Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-18 / 271. szám

PN MAGAZIN

Diákok a békéért

Negyvenöt esztendővel ezelőtt, 1939. november 17- én végezték ki Prágában, bírói ítélet nélkül a haladó szellemű diákvezetőket, akik szervezetten a fasizmus ellen harcoltak. E napot nyilvánították nem sokkal azután nemzetközi diáknappá. Párizsban, Londonban, Koppenhágában és másutt, mind az öt földrészen egybehangzóan tiltakoztak a fiatalok az elnyomás, a terror, a kizsákmányolás ellen. A mozgalom erejét és tartósságát bizonyítja, hogy ma is él — és egyre erősödik, szélesedik. A béke és szabadság fogalma ösz- szeforrt a függetlenségi jelszavakkal, törekvésekkel. A nemzetközi diáknapok évente ismétlődően jó alkalmat nyújtanak arra, hogy a más-más nyelven beszélők jobban megismerjék egymást, s arra is, hogy másoktól példát véve akaratuk, elszántságuk, harci kedvük erősödjön. Szokásos hétvégi magazinunkkal mi is e nemes ügyet kívánjuk szolgálni azzal, hogy a hazai és nemzetközi diákságra irányítjuk a figyelmet.

• Nagygyűlés Moszkvában a Lomonoszov Egyetemen, a Világ- ifjúsági Nap alkalmából. A demonstráció résztvevői a béke meg. óvása, a világűr békés hasznosítása mellett szálltak síkra.

Őszi verőfényben

Szerencsére mit sem tudnak már ezek a képen látható szakmán kisdiákok arról, hogy régen szüleik, inagyszüleik milyen kínkeservesen közlekedtek a kiterjedt szállások világában, ha jórészt szüleik kívánságára azt akarták, hogy érvényes iskolai bizonyítványuk legyen.

Aligha gondolnak arra, hogy őseik ezen a tájon gyakran düledező falú, beázott tetejű épületekben szívták magukba a „tudományt”. Azért e szónál az idézőjel, mert hiszen jó volt, ha a nebulók az évek alatt megtanultak — úgy, ahogy — ími- olvasni. Azóta, mint másutt is, jócskán megváltozott a világ — és az áldásos változások örömeit ők is élvezhetik naponta az iskolapadban. Azon az őszi, sugaras napon nyilván egyikőjük sem töprengett — ráérnek arra még — ilyesfajta témákon, az utolsó tanítási óra után, amikor messzire hallatszott csilingelő, üdítő nevetésük.

(Klíma Győző felvétele)

Üj tanév — új módszer

Az idén szeptember 1-én nyílt meg Csehszlovákiában az összes általános, közép- és főiskolán az új tanév. A diákok tízezrei ülnek a padokban, a legfiatalabb a tízéves kötelező iskolalátogatás tudatával. A tízéves iskolalátogatási kötelezettséget — nyolcéves vizsgálódás után — most vezették be. Az általános iskola sok -változáson ment át. Általános politechnikai műveltséget ad. ,Az új tankönyvsorozat és az oktatási folyamat a tanulók önálló gondolkodását és munkáját tartja szem előtt. A közkedvelt tantárgyak közé lépett elő a matematika. A pszichológiai és pedagógiai nevelési tanácsadás a tanulók pályaválasztásának részévé vált.

Az anyanyelv tudásának „stratégiája”

Katharina Seifert pszichológusnő és Wolfgang Dressier, a bécsi egyetem nyelvtudományi intézetében, azt vizsgálja, mi teszi nehézzé egy nyelv megtanulását. Egy erre a célra konstruált mesterséges nyelv segítségével azt akarják - -tisztázni, meddig tart, míg a nyelvet tanulók átlátják a szóképzést és a szószerkezetet — így például az összetett szavaknál. A kutatók osztrák és török gyerekekkel dolgoznak, és összehasonlítják, hogy a mesterséges nyelv mely szerkezeteit tanulják meg a legkönnyebben, és hol vannak nehézségeik.

A nemzetközi kutatások arra utalnak, hogy a különböző nyelvek megtanulásának gyorsasága a belső fölépítésüktől függ. A török gyerekek például igen gyorsan átlátják anyanyelvűket, mintegy két év után túl vannak a „stratégián”. Az orosz gyerekeknek viszont nyolc évre van szükségük ahhoz, hogy nyelvük szóképzésének a titkai mögé lássanak. A grönlandinak még át- láthatatlanabb a morfológiája, ami a hosszú szóláncok konstruálását lehetővé teszi. Ezért a grönlandi, gyerekeknek még 14 éves ' korukban is nehezükre esik, hogy helyesen fejezzék ki magukat. Németben — ezt most vizsgálják — feltehetően öt évig tart, míg a szóalkotás problémáit valamelyest megoldják.

Évente nyolcezer tanár

Az NDK-'ban jelenleg 5800 tíz- osztályos általános iskola műkőHóhányók-e a fiatalok?

A rádió ötödik sebesség című adásában a diákpénztárca /vastagságát elemezték. A témával kapcsolatban a kecskeméti kommunális üzem vezetője telefonon tett észrevételt. Elmondta, hogy minden év -telén visszatérő probléma a város közterületeiről való hóeltakarítás, mert nem kapnak elegendő munkást. Ez ügyben az iskolákkal is felvették már a kapcsolatot, ám a diákokat nem sikerült megnyerni. Azért — tételezi fel1 a -telefonáló —, mert elegendő zsebpénzt kapnak otthonról a fiatalok.

Valóban, a diákok kapnak pénzt. Ha nem otthonról, akkor tanulmányi, társadalmi ösztöndíj vagy egyéb szociális juttatás formájában. Tehát nincsenek rászorulva — én úgy tudom — arra; hogy létfenntartási okok miatt munkát vállaljanak. Aki mégis dolgozik a hétvégeken — sok -ilyen fiatalt ismerek — az egy-egy divatos ruhára, motor- alkatrészre, esetleg szórakozásra stb. gyűjt.

Ezek a diákok a DUTÉP-nél, a környező termelőszövetkezetekben (például a Törekvés Tsz- ben) megfelelő munkaalkalmat találnak, és akkor még nem szóltam a szőlősgazdákról, kőművesekről, akik napi 400—-500 forintért kapkodják el egymás elől az embereket. Ök enni- és innivalót is adnak.

Mint megtudtam, a kommunális üzem egy rendelet értelmében 22,50 forintos órabért tud fizetni a hólapátolásért. Ez tízórás munka esetén: 225 forint. Magasabb bért nem adhatnak az alkalmi munkásoknak, mert ez bérfeszültséget okozna, lévén, hogy az -üzem állandó, 'hasonló •tevékenységet végző dolgozóinak kevesebb lenne a fizetése. Az említett 225 forintért pedig alig akad -munkáskéz a 'hóeltakarításhoz.

Miként lehetne megoldani a problémát? Nem tudom. Egy dologban azonban teljesen bizonyos vagyok: 'hamarosan leesik az első hó ...

(—elszabó—)

Ezrek keze nyoma

Világszerte köztudott: a tanulóifjúságtól nem idegen a politika, a politizálás. Napjainkban is sokféle bizonyítékát adják ennek a fiatalok.- Akik szorgalmasan jegyzetelnek, figyelnek a tanórákon, a szakköri és egyéb foglalkozásokon, azok aktívan vesznek részt a közéletben is. 'Hallatják szavukat, részt kémek az életalakítási feladatokból. Akkor .például, amikor a -béke szent ügyéért kell cselekedni közösen. Így .történt ez augusztusban is, amikor az országos békefesztiválon aláírásokat gyűjtöttek a békefalnál.

(Tóth Sándor felvétele)

TÍZ ÉV MÚLVA, UGYANITT

i ti

11}

•*« .4 V. **

■■ \ \

* 'S” ; TVirVt J

.... - \ I

V V - . ., '*r~

'•-V

Háta mögött is dicsérték az osztályfőnököt

Vendégek is igazgatják a térítőkét, pakolják a tányérokat, poharakat az első kecskeméti ételbárban.

— Ez az igazi önkiszolgálás — mondom a vezetőnek.-Iróniát érezhet szavaimból, mert szükségesnek érzi a magyarázatot.

— Osztálytársaim.

— Szakácsok, felszolgálók talán?

— Az esti gimnáziumba jártunk együtt. Osztálytalálkozóra készülünk. Minden évben összejövünk, de természetesen este kilencig a kiszolgálás zavartalan, tessék helyet foglalni.

— Köszönöm, csak süteményért jöttem. De megmondaná: mit szólnak a férjek, a feleségek a kimaradáshoz, mert ahogyan elnézem a készülődést éjfél előtt aligha mennek haza.

— ök is eljönnek. Házaspárunk is van. Liptaiék az iskolában ismerkedtek meg.

— Talán a Tábdi-bárban? — így Panik Jánosné.

Iskolai újságok

Szívügyüknek tartják az iskolák, hogy legyen kiadványuk. S ha megtalálták a feltételeket, bizony addig „.kilincselnek”, míg megvalósul elképzelésük, s lesz házi újság! A segítség is elkél: számítanak a szakemberek véleményére. Kecskeméten, a Szal- vay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthoniban minden hónapban kijelölnék egy fogadónapot, ahol egy újságíró várja a diákszerkesztőket, hogy ötleteikkel, tanácsokkal segítsen. Eddig azok jelentek meg. akik lapot akarnak alapítani, de jártak már ott olyanok is, akik jól szerkesztett -újsággal büszkélkedhetnek. Sajnos, arra nincs lehetőség, hogy a -megye összes diáikszerkesztőségével ilyen élő kapcsolat alakuljon ki, bár annak nem látom akadályát, hogy alkalomadtán a Petőfi Népe fiataloknak szőlő

rovatában napvilágot lássanak diákírások.

Lássunk néhány sikeres újságot: -Baján, a III. Béla Gimnázium Bélás-a, Kunszentmiklóson a Monokli, Tiszakécskén a Mó- ricz-ka, Kecskeméten, a Bányai Júlia Gimnázium Irká-ja, a GAMF Maró-ja. Egy-két szellemes fejléccel, névvel ellátott lap: DEKÁCS, Csőgörény Kertész leszek, KE-VE.

E rövid írás végén illő lenne biztatni a diálkújságírókat, s szólni az iskola vezetőihez, tanár- szerlkesztőihez. Mégsem teszem, hiszen azt tapasztalom, vállalkozókészségben nincs hiány. Arra is találni példát, hogy messzemenőkig támogatják a tanárok, a. KISZ-bizottságok a Lapalapítókat. Szerencse, hogy ennek ellenkezőjéről ritkábban lehet hallani! (b. t.)

dik, s a pedagógusok száma 171 ezer. 1976 óta évente nyolcezer frissen végzett tanár kezdi meg oktatói munkáját. A tankötelezettség 6-tól 16 éves korig terjed. 'Az általános iskolákban egységes tantervek és tankönyvek alapján folyik a tanítás. Az oktatás már az első osztálytól szakosított, legalább egy idegen -nyelv tanítása kötelező. Az iskolák felszereltsége kiváló. A kísérleti és taneszközök értéke iskolánként megközelíti a 250 ezer márkát. Az iskolákban szaktantermek állnak a diákok rendelkezésére, és mindenütt tévék, magnetofonok, lemezjátszók, vetítőkészülékek segítik az oktatást.

Egy-egy iskolakönyv átlagosan 2 -márkába kerül. A tíz évre szükséges tankönyvek ára 195 márka. Összehasonlításként: a munkások és alkalmazottak havi* átlagjövedelme 1066 márka. Az iskolák 80 százalékában — napi 0,55 márkáért'— megoldották a gyermekek étkeztetését -is. A sokgyermekes családok ezt a csekély térítést sem fizetik. Az alsótagozatosok számára napköziotthonokat is működtetnek.

A tízosztályos iskola befejezése után a továbbtanulni szándékozók még két évet tölthetnek - a kibővített felsőtagozaton. Ezután érettségiznek és felsőoktatási intézményekben folytatják .tanulmányaikat. Akik szakmunkásnak készülnek, ugyancsak érettségihez kötött, de hároméves szakképzésben vesznek részt.

Százötven éves egyetem

A jól képzett szakemberek felkészítésében és nevelésében, továbbá a tudományok fejlesztésében szerzett érdemeiért — fennállásának 150. évfordulóján — az Októberi Forradalom Érdeméremmel tüntették ki a kijevi Sev- csenko Tudományegyetemet. Az Ukrán SZSZK legnagyobb felsőoktatási intézménye a Szovjetunió egyik legjelentősebb egyetemévé vált az elmúlt évtizedekben. Legjobb diákjai és tanárai beírták nevüket az egyetemes tudomány és kultúra történetébe. Neves tudósok és pedagógusok, jelentős írók és költők, kiemelkedő politikusok, és társadalmi személyiségek nevelkedtek falai közölt.

Napjainkban a Szovjetunió 60 nemzetiségének 18 ezer képviselője, valamint Európa, Ázsia, Afrika és La/tin-Amerika országainak csaknem kétezer diákja tanul az egyetem 17 fakultásán, Az oktatói gárda 4 ezer előadóból és tudományos munkatársból áll.

Mosolyognak a köröttünk állók. Értem a tréfát, látom a szemekben a huncut fényeket.

— Egy-egy pohár sörre rendszerint betérünk hazafelé a közeli „tanszékre". Igaz, János?

Terecskei Jánostól, a szakszervezeti művelődési központ műn*- ka társától, az osztály egyik legjobb tanulójától -várják a megerősítést. Azt sejteti a hümmögés, hogy a felnőtt diákok kevés pénzt hagytak a Tabdihan, inkább a közös élmények megbeszélésének volt a fóruma.

Tányér- és pohárcsörgés zenéjére beszélgetünk. Gyorsan készül az örömnapi asztal.

Megkockáztatom az ünneprontást.

— Megérte-e, előbbre jutottak- e az érettségivel?

Kiderül: senki sem tanult -tovább.

Rá-cz Éva:

— Szakács voltam, most SZTK- ügyintéző vagyok a kádgyárbán.

Panik Jánosné.

— Könyvelői beosztásomhoz kellett a középiskolai végzettség. Jelenleg egy kisszövetkezetben nyalókákat készítek, hatezerért.

Réger Dezsőné,:

— A Fényszöv elnöke vagyok.

Tóth Gizella:

— A TIT-nél dolgoztam adminisztrátorként, átmentem a Szék- és Kárpitosipari Vállalathoz,

Mányoki Sándor köszönt.

— Ne haragudjon a kérdésért: honnan ismer?

— Ott láttam a rendezőségben, amikor megnyertük a városi műveltségi versenyt.

— Maguk voltak? Ma is jól emlékszem lelkesedésükre, fölkészültségükre. Mintha azt akarták volna bizonyítani, hogy estin is alapos tudást szerezhet, aki akar.

A „professzor” — így szólítják

a többiek Mányokit — a tanárokat dicséri:

— Osztályfőnökünk, Benedek József — mindjárt itt lesz — csodaember. Még azok is rajongtak érte, akik csak nehezen birkóztak tárgyával, a matematikával. Ugye...

(Mintegy Igazolásként, helyeslést várva, két nevet mond, de mire a harmadikat kiejtené, barátságosan oldalba böketik.)

A köröttem állók messzemenően egyetértenek a tanárdicsérettel. Vörösmarty Imre, az Ételbár vezetője:

— Búzás igazgatóról se feledkezzetek meg.

Szállt és siet vissza a konyhába. Nehezen viselné el, ha éppen osztálytársai kritizálnák a vacsorát.

Nincs aggodalomra ok.

Ínycsiklandozó illatok növelik, az étvágyat. Nemcsak a 'magyar nyelvért, a történelemért, a fizikáért érdemelte 'ki a jelest Vörösmarty Mihály: szakácsként is megállja helyét.

Ha már az osztályzásnál .tartunk: érzésem szerint kitűnőt érdemel ez a jókedélyű közösség. Persze, eszükbe sem , jut, hogy valami elismerés illetné őket példáé összetartozásukért. Egyszerűen megkedvelték egymást, a négyéves közös vállalkozás emlékei tartják össze a kis társaságot.

Megkínálnak egy pohár rizlimg- gel.

Este ritkán iszom, de most koccintanom kell velük:

— Hívjanak meg tíz év múlva, ha megérem.

Abban- ugyanis biztos vagyok, hogy még sokáig megtartják az osztálytalálkozókat.

Megígérik.

— Tehát tíz év múlva ugyanitt! Bólintanák.

H. N.

PEKAREK JANOS:

Ha élnénk ezer évet

Mintha még látta volna a völgyoldalban a tenyérlenyomatokat — pedig hány év is telt el azóta? Most már nemigen henceghet az öreg azzal, hogy| lemegy litt kézenállva. Akkor is erővel kellett visszatartani, nehogy megpróbálja. Még összetörte volna magát: jó húszméternyi meredély ez a part, az alja köves. Mégis erősködött: ő bizony megcsinálja, meg tudja csinálni. Letenyerelt a szikkadt nyári fűbe, fal is lendült, ha nem karolják át a' derekát, nekivág, ki tudja, mi történik. Talán hagyni kellett volna, és másképp történik minden: lehet, lehiggad végre. Igaz, idős volt már akkor, hány éves is lehetett? ötven? ötvenkettő? És ki fogta meg végül is? Sehogy sem tudta az arcokat visszaidézni, Csak hagyományos alakok mozogtak a fejében; az öreg szik- rázóan éles képe körül.

A keresztútrá nem emlékezett.

Álldogáltak az elágazásnál tanácstalanul, 's míg látszatra azon törte a fejét, hogy merre, forduljanak, hirtelen elcsodálkozott magukon. Soha nem jártak ők így együtt sehol, az ideális kor- különbség ellenére majdhogynem csak hallgatólagosan voltak testvérek, nem voltak közös ügyeik, igaz, összetűzéseik, sem. Míg más fiúk büszkén kísérték húgukat a játszótérre, hogy aztán évek múlva győzzék elmarni őt a galerijüktől, megint később apás- kodjanak fölötte a presszókban, tánc közben, addig ők valami furcsa viszonyban éltek egymás mellett, szinte tökéletes elkülönültségben. Jószerivel most, már felnőtt fejjel lett ez az első közös útjuk, mindjárt ez* is milyen 'gyászos.

Találomra intett előre, a töltés mentén nem tévedhetnek dL Emlékezett, hogy a vonatokat bámulta unalmában az ablakból. Nem, dehogy; az udvarról.

Könnyen megtalálták a magas léckaput; semmit nem változott, csak sok árnyalattal fakóbb zöldek lettek a lécek. Döbbenten babrált a fapecekkel; gyerekkorában milyen hatalmasnak, miasz- szávnak tűnt ez a csenevész tákolmány, a zár milyen bonyolultnak, sosem boldogult vele. Egy pöccintéssel kinyitotta. Tizenöt éve is megvan, hogy utoljára itt járt, a családdal, mindig ilyen alkalmakkor csapódott egy helyre az egész rokonság. Azóta összezsugorodott a kert, a nagy tőnk, a fejszével kisbaltás tuskó lett csupán, a ház, a ház szívszorító, földes kis vityilló. Alacsony, dohos, kihalt kis vi- tyllló. .

Kopogott a betámasztott, szúnyoghálós ajtón, mintha idegein helyen •'járna. Félrehúzódott rögtön, akaratlanul; küsgatyábam csapta ki az ajtót, s rohant a kertbe rémülten . egy nagy, kövér darázs elől, ami a lekváros kenyerére : pályázott. Itt, az. elferdült’ asztal mellett dőltek a nevetéstől a felnőttek, nemi törődtek az ijedelmével, sosem érezte magát additg olyan egyedül, annyiira elárultnak. Benyomta az ajtót, görriyedten kellett állniuk az alacsony konyháiban, a rezsón halkan Totyogott egy kislábos, az ajtó mellé készítve az üres vüzesvödör. Savanyú? nyirkos levegő tapadt a bőrükre. .Belesett a szobába: fejje) feléje aludt az öreg a kopott dunyhába csavarodva, nehéz, kínlódó légzéssel, bepólyált lábfeje fölitámasztva az ágydeszkára. Ijedten, kiapta vissza a fejét.