Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

1984. október 27. • PETŐFI NÉPE • 3 A FELSZABADULÁS ÉVFORDULÓJÁN: Tiszakécske ■ Egy kép az épülő- fejlődő nagy- , községről. • Az igazolvánj az 1947-es választások emlékét idézi. • A helyi gyűjteményben őrzik Ballai Mihály arcképét, aki 19-ben a direktórium elnöke volt, és 1945 után társaival együtt be­indította az új életet. A Kecskemét—Békéscsaba és •a Szolnok—Kiskunfélegyháza út. vonal kereszteződéséhez nem messzire, a Tisza közvetlen kö­zelségiében fekszik ez az egykori apró településekből és kiterjedt tanyavilágból kifejlődött városi jogú nagyközség. Jelenleg több mint tizenkétezer ember él itt, közülük kétezenegyszázan külte­rületen. A városiasodás jelei a legszembetűnőbbek. A párt- és tanácsi szervek a tömegszerve­zetekkel együttműködve megta­lálták a kapcsolatot a helybéli lakosokkal, akik nagyon szorgal­masak, s jórészt ennek köszön­hető a fejlődésnek ez az átla­gosnál lendületesebb üteme. A település 1944. október 27-én szabadult fel a fasiszta iga alól. Az éfljeü újbóli beindítása itt sem volt könnyű feladat, de a kom­munisták vezetésével fokozato­san emberhez méltó környezetet sikerült kialakítani. Hamarosan megalakult a földművesszövet­kezet, megszervezték a cipész- szövetkezete t, majd a gépállo­mást is. A szövetkezésnek nagy hagyománya volt. Móricz Zsig- mand jóval előbb felfigyelt erre, amikor így írt a háború előtti faluról: „Különös község: itt mindenféle szövetkezet van, ami csak elképzelhető”. Miután Ó- és Üjkécske a nagy­község mai nevét felvéve egye­sült, szinte évente készült olyan létesítmény, amelyre igazán büszkék lehettek. Lényegesen megváltozott azóta a helybeliek élete. Egyre erőteljesebb az ipa­rosodás, s emellett természetesen továbbra is meghatározó a me­zőgazdaság. A három termelő­szövetkezetben; nagy gondot for­dítanak egyebek között a szak­emberellátásra és -képzésre, a gépesítésre. A korszerű mező- gazdaság is részese annak, hogy jelenleg Tiszakécskén mintegy háromszáz a felsőfokú végzett­ségűek száma, s csaknem két­ezer olyan lakos található itt, aki középiskolát vagy egyéb szakiskolát, szakmunkásképzőt végzett. Építik a vízhálózatot, kiviszik a tágas tanyavilágba a villanyt, javítják a szolgáltatást. Eredmé. nyeiket részletesen hosszú lenne felsorolni, ezért csak megemlít­jük, hogy például a nagyközség­hez méltó postanivatai, a kor­szerű üdülőtelep, az ABC-áru- ház egyaránt a nagyméretű át­alakulás bizonyiftákai. A művelődési életre is jellem, ző a sokoldalúság és az igényes­ség. A művelődési központ or­szágosan is kimagasló eredmé­nyeket ért el'énekkarával, mű­vészeti együtteseivel. A bábo­saikra messze földön is felfi­gyeltek a seregszemléken és te. levíziós szereplések alkalmával. A könyvtár jó munkáját dicsért, ■hogy az olvasók aránya jobb az átlagosnál. Egyik nagyszerű eredményük az egészségügyi ellátás bővítése, (korszerűsítése. Ma már tizenkét orvos, üzem- és szakorvos, kellő számú védőnő, betegápoló javít­ja, védi az emberek egészségét. V. M. Bajkeverők V annak emberek, akik­nek veleszületett tu­lajdonságuk, hogy má­sok életét a legképtelenebb ötletekkel tudják megkeserí. teni, ugyanakkor önmagukat olyannak állítják be, mint aki éberen őrködik mindenféle szabály — akár írott, akár íratlan törvény — betartásán. Ez természetesen együtt jár azzal, hogy úgyszólván napon­ta árasztják el a különböző hatóságot, intézményt, állam- igazgatási, igazságügyi, taná­csi, munkaügyi és pártszervet beadványokkal, feliratokkal, jelentésekkel, figyelmeztetés­sel, felhívással, reklamáció­val, amelyek tartalma leg­többször ugyanaz; ő a fedd­hetetlen állampolgár, de pél­dául a szomszédja, a fölötte, az alatta lakó ezt és ezt te­szi, kéri az azonnali kivizs­gálást, intézkedést, büntetést, leváltást, eljárás^, bírságo­lást, kitiltást stb. Szerencsére nem túlságosan sok az ilyen emberek száma, de ők úgy hatnak környeze­tükre, mint egy csepp méreg az üdítően tiszta pohár vízre. Mit tud tenni a társadalom annak érdekében, hogy az ilyen állampolgárokat józan belátásra bírja? Valljuk be. egyelőre bizony nagyon keve­set. Vegyünk egy példát. Nem kitalált történetéket, hanem valóságos eseteket említhe­tünk, amelyek főszereplője, mozgatója egy kecskeméti nyugdíjas férfi, aki több. mint egy éve pokollá teszi lakótár­sai életét, számtalan „leckét” adva fel a legkülönbözőbb szer­veknek. Az illető tudományos címmel ruházta fel önmagát, leveleiben úgyszólván minden esetben erre hivatkozik, s ezek a levelek már eljütottak az ingatlankezelő vállalattól a Központi Bizottságig minden­hová. Mi haja, mi panasza, ki­fogása van az illetőnek? Szomszédját azért jelentette fel, mert nyáron fellocsolta a közösen használt folyosót. Ez. zel úgymond balesetveszélyt idézett elő, mert a kő síkossá vált. Másik lakótársát azért jelentette fel, mert szerinte az iparengedély nélkül varr ott­hon, s varrógépének villany- motorja zavarja őt a televí­ziózásban, sőt a tudományos munkáiban is. Kiderült, hogy a szomszédnak van engedé­lye, viszont a varrógépet láb­bal hajtja. Másik házbeli tár­sát egy vödör vízzel leöntöt­te, mert az az udvaron gép­kocsit javítva túráztatta a motort. Szomszédja kemping- székét ledobta az emeletről, mert szerinte az akadályozta a közlekedésben. Panasszal fordult az SZMT-hez, mert nem kapott üdülési beutalót, noha azelőtt minden évben ■kapott. Feljelentette a Volán 9. sz. Vállalatot, mert — amint megfigyelte — az egyik helyi autóbusz csak két percig áll a megállóban, s így az öregek nem tudnak felszállni. Panasz- szal élt egy üzlet vezetője el. len, mivel a boltban 'hangosan működik a ventillátor, ami őt elmélyült tudományos mun: kajában zavarja. Ha csupán a lakótársaival összefüggő ügyeket nézzük, ezekben eddig 12 embert hall­gattak meg, hatvannyolc kü­lönféle jegyzőkönyv, levél, beadvány, végzés, határozat született. S ami legalábbis el. gondolkozásra kellene hogy 1 késztesse az illetőt; egyetlen esetben sem neki lett igaza. Természetesen emiatt felleb­bezett, reklamált, panasszal élt, újabb kivizsgálást kért. A hatóságoknak pedig foglalkoz­niuk kell az ügyekkel, bead­I ványokkal, s dönteniük az elé. jük kerülő ügyben. De amint említettük, nem fogadja el a döntéseket, mert azok — érte­lemszerűen — nem néki ad­nak igazat, mivel nincs igaza. Más módszerei is vannak a szóbanforgó bajkeverőnek. Ha úgy érzi, érvei nem elég erő­sek ahhoz, hogy azok alapján úgymond eredményeket érjen el, megtoldja olyan kijelenté­sekkel. amelyekben utal ar­ra, hogy neki jó barátja X. Y. országos vezető, akit kereszt­nevén emleget, rokona ez és ez, s neki csupán egy szavá­ba kerül és intézkedni fog. Az emberek általában nem ijednek meg ettől, de a mód­szer mégis alkalmas arra, hogy ha rövid időre is, megle­pődjenek, elgondolkozzanak. Pedig elsősorban a bajkeve­rőnek lenne nagy szüksége a gondolkodásra. Meddig mehet ez így, med­dig lehet beadványokkal, fel­jelentésekkel ijesztgetni a szomszédokat, lakótársakat, meddig kényszerítheti a ható­ságokat, hogy az ő „ügyeivel” foglalkozzanak, gyártva az ak­tákat, elvonva az időt más érdemesebb és értelmesebb feladatoktól? Az ilyen embe­rek visszaélnek mindazokkal a lehetőségekkel, amelyek a beleszólás, a véleménynyil­vánítás jogát megadják az ál­lampolgárnak. Visszaélnek a panaszokról és közérdekű be­jelentésekről szóló törvénnyel, mert beadványaikat — igaz, teljes névvel, esetünkben még a „tudományos” fokozattal is aláírva — küldik a szélrózsa minden irányába. S ahová az effajta levelek megérkeznek, mitsem tudnák arról, hogy bajkeverőkről, a jószomszédi, lakótársi viszonyt mérgező „cseppékről” van szó, És védelem — legalábbis egyelőre — nincs ellenük. G. S. HŐS VOLT' A. A. Szorokin Andrej Alekszejevics Szorokin vöröskatona 1905-ben született az irkutszki terület Gadaljev nevű falujában. Ukrán nemzetiségű, 1942-ben vonult be katonának, s még ebben az év,ben a frontra ke­rült. A Nagy Honvédő Háborúban kétszer is megsebesült. A Her- szonl 49. gárda-lövészhadosztály (46. hadsereg, 10. gárda-lövész- hadtest) páncéltörőágyú-irányzójaként vett részt hazánk felszabadí­tásában. A Kiskunfélegyháza melletti Galambos körzetében foglalt el védő­állást Szorokin zászlóalja. A zászlóalj ellen 1944. október 27-én egy ezrednyi ellenséges gyalogság intézett támadást öt harckocsival és egy lovasszázaddal támogatva. A túlerő visszaveréséért a löveg egész személyi állománya erejét megfeszítve küzdött. Az eredmé­nyes ellenállással magukra vonták az ellenség tüzét, s végül Szo­rokin gárdista a lövegnél egyedül maradt. A küzdelmet sebesülten sem adta fel, még egy géppuskafészket sikerült megsemmisítenie. Egy újabb lövedék az ő életét is kioltotta. Kiemelkedő harci tetteinek elismeréseként a Szovjetunió Hőse címmel, Lenin-renddel és „Bátorságért” Érdeméremmel tüntették ki. (A Hősök című kiadvány alapján közzéteszi: Bársony Ferenc.) RÁDIÓJEGYZET Kézfogás — érintés nélkül... — Szépen éltünk mi egymás mellett a feleségemmel, minden vita, probléma nélkül, de olyan nagy szerelem nem volt, mint amilyenre vágytam titkon ^min­dig ... Nem akartam viszonyt ■kezdeni mással, hát minden ener­giámat a munkába adtam. A MÁV-nál dolgoztam harminc esz­tendeig, sokáig voltam állomás­főnök ... Egyedül maradtam, az asszony, szegény, meghalt, szív- infarktus vitte el. Két éve. a cukrászdában, megismerkedtem egy nővel... Sokat beszélgettünk, s amikor kijöttünk, én megmond­tam neki, hogy 87 éves vagyok, s hogy éppen ezért, közöttünk már olyan kapcsolat ugye nem lehetséges ... Azután mégis több. szőr találkoztunk, végül mond­tam, hogy költözzön hozzám, de ne számítson és ne is féljen sem­mitől, mert én 'már túl vagyok azon a -koron, hogy szexuálisan .. Tudomásul vette, eljött, s azóta együtt vagyunk... Esténként bejön hozzám, oda- kucorodik mellém, kicsit össze, simulva beszélgetünk, és ez őt is kielégíti, meg engem is. Én úgy érzem most már, hogy ő sem szí­vesen fejezné be ezt a kapcso­latot. Kérdezte, hogy mi a szán­dékom. Mondtam; hogy szívesen elveszem feleségül, s láttam, hogy ez nagyon jólesett neki. Megsimogatott, megcsókolga­tott ... Idős ember, vagyok, de szerinte még szellemileg friss, és azt mondja, szereti, hegy min­dent megbeszélek vele, kedvesen, hát miért kívánna másvalakit, s ő sem egy gyerkőc már ... Negy­ven évvel fiatalabb ... Nappal ol­vasgatok, keresztrejtvényt fej­tek, tévét nézek és várom. Na­gyon várom, hogy hazajöjjön mindig... A kiskunhalasi T. Anikó szep­tember 20-a reggelén is ugyan­úgy indult iskolába, mint addig bármelyik más tanítási napon. Búcsúzáskor édesanyja adott ne­ki 250 forintot, hogy legyen miből megvenni a zeneiskolai kottákat. A kilencéves Anikó a tanítás után még beköszönt a diákotthonban dolgozó anyuká­jához, majd készülődött a szol­fézsórára. Útközben megvette a kottákat, de még így is ma­radt körülbelül hetven forintja a nyakba akasztható -pénztárcá­jában. A barátnőjével sétáltak továhb, amikor a virágbolt előtt egy gyermekcsapat közelekedésére lettek figyelmesek. A szembejö­vő fiúk-lányok ö'ten-hatan lehet­tek. Közülük az egyik lány hir­telen nevetni kezdett, majd mon­dott valamit a többieknek és rá­mutatott az Anikó nyakában ló­gó tárcára. Egy nagyobbra nőtt fiú szaladt elsőként oda Anikó, hoz, majd a következő pillanat­ban egy lány, aki gondolkodás nélkül orrbavágta. A fiú pedig a műbőr tasakot kapta ki az ütés­től szédelgő kislány nyakából. A többiek ez alatt közrefogták a három „szereplőt”. Szerencse volt a szerencsétlen­ségben, hogy éppen akkor ért oda kerékpárjával N. Ernő, aki ismerte Anikót. Azonnal eldobta a biciklijét és a kislány segítsé­gére sietett. A pillanatok alatt szétszéledd csapatból így csak egy fiút tudott megfogni, éppen azt, akinél a pénz volt. Az ese­Csütörtökön délután, a Kézfo­gások című egyórás rádióműsor­ban hangzott el — egyebek mel. lett — az a vallomás, amelyet le. rövidített formában felidéztünk. Egy öregember kicsit fakón re­csegő szavai, amelyek mögött ott bujkált a magánytól, a társta- lanságtói való félelem, a vissza, hozhatatlanul elfutott fiatalság szomorúsága és az idő múlásába való 'beletörődés bölcsessége épp úgy, mint öreg napjainak ártat­lan öröme, az öröm, hogy vala­kihez tartozik. Lengyel Nagy Anna szerkesz­tő-riporter e társkereséssel sze­relmi — és olykor más természe­tű — kapcsolatokkal, csalódások­kal, lelki sérülésekkel, az embe­ri viszonyok megítéléseivel fog­lalkozó műsora találóan kapta a Kézfogások címet. S bár igaz, hogy az idős férfival készített beszélgetés azt jelezte, hogy ese­tében már érintés nélküli a kéz­fogás, mégis ez volt talán a leg­tanulságosabb a csütörtökön el. hangzott riportok közül. Hiszen minden didaktikus erőlködés nél­kül, egyetlen vallomással érzé­keltette, jelezte azt, amit külö­nösen Natal fejjel nehéz átlátni, megérteni, hogy bár a test elfá­radt, elnyűtt, megfonnyadt, de még 87 évesen is hatalmas érzel­mi energiát őrizhet lelkében az ember. Akár akkorát, amilyen az őszinte szeretető, szerelemé, még akkor is, ha ennek az érzelem­nek már nem lehetnek testi meg­nyilvánulásai. A műsor címét idéző hasonlattal élve: a kézfo­gás gesztus. De azt, amit e gesz­tus jelent, nemcsak kézfogással lehet kifejezni. Koloh Elek menyek végére ért oda egy má­sik fiatalember is, aki a helyze­tet gyorsan felismerve utána­eredt — sikerrel — a csapat egyik lánytagjának. Közben N. Ernő visszaadta Anikónak a pénztár­cáját a maradék negyvenkilenc forinttal. Egy húszas pedig a nya- koncsipett fiú zsebéből került elő. ♦ Legközelebb a rendőrségen ál'lt újra össze a csapat. Az Anikó­nak orrsérülést okozó K. Katalin is olyan fiatal — mindössze ti­zenegy éves —. hogy föl- sem tud­ta fogni, mit csinált. Mint a leg­ártatlanabb csínytevésről, úgy be­szélt a .történtekről. Elmesélte, hogy mind a hatan kisegítő is­kolába járnak, és gyakran talál­koznak a tanítás után. Anikót ő „csak” azért vágta orrba, hogy könnyebben el tudja venni a fiú- társa a .pénzt. Hozzátette, hogy ha felnőttekkel kerülnek „szembe”, akkor nem ütnek, csupán kér­nek. Bár életkora miatt azt sem mérhette föl, hogy mi lesz a kö­vetkezmény, valami rosszat még­is érezhetett a tettükben, mert ezt mondta: „En tudom, hogy nem szabad ilyet csinálni, ha fel­nőttek csinálják, börtönbe kerül­nek.” ♦ Ez a megállapítás másokban is olyan kérdéseket vethet föl, mint: Milyen nevelést kaptak ezek az első ikszen alig átlendült fiúk-lányok, s mi lesz velük később, ha már most a legsúlyo­sabb bűncselekmények egyikét követték (követik?) el? Tuza Béla AZ IDÉN IS SZORÍT A GYEREKCIPŐ? Téli ruházati ellátás A ruházati kiskereskede­lem idei csaknem 60 mil­liárd forintos várható for­galmának egyharmada jut az év utolsó negyedére, eke­kor vásárolja meg a lakos­ság a nagyobb értékű hol­mikat, kabátokat, meleg ru­hákat, csizmákat. Az idén is 18—19 milliárdos forgalom­ra számítanak, ami folyó áron számolva körülbelül 8 százalékkal több, mint ta­valy. A Belkereskedelmi Mir- nisztériumtól kapott tájé­koztatás szerint a téli ruhá­zati cikkeknek egyelőre csak kisebb része van a raktárak­ban, illetve a boltokban, né­hány gyártó ugyanis esedé­kes szállítási kötelezettsé­geinek eddig csak egy részét teljesítette. A teljes meg­rendelt mennyiség beérke­zése után kielégítőnek ígér­kezik a kínálat, néhány áru­cikkből a tavalyinál jobb választék várható, hiányok­ra azonban az idei télen is számítani kell. Az idén a télikabátok között több a divatos, mint az elmúlt években, a választék azonban va­lószínűleg így sem fedezi teljes egészében az igényeket, nem biz­tos, hogy mindenki olyan kabá­tot tud vásárolni, amely színben, fazonban és árban egyaránt meg­felel elképzeléseinek. Jobb a kínálat az elmúlt évinél anorá- kokból és divatos dzsekikből, a korábbiaknál többfajta alap­anyagból gyártják ezeket a fia­talok körében kedvelt holmikat. Megfelelő .választékot kínál a tél folyamán a kereskedelem férfi- és fiúnadrágokból, valamint női szoknyából. Az elmúlt évinél gyengébb lesz azonban a kínálat a gyártókapacitás hiánya miatt öltönyökből, tréningruhákból, alapanyaghiány következménye­ként flanel! hálóruhákból, to­vábbá meleg alsóneműkből. Téli női lábbelikből — első­sorban divatos csizmákból —to­vább javul a választék. A férfiak az elmúlt évihez hasonló meny- nyiségű és minőségű cipőre szá­míthatnak. Gyermekcipőből 4 százalékkal többet kínálnak, mint az elmúlt télen, a szállítások ütemtelensége miatt azonban szá­mítani kell — különösen a 30- asnál kisebb méretekből — időn­ként és helyenként hiányokra. Több kereskedelmi vállalat bő­víti a választékot azzal, hogy itt­hon is forgalomba hoz. olyan ru­házati cikkeket, amelyeket a külföldi cégek számára bérmun­kában készítenek; ezekből vásá­rolnak saját devizakeretükből belföldi eladásra. A kereskede­lem a gyártók számára saját de­vizakeretéből külföldi gépeket is vásárol, s cserébe bizonyos mennyiségű készterméket kap. A tervek szerint — ha nem is az idei télre — így bővítik majd a gyermekcipők hazai gyártását is. A téli ruhák kínálata — a ta­vaszi vagy a nyári holmikéhoz hasonlóan — kereskedelmi vál­lalatonként igen eltérőt, inkább függ ugyanis a választék alakulása a kereskedők lelemé­nyességétől, például termeltetési készségüktől, s attól, hogy milyen új beszerzési forrásokat tudnak, felkutatni. FÉLMILLIÓ GYÜMÖLCSFACSEMETE BORBÁSRÓL Több mint száz fajtából összesen félmillió gyümölcsfaosemetét hoz forgalomba az őszi és tavaszi telepítésekhez a Kecskemét—Szikrai Ál­lami Gazdaság borbási faiskolája. A gazdaság kecskeméti lerakatában már meg is kezdődött az árusítás az ország más vidékein lévő telepek pedig november első hetében nyílnak meg. Az előzetes felmérésekből, illetve a készletből ítélve nem lesz hiány a keresett csonthéjasokból: őszibarackból, kajsziból, meggyből, cseresznyéből és szilvából sem. A választék is kielégítőnek mutatkozik, életképességük is kifogástalan. Játék helyett „rabló-pandúr” Ha felnőttek csinálják, börtönbe kerülnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents