Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-25 / 277. szám
/ /1984. november 25. • PETŐFI NÉPE # 3 Reális elképzelések Bács-Kiskun jövőjéről * Beszélgetés Tohai Lászlóval, a megyei tanács általános elnökhelyettesével Néhány hét múlva elbúcsúztatjuk az idei ^esztendőt, s köszöntjük az új évet, 1985-öt. Ilyenkor az előrelátóbb családok, s a nagyobb közösségek már tervezgetnek, hogy pénztárcájuk várható tartalmát mire költsék, mi az, ami feltétlenül szükséges a zavartalan életvitelhez, minek a beszerzését kell elhalasztani, bár szükség lenne . rá. Ezeknek a jogos szükségleteknek a kielégítésére is sor kerül majd, de egyelőre felesleges lenne a családi tervekbe beiktatni, mert úgysem valósulnának meg. Reális elképzeléseket formálgatva alakul nagyobb közösségünk, Bács-Kiskun megye jövője is. Mint ismeretes, az elmúlt hónap elején Kecskeméten a megye vezetői megbeszélést folytattak dr. Faluvégi Lajossal, az Országos Tervhivatal elnökével, miniszterelnök-helyettessel Bács-Kiskun fejlesztési koncepciójáról. Fontos, hogy tisztábban lássunk: mi az, ami az országos és megyei forrásokból a következő években megvalósulhat, s mi az, amiről ugyan nem mondhatunk le, de megvalósulása anyagi fedezet hiányában csak később lehetséges. Bács-Kiskun arculatának formálásáról, a miniszterelnök-helyettessel való tárgyalás részleteiről beszélgettünk Tohai Lászlóval, a megyei tanács általános elnökhelyettesével. — Az ország más megyéinek gazdasági fejlődésétől Bács-Kiskun sokáig elmaradt. Az elmúlt ’ évtizedekben sok mindent pótoltunk, mégsem lehetünk elégedettek. Hol érződik leginkább az elmaradás? — A megye gazdaságának, infrastruktúrájának állapotát, tehát fejlettségét, vagy eLmaradott- ságát csak valamilyen összehasonlításban értékelhetjük. Ilyen hasonlítási alap leihet egyebek között az, hogy más megyékhez viszonyítjuk szűkebb hazánkat. De legalább ilyen fontos mérce ■korábbi önmagunkhoz viszonyítani, vagyis a fejlődésünk dinamikáját értékelni. A tervezésnél és gazdaságfejlesztésnél rendkívül fontos figyelembe venni a megye adottságaihoz, lehetőségeihez viszonyított elmaradottságot. Ez feladatokat is meghatároz. Az ipari termelés mennyiségét, s főleg a termelőtoerendezésék, technológiák korszerűségét értékelve Bács-Kiskun hátrányban van az ország iparilag fejlettebb területeihez képest. Ugyanakkor rendkívül jó adottságú az Alsó- Duna-szakasz a vizet és a vízi szállítást igénylő iparágak fejlesztéséhez, s ez-a lehetőség eddig jórészt kihasználatlan. Belső aránytalanság ' figyelhető még a mezőgazdasági termelésünk fejlettsége és az ettől elmaradó tároló-feldolgozó kapacitások között, a hús- és hűtőiparban, valamint a takarmánykeverő üzemeknél. — Az infrastruktúrában mi okozza a legnagyobb gondot? — Sajnos, többet is említhetek. A termelő infrastruktúra fejlettségi szintje több területen elmarad az igényektől, s ez gátja a termelőágazatok hatékonyabb működésének. így számos körzetben korlátozott lehetőségeink vannak az energiaellátásban, vagyis a gáz- és villamos energia hasznosításában. A megye úthálózatának korszerűsítése sok kívánnivalót hagy maga után. Telefonellátottságunk pedig' egyike a legrosszabbaknak. Ide tartozik a lakásállomány korszerűtlensége, a nagyon kevés állami lakás, a szennyvízcsatornázás és -tisztítás elmaradása, valamint — s nem utolsósorban — a középiskolai helyek mennyiségi lemaradása is. — Mi az oka ennek? — Több ötéves tervben a legalacsonyabbak között volt nálunk az egy lakosra jutó tanácsi beruházás és költségvetési-kiadás, elsősorban a súikös állami támogatás miatt. Ezt csak részben tudta pótolni a lakosság önkéntes áldozatvállalása, vagyis az, hogy pénzzel és társadalmi munkával segítette a közösségi feladatok megoldását. — Milyen eredményeket hozott a megbeszélés az Országos Tervhivatal elnökével? — Hangsúlyoztuk, .hogy alapvető célunk a megye gazdasági erejének minél alaposabb feltárása és hatékony működtetése a népgazdaság, s az itt élő emberek javára. Javaslataink és' kéréseink általában megértésre, támogatásra találtak: illeszkednek a népgazdaság közép- és hosszú távú céljaihoz. Olyan megállapodás született, hogy ezeket a VII. ötéves tervet előkészítő, az illetékes szakminisztériumokkal és az Országos Tervhivatal főosztályaival folytatandó tárgyalásokon pontosítjuk. Fontos feltárni azokat a megyei sajátosságokat, és adottságokat, amelyek teljesebb kihasználásával egyaránt segíteni lehet a megye és az ország fejlődését. Ilyen például az élelmiszergazdaság arányos fejlesztése, ,á más megyék igényeit is számításba vevő csomagolóanyag-gyártás megszervezése, a közlekedési, hírközlési lehetőségek javítása. A feladatok megoldásában az eddiginél is nagyobb szerepe lesz a helyi kezdeményezésnek és a közös teherviselés vállalásának. Az ésszerű akciókat az Országos Tervhivatal támogatni fogja. — Milyen konkrét válaszokat kaptak? — Az Országos Tervhivatal is ki-emeltén kezeli a Duna—Tisza közének iparfejlesztését és korszerűsítését. Egyetértenek az Al- só-Duna-szakasz iparfejlesztési lehetőségeinek jobb hasznosításával is, amit a központi döntéseknél figyelemibe kell venni. A következő években új, nagyipar- telepítésre állami pénzeszközökből aligha lehet számítani, ezért a meglévő üzemek rekonstrukciója, a lépcsőzetes fejlesztés és a vállalati források összefogásé a reális módszer. Az Országos Tervhivatal különböző pályázatok keretében támogatást ad ezekhez. A Duna—Tisza közi csatorna épitése sem került le a napirendről, aura vízszabályozási, öntözési és víziközlekedési szempontból is szükség van, a megvalósitására azonban csak az ezredforduló táján lehet számítani, — Említette a csomagolóanyag-gyártást. Miben állapodtak meg? — Az érdekelt üzemek összefogásával lehet megvalósítani a fejlesztéseket, figyelembe véve más megyék igényeit és anyagi eszközeit is. Ki kell dolgozni egy palackgyár létesítésének javaslatát, koordinált vállalati beruházásként. A pénzügyi feltételek megteremtéséhez az állam hozzájárul bankhitellel, vagy más támogatással. Szó volt a faipari elsődleges feldolgozásról is. Abban állapodjunk meg, hogy még tanulmányozni kell a hasonló, az ország más részein — például Tuzséren, Mátravidéken — található üzemek kedvező tapasztalatait. — Közvetlenebbül mi érinti Bács-Kiskunt? — Rangsorolás nélkül említem például a Baja—Kalocsa közötti földgázvezetéket. Az országos szervek is tervezik a megvalósítást, de csak akkor, ha a VII. ötéves terv és a hosszabb távú energiahordozó-importról folyó egyeztető 'tárgyalások megfelelő eredménnyel zárulnak. Ebben az esetben megépülhet a vezeték a következő ötéves tervben, különösen, ha a költségekből részt vállalnak az érdekelt nagyüzemek. A miniszterelnök-helyettessel beszéltünk a megyei építőanyag-gyártás fejleszféséről is, amellyel az Országos Tervhivatal egyetért. Az üzemek pályázatairól, a támogatási lehetőségekről folyamatosan döntenek az illetékes szervek. A lakásépítés anyagellátásában egyébként a következő két évben érzékelhető javulás várható, a folyamatban levő beruházások és rekonstrukciók eredményeként. Szó volt még a •kiskunfélegyházi vágóhíd rekonstrukciójáró!, amelyet akkor lehet anyagilag megalapozni, ha az exportban érdekelt külföldi tőke is részt vesz a fejlesztésben, amit áruval terjesztenénk. Ilyen partnert keresünk, s ehhez segítséget ígértek. Hasonló álláspont alakult ki a kecskeméti hűtőüzemről. A kalocsai öntözőfürt továbbfejlesztésének lehetőségét az Országos Tervhivatal és az érdekelt tárcák megvizsgálják. — Lapunk tudósítása a felvetett témák között említette egy új Duna-híd építését... — Ennek szükségességét az országos szervek elismerik. Az új híd építésének helyét véglegesen el kell dönteni. Jelenleg az országos közlekedési koncepció Dusnok—Szekszárd térségében látja indokoltnak az új közúti híd létesítését. A meglevőket fel kell újítani. Erről a témáról később Urban Lajos közlekedési miniszterrel is tárgyaltunk, aki megerősítette az álláspontot azzal a kiegészítéssel, hogy a híd elkészültéig korszerű kompjárat lenne indokolt, a minisztérium és a két érdekelt megye, tehát Bács- Kiskun és Tolna közös tehervállalásával. — Ügy tudjuk, hogy az M 5-ös autópálya első ütemét, vagyis a Budapest— Örkény közötti részét 1985 végén átadják, a jelenlegi E 5-ös főútra bekötik és a budapesti bevezető szakaszt kiépítik. Hogyan tovább? — Az autópálya építését a VII. ötéves tervbein tovább folytatják egy nyomsávon. Az újabb szakasz Lajosmizse és Kecskemét között, a 75-ös kilométernél csaf- lakozik az E 5-ösre, korszerűen kiépített csomóponttal, várhatóan 1987—88-ban. Az autópálya további, Kecskemétet elkerülő szakasza csak 1990 után épülhet. — Lehet-e rangsorolni és hogyan? — Az Országos Tervhivatal megítélése szerint a VII. ötéves terviben néhány égető gond megszüntethető lesz, s ebben az országos szervek segítenek. így például arányosabb fejlesztési elosztás várható a megyék között, a tényleges szükségletek, illetve a lakosságszám alapján. Várható, hogy a jelenleginél valamivel nagyobb lesz az állami lakásépítésre és a lakásépítés helyi tanácsi támogatására fordítható ösz- szeg. Megvizsgálják a feltűnő elmaradások mérséklésének lehetőségét, a kiemelt társadalmi programokba tartozó fejlesztéseknél. Ilyen például a középiskolai elmaradásunk, vagy Kecskemét halaszthatatlan alapközmű-fejlesztése, a vízellátás, szennyvízcsatornázás és -tisztítás. — Van-e lényeges véleménykülönbség a központi és megyei elképzelések között? — A célokban nem voltak eltérések, legfeljebb a megvalósítás ütemezésében vagy abban, hogy azokat milyen, arányban fedezzék az állami és helyi pénzeszközök. A központi szervek a dunai hidak esétében például sürgősebbnek tartják a főváros körüli két híd megépítését Mi az általunk javasolt déli összeköttetést tartjuk halaszthatatlannak: a budapesti zsúfoltság abból is adódik, hogy a dunaföldvári és a bajai hidak áteresztőképessége nem megfelelő. Egyetértettünk abban, hogy ma már igen kevés olyan feladat létezik, amelyet <?lég csak megfogalmazni, és várni, hogy azt népgazdasági tervezés es elosztás keretében megoldják. Mindenütt szükség lesz a helyi erők összefogására, az átgondolt tervekre, az okos kezdeményezésre, a fejlesztési célok és eszközök koordinációjára. Ezekhez várhatunk központi jóváhagyást és támogatást. Tárnái László • Kalocsai néptáncegyüttes... • A kíkindai kiállításon dr. Matos László, a megyei tanács elnök- helyettese kalauzolta a vendéglátókat, közöttük Tesics Petart, a ki- kindai községi képviselőtestület elnökét, Gedl Károlyt, a szocialista szövetség községi választmányának elnökét, és a szervezésben la nagy segítséget nyújtó ismert tévékommentátort és szerkesztőt Bősz. • ... és a Hírős Táncklub tag- niai Bába Luciát, aki a vajdasági utazási irodák információs szakjai is bemutatták tudásukat. osztályának elnöke is. A minap ritka nagyvonalú emberrel hozott össze a sors. — Sajnos, bármelyikünk házassága léket kaphat -- kezdte a beszélgetést. — Az enyémen is akkora lyuk támadt, amekkorát csak egy igazi bombázó tudott ütni rajta. Megpróbáltam a rést betömni, de rá kellett jönnöm, nem rajtam áll a vásár. Azt viszont elhatároztam, ha már így alakult az életem, szépen fogok elválni, és nem marakodok a közös vagyonon. Annyi visszataszító történetet hallani olyanokról, akik késhegyig menő harcot vívnak minden csorba késért, körömszakadtáig ragaszkodnak a törött körömvágóollóhoz 'is. Engem viszont az vezérelt: az idegrendszerem és az egészségem többet ér néhány lepedőnél és abrosznál. Ezért, hogy ne legyen vita, az összesei magamhoz vettem. — Ha érdekli, hogyan sikerült mindent igazságosan elosztanom, egy konyakért szívesen elmesélem. Mivel mindig kiváncsi voltam „Igazságosan” a világ megfejthetetlen titkaira, elfogadtam az ajánlatát. — A komfort nélküli családi ház nekem, míg a dinnyeföldön levő fürdőszobás csőszkunyhó a házastársamnak jutott. — Fürdőszobás kunyhó? — kérdeztem csodálkozva. — Igen, annak az épületnek olyan nedves a fala, hogy ha valaki szorosan mellé áll, folyik rá a víz. Az 1600-as Ladát magamnak, a motor nélküli öreg Volgát pedig neki szántam. Van fogalma arról, hogy milyen sok benzint tud majd így megspórolni? Én meg fizethetem a drága extrát! — Azt hallottam, maga elvitte az összes bútort — vetettem közbe. — Ez valóban így történt, ugyanis azokat kizárólag én kaptam nászajándékul az esküvőnkre. — Élete párja kifogásolta,, hogy maga a távollétében pakolt ösz- sze. — Ez nem igaz! Tanúm volt az ég. f — Jó, jó, de azt hamis ianúzás miatt nem vonják felelősségre. — Nincs egyedül... — Tessék? — Mondom nincs egyedül, mert az egerek és a macskák is vele maradtak. A macska jóllakik az egérrel, én meg vehetem a tápot az elhajtott sertéseknek. — Legalább egy poharat vagy tányért hagyott volna neki! — Ezeket, kérem, a legigazságosabb módon osztottuk el. Aki hibátlanul ki tudta mondani, hogy csorba bögre, görbe bögre, azé lett az étkészlet. Nem tehetek arról, hogy gyerekkorában nem járatták logopédushoz a szülei! — Egyébként világ életemben gavallér ember voltam. Ezért az 5 méteres ruhaszárítókötelünket nem kezdtem méricskélni, hanem az egészet nála hagytam — vágta ki végső tromfként. — Kösse fel rpagát a drágálátos! Csak nehogy elszakadjon a viseltes madzag, kár lenne érte! — tette még hozzá, aggódó arccal, és nagyvonalúan egy újabb konyakot rendelt a számlámra. — amik —
