Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-20 / 272. szám

1984. noveAber 20. • PETŐFI NÉPE A 5

Hajnal József emlékezete

Tizenöt éve, hogy eltemettük, s jövőre lesz — március 21-én — születésének a századik évfordulója. Sírja a kecskeméti Köztemetőben szinte jeltelen, a megkopott fejfán a neve is alig olvasható, önmagunkhoz volnánk hűtlenek, s az utókor lenne szegényebb, ha engednénk elfelejteni: ki volt Hajnal József.

Pusztaszeren született, tanyai iskolába járt, a felemelkedést jelentette számára, amikor a vátosba került és lakatosinas lehetett. Bátortalanul kopogtatott be még a századelőn a kecskeméti Függetlensíg nevet viselő nyomdába, ahol egy cingár, sovány arcú szedő megszólította, kérdezte, mi járatban van Horváth Ambrus volt É nyomdász — így mesélte késobn visszaemlékezései során Józsi bátyánk —, aki akkor már a kecskeméti munkásság jeles képviselője, s maga is kiváló tollú újságíró volt. Ez a .kapcsolat tette lehetővé, hogy az ifjú munikástoöltő versei — Gőzkalapács címmel — 1913-ban megjelenjenek, s ugyancsak ennek köszönhette, hogy nemcsak közel kenült a .rügyeket bontó munkásmozgalomhoz, de annak — főleg toliforgatóként — maga is harcos tagija lehetett a későbbiek során.

A Gőzkalapács

A színes borítójú versesikötet egy példányát még láttam a könyvespolcán, de a könyvtárban már hiába kerestem, valami lelkes gyűjtő kölcsönvette, és „elfelejtette” visszavinni. A címlap fotóját, és a versek másolatát őrzöm, s hadd idézzem a korabeli kritikus, Tóth László sorait, alki azt írta: „Minden verséből, szóljanak azok a szerelemről, tavaszról, virradatról, vagy halálról, kicsendül az elnyomottakért síró panaszos hang. az ösz- szetartásra serkentés, tisztán hangzanak belőle a szocializmus jelszavai”. Szenzációnak nevezi a kötetet a város kulturális életében, a proletárirodalom számára pedig értékes és hasznos munkának, amely szerzőjének helyet biztosít a magyar líra képviselői között. Vallanak ma is egy, a maga korában haladó eszmék felé tekintő, s azokért küzdeni is akaró ifjú ember indulásáról, tiszta lelkületéről, közösségi szemléletéről.

Földindulás

Földindulás —, ezt a címet adta összegyűjtött, az első világháború poklából hazaküldözgetett harctéri leveleinek, jegyzeteinek, a lapokban megjelent hálbo- rúellenes írásainak. Peterdi Andor — Várnai Zseni férje és költőtársa — írta hozzá az előszót a melegszívű barát lelkes szavaival, így zárva sorait: „Hajnal József megszólaltatta a lelkiismeretünket”. Ez a kötet azonban már nem láthatott napvilágot, a szerző úgy hozta el a kefelevonatot a nyomdából, miután minden haladó érzésű, gondolkodású emberbe belefojtotta az ellenforradalom a szót.

Sok-sok esztendő telt el, mire újra tollat fogott Hajnal József,

hogy felvázolja visszaemlékezéseit arról a nehéz, de mégis szép időszakról, amikor a kecskeméti munkásmozgalom bölcsőjénél „bábáskodott”, s harcolt érte a maga fegyverével, a tollal, mint az első szocialista, kommunista sa'jtó egyik helyi szerkesztője.

Látó Pál közbeszól

A századforduló körül kezdődik a könyvbeli Látó Pál — nyilvánvalóan Hajnal József — életútja, és a Magyar Tanácsköztársaság leverésével, az ellenforradalmi megtorlás hiteles leírásával zárul.. S közben eseményeket, történeteket mond el a munkásság életéből, telitűzdelve várostörténeti, helytörténeti ada ■ lékokkal, dokumentummal felérő megállapításokkal. Felvonultatja a mozgalom vezetőit, megismerjük a későbbi mártírok, a harcostársak küzdelmes és tragikus sorsát. Horváth Ambrus, Vágó Béla, Berényi Pál, Lugosi István, dr. Budai Dezső, Vincze Lajos, Hajma József, Reiszmann Sándor és Simon István alakja vonul előttünk el, s kerül emberi közelségbe. (Legtöbbjük nevét sokan csak kecskeméti utcanevekről és feliratokról ismerik.) Idézi a Magyar Alföld május 1-i vezércikkét — Tóth László tollából, s elmondja — a szemtanú hitelességével — a későbbi tragikus eseményeket, a Francia Kiss Mihály és Héjjas Iván vezette véres leszámolást.

Megrendítő ez a kis — alig 75 oldalas — kéziratos füzet (a másolatát a megyei könyvtárnak juttatta el, talán ott még ma is fellelhető), amelyet alkalmam nyílt elolvasni. És csak sajnálni lehet, hogy Hajnal József munkáiból legalább egy csokorrava- ló válogatás eddig még nem került a nyilvánosság elé. Sírhantjának méltó és maradandó megjelölését nem is említve.

F. Tóth Pál

EGY ALKOTÁSRÓL KÉTEZER KÓPIA - JÓ SZTORI, 100 MILLIÓ NÉZŐ

Gorkij Stúdió: a sikerfilmek gyára

Moszkva kül- és belvárosa között, a nép- gazdasági kiállítás közelében mindössze kéthektárnyi területen található a legnépszerűbb szovjet filmek szülőhelye, a Gorkij Filmstúdió. Jellegtélen, szürke központi épületének mindössze három emeletén a vetítőtermek, jfzink ronszob ák sokasága kő. zött székel a vezérkar: az

Európa-szerte híres rendezőigazgató, Veniamin Davi- dovics Bor- mán, száztíz ,csaját” színészével.

A szovjet méretekben valóban kS-< esi filmstúdió híre mégis igen nagy, hiszen filmgyártása .mennyiségét tekintve a második a Szovjetunióban, s a szakemberek szerint minőségben meg is előzi a nagyobb1 testvért, a Mosz- film Stúdiót.

A .(számok imponálók :évente 2 játékfilm mellett 36 egyéb, rövidebb-hosszabb filmet készítenek. Kétezren dolgoznak a filmgyárban, közülük ezetkét- százan alkotók; forgatókönyvírók, rendezők, színészek.

A színészgárda a' legismertebbek közül kerül ki, itt dolgozik többek között Geraszimov, és haláláig, a nálunk A tavasz 17 pillanatából ismert Tyihonov is. A „saját” színészstáb persze nem csupán a műtermekben dolgozik, a külvilágtól elzárva, tagjai rendszeresen fellépnek a Filmszínészek Színházában is, ezenkívül a meglehetősen, gyakori fesztiválokon találkoznak Szov- jetunió-szerte a nagyközönséggel. Rajtuk kívül meghívott színészek is szerepelnek a Gorkij Filmstúdió filmjeiben. Az itt készülő filmek minőségére és népszerűségére jellemző, hogy átla• A Rézangyal egyik jelenete, középen a népszerű főszereplő.

A Balra: a Tolsztoj életéről szóló film főszereplője, Geraszimov.

man — és ezt a számot a Szovjetunió egészét tekintve már egy közepes filmmel is el lehet érni. A laboratóriumokban a sikeresnek ígérkező filmekből másfél-kétezer kópia készül, de a leggyengébbnek ítéltekről is átlagosan háromszáz. (Nállunk a biztos közönségsikerre számító filmek is legfeljebb néhány tucatnyi kópiával készülnek, és ezzel már teOítve is van a piac.) Ahhoz, hogy a filmek a Szovjetunió minden részébe eljussanak, széles körű sziinkronhálózat- tál rendelkeznek. Minden köztársaságban önálló stúdiójuk van, ahol a Moszkvában készült filmeket szinkronizálják.

Jelenleg egy kalandfilmsoroza- ton dolgoznak, amelyet évek óta nagy sikerrel vetítenek a filmszínházak. Főszereplője a rendkívül népszerű fiatal filmszínész, Davidov, aki bandavezért játszik, s folytatásról folytatásra kicsúszik üldözői kezéből. Most készült el a legújabb epizód, a Rézangyal, a valahol Dél-Ame- rikában játszódó történet. Ezt a filmsorozatot eddig több mint másfél milliárd néző látta. A krimik és kalandfiilmek mellett a legnépszerűbbek a gyermek- és történelmi tárgyú alkotások, a felderítőkről szóló, izgalmakkal tűzdelt filmek. Természetesen folyamatosan készülnek ebben a nagyüzemben komoly, művészi ihletésű filmek is. Az elmúlt hetekben mutatták be Karlovy Varyban a Tolsztoj életéről szóló filmet, Szergej Ge- raszimovval a főszerepben. A film nagydíjat kapott,

E. Gy.

gosan másfélszer több néző látja őket, mint az ugyancsak jó hírű Moszfilm Stúdióét.

Magyar fülnek szokatlan a tényt hallani: a Gorkij igen nyereséges vjálllalLkozás, fennállásának negyvenkilenc esztendeje alatt minden évben haszonnal dolgozott, s ennek egyik érzékelhető jele az a hat, több emeletes lakóház, amelyet munkatársaiknak építettek Moszkvában, Persze könnyű nekik — és ez is az igazsághoz tartozik —, hiszen egy-egy jó filmjüknek átlagosan 100 millió nézője van a Szovjetunióban, s ez a hatalmas szám bőven kiegyenlíti az időközönkénti kudarcot, a gyengébb produkciót — mert ilyen is akad; 17 millió nézőnél már nyereséges egy átlagos költség- vetésű film — magyarázza BorA NYILVÁNOS BmZtX* MESTERFOGÁSAI

A vita folytatódik

Sok olvasónk írta meg véleményét, tapasztalatait a vitáról is. Sorozatunk befejező részét ezekből a vitakultúránkat jól jellemző levelekből állítottuk össze.

Az előző folytatásban feltett kérdésre szintén számos levél érkezett. Válaszaikkal a Centrum Áruház vásárlási utalványát nyerték: Jakabné Csóti Csilla, Kalocsa, I. István út 17. III/32., Lovas Endre, Kecskemét, Nyíri út 11., Tarjányi László, Kiskunfélegyháza Vörös Hadsereg u. 81. III/68.

NAFTALIN — OLYMPIA

Színházi

esték

Az Erdei Ferenc Művelődési Központnak sokan hálásak maradandó színházi élményekért. Igyekeznek szórakoztató és értékes előadásokkal tájékoztatni közönségüket színházi kultúránk állapotáról.

Az elmúlt hetekben a szolnokiak és a Nemzeti Színház művészei vendégszerepeltek Kecskeméten.

A Szigligeti Színház művészei ezúttal némi csalódást okoztak. Heltai Jenő Naftalinjáról Ba- baraczy László rendező sem tudta eltűntetni az ósdiság porát. Harsány bohózatnak tekintette (nem tehetett mást) ezt az 1908- ban, könnyű kézzel irt egynyári bohóságot. A nagy viháncolá- sok nem feledtetik, hogy ebből a műből hiányzik A néma leventét, A tündérlaki lányokat éltető báj, heltais bölcsesség.

A Naftalinnal egyidőben játszódott Molnár Ferenc Olym- piája. Jókedvű, derűs közönség tapsolta újra és újra a függöny elé a Gábor Miklós rendezésében látott kecskeméti előadás színészeit. A máskor tülekedő türelmetlenek mosolyogva várakoztak a ruhatárnál: megéri ez a néhány perc az élményt, hiszen addig is fölfrissíthetök a sortárssal a remek pillanatok, a bravúros színészi teljesítmények.

Jó, jó, tudván-tudom e vígjáték gyengéit. Méginkább az előadásét. Keverednek a szalonvígjátéki és a bohózati elemek.

Mégis, vörösre tapsoltam kezeimet. A második felvonás néhány jelenetét kivéve mindenütt élvezhető a rendező, valamennyi színész fölényes színpadismerete, az az elegáns könnyedség, amivel elénk állították Plata-Ettingen hercegnét, Ko- vács-Mejrovszkyt és a többieket. A szakmai gondosság, a hibátlan tempó, a csiszolt beszédkultúra, a jó értelmű rutin táplálta örömünket. És elemében volt Gábor Miklós, mint a császár és király főhadsegéde. Egy gazdag színészi pálya tudásával építette föl szerepét. Vass Éva is . alkatához illő szerepben, számító, ravasz nagyasszonyként remekelt. No, nem színikritikát írok, csak egy jó előadásra emlékeztetem olvasóinkat. És jó volt viszontlátni a kecskeméti színház egyik szép korszakára emlékeztető színészeket: Gábor Miklóst, Vass Évát, Farády Istvánt.

Legközelebb a Radnóti Miklós Színpad produkcióját, a Négyen éjfélkor című zenés vígjátékot tekinthetik meg az érdeklődők. Szövegét Káló Flórián írta, zeneszerzője Aldobolyi Nagy György. Szereplők: Pécsi Ildikó, Hámori Ildikó, Balázsovits Lajos és Kálocsay Miklós.

H. N.

Fabó György né (Kecskemét): A felszólalónak a vita folyamán alakul ki a véleménye egy-egy részletkérdésről. A frappáns felszólalás titka éppen az, hogy az előtte szólók gondolataihoz, szavaihoz kapcsolódva, illetve azokat cáfolva fejtse ki gondolatait. Bizonyos képesség kell ahhoz, hogy múltbeli tapasztalatainkból, egész tudásanyagunkból kiválasszuk a cáfoláshoz szükséges tényeket, adatokat, bizonyítékokat. Hiszen ha valaki nem tudja megindokolni, miért nem ért egyet a dolgokkal, nem veszik figyelembe hozzászólását, fölöslegesen akadékoskodónak tekintik.

Papp Géza (Kecskemét): Régen foglalkoztat a sokszor hallható fellengzős, semmit nem mondó beszéd, amelyben csak kitérnek a kérdés elől, és amely sokszor nem is magyarul hangzik. Ez hiábavaló időtöltés, különösen ott, ahol egyszerű emberek vannak jelen. De sokszor még az is csak néz a levegőbe, aki olvasott ember, tanult: az illető mit „süketéi” itt? Mert ez bizony sokszor csak süketelés.

Szakáll Anette (Kecskemét): Véleményem szerint mindenki nagyon .tud vitatkozni, a hiba csak ott van, hogy nem megfelelő szavakat használnak, és legtöbbször akkor is vitába szállnak, amikor tudják, hogy nincs igazuk. Ilyenkor is elszántan védik a „maguk igazát”, és sokszor nem hajlandók beismerni, hogy tévedtek.

Csóti Lászlóné (Kalocsa): Nem szabad a vitázók között levő túl aktív partnernek megengedni, hogy kisajátítsa a vita jogát a maga számára. A vitavezetőnek a rendelkezésére álló időt úgy kell felosztani, hogy annak szakaszaiban bizonyos tervezett célkitűzés valósuljon meg, mert ellenkező esetben kiegyensúlyozatlan lesz a vita. Esetleg kevés idő juthat a leglényegesebb dolgok tisztázására.

Szászvári Tibor (Kecskemét): Az vitatkozik helyesen, aki végighallgatja, s kijegyezve a támadható téziseket, meggyőzi vitapartnerét. Sajnos, érvelni is kevéssé tudunk. Sokszor elsietjük vitáinkat. Vitatkozni csak nyugodtan és figyelmesen lehet.

Szakács Gyula (Vaskút): Gyakori, hogy a vitában részt vevők

egyike (gyakran mind a két vitatkozó) személyes sértésnek tekinti a másik álláspontját, kinyilvánított véleményét. Indulatok, nemegyszer önös érdeket kifejező álláspontok csapnak ösz- sze, s mindez a lényeg, a vitatott téma kárára megy, hitelrontó.

Lovas Endre (Kecskemét): Mi is lenne az ideális? Az, ha nyugodtan végighallgatnánk mások. véleményét is, s elgondolkodnánk. Ezzel szemben mi történik? Nem hallgatjuk meg a másikat, belevágunk a szavába, még a kötelező tiszteletet sem adjuk meg neki. Arra pedig, hogy az előttünk felszólalónak is lehet igaza, nem is gondolunk. Foggal, körömmel kitartunk saját véleményünk mellett.

Tüske János (Kecskemét): Jellemző, hogy vitának nevezzük a kapcsolódó hozzászólásokat, sőt sok esetben a tiszteletköröket is. Nem követjük azt a tételt, hogy vitánk mindenben alapos legyen. Ne csak azt állapítsuk meg, hogy valami jó vagy nem, a kifejtésnek nagyon alaposnak és meggyőzőnek kell lennie. Ma még inkább az jellemző, hogy gyorsan pálcát törünk, és kimondjuk valamire, hogy jó vagy rossz, de a miértet nem tudjuk kifejteni.

Zs. Kovács István (Kalocsa): A munkahelyi értekezletek bevett szokása, hogy általában a legmagasabb beosztású személy a vitaindító, vitavezető, a mindenes, a főnök. Ezért fordul elő, hogy a vezetők és beosztottak közötti párbeszéd a legtöbb szervezetben eleve nehézkesen indul meg. A résztvevők több ok miatt — az állás és előmenetel féltése, a korábbi sok rossz tapasztalat, a vezetők természete (sok vezető indulatos hangulat- ember) — általában vonakodnak felszólalni, ellentmondani.

Mátics József (Baja): Vezető beosztású emberek és beosztottjaik közötti vitában mindig az egyenlőség elve kell, hogy érvényesüljön. Nem szabad, hogy valaki beosztásánál fogva akaratát rákényszerítse beosztottjaira. Sok idősebb vezető nem is hajlandó vitatkozni beosztottjaival, fiatalabb kollégáival, egyrészt szakmai féltékenységből, másrészt a vitatkozást tekintélye megcsorbításának hiszi. Pedig a vita sok esetben igen hasznos lenne.

Zárszó helyett:

Sorozatunk a mai, .tizenkettedik folytatással lezárul. Sok olyan kérdés érkezett olvasóinktól, melyekre nem nyílt alkalom válaszolni, és az élet napról napra újabbakat is felvet. Hiszen a közös ügyeinkről folytatott vita — melynek mindannyian résztvevői vagyunk — a közélet különböző fórumain folytatódik. Beszéljük meg! Továbbra is várja kérdéseiket, véleményüket a nyilvános beszédről a szerző:

Lovas Dániel

MEGJELENIK AZ ELSŐ ÖNÁLLÓ KIADVÁNY

Újdonságok, tervek a Szórakaténuszban

Csúfolódókat, csőszjátékokat, báli tréfákat elevenítettek fel legutóbb a gyerekek a Szórakaténusz és az Erdei Ferenc Művelődési Központ közös rendezvényén, az aprók táncán. A népes gyereksere- get-vonzó programokat szombatonként váltott helyszíneken rendezik kézművesek, táncosok közreműködésével. Az új sorozat ősztől nyár elejéig tart, nem véletlenül, hiszen hajdanában is ebben az időszakban találtak alkalmat az emberek arra, hogy ébren tartsák a szokásokat, hagyományokat.

Október elejétől „hallgatói” is vannak a játékműhelynek, méghozzá a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben tanuló jövendő óvónők személyében.

A játékkészítő és kézműves speciális kollégiumon az elméleti és gyakorlati oktatást a játékműhely munkatársai tartják. A hallgatók a végén vizsgát tesznek, s a bizonyítvány feljogosítja őket arra, hogy maguk is szakkört vezethessenek.

Rendszeresen ellátogatnak a Szórakaténuszba más megyék népművelői és muzeológusai is. Nem először fordultak meg itt például a debreceni és a jászberényi tanítóképző hallgatói, akiknek a játékműhely már nem pusztán különleges látnivaló, hanem ,egy olyan hely, ahol izgalmas szakmai kérdésekről lehet vitatkozni.

A Szórakaténusz munkatársai kapcsolatot keresnek a budapesti Képző- és Iparművészeti Szak- középiskolával. Az intézményben ugyanis játéktervezőket is képeznek, és tizenöt éve foglalkoznak játéktörténeti -kutatással. Jövőre közös kiállítást terveznék, de ennél talán még fontosabbak lesznek az együttműködés egyéb formái. Egy-két hetes szakmai gyakorlatra invitálnák a diákokat, akik ezt az időt játékrestaurálással tölthetnék, vagy saját játékterveik' kipróbálásával. Szóba jöhet egy közös módszertani kiadvány megjelentetése is. Ezek

még csak elképzelések, de az már biztos, hogy a budapesti szakközépiskolások a jövő évi gyermeknapon közreműködnek Kecskeméten a sárkánykészítésnél.

Jól bevált, s így továbbra is folytatják a hazai gyermekjátékok minősítését óvónők, pedagógusok, pszichológusok és természetesen az érdekeltek, a gyerekek részvételével.

Gyümölcsözőek, bár egyelőre egyoldalúak a külföldi kapcsolatok. Bécsből egy babagyűjtő házaspár látogatott ide a közelmúltban, egy egyesült államokbeli iparművész pedig ösztöndíjat kapott arra, hogy itt mélyüljön el a nemezelés rejtelmeiben, de akár említhetnénk a japán játékgyűjtő hölggyel kialakult régi kapcsolatot is, amelyről lapunk hasábjain már beszámoltunk.

A Szórakaténusz fel akarja vállalni egy hazai játékkonferencia összehívását. (Elképzeléseik szerint terítékre kerülnének a gyer- mek|olklór, a mai gyermekéletmód kérdései, valamint a magyar játékgyártás múltja, jelene, jövője. Itt említjük azt a tervet, hogy kapcsolatba lépnek a játékgyártókkal, a műhelyben bevált ötletek hasznosítását szorgalmazva, ami kétségtelenül lendítene a hazai játékgyártás mostani helyzetén.

Év végén vagy jövő év elején jelenik meg a Szórakaténusz első önálló kiadványa. Bizonyára érdeklődéssel forgatják majd az óvónők és a technikát oktató tanárok például Kardos Mari Mintázások, agyagos munkák című. tanulmányát, amelyben a szerző a gyakorlati foglalkozások tapasztalatainak szöveges, rajzos összegzését adja közre.

Játék- és sparttörténeti szempontból egyaránt izgalmas lesz Porzsolt Lajos száz éve kiadott könyvének, a Magyar labdajátékoknak hasonmás kiadásban való megjelentetése. Ebben a kötetben olyan játékleírásokra bukkanhatnak a pedagógusok, amelyeket a mai testnevelési órákon is fed tudnak eleveníteni. S ha a tervezett kiadványok sorát folytatjuk, feltétlenül említésre méltó a japán játékanyaghoz készülő rajzos mappa, rövid ki- sérőszöveggél.

Gondot okoz az óvodáknak, iskoláknak a gyakorlati foglalkozásokhoz szükséges anyagok beszerzése. Ehhez a jövőben némi segítséget tud nyújtani a Szóra- katénusz. Most folynak tárgyalások a Magyar Posztóval, s remélik, hamarosan megkezdhetik a nemezeléshez szükséges gyapjú árusítását kilós csomagolásban. És végezetül még egy újdonságról: a megyei népművészeti egyesület zsűrizett alkotásai, valamint különféle játékok — festett cinkatonák, pörgetés, mozgatható fajátékok — közül válogathatnak és nemsokára vásárolhatnak is a játékmúzeum látogatói.

H. K. E.