Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-17 / 244. szám

1984. október 17. • PETŐFI NÉPE • f NÉGY ÉVTIZED SODRÁBAN Egy régi nyomda különös sajtótermékei Megjelent a Kécskei Hírek 1. száma — olvasom a Petőfi Népében szeptember 15-én a topköszöntőt. Hát van megint újságja gyermekkorom falujának, pontosabban: az ezzel is városiasodó nagyközségé­nek! A ihír emlékeket ébreszt bennem. 1944 novem­berére, decemberére gondolok. Akkor már 13 esz­tendeje Kécskéről elégítette ki a környék nyomtat­vány-igényét a Fehér Nyomda. Annak az évnek a végén azonban a mozik nem játszottak. Színielő­adást kinek lett volna kedve szervezni vagy meg­nézni? Nem kellett hát plakátokat, jegyeket nyom­ni. Gyászjelentés és esküvői meghívó nélkül múl­tak el az élet nagy .eseményei. Valamiből mégis élnie kellett családunknak, s ekkor édesapám — jól megérezve azt a szükségletet, amelyet csak ő tud kielégíteni — három új vállalkozásba fogott rövid idő allatt: a szótár-, a naptár- és az újság- csín álásiba. A magyar—orosz szótár igazi ,koppintás” volt. Valahonnan hozzánk került egy tízoldalas nyom­tatott szótár, mely az orosz szavakat latinbetűs fo­netikus leíródban tartalmazta. Azt szedtük és nyom­tuk ki újból (súlyosan megsértve a szerzői és ki­adói jogokat). Még gyarló orosz tudásommal is megállapíthatom, hogy a mű ismeretlen szerzője nem beszélte anyanyelvi szinten Tolsztoj nyelvét, néhány esetben pedig nyilván szándékosan vezetett félre. A’ nincs ige például oroszul így volt olvasható benne: nyet bolsoj jeszt. A Naptár az 1945. érvre egy katolikus káplán se­gítségével készült, s a névnapokat is tartalmazó, plakátszerű kisnyomtatvány lett. Hetipiacokon mindkét sajtótermékfoől sokat eladtunk. Harmadiknak említem, pedig a legnagyobb és a legelső vállalkozás az volt, 'hogy édesapám Bagó Ernővel, az akkor még ifjú (sőt újházas) újságíróval topot indított. A szót itt eredeti jelentésében kell érteni, mert a 'MAI ÚJSÁG-mak keresztelt sajtó- orgánum egyetlen lapból állott, annak is csak az egyik oldala volt nyomtatva, tehát inkább látszott falragasznak, mint újságnak. Ennek pedig az volt az oka, hogy a Fehér Nyomdában mindössze né­hány ezer ív pilakátpaipír vészelte át a frontot, s ez is olyan silány minőségű volt, hogy ma kenyér- csamagolásra különbei adnak; egyik oldalán is alig tűrte a nyomdafestéket. Az első1 szám — a szovjet parancsnokság enge­délyével — november 24-én jelent meg. (Még jól hallatszott az ágyúzás a főváros felől. Hány helyen csináltak akkoriban Magyarországon újságot?) A „szerkesztő úrnak” nem volt túlságosan nehéz dol­ga a háborús hírek megfogalmazását illetően. Eze­ket ugyanis Ernő bátyám a kézen-közön Szeged­ről idekerült egy-kéthetes újságokból ollózta ki. (Frisseknek számítottak azok akkor.) Persze helyi eseményeikről, az elöljáróság intézkedéseiről szóló cikkek is helyt kaptáik a Mai Újságban. A lap nyomdai munkálataiban édesapám mellett, mint „inas”, tizenhárom’ évesen én is részt vet­tem, néhány cikket magam „kapkodtam ki” a sze- dőszekrónyék ólombetűiből. Sőt: még a terjesztés feladata is rám várt, illetve ez már testvéremmel kettőnkre, öcsém az egyik, én a másik utcát járva O- és Üjkécske-szerte rikkancsként kiabáltuk: Mai Újságot vegyenek! 'Hogy csodálkoztak az emberek! Már újságot is árulnak! Ehhez a feladathoz azonban tarisznyát akasztottunk a nyakunkba, no, nem a lapnak, azt a karunkon vittük, hanem az érte járó ellerférték- nek. Ha jól emlékszem, egy tojás volt egy lap ára, s mintha ez rá is lett volna nyomva. Az első számnak olyan sikere lett, hogy az 1500 példányt-utánnyomással kellett megtoldani, ezért a második szám mindjárt 3 ezer példányban készült. A megjelenés nem volt rendszeres. A papírhiány pótlására édesapám a fűszerkereskedők csomagoló­papír-készleteit vásárolta föl, néha százíves téte­lekben. Egyszer meg egy fiatal orosz katona segített rajtunk. Egy decemberi napon, ugyanis szovjet katonák látogattak el a nyomdába. Mint kiderült, tábori nyomdászok voltak. Budapest alá készültek teher­autójukkal, s egy „vinkelt” kértek édesapámtól. A legfiatalabb, látva a papírhiányt, megígérte, hogy megpróbál Budapesten papírt szerezni. Hittük is, nem is. Annál nagydbb volt a meglepetésünk, ami­kor harmadnapra beállított, hátizsákjában vagy 500 ív simított újságnyomópapírral.-Másik alkalommal nem ilyen barátságosan jöt­tek, mert parancsot ‘hajtottak végre. A szovjet kom- mandatúráról, a Tóth Dinis-házból érkezett- szov­jet tisztek egyszerűen kiiparancsoltak bennünket a nyomdából, majd lezárták, sőt lepecsételték a mű­helyt. Csak- később tudtuk meg, hogy a németek akkor indították utolsó offenzívájukat, s értek is el bizonyos sikereket a nyugati fronton (ardennéki aflfenzíva), s emiatt rendeltek el nálunk ‘hírzárlatot. (Amit nem sokai később fel is oldottak.) Mi lett aztán a Mai Újság sorsa? Még néhány száma megjelent ilyen címen 45-ben is. Tavasszal aztán átvette a 'Függetlenségi Front, a top négy oldalasra bővült, címe Kécske és Vidéké-re válto­zott, az érdeklődés azonban a fővárosi lapok meg­jelenésével és elterjedésével párhuzamosan csök­kent iránta, így nyárra szép lassan meg is szűnt. Úgy emlékszem (— de ebben nem vágyok bizonyos —, hogy április 4-ére és május 9-re még külön­kiadás is; jelent meg belőle. Az Országos Széchényi Könyvtárnak édesapám minden nyomtatványból 'küldött köteles példányt. A Mai Újság meg a Kécske és Vidéke megjelenése idején azonban ezt nem tehette. A megmaradt szá­mok a nyomda államosításakor kallódtak el. (Mi­csoda kordokumentum volna, ha néhány előkerülne belőlük valahol!) Két évvel ezelőtt egy néprajzi gyűjtő találkozón Szokody Gyula volt inofcai pap elmondta nekem, hogy egy-könyvének csomagolópapírjában a Mai Újság egyik példányát fedezte föl, s azt egyéb do­kumentumokkal a Munkásmozgalmi Múzeumnak ajándékozta. ^Igazán jólesne újból látni ezt a tegnapi Mai Újságot, Fehér Zoltán TESTVÉRI EGYÜTTMŰKÖDÉS A VAJDASÁGGAL A testvérmegyei kapcsola­tok jelentősége az együttmű­ködés kiszélesítésével, fej­lesztésével egyre növekszik. Mert az egymás életének, mun­kájának, kultúrájának jobb megismerése mellett mind fontosabb szerephez jutnak a kölcsönös előnyökre épülő, gazdasági kapcsolatok is: szakemberek eszmecseréi, technológiai és termelési ta­pasztalatok, módszerek át. adása, szabad kapacitások ki­használása, valamint az áru- választékot bővítő, színesí. tő áruházi csereakciók, a kishatármenti kereskedelem. Ez a megállapítás különö­sen érvényes akkor, amikor két, egymással szomszédos or. szágrész, például a jugoszlá­viai Vajdaság tartomány és Bács-Kiskun megye alakít ki testvéri együttműködést. Hisz ebben az esetben a hivatalos társadalmi, üzemi, ' intézmé­nyi kapcsolatokat megerősí­ti. aláhúzza az ott élő magyar, és az itteni délszláv nemze­tiség, amely minden időben összekötő kapcsot jelentett, s ahonnét sokakat az anya­nyelvi, kultúrtörténeti ha­gyományokra épülő kötődé­sen túl rokoni szálak is fűz­nek az országhatár túlsó ol­daton lévőkhöz. Mindez szóba került azon a közelmúlban lezajlott ta­lálkozón, amelyen a Bács-Krs. kun megyei Tanács elnöke és Vajdaság tartomány kép­viselőháza végrehajtó taná­csainak elnöke a testvérme­gyei együttműködés tovább, fejlesztéséről, kiterjesztésé­ről, megújításáról tárgyalt. Aminek alapja az eddigi jó kapcsolat, feltétele pedig, hogy mindkét félnek egyaránt előnyös megállapodás szüles­sék. A vajdasági testvérmegye — az ellátás javulásában, a munkaszervezetek 1 fejlődésé, ben az utóbbi években elért eredményekre alapozva — a gazdasági együttműködés erő. sífését szorgalmazta. Érde­mesnek tartanák megvizs­gálni ezt a lehetőséget a táj-, a textil- és a cipőiparban is. Javaslatuk szerint új elemek, kel kellene bővíteni a kisha­tármenti kereskedelmet, és kiépíteni szélesebb körben a közvetlen áruházi kapcso­latokat — hasonlóan, ahogy Baja és Zombor között ez már kialakult, és az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján el­mondható, hogy olajozottan megy —, s bevonva kiskunha­lasi vagy. akár kecskeméti egységeket is. Ily módon meg lehet növelni a határmenti ke­reskedelem volumenét. Vaj­daságban szabad hajóépítési kapacitás van, s a meglévő építőanyag-ipari együttmű­ködést is bővítenék. Különö­sen gyümölcsözőnek tartják a Duna menti idegenforgalom közös fejlesztését, amely iránt az érdeklődést rendezvé­nyekkel: kiállításokkal, gaz­dasági, termelési bemuta­tókkal, vásárokkal lehet fel. kelteni, s amelyeken aztán újabb üzletkötésekre is sor kerülhet. Mivel a 'kapcsolatok a köl­csönös érdekek összehango­lásán alapulnak, ez Bács- Kiskun megye oldaláról a kö­vetkezőkben fogalmazható meg: a tejiparban termékein­ket értékesíteni akarjuk, a textiliparban pedig meg kell találni azokat a profilokat, amelyekben bővíteni tudjuk a kooperáció valamilyen for. máját. Ez mindkét oldalon az alapanyag-vásárlástól a bér­munka vállalásáig terjedhet. A cipőgyártásban jó alkalom nyílik a tapasztalatcserére, s ezáltal a hazai termékek mi­nőségének javítására is. Szer. vezettebbé kell tenni az áruházi cserét, és a kishatármenti ke­reskedelmet, s megfelelő kő. rültekintéssel kiválogatni az akcióba bevont áruk körét. Az építőanyag-iparban gon­dokkal küzdünk, ezen szeret- , nénk enyhíteni, így import­igényünk is van. Az idegenforgalomban a keretek adottak, fel kell azon. ban mérni pontosan, hogy mik az igények, és milyen prog­ramokat lehet ma a piacon I értékesíteni. Szélesíteni ér. fi demes a kulturális kapcsola- || tokát is, kiterjesztve azokra j a területekre, amelyeket ed. jjj dig még nem használtunk ki: I . Bács-Kiskun megye ösztön. 1 díjat is felajánl az itt lévő al- 1 kotóműhelyekhe (zenepeda. i gógiai intézet stb.), viszont a f kérés az, hogy a nemzetiségi 1 iskolákban, óvodákban dől- I gozó pedagógusok, az ilyen | pályára készülő főiskolások 1 Vajdaságban tökéletesíthes- 1 sék nyelvi és kulturális is- 1 méreteiket. Ugyancsak fon. 1 tos téma az egészségügy. S a t| kórházak közötti kapcsola- 1 tok nemcsak a fekvőbeteg-el. 1 látásban, a körzeti és üzem- I orvosi tapasztalatok megvi- i tatásában, hanem az orvos- 1 képzésben is kialakíthatók, jjj Egy érdekesnek ígérkező há- 1 romszög már most körvona- é tozódott, hisz a kecskeméti I Hollós József kórház a- Szege, íj di Orvostudományi Egyetem 1 oktató intézménye, Vajda- Í Ságnak Csongrád megyével 1 is van együttműködési meg- ff állapodása, s a közelmúltban I európai színvonalú létesít- 1 ményt adtak át Szremszka Ka. f menicán, amely Jugoszto- 1 viában a szívgyógyászat és a Ä rákkezelés új központja. A megbeszélésen a két test- 1 vérmegye vezetői elsősorban I a főbb témákat érintették, az lg azonban nyilvánvaló volt, | hogy mindkét fél számára I hasznot hozhat a kapcsolatok f további erősítése. A megváló- 1 sítás attól függ, hogy a külön. gff böző területek szakemberei. j bői álló munkacsoportok a részletek megbeszélésekor | megtalálják-e a kölcsönösen 1 kedvező megoldást, amikor I összevetik az Ezt kérem igény- 1 listát az Ezt tudom adni aján. p§ latokkal. A csoportok már § munkáihoz láttak, mert az idő i nem sok. Abban ugyanis kőnk. § rét megállapodás született, I hogy ez év végéig a javas lato- | kát le kell tenni az asztalra. Váczi Tamás Mi lesz vadaskert? Ha a kecskeméti vadaskert jelenlegi lát­nivalóiról rövid hírt kellene adnom, így fo­galmazhatnám meg: A vadaskertben 42 állatfajta 145 példá­nyát — 79 emlőst és 66 madarat — tekint­hetik meg az érdeklődők. Az Alföld jelleg­zetes vadai mellett égyebek között oroszlá­nokat, lámát, barnamedvéket, cerkóf maj­mokat, vietnami sertést, valamint számos ma­dárritkaságot mutatnak be. A kertben trá­gyakupacok csúfoskodnak, túlzottan nagy a bűz, hiányoznak az. állatokat imertető táb­lák a karámok, a ketrecek elől, a fa védő­korlátok sok helyen letöredeztek. A látogató nem talál illemhelyet, s ne keresse a kert bejáratánál a „Vadaskert” feliratot, mert már az is hiányzik. Egyébként pedig azt beszélik, hogy máshová telepítik át a vadakat. Talán' eddig, tarthat­na a szűkre szabott, 'kissé felületes vadas­kerti - híradás, amely azonban ^aligha elégíte­né ki az allatbaratokat, és mindazokat, akik büszkélkieidnek az ' ide­genek előtt: Kecske­métnek is van állat- kertje. Természetesen mi is bővebb információra vagyunk kíváncsiak. Dr. Agud Károllyal, a városi tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi bsztályvezetőjévél szem- ■ lélg^tjük a vadaskertet, amelynek a tanács a gazdája. Nem mentege­tőzik a jelenlegi álla­potok miatt:-+- A fennállása óta eltelt 13 év alatt annyi pénzt sose kapott ez a létesítmény, amennyire szükség lett volna . a hiányok . pótlásához, amelyek jó része eleve abból adódott, hogy an­nak idején, rohammun­kával, sok ideiglenes megoldással kellett el­készíteni. Azóta sokat gyarapodott az állatál­lomány, s még mindig gyarapszik, tigrissel, párduccal, pumával. Egyébként látni kell, hogy most komoly munkák folynak azért, hogy jobb helyük le­gyen a vadaknak, s kul­turáltabb körülmények között fogadhassák a látogatókat, akiknek a száma' jelentős, 20-r25 ezer. évente. Valóban, a jelek arra mutatnak, hogy pótol­ják a sok hiányosságot, bár' a munkák egyike- másika túlságosan el­húzódik. A közelmúltban fel­épült az új majomház, készül három nagyra- gadozó-ketrec, és az ezekhez tartozó, téli szállásra alkalmas zárt helyiség. Földbe helyez­ték a terület tisztántar­tásához szükséges emésztőaknákat, újra- nádazzák a vadvédő- és ‘ -ietetőhélyeket. Kijaví­tották az etetőrácsokat, elhelyeztek eddig 23 fémkeretet, amelyekre az állatokát ismertető szövegek kerülnek. Pó­tolják az elkorhadt, le­tört védőkorlátokat, 'ki­javítják a leszakadt dróthálókat, s rövide­sen kiteszik a vadas­kert „cégtábláját” is. Jövőre tovább szeret­nék folytatni' a felújí­tást. ez azonban csak akkor lehetséges, ha a városi tanács megemeli a támogatás összegét. Szerencse, hogy eb­ben a helyzetben akad­nak az ügynek társa­dalmi pártf<^ói is. A vadaskert közvetlen gazdájának, a kommu­nális üzemnek a dolgo­zói például kezdettől sok társadalmi munkát végeztek itt. A takar­mány nagyobb részét ingyen kapják! » kecs­keméti Magyar—Szov­jet Barátság Termelő- szövetkezettől. A hús­szükségletet az UNI- VER ÁFÉSZ elégíti ki a kényszervágásokból visszamaradt — emberi fogyasztásra alkalmat­lan — termékeiből. A tanácsnak ez is könnyítés, hiszen-^ eny- nyi vád sokat eszik. Mennyit? Dobosi Jó­zsef, a vadaskert veze­tője sorolja: — Körülbelül 150 mázsa szemes abrakra, ugyanennyi lédús ta­karmányra, 250 mázsá- myi szénára, és mint­egy 140 mázsa húsra van szükség évente. Rendbe teszik tehát a vadaskertet, amely azonban — dr. Agud Károly osztályvezető szerint — nem bővít­hető tovább a jelenle­gi helyén. Ám ha még­is rákényszerülnek, ok­vetlenül szükség lesz további területekre. Nem maradhat végleg ezen a helyen a vadas­kert. Talán a Széche- nyiváros melletti, úgy­nevezett szabadidőpark szomszédságában lenne erre sokkal jobb lehe­tőség. Az áttelepítésre azonban aligha kerül­het sor 15—20 évnél korábban. Először ugyanis .fásítani kell azt a területet, hogy megfelelő környezet alakuljon ki a. vadak számára. Mindez ma még csupán elképzelési javaslat, amelyen érde­mes i gondolkozni. A kecskeméti vadas­kert tehát — minden híresztelés ellenéire — még hosszú ideig, a je­lenlegi helyén marad. Addig viszont ott kell rendben tartani. Nem úgy, mint eddig, ha­nem a látogatók teljes megelégedésére. Rapi Miklós JÓL LAKNI Pohárszekrényhez „címzett” bolt A hírneves hazai bútorgyártők közé „kockázta be” magát a BLÉVISZ. Igen, ma már így, rövidítve is illik ismerni a Bajai Lak­berendező, Építő és Vasipari Szövetkezet nevét annak, akinek köze van a bútorkészítéshez vagy — újabban — a forgalmazáshoz. Az őszi BNV előtt, alatt és után különösen sok cikket olvashatunk a’ sajtóban kezdeményezéseiről, a fővárosban és Baján nyitott Téka kisáruházról. (Téka — fali-, illetve pohárszekrény dédanyáink ide­jében.) Ehhez társult a Háziipari és Népművészeti Szövetkezeti Vál­lalattal. Mint a BLÉVISZ korábbi kezdeményezései, ez is kockázat­tal járt — dé ez ideig nyerésre áll a szövetkezet. Stílusegységben 'Itthoni hagyományokból táp­lálkozó, sajátosain .magyar bútor- gyártás nincs. Lakáskultúránkra a nyugati divat van hatással el- s őrlegesen, mégpedig azt az ex­portjával kiszolgálni igyekvő ha­zai termelő vállalatokon keresz­tül. Ugyanis ezek a kint kelendő stílust — a nagyobb sorozatok, a technológia teljesebb hasznosítá­sa érdekében, na és az itthoni versenyben való sikeresebb rész­vétel céljával — a határon belül népszerűsítik. A megye fejlődő bútoripari üzemeiből így kerültek az üzleteikbe előbb a rusztikus tölgy ‘berendezések, majd újab­ban a BűJÉV'ISZ révén a skan­dináv stílusú tömör fenyőcikkek. (A szövetkezet a nyugatra legtöb­bet exportáló hazai üzemek egyi­ke.) S ezáltal színesedett, színe­sedik a választék, ami jó dolog. A Téka-boltok sajátja, hogy stílusegységben árusítanak: az egyszerű vonalú skandináv —és az NSZK-bői származó rusztikus, mostanában szintén fenyőiből ké­szülő formához — színben, stí­lusban, anyagban jól illő szőnye­geket, függönyöket, térítőkét, vá­zákat, étkészleteket és egyéb ki­egészítőket lehet kapni a fővá­rosi és a bajai kisáruházban. Raktárról szállítanak Már ‘régen nem ott tartunk, hogy csak jóllakni akarnánk — jól lakni is akarunk. Tehát gaz­dagabb választékot várunk a gyáraktól és forgalmazóktól. A Téka sikert aratott. A BLÉVISZ elnökétől,, Bajnai Györgytől tu­dom, hogy a két üzlet az év első .két ‘harmadában együttesen töb­bet árult 45 millió forintnál. Éz jó eredmény, amihez tudni kell, hogy kicsi áruházakról van sző, amelyekben a vevő kiválaszthat­ja a kiállított háló, nappali vagy étkezőbútorokat, szekrényeket stb. —, s a bajai raktárról szál­lítanak neki. A 'határidő eredetileg féléves volt, de ma már hamarabb kielé­gítik az igényeket. A BLÉVISZ az utolsó negyedévben háromféle szekrénysorral bővíti a kínálatot, amelyben egyébként a bajai Bács­ka Bútoripari Vállalat rusztikus fenyő szekrényei szintén ott van­nak. A kiállított termékek szár­mazási helyei közt található Tá­pé, Békéscsaba és Gyomaendrőct is — ezt Krascsenics Józsefnétől, a bajai Téka vezetőjétől hallot­tam. Nem csoda — ötlet Aki arra számítva lépi át a ba­jai bolt küszöbét, hogy ott min­den igényt kielégítenek, csaló­dik. A hagyományos ízléstől el­rugaszkodni „merészelő” vásár­lókra számítanak ott elsősorban^ nekik kínálnak újat, tetszetősét, szokatlant, színezett felületű bú­torok helyett többnyire csupán, lakkal bevont fenyőt. Találkoz­tam az üzletben idősebb házas­párral, akik a régi mellett vok­soltak, s fiatalokkal, akik leg­szívesebben mindjárt hazavittéta volna az egész boltot Kíváncsiságot felkeltő fantázia­nevet választottak, létező igé­nyekre alapoztak a kezdeménye­zők. Nem vittek véghez csodát^ csupán nyitott szemmel jártak a Világban, ami üzletemberek ese­tében nem 'hátrány. A főváros­ban kiadott egyik topban azt ol­vastuk, kinőtte a rendelkezésre álló helyiségeket a budapesti Té­ka áruház. A cikk azt sugallta: érdemes volna terjeszkedni. Nos, úgy tűnik, ez nem várat soká ma­gára. A BLÉVISZ eredményes tárgyalást folytatott nem Buda­pest, hanem Kecskemét tanácsá­val, s Bajnai György elképzelé- • se szerint december 12-én a me­gyeszékhelyen megnyílik a har­madik Téka kisáruház, ugyancsate társulásos alapon. Bizonyára a. bútorvásárló közönség örömére. ! A. Tóth Sándor • A bajai Téka kisáruházban havonta változik a kép: cserélik a ki­állított, megvásárolható termékeket, hogy az érdeklődők megismer­hessék a teljes választékot. Ottjártunkkor ez a kép fogadott. Kölcsönös érdekek alapján

Next

/
Thumbnails
Contents