Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-17 / 244. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1984. október 17. KEVÉS KÉRŐDZŐ, SOK ABRAKFOGYASZTÓ Kényszer és érdek Az állattenyésztőik inkább csak panaszkodnak. Szerintük munkaigényes és drága a termelés, alacsony a jövedelmezősége. A panasznak ellent­mond, hogy az állatállomány számottevően nem csökken, sőt egyes ágazatokban növekszik is. Miért van így? Az állattenyésztésről nem köny- nyű lemondani. Korábban támogatást kaptak a gazdaságok a telepek építéséhez, s ezeket most hasznosítaniuk kell. Mással pedig alig képzel­hető el — tömeges méretekben — a hasznosítás, mint az éppen ott lévő állatállománnyal! Üre­sen sem állhatnak az épületek, hiszen az amor­tizációs költségek mindenképpen terhelik a gaz­daságot. Forog a pénz Kényszer is tehát az állattenyésztés fenntar­tása. Persze, nem csak emiatt döntenek a te­nyésztés mellett a szakemberek. Hogy nem keresik a visszafejlesztés útjait, annak gazdasá­gi okai is vannak. Az állat ugyanis gyorsan for­gatja a pénzt, folyamatos bevételhez juttatja a gazdaságot, tehát segít egyensúlyban tartani a pénzügyeket. Erre most különösen nagy szükség van, hiszen a hitelek kamatai magasak, ezért igyekeznek mielőbb visszafizetni a gazdaságok a kölcsönöket. lAz állattenyésztés fenntartásához népgazdasá­gi érdek Is fűződik. Jelenleg a mezőgazdasági termelésnek fele az állattartásból származik, s ez az arány növekedett, hiszen 1972-ban még csak 43 százalékos volt a részesedés. Hasonló változások tapasztalhatók az exportban is, hi­szen a mezőgazdaság külpiaci értékesítésének ugyancsak felét adja az állattenyésztés. Téhát sem a mezőgazdasági nagyüzem, sem a népgaz­daság nem mondhat le az állattenyésztésről, aminek inkább a fejlesztése a soron következő feladat. Megőrzött hagyomány Az intenzív állattenyésztés mellett szólnak a tradíciók is. Ez abból következik, hogy a magyar mindig állattenyésztő nép volt, s ezt a hagyo­mányt napjainkban igyekeznek megőrizni. Ezért az ágazat szerény •jövedelmezőségét a termelési eredmények javításával akarták növelni a gaz­daságokban. A tények mindenesetre erre enged­nek következtetni. Az egy kocára jutó húster­melés tizenhárom esztendő alatt csaknem 500 kilogrammal növekedett, s tavaly elérte az 1804 kilogrammot. Ugyanebben az időben az egy te­hénre jutó tejtermelés 2420 literről 4145 .literre emelkedett. A világon mindössze négy ország van, amelyik ezer literrel volt képes a tejterme­lést javítani. •Az sem vitatható, hogy az üzemi hajlandóság találkozott a támogatással Is. Központi segítség •nélkül nem kerülhettek volna az országba a nagy tejtermelő-képességű holstein-fríz tehenek, nem épülhettek volna gyors ütemben új istállók. De nem kevés a gazdaságok érdeme sem, hiszen rendbetették takanmánytermesztésüket, meg­szűnt az országiban a takarmányhiány. Mindezek segítették az állattenyésztést, de a jövedelmezőség elmaradt a várakozástól és a panasz nélkül elviselhető mértéktől. Kiváltkép­pen akkor, ha a növénytermelés nyereségéhez hasonlítjuk. A tapasztalatok szerint száz forint befektetéssel a növénytermelésben 20 forint nye­reséget lehet elérni átlagosan, az állattenyész­tési ágazatokban viszont ezt nem lehet produ­kálni. Ezért mondják a szakemberek: a növény­termelés jövedelmét „feletetik” az állatokkal. Kihasználatlan gyepek (Persze nem egyformán, s így különbözőkép­pen fejlesztették az ágazatokat is. A szarvas­marha- és a juihlétszám voltaképpen változat­lan maradt az elmúlt tizenhárom éviben, ugyan­akkor a sertés- és a baromfiállomány jelentő­sen gyarapodott. Ez volt a gazdaságok érdeke. A juh tartás ugyanis a nagyüzemek többségében tartósan veszteséges, a tejtermelés veszteségét vagy szerény jövedelmét csak a marhahizlalás tudja csökkenteni, a sertés- és 'baromfitartáson viszont tisztes haszon maradt. Ezek az arányok azonban nem igazodtak az ország adottságaihoz. Hazánkban nagy kiterje­désű legelők, rétek vannak, de ezek termését csak a tömegtakarmányt fogyasztó állatok — a szarvasmarha és a juh — hasznosíthatják. Szá­muk kevés a legelők nagyságához képest. Más­felől a legelőket is elhanyagolják a gazdaságok, alacsonyak a 'hozamok. Változás csak befektetés révén remélhető, de ez nem érdeke a gazdasá­goknak, hiszen a rétek, legelőik termését szerény jövedelmezőségű ágazatokban hasznosítják. Ért­hető hát, hogy nem költik olyan helyre pénzü­ket, ahol megtérülése sem biztonságos. Ezért fejlődött gyorsabban a sertés- és a ba­romfitartás a gazdaságokban. Ez pedig a maga­sabb abrakfogyasztással járt együtt, s így pél­dául fehérjetakarmányokból 800 ezer tonnát importálni is kell. Ebből a helyzetből csak úgy lehet kimozdulni, hogy megváltozik az állatál­lomány összetétele. A tervek szerint növelni kellene a kérődzők arányát, s csökkenteni az ab- rakfögyasztőkét. Csakhogy ez mindaddig óhaj marad, amíg a •termelés jövedelmezősége éppen az ellenkezőjé­re ösztönzi a gazdaságokat. V. F. J. SZAKMAI TANULMÁNYÚTON ■ ‘ Szőlészet, borászat a Krímben ISISAJTÖPOSTA Odahaza — nyugalom nélkül Hosszabb albérleti éllet után jutottam tanácsi lakáshoz két évvel ezelőtt, aligha kell hát ta­núsítanom, mennyire boldog vol­tam. Bár hamar kényelmessé, lakályossá tettem otthonomat, abban mégsem lelem örömömet már régóta. Pontosabban, mióta az alattam levő halbcútban szi­vattyú működik. Bizonyára szükséges a hatal­mas tartályban folyamatosan cserélni a vizet, de érthetetlen, mi'ért jár e szivattyúzás cúy erős zajjal, melynek következtében képtelenség éjjel pihenni. Szól­tam már emiatt az üzletet mű­ködtető fogyasztási szövetkezet elnökének, aki az ígéretnél nem tett -többet. A városi tanácstól is segítséget kértem, hiába. Bezá­rult a kör, lehetetlen vagyok, s érzem, hogy nyugalom híján egyre fáradtabb, kimerültebb .is. Tudom, létezik egy országos érvényű rendelkezés, mely lakott területen tiltja a csendháborí- tást. Kötve hiszem, hogy e szi­gorú szabály alól felmentést ka­pott volna a zajos halbolt gaz­dája ... Berta Istvánná Kiskunhalas, Székely u. 1. Tejátvétel katonatelepi módra? Szűkebb környezetünkben több család foglalkozik állattenyész­téssel, ezen belül tehéwtar.tással. Nálunk is hal fejős riska talál­ható. A tejet naponta elszállítják tőlünk a katonatelepi átvevőhely- re, ahonnan a pénzt is kapjuk. Hogy ki-ki mennyit, az az átve­vőtől függ. & ez felháborít ben­nünket! Ugyanis szokása szerint csak nagy ritkán állapítja meg a le­adott tej zsírtartalmát, pedig csakis ennek alapján számfejthet­né a forintjainkat. Gyakran csak külön kérésre vesz mintát a tej­ből. Nemegyszer csak becsléssel minősít, mely módszert nem tart­juk túlságosan megbízhatónak, sőt úgy véljük, .néha sokkal ki­sebb a járandóságunk, mint amennyire jogosultak vagyunk. Mivel a reklamációnk eddig nem vezetett eredményre, ezúton kér­jük az illetékeseket, nézzenek körül a szóban forgó átvevőihe­lyein, s intézkedj ének annak érde­kében, hogy ne fizessünk rá a tejtermelésre. Közöttünk néhá- nyan már annyira elkeseredtek, hogy a tehénállomány eladásá­nak gondolatával foglalkoz­nak ... Domokos Istvánné Kecskemét, Vacsihegy 82. Kié a járda? BBbI Helvécián, a Kiskőrösi úton körülbelül 1 kilométernyi hosz- szúsáigú a járda, mely hovato­vább használhatatlanná válik, legalábbis a gyalogosok számára. Néhány példa erre: Jelentős szakaszán a nyári he­tekben 15—20 centi vastagságú homokréteg nehezíti a közle­kedést, a tisztításáról ilyenkor sem gondoskodik senki, s télen sem, amikor a csúszóssága jedent balesetveszélyt. Sokszor moto­rok, autók hajtanaik rajta Végig, s mihde^t.itéfétíJ^ji|i^yjia ‘rtíeEet- teTtevő'égyiáí úrés“telken sértés­átvevőhely létesült nemrégen, s azóta havonta többször- is 'lóvas kocsik és tehergépjárművek bir­tokolják. A központi iskolához veztető járdán naponta 100—150 kisgye­rek közlekedik, illetve közleked­ne, ha folyamatosan volna rá lehetősége. Mi. pedagógusok kér­tük máti az illetékeseket, hogy biztosítsák e iklözterület rendel­tetésszerű, zavartalan használa­tát, de az intézkedés /várat ma­gára. Meddig? /=iot>q évié Kovács Jánosné '//■ ./tanítónő Kaphat-e táppénzt . a segítő családtag? Férjem kisipari műhelyében dolgozom családtagként. Bár rendszeresen és pontosan fize­tem a havi (megközelítőleg 1000 forint körüli) társadalombiztosí­tási járulékot, ezzel kapcsolatban mégis furcsa helyzetbe kerültem. Júliusban műhelyen kívüli bal­eset ért, emiatt egy hónapot töl­töttem betegállományban. Mikor ez utóbbi befejeződött, az orvosi papírjaimat elküldtem a területi társadalombiztosítási szervhez, ahonnan azt a választ kaptam, mivel nem üzemi balesetem volt, a táppénzre sem tarthatok igényt. ,Néhány héten át nem végez­hettem munkát, hiányzik hát \ az arra az időre járó kereset. Még a táppénzes pótlására sincs lehe­tőségiem? Jó lenne tudni: egyál­talán részesülhet ilyen ellátásban a besegítő családtag? Wiedner Ferencné Császártöltés, Dózsa u. 3. A napi átlagkereset hatvanöt, illetve ■— hosszabb biztosítási idő és megszakítás nélküli mun­kaviszony esetén — hetvenöt szá­zalékát jelentő táppénz intézmé­nyes rendjéből nincs kizárva o kisiparost segítő családtag. Ese­tében azonban ezt az összeget a havi 3000 -forint figyelembe ve­hető jövedelem alapján kell megállapítani. Fontos tudnivaló: ha az ellátás nem teljes hónapra jár, az egy naptári napra csak a havi összeg harmincad részét kaphatja meg |a családtag. Ami a napi átlagkeresettel egyenlő ibaleseti táppénzt illeti, arra kizárólag az üzemi balesetet szenvedett személy tarthat igényt. Vagyis ön 'nem. Az viszont rej­tély, miért nem folyósították az úgynevezett sima táppénz-ellá­tását. Végezetül az illetékesek kéré­sét tolmácsoljuk: panaszát jutas­sa el írásban IKecskemétre, a me­gyei társadalombiztosítási igaz­gatósághoz, mely kivizsgálja, ügyét ás intézkedik az orvoslás érdekében! CIKKEINK NYOMÁN • Ilyen szőlőkombájnok segítik a betakarítást. 2 A Szimferopoli Borásza- ti Kombinát a krími állami borászati vállalatok egyik legna­gyobb borászati üzemeként- mű­ködik. Gyakorlatilag szőlőátvé­telt és -feldolgozást, borátvételt és készrekezelést, palackozást és párlást, konyakelőállítást, vala­mint speciális termékként egy különleges desszertbornak, az úgynevezett Heresznek a gyár­tását végzi. Termékeinek keres­kedelmi forgalmazásával már nem foglalkozik a vállalat. A Közép-magyarországi Pin­cegazdaságnál kisebb, mintegy fele akikora az üzem. Évente 450 ezer hektoliter bort, 25—30 ezer hektoliter f konyakot és 4 ezer hektoliter Hereszt gyártanak. Egy nagy telephelyen működik. Jel­lemző a méretekre, hogy a köz­ponti gyáregység 27 hektár terü­leten fékázik. Ugyanazokkal a szovjet horizon, tális présekkel (és ezek tovább­fejlesztett változataival) dolgoz­nak, amelyek a magyar borászati üzemekben is beváltak. A pa- lackozógépsorök egyszerűek. Im­port- és ezen .belül nyugati be­rendezéssel nem igen találkoz­tunk, bár éppen a szimferopoli kombinátban tervezték francia pala'ckozósor felszerelését. Tech­nológiai vonalaik szovjet gépek­re alapozottak. Berendezéseik rendszerint .egyszerűek és meg­bízhatóak. Viszonylag .kevesebb szűrőt, pasztőrözőt alkalmaznak. A kli­matikus viszonyok mellett tulaj­donképpen ezzel is magyarázha­tó, hogy a magas cukor- és alko­holtartalmú édes csemegeboro­kat, illetve hasonló tartalommal bíró, szeszeit desszert és likőrbo­rokat részesítik előnyben. A krími Heresz, a Masszandrai Madéra, Muszkát, Tokaji (nem tévedés), és az elnevezésében is igen szerencsés Csornüj, azaz Fe­kete Doktor, mint a legismertebb krími borok, több világverse­nyen is szerepeltek kiváló ered­ménnyel. Ezeknek a boroknak a jelentős részét úgy készítik, hogy az eleve rendkívül magas cukor­tartalmú mustokat a teljes ki- erjedés előtt, még a forrás első fázisában, 10—15 százalék mara­dékcukor mellett, szesz hozzáadá­sával lefojtják. Az eredmény ma­gas alkoholtartalmú édes, jelleg­zetes desszert, illetve likőrbor. Különleges technológiával állít, ják elő speciális terméküket, a Hereszt. A magas cukortartalmú alapbort 3 éven keresztül több­szöri alkalommal szesz ihozzáladá- sával, speciális fajélesztővel er­jesztik. Szakmai utunk során alkal­munk volt több konyaküzemet is megtekinteni. Vendéglátóink be­mutatták a hagyo.Toányos tölgy­fahordós, valamint a folyamatos, tölgyfabetétes, fekvőkádas, ko­nyakérlelési, -készítési eljárásukat. A nagy tömegben előállított 3 csillagos, azaz hároméves kom­mersz konyakok mellett rendkí­vül szép, harmonikus „öregT ko­nyakokat tg készítenek. Ezek ki­váló minőségűek, speciális for­matervezett üvegben, r tetszetős címkével kerülnek forgalomba. Az üzemlátogatások, megbe­szélések után a Szimferopoli Bo­rászati Kombinát és a Közép- magyarországi Pincegazdaság ve­zetői megállapodtak abban, hogy* az idei őszi feldolgozási idényre — elsősorban a száraz fehérbor­készítés tanulmányozására — szakembercsoport látogat a pin­cegazdasághoz. Dr. Horváth Gyula Jogos volt a kizárás Július 4-i lapszámunkban ar­ról tájékoztattuk — kérdése alap. ján — a lászlófalvi Tóth Bálintot, hogy tsz-tagsági viszony nélkül a rokkantnyugdíjas nem kaphat háztáji földet. Megemlítettük: amennyiben igaz oUyas.ónk sérel­me, hogy a betegsége miatti mi­nimális munkateljesítményéte való hivatkozással zárták ki a közösből, e határozat nem tűnik megalapozottnak. Az utóbbiakat cáfoló tényeket sorakoztattak fel a lászlófalvi Egyetértés Termelőszövetkezet vezetői. Mi ellenőriztettük állí­tásukat, s a /célvizsgálatról így számolt be szerkesztőségünknek a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya: A tsz vezetősége az 1981. ja­nuár 31-én kelt 24-es számú — a kizárásról szóló — fegyelmi ha­tározatát az érintett személy meg­hallgatása nélkül hozta meg. Az ügyét tárgyaló ülésre kétszer is meghívták Tóth Bálintot, de az értesítésben nem szerepelt a ki­tétel, hogy távollétében is dön­tenek róla. Az eljárás további hiányossága volt, hogy a hatá­rozat nem tartalmazza a lehetsé­ges jogorvoslatot. Mindezekről hivatalos átiratot kapott a tsz is, amely hamar pó­tolta a mulasztottakat. Augusz­tus 2-án jegyzőkönyvbe vette ol­vasónk szavait, melyből kiderült: a kizárása előtt Is fájlalta a lá­bát, de az orvoshoz csak taná­csért fordult, s nem azért, hogy táppénzes legyen. Földi József területfelelős és Csősz Ferenc nyugdíjas . brigádvezető nyilat­kozata szerint: látták, hogy Tóth gyengélkedik a lába miatt, de so­hasem került betegségi állomány­ba, így rá is kötelező volt a mun­kateljesítés, amivel — legalábbis a megkövetelt mértékben — éve­ken át adós maradt. E meghall­gatások után született meg a tsz 392—8/1984. számú határozata, mely lényegében megerősítette a három és fél évvel ezelőtti ki­zárási döntést. Olvasónk, élve a lehetőséggel, volt munkahelye d°ntőbizott- ' sága elé vitte ügyét, melyben | tárgyalás sem hozott változást. S minthogy a megyei munkaügyi bíróságihoz nem fellebbezett, ez a határozat jogerőssé vált. Működnek a közkutak Szeptember 26-án e hasábo­kon közöltük a szabadszállási Tarjányi Ferenc sorait. Arra hív­ta fel a figyelmet, hogy a nagy­községben két közkút is használ­hatatlan, minek következtében a rászorulók messziről kénytelenek cipelni naponta a háztartásuk­hoz szükséges vizet. Elsőiként a köszönetét is kife­jező olvasónk tudatta velünk, hogy a közlést követő napon már 0 helyszínen voltak a vízmű szakemberei, s üzembe helyezték az úgynevezett ejektoros beren­dezéseiket, melyek vizét nemcsak a környékbeli házak tulajdono- sai-Lakói fogyasztják, de gyakor­ta az idegenek is, akik . abban a térségben töltenek el rövidébb- hosszabb időt. Ez ügyben az Észak-Bács-Kis- •kun megyei Vízmű Vállalat jegy­zőkönyv-másolatot juttatott el hozzánk, melyből a következők­ről értesültünk: A szóban forgó közkutak nem hiba miatt voltak lezárva. Az Ady utcában lévő például gyak­ran bonyolított akkora forgal­mat (a közeli vásártérről oda jár­tak itatni állataikat a tulajdono­sok), hogy zavarta az ott lakók nyugalmát, tehát áz ő kérésük alapján szünetelt az ottani víz­szolgáltatás. Most már működik e kút, de rövidesen áttelepítik a lakóházaktól távolabbi helyre. A Kossuth, az Árpád, a Sza­muely, a Bajcsy-ZsilinsZky és a Vasúit utca találkozásánál a köz­kutat korábban ritkán használ­ták az emberek, ezért vált fölös­legessé, ám az újabb kérésnek megfelelően ismét zavartalanul üzemel. Van magyarázat, de... Szeptember 19-i Sajtópostá ro- i vatunkbat tolmácsoltuk a kecs­keméti Brunner Bálint mások ne­vében is elmondott panaszát, mi­szerint túlságosan vontatottan halad a Szolnoki-hegyen lévő hob­biföldjük villamosítása, pedig késedelem nélkül és hiánytala­nul befizették a pénzt. Külön bosszúság, hogy régen megvették az öntözéshez szükséges villany­motort, mely jobb híján a sufni­ban porosodik. E cikkükben foglaltaikat meg­vizsgálta az érintett DÉMÁSZ- kdrendeltség és az ÉPSZISZ ve­zetője, valamint a városi tanács képviselője. A hozzánk eljutta­tott feljegyzésükből az alábbiak derültek ki: Olvasónk és nyolc társa 1981. szeptemberében kértek tanácsi engedélyt a hobbitelkük villamos energiáival történő ellátásához. Amikor ugyanazon év decembe­rében megrendelték a terveket, már három személlyel keveseb­ben voltak, s csak' később nőtt e létszámuk. Az 1983. év végére elkészült műszaki terv megvaló­sítását idén augusztus 31—i határ­idővel vállalta az áramszolgálta­tó, ám ezt nem fogadták el f az igénylők. A munka elvégzésével végül megbízták az ÉPSZISZ embereit, valamint az alvállal­kozót,- Czank István lajosmizset kisiparost, akik a közben némi­leg módosított tervet kapták kéz­hez. E vállalási kötelezettségeik­nek gyorsan eleget tettek, csafe hát... lAz ez év május 31-i műszaki átadáson a DÉMÁSZ 10 pontban, volt kénytelen rögzíteni a hiá­nyosságokat, például ilyesfélé­ket: a légvezetékek lazák, a fe­szítőoszlopok beállítása szabály­talan, erős lombozató fák talál­hatók a hálózat nyomvonalában stb. A megszüntetésükre .sajnos csak hosszú idő elteltével sike­rült rábírni a kisiparost, s csak! ez után kapcsolhatták be az áramot. ' Persze maradt még probléma^ nevezetesen, hogy a környékiben új hobbitelék-tulajdonosok is ké­rik az áramszolgáltatást, mely­hez egyelőre még nincsenek meg a biztonságos technikai feltéte­lek. Szerkeszti: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. ■i A szimferopoli borászati üzem. n

Next

/
Thumbnails
Contents