Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-03 / 232. szám
4 • PETŐFI NÉPE m 1984. október 3. AKIKEN SOK MŰLIK SAJTOPOSTA A felsőszentiváni mérnök A Ganz Villamossági Művek bajai készülékgyárában a műszaki főmérnök nagy elismeréssel említi Sárái Sándor nevét: — Ö az, aki vasútbiztosító berendezéseinket „éleszti”. Egy ilyen gyártmány közvetlenül az elkészülte után sohasem működik. Működőképes állapotba kell hozni, az alkatrészeket pontosan be kell állítaná, a gyártási hibákat meg kell keresni és M kell javítani. Erre csak olyan szakember képes, akinek az elméleti és a gyakorlati felkészültsége kiváló, a berendezés áramköreit a legapróbb részletekig jól ismeri. Gyárunkban — a vasútbiztosító berendezések területén — csak egy ilyen villamosmérnök van, Sárdi Sándor. Nélküle nem tudnánk határidőre átadni ezeket a gyártmányokat, hiszen hosszú hónapokba telne, míg valaki hasonló, a részleteket is átfogó ismereteket szerezne a témában. A szerény megjelenésű fiatal mérnök nem olyan benyomást kelt, mint aki nélkülözhetetlen. Kissé talán zavarban is van a dicsérő szavak hallatán. Mit tehet a munkavállaló? A minap két olyan levél is érkezett hozzánk, melyek beküldői a munkahelyükön kerültek roppant kellemetlen helyzetbe, ráadásul váratlanul, meglepetésszerűen. Meggyőződésünk, nem tipikus esetek, de hogy azzá ne válhassanak, s mert tanulságosak, ismertetjük őket. AKINEK ELBOCSÁTÁSÁT TERVEZIK... • Sárdi Sándor villamosmérnök nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is jól ismeri a vasútbiztosító berendezés működését. A helyi mozinál dolgozom pénztárosi munkakörben. Szerződésem szerint 1986 tavasz közepéig helyettesítem a gyermekgondozási szabadságon lévő kolléganőmet. Munkámmal elégedett a főnököm, s azzal biztatott, rövidesen az egyik nyugdíjba vonult munkatársam utóda lehetek. Ennek jegyében szorgoskodtam nap mint nap, amikor vendégek jöttek ... Augusztus 28-án felkeresett bennünket-a területi vezető, a szakszervezeti főbizalmi társasá„NINCS SZÜKSÉG RÁM” gában. Létszámcsökkentési ügyről tárgyaltak a helyi vezetőkkel, egész pontosan arról, hogy pár hét múlva megszüntetik a státuszomat, vagyis elbocsátanak. A részletekről tájékoztattak, és én teljesen összetörtem. Azért, mert ennyire rövid időn belül nem lehet találni megfelelő munkahelyet. Persze, az a kérdés is legalább ennyire izgat: jogszerű-e felszámolni a gyesen lévő ember munkakörét? Dudás Imréné Jánoshalma, Homok u. 10. Ki engedélyezte? Nem kis megdöbbenést váltott ki belőlem, amit az orgoványi (tájvédelmi körzetben láttam, pontosabban annak Nagyrét nevű térségében, ahol több száz négyzetméter területről hiányzik a fű. De korántsem azért, mert elszáradt, vagy leégették, ugyanis jól látszik, hogy valakik gyepkockaként felhasználva vitték el a talaj felső részét, körülbelül 20 centi mélységig. A feldúlt talaj feltehetően csak nagyon sokára nyeri vissza eredeti, természetes állapotát. Vajon ki engedélyezte a történteket? S ki előzi meg a hasonlók előfordulását? Mitől van ott tájvédelem. ahol valójában nincs? Túri János Orgovány, Mátyás u. 15. — Bács-Kiskumban, Felsőszentivánon születtem, 1956-ban. Ipari szakközépiskolában érettségiztem Pécsett. Ha a műszaki egyetemre felvételiznem kellett volna, akkor most nem ülhetnék itt. Matematikából és fizikából ugyanis — bár nem voltak nehézségeim — sohasem voltam olyan kiváló, hogy a legjobb gimnazistákkal felvegyem a versenyt. Szerencsére az országos műszaki tanulmányi versenyen sikerült jó helyezést elérnem, így felvételi nélkül kerülhettem a villamosmérnöki karra. Jelenlegi munkahelyem ösztöndíjasa voltam, s mióta végeztem, itt dolgozom. — Hogyan tudja hasznosítani az egyetemen tanultakat? — A szerkesztési osztályon vagyok tervezőmérnök. Sajnos, itt önálló tervezőtevékenységet nem végzünk, lieencek adaptálásával, vagy a MÁV- UVATERV által készített elvi kapcsolási rajzók további kimunkálásával foglalkozunk. Ezenkívül összekötőkapocs szerepét töltjük be vállalatunk budapesti központjának tervezői és az itteni kivitelezők között. Ezeket a feladatokat egy jól felkészült technikus is el tudná látni, megtalálom azonban a munka szép oldalát is. Nagyot szívj, a .cigarettából, majd folytatja: ■ — Ha egy berendezés elkészül, mindig nagy izgalommal jár az üzembe helyezése. Ilyenkor kerülnek felszínre az esetleges tervezési és kivitelezési hibák. Legutóbb például nagyon szép munka volt a metró Árpád-hídi szakaszához készített távvezér-' lő berendezés úgynevezett élesztőse. A szerelvényérzékelő' vevők pontos beállítása' okozott gondot, de sikerült rájönni a dolog nyitjára. — Mondana valamit a magánéletéről is? — Nős vagyak, két gyermekünk van. Még egyetemista koromban kaptam a szüleimtől egy Trabantot. 1983 februárja óta saját lakásunkban élünk, ehhez a vállalat kamatmentes kölcsönnel segített hozzá. A „beugrót” azaniham itt is a szülők adták össze, a 4200 forintos havi fizetésemből, és a feleségem gyeséből semmit sem tudunk félretenni. — Ennyi a család összes jövedelme? — Ezenkívül kapok évente körülbelül 4 ezer forint prémiumot, és tanítással is kiegészítem a keresetemet. Technikusminősítő vizsgára előkészítő tanfolyam előadójaként 6 ezer forintot kaptam. Ez minden. — Ezután kicsit bizonytalanul kérdezem: elégedett ember? — Nagyon szeretem a munkámat, akkor vagyok boldog, ha sikerül valamilyen műszaki problémát megoldani. Ez gyakran előfordul, ilyen értelemben tehát elégedett vagyok. Ügy érzem azonban, hogy az alkotó műszaki értelmiség erkölcsi és anyagi megbecsülése alatta marad a társadalmi réteg fontosságának. Ismereteim szerint ez nemcsak nálunk van így. Saját anyagi gondjaim megoldását attól a vállalati gazdasági munkaközösségtől várom, amelyet kollégáimmal nemrégen hoztunk létre. Ettől reméljük, hogy jövedelmünk növekszik. Salai F. István Beruházás és létszámtartalék Sorkatonai szolgálatból szereltem le augusztus 16-án, s másnap jelentkeztem munkahelyemen, a BÁCSÉPSZER oáigénraktárában. Ahol kiderült, hogy a távallétem óta nincs szükség rám. A főnököm más beosztást ajánlott, ám ott a korábbinál sokkal kevesebbet kerestem volna. Ezt nem fogadtam el, hiszen a feleségem gyesen van, ezért egyetlen fillérről sem mondhatunk le. Hiába érveltem, különösebben nem hatott meg senkit, s minthogy egyéb megoldást sem ajánlottak, augusztus 16-val felmond, tak, kiadták a munkakönyvem. A döntés miatt kétszeresen is károsodtam, mert csak 29-én sikerült másik céghez kerülnöm, tehát anyagilag is vesztes vagyok. Mit tehet ilyenkor a munkavállaló? Fokti István Hetényegyháza, Lenin u. 94. Örömmel tudatom;.. Hetvennyolc éves asszony vagyok olyan, aki nemcsak a megszokáshoz ragaszkodik, hanem a megszokott tárgyakhoz is. Ezek között hosszú ideje használom azt a rekamiét, ami most tönkrement. Felkerestem több szakembert, s közülük egyesek egyáltalán nem vállalkoztak a javításra, mások pedig több hetes határidő mellett ajánlották fel szolgálataikat. Bánatosan, reménytelenül tértem be a városi Domus Áruházba, ahol az egyik ifjú eladó, Vörös István készséggel végighallgatott, majd legnagyobb meglepetésemre azt mondta: megoldjuk a néni gondját. S úgy is lett. Az üzlet másik fiatal dolgozója, Csorba Lajos eljött a lakásomra, és helyrehozta a réges régi bútort. Munkadíjat nem kért, mint mondta, becsületből-tiszteletből végezte dolgát. Örömmel tudatom, vannak ilyen emberek is ... Kancsár Sándorné Kecskemét, Trombita u. 7. Nos, a történtekből csakis egyre lehet következtetni: a munkaadó voltaképpen tetszés szerint határozhat az alkalmazott sorsáról. Ami enyhén szólva a kiszolgáltatottságot idézi. Vajon lehetőséget ad erre a Munka Törvénykönyve?. Szó sincs róla! Még általánosságbah sem, hiszen a létszámgazdálkodás racionális intézkedései nem nélkülözhetik a humánumot,' az emberséget. Tehát azt az eljárást, melynek során a munkavállalót az érdekei és kívánsága legmesszebbmenő tiszteletben tartása mellett helyezik (irányítják) át más munkaterületre, vagy céghez. A konkrét esetekben pedig még szigorúbbak és egyértelműbbek az előírások, melyek lényege: A munkáltató nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt a sorkatonai szolgálat és a gyermekgondozás ideje alatt, s az azt követő 15 napon belül. Mindebből már világos, hogy olvasóink sérelme jogos, 'hiszen a leszerelt fiatal apát éppúgy nem lett volna szabad azonnali felmondással elküldeni, mint ahogy a gyes-en lévő anyuka státusa sem szüntethető meg. A helyettesítéstől persze el lehet tekineni, de nem a szerződésben foglaltak egyoldalú visszavonásával. Végezetül még annyit: a megyei moziüzemi vállalat igazgatója közbenjárásunkra eltekintett a jánoshalmi státuscsökkentéstől,' ami pedig a hetényegyházi panaszost illeti, ő utólag is követelheti a leszerelést követő két hétre a járandóságát. Furcsa ellentmondás: az ipar- vállalatok egyfelől állandósult — s már-anár kivédhetetlen következményekkel együttjáró — munkaerőhiány miatt keseregnék, másfelől jórészt olyan beruházásokat szorgalmaznak, amelyeknél nem szempont a munkaerő- takarékosság,-amelyekhez újabb és újabb emberek kellenek. S a legfurcsább, hogy a beruházások nyomán megindult termelőmunka létszámszükségletét többnyire kielégítik a vállalatok, mégpedig a meglévő létszám bizonyos mértékű átcsoportosításával. Ajkkor most, hogy is van ez? Nincs elegendő új munkavállaló, minden egyes emberért valóságos közelharc folyik a munkaerőpiacon. Jó, fogadjuk el. A Munkaügyi Kutatóintézet által végzett vizsgálat szerint a vállalatok inkább a termékválaszték- bővítő beruházásokat részesítik előnyben, remélve, hogy ily módon az exportjukat is növelhetik, s mert kifejezetten létszámtakarékosságra koncentráló beruházásokra aligha kapnának bankhitelt. Ezt is fogadjuk el. | Mindig van ember De ha egyszer a beruházási gyakorlatban nem — vagy csak sokad rangú — szempont a létszámtakarékosság, ám az ilyen beruházások létszámfedezete mégiscsak megoldható, akkor vajon mit kezdjünk az általános munkaerőhiány miatti sirámokkal? Ha a beruházások előkészítésénél nem kérik ki a helyileg illetékes munkaügyi szakemberek véleményét, akkor ez vajon nem arra utal-e, hogy maguk az adott vállalati vezetők is tisztában vannak azzal, hogy belső létszámtartalékaik viszonylag könnyedén mozgósíthatók? Hiszen senki nem hallott még olyan vállalati beruházásról, amely végül is a megfelelő számú szakembergárda hiánya miatt bukott volna meg. Akkor mostanság hogy is .állunk azzal a sokat emlegetett — és a vállalati vezetők által sokat vitatott — 'belső létszámtartalékkal? S ha netán mégis csak létezik ez a belső tartalék, akkor mi indokolja a hovatovább' katasztrofálisnak minősített munkaerőhiány miatti panaszáradatot? Az elhatározott és végrehajtott beruházásoknál valóban sokadik szempont a létszám, az emberi munkaerő. Az említett vizsgálat szerint harminc vállalati 'beruházás közül mindössze 14 esetbe* készítettek részletes munkaügyi, munkaerő-gazdálkodási tervet, öt esetben csak nagyvonalú becslésekre szorítkoztak, és tizenegy esetben föl sem merült a kérdés, hogy kik dolgoznak majd az új gépek mellett, az új műhelyben, az új gyárrészlegben. Máris megfogalmazódhat az ellenérv: igen ám, de a modernebb gépek beállításával, a korszerűbb technika, technológia meghonosításával párhuzamosan megszüntethetek az elavult munkahelyek, s az ott dolgozók átképezhetők, betaníthatok. Tehát máris adva van az új technikát működtető szakembersereg. Csakhogy ez sem jellemző. A viszonylag korszerűbb technika többnyire úgy jelenik meg a vállalatoknál, hogy mellette változatlanul ott a régi, az elavult, az alacsony termelékenységű munkahely, az alacsony képzettségű szakemberekkel és a népes kiszolgáló személyzettel. Vegyük ehhez még. hozzá, hogy áz állami vállalatok oly jelentéktelen bérszínvonal-különbséggel dolgoznak, hogy egymástól nemigen csábíthatnak munkaerőt. Egyetlen vállalat sem képes a kilépő és belépő dolgozók arányát számottevően az utóbbiak javára billenteni, mert egyetlen vállalat sem ígérhet az átlagoshoz képest jóval kedvezőbb bér- és kereseti lehetőségeket. Miért őrzik a régit? Vagyis végképp nem marad más hátra, mint az új munkahelyeket jelentő beruházások új létszám- szükségletét házon belül kielégíteni. Ezt a vállalatok többnyire megoldják annak ellenére, hogy a megkérdezett 30 vállalati szakember közül 28 úgy vélekedett, hogy az új beruházások munkaerő- ellátottságát a jelenleg érvényes bérszabályozás jottányit sem befolyásolja. Magyarán: új és korszerűbb, nagyabb termelékenységű, sok új ismeretet kívánó munkahelyen dolgozni nem —• vagy nem sokkal — jövedelmezőbb vállalkozás. Éppen azért nem, mert az új technika mellett ott él és működik a régi is. Ha az új technikával dolgozók kezdetben valamicskével magasabb bért is kapnak, a nivelllálási törekvések értelmében előbb-utóbb a légi műhelyekben dolgozók bélét, keresetét is „feltornázzák”, mert őket is tartani akarják ... És itt kezdődnek az igazi - bonyodalmak. Vannak, akik belső átcsoportosítások révén működtetik a korszerű és drágán vásárolt új technikát, ám előbb-utóbb majd’ mindenütt az tapasztalható, hogy a korszerű technikát meghonosító beruházás nem hozza meg a kívánatos termedékeny- ségi eredményt. Jelzi ezt az 'is, hogy a korszerű technikát- (is) alkalmazó állami nagyipar átlaÜZENJÜK gos műszakszáma — hosszú évek óta — mindössze 1,4 körül mozog, s ez a KGST-országok között is feltűnően alacsony érték. Azért is alacsony, mert e lényegesen nagyobb szaktudást követelő gépi munka művelői idővel — és viszonylag rövid idő múltán — gyakorlatilag semmivel nem keresnek többet, mint az elavult és alacsony termelékenységű technikával dolgozó kollégáik. Következésképpen az új berendezésekkel felszerelt új munkahelyeken is előbb-utóbb munkaerőhiánynyal kell szembenézni, mert ugyan mi ösztönözze az ott dolgozó embereket az átlagnál sokkal precízebb és lényegesen nagyobb intenzitású munkára? Lenne persze még utánpótlási forrás, ha fokozatosan felszámolnák az elavult gépparkot, s az ott dolgozókat folyamatosan átcsoportosítanák, de egy ponton túl ez már lehetetlenség: csakis munkaerőt megtakarító fejlesztésekre, beruházásokra manapság nem ad pénzt a bank. Kiselejtezni az elavultat ' t * *. Wmm. A kör ezzel bezárult. Maradnak a legfontosabb — mindenki által jól ismert, ám az általános mozdulatlanságban még csak nem is nagyon kommentált — tanulságok. Először: olyan beruházáspolitika segítené sokkal jobban ’a hatékony foglalkoztatást, amely nem annyira az új munkahelyek létesítésére, hanem a meglévők nagyarányú korszerűsítésére koncentrál. Másodszor: ha mégis az új munkahely létrehozása a — gazdasági szabályozók által is diktált — cél, akkor elengedhetetlen feladat az elavult gyártókapacitás visszafejlesztése, megszüntetése, aminek viszont eszközrendszere és módszertana a mai napig is ismeretlen, mert kidolgozatlan. S ha minderre nincs remény — megfelelő gazdálkodási feltételek híján —, akkor bizony kétszer is megfontolandó a drágán vásárolt gépek és berendezések üzembe helyezése, az ilyenfajta beruházások célja, értelme és gyakorlata. 'Még akkor is, ha e beruházások engedélyezése, pénzügyi feltételeinek megteremtése manapság a minden más gazdálkodási racionalizmust megfellebbező exportbővítés reményében történik. Mert hatékony és valóban jövedelmező exportmunka nem létezik hatékony és valóban racionális iberuházáspolitika nélkül; ez utóbbi pedig elképzelhetetlen a munkaerővel való racionális gazdálkodás nélkül. V. Cs. Köszönet Húsz éve élünk olyan bérlakásban, ahol a normális lakhatásnak régóta nincsenek meg a kellő feltételei, hiszen gondok vannak a fűtéssel, a világítással stb. Ez ideig vajmi kevés támogatást kaptunk a bérbeadótól, én meg rokkantnyugdíjasként (feleségem is hasonló állapotú) csak részint tudtam pótolni mások mulasztásait. Helyzetünkre nemrégen felfigyeltek a helyi fehérneműgyár vezetői, akik saját elhatározásból megszervezték a segítségadást. S ez meg is történt: a helyszínre jött kis kollektíva rendbe tett mindent otthonunkban, s a nem kevés fáradtsággal is járó munkát anyagi ellenszolgáltatás nélkül végezte, önzetlenségükért, példás cselekedetükért ezúton mondunk köszönetét Kollár Mihálynak, Vajda Mátyásnak és a többieknek! Kákonyi Ferenc és neje Kalocsa, Hynyadi u. 36. Zaklatott hangon telefonált szerkesztőségiünkbe az egyik keceld lakos: — Megengedhetetlen, ami a húsüz- letünklben történik, ahol nem mindenki kaiphat ugyanazon áruból, holott bőven van belőle. A vevők valamiféle sajátos differenciálása nyert itt polgárjogot, így aztán sokan a szomszédos községekben kénytelenek bevásárolni. Kinek jó ez? Aki a drága karajhoz csak az útiköltség kifizetése révén- jut hozzá, annak biztos nem . . . E témakörben levél is érkezett a minap címünkre. Feladói ezt írták: — Megfigyelésünk szerint azért hiánycikk nálunk a dagadó, mert az értékesebb hússzeletekkel együtt ledarálva értékesítik. Gyakorta előforduló eset, hogy a borsosabb összegű húsrészek olcsóbb húsárut is tartalmaznak. A csütörtöki piaoi napokon, amikor sorbanállás van a boltban, szinte már megszokott gyakorlat, hogy az eladók egyszerűen rádobják a becsomagolt adagokat a mérlegre, melynek a nyelve túlságosan kileng, s az így leolvasható súlyadatot veszik ala- iPul a számlázásnál. . A közérdekű ügyben felkerestük az egység gazdáját, a Kecel és Vidéke AFESZ-t. Haszilló József kereskedelmi főosztályvezető volt a beszélgetőpartnerünk : — Tudnak-e önök a fogyasztói panaszokról. i azok jogosak-e? — Hadd kezdem azzal, hogy a szóban forgó. 100 négyzetméternél valamivel nagyobb alapterületű üzletünkben szakképzett eladók dolgoznak. Határozottan állíthatom, értik a HolArdai Lajosnak, Domokos Ist- vánnénak és Pető Ferencnek:’ A megyei AGROKER Vállalat igazgatóhelyettese. Fehér Ákos érdeklődésünkre elmondotta, hogy elsősorban a nagyüzemi fejőgépeket (s azok alkatrészeit) forgalmazzák, mivel ezek a megrendelések rendszeresek és áttekinthetők. Nem így az egyéni állattartók hasonló vásárlási igényei, melyek kevésbé ismertek, következésképpen nem lehet teljesen felkészülni a kielégítésükre, ezért fordulhat elő néha, hogy az általuk keresett .típusú és teljesítményű fejőberendezés (vagy a hozzávaló motor és egyéb tartozék) hiánycikk. E gondon bizonyára enyhítene, ha egyre több érdekelt kistermelő lépne köz- vetlén kapcsolatba a tehenészettel rendelkező gazdaságokkal, melyektől technikai segítség is remélhető, például oly módon, hogy eladják a fölöslegessé vált fejőkészülék-alkatrészeket. Önöknek pedig tanácsoljuk, hogy forduljanak ezúttal a szóbon forgó gukat, s különösen a higiéniai követelmények betartására fordítanak nagy figyelmet. Ami a vásárlói igények kielégítését, s a kiszolgálás pontosságát illeti, e körül már vannak gondjaink. Sőt megtörtént, hogy súlycsonkítás miatt ( felelősségre kellett vonnunk az egyik eladót. A vezető kartársról annyit, hogy az udvariassággal adós elsősorban. Mindezekkel összefüggésben mi is kaptunk jelzéseket a lakosságtól. . — Feltételezzük, hogy a részletek a vásárlók könyvében Is olvashatók. — Sajnois. nem igy van. Az emberek csak nagyritkán Írják be sérelmüket. észrevételüket. Önöknek Is csak ál talán psts ágban sírták el bánatukat, pedig a hatékony vizsgálathoz, s az annak nyomán születő határozathoz nélkülözhetetlenek az apró részletek, pl. az Időpont, vagy épipen a tárgyi bizonyíték. Ettől függetlenül megtesszük azt,, ami a hatáskörünkbe tartozik és a bolti munka jobbítását szolgálja. Elmondom még. hogy az üzlethelyiségben kifüggesztett árjegyzék segítségével mindenki ellenőrizheti, azért fizetett-e. amit és amennyit kért, illetve kapott. A vevői megkülönböztetési. valamint a mérési hiányosságok ellen csak tényszerű közlés után léphetünk fel érdemben, s ennek érdekében , bizalommal kopogtassanak hozzánk (levélben vagy személyesen) a panaszosok. Végül annyit: idén novembertől szerződésesen szeretnénk üzemeltetni a húsüzletet, amihez vállalkozókat keresünk. kereskedelmi céghez, ahol a lehetőségek szerint teljesítik kérésüket. * Csiba Józsefnének és szomszédainak, Dunapatajra: Aligha vi- tatható. hogy a régóta lelakatolt ház udvarán felgyülemlett gaz és szemét nemcsak csúnya látvány, s a köztisztasági előírásokkal is összeegyeztethetetlen, de mint gyúlékony anyag, veszélyezteti is a környékbeli tulajdonokat. Ha ez a helyzet egy rendezetlen örökségnek a következménye, a dolgok tisztázásáig kinevezett ügygondnok intézkedhet, aki ki- takaríttathatja az udvart, rendbe hozathatja az épületet, aminek költségével az ingatlan értékét terhelik meg. Amennyiben a gazdátlanságért felelős személy külföldön tartózkodik; és az országot szabályellenesen hagyta el, tulajdonát államosítania kell a haltóságnak. Az önök levele alapján nem dönthetjük el, hogy a konkrét esetben' melyik megoldás a jogszerű, javasoljuk tehát, hogy panaszukkal keressék meg a megyei tanács igazgatási osztályát. »Egy olvasó” jeligére, Kecskemétre: Esete a kunyéráit borravalóról nemcsak elgondolkodtató, de felháborító Is. Az efféle visszás körülmény utólag már nem korrigálható, a történtekből legfeljebb okulni lehet. Az illetékes persze elrendelhet vizsgálatot. felelősségrevonhat. feltéve. ha értesül a részletekről. Ez utóbbiakat szíveskedjék vele (vagyis a levelében említett megyei intézmény vezetőjével) Is közölni. K. A.-nak, Sükösdre: A termelőszövetkezet is köteles kifizetni a jubileumi jutalmat (mely az egy havi 'átlagrészesedéssel egyenlő) a huszonöt, a negyven, illetve az ötven évet munkában töltött tagjai részére. E szolgálati időnél a munkaviszonyban, a rendszeresen dolgozó családtagként, továbbá a tsz-tagként töltött éveket együttesen kell figyelembe venni. Ez utóbbinál azonban csak azok az évek számíthatók be, amikor a tag teljesítette munkabeli kötelezettségeit. Még annyit: ez a járandóság külön kérelem nélkül megilleti a dolgozót, legkésőbb a hároméves elévülési időn belül. Szerkeszti: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. Jogos-e a keceliek panasza?
