Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-09 / 212. szám

\ PN MAGAZIN ' Korunk félelmetes ellentmondásának nevezte az egyik író azt, hogy míg a kommunikációs robbanás gazdagítja az emberiség életét, addig sok helyütt saj­nos, a szellemi sötétség tapasztalható. Példa erre, hogy a hivatalos felmérések szerint ma — 1984-ben! — a Föld lakosainak minden harmadika írástudatlan. Gs le­hangoló azt is tudomásul venni, hogy az ezredfordulón is még legalább egymilliárd olyan ember él a glóbu­szunkon, aki nem tud írni és olvasni. Aligha hihetjük, hogy ennél szomorúbb előrejelzés lehetséges — kivéve az elrettentő atomháborút, ami szerencsére sok jel sze­rint elkerülhető. Gppen ezért tarthatjuk nagyszerű tö­rekvésnek, hogy egy idő óta megemlékeznek az írás­tudatlanság megszüntetésének nemzetközi napjáról, összeállításunk ebben a szellemben készüli V. M. „Csillagtanterein” • Az egyes afrikai országokban megszokott már — sajnos —, hogy az iskolások állandó épület hiányában kénytelenek a szabadban ta­nulni. Mint ezt képünk is mutatja, a nigériai Lagosban ilyen szabad ég alatti „tanteremben” okul a jövő nemzedéke. Ehhez legfeljebb azt tesszük hozzá, hogy aki a sokszorosan elnyomott és kizsákmányolt fejletlen országok életét valamennyire ismeri, az még ennek a sze­rény eredménynek is örül. Külföldi ösztöndíjasok Az utóbbi 32 évben több mint 120 ország mintegy 20 ezer ösztön­díjasa szerzett diplomát az NDK különböző felsőoktatási intéz­ményeiben. Az elmúlt tanévben 9 ezer külföldi ösztöndíjas végez­te tanulmányait NDK-beli főis­kolákon és egyetemeken. Többsé­gük afrikai és ázsiai országokból érkezett, s közülük jó néhányan szakmai továbbképzésen vesz­nek részt. A külföldi diákok első útja a lipcsei Herder Intézetbe vezet. Itt a német nyelv elsajátítása mellett bizonyos előképzésben részesülnek, bevezető előadáso­kat hallgatnak jövendő szakmá­jukról. 'Beilleszkedésüket, indu­lásukat diák- és munkáskollektí­vák segítik. Az utóbbi években jelentősen megnövekedett az NDK-ban ta­nuló afganisztáni, angolai, etió- piai, mozambiki, nicaraguai és a jemeni főiskolai hallgatók szá­ma. 1982 óta az NDK — önköltséges alapon — külföldi magánszemé­lyeknek is biztosolt tanulási le­hetőséget felsőfokú tanintéze­teiben. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa az idén áprilisban elfogadta az SZKP KB iskolare­form-tervezetét. Ennek egyik alapfeltétele, hogy a jövőben a Szovjetunióban a gyerekek a korábbiaktól eltérően 6 éves kortól kezdve járnak iskolába. A Szovjetunióban már az idei tanévben több ezer olyan tanuló zárja a tanévet, aki 6 éves korban kezdte az iskolát. A 6 éves korú gyermekek tanterveit az életkori sajátosságnak megfelelően állították össze. Az első- osztályosoknak általában nem adnak 'házi feladato­kat, naponta aludniuk kell, 2—3 órát a szabad le­vegőn tartózkodnak, 3—4 alkalommal étkeznek, az órákon és a szünetekben tornásznak, a nap máso­dik felében mozgásiigényes játékokkal foglalkoznak. Mindez a lehető legkedvezőbb feltételeket teremti a 6 éves korú gyermekek oktatásához és nevelésé­hez. A reformnak megfelelően a 6 éves korban kezdő­dő oktatásra 1988-tól kezdve — az iskolai férőhe­lyek és a tanárak felkészítése mértékében — foko­zatosan térnek'át. Az elkövetkezendő ötéves tervben 7 millió új ta­nulói helyet létesítenek, vagyis kétszer annnyit, mint a jelenlegi ötéves tervben, és közel 800 szakmun­kásképző intézetet adnak át. A reform megvalósí­tására az állami költségvetésből mintegy 11 milliárd rubelt biztosítanak. Elsősök a Szovjetunióban A kínai írás A kínai írás eredetileg képírás jellegű volt. Piktogramjaik a tárgyak és élőlények valós képét igyekeztek az olvasó elé idézni. A fejlődés során gyorsan nőtt a tár­gyakat ábrázoló és fogalmakat ki­fejező jelek száma. Bonyolult, sok vonásból összetett írásjegyeik az idők folyamán elvesztették kép­szerűségüket, nagy többségük csak homályosan, vagy egyáltalán nem emlékeztet mintáira. Mi az oka annak, hogy a kí­naiak írása — bár több mint 4 ezer éves múltra tekint vissza — nem követte a piktogrammáktól a betűírásig vezető fejlődési vo­nalat? A legfőbb ok nyelvük sajátos­ságaiban rejlik. A kínai nyelv csupa egyszótagú szóból áll, és izoláló nyelv, neip ismeri a ra­gozást. ’Egyszótagú szavakból természetesen nincs korlátlan lehetősége a szóalkotásnak, ezért egy-egy szó általában több jelen­tésű. A kínaiak éneklő hanglej­tésükkel, a kiejtés finom árnya­lataival tesznek különbséget ugyanannak a hangalakú szónak többféle jelentése között. Kína népe különböző nyelvjá­rásokat beszél, s ezek közül az észak-kínai dialektusok még töb- bé-kevésbé hasonlítanak egymás­ra, de a délkeleti tartományok-’ ban beszélt tájszólások között je­lentős különbségek mutatkoz­nak. A szójeles írást mindenki a szülőföldjén elterjedt nyelvjárás szerint olvashatja, s így ugyanazt az újságot vagy könyvet lehet a kezébe adni a Sárga-tenger part­ján vagy a Jünnanban lakó kí­naiaknak. Nincs tehát szükség fordítások kiadására. Bármilyen nehezen tanulható meg a kínai írás, mégis a történelem folya­mán a kínai kultúra egységének .záloga, és legerősebb összekötő kapcsa volt. A kínai írás szép, valósággal művészi hatású. Az apró négyze­teket kitöltő írásjegyek kis kö­zökkel elválasztva sorakoznak egymás után, illetve régebben egymás alatt. • A sanghaji kisiskolások az olvasás előtt szemgyakorlatot végeznek. • Egy szemléletes példa a kínai irás érdekességére. A jelek Je­lentései: nő (balra fent); fiú (bal­ra lent); boldog (jobbra). Űt a könyvekhez Lassú fejlődés A Mali Köztársaság Afrika nyugati részén van. 1 Területe 1 204 000 négyzetkilométer, tehát hatalmas ország, lakóinak szá­ma pedig 1976-ban mindössze 6 millió 308 ezer volt. Északon itt is (mint Csádban) arabok és berberek élnek, délen különbö­ző néger népek. Á francia gyarmatosítók; le­nézték az őslakosság (arab, ber­ber, bambara, pölt, szongoi, to- maszeg stb.) kultúráját. Idővel azonban a gyarmati gazdasági élet fejlődése szükségessé tette, hogy a bennszülöttek egy részé­ből írástudó munkások, szolgál­tatási dolgozók, alacsonyabb be­osztású hivatalnokok legyenek. Tankötelezettség Maliban’ tu­lajdonképpen1 nem. volt. Néhány reprezentatív, modern, főleg a gyarmatosítók gyermekeinek épült intézményen kívül csak nyomorúságos „iskolák” voltak, ha nem a szabadban folyt a ta­nítás. Anyanyelvi oktatás nem volt, a tankönyvek csak fran­ciául jelentek- meg. A független­né váláskor Maliban 3 állator­vost, körülbelül 10 tanárt, 8—10 orvost, 3 gyógyszerészt számlál­tak. Mali tehát különösen elhanya­golt oktatási viszonyokat örökölt a francia gyarmatosítóktól. 1960-ban az iskoláskorúaltnak hét százaléka vett részt az ok­tatásban. Az oktatásügyet az 1962. évi oktatási reform szer­vezte át. Bár az utóbbi húsz év alatt az iskolások létszáma ti­zenötszörösére nőtt, a lakosság túlnyomó többsége írástudatlan maradt. Az általános iskolák al- . só tagozatai az iskoláskorú gyer­mekeknek csak az egyötödét foglalkoztatják. Az ^ország gaz-' dasági lehetőségei az alapfokú oktatásban csak lassú, minimá­lis létszámfejlesztést tesznek le­hetővé. (Aa oktatás 6-tól 15 éves korig ingyenes és kötelező.) Kevés az ülőhely Kongóban az iskolák körül­ményei sok helyen nagyon sze­gényesek. A Brazzaville-től kilométerre lévő Kilometer Rouge-ben például a gyerekek egy földes, ablak-ajtó nélküli épületbe járnak, ahol csupán néhány pad és egy tábla várja őket. Általában ez a felszerelé­se minden falusi iskolának. A tanulók egy részének jut csak ülőhely, a többi a hűvös földön ül, és úgy tanul. Szemléltetőesz­közeik nincsenek. Az a jelszó, hogy minden is­kola mellett legyen egy kony­hákért. Ez megvalósulóban van. A kis kerteket a gyermekek a reggeli órákban művelik. Főleg földimogyorót, maniókát, kuko­ricát termelnek. Gyümölcsfák vadon is vannak bőven, ezek nemesítése a jövő feladata. Félanalfabéták A L’ Express című hetilap ér­dekes helyzetképet közöl á fran­cia iskolarendszerről. „Régen azokat nevezték analfabétáknak, akik nem jártak iskolába. Ma azok nem tudnak helyesen írni, olvasni, akik elvégezték az .'ele­mit.” Bármilyen furcsán hang­zik is az első. hallásra túlzónak, szarkasztikusnak, látszó megjegy­zés, mégis találó. Megegyezik a francia oktatásügy sok felelő­sének és a pedagógusok egy részének véleményével, de össze­vág a különböző felmérések adataival is, melyek mind azt tanúsítják, hogy a francia kis­iskolások jelentős hányada hí­ján van az alapvető helyesírá­si, nyelvtani, matematikai isme­reteknek. < Laurent Schwartz, a kérdés vizsgálatával megbízott csoport egyik tagja úgy véli, az elemi iskolát végzett (az általános is­kola alsó tagozata) tanulók egy- harmada nem f tud helyesen ír­ni. A Science et Vie című nép­szerű tudományos folyóiratban ez év novemberében megjelent cikk szerint ma 400 ezerre te­hető — a bevándorolt lakossá­got nem számítva — az anal­fabéták száma Franciaország­ban. Luis Legrand strassbourgi ta­nár .további meglepő adatokat közöl: a 6. osztályban hat gye-,, rek közül egy írástudatlan. Egy januárban végzett vizsgálat 'so­rán a megkérdezett tanárok, ta­nítók fele úgy vélekedett, hogy az elemi iskolát! végzett gyere­kek ötven százaléka nem tud helyesen írni, sem jól olvasni. Oktatás Nicaraguában Márciusban kezdődött meg Nicaraguában pz új idei iskola­év. Az összes intézménybe együttvéve több mint egymil-. lióan iratkoztak be. Az alapfo­kú iskolák osztályaiban 640 ezer gyerek tanul, a középfokú isko­lákban 163 986 diák, a főiskolá­kon 40 ezer hallgató. A felnőtt­oktató iskolákba 258 486 em­ber jelentkezett. Mivel Nicara­guának összesen 2 millió 800 ezer lakosa van, az egész la­kosság több mint egyharrhada rendszeres oktatásban vesz részt. A népi forradalom győzelme idején a lakosság 51 százaléka analfabéta volt. Az írástudat­lanság felszámolására 198p-ban nagyszabású kampány kezdődött. Ma már csak a lakosság 12 szá­zaléka analfabéta. Az afganisztáni gyermekeknek A szovjet Békealap játékokat, könyveket, írószereket, ruhákat és cipőket küldött az afganisz­táni gyerekeknek. Az ajándé­kok mellett színpompás üdvöz­leteket is küldött. A szovjet Békealap — társa­dalmi tömegszervezet. Egyik fő feladata a kapcsolatok fejlődé­sének elősegítése a szovjet tár­sadalmi szervezet és la békéért, a nemzeti függetlenségért és sza­badságért harcoló külföldi szer­vezetek és mozgalmak között. A Békealap pénzeszközei a szovjet dolgozó kollektívák, az egyes állampolgárok önkéntes felajánlásaiból, a prémiumok, a szerzői honoráriumok átadá­sából, az átadott értékek, a mű­vészi alkotások eladásából te­vődnek össze. A kisgyermeket a mozgás, az átélés izgalma fogja meg a vers­ben, a mesében. A vers iránti fogékonysága azon alapszik, hogy a ritmus és a 'hangzás megragad­ja. A négyéves gyermek már megjegyzi, hogy milyen képhez milyen szöveg társul, ötéves kor­iban kialakul egy sajátos, mesét (hallgató viselkedésmód. A gyer­meknek képzeletben kell követ­nie a történést, nem alakítója, hanem tanúja annak. A műalkotás befogadása — a merengő, beleélő, (képzeletet moz­gósító, érzelmeket ébresztő ma­gatartás — gyermekkorunkban a mesére való beállítódással kezdő­dik. A „meselbeállítódás” 8—9 évig tart. Ettől kezdve már olyan intenzív a valóságra való irányu­lás, hogy a képzelet is csak hi­telesnek vélt valóságegységekkel dolgozik. Az érdeklődés előteré­be az igaz történetek kerülnek. (Móricz Zsigmond mondja: ,;A gyermekek számára valóban csak a legnemesebb és légből csebb írónak volna szabad írnia.”, Eb­Pár évvel ezelőtt láttam egy filméit. Egy idős sekrestyés vált a főhőse, aki nem tudott írni. Kénytelenek voltak az öreget elbocsátani, mivel a parókián — felső utasításra — bizonyos iskolázottsági igényeket tá­masztották az alkalmazottak­kal szemben. Céltalanul és el­keseredve kószált az öreg az utcán, mikor egy bolt fölött meglátta a Dohány feliratot, Megkérdezte valakitől, hogy mit jelent, bement és mun­kára jelentkezett. Később fél­retett pénzéből megvette a kis boltot. Aztán á város többi trafikját is. Még később ő lett az ország dohánykereskedel­mének tulajdonosa. Ekkor de­ben a korban a gyermek azt vár­ja, hogy olyasmikről szóljanak, ami megtörtént, mégis rendkívü­li. Robinson Crusoe teljesen megfelel ennek az igénynek. Rendkívüli helyzet, rendkívüli sors, mégis racionálisan kidolgo­zott, miniden részletében megva­lósulhatna. A 10—12. életév az olvasás szempontjából nagyon fontos idő­szak. Ekkor már mindent olvas­nak a gyerekek, de továbbra is vonzzák őket a kalandok, a cso­datevés nélkül megoldott rend­kívüli helyzetek, a nagy sorsok, a különleges tulajdonságokat hor­dozó emberek. A 12 éves gyer­mek már tudatosan formálja ön­magát. Beleképzeli magát a hős helyzetébe. Tehát az olvasásnak új funkciója jelenik meg: az ide- álkereses. Ezt figyeltem meg ta­nulóimon, amikor Gajdar Timur és csapata című művét olvastuk. iMaguik is segítőkész csapatot akartak szervezni. A művészi ér­tékű kalandos regényeket kell tehát kezükbe adni. P. Gy. rillt csak ki egy véletlen foly­tán, hogy nem tud írni, ol­vasni. — Ez fantasztikus — mond­ta egyik ügyfele — mire vit­te volna, ha még olvasni is tud! — Bizony, bizony — vála­szolta az öreg — sekrestyés lennék. A történetnek szerintem nem az a tanulsága, hogy aki sekrestyés akar lenni, az ta­nuljon meg írni. Vagy, hogy minél kevesebbet tud valaki, annál többre viszi. Még csak az sem, hogy nem érdemes ír- ni-olvasni. Érdemes. Csakhogy az még nem minden. H. Z. Papirusztekercs Az egyiptomiak kezdetben kő­be, fába és elefántcsontba vés­ték írásukat. Ha templomok hom­lokzatára, oszlopokra vagy obe- liszkekre került az írás, akkor kőbe vésték. ’Fatáblákat és ele­fántcsontot már csak kivételesen vettek igénybe, miután • rájöttek, hogy sokkal megfelelőbb a kor­látlan mennyiségben rendelke­zésre álló nílusi sás, a papirusz. A Nílus két partján és árterü­letein termő, 3—4 méter magasra megnövő papirusznak — aratás után, — lehántották a szárát, a beléből 20—40 centiméter hosszú, vékony szeleteket vágtak. Ezeket deszkalapon szorosan egymás mellé fektették, simára kalapál­ták, majd keresztben ráhelyezték a második réteget, s miközben Nílus-vízzel öntözték, fakala­páccsal beleverték az elsőbe. A kész, kiszárított íveket agátkővel vagy kagylóhéjjal simították, s végül a széleit egyenesre vágták. A papiruszívek alkalmasak voltak levélírásra; könyvírás céljára összeragasztottak 15—20 ívet, és tekercsekbe göngyölítve hozták forgalomba. Egyiptom igen nagy mennyiségben termelt papiruszt, és feldolgozva szállí­totta külföldre^ csak a rómaiak vásárolták nyersanyag formá­jában. . Amint régi egyiptomi képeken, szobrokon látjuk az'írnokok nél­külözhetetlen szerszáma volt a paletta, amelynek két kis mélye­désében keverték a vörös és fekete festéket. A szövegek fontos ré­szeit előszeretettel emelték ki vörös színnel. A legelső papiruszleletek több mint 200 évvel ezelőtt, az 1750-es években kerültek felszínre, ami­kor a régészek kiásták Hercula- neumot. Itt a munka során több száz, nagyrészt elszenesedett- pa­pirusztekercsre bukkantak. összeállította: Varga Mihály A sekrestyés ellenpéldája

Next

/
Thumbnails
Contents