Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-18 / 271. szám

PN MAGAZIN Diákok a békéért Negyvenöt esztendővel ezelőtt, 1939. november 17- én végezték ki Prágában, bírói ítélet nélkül a haladó szellemű diákvezetőket, akik szervezetten a fasizmus ellen harcoltak. E napot nyilvánították nem sokkal az­után nemzetközi diáknappá. Párizsban, Londonban, Koppenhágában és másutt, mind az öt földrészen egybehangzóan tiltakoztak a fiatalok az elnyomás, a terror, a kizsákmányolás ellen. A mozgalom erejét és tartósságát bizonyítja, hogy ma is él — és egyre erősödik, szélesedik. A béke és szabadság fogalma ösz- szeforrt a függetlenségi jelszavakkal, törekvésekkel. A nemzetközi diáknapok évente ismétlődően jó alkal­mat nyújtanak arra, hogy a más-más nyelven beszélők jobban megismerjék egymást, s arra is, hogy mások­tól példát véve akaratuk, elszántságuk, harci kedvük erősödjön. Szokásos hétvégi magazinunkkal mi is e nemes ügyet kívánjuk szolgálni azzal, hogy a hazai és nemzetközi diákságra irányítjuk a figyelmet. • Nagygyűlés Moszkvában a Lomonoszov Egyetemen, a Világ- ifjúsági Nap alkalmából. A demonstráció résztvevői a béke meg. óvása, a világűr békés hasznosítása mellett szálltak síkra. Őszi verőfényben Szerencsére mit sem tud­nak már ezek a képen látha­tó szakmán kisdiákok ar­ról, hogy ré­gen szüleik, inagyszüleik milyen kínke­servesen köz­lekedtek a ki­terjedt szállá­sok világában, ha jórészt szü­leik kívánsá­gára azt akar­ták, hogy ér­vényes iskolai bizonyítvá­nyuk legyen. Aligha gondol­nak arra, hogy őseik ezen a tájon gyak­ran düledező falú, beázott tetejű épüle­tekben szívták magukba a „tudományt”. Azért e szónál az idézőjel, mert hiszen jó volt, ha a nebulók az évek alatt megta­nultak — úgy, ahogy — ími- olvasni. Azóta, mint másutt is, jócskán megváltozott a világ — és az áldásos változások örömeit ők is élvezhetik naponta az is­kolapadban. Azon az őszi, suga­ras napon nyilván egyikőjük sem töprengett — ráérnek arra még — ilyesfajta témákon, az utolsó tanítási óra után, amikor messzi­re hallatszott csilingelő, üdítő nevetésük. (Klíma Győző felvétele) Üj tanév — új módszer Az idén szeptember 1-én nyílt meg Csehszlovákiában az összes általános, közép- és főiskolán az új tanév. A diákok tízezrei ül­nek a padokban, a legfiatalabb a tízéves kötelező iskolalátogatás tudatával. A tízéves iskolaláto­gatási kötelezettséget — nyolc­éves vizsgálódás után — most vezették be. Az általános iskola sok -változáson ment át. Általá­nos politechnikai műveltséget ad. ,Az új tankönyvsorozat és az oktatási folyamat a tanulók önálló gondolkodását és munká­ját tartja szem előtt. A közked­velt tantárgyak közé lépett elő a matematika. A pszichológiai és pedagógiai nevelési tanács­adás a tanulók pályaválasztásá­nak részévé vált. Az anyanyelv tudásának „stratégiája” Katharina Seifert pszicholó­gusnő és Wolfgang Dressier, a bécsi egyetem nyelvtudományi intézetében, azt vizsgálja, mi te­szi nehézzé egy nyelv megtanu­lását. Egy erre a célra konstruált mesterséges nyelv segítségével azt akarják - -tisztázni, meddig tart, míg a nyelvet tanulók átlát­ják a szóképzést és a szószerke­zetet — így például az összetett szavaknál. A kutatók osztrák és török gyerekekkel dolgoznak, és összehasonlítják, hogy a mester­séges nyelv mely szerkezeteit ta­nulják meg a legkönnyebben, és hol vannak nehézségeik. A nemzetközi kutatások arra utalnak, hogy a különböző nyel­vek megtanulásának gyorsasága a belső fölépítésüktől függ. A török gyerekek például igen gyorsan átlátják anyanyelvűket, mintegy két év után túl vannak a „stratégián”. Az orosz gyere­keknek viszont nyolc évre van szükségük ahhoz, hogy nyelvük szóképzésének a titkai mögé lás­sanak. A grönlandinak még át- láthatatlanabb a morfológiája, ami a hosszú szóláncok konstruá­lását lehetővé teszi. Ezért a grönlandi, gyerekeknek még 14 éves ' korukban is nehezükre esik, hogy helyesen fejezzék ki magukat. Németben — ezt most vizsgálják — feltehetően öt évig tart, míg a szóalkotás problémáit valamelyest megoldják. Évente nyolcezer tanár Az NDK-'ban jelenleg 5800 tíz- osztályos általános iskola műkő­Hóhányók-e a fiatalok? A rádió ötödik sebesség című adásában a diákpénztárca /vas­tagságát elemezték. A témával kapcsolatban a kecskeméti kom­munális üzem vezetője telefonon tett észrevételt. Elmondta, hogy minden év -telén visszatérő prob­léma a város közterületeiről való hóeltakarítás, mert nem kapnak elegendő munkást. Ez ügyben az iskolákkal is felvették már a kapcsolatot, ám a diákokat nem sikerült megnyerni. Azért — té­telezi fel1 a -telefonáló —, mert elegendő zsebpénzt kapnak ott­honról a fiatalok. Valóban, a diákok kapnak pénzt. Ha nem otthonról, akkor tanulmányi, társadalmi ösztön­díj vagy egyéb szociális juttatás formájában. Tehát nincsenek rá­szorulva — én úgy tudom — ar­ra; hogy létfenntartási okok miatt munkát vállaljanak. Aki mégis dolgozik a hétvégeken — sok -ilyen fiatalt ismerek — az egy-egy divatos ruhára, motor- alkatrészre, esetleg szórakozásra stb. gyűjt. Ezek a diákok a DUTÉP-nél, a környező termelőszövetkeze­tekben (például a Törekvés Tsz- ben) megfelelő munkaalkalmat találnak, és akkor még nem szól­tam a szőlősgazdákról, kőműve­sekről, akik napi 400—-500 forin­tért kapkodják el egymás elől az embereket. Ök enni- és innivalót is adnak. Mint megtudtam, a kommuná­lis üzem egy rendelet értelmé­ben 22,50 forintos órabért tud fizetni a hólapátolásért. Ez tíz­órás munka esetén: 225 forint. Magasabb bért nem adhatnak az alkalmi munkásoknak, mert ez bérfeszültséget okozna, lévén, hogy az -üzem állandó, 'hasonló •tevékenységet végző dolgozóinak kevesebb lenne a fizetése. Az említett 225 forintért pedig alig akad -munkáskéz a 'hóeltakarí­táshoz. Miként lehetne megoldani a problémát? Nem tudom. Egy do­logban azonban teljesen bizo­nyos vagyok: 'hamarosan leesik az első hó ... (—elszabó—) Ezrek keze nyoma Világszerte köztudott: a tanu­lóifjúságtól nem idegen a politi­ka, a politizálás. Napjainkban is sokféle bizonyítékát adják en­nek a fiatalok.- Akik szorgalma­san jegyzetelnek, figyelnek a tanórákon, a szakköri és egyéb foglalkozásokon, azok aktívan vesznek részt a közéletben is. 'Hallatják szavukat, részt kémek az életalakítási feladatokból. Ak­kor .például, amikor a -béke szent ügyéért kell cselekedni közösen. Így .történt ez augusztusban is, amikor az országos békefeszti­válon aláírásokat gyűjtöttek a békefalnál. (Tóth Sándor felvétele) TÍZ ÉV MÚLVA, UGYANITT i ti 11} •*« .4 V. ** ■■ \ \ * 'S” ; TVirVt J .... - \ I V V - . ., '*r~ '•-V Háta mögött is dicsérték az osztályfőnököt Vendégek is igazgatják a térí­tőkét, pakolják a tányérokat, po­harakat az első kecskeméti étel­bárban. — Ez az igazi önkiszolgálás — mondom a vezetőnek.-Iróniát érezhet szavaimból, mert szükségesnek érzi a magya­rázatot. — Osztálytársaim. — Szakácsok, felszolgálók ta­lán? — Az esti gimnáziumba jár­tunk együtt. Osztálytalálkozóra készülünk. Minden évben össze­jövünk, de természetesen este ki­lencig a kiszolgálás zavartalan, tessék helyet foglalni. — Köszönöm, csak süteményért jöttem. De megmondaná: mit szólnak a férjek, a feleségek a kimaradáshoz, mert ahogyan elné­zem a készülődést éjfél előtt alig­ha mennek haza. — ök is eljönnek. Házaspá­runk is van. Liptaiék az iskolá­ban ismerkedtek meg. — Talán a Tábdi-bárban? — így Panik Jánosné. Iskolai újságok Szívügyüknek tartják az isko­lák, hogy legyen kiadványuk. S ha megtalálták a feltételeket, bi­zony addig „.kilincselnek”, míg megvalósul elképzelésük, s lesz házi újság! A segítség is elkél: számítanak a szakemberek vé­leményére. Kecskeméten, a Szal- vay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthoniban minden hónapban ki­jelölnék egy fogadónapot, ahol egy újságíró várja a diákszer­kesztőket, hogy ötleteikkel, taná­csokkal segítsen. Eddig azok je­lentek meg. akik lapot akarnak alapítani, de jártak már ott olya­nok is, akik jól szerkesztett -új­sággal büszkélkedhetnek. Saj­nos, arra nincs lehetőség, hogy a -megye összes diáikszerkesztősé­gével ilyen élő kapcsolat alakul­jon ki, bár annak nem látom akadályát, hogy alkalomadtán a Petőfi Népe fiataloknak szőlő rovatában napvilágot lássanak diákírások. Lássunk néhány sikeres újsá­got: -Baján, a III. Béla Gimná­zium Bélás-a, Kunszentmiklóson a Monokli, Tiszakécskén a Mó- ricz-ka, Kecskeméten, a Bányai Júlia Gimnázium Irká-ja, a GAMF Maró-ja. Egy-két szelle­mes fejléccel, névvel ellátott lap: DEKÁCS, Csőgörény Kertész leszek, KE-VE. E rövid írás végén illő lenne biztatni a diálkújságírókat, s szól­ni az iskola vezetőihez, tanár- szerlkesztőihez. Mégsem teszem, hiszen azt tapasztalom, vállalko­zókészségben nincs hiány. Arra is találni példát, hogy messzeme­nőkig támogatják a tanárok, a. KISZ-bizottságok a Lapalapító­kat. Szerencse, hogy ennek ellen­kezőjéről ritkábban lehet halla­ni! (b. t.) dik, s a pedagógusok száma 171 ezer. 1976 óta évente nyolcezer frissen végzett tanár kezdi meg oktatói munkáját. A tankötele­zettség 6-tól 16 éves korig ter­jed. 'Az általános iskolákban egységes tantervek és tanköny­vek alapján folyik a tanítás. Az oktatás már az első osztálytól szakosított, legalább egy idegen -nyelv tanítása kötelező. Az isko­lák felszereltsége kiváló. A kí­sérleti és taneszközök értéke is­kolánként megközelíti a 250 ezer márkát. Az iskolákban szaktan­termek állnak a diákok rendel­kezésére, és mindenütt tévék, magnetofonok, lemezjátszók, ve­títőkészülékek segítik az okta­tást. Egy-egy iskolakönyv átlago­san 2 -márkába kerül. A tíz évre szükséges tankönyvek ára 195 márka. Összehasonlításként: a munkások és alkalmazottak ha­vi* átlagjövedelme 1066 márka. Az iskolák 80 százalékában — napi 0,55 márkáért'— megoldot­ták a gyermekek étkeztetését -is. A sokgyermekes családok ezt a csekély térítést sem fizetik. Az alsótagozatosok számára napkö­ziotthonokat is működtetnek. A tízosztályos iskola befejezé­se után a továbbtanulni szándé­kozók még két évet tölthetnek - a kibővített felsőtagozaton. Ez­után érettségiznek és felsőoktatá­si intézményekben folytatják .ta­nulmányaikat. Akik szakmun­kásnak készülnek, ugyancsak érettségihez kötött, de három­éves szakképzésben vesznek részt. Százötven éves egyetem A jól képzett szakembe­rek felkészítésében és ne­velésében, továbbá a tu­dományok fejlesztésében szerzett érdemeiért — fennállásának 150. évfor­dulóján — az Októberi For­radalom Érdeméremmel tüntették ki a kijevi Sev- csenko Tudományegyete­met. Az Ukrán SZSZK leg­nagyobb felsőoktatási in­tézménye a Szovjetunió egyik legjelentősebb egye­temévé vált az elmúlt év­tizedekben. Legjobb diák­jai és tanárai beírták ne­vüket az egyetemes tudo­mány és kultúra történe­tébe. Neves tudósok és pe­dagógusok, jelentős írók és költők, kiemelkedő poli­tikusok, és társadalmi sze­mélyiségek nevelkedtek falai közölt. Napjainkban a Szovjet­unió 60 nemzetiségének 18 ezer képviselője, valamint Európa, Ázsia, Afrika és La/tin-Amerika országai­nak csaknem kétezer diák­ja tanul az egyetem 17 fa­kultásán, Az oktatói gárda 4 ezer előadóból és tudo­mányos munkatársból áll. Mosolyognak a köröttünk ál­lók. Értem a tréfát, látom a sze­mekben a huncut fényeket. — Egy-egy pohár sörre rend­szerint betérünk hazafelé a köze­li „tanszékre". Igaz, János? Terecskei Jánostól, a szakszer­vezeti művelődési központ műn*- ka társától, az osztály egyik leg­jobb tanulójától -várják a meg­erősítést. Azt sejteti a hümmögés, hogy a felnőtt diákok kevés pénzt hagytak a Tabdihan, inkább a közös élmények megbeszélésének volt a fóruma. Tányér- és pohárcsörgés ze­néjére beszélgetünk. Gyorsan készül az örömnapi asztal. Megkockáztatom az ünnep­rontást. — Megérte-e, előbbre jutottak- e az érettségivel? Kiderül: senki sem tanult -to­vább. Rá-cz Éva: — Szakács voltam, most SZTK- ügyintéző vagyok a kádgyárbán. Panik Jánosné. — Könyvelői beosztásomhoz kellett a középiskolai végzettség. Jelenleg egy kisszövetkezetben nyalókákat készítek, hatezerért. Réger Dezsőné,: — A Fényszöv elnöke vagyok. Tóth Gizella: — A TIT-nél dolgoztam admi­nisztrátorként, átmentem a Szék- és Kárpitosipari Vállalathoz, Mányoki Sándor köszönt. — Ne haragudjon a kérdésért: honnan ismer? — Ott láttam a rendezőségben, amikor megnyertük a városi mű­veltségi versenyt. — Maguk voltak? Ma is jól emlékszem lelkesedésükre, föl­készültségükre. Mintha azt akar­ták volna bizonyítani, hogy estin is alapos tudást szerezhet, aki akar. A „professzor” — így szólítják a többiek Mányokit — a tanáro­kat dicséri: — Osztályfőnökünk, Benedek József — mindjárt itt lesz — cso­daember. Még azok is rajongtak érte, akik csak nehezen birkóz­tak tárgyával, a matematikával. Ugye... (Mintegy Igazolásként, helyes­lést várva, két nevet mond, de mire a harmadikat kiejtené, ba­rátságosan oldalba böketik.) A köröttem állók messzeme­nően egyetértenek a tanárdicsé­rettel. Vörösmarty Imre, az Étel­bár vezetője: — Búzás igazgatóról se feled­kezzetek meg. Szállt és siet vissza a konyhába. Nehezen viselné el, ha éppen osz­tálytársai kritizálnák a vacsorát. Nincs aggodalomra ok. Ínycsiklandozó illatok növelik, az étvágyat. Nemcsak a 'magyar nyelvért, a történelemért, a fizi­káért érdemelte 'ki a jelest Vörös­marty Mihály: szakácsként is megállja helyét. Ha már az osztályzásnál .tar­tunk: érzésem szerint kitűnőt ér­demel ez a jókedélyű közösség. Persze, eszükbe sem , jut, hogy valami elismerés illetné őket példáé összetartozásukért. Egy­szerűen megkedvelték egymást, a négyéves közös vállalkozás em­lékei tartják össze a kis társasá­got. Megkínálnak egy pohár rizlimg- gel. Este ritkán iszom, de most koc­cintanom kell velük: — Hívjanak meg tíz év múlva, ha megérem. Abban- ugyanis biztos vagyok, hogy még sokáig megtartják az osztálytalálkozókat. Megígérik. — Tehát tíz év múlva ugyanitt! Bólintanák. H. N. PEKAREK JANOS: Ha élnénk ezer évet Mintha még látta volna a völgyoldalban a tenyérlenyoma­tokat — pedig hány év is telt el azóta? Most már nemigen hen­ceghet az öreg azzal, hogy| le­megy litt kézenállva. Akkor is erővel kellett visszatartani, ne­hogy megpróbálja. Még össze­törte volna magát: jó húszmé­ternyi meredély ez a part, az alja köves. Mégis erősködött: ő bizony megcsinálja, meg tudja csinálni. Letenyerelt a szikkadt nyári fűbe, fal is lendült, ha nem karolják át a' derekát, ne­kivág, ki tudja, mi történik. Ta­lán hagyni kellett volna, és másképp történik minden: lehet, lehiggad végre. Igaz, idős volt már akkor, hány éves is lehe­tett? ötven? ötvenkettő? És ki fogta meg végül is? Sehogy sem tudta az arcokat visszaidézni, Csak hagyományos alakok mo­zogtak a fejében; az öreg szik- rázóan éles képe körül. A keresztútrá nem emléke­zett. Álldogáltak az elágazásnál ta­nácstalanul, 's míg látszatra azon törte a fejét, hogy merre, for­duljanak, hirtelen elcsodálkozott magukon. Soha nem jártak ők így együtt sehol, az ideális kor- különbség ellenére majdhogynem csak hallgatólagosan voltak test­vérek, nem voltak közös ügyeik, igaz, összetűzéseik, sem. Míg más fiúk büszkén kísérték húgukat a játszótérre, hogy aztán évek múlva győzzék elmarni őt a ga­lerijüktől, megint később apás- kodjanak fölötte a presszókban, tánc közben, addig ők valami furcsa viszonyban éltek egymás mellett, szinte tökéletes elkülö­nültségben. Jószerivel most, már felnőtt fejjel lett ez az első kö­zös útjuk, mindjárt ez* is mi­lyen 'gyászos. Találomra intett előre, a töl­tés mentén nem tévedhetnek dL Emlékezett, hogy a vonatokat bá­multa unalmában az ablakból. Nem, dehogy; az udvarról. Könnyen megtalálták a magas léckaput; semmit nem változott, csak sok árnyalattal fakóbb zöl­dek lettek a lécek. Döbbenten babrált a fapecekkel; gyerekko­rában milyen hatalmasnak, miasz- szávnak tűnt ez a csenevész tá­kolmány, a zár milyen bonyo­lultnak, sosem boldogult vele. Egy pöccintéssel kinyitotta. Ti­zenöt éve is megvan, hogy utol­jára itt járt, a családdal, min­dig ilyen alkalmakkor csapódott egy helyre az egész rokonság. Azóta összezsugorodott a kert, a nagy tőnk, a fejszével kisbaltás tuskó lett csupán, a ház, a ház szívszorító, földes kis vityilló. Alacsony, dohos, kihalt kis vi- tyllló. . Kopogott a betámasztott, szú­nyoghálós ajtón, mintha idegein helyen •'járna. Félrehúzódott rög­tön, akaratlanul; küsgatyábam csapta ki az ajtót, s rohant a kertbe rémülten . egy nagy, kö­vér darázs elől, ami a lekváros kenyerére : pályázott. Itt, az. el­ferdült’ asztal mellett dőltek a nevetéstől a felnőttek, nemi tö­rődtek az ijedelmével, sosem érezte magát additg olyan egye­dül, annyiira elárultnak. Be­nyomta az ajtót, görriyedten kel­lett állniuk az alacsony konyhá­iban, a rezsón halkan Totyogott egy kislábos, az ajtó mellé ké­szítve az üres vüzesvödör. Sa­vanyú? nyirkos levegő tapadt a bőrükre. .Belesett a szobába: fej­je) feléje aludt az öreg a kopott dunyhába csavarodva, nehéz, kínlódó légzéssel, bepólyált láb­feje fölitámasztva az ágydeszká­ra. Ijedten, kiapta vissza a fejét.

Next

/
Thumbnails
Contents