Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-20 / 272. szám

• 4 • PETŐFI NßPE • 1984. november 20.

„Csődbe jutottam” — jött át István a kisebb szobából a nagyobbá. „Nem tudom felépíteni a házam, börtönbe is kerülök, ha nem fizetem ki az adósságaimat” — mondta. A füle, az arca kipirulva. Igaz, levertségnek semmi nyomát nem vette volna észre senki rajta. Töprengéséből a mama kérdése rázta fel: „Na és a leckéd?”

István tízéves, és ebben a helyzetben még kért félórát, hogy a gazdálkodó játékban bebizonyíthassa — ott a kisebb szobában — barátai előtt: nem is olyan rossz üzletember.

TANTÁRGY:

A vállalkozás

A TÖRTÉNTEK akkor jutottak eszembe, amikor az ország legnagyobb papírgyártó üzemében elmesélték, hogy a gyári gyerekeknek — szíjleik a vállalatnál dolgoznak — minden évben megmutatják a gépeket, a berendezéseket, s mindezek után dolgozatot írnak a lurkók arról, amit láttak; ezeket értékelik a vendéglátók. sót jutalmazzák is. Így bizonyos: közlebb kerülnék a ki- sebb-nagyobb apróságok ahhoz, hogy tudják, mit csinálnak a szüleik. egy ilyen üzemben.

Az említett példa meglehető- i sen ritka. A gyerekek, a fiatalok többsége jobbára csak elszólásokból tudja, mi zajlik egy vállalatnál. Arról pedig a középiskolás korúaknak is csak halvány sejtelmük van, hogy a gazdálkodás kockázatokkal jár, hogy a befolyó és kimenő pénzeket meghatározott szisztéma szerint csoportosítják, hogy a vállalkozás buktatókat és sikerélményeket rejt, s alkalmasint büszkeséggel töltheti el az embert.

AZ EGYIK HETILAPUNK beszámol arról, hogy külföldön az oktatási rendszer elemei közé becsempészik azokat a feladatokat, amelyek a kezdeményező-, vállalkozóképességet fejlesztik. Olyan játékokat találnak ki, amelyekben a gyerekek, kiosztva a szerepeket, elosztva az anyagi javakat, gazdálkodást játszanak, vállalatokat szerveznek, munkatársakat toboroznak.

Félreértés ne essék, nem egy divatos külföldi cikknek, a .Monopoly nevű játéknak akarok propagandát csinálni. Inkább annak, hogy hazai viszonylatban is elkelne még olyan játék — a Gazdálkodj okosan mellett — és olyan szemlélet,'amely már gyermekkorban felkelti az iskolások érdeklődését, bővíti ismereteiket a felnőtték szemében is többször száraznak, unalmasnak tartott, de mindennapi életünket egyébként jelentősen meghatározó vállalkozások iránt. Miért?

FIATAL BARÁTOM két esztendeje végzett a szakmunkás- képzőben. Amint mondja: esztergályos, és mégis megkérdezték tőle, megtanulna-e hegeszteni, mert munkahelyén éppen ilyen szakemberekre van szükség. „Én?” — kérdezte. ,A magam részéről befejeztem a tanulást”.

Az a munkás jutott eszembe róla, akivel a VÍZGÉP Vállalat egyik gyárában találkoztam. Ez az ember angolul tanult, s emellett megtanult több gépen dolgozni. Hasonlóan azokhoz i a munkatársaihoz, akik a terméklista változása miatt az üzemben lakatosból átminősültek hegesztővé, szerszámgépessé. Említhetnénk példának az egyik ■MEZÖGÉlP-vállalait öntödéjében dolgozó munkásokat is. Bizonyos vagyok benne, egyszerűbb lenne a dolguk, ha szimpla szürke öntvényeket töltenének ki a formákba, anélkül, hogy magnéziummal oltanák be a nyersanyagot, mert — mint mondják — a jobb minőségű gömbgrafitos öntöttvas megkívánja a különleges kezelést.

AMIKOR A KOCKÁZAT vállalásáról, egyáltalán vállalkozásról beszélünk, többnyire a munkahelyi vezetők, vagy a sajátos munkaterületeken dolgozók — piackutatók, műszaki fejlesztők, tervezők — kerülnek szóba, vagy azok az ötletekkel rendelkező emberek, akik elképzeléseiket megvalósítandó üzletet nyitnak, gazdasági munkaközösségek tagjai lesznek. A kreativitás azonban nem szűkíthető bizonyos

munkakörökre, speciális munkaterületekre. Kezdeményezésnek egy üzemben ma még többnyire az számít, ha valaki újít,, ésszerűsít. A vállalkozót azonban, ma már bizonyos, az is jellemzi, hogy képes az átlagosnál többet nyújtani, ismeretei szélesebb körűek.

Egy üzleti elképzelés megvalósítása — vagy annak kudarca — nem csupán a munkahelyi vezetők ügye. Ma már sokszor hallani olyan szállításról, amelynek sajátos története úgy kezdődött: „Az igazgató lejött, és azt mondta .Példák tucatját lehetné Sorolni, ami azt bizonyítja, milyen sokat számít egy döntés sikerénél a „hátország”, hogy a műhelyekben, az üzemcsarno • kokban mire képesek, mennyi idő alatt, és milyen minőségben tudnak eleget tenni egy-egy megrendelésnek.

HA VALAMIKOR, akkor most igazán nagy szükség van a kezdeményező, vállalkozó emberekre, beosztottakra és vezetőkre egyaránt.

A körülmények mind jobban tudatosítják ezt a magyarországi üzemekben is. Ha viszont így van, a jövőre gondolva szükséges olyan feltételeket, eszközöket teremteni, metódusokat kitalálni, amelyek segítik, hogy a mai iskolások mind nagyobb hányada — akár játék közben is — ilyen emberré váljon.

Mindezek mellé csak annyit: István megnyerte a második játszmát. Mert tanult az elsőből.

H. J.

AKIKEN SOK MÚLIK

T echnológiai csoportvezető

Még fiatal, de máris sok múlik rajta — mutatja be Szakonyi János technológiai csoportvezetőt a gyáregység-igazgató. A harmincéves gépészmérnökkel folytatott beszélgetés során aztán kiderül, hogy az Üjpesti Gépelemgyár kecskeméti gyáregységében készített hidraulikus munkahengerek piacán igen nagy a mozgás. Dolgoznak a finn VALMET, a svéd VOLVO, az olasz FIAT, a nyugatnémet LO- SENHAUSEN részére, és nemrég kaptak egy megrendelést a francia HESSTON cégtől.

Ez az új kapcsolat nagy lehetőségeket rejt magában, hiszen ha sikerül az év végére megfelelő minőségben leszállítani a kért mennyiséget, akkor ezzel egy teljesen új piacra tudnának betörni. A határidő sürget, a megrendelő ném vár, ha a Gépelemgyár nem válik be, más partner után néznek. Fontos tehát a technológiai csoportvezető munkája, dollárezrek múlhatnak tevékenységén.

— A HESSTON megrendelése háromféle olyan muhkahengerre vonatkozik, amilyet eddig még nem gyártottunk, ök megadták a nyomást, a lökethosszt, és a beépítési adatokat. Ennék alapján Budapesten elkészült a konstrukció tervrajza, nekünk pedig a gyártást kell nagyon gyorsan megszervezni. A gyártmány annyiban új, hogy menetes rögzítésű, ráadásul nem az általunk megszokott metrikus rendszerű, hanem kúpos Witworth-menet nagy pontosságú elkészítésére van szükség. Ehhez különféle eddig nem ■használt készülékek mérőeszközök kellenek, amelyekről mi gondoskodunk. Meg kell terveznünk a gazdaságos gyártás folyamatát.

— Hol tanulta mindezt, s kik voltak a mesterei?

— A Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán' lettem üzemmérnök 1975- ben. Azóta a gépelemgyárban dolgozom, nagyón sokat köszönhetek az itteni szakembereknek, különösen Mátyás Mihály műszaki osztályvezetőnek. Időközben elvégeztem a műszaki egyetemet. ami szintén bővítette a GAMF-on szerzett alapokat.

• Szakonyi János a munkahenger méretpontosságát ellenőrzi. (Méhes! Éva felvétele)

— Mi jelenti a legnagyobb gondot a munkában?

— Foglalkoznunk kell apró-cseprő gondokkal, ugyanakkor a jövőre is kellene készülni. Kevés idő van belemélyedni a dolgokba. Nem lehet négy órakor letenni a ceruzát. A feleségem szerint túl sok munkát viszek haza. Ebben nem vagyok egyedül. Sajnos, még a főnökeimnek is foglalkozniuk kell olyan kérdésekkel, hogy megvan-e a leszorítócsavar bizonyos készülékhez. Ez nem mérnöki munka, mégis rengeteg időnket elrabol. Jó lenne több időt fordítani a technológia fejlesztésére. Néhány éve NC-gépeink vannak, most ismerkedünk az új dörzshegesztő célgéppel. Ha a figyelmünket nem kellene megosztani, eredményesebben dolgozhatnánk.

— Megismeréséhez már csak a magánéletébe szeretnék egy kicsit bepillantani...

— Nős vagyok, két gyermekünk van. A KSCben sportoltam. Egy időben magasugrásban 200 centiméterrel én tartottam a magyar ifjúsági csúcsot. Előrejutásommal meg vagyak elégedve. 1975-ben 220Ö-zal kezdtem, ma 6050 forint a fizetésem, de a jövedelmem felmegy hétezerre. Most alakítottunk egy vállalati gazdasági munkaközösséget, amelytől szintén jövede'emnöve- ke-iést remélünk. Tagja vagyak & gyáregységi lakásbizottságrak, kétszer kaptam kiváló Dolgozó kitüntetést. Bálái F. István

A KOCKÁZATTAL mindenkinek számolni kell

Lehet százötvenezer csirkével több?

Még 1978-ban született az ötlet: egy társulás létrehozásával tenyésszenek húshibrid csirkét a jakabszállási Népfront Szakszövetkezetben. Akkor a baromfihús a világpiacon kelendő volt, s az elképzelés gazdaságosságban, a társulat olajozott működésében senki sem kételkedett. Az első két félkész ólat 1982 nyarán 50 ezer csirkével telepítették be, de már akkor nem keresték annyira a baromfihúst. A társulás — a rémi Dózsa Tsz, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet és a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat — úgy vélte, ennek ellenére érdemes csirkét nevelni. A telep vezetője, állatorvosa, aki kezdettől itt dolgozik, dr. Záhonyi Zsuzsanna így beszélt a következő esztendőről:

• Húshibrid-baromfiakkal betelepített ól.

AZ URALMASBAN

Automatizált tervezés

— A baromfitelep 1983-ban 500 ezer csirkét értékesített annak ellenére, hogy májusig csak két, utána ismét két ólban helyezhettük el az állatokat. A telep dolgozói mindent megtettek, jól kihasználták az ólakat, az időt, így

1,5 milliós nyereséget értünk el.

De jöttek a nehézségek. Senkinek sem kellett a baromfi, a baromfifeldolgozó sem kötött, a 'korábbiakkal ellentétben, éves szerződést, csupán fél évre határozta meg az átvételre kerülő mennyiséget. Ez a termelőt — a társulás gesztorát — bizonytalanságban tartotta, ugyanis a na- posbaromfi szállítására éves szerződésük volt, s a takarmányt is így rendelték meg. Ezt a bizonytalanságot tetézte még, hogy a szerződés ellenére a baromfi- feldolgozó nem vette át időben a csirkét, s emiatt a szakszövetkezetnek kára is keletkezett. (A könnyebb megértés kedvéért: a húshibrid baromfi előállítási ideje 49 nap, az ezen túl tartott aprójószág már veszteséges, mert ■a takarmány fogy, de a szárnyas nem gyarapodik,. az ólakban veszedelmes zsúfoltság keletkezik.) A múlt évben átlagosan — az átvétel elhúzódása miatt — 53,7

nap volt a tartási idő, de előfordult 61 napos is.

— Nálunk a kialakult technológia szerint négyzetméterenként '25 csirkét tartunk. Az országos átlag 22—23 darab. Kétségtelen, kockázatot vállaltunk, de miután állathigiénikus a szakmám, merészkedtem. Ez a dolognak az egyik oldala. A csirke átlagosan 5 százalékos nyereséget hoz, ezért mindent meg kell próbálni a nagyobb nyereség elérése érdekében.

Az elmúlt év második felében megélénkült a csirkehús-üzlet. A baromfifeldolgozó a múlt év végén a szerződést szintén fél évre

• Dr. Záhonyi Zsuzsanna: — Mindent meg kell próbálni a nagyobb nyereség érdekében.

kötötte meg, de 20—30 százalékkal csökkentette a mennyiséget. Ez év első felében már 46 napos korban szállították el a csirkét. Ez szintén nem volt jó a szövetkezetnek, hiszen az önköltség magas, a csirke súlya kevesebb, s több az üresjárat, nagyobb a kapkodás.

— Májusban újabb két ól készült el, már évente 900 ezer ba- romfit tudunk előállítani gazdaságosan, ha a kilenchetes rotációt vállalja a baromfifeldolgozó. Amennyiben ez az idő tíz hét, akkor csak 750 ezer csirkét tudunk átadni, ami jelentős árbevétel-kiesést okoz. Ez évben tízhetes rotációban tartottuk a baromfit, de a kilenchetest is megvalósíthattuk volna.

A jakabszállási Népfront Szak- szövetkezetnek a gesztorság ebben a társulásban nem előny, az árbevételüket nem növeli. A fel- vásárlási ár — évek óta alig változik — 34,25 forint kilónként. A naposcsibe ára 8,40, az anyag- költség — .takarmány, víz, energia — 20,80, a munkabér 1,50, egyéb költség — gyógyszer, vitamin, segédanyag — 1,33, azaz a szűkített önköltség 32,03 forint. A szakszövetkezet a gesztorság ellátásáért a szűkített önköltség 12 százalékát általános üzemi költségként felszámítja, amely 3;84 forint. Egy kiló csirke előállítása tehát 35,87 forintba kerül. Tehát ráfizetéses. Záhonyi doktornő önköltségszámítást végzett, s tudja, hogyan lehetne gazdaságossá tenni a csirkehús- előállítást.

— Az önköltség 5 százalékkal csökkenthető, ami 1,6 forint. De ez még kevés. Alapvetően a piaci árváltozásokat kell a termelőnek is éreznie. Ha nagyobb a kereslet, növelni lehet a felvásárlási árat, csakis így lehet érdekeltté tenni a U rm^iőt. Ilyen esetben nyilván nagyobb kockázatot is vállal, esetleg újabb technológiát alkalmaz ...

Dr. Tobak István, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat vezérigazgatója, amikor ismertettük vele a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet gondjait, a következőket mondta el:

— A kiindulási alap, hogy jobban kell alkalmazkodni a piachoz. Mindenkinek: az alapanyagelőállítónak, a tenyésztőnek, a feldolgozónak, az értékesítőnek gyorsan kell növelnie, vagy csökkentenie a mennyiséget, ahogy ezt a piac diktálja. Az utóbbi években csökkenteni kellett a termelést, ami a tenyésztőnél tartási gondot jelentett. A vállalat mindent elkövetett a jobb értékesítésért, a veszteségek csökkentéséért, de ez nem mindig járt sikerrel. A túltartásért a szak- szövetkezetnek az elmúlt évben 710 ezer forintot fizettünk ki. S még egy dolgot: a kockázatot mindenkinek vállalni kell. Tudjuk jól, jövőre sem javul a piaci helyzet. Igaz, fél évre kötjük a szerződést — ez a MÉM rendeleté —, de adunk biztatást a tenyésztéshez, s erre lehet alapozni. Az első félévben tíz, de utána kilenchetes korukban vettük át a csirkéket, s jövőre tartjuk ezt az ütemezést.

A gazdaságban ma már a piaci törvényekhez, a kereslethez, a kínálathoz való alkalmazkodás alapvető, Hegyen kis, vagy .nagy üzletről szó. Ennek a lehetősége, a több, a jobb minőségű áru előállítása e társulat keretein belül megvalósítható és közös érdek.

Gémes Gábor

A Szverdlovszki Nehézgépipari Tudományos Kutató Intézet fejleszti az Uralmas termelési egyesülés számára megrendelt auto- mátlzált tervezési rendszert. Az előzetes számítások szerint a közeljövőben bevezetésre kerüld rendszer évente megközelítőleg egymillió rubel gazdasági hasznot jelent.

'Az Uralmas az egyik legjelentősebb — rendkívül 'bonyolult, sokszor egyedülálló berendezéseket előállító — szovjet termelési egyesülés. Terveznek és gyártanak hengersorokat, exkavátorokat, fúróberendezéseket, aprí- tókat, és malmokat, folyamatos öntőberendezéseket és egyéb más technikát. A mérnöki számítási feladatok, a technológiai-gyártási előírások elkészítése, a szükséges szerszámok tervezése és

kiválasztása most már az elektronika dolga. Elkészíti a tervezési számításokat, majd szalag formájában közli a grafikai rajzolóval a műszaki rajz elkészítéséhez szükséges adatokat.

A vállalat kohászati .termelésében ma már több mint ötezerféle technológiai folyamat készül számítógép segítségével. A mechanikai műveletek számára több tízezer műveleti kártya készül. Ezek tartalmazzák .többek között a forgácsolási feladatok üzemmódjait, valamint az időnormákat.

Az Uralmasnál bevezetésre kerülő automatizált tervezési rendszer jelentős munkaidő- és munkaerő-megtakarítást biztosít, és elősegíti a gyártmányok minőségének javítását. ■