Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-22 / 274. szám

1984. november 22. # Petőfi Népe • 5 „Repülök?”, kérdezte A kétbalkezes varázsló bemutatójá­nak végén a címszereplő Fitzhuber Dongó a színházat zsúfo­lásig megtöltő ifjú nézőktől. Volt, aki hitt az ügybuzgó va­rázslónak, de a többség azt mondta, amit látott: „Hintázol!”. Valahogy így voltunk a kecs­keméti színiház ez évi gyerekda­rabjával. Föl-tfölröppent a mesevilágba, de újra és újra visszahuppant a panelos házgyárak valóságába. Kicsit elsikkadtak az „éjszaká csodái”, a felfedező út izgalmai helyett technikai praktikával ijesztgették, sablonos viccekkel nevettették a kicsinyeket, pedig Vándorfi László ambiciózusain rendezte Békés Pál zenés mese-« játékát. Érzésem szerint a pom­pás indítású, ragyogóan kigon­dolt „kontfliktusú” színdarab né­mi dramaturgiai beavatkozással igazibb sikerre számíthatna. Egyik-másik szereplőnek nincs igazi szerepe, funkciója, nem elég kalandos a tízemeletesben a mesevilágot kereső és fellelő kis­fiú vándorlása. A kicsinyek persze így is él­vezték az előadást, „vissza, visz- sza” kiáltással követelték füg­göny elé a színészeket. Csakhát: a gyerekek a lehető legjobbra jo­gosultak! A Sandokant dúdoló kisegítő házmester, nyugdíjas boszor­kány — Závori Andrea —, a két­balkezes varázsló — Beratin Gá­bor —, Első Badar király — Ma­jor Pál — és az udvari bolond — Szakái Zoltán — és az udvari bölcs — Dinnyés István — kap­ta a legtöbb tapsot. Majd min­denki kétl-bárom szerepet for­mált e két utóbbi színész például Dzsimkémt és I>rótorjánként is föl­lépett. Kidolgozott' epizódfigu­rákat jelenített meg Fabó Györ­gyi. Zsiba Ágnes, Dinnyés István, Budai László, Perényi László, Szalma Sándor és Mózes István is hozzájárult az előadás közönség- sikeréhez. A hálás-hálátlan kis­fiúszerepben, Éliás Tóbiásként Szűcs Ágnes csak néha-méha tud­ta föl lobban tani ifjú nézői képze­letét. A díszleteket Szakácsi Márta, a színes, ötletes jelmezeket Só­mén Mária tervezte. H. N. • Hogy kerül egy király a lakóházba? Éliás Tóbiás (Szűcs Agnes), I. Badar (Major Pál), Fitzhuber Dongó (Beratin Gábor). • Figyelem, fontos! (Straszer András felvételei) BEMUTATÓ GYEREKEKNEK ____________ A k étbalkezes varázsló Felszabadulási rejtvény pályázatunk VI. fordulójának helyes megfejtései: 1. Mikor fejeződtek be — Solt és Dunaegyháza felszabadításával — a harcok a megye területén? Helyes válasz: X 1944. november 14-én. 2. 1944. decemberében a felszabadult országrészen a demokratikus erők 230 nemzetgyűlési képviselőt választottak. Melyik városban ült össze december 21-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés? Helyes válasz: X Debrecenben. 3. Hol tartottak a háború' befejezésének kérdéseivel foglalkozó konferenciát 1945. február 4. és 11. között a Szovjetunió, Nagy-Bri- tannia és az Egyesült Államok kormányfői? Helyes válasz: 2. Jaltában. 4. 1945. március 29-én Pusztaszeren kezdték meg ünnepélyes kere­tek között az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945. számú rendele­tének végrehajtását. Miről intézkedett ez a rendelet? Helyes válasz: 1. A földreformról. 5. A Vörös Hadsereg utolsó magyarországi nagy támadása március közepén Indult meg a Nyugat-Dunántúlon. Melyik település felszaba­dításával értek véget a harcok az ország területén? Helyes válasz: 2. Nemesmedves. A helyesen kitöltött szelvény tehát: X, X, 2, 1, 2. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy felszabadulási játékunk díjait november 28-án, szerdán 16 órakor sorsoljuk ki a Sajtóházban (Kecs­kemét, Szabadság tér 1/a). A nyilvános sorsolásra minden érdeklődőt várunk. Kérjük pályázóinkat, hogy minden játékunkkal kapcsolatos kérdésüket, észrevételüket a sorsolás időpontjáig juttassák el szer­kesztőségünkhöz. Rejtvénypályázatunk nyerteseinek névsorát november 29-i, csütör­töki lapszámunkban közöljük. FI LM JEGYZET A dolgok állása NEMZETISÉGI ISMERETTERJESZTÉS ■ -• ♦ : . • HB • * -' I Mv*' WKm • ■ * TIT-csoport Hercegszántón A Baja és bácsalmási területi TIT-saervezet leg­utóbbi ülésén, résztvevők beszámolót hallhattak a hercegszántói csoport 1982 óta végzett munkájáról és a nemzetiségi lakosságnak nyújtott ismeretter­jesztő tevékenységéről. A 21 fős együttes tagjai jól képzett szakemberek, ami a rendezvények számából — 279 — és színvo­nalából is kiderül. Az említett időszakban a tár­sadalomtudományi előadásokon például több mint nyolcezren voltak. Mint Tölgyesi Gábor csoportve­zető beszámolójából kiderült, évről évre többen jelentkeznek az országjáró kirándulásokra is. Je­lentős az érdeklődés az irodalmi, á pedagógiai, a ‘ művészeti, az agronómiái, az egészségügyi és a föld - ^ rajzi témák iránt. A csoport jó kapcsolatot alakított >• ki a helyi tsz és a csátaljai álész vezetőivel, szak­embereivel. Az oktatási intézményekben tartott szülők akadémiája megszervezése is találkozott az igényekkel. Tavaly óta a Finomposztó Vállalat he­lyi telepén szintén szerződéses sorozat keretében tartják a iküllönböző rendezvényeket. A hercegszántói TIT-eseknek különösen fontos feladatot jelent a község délszláv lakosságának az anyanyelven történő ismeretterjesztés, E munka alapvető feltételét is sikerült •megteremteniök: Ugyanis a 21 tagból heten nemzetiségi anyanyel­vűek. ök — az említett időszakban — 63 előadást tartottak. A szervezésiben jelentős részt vállal Pán- csity István, a délszláv klub vezetője. Az ez évi •rendezvények közül sok hallgatója volt — a helyi Lenin Tsz-ben — az Aktuális külpolitikai kérdé­sek, valamint A szerbek és a sokácok származása című ismeretterjesztő előadásnak. Csaknem nyolc­van ember előtt beszélt dr. Rusz Márk a rák és az infarktus keletkezéséről, illetve megelőzéséről. Már- "kovity Márk, a Narodne Novine főszerkesztője a ^délszláv nyelven megjelenő lapok információközlő szerepéről szólt, amikor is szintéi! e "sZáTS'öfe’ érdeklő - dő gyűlt össze a pártházban. Az év hátralevő részében megszervezik még a délszláv filmek klubját. A hercegszántói TIT-cso- port jövő évi tervei között kiemelt szerepet kap a KISZ-korosztály, valamint a közeli délszláv telepü­lések lakói körében a még hatékonyabb ismeret- terjesztés. F. S. A GYEREK NEM FONTOS? Ördögi kör a játszótéren Körkérdés néhány szülőhöz, akik az átlag­játszótéren figyelik csemetéiket: milyennek tartják általában a játszótereket? A válaszok nagy része így szól: botrányosnak! Még a nyár elején látható volt egy kiállí­tás a kecskeméti Naiv Művészek Múzeumá­ban az országos játszótéri pályázat anyagából. Akkor úgy tűnt, a tervezők nem nyújtottak igazán újat, vagy ha igen, akkor sem gyúj­tották fel a gyártók fantáziáját. Azóta csönd van a téma körül. A miértre a választ először dr. Mayer Antal építész-tervezőnél, a Bács- Kiskun megyei Tervező Vállalat munkatársá­nál kerestem. — A nyári kiállítás anyagát én inkább képzőművészeti alko­tásoknak tekintettem, mintsem nagy szériában gyártható, olcsón megvalósítható játszótéri játé­koknak. — Á mai felszerelések leg­nagyobb része a hatvanas , évek divatjaiból ránk ma­radt mászóka, vasból formál, va, színesre festve. Ezek ké­szítésére ráállt egy ipari üzem, s a vásárlók jobb híján ■ezeket veszik, viszik. — A tervezők! pedig, ugyan­csak ezeket tervezik az új lakó­telepek házad közé, mert más nincs. Ezeknek viszont van ára, van katalógusa, tehát velük a .játszótér, mlint olyan, kipipál­nak tekinthető. Ördöginek lát­szik a kör. Kilépni belőle? Ez egyelőre számunkra is rejtély. Először is jó lenne valaki, aki •gyártani tudná (természetesen gazdaságosan) az új játékokat. Ilyenről ma még Magyarorszá­gon nem tudok. — Pedig élő példa lenne a kecskeméti Széchenyiváros egyik tere, amelynek játé­kait Nagy Kristóf iparmű­vész faragta. — Sajnos, még mindig csak példa, és nem terjedt el úgy, . ahogy kellene. Tudomásom sze­rint a pilisi erdőgazdaság gyárt néhány fából készült játékszert, amelyek nemcsak elfogadhatóak, hanem szépek, sőt funkciójukat tekintve Igen jók is. Csakhogy nagyon kis darabszámban ké- .szülnek. — Ahol nincs játszótér, vagy ahol van, de kicsi, ott marad erre a célra az utca. — Több országban fölfedezték már azt, hogy a gyerekek leg­természetesebb játszótere az ut- oa. Sajnos, ide tartozik a na­gyobb forgalmú utak burkolata is. Született néhány kísérlet ar­ra, hogy ezeket a forgalmi uta­kat visszaszerezzék a lakók és a gyerekek számára, Itt-ott kiala­kultak a sétálóutcák, és éhhez hasonlók. Ügy tűnik, ez egy út­ja a régi városrészek játszótéri problémáinak a megoldására. A .másik lehetőség a belső udvarok hasznosítása, azoké, amelyek ré­gen a szén tárolására szolgáltak. Ezek, főleg itt, Kecskeméten, funkciójukat a gáztüzelés terje­désével fokozatosan 1 elvesztik. Valamilyen tömlbréhabilitációval nem ártana ezeket felszabadí­tani. — Ezek szerint ma sen/i ke­resik a tervezőket, hogy ál­modjanak újabb játszótere­ket. — Nem, sajnos. Igaz, ettől a tervezők még nem fognak tönk­remenni, más munkájuk termé­szetesen van. Csak éppen úgy tűnik, hogy valahol a! játszóte­rek ügye nem fontos. Szerintem csak a társadalmi összefogás lendítheti át a holtponton a kö­zönyt. Azt üdvözlöm, hogy a szülők öntevékenyen próbálnak megcsinálni sok mindent. A ját­szóterek. játékszerek elhelyezése városépítési feladat. Itt kezdő­dik, kezdődne a mi szívesen vál- ' lalt munkánk. Persze mi csak akkor léphetünk előtérbe, ha van. mit és van hová elhelyezni. Mi majd megmondjuk, hogyan. Ugyanerről Ranschburg Ágnes pszichológus véle­ménye : — A mai ember nem szeret, vagy inkább nem mer játszani. Valószínűleg ennek az az alap­ja, hogy az utóbbi száz év racio­nális kultúrája igen erősen ha­tott. Mindent ki kell előre szá­mítani. csak így biztos a jövő. Szerencsére a tudomány ezen az állásponton már túljutott. Ma­gát az embert nyüt rendszerként tünteti föl, akinél nem lehet élőre kiszámítani, hogy mj lesz vele, sőt ha kiszámítják előre pontosain a „jövőjét”,, akkor biz­tosan lehetetlenné teszik, hogy valami újat hozzon létre, ami önmagát és környezetét tovább- fejleszteiíó. Az imént vázolt szemléletnek az egyik következ­ménye. hogy például az egész­"ségvédelem tanítása szerint óvni kell a gyermeket mindenféle pi. szóktól. Csak tiszta tárgyat (mű­anyagot) foghat meg, mert az steril és egészséges. — ön szerint itt kezdődik a baj? — Igen.. Ugyanis a gyerek nemcsak, hogy nem tanul meg a kórokozók ellen védekezni, ha­nem nem érzékel semmiféle ter­mészetes dolgot sem a kezével, sem a talpa bőrével a kömye­Az Iparművészeti Múzeum terveiről Jövőre megnyílik az Ipar- művészeti Múzeum új állandó kiállítása. A Művészet és mes­terség című bemutató — amely a tervek szerint Budapest fel­szabadulásának 40. évforduló­jára nyitja meg kapuit — a művészi kézművesség, az ipar- művészeti technika* egyetemes fejlődését és különböző válfa­jait mutatja be. A több mint két évig tartott felújítási munkák során meg- ifjodott műemléképületet az idén egyébként mintegy száz­ötvenezren keresték feL A jövő esztendőbemmég két időszaki kiállítást terveznek: tavasszal építőiművészeti tár­latot, nyáron az Art deoo-nak — az 1920-as években, kiala­kult stílusirányzatnak — a múzeumban őrzött legszebb darabjaiból, bútorokból, texti­lekből és kerámiáikból rende­zendő bemutatót. (MTI) A dolgok állása, amelyet Wim Wenders az 1981-ben befejezett Hammett című filmjének forga­tási szüneteiben vett fel, nem független születése körülményei­től. Wenders — aki Fassbinder, Kluge, Herzog mellett az új nyu­gatnémet film megteremtőinek egyike — generációjában talán az egyetlen, aki szinte kizárólag amerikai tőkéből dolgozik. Szoros és nem mindig zavartalan kap­csolata Coppolával, A keresztapa Oscar-díjas alkotójával 1975 -ig nyúlik vissza, amikor Coppola si­kerének csúcsán felajánlja, készít­se el a Hanimett-et. (Sámuel DashieU Hammett-rőt, a Vönös aratás és más kemény „ponyvák’-’ szerzőjéről van szó.) A húsz változatban elkészült forgatókönyv szerinti forgatás öt évig tart. A belefáradások és mindent elölről kezdések szüne­teiben pedig elkészül A dolgok állása — védekezésképpen töb­bek közt a kisemmizettségi érzés ellen, amellyel a rendezőt Coppo­la „új-hollywoodi uralma” sújtja. A dolgok állásáról egy hosszú és nehéz forgatás kapcsán kapunk tájékoztatót, melyben kiemelt szerepet játszik egy amerikai producer árulása. Sokan értelmez­ték mindezt úgy, hogy nem más, mint leszámolás Amerikával. Azonban a Mm végére kiderül, hogy ez csak „sztorija” a pro­dukciónak, amely azt 'beszéli el, hogy tulajdonképpen lehetetlen egy történetet elbeszélni. Wenders egy hosszantartó film­mel indítja a filmjét, szereplői által játszott jelenetekkel Alan Dwan egy régi filmjéből, a „Túl- élők”-ből, mely arról szól, hogy egy a tomkatasztrófát átvészelt családnak egy fertőzött vidéken ■kell átkelnie. Rejtélyes fúzió megy végbe abban, aki megkapja a bajt. S mikor már a néző ér­zelmileg kötődni kezd a törté­nethez, megjelenik a főcím, s tudtunkra adja, hogy korai volt az azonosulás. Lisszabon közelében, egy le­pusztult tengerparti íuxusszálló tövében dolgozik a forgatócso­port. A Mm producere már na­pokkal korábban elrepült Los Angelesbe az eddig elkészült ne­gatívokkal, azóta semmi hír fe­lőle. A nyersanyag elfogyott, s Friedrich, a rendező hiába tele­fonál, bosszankodik .barátja^ s mecénása .árulásán. Kényszerpi­henőre kényszerül a stáb. A nyug­talan, várakozó embereknek, aki­ket a munka tartott idáig összeg nem sok közük van egymáshoz. A rendező pedig csodálkozva fi­gyel föl a valóság és a fikció sa­játos egybeesésére. Friedrich Los Angelesbe repül producere kere­sésére, akiről kiderül, hogy gya­nús adósságokba keveredett, s szökésben van hitelezői elől. A rendező nyomozni kezd, s ráta­lál egy lakókocsiban, ahol egy hosszú dialógus keretében meg­vitatják a fekete-fehér film esé­lyeit (A dolgok állása is fekete- fehér), a túlélés és halál prob le-, matikáját. Amikor elhagyják a kocsit, golyózáporba kerülnek. Először barátja bukik el, aztán a kameráját pisztolyként tartó ren­dező is. A fikcióért életével fi­zet, de közben, megalkotja egy másik világ elemét, azét, amely nv'ndannyiunkat túlélhet majd: „A dolgok állása nagyon való­ságos, nagyon élő, túlélésében erő­sen hivő filmben állapítja meg a mozi halálának beálltát.” Károlyi Júlia Jövőre 350 éves az ÉLTE Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemem ezekben a na­pokban készítik elő azt a ju­bileumi ünnepségsorozatot, amellyel az intézmény fenn­állásának "350. évfordulóját köszöntik a jövő év tavaszá­tól. 1985. május 12-én lesz 350 éve, hogy az egyetem alapító­levelét Pázmány Pét«: bíbo­ros, esztergomi érsek aláírta. Így az EiLTÉ Magyarország iegrégihb megszakítás nélkül működő felsőoktatási intézmé­nye, amelynek kiemelkedő szerepe volt a magyar kultúra terjesztésében, a hazai értel­miség képzésében. Ennek tisz­teletére az intézmény az 1985-ös évet az egyetem jubi­leumi évének tekinti. Az előzetes elképzelések sze­rint 1985. szeptember 27-én tartják az egyetem jubileumi díszközgyűlését, amely után Pázmány Péter emléktábláját avatják fel az ELTE központi épületében. Az ünnepi prog­ramot a Nemzetközi Egyete­mi és Főiskolai Zened Talál­kozó zärÄ3 • A legkedveltebb kecskeméti játszótér még ma is csak példa. zetében. Ha ez lesz jellemző a tárgyakhoz való viszonyulás módjában, akkor ennek megfe­lelően válik sematikussá az ér­zelemvilága, sőt később elmere­vedik a gondolatvilága. Mind­ezek— lényegében allkalmazkodó- képtelenné teszik, amely ellen felnőttként már kétségbeesetten tiltakoznak. Erre vezethető visz- sza például a lélektelen hivatali Ügyintézés fis. Természetesen rengeteg más is következik eb­ből az alaphelyzetbőL Ha a ját­szótereknél maradunk, akkor több figyelmet kellene fordítani a burkolóanyagokra. Szerintem csak homoknak vagy földnek szabadna ott lenni, ami termé­szetes anyag, és a gyerek még­sem ütheti meg magát rajta. Ugyanakkor beletúrhat, játszhat vele. Sajnos, a mai egészségvé­delem nem tartja megfelelőnek a homokot, mert az nem tart­ható „tisztán”. A gyerekeknek szükségük van ama. hogy meg­ismerjék a fa törzsét, a kavicsom kát, a terméseket és mindent/ ami összefüggésben van egyko­ri természetes életmódiunkkal. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy figyeljünk egymásra. Pél­dául a kutyánkat ne oda vi­gyük sétálni, ahol kétéves gye­rekünk röviddel utána játszani fog. — Ezek- után milyennek lát­ja a jövőt a játszótéri játé­kok készítésében, gyártásá­ban, formálásában? — Szerintem csak egy megol­dás létezik. Mégpedig, ha azok az emberek, akik nem felejtet­tek el játszani, vagy akik nép­művészként odafigyelnek a gye­rekek igényeire, segítséget nyúj­tanak a vállalkozó szellemű gyártóknak. Ügy vélem, nem le­het a játszóeszközöket nagy­iparban készíteni. Arra sem le­het nagyon számítani, hogy ki­fizetődő, gazdaságos vállalkozás lesz. — Csak a pénz hiányzik? — Nem. Sokkal több ötlet, sokkal" több lelemény és persze társadalmi segítség kellene ah­hoz, hogy jóval kevesebb pénz­ből hatékonyabban megcsinál­juk azt, amit ma rosszul terve­zetten, drágán és olykor életve­szélyesen készítenek. Tuza Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents