Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-25 / 277. szám
MAGAZINE A Magyar Népi Iparművészet Múzeuma • A valamikori szeszfőzde tájba illő, szép épület a Külső-Szabad, ság utca 19/a -ban. Falai ezentúl igazi kincseket őriznek majd. • Régi és mai fazekasok munkái külön tágas helyiségben várják a közönséget. (Méhesi Éva felvételei.) Védelmet a Kun-kereszteknek! TÍZLITERES MERŐKANÁL Moszkvától délre, mintegy száz kilométerre fekszik Sztupino városa. Itt él Leonyid Pronyin, aki szabad idejét egy ősi népművészeti ágnak, a fafaragásnak szenteli. Immár 20 éve foglalkozik ezzel a kedvteléssel és híressé vált jellegzetesen orosz használati tárgyairól, a nyírfa ágából, törzséből faragott tányérokról, kanalakról. Leonyid Pronyin rendszeresen részt vesz népművészeti és háziipari kiállításokon. SZŰCSREMEKEK A Csongrád megyei Apátfalva és Magyaircsanád között magányos kőkereszt található az egykori Belezi-ér partján. A szájhagyományozó népi emlékezet Kunkeresztként emlegeti és feltételezi, hogy alatta nyugszanak Kun László csontjai. ösisége nyilvánvaló, hiszen ifj. Palugyay Imre is feltérképezte már 1855-ben megjelent könyvében (Békés-Csanád Csongrád és Hont vármegyék leírása). „Űj- Csanád. Ezen község hajdan, a Csanádi révház irányában a Maros innenső partján feküdt, de gyakori vízkiöntések által hábor- garttatván — ezen vízmentes helyre települt 1792-ik évben. — Említést érdemel, itteni Luczay Tó- gyer földjén jelenleg is fennálló nagy kőkereszt —, mely már majd félig süllyedt a földbe —, s melynek régisége több századokra mutat, s mint a szóbeli hagyomány .tartja, Il-ik Ulászlónak nyugszanak alatta hamvai.” Dr. Trogmayer Ottó régész, a szegedi .Móra Ferenc Múzeum igazgatója 1974-ben kisebb ásatást végzett a kereszt környékén. A magyarcsanádi kőkereszt című tanulmányában többek között a következőket írja: „A zömök, rövidkarú máltai keresztre emlékeztető forma semmiképpen nem illik barokk kori keresztjeink sorába. Anyaga gneisz, dr. Ravasz Csaba meghatározása szerint. A kőanyag eredeti származási helyére pontosabb adatot nem tudott megadni, de megjegyezte, hogy a Déli-Kárpátok övezetében igen elterjedt kőzetfajta. A bőséges szakirodalom adatai szerint a XIII—XVI. századig .terjedő W A i időszakban általánosak, a XVI. század után gyakorlatilag már nem készülnek. Funkciójuk széles körű: határjelek, törvényhelyek, emlékkeresztek (baleset, gyilkosság) megmenekülés vagy bűnbánati keresztek. A legtöbb esetben mindenféle évszámjel vagy felirat nélküliek. Ezek az adatok arra ösztönöznek bennünket, hogy a keresztet a XVI. század elejére datáljuk.” Azt is megállapította az ásatást vezető dr. Trogmayer Ottó, hogy a keresztből jelenleg 1 méter 20 cm nem látható, vagyis a kereszt 3 méter magas, ha a földből kiálló részt a föld alattival összeadjuk! A ritkaságszámba menő műemléket mindenekelőtt védetté kellene nyilvánítani, elkeríteni és megóvni az idő viszontagságaitól. A népi öltözködés jellegzetes darabjai a juhbőrből készült subák, ködmönök, bundák és mellesek. Rátétes. vagy hímzett ornamenseik a népi díszítőművészet nemes ízléséről és változásairól egyaránt hírt adnak. Maga a szűcsművészet a népművészet rangos mesterségei közé tartozik: ugyanis a bőr kikészítése, szabása és díszítése nagy ügyességet és szakértelmet kíván. Százéves prés , *Par* borkutatási műemlék Szabadszálláson latnato, az Aranyhomok Termelőszövetkezet arany- egyhazi üzemegységében. Tihanyi Zsuzsa kerámiái Fiatal keramikus, Tihanyi ZsUzsa munkáit mutatjuk be: változatos megoldásokkal formált vázát, tányért, gyertyatartót, tálat, használati és dísztárgyakat. Mértéktartó mázai harmonikusan ál. leszkednek. Funkcionális tárgyai jól használhatók, ízlésesek, jó formaérzékkel . tervezettek. Kedvesek az állatfigurái. Szép formájúak repesztett vázái, kecsesek, Ötletesek gyertyatartóő. Dísztányérjaíra falevelet, csipkét éget, virágot, arcot mintáz. Tihanyi Zsuzsa — aki gyerekkora óta keramikus akart lenni — még csak most indult a pályán. Néhány kiállításon már láthatta munkáit a közönség. Bécsi tanulmányútja után tavaszi kiállításra készül. • Kecskeméti irhás suba. összeállította: Varga Mihály PARASZTIBÓL ÖSSZNEMZETI Újjászülető kultúra Az október végén Pécsett tanácskozó néprajzosok, iparművészek, szövetkezeti vezetők, közgazdák és közművelődési szakemberek arra a 'következtetésre jutottak, hogy a népi iparművészeti tevékenység nem közönséges árutermelés, hanem napjainkban különösen fontos szellemi értékek hordozója és terjesztője is. Ugyan, miféle szellemi értéket jelent a matyóbaba vagy a szuszék?! — kérdezi, akinek az a gondja, hogyan is rendezze be éppen megszerzett lakását, vagy miképp férjen el a régiben? Vannak persze, akik semmit nem kérdeznek. Vagy ismerik az eredeti mesterrriuinkák műtárgyértékét, vagy fenntartások nélkül vásárolják a souvenirt. De hányán vannak vajon, akik gyönyörködni tudnak a mestermunkában, ugyanakkor anyagi helyzetük csak arra teszi képessé őket, hogy az olcsóbb termékek közül az ízlésesebbet válasz, szák? Nem tudjuk pontosan, de úgy látszik, nem elegen ahhoz, hogy a piac erejével irányítsák, vagy legalább befolyásolják a népművészeti és háziipari szövetkezetek kínálatát. Ezek a szövetkezetek éppen a legnehezebb pilanataikat élik napjainkban. A népművészet reneszánszát jelentő' utóbbi másfél évtizedben erőteljesen fejlődtek: eszközöket, tapasztalatot és piacot szereztek, bedolgozók tízezreit vonták be a termelésbe. A nehezebb gazdasági helyzet azonban egyre inkább csökkenti a fizetőképes keresletet. Ez a tény már önmagában is gátolja a szövetkeztek fejlődését. A bér- fejlesztési lehetőségek közismert módon, befolyásolják egy-egy iparág létét. 'A népművészeti és háziipart illetően ez különösképpen érvényes, hisz munkaigényes jellege miatt az előállítási költségeknek jelentős részét teszi ki a munkabér.. A népgazdaság irányításának új: szabályozói minden ipari vállalkozást az élő munka arányának csökkentésére szorítanak a munkaerő jobb kihasználása érdekében. Ennek várható eredménye a technológiák fejlesztése, gépesítése. A fejlődésből azonban természetüknél fogva maradnak ki a szóban forgó szövetkezetek, hisz tevékenységüknek sajátossága, lényege a kézi munka, mely annál értékesebb, mennél fölismer- tebben viseli a mesterek keze vonását, egyéniségét. Hogy e szövetkezetek továbbra is megfeleljenek hivatásuknak, annak több elengedhetetlen föltétele van — vált világossá a pécsi konferencián. Először is meg kell állítani a népművészeti és háziipari termékek hitelromlását. Világos és mindenki által érthető jelzésekkel kell föltüntetni minden árun a szakmai minősítést. A kiemelkedő mesterek és műhelyek — de a derékhad cégjeiét is márkának kell tekinteni, s a közvélemény, nyel meg kell ismertetni az értékrendet. Másodszor el kell érni, hogy az adóhatóságok vegyék figyelembe az efféle tevékenység sajátosságait, és a szabályzók alkalmazásával ne kényszerítsék a szövetkezeteket arra, hogy a kézi munkát gépivel cseréljék föL E konferencia megállapította, hogy a népművészeti és a háziipar megindult azon az úton, hogy paraszti kultúrából össz- nemzeti kulfúrává, illetőleg annak részévé váljon. Nemcsak a népi cserepek és faragások vonultak be értelmiségi-lakásokba, hanem például a ruházkodás és az ékszerviselés területén is sokkal szélesebb körben él és terjed a hagyományos motívumkincs. Erre utal az amatőr díszítőművészek széles köre. T. I. Erdélyi varrottasok V Dr. Nagy Györgyné, népi iparművész Kecskeméten él. A közönség régóta jól ismeri alkotásait. Legutóbb Nyíregyházán mutatkozott be kiállításon. A gyönyörű térítők, függönyök, párnák és falidíszek nagy tetszést arattak. (Egy kép a szépen rendezett tárlatról.) VILÁGHÍRŰ KENDOK Orenburg környéke — a Szovjetunióban — a pehelykendő hazája. Ezen a vidéken tenyésztik azt a különleges kecskefajtát, amelynek szőréből készül a pihekönnyű, puha, meleg oren- burgi kecskeszőr kendő. Sokhelyütt próbálták már meghonosítani az orenburgi pehelykecs- két, de ez még Ausztráliában, az állattenyésztők országában sem sikerült. A pehelykecske szőréből készülő kendők szépsége a fürge ujjú, ügyeskezű orenburgi asszonyok ízlését, színérzékét, fantáziáját dicséri. ARANY ROZSA-NAGYDlJ Az Énekeljenek a népek verseny nemzetközi zsűri a szófiai Ljubomir Pipkov kamarakórusnak ítélte oda az Arany Rózsa-nagydljat. Ezt a versenyt 1968-ban rendezték meg először a londoni BBC szervezésében. Akkor is bolgár együttes, a Rodna Peszen nyerte el a nagydijat. Most a kölni rádió volt a házigazda. A nemes vetélkedő célja, hogy népszerűsítse a kóruséneklést és bemutassa a különböző nemzeti kultúrák zenei sajátosságait. A KIS OROSZLÁN KÉSZEN ALL A brnói Morava Központ Termelőszövetkezetet elsősorban a gyerekek ismerik, mert innen származnak a gyönyörű plüss- és textiljátékok. Bizonyára emlékeznek a moszkvai olimpia jelvényére — a mosolygós Misára, ö is Brnóban született. A dolgos női kezek akkor több mint félmillió darabot készítettek belőle. Most a Csehszlovák Testnevelési Szövetség a szövetkezetét bízta meg az új jelkép elkészítésével a Spartakiád ’85 számára. A megbízás nyomán az idén februárban a szövetkezet versenyt Hirdetett dolgozói között. A küzdelemből Hana Cernohórská került ki győztesen, aki egy huncut mosolyú, göndör sörényű plüss kisoroszlánt készített. Megvolt a kis oroszlán, de név nélkül. Ezért a szövetkezet újabb versenyt írt ki — ezúttal gyerekek számára, a brnói tévé révén. És megszületett az oroszlán neve: „Lvícek-Cvicek”, azaz Tornázó kisoroszlán. A szövetkezet már elkészített 100 ezer darabot belőle a nagykereskedelem számára. GYCROK, melltok Kimagasló ötvösművészetével szerzett nevet magának a jereváni Karlen Kószáján. Ezüstből, nemes kövekből melltűket, gyűrűket, nyakláncokat, fülbevalókat, valamint népi hangszereket megjelenítő apró dísztárgyakat készít. Ojabb munkáit nemrég Moszkvában, a népgazdasági kiállításon mutatták be. ; • Nagy Ferenc fafaragó műve: Lakodalmas menet. V Bizonyára sokan nézik majd tetszéssel a faragott bútorokat. • Tisza. alpári nőiködmön hátrésze • Besztercei ujjas bunda
