Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-17 / 244. szám
1984. október 17. • PETŐFI NÉPE « 9 BÄ CS-KISK UNBÓL A szövetségi kapitány Koránál fiatalosabb, energikus,' kiegyensúlyozott férfi Tóth Ákos, a magyar úszók szövetségi kapitánya. Stílusosan a Komjádi-uszodában beszélgetünk. Kis külföldi és hazai versenyek plakátjaival díszített irodájának ablaka a Bunára néz, a szobája előtt vezető folyosóról belátható a mindig mozgalmas versenyuszoda. Kézenfekvő az interjú első kérdése: — Miként kerülhet a víztelen Alföldön nevelődött sportvezető erre a kicsit hálátlan, ám megtisztelő posztra? —I Lehettem négy-ötéves, amikor édesapám először kivitt szülővárosom, Kiskunfélegyháza strandjára. Mintha Otthon játszottam volna az udvariban, olyan természetes közeg volt számom, ra á víz^ hála: édesapám — dr. Tóth János gyermekorvos — nagyszerű pedagógiájának. Ösztönösen rátalált a napjainkban tudományosan kidolgozott elméletre, amely szerint az a legfontosabb, hogy a gyermek természetes közegnek érezze a vizet. Szinte észrevétlenül tanultunk meg úszni. Nem emlékszem, hogy valaha is tanított volna a tempókra. — Aligha sejthették szülei, hogy Ákos gyérmekük egyszer második otthonának érzi az uszodák világát. ■ — Jó értelemben mondott polgári család voltunk. Körzeti orvos apám viszonylag jó anyagi körülmények között nevelte öt gyermekét. Nyelveket -tanultunk, zeneiskolába jártunk. Mindenre tanítottak bennünket, de leginkább egymás és a gyerekek szeretetéré. Bérlakásban éltünk, sohase volt házunk, ingatlanunk, de mindennél fontosabb útravalóval láttak el bennünket szüléink: az összetartozás érzésére. Gyerekkoromban többször elkísértem az apámat a tanyára. Az első hívó szóra ment zimankós időben is. Sohasem azzal kezdte, hogy mi mennyibe kerül. — Korán elhittem szüleimnek, hogy a mozgás erősíti a szervezetet, javítja a közérzetet. Nagyobb diákként nyaranta kijártam a szabadstrandra. Egykori tündérvilágunk most libaúsztató. Ide jártak a testnevelési gimnazisták is. — őket tanította Túlit Péter, akinek tiszteletére emlékversenyeket szerveznek a tornászok? — Igen, elsősorban a tornának volt a tudósa, de akiben másirányú tehetséget látott, engedte adottságai kibontakoztatását. Mivel mi a tanítóképző gyakorló iskolába jártunk, egy héten 4—5 . testnevelési óránk volt. A gya- korlóórákaí nálunk, velünk tartották a kis tanító bácsik. Zsi- vótzky Gyula katepácsvető-baj- •nok, Bacsó Pista, most a Tatabánya edzője, Fridmanszki Zoltán, az ismert labdarúgó, és mások . vezették — felügyelettel persze — az órákat. Ott töltöttük délutánjainkat is. Tu'lit Péter bácsi elsősorban tornasza'kember volt.- Akiben másféle tehetséget látott, afoka't elengedte, de ott az iskolában csak a tornát engedélyezte. — Mikor versenyzett először? — Felsősként. A Petőfi Sándor Általános Iskolába jártam, amikor az első sports ikereket elértem. Ott is kiváló tanárom volt. Talajon, ugrásban megyei bajnokságot nyertem, A nyolcadik után két évre elkerültem Kiskunfélegyházáról. Pannonhalmán tanultam, de hazakívánkoztam. Tudom, vannak, akik elhallgatnák ezt a kitérőt. Miért tenném? Az ott töltött két év nem tudott bennem vallásos érzést kialakítani. A harmadikat már a félegyházi Mórában jártam. A két fölső osztályban mindössze huszonegy fiú tanult, így minden sportrendezvényen nekünk kellett helytállni. Soltész Rezső ■bácsi testnevelő tanárunk színdarabokat is rendezett, ö irányított a testnevelési főiskolára. — Nem említette az úszást. — Egy lenyűgöző egyéniségű emberről kell szólnom. Tizenhat évesen — amikor már elkészült az új, tan-medencés, meleg vizes uszoda, találkoztam ezzel ai szegényes kinézésű „öregemberre!!”. Tépett volt a zakója, rongyos a nadrágja, amikor megismertem. Véletlenül került Kiskunfélegyházára. Eredetileg Kis. kunihaíiasna, vagy Bajára akart utazni, mert úgy hallotta, hogy mindkét helyen élénk az úszóélet. A mi vasúti állomásunk átszállóhely. Várni kellett a csatlako' zásra. Beszédbe elegyedett valakivel, akitől megtudta: itt- is sokan járnak az uszodába, ide a szomszédba. Itt van a közelben? „öt perc járás talán!”. Odament. Alaposan körülnézett, szemlélődött. Nehányunkat odaintett. Megkérdezte tőlünk: „akarunk-e komolyabban foglalkozni az úszással”. Igent mondtunk. Bemutatkozott: Kuchin'ka Vilmos. Itt maradt. Végleg, -már a a félegyházi temetőben poriad. Fejfáján ez olvasható: itt nyugszik Madách Imre dédunokája. Regénybe kívánkozik élete. Hajdanán, versenyek sorát nyerte a medencékben. Kegyetlenül megpróbálta az élet. Kitartóan edzett bennünket. Mai szemmel nézve ez persze csak úszkálás volt, de akkor kitűnően szerepeltünk a középiskolás versenyeken. Csak az érti boldogságunkat, aki tudja, hogy Félegyházán az uszoda megnyitása után be sem tették a lábukat az emberek a vízbe, ha nem volt legalább 30 fokos., Egy-két év, múlva pedig egy mindenkit magával sodró edző révén virágzó úszószakosztály működött. Sokat köszönhetünk Kovács Rudi bácsinak, a sport- felügyelőség akkori vezetőjének, aki második apaként igazgatta - ügyeinket. Talán azóta sem voltaim olyan boldog, mint amikor a négy város középiskolás versenyén megnyertem .a száz gyorsot és a száz pillangót. — Természetesen a Testnevelési, Főiskolára jelentkezett — gondolom — érettségi után. — Egyáltalán nem volt ez any. nyira természetes. Apám a szegedi orvosi -karon végzett, bjátyám, sógorom, nővérem is orvos volt vagy annak készült. Sokáig titkoltam, hogy számomra vonzóbb a pedagógiai pálya. Szüleim azon döbbentek meg, hogy előttük titkoltam elhatározásomat. Támogatták törekvéseimet. Szerencsére elsőre felvettek a főiskolára. Jól tanultam, és így a diploma megszerzése után bent maradhattam volna- a tanintézetben. Komolyan nem is gondolkodtam az ajánlaton, mert hazahívtak szülővárosomba, méghozzá Túlit Péter helyére. — (Mégis csupán egy esztendőt töltött Kiskunfélegyházán tanárként ... — Óriási lelkesedéssel kezdtem munkához. Szinte minden sikerült, jó kapcsolatba -kerültem a diákokkal. Lelkesen készültem 1966 augusztusában második tanári évemre. Az évnyitó után lehívtak az igazgatói irodá. ba. A megyei tanács művelődési osztályának egyik vezetője várt rám és közölte velem: másnaptól a -kecskeméti Bányai Gimnáziumban- kell tanítanom. Megmondtam: legalább megkérdezte* volna... Mire ő: így .döntöttek, mert az új kecskeméti fedett uszoda* szükségessé teszi, hogy úszószakos testnevelőtanár is dolgozzon a megyeszékhelyen. Rosszul esett az eljárás. Azzal váltunk el: még gondolkodom. Azonban még ugyanazon- a napon kikézbesítették áthelyezésemet. Ez végképp betette az aj. tót. Közöltem: maradni szeretnék Félegyházán. A munkaügyi döntőbizottsághoz fellebbeztem. Nekem adtak igazat. -A megyénél tudatták: a következő évben mindenképpen- áthelyeznek. Ilyen lelkiállapotban kaptam egy újabb pesti meghívást. -Mivel Félegyházán semmiképpen sem maradhattam, azonnal igent mondtam Kerezsi Endre ajánlatára. Ha nincs körülöttem az a cirkusz, ma is odahaza tanítanék, vezetném az úszószakosztályt. Végül is „áthelyezéssel” adták ki nagykeservesen munkakönyvemet, de a személyzeti ügyekben illetékes tudomásomra hozta: „Ha csalódnék és ú-jra tanítani szeretnék, ne Bács-Kiskunban próbálkozzam”. — Miként alakult az élete Pesten? — A főiskolán ismerkedtem meg feleségemmel. Házasságkötésünk után másfél évig egy 12 négyzetméteres szobában laktunk. -Két gyermekünk született. 1977-ig dolgoztam a főiskolán. Azóta szolgálom a magyar sportot szövetségi kapitányként. — Minek -köszönhette kinevezését, hiszen sohasem volt válogatott sportoló, különösebb edzői sikerekkel sem büszkélkedhetett. — Én vezettem a szakedzői tanfolyamot, talán akkor figyeltek föl rám. Olyan embert keresetek, aki független az egyesületektől, bizonyította pedagógiai érzékét. Hatalmi pozícióból nem boldogulhatnánk tartósan kiemelkedő emberekkel, az átlagosnál érzékenyebb élsportolókkal, edzőkkel. — Megköszönve a beszélgetést — amelynek csak vázlatos, kivonatos közlésére jut hely — azt szeretném megtudni, hogy a szövetségi kapitány miként vélekedik Kecskemét úszósportjáról. — Többen megkérdezték már tőlem: hogyan lehetséges az, hogy az országban elsőként felépített fedett uszoda- ellenére nin-cs ott számottevő úszósport. Nagyon eredményes volt Magó Gáhor kezdeti munkálja. Később sajnos megbomlott az Összhang, a- városi, uszodai vezetők és szakosztály- vezetés között. Valahogy — szerintem — kipipálták az úszósportot azzal, hogy „van egy uszodánk”. Most talán fordult a- kocka, a volt Eurőpa-csúcstartó, egykori válogatott Dobai Gyula kitűnő szakember, jó menedzser. Heltai Nándor Eifert János fotói • Cirkusz (Köllő Miklós és a DO' minő Pantomim Együttes). • Rach—Seregi: Air című balettjéből (Állami Operaház). Eifert János „SZERELEM, TÁNC” című fotókiállításának anyagát tizenöt év munkájából válogatták. A tánctörténeti szempontból is értékes képek világhírű táncművészek, neves koreográfusok alkotásainak maradandó pillanatait mutatják. Fotói nemcsak reprodukálnak egy másik művészetet, hanem újrateremtve azokat, önálló világot hoznak létre. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Gőzhengermalmok A leszerelt .magyarszéki gőzmalom. A mindennapi kenyér csaknem egyenrangú számunkra a vízzel és a levegővel. A búza kenyérré válásában a középső láncszem a molnár és a malom. Valamikor ünnepnapszámba ment elszekerezni az új búzával a malomba. De nem akármelyikbe! Ha a vidéken több is duruzsolt, akkor különös gonddal választották ki a megfelelőt, örletéskor a malomudvar a földművelő nép társadalmi és -politikai összejöveteléinek volt a- gócpontja. A különböző búzalisztekkel szemben . támasztott igény Magyarországon nem volt alaptalan. A múlt század második felétől a -magyar malomipar olyan kiváló, és annyi búzát őröijt, hogy mennyiségi és minőségi. teljesítménye alapján Európában az első, a világon a második helyre került, s e pozícióját a második világháborúig tartotta. Élőkeiő rangját annak köszönhette, hogy gróf Széchenyi István ösztönzésére az 1838-foan alapított, az akkori nádorról elnevezett „Pesti József Hengermalom Rt.” a világon elsőként élt egy merésznek tartott újítással: a vízszintesen fekvő -malomköveket hengenpárokkal helyettesítette. A hengerekkel az acélos magyar búzából az addiginál sakkal szebb és jobb fehér finom- vagy grí- zeslisztet (fogós lisztet) tudtak kiőrölni. Ezt a hazánkban gyorsan elterjedt őrlési módot ma is „magyar”, vagy „magasőrlésnek” nevezik világszerte. Bár az új őrlési technológiát az egész világon alkalmazták, hazánk továbbra is az élen maradt. A hengerszékekbe épített hengersorokkal dolgozó malmot nevezik művagy hengermalomnak. A második világháború előtti évszázadot joggal tekintjük a magyar malomipar fénykorának. A századfordulón a hazánkban termett évi 40 millió mázsa búzának hétnyolcadát itthon őrölték meg. Ebből jutott bőven kivitelre, s a magyar liszt meghódította a világot. E korszak mérföldkövei azok a még álló hengermalomépületek — számuk 1938-ban megközelítette a hatszázat —, amelyek látványosan jellemezték hazánk agráripari jellegét. A szabadversenyes időszak ezen kőbe-tégláiba formált emlékeinek nagy része ma már más célt szolgál, vagy elhagyottan, ■ üresen roskadozik, pusztul. A malmok berendezéseit kiszerelték. A kihűlt garatok pókhálót ásítanak. Ám a -leállított gőzmalmok még állják a sarat, mert erős alapra húzták fel vastag falaikat, hogy kibírják a zakatoló hengerek és őrülten forgó sziták rázását. A gőzmalmok építészetileg különös színt jelöltének a hazai tájban. Speciális építészeti stílus hordozói, ugyanolyan fél- reérthetetlenek, és messziről felismerhetők, mint a templomok. E malomépület-stíluson belül M akadnak kiemelkedően szép építészeti megoldások, amelyeknek: művészettörténeti értéke vitathatatlan. Országszerte találkozhatunk ilyen leállított, vagy ákár még működő majmokkal. A malomépületek sorában különleges helyet foglal el a Baranya megyei Magyarszék század- fordulón épített gőzhengermalma. Jól felismerhetők rajta a szecesszió jellegzetes stílusjegyei. Földszintjét fehér terméskőből, két emeletét piros téglából rakták. A szinteket farkasfog- díszítés választja el, a hosszú épületet téglapillérek tagolják. Kár, hogy homlokzatát durva falazással és bontással elrontották, bár nem helyrehozhatatlanul, s oldalához kocsiszínt tákól- tak. Érdemes lenne i-pari, agrártörténeti műemlékké nyilvánítani, s benne az ezeréves magyar molnárság történetét -bemutatni, nagy udvarán pedig agrár- történeti mezőgazdasági gépeket lehetne kiállítani. Dr. Cs. K. (Németh Miklós grafikája) Megjelent a Társadalmi Szemle októberi száma A folyóirat vezető helyen teszi közzé az MSZMP -KB mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközösség állásfoglalását a párt művészetpo-litikájánalc időszerű kérdéseiről. Folyamatosság és megújulás a közoktatásban címmel Gazsó Ferenc iskolarendszerünk távlati fejlesztési -programjának néhány fontos kérdését tárgyalja. Zala JúUa tanulmánya az árszint megvédése és a gazdasági növekedés közötti összefüggéseket elemzi. A kommunisták szakszervezeti munkájáról fejti ki gondolatait Klenovics Imre, a Somogy megyei pártbizottság első titkára a Diósdi Lászlónak adott interjúiban. A „Negyven éve ...” sorozatban Szálasié-k „ország lásáról”, rémuralmáról fest megdöbbentő képet Nagy Kázmér. Ugyancsak itt jelent meg a Kommunista Párt 1944. október 28-i dokumentumának, a magyar néphez intézett nyílt levélnek több részlete. Két nagy lélegzetű írás kapott helyet „A szocializmusról gondolkodva” rovatban. Az együk a Tökei Ferenccel készü-lt interjú, amelynek címe: „A nagyobb egészben gondolkodva”, a másik pedig Szentes Tamás tanulmánya, amely a világgazdaság és a szocializmus, a nemzeti és a nemzetközi összefüggéseivel foglalkozik. Ernst Haeckel születésének 150. évfordulójáról dr. Kiszely György emlékezik meg A korszerű tudomány és világszemlélet terjesztője címmel. A „Konzultáció” rovatban Osman Péter az innováció lényegét és gazdasági tartalmát világítja meg, Szabó István pedig az emberi tényező fogalmáról és. jelentőségéről ír. KÉPERNYŐ Nők iskolája Mit jelent a Budapesti Művészeti Hetek .címkemegj elölés némely -televíziós műsor előtt? Az őszi fesztivál rendeződ kezdeményeznek bizonyos produkciókat, kivitelezésükhöz pénzt adnak? Abból a gyakorlatias meggondolásból indulnak ki, hogy így jól járnak a szövetkezők, mert a sikeres, színvonalas tévéjátékok, tévéfilmek növelik a Budapesti Művészeti Hetek tekintélyét és a tömegkommunikációs intézmény is többet áldozhat jó ügyekre. Az is előfordulhat persze, hogy az éves gyártási tervben szereplő alkotások közül a legsikeresebbekkel „vesznek részt” a művészeti szemlén. Az biztos, hogy az említett ^Jeleimmel” látható-hallható alkotások kiemelkednek a tévéprodukciók átlagából. A vasárnap este sugárzott Nők iskolája is emlékezetes tévéjáték, noha kevésbé sugállatos, mint Fehér György rendező és átdolgozó híres Shakespeare-té- véjátéka, a III. Richard.- >A vetítést követő beszélgetésen is elhangzott az angol drámaköltő neve. Sokáig úgy vélték ugyanis, hogy a brit óriás az emberi lélek mélyebb rétegeibe hatol, szenvedélyesebb indulatú, mint Jean( Baptiste Poquelin. Még a kifinomult ízlésű és biztos ítélő- képiességű Mészöly Dezső is úgy látta kitűnő Moliére-naplójában: Moliére-t csak a szerelem fog-- lalkoztatta. Általános felfogás szerint, könnyedén lebegnék művei, világának a derű az uralkodó csillagzata. Fehér György felfogása szerint a csillogó, fényes környezetben, az élet állandó álarcosbáljában magányos bolygók küzdenek szinte kétség- beesetten létükért, boldogságukért. A játék végén kesernyésre fordult az időnként még ■föl-föl- fénylő mosoly. Ki vesztett többet? Amolf, aki hiába próbálta .elnyerni Ágnes kezét? Vagy a két fiatal? (Horace és Ágnes?) A hosszan kitartott zárókép tanúsága szerint az ifjúság tündérvilágától kellett eOjbúcsúzniok? Ha majd a televíziós évad legjobb színészi alakításait számba- veszik, bizonyára gondolnak Kállai Ferenc — egy több évtizedes színészi pálya miniden tudását, tapasztalatát gyümöl- csöztető — szerepformálására. Csonka Ibolya már megjelenésével rokonszenvet keltett. Hegedűs D. Géza — szerepfelfogása és nyilván, a rendező — egyre érvényesebbé vált a történet előrehaladásával. □ □ □ Kis csalódást okozott a Csak ülök és mesélek legutóbbi adása. No nem a helyreigazításra gondolok: Vdtray példás őszinteséggel és bátorsággal vállalta tévedését. (Az általa elkövetett hibáknál nagyabbak is kiigazítás nélkül maradnak a képernyőn. napilapokban. Már a korábbi műsorban — a régi autókat gyűjtő házaspár bemutatásánál — azt éreztük, hogy a riporter figyelmét a gyűjtemény köti le. A Csak ültök és mesélek: azért vált oly népszerű és fontos műsorsorozattá, mert mindig az emberi vágyakat; törekvéseket, furcsaságokat kutatta. A kecskeméti Leskowszky Albert bemutatása is jellegtelenre sikerült Néhány hangszer megszólaltatásával nem tudtunk meg többet e szenvedélyes érdeklődést kiváltó okokról. Kiknek a hatására, milyen belső indítékokból határozta el ez a fiatalember, hogy népi hangszereket gyűjt és készít? Boldogabb lett-e új tudományával? A műsort befejező riportban megszólaltatott tanárnő vallomása — nem szeretem e lejáratott szót; de igazi vallomás volt —, a sorozat legszebb pillanatot idézte. Szívesen hallanánk róliat újra a pedagógusnapon. □ □ □ Tetszett a péntek délutánt Tánc és mozgás, mozgás és tánc; mert a viszonylag rövid műsoridő alatt sokfelől, érdekesen, szórakoztatóan, felelősségteljesen szólt választott témájáról. A pécsi körzeti stúdió tévéfilmjét. Radó Gyula rendezte, szerkesztő- riporter Hárságyi Margit volt. H. N.
