják. Közben egy órát elindítanak. amely a maximum árat mutatja. A mutató fokozatosan lejjebb halad — az árcsökkenést mutatva —, s bárki, bármikor egy gomb megnyomásával jelzi, hogy a mutató szerinti áron vevője az árunak. Elvileg az jár a legjobban, aki a legolcsóbban vesz, vagyis akkor nyomja meg a gombot, amikor a mutató a legalacsonyabb eladási értékeiknél tart. Csakhogy ezer kereskedő is ül egyszerre a teremben, és nem tudni, hogy kinek milyen áron éri meg a vásárlás. Szóval érdekes „játék” ez. jó piacismeretét kíván a kereskedőiktől éppúgy, mint az értékesítő szervezettől. Egy független bizottság minősíti a termelők áruját, ez meghatározza a minőségi minimumot, az úgynevezett kikészítést, kiszerelést, ennek módját stb., mert 9 Az árverési csarnok, - ahol az áresést mutató érákat és a szállítószalagon elhaladó árukat egyaránt jól látják a licitáló kereskedők. szervezet tagja, az máshová nem viheti az áruját egész évben. Ezekben a csarnokokban minden technikai feltétel megvan az áru osztályozásához, csomagolásához, és minőségének megóvásához is. A hollandiai egyik árverőközpont Barendrechtben van. Az itteni csarnokok összes területe 15 hektár (nagyobb részük fedett), s 9 hektár területet foglalnak el a beépített raktárak, 'hű tő tárolók .... Szóval nem kicsi, mint ahogyan az a felvételünkön liis látható. Természetesen vannak kisebbek is Hollandiában, Belgiumban pedig • így kell a retket ^ csomagolni celofán- szerű forma- zacskókba, így kelendő a nyugateurópai boltokban, az a célja, hogy plyan árut kínáljon a jelenlévő kereskedőknek, ami gyorsan, vevőre .talál, minél magasabb áron. Ugyanis az árverési szervezet, amely szövetkezeti alapon működik, a forgalom 5 százalékából tartja fenn magát. Könnyen tifntore is mehet, ha olyan árut vesz át a termelőktől, amely nem kel el, s két nap után az itteni szokásoknak megfelelően megsemmisítik. Nagy a termelői fegyelem is, például aki az egyik értékesítő most szervezik a hálózatot a szomszédok mintájára. Ez lenne hazánkban is a jövő? Valószínűleg hasonló utat kell járni. Nemcsak a hazai jó- minőségű zöldség-, gyümölcsellátás kényszeríti erre a nagykereskedelmet és a termelőket, hanem mindinkább az exportérdek is. Cs. I. NŐTTEK A FELVÁSÁRLÁSI ÁRAK Juhtenyésztésünk jelene Fellélegeztek a juhtartók. A közelmúltban rendezett megyei tájértekezleteken megtudhatták, hogy jövőre kilogrammonként 9 forinttal emelkedik a vágójuh' felvásárlási ára, s a zsíros gyapjú árát is emelik 4 százalékkal. Várták a termelők a számukra kedvező intézkedéseket. mert szükségük volt az ágazat jövedelmezőségének javítására. Mélypontra jutott a juhászatok egy része, szerte az országban Egy felmérés szerint például Heves megyében a juhászatoknak csaknem száz százaléka veszteséges volt az elmúlt években. Vitatható panasz Másutt^ is hasonlóak a tapasztalatok. Már 1982-ben is 11,5 forint veszteség jutott száz forint költségre a juhászatokban. Tavaly anyánként átlagosan 300 forint veszteség terhelte az ágazatot, az idén éz mintegy 8—10 százalékkal tovább emelkedik. A gazdaságok szakemberei szerint nem meglepő az ágazat helyzetének folyamatos romlása, mert két ellentétes tendencia érvényesült az elmúlt években. Állandóan emelkedtek a termelési költségek, hiszen a korábbinál többe kerülnek a gépek, a tenyészállatok, növekedtek a munkabérek. Ezeket nemhogy ellensúlyozta volna a felvásárlási ár emelkedése, de az elmúlt esztendőkben még csökkent is az ár. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt adatai szerint 1981—1983 között hat forinttal csökkent a tejesbárány felvásárlási ára. Ha a költségeket és az árakat állítjuk szembe egymással, érthető a gazdaságok vezetőinek panasza. Ám,' ha messzebbre tekintünk, s a világpiacon kialakult helyzetet vizsgáljuk, már nem lehetünk teljesen meggyőződve a termelők igazságáról. A világpiacon ugyanis számottevpen csökkent a juh ára. s ez nehéz helyzetbe hozta a hazai külkereskedőket. Az itthoni ráfordításokat tehát nem ismerte el a világpiaci ár. így a hazai felvásárlási árak emelése is nehézségekbe ütközött A termelők nersze másként érvelnek. Szerintük ők korábban sem1 érzékelték' >á világpiaci1' ára1-' kát, tőlük akkor is alacsonyabb áron vették meg a birkátvamikor a vilásniacon többet adtak érte. S ha akkor kirekesztették őket a naffvohh haszonból, most a veszteségből sem kémek. 205 ezerrel kevesebb Se vége. se hossza nincs a vitának;, hiszen mindkét félnek nyomós érvei vannak. Nem hallgatható el az sem, hogy eddig a magyar termelők nem tudtak lépést tartani külhoni társaikkal. Franciaországban például 44 kilogramm húst termel egy anyajuh, nálunk csak 24,5 kilogrammot. Bizonyos: az alacsonyabb termelési színvonalnak része van a gyengébb jövedelmezőségben, de azt sem lehet talgadni, hogy a termelési költségek változása mögött elmaradó felvásárlási árak szintén csökkentik a nyereséget. Az ellentmondás pedig nemcsak a gazdaságoknak kedvezőtlen, hiszén az országnak is szüksége van a bárányhús exportjára. Tavaly például a juhhús és a -sajt értékesítéséből 63 millió dollár bevétel származott. A gyapjút ugyan nem exportáltuk, de ha itthon nem tudnánk előállítani, importálni kellene, s emiatt az elmúlt esztendőben 26 millió dollárral növekedtek volna kiadásaink. Az eddigi tapasztalatok szerint pedig úgy tűnt, le kell mondani az export egy részéről, mert a termelők nemcsak panaszkodtak az alacsony jövedelmezőség miatt, hanem cselekedtek is. Tavaly 205 ezerrel csökkent a juhállomány, I az. idén sem állt meg ez a folyamat. Csökkenthető költségek Jókor jött tehát a felvásárlási árak emelése, hiszen a jövedelmezőség javulása bizonyára a tenyésztői kedvet is fokozza. Énéi- kül ugyanis nem lehet elmozdulni a mélypontról. A gazdaságok a veszteség csökkentése érdekében igyekeztek minden áron takarékoskodni, s akkor is a költségek mérséklésére törekedtek, amikor az ártott a tenyésztési elképzeléseknek. Példa erre, hogy a jó tenyészértékű kQsok helyett sok helyen másodosztályú apaállatokat vásároltak, elhanyagolták a selejtezést, s az anyajuh „utánpótlást” is meghizlalták. Ez utóbbit követelte rövid távú gazdasági érdekük, hiszen a hizlaláson még hasznuk volt a gazdaságoknak, a tenyésztésen viszont veszteségük. A tenyésztés háttérbe szorulása pedig rányomta bélyegét az egész ágazatra. Következménye lett ugyanis, hogy az anyaállománynak mintegy 20 százaléka meddő, alacsonyak a szaporasági és a termelési mutatók is. A gyenge jövedelmezőségből a kivezető utat a tenyésztési és tartási elvek maradéktalan betartása jelentheti csak, de 'eddig erre kevés pénzük volt a gazdaságóknak'.1 ? Jövőre valamelyest javul a helyzet, hiszen a juhhús és a gyapjú felvásárlási árának emelése kedvezőbb lehetőségeket teremt a nagyüzemek számára: Ahol a juhtartás megtartása mellett döntenek, lépniük is kell. hiszen a termelés jövedelmezőségét nemcsak a felvásárlási árak emelésével lehet javítani, hanem a költségek csökkentésével, és a termelési mutatók jobbításával is. S mint a gazdasági tapasztalatok mutatják, korántsem jutottak a kiaknázható tartalékok végére a nagyüzemek. V. F. J. GYÓGYSZERES TAKARMÁNY RÉMRŐL Kölcsönösen érdekeltek a minőségben A rémi Dózsa, a nagybaracskai Haladás és a kunfehértói Előre Termelőszövetkezet összefogott egy táptaikarmánygyártó üzem létesítésére. A társulás ügyintézője a rémi közös gazdaság. Az 1981 óta működő takarmámyigyár évente mintegy 70 ezer tonna tápot készít, ennék háromnegyed részét baromfiak részére. Asztalos István elnökhelyettes: — Mivel a pecsenyecsinke-társulásnak is mi vagyunk a gazdája, ezért határoztuk el, hogy partnereink számára szolgáltatásképpen táptakarmányt is adunk. Tizennyolcmillió napos csibét szállítunk évente saját keltetőáLlomásumfcrál. Tavally egy kon- centrátumüzemet is építettünk, amelyben az idén kezdődött a termelés. A táptakarmónygyártás alig jövedelmez, ezért határoztunk úgy, hogy csak a koncentrátumot adjuk a partneréknék, évente mintegy 20 ezer tonnát. A premdxet kiszállítjuk az üzembe, és ott keverik hozzá a szükséges szemes- takarmányt recept szerint. Megjegyzem, még nem mindenütt vannak meg ehhez a feltételek. Egészen új dolog az a szolgálati találmány, amely a sertés orsóférgességének gyógyítását oldja meg. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Termelésfejlesztési Intézetével kötött megállapodás alapján gyártják ezt a gyógyszeres takarmányt a feltalálók receptúrája szerint. Egyelőre 400-—500 tonnát forgalmaznak. Az elnökhelyettes elmondja: — A veszedelmes élősdii a jószág máját roncsolja. Olyan elváltozásokat okoz,, melyek miatt a vá- góhidakon elkobozzák a májat. A férgek igen élénk anyagcseréje miatt sok értékes tápanyagot vonnak el a sertés szervezetétől. Az orsóférgesség elleni takarmány gyártásával, az általunk javasolt véde9 Dr. Wimmer Károly (ejleszési ágazatvezető maga is ellenőrzi a közös gazdaság laboratóriumában a gyártmányok minőségét. Képünkön: éppen nyers- febérje-meghatározást végez. kezési technológiával! sok millió forintot takaríthatunk meg a népgazdaságnak. A takarmánykeverékek összeállításánál nagyon ügyéinek a minőségre, a reeeptúrák betartására. , — (Mégpedig úgy: ha 3 százalékon alul van az elhullás a baromfinál, akkor darabonként egy forintot fizet a tenyésztő, ha viszont ennél magasabb a pusztulási arány, akkor mi fizetünk. Ugyanis ez utóbbi esetben a megengedettnél kevesebb volt az életképes, fölnevelhető naposbaromfi. Ugyanez vonatkozik a takarmány hatékonyságára is, ha ugyanannyi mennyiség etetésekor magasabb a súlygyarapodás, akkor jó a minőség, tehát mi kapunk részesedést a partnertól. Fordított esetben viszont gazdaságunknak kell fizetnie. Hozzáteszem: minden esetben az előírt technológia betartása szükséges ahhoz, hogy az említett érdekeltség érvényesüljön, — magyarázza az elnökihelyettes. Az anyagi érdekeltség ily módon történő meghatározása ma még igen ritka a partnerek között. A rémi Dózsa jó példát mulat, amelyet érdemes másutt is követni. A termelőszövetkezetnek saját laboratóriuma van, ahol állandóan ellenőrzik az általuk gyártott takarmánykeverékek minőségét. Kereskedő Sándor Ahol nincs már szegény ember Kiegészítő adatok egy tsz történetéhez Sóik minden feltolult bennem, no meg összegződött is annak utána, hogy elolvastam Hatvani Dániel Negyedszázad után a hartal Erdei Ferenc Tsz című művét. A recenzor és mű találkozása azért volt kellemes és ugyanakkor érdekes is, mert annak idején — jó harminc éve — a har- taiakkal együtt drukkoltam életrevalóságuk érdekében, hiszen szövetkezetük nem volt szokványos. Röviden: nem az erőltetett harmadik, hanem a második típusban próbálkoztak boldogulni. Akkortájt a megye, sőt az egész ország • Hantára figyelt. Most már el lehet mondani, hogy •nem kevesen jósolták bukásukat, de ez a „jövőbelátás” szerencsére nem következett be, hanem helytállt a szövetkezés ugyan hirdetett — de kevésbé gyakorolt — fokozatossági elveiért. Hogy ez mennyire így volt, azt éppen Hatvani Dániel könyve hitelesíti. 1 A hartai parasztgenerációktól nem volt idegen a nagyüzemi (ha úgy tetszik a nagybirtokon való) gazdálkodás. Valaha a földbirtokosék egész sora bírta határát. Az 1720-as évek elején Wür- tembergből betelepített evangélikus jobbágyak termékenyítették báró Prónai Albert birtokát, majd gróf Teleki, gróf Vigyázó, a kalocsai érsekség, Heté- nyi József, Bauer Rezső, Lavat- ka Béla és Darányi Kálmán birtokolták, bitorolták a határt. A nagybirtokrendszerre épülő falusi társadalom mindig iz- gékony, hevény állapotban volt. A különféle méretű és erejű mozgalmak, a jobbításra irányult követelések Hartát sem hagyták érintetlenül. Sőt! A fennmaradt emlékek szerint delegátusokkal képviseltették magukat a szociáldemokrata párt 1904. április 3—5-i kongresszusán, de ott voltak az azt követő kongresszuson is. Bokányi Dezső, a magyar munkásmozgalom talán mindmáig leghatásosabb szónoka 1902-ben járt Hartán, mert Pest megyében választották meg megyegyűlési küldöttnek. Beszédet azonban nem tarthatott, csupán' az egyik elvtárs lakásán jöhettek össze éjnek idején. Egy Bokányiról szóló életrajzirat mondja, hogy „egy ízben egy szegényparaszt kis házában húzódott meg egy éjszakára. Tej, túró, otthon sült rozskenyér volt a vacsora. Bokányi késő éjjelig •beszélt a szocializmus elveiről, céljairól, a derűs jövendőről, a parasztság majdani nagybirtokairól, melyek a szocialista állam dolgozóinak teremnék kenyeret. A parasztember hallgatta, bólogatott, szívta a pipáját, majd úgy éjfél felé ő is megszólalt. Meghallgattam én az Apponyi nagyságos urat, ő is nagyon szépen beszélt, meghallgattam én most a Bokányi elvtárs urat is, de most] hallgassák meg, mit akar a paraszt: Földet!” Az 1945-ös földreform megadta az ősi jussot! De nemsokára, ágaskodott a kérdés: Most mit csináljunk? A szorgos és a jó eredményekhez szokott - hartai paraszt tudta, hogy a föld mit rejt magában. Ezt azonban a csűrben szerette volna látni. Az új világ kínált is erre lehetőséget. Ennék azonban még nem volt meg a próbája. 1948 után ugyan nagy hirtelen meghirde- tődött a szövetkezeti program, amelynek még nem voltak előzményei. Az akkori pártvezetés már sokszor bírált magfontolat- lansága a falura is átcsapott. A kezdeti lelkesedés létrehozott ugyan országszerte közösségeket, ám ezek temérd ék gondja, a politika hibáiból következő megnyilvánulásai: begyűjtés, kötelező terv, adófizetés és az átszervezés folytonos napirenden tartása, az önkéntesség és a fokozatosság teljes félhagyása népszerűtlenné tették azt a mozgalmat, amely egyetlen út volt és lehetett a parasztság boldogulásához. Hatvani Dániel könyve vállalkozik arra, hogy ezen. az úton végigvezesse olvasóját. Jól, olykor izgalmasan, portrék és néha robbanásig feszülő szituációik bemutatásával is ' a szövetkezésben rejlő potenciális erőt juttatja sikerre. A szerző hiteles elkötelezettje a szövetkezeti mozgalomnak, és benne az úgynevezett kettes típusnak, amely annak idején sok-sok vitának állt középpontjában. A II-es típus éppen ezért az érdeklődés középpontjába került: (Számuk 1953-ban, 16 ezer holdon, 77 volt.) A III. típus szervezése évről évre nehezebben ment, nem kapta meg a támogatást, bármilyen furfangos módszerekkel is próbálkoztak az illetékesek. 1954. augusztus 9-én az MDP megyei pártaktívaülést tartott, amelyen részt vett Rákosi Mátyás is. A megyei pártbif f I 1
