Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-22 / 274. szám

^ Petőfi Népe 9 1984. november ZZ. A CIPÖGYÁRIAK FÖRUMA Becsomagolták-e mondandójukat a fiatalok? V y ne járjunk a fórumokkal, mint a bizottságok- uiamely ügyben semmit sem tehetünk, bizottságot — mondta kicsit ironikusan barátom, amikor egy vállalati ifjúsági fórumra vagyok hi­„CsaT kai. Ha alakítunk” megtudta, hogy vatalos. ■ Ismerem valamelyest az AJiföl- di Cipőgyár lehetőségeit, felépí­tését, gondjait, több brigádripor­tot készítettem a kecskeméti törzsgyárban, és a kiskunfélegy­házi Kiskunság gyáregységiben'; megnyugtathattam, nem dőlök be a látszatoknak, megírom, ha a tanácskozás valós problémák szo- rongatása helyett árnyékot ölel. Jó kezdet fél siker, gondoltam, amikor előzetesen megmutatták az ifjúsági fórummal' egyidőben nyílt, az Alkotó Ifjúság pályázat­ra 'beküldött pályaművek kiállí­tását. Mutatós, modern lánycipőkkel a Zima Ilona, Sinkáné Csernák Ilona és Gross István alkalmi közösség nyerte a szakmai kate­gória első díját. Örültek a sikernek, még inkább a jóízű rmmkának. Azt hiszem, egyetlen fillér ju­talom reménye nélkül is pályáz­lak volna a nyertesek. Bizonyíta­ni akartak. A termelés modern fo­lyamatában a legtöbb ember részfeladatokat kap. Alkotókedvét százféle szabály, szokás, idő­hiány fonnyasztja. Az ilyen pá­lyázat a termékelőáilítás nagyobb folyamataiban teszi lehetővé a részvétéit. * Patkó alakban rendezték el az étkezdében az asztalokat. Üdítők, kávé, ahogyan szokás. Talán több fiatalnak is jutott volna hely az elnökségben. Vörös János, az ifjúsági bizott­ság titkára nyitotta meg a ta­nácskozást, mint ezt a forgató- könyv előírta. A .kialakult gya­korlatnak megfelelően ígért Já­nos, a vállalat igazgatója számolt be az if júsági törvény végrehajtá­sából adódó kötelezettségeik tel­jesítéséről, ismertette az ^követ­kezendő két évre vonatkozó in­tézkedési tervet. Galló Éva, az if­júsági bizottság, Kristóf Klára, a szakszervezeti bizottság állásfog­lalásáról tájékoztatta a megjelen­teket tárgyszerűen, rutinosan. MAGYARUL BESZÉLNEK, ezt írtam első észrevételként jegyzet- füzetembe. Vagyis azt és úgy mondták, ahogy gondolták. Arra kérték a megjelenteket, hogy szól­janak hozzá, és nem arra — mint sajnos, általában —, hogy tegyék meg hozzászólásukat. Mel­lőzték a tolakodó sablonokat. Kovács Rudolf, az első fölszó­laló például kevesellte a válla­lati lakástámogatást. Ügyesen ér­velt: bizonyította, hogy a lakás­gond hátráltatja a fiatalok szak­mai fejlődését, rontja a hangula­tot. Hangoztatta: sokak vélemé­nyét fejezi ki, mert az alsó- és középszintű fórumokon újra és újra reményteljesebb megoldáso­kat sürgettek a fiatalok. A válla­lat miért nem emeli az ötven­ezer forintos esetenkénti támo­gatásit a jogszabályokban enge­délyezett összegre? Az Alföldi Cipőgyár jó hírnevét féltve kérte Hatvani Piroska a kiállítási kollekcióik célszerűbb összeállítását. „Alkalmat kapunk a bizonyí­tásra”, köszönte fiatail szakmun­kástársai nevében Magony Edit (aki már .tanulóként is bizonyí­tott az országos tanulmányi ver­senyen). Gyorsan beírtam noteszomba: HASZNÁLNI SZERETNÉNEK! Ezért szorgalmazta Magony Mi­hály ifjúsági brigádok létrehozá­sát. Mások szerint az Alkotó Ifjúság-pályázatra elfogadott munkákat újításoknak kellene tekinteni. Karádi Katalin helyes­nek tartaná, ha az általános is­kolát el nem végzetteknek nem adnának a tanulás alól felmen­tést tizenhat éves karukig. Egyetértőén bólogattak a fórum •résztvevői, amikor Mócza Erzsé­bet kifogásolta az albérleti hoz­zájárulás feltételeit. Egy ügyes szakmunkás néhány hónap alatt eléri a jogosultság felső határa­ként megállapított 3500 forintos átlagjövedelmet, és így kizárja önmagát a támogatásból. Vidács Ferenc a sportolási lehetőségeket kevesellte, a tömegsport tudato­sabb támogatását követelte. Lé- nárt Mária büfét hiányait, mások az üzemorvosi szolgálat javítását, illetve továbbfejlesztését kérték, f ÉRDEKVÉDELEM, rögzítettem emlékeztetőül. Volt, alki kifejez­te azt a reményét, hogy a több­letbevétel a jövőben mindany- nyiiuknál jobban tükröződik a nyereségrészesedésb en. KRITIKAI ÉSZREVÉTELEK, olvasom jegyzetem következő so­rában. Miért nem vettek részt a kecskeméti gyáregységi találkozón a vezetők? Miért marad ki sok fiatal mindenfajta közösségből? Miért megy el a szakmunkás- bizonyítvány megszerzése után sok fiú és lány? Szabó Ferencné szép példákkal igazolta: a hiányos iskolai vég­zettségű, szer,verhetetlennek lát­szó fiatalok is bevonhatók közös akciókba, ha kellő türelemmel és szeretettel foglalkoznak velük. Miként juthatna időnként a vál- talat díjtalanul tornateremhez, ehhez adott jó ötletet az egyik fölszólaló. ÖNTEVÉKENYSÉG, ez kerül füzetkémbe. A kívülálló — az újságíró — számára úgy érződött, hogy ígért János igazgató a gazdaságii veze­tőség segítőkészségét jelezve, ál­talában tárgyszerűen válaszolt a • Kuruczleki Éva és Hatvani Piroska. (Straszer András fel­vétele) kérdésekre. A tetszetősnek látszó, ám fölösleges ötletek megvalósí­tásának céltalanságát érvekkel bizonyította. Ellenezte — például — újabb vállalati tájékoztató és vitafórumok szervezését:' a meg­levőket kellene minden érdekelt­nek jahban kihasználni, így vélte. * Megkérdeztem Lénár.t Máriát, a fórum egyik előkészítőjét: — Milyen eredményt vár a ta­nácskozástól? — Pontos válasz csak néhány hónap múlva adható. Már az is eredmény, ha valahol meghall­gatják problémáinkat. Persze ez kevés. Sokan talán úgy vélik, hogy elégedetlenek vagyunk, .pedig csak türelmetlenek, és ezért nem tud­juk „csomagolni” kérdéseinket. Vörös Jánosnak, az ifjúsági bizottság titkárának nem egészen ez a véleménye: — Tapsolhatnánk, ha csak ar­ra gondolnánk, hogy az összes ta­nácskozásokon a fiatalok 75—80 százaléka részt vett. Még a hoz­zászólók arányával is elégedettek lehetünk: vállalatunk minden ha­todik fiatalja véleményt nyilvá­nított valamilyen formában. De ha hozzátesszük, hogy voltak „néma parlamentek”, akkor már lohad az örömünk. Igazi vi­ta talán, csak a kecskeméti al­kalmazotti fórumon, alakult ki. Különösen azt vizsgálták, hogy miért nem szakmájában dolgo­zik sok szakmunkás. A hozzászó­lások főként szociális problémá­kat feszegettek, ezek közül jó né­hány régebbi keletű. Sajnos, a válaszok (gyakran „lehűtötték” a vitakedvet. Igaz, a fiatalok is ne­hezen oldódtak, olykor annyira „becsomagolták” mondandójukat, hogy elsikkadt a lényeg, olykor a bátortalanság miatt. A hiányos vagy téves információk is aka­dályozták a problénfák mélyebb kifejtését.. Éppen ez a feszítő igényesség bizonyítja: az ifjúsági parlament egyre inkább fontos vállalati fó­rummá fejlődik az Alföldi Cipő­gyáriban. Heltai Nándor Egymásra épülő ipari részlegek Csávolyon Ha a csávolyi Egyesülés Ter­melőszövetkezet nevét emlege­tik, legelőször a nedves és lég- száraz termények gödrös fóliás tárolásának feltalálása és a mód­szer elterjesztése jut az eszünk­be. A mezőgazdasági termelés mellett azonban jelentős a ter­melőszövetkezet melléktevékeny­ségeinek köre is. Ezek között szin­te egymásra épül két részleg munkája, a szivacsvágóké és a kárpitosoké. A szivacsvágó termelését az idén fejlesztették olyan mértékű­vé, hogy ezután 'már nemcsak a saját kárpitosrészlegnek tudnak további feldolgozásra átadni gar­nitúrákba (bedolgozandó sziva­csot. Tulajdonképpen a Bajai Lakberendező, Építő- és Vasipa­ri Szövetkezetnek dolgozik mind­két egység, bérmunkát végeznek. A szivacsüzem új gépei is a ha­jasaké, szeptemberben érkeztek Olaszországból. Nemcsak méretre • A kárpitos garnitúra foteljeit öltöztetik. (Méhesi Éva felvételei) j vágják a Sajóbábonyiból érkezett hatalmas tömböket, hanem a maradékot, hulladékot apróra da­rálják, ami párnatölteléknek használható fel. A kárpitosüzemből évente 2000 ülőgarnitúra kerül ki, nagyrészt az NSZK-ba exportálják. Ezek elkészítéséért 4,5 millió forintot fizet ki a BLÉVISZ a tenmelószö- vetkezetnek. Ebben az éviben a csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezet ipa­ri főá'gazatának nyeresége min­den valószínűséggel eléri a 3,5 millió forintot. Jövőre viszont — a szivacs- és a kárpitosüzem fej­lesztése is hozzájárul .majd ehhez — a tervek szerint e nyereséget megduplázzák. • A hulladékszivacs sem- megy kárba, darálva párna töltésére használható. • Pontos méretre vág a függőleges szivacsdaraboló, melyet Hege­dűs József kezel. IrányjelzöJ A gyalogosok biztonságáért A közlekedés biztonságával, a közúti balesetek megelőzésével foglalkozó szakemberek figyelme az utóbbi években fokozottan irányul a közfekedés védtelen résztvevőire, a kerékpárosokra és gyalogosokra. A közlekedési balesetek mintegy 50 százaléka a . közlekedők e két csoportjával kapcsolatos. A gyalogosbalesetek okait vizsgálva, megállapítható, hogy bekövetkezésükért elsősorban a gyalogosok, másodsorban (ki­sebb részben) a gépjárműveze­tők a felelősek. A megelőzés ér­dekében széles körű társadalmi összefogás van kibontakozóban, ameflyet a közlekedésbiztonsági tanácsok fognak össze. Átfogó oktató, nevelő tevékenységre van szükség a gyalogosok minden korosztályában és a. járműveze­tők körében. Szükséges a foko­zott közúti ellenőrzés, de elen­gedhetetlen a gyalogosközlekedés technikai feltételeinek további javítása is. A városi közlekedésben a gya­logosok és járművek a zsúfolt­ság növekedésével egyre na­gyobb mértékben zavarják egy­mást. A forgalom biztonsága és folyamatossága szempontjából célszerű a gyalogos- és jármű- közlekedés különválasztása. Leg­megfelelőbb a térbeli szétválasz- 'tás, de erre ritkán van lehető­ség. A különszintű kereszteződé­sek száma arányaiban minimális (megyénkben csak vasutat keresz­tez külön szintben gyalogjárda). Ezek a megoldások rendkívül költségesek, de kétségtelen, hogy a gyalogosok részére — ha azo­kat használják — a legnagyobb biztonságot jelentik. Az időbeli szétválasztás a reá­lisabb megoldás. Ilyenkor az út­testen és a járdán megfelelő jel­zésekkel (jelzőlámpák, jelzőtáb­lák, útburkolati jelek) teremtik meg a gyalogosok biztonságos átkelésének feltételét. Az útke­reszteződések és azok közvetlen közelében (tömegközlekedési esz­közök megállóhelyeinél) foko­zott a gyalógosok átkelése, s itt a járműforgalom as Ó'ssáétorló-’ dik. Lényeges forgafombiztónsá- gi irányelv, hogy a nagyföiigál- mú helyeken a gyalogosok az úttest egy meghatározott — a járművezetők által jól1 (felismer­hető — pontján,. átkélősávokon haladjanak keresztül. Ezek a speciális sávok ia kijelölt igyalo- gosátkelőhelyek. A baleseti ada­tok tölbb évre visszamenő elem­zése mutatja, hogy a gyalogos­balesetek jelentős része a biz­tonságosnak vélt kijelölt gyalog­átkelőhelyeken következett be. Ezért a igyalogosok védelmének, a kijelölt gyalogátkelőhelyek Ibiztonságának és tekintélyének fokozása érdekében, ezek létesí­tését szigorú feltételekhez kell kötni, egységes jelzésrendszer ,és biztonságtechnikai - megoldások akalmazásával. A kijelölt gyalogátkelőhelyek telepítésekor mindea|kór figye­lembe kell venni, hogy a gya­logosok kevésbé mérlegelik az úton való áthaladást, ugyanak­kor ha a gépjárművezetők meg­szokják, hogy ott nincs gyalogos- forgalom, nem lassítva, nem a megfelelő sebességgel (közelítik meg. Ezért a gyalogátkelőhelyek létesítésének elsődleges szem­pontja, hogy az adott helyen a gyalogos- és járműforgalom egy bizonyos kritikus nagyságot el­érjen. Ha forgalmi vagy közieke. désibiztonsági szempontból indo­kolt a gyalogátkelőhely kijelölé­se, akkor arra kell törekedni, hogy az a gyalogos részére a legnagyobb biztonságot nyújtsa. A kialakításnak oQyamnalk kell lennie, hogy a járművezetők a gyalogátkelőhelyet, valamint iaz azom áthaladó, vagy áthaladni szándékozó gyalogost kellő idő­ben és kellő távolságból bizton­ságosan felismerhessék, eleget tudjanak tenni a KRESZ-ben előírt elsőbbségadási kötelezett­ségüknek. Azt is figyelembe kell venni, hogy .a gyalogátkelőhely a gyalogos "szám ára 'a legkedve­zőbb hiedyen legyen, de ugyan­akkor az úttesten a legrövidebb áthaladást biztosítsa. Gondos­kodni kell arról, hogy a járdá­ról lelépő-, vagy lelépni szándé­kozó gyalogost ne takarják el különböző létesítmények (hirde- tőoszlop, bódé), fák, bokrok. Az átkelőhelyhez jó állapotban le­vő járda vezessen, s az úttest burkolata is feleljen meg a gya­logosközlekedés igényeinek. (Ne legyen ott víznyelőrács, kátyú, gödör, egyenletes legyen a búr-1 kólát, ne álljon meg rajta a víz stb.) A gyalogátkelőhelyet és a raj­ta áthaladó gyalogost- éjszaka és korlátozott látási viszonyok kö­zött is fel kell ismernie a jár­művezetőknek, ezért azt meg kall világítani. A megfelelő vilá­gításnál a járművezetők későn, vagy egyáltalán nem észlelik az útteste^ áthaladót, ugyanakkor a gyalogosban egy hamis bizton, ságérzet alakul ki. Az útügyi szervek — felismerve a gyalog­átkelőhely biztonságos kiailald- tásának szükségességét — az el­múlt években sokat tettek a gya­logosok biztonsága érdekében. Az indokolatlanul, vagy rosszul kijelölt gyalogátkelőhelyeket megszüntették vagy áthelyezték, a megmaradókat pedig folyamato­san korszerűsítik. Ebben az év­ben és jövőre több mint 4 mil­lió forintot költenek megyénk­ben a tanácsok a (gyalogátkelő­helyek megvilágításának korsze­rűsítésére, járdakapcsolatok ki­alakítására, a gyalogátkelőhelyek környezetének rendezésére. A gyalogosközlekedés techni­kai feltételeinek javítása csak (.gy része a- közlekedésbiztonsági intézkedéseknek. Emellett szük­séges, hogy a közlekedők (gya­logosok és járművezetők) ismer­jék a szabályokat, és azokat be­tartva fegyelmezett, figyelmes, előzékeny és udvarias magatar­tással maguk is tegyenek meg mindent a balesetek megelőzése érdekében. _ Nagy László (közlekedési mérnök Változások a KRESZ-ben A forgalomban részt vevő járművek kivilágítása A gépjárművet, a mezőgazda- sági vontatót és a lassúd járművet helyzetjelző lámpákkal és tompí­tott fényszóróval kell kivilágíta­ni. Nem kell tompított fényszó­róval kivilágítani az egytenge­lyes motorrészből és hozzákap­csolt egytengelyes pótkocsiból ál­ló olyan lassú járművet, amely sík úton önerejéből 15 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes. A forgalomban résztvevő mo­torkerékpárt — tompított fény­szóróval — nappal és jó látási viszonyok között is ki kell vilá­gítani. Álló járművek kivilágítása Az úttesten álló járművet éj­szaka és korlátozott látási Viszo­nyok között ki kell világítani, ki­véve, ha közvilágítás van vagy a járművet egyéb külső fényfor­rás kellően megvilágítja. A gép­járművet, ’ a mezőgazdasági von­tatót és a lassú járművet a hely­zetjelző lámpákkal kell kivilágí­tani. A 6 méternél nem hosszabb, két méternél nem szélesebb és pótkocsival vagy más vontat-, mánnyal össze nem kapcsolt gép­járművet azonban lakott terüle­ten elegendő az úttest közepe fe­lé eső egy-egy első és hátsó hely­zetjelző lámpával vagy egy, elő­re fehér, hátra piros fényt add lámpával kivilágítani. Teherszállítás Járművet megterhelni oly mér­tékig szabad, hogy össztömege a megengedett legnagyobb össztö- meget ne haladja meg. Olyan gépjárművön, amelynek teherbí­rását csak a szállítható 1 szemé­lyek számával határozták meg, személyenként 10 kg rakomány is szállítható. Ha az ilyen jár- művek a megengedettnél keve­sebb személyt szállítanak, a ra­komány tömege annyiszor 68 kg-mal növelhető, amennyivel a szállított személyek száma a szál­lítható személyek számánál ke­vesebb. Zárt kocsiszekrényű jármű te­tején rakományt elhelyezni csak abban az esetben szabad, ha a járműre tetőcsomagtartó van fel­szerelve. Személygépkocsi tető­csomagtartóján rakomány aooarv az esetben is szállítható, ha a járművön előre és hátra legfel­jebb 40—40 cm-re túlnyúlik­Motorkerékpárral csak abban az esetben szabad közlekedni, ha a vezető és az utas becsatolt mo­torkerékpár-bukósisakot visel. Lakott területen kívül 1986. ja­nuár 1-től segédmotoros kerék­párral csak abban az esetben szabad közlekedni, ha a vezető becsatolt bukósisakot visel. » i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents