Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-06 / 209. szám

1984. szeptember 6. • PETŐFI NÉPE # I A KÖZSÉG FEJLESZTÉSÉÉRT 'V!/ 11618 Mire fordítják a felajánlott pénzt Lajosmizsén? Területét, népességét figyelem­be véve, Lajosmizse a megye leg­nagyobb községe. S bár erről nem sokat beszélnek, az itt élő embe­rek igazi lokálpatrióták. Nem szavakkal, de tettekkel bizonyít­ják: magukénak érzik azt a he­lyet, amely szülőföldjük, ahol él­nek, boldogulnak. Van ezen kí­vül más Is. Lajosmizsén az em­berek megszokták, hogy minden évben gyarapodik valamivel a község, valamit átadnak, amely könnyebbé, kényelmesebbé, szeb­bé teszi életüket, jobban oda­köti az embereket. Moziból színház A felszabadulási, kongresszusi munkaversenyt a Vízgépészeti Vállalat 3. számú gyáregységének Május 1. szocialista brigádja kezdte, amelyhez nem kevesebb, mint százhetven szocialista kol­lektíva csatlakozott. A célkitűzés? Így fogalmazták meg: két nap Lajosmizséért. Ebből a felaján­lásból egy nap keresetét a község művelődési intézményeinek át­alakítására fordítják. A munka már megkezdődött. A mozi fel­újítása során -színpadot, öltözőt építenek, a fűtést, a világítást korszerűsítik. Olyan művelődési házat alakítanak ki a moziban, ahol színvonalasabb rendezvé­nyeket tarthatnak, színtársulato­kat fogadhatnak. S a jelenlegi művelődési ház? Végre „kinyúj- tózhat" a könyvtár, klubszobák kialakításával pedig megkezdőd­hetnek a foglalkozások. 'Mi valósult meg eddig az el­képzelésből? A község kisiparo­sai megértették a felhívást, az öltözők elkészültek, a fűtést jelen­leg szerelik. Az új széksorokat a tanács már megrendelte, a megyei moziüzemi vállalat pedig rövidet sen megkezdi a nézőtér akuszti­kájának rendbehozatalát. Ha­táridőt nem tűztek ki, de a fel­újított intézményt szeretnék a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére átadni a lakosság­nak. Egészségház a Tiizép-telep helyén Mint említettük, a gazdasági egységekben dolgozó szocialista brigádok, a kisiparosok, a lakos­ság két munkanap jövedelmét ajánlotta fel a község fejleszté­sére. Az első napi munkabér be­fektetése már tisztázódott. Vajon, mire költik a második napi kere­seteket? A község régi gondja, hogy el­avult az egészségház. Átalakítása, korszerűsítése többe kerülne, mint az új, ezért a község vezetői úgy döntöttek: a jelenlegi Tüzép-te- lep helyén építtetik fel az új egészségügyi létesítményt. Ehhez .a már meglévő munkafelajánlá­sokon kívül a gazdasági egységek is hozzájárulnak, sőt a megyei ta­nács is támogatja az építkezést. A tervezés és a pénz összegyűj­tése ebben az évben kezdődik, s ha minden sikerül, 1986-ban meg­kezdődik az alapozás. Több és jobb ivóvíz A nyáron sok gondja-baja volt a község lakosságának az ivóvíz- ellátással. Ennek nyilvánvaló oka a település gyors fejlődése — sok új ház, lakótelep épült —, s természetesen a hosszantartó szá­razság. A jelenlegi öt kút napi háromezer köbméteres teljesítmé­nye képtelen kielégíteni — főleg nyáron — az igényeket. A víz­hiány már korábban előrevetette „árnyékát”, ezért készítettek — 3,6 millió forintért — egy napi kétezer köbméternyi vizet adó kiutalt. Szeptember végétől már jelentősen javul a községben az ivóvízellátás, ehhez azonban még nyolcszáz méternyi vezetéket kell építeni. A jövő nyáron már nem lesz gond az ivóvízzel, ugyanis 1985 első félévében megkezdik az ezer köbméteres víztároló építését. Ez lehetővé teszi a kutak „pihente­tését”, a szakaszos vízfelhaszná­lást. (Lajosmizsén, mint említettük, az emberek lokálpatrióták, de ezt nem szavakkal, hanem nagyon is hétköznapi tettekkel bizonyítják. Nem önzetlenül természetesen, hiszen saját községük szépül, gaz­dagodik, gyarapodik, munkájuk, anyagi hozzájárulásuk árán. —s—r HAZÁI TÁJAKON Velem Csendes, nyugodt hely Velem. Az osztrák határ menti települé­sen 200.—250 ember él, sokak által irigyelt környezetben, erdők tö- . vében, hegyek lábánál. Szubalpin klímája különösen vonzó a gyó­gyulásra váróknak, de az üdülők­nek, nyaralóknak is. Mi csábítja ide az embereket? Már szóltam a különlegesen tisz­ta levegőről. Közel van Kőszeg, ez sem utolsó szempont. Bár ma már nem kell a városba fáradni azért, hogy kitűnően ellátott bol­tot találjunk. Velem egyetlen, .pi­cinyke vegyesboltjában mindent lehet kapni. A legfrissebb gyü­mölcs is mindig a pulton kelleti magát.' Forgalmas az ételbár, ol­csók és ízesek a készítményeik. Csalogatja a kirándulókat a szép környezet, a sok-sok erdő, s a lankásabb hegyoldalakon so­rakozó szelídgesztenyések. Kő- sz^gszerdahely és Velem határán/ található a XVI. században épült vízimalom. A kis patak ma is forgatja a malomkerekeket, oda­benn búzát őrölnek a kövek. A rendbehozott épület gépezetének szinte minden egyes eleme fából készült. Csoda: évszázadok eltel­tével, még ma is bírja a megpró­báltatást! A falu nevezetességei közül — idetartva — a harangtorony lát­ható meg elsőként, mivel ponto­san a központban emelkedik, fen­nél jóval messzebb áll — büsz­kén — a templom: 568 métert 9 Ezt a házat is kalákában építették a népművészek. Itt már szor­goskodhatnak a kovácsok. kell a hegyre mászni, ha a Szent Vid kápolnára kíváncsi valaki. Érdemes vállalni a túrát, a XV. századi templom eredeti pompá­ját mutatja. A tövében ásatások folynak, régészek kutatják a múl­tat. A kaoskaringós szerpentin egyik kanyarulatában, a védetté nyilvánított mészfillit-képződ- mény tetején kilátóból lehet gyö­nyörködni az elénk táruló táj­ban. Tiszta időben Szombathelyig is ellátni, pedig Vas megye szék­helye 21 kilométer távolságra fekszik Velemtől. Országszerte ismert és híres a Folyamatos önvizsgálat népművészeti műhely, közkedvel­tebb nevén a fafaragó tábor. Min­den évben — már 1975 óta — ötven-hatvan népművész meg­fordul ott, rövidebb-hosszabb idő­re. Kalákában építik-szépítik az alkotótelepet, mindent ők csinál­nak. Faházakat, játszóteret épí­tettek, s műhelyeket a kovácsok­nak, a fazekasoknak, a szövők­nek. Főképp Vas megyei népmű­vészek szorgoskodnak a nem túl nagy területű táborhelyen, de megfordult már itt Bács-Kiskun megyei fafaragó is. Borzák Tibor MIT KELL TUDNI? 4. A nyugdíjak átcseréléséről, újbóli megállapításáról A nyugdíjasok munkavállalá­sához fontos társadalmi és egyéni érdekek -fűződnek. Ezzel össze­függésben lehetőség van a nyug­díjasként munkában eltöltött idő alapján a már megállapított nyugdíjak átcserélésére, illetőleg újbóli megállapítására. E szerint bármely nyugdíjjog­szabály alapján és időpontban megállapított nyugdíj újbóli megállapításánáL a korábbi nyug­díjazáskor — legkorábban 1929. január 1-től kezdődően — már figyelembe vett időt, és a nyug­díjazást követően szerzett szolgá­lati időnek azt a tartamát lehet, és kell figyelembe venni, amely alatt a nyugdíjat egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan folyósí­tották. Korlátozottnak tekintendő például a rokkantsági nyugdíj agyharmad részben történő fo­lyósítása. Az öregségi, rokkantsági . és baleseti rokkantsági nyugdíjat — kérelemre — akkor lehet újból megállapítani, ha a nyugdíjas­nak az első nyugdíj-megállapítás után szerzett szolgálati ideje alatt legalább 36 havi keresete van. Mezőgazdasági szövetkezeti tag­nál a munkával szerzett minden 13 (nőnél 8) munkanapot 1 hó­napnak (30 napnak) kell tekinte­ni. A naptári évben teljesített munkanapok. alapján legfeljebb 12 hónapot, ha pedig a tagság egész éven át nem állott fenn, legfeljebb annyi hónapot lehet számítani, ahány hónapon át a tagsági viszony fennállott. Akinek a nyugdíját a nyugdí­jazás utáni újabb szolgálati ide­je alatt teljes összegében folyó­sították, a nyugdíjasként szerzett szolgálati idejét a nyu'gdíj mér­téke szempontjából nem lehet figyelembe venni. Az utolsó 36 havi kereset viszont akkor is fi­Az éy végével, a jövő év elejével a magyar társadalom ismét olyan időszakihoz érkezik, ami­kor különösen fontossá válik a saját korábbi te­vékenységünk tárgyilagos, kritikai elemzése. Hi_ szén ez az egyik legdöntőbb feltétele annak, hogy folytatni tudjuk mindazt, ami a munkánkban jó volt, és ugyanakkor a szükséges változtatásokat is elvégezzük. A legfontosabb, elemző, értékelő — és az egész ország számára irányt adó t— fórum nyilvánva­lóan az MSZMP XIII. kongresszusa lesz. De már ezt megelőzően: minden pártszervezetben, sőt mondhatjuk, minden munkahelyen el kell vé­gezni a saját munkánk, a szűkebb környezet ala­pos, körültekintő minősítését. Ami távolról sem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan azt sokan feltételezik, mondván: az or­szágban ehhez adottak a politikai, társadalmi, sőt a gazdasági feltételek is. Mindemellett hány-, szór előfordul, hogy — különösen a vezetők — védik a mundér becsületét, és presztízsből, vala­miféle rosszul értelmezett önérzetből ahhoz is ragaszkodnak, amit túlhaladott az idő, amiről kiderült, hogy rossz volt, többet ártott, mint hasz­nált. Még jó, hogy ennek inkább — vagy lega­lábbis egyre inkább — az ellenkezője a jellem­ző. Ma már — szerencsére — mérséklődött a fal­vak lakóinak elvándorlása a nagyobb városok­ba, megyeszékhelyekre. A korábbi gyakorlatot folytatva azonban a fejlesztési összegekből még mindig aránytalanul sok jut a nagyvárosoknak, és kevesebb a falvaknak, a kistelepüléseknek. A falun élő több mint 5 millió magyar állampolgár szempontjából is fontos volna változtatni ezen a helyzeten. Hogyan? — kérdezhetné valaki: módosítani, megváltoztatni fontos testületek, intézmények alaposan megvitatott, jól átgondolt döntéseit? Hova vezetne ez? A marxista gondolkodás fontos alappillére, köz­ismerten, a saját tevékenységünk szüntelen kri­tikai elemzése, újragondolása. Pártunkat ez te­szi, csakis ez teheti képessé arra, hogy időben felismerje a társadalomban folyamatosan, és el­kerülhetetlenül jelentkező új és új ellentmondá­sokat, hogy azok feloldásával a szocializmus épí­tését, az egész nép érdekeit szolgálja. - Az ilyen kritikai elemzés hiánya szükségszerűen szüli a dogmatizmust, az érdekellentétek kiéleződését, a néphatalom gyengülését, s végső fokon elvezet­het a párt forradalmi, marxista jellegének el­vesztéséhez. Ezzel szemben a kritikus önkontroll együttjár a korábbi álláspontok, vélemények újraértékelésével, megváltoztatásával. Csakhogy ez a változtatás — o stabilitást szolgálja. Ismeretes, hogy az utóbbi években mennyire a gazdaságpolitika homlokterébe került az or­szág pénzügyi, külkereskedelmi egyensúlyának megteremtése, s egyebek mellett ehhez igazítot­tuk a termelés és a nemzeti jövedelem tervezett növelésének ütemét, sőt az életszínvonal-politi­kánkat is. Csakhogy a múlt évben az egyensú­lyi helyzet örvendetes javulásót a termelés, és a nemzeti jövedelem némi csökkenése mellett — vagy árán? — értük el, érthető tehát, hogy a legutóbbi országgyűlés erőteljesen hangsúlyozta a termelés és a nemzeti jövedelem tervezett nö­velésének fontosságát. Annál is inkább, mert hosszabb távon csakis a több és jobb, hatéko­nyabb és jövedelmezőbb termelés biztosíthatja az ország kiegyensúlyozott fejlődését. Nem következetlen, ellenkezőleg: éppenhogy következetes, a XII. kongresszus határozatainak megvalósítását jól szolgáló gazdaságpolitika te­hát, amikor a valóság kritikai elemzése alapján időnként bizonyos vállbzások következnek be a napirenden lévő feladatok hangsúlyozásában, rangsorolásában. S hogy visszatérjünk a beve­zetőben feltett kérdésre: csak az alapelvekben következetes, de a megváltozott helyzethez, igé­nyekhez gyorsan, rugalmasan, sőt bátran, talá­lékonyan alkalmazkodó vezetőknek és vezető testületeknek lehet csak igazán tekintélyük, még akkor is, ha a folyamatos önkontroll, a változó körülményekhez való igazodás a korábbi véle­mények, döntések megváltoztatását eredménye­zi. Immár történelmi megvilágításban is mond­hatjuk: a Magyar Szocialista Munkáspárt az el­múlt 28 év alatt egyebek mellett azzal is erő­sítette tömegbefolyását, összeforrottságát né­pünkkel, hogy mindig képes volt a saját tevé­kenységének kritikai vizsgálatára, elemzésére, vagy ahogyan ezt Kádár elvtárs többször kifej­tette: úgy gyakorolta a hatalmat, hogy. eközben a saját ellenzéke is volt. S éppen a marxizmus— leninizmus elméletére támaszkodva tette a po­litika naipi gyakorlatává a demokratizmust, a nyílt, őszinte dialógust mind a párt fórumain, mind pedig a pártonkívüliek körében. S ami nem kevésbé fontos: az elhangzott véleményeket — s közöttük akár a legélesebb kritikai vélemé­nyeket is — elsődlegesen tartalmuk, fontosságuk alapján mérlegelte, nem pedig a kritizálok, a vé­leményezők személye — beosztása, funkciója, származása, munkahelye, stílusa stb. — sze­rint. Ezzel is bizonyítva, hogy a mi társadal­munkban nincsenek kiváltságok, I s miként a munkában, a felelősségben, a jogokban is egyen- lőek vagyunk. A költő szavával: „Ez az ország a mi orszá­gunk”, tehát mindannyiunk joga és felelőssége részt venni mindenben, nyíltan beszélni minden­ről, ami népünk sorsával, helyzetével, szocia­lista társadalmunk építésével összefügg. S ép­pen ez az egyenlőség, a mindenki számára biz­tosított véleményszabadság teremtette — ás te­remti — meg a feltételét egyrészt a következe­tesen elvi, másrészt az élet új tényeivel számoló, összhangban lévő politikának. F. J. Kereskedelem a számok tükrében Statisztikai évkönyv A Statisztikai* Kiadó Válla­lat gondozásában most megjelent Belkereskedelmi Statisztikai Év­könyv átfogó képet ad a belke­reskedelem elmúlt évi alakulá­sáról, az üzlethálózat fejlődésé­ről, az áruforgalomról, a válla­latok gazdálkodásáról. A kötet külön fejezetet szentel a nemzet­közi adatoknak, amelyekből meg­állapítható, hogyan állja meg he­lyét hazánk kereskedelme és ven­déglátása nemzetközi összeha­sonlításban. A statisztikai adatok szerint az elmúlt év végén 3J. 351 üzlet, 18 468 vendéglátóhely, valamint 19 293 magánkiskereskedő állt a fo­gyasztók rendelkezésére. Az ál­lami és szövetkezeti üzletek,' vendéglátóhelyek száma némi­leg csökkent, a magánkiskereske­dők boltjainak mennyisége azon­ban gyarapodott az előző év­hez képest. A belkereskedelmi hálózatban 448 746-an dolgoztak, csaknem hatezerrel kevesebben, mint egy évvel korábban. A ke­reskedelmi hálózat alapterülete viszont 167 ezer négyzetméterrel növekedett, ami a vásárlási fel­tételek javulását mutatja. Összehasonlítható áron a leg­dinamikusabban a vegyes ipar­cikkek forgalma növekedett, sor­rendben ezt követi az élelmi­szerek és élvezeti cikkek, majd a ruházkodási holmik értéke­sítésének mennyisége. A tartós fogyasztási cikkek igen nagy há­nyadát hitelre vásárolta a lakos­ság, az összes forgalom hat szá­zalékát tette ki a részletvásárlás. A piacokon értékesített termé­kek mennyisége mind Buda­pesten, mind pedig a vidéki vá­rosokban növekedett az előző évihez képest. A burgonya Ba­lassagyarmaton volt a legolcsóbb — 7,10 —, s Komlón a legdrágább — 11,90 forint. A paradicsom és a zöldpaprika ára Kecskeméten, Békéscsabán, Salgótarjánban, Vácott és Szolnokon alacsonyabb volt az országos átlagnál, míg Komlón, Dunaújvárosban, Ta­tabányán, Dorogon és Kaposvá­rott jelentős mértékben meghar ladta azt. A nemzetközi adatokból kitű­nik, hogy az európai szocialista országok közül a tízezer lakosra jutó boltok száma az NDK-ban a legmagasabb: 62, sorrendben ezt követi Lengyelország 58, Bulgária 48, Magyarország 46 üz­lettel. Tízezer lakosra Bulgáriá­ban jut a legtöbb — 30 vendég­látóhely, Csehszlovákiában ez a szám 29, Magyarországon húsz. Bűzlő konténerek gyelembe vehető, ha annak tar­tamára a nyugdíjas a nyugdíját felvette. Jogosultság esetén az öszitönző nyugdíjpótlékot a korábbi nyug­díjazást megelőzően és a nyug­díjasként szerzett ösztönző nyug­díjpótlékra jogosító idők együttes figyelembevételével az új nyug­díj összege alapján kell megálla­pítani. (Mint tudott, 1981. január 1-től csak a fizikai és egyes ki­emelt munkakörökben van ösz­tönző nyugdíjpótlék.) A rokkantsági nyugdíjat az öregségi nyugdíjra jogosító kor­határ betöltése után — ide nem értve a korkedvezményes öregsé­gi korhatárt — a harmadik cso­port szerinti rokkantsági nyug­idíjra lehet átcserélni. Ez nem jelent .hátrányt, mert a harmadik csoportba tartozó rokkantsági nyugdíj mértéke (százaléka) 25 évi szolgálati idő után azonos az öregségi nyugdíj mértékével (szá­zalékával). A régi nyugdíjnak új nyugdíj­ra való kedvező átcserélésére, módosítására többször is van le­hetőség. ha a korábbi nyugdíj megállapítását követően 36 hóna­pi (1095 napi) keresete van az ér­dekeltnek, a munkaviszonyát megszüntette, szövetkezeti tagnál pedig akkor, ha a rendszeres munkavégzést abbahagyta. Ez esetben a munkavégzés megszű­nését követő naptól jár a módo­sított nyugdíj. Ha az újbóli nyugdíjmegállapí­tásra, illetőleg átcserélésre jogo­sult nyugdíjas meghal, az el­hunyt nyugdíjas jogán hozzátar­tozói kérésére az újbóli megálla­pítást a hozzátartozói nyugdíjra jogosultak nyugdíjánál alkalmaz­ni kell. A kérelmeket a nyugdí­jas állandó lakóhelye szerint il­letékes társadalombiztosítási igaz­gatóságnál (kirendeltségnél) kell előterjeszteni a társadalombizto­sítási szervnél beszerezhető for­manyomtatványon. Az igénybe­jelentéshez csatolni kell a koráb­bi nyugdíj megállapításáról szó­ló határozatot és a nyugdíjazás után szerzett szolgálati idő bizo­nyítására szolgáló okmányokat. dr. Gergely Sándorné osztályvezető Amióta a megyeszékhelyen a régi műanyag szeméttartályok helyett „bevezették” az utcára kihelyezett nagyobb méretű fém­tartályokat, ezeket a konténer­szerű alkalmatosságokat, a házi­szemét gyűjtése és az elszállítá­sig való tárolása szinte kikerült mindenféle ellenőrzés alól. Az­előtt a bérházakban külön helyi­ség szolgált az úgynevezett „ku­kák” tárolására, s az elvitel napján , a házmesterek — házfelügyelők — gondoskodtak arról, hogy az utcára kerüljenek. Manapság a nagy fémtartályok éjjel és nap­pal az utcán díszlenek, s ez len­ne a kisebbik hiba. Sokkal na­gyobb 'gond mindenkinek, hogy kevés van belőlük, főleg vasár- és ünnepnapon hamar megtelnek, s ilyenkor még a lelkiismeretes emberek is kénytelenek — leg­többször valamiféle zacskóban, edényben — a konténer mellé tenni a szemetet. Amit aztán a „begyűjtés” napján. általában hetenként háromszor, vagy elvisz­nek vagy nem. Ha időnként el­marad a szállítás, ami nem rit­kán megesik, tűrhetetlen helyzet alakul ki a környéken. Ilyenkor azt mondják az ille­tékesek, hogy mondjon a pana­szos valami konkrét példát is. Nos, a példa: augusztus 31-én a szemétszállítók — nem tudni mi okból — elkerülték a Szimfero- pol tér 21. számú ház előtt dugig megtelt tartályt, ami utoljára szerdán volt kiürítve. Legköze­lebb erre a műveletre hétfőn délután, tehát majdnem öt nap elteltével került sor. (Ez, sajnos, nem egyedi eset, de csak ritkán fog az ember tollat miatta.) El­képzelhetők az itt kialakult álla­potok! Általában rend volt. a konténer körül, zacskóban sora­koztak a házihulladékok, de ezek egy részét már a kóbor kutyák, macskák vagy ki tudja miféle lények szétszedték, kiborították, s akadtak rendetlen emberek is, akik egyszerűen mellé öntötték a szemetet. Mondani sem kell, hogy hétfőn a szemétszállító jár­mű alkalmazottai — mivel ez nem az ő munkakörük — nem sokat törődtek a zacskókból ki­szóródott szeméttel, még becsü­letükre legyen mondva, hogy az „origináT’ csomagokat bedobál­ták a többi után. Ámde utána si­ralmas állapotok uralkodtak. A kocsiút közepén dinnyehéjitól kezdve büdös csirketollig min­denféle szemét maradt, amit az­tán a gépkocsik tapostak széjjel. Csak egy lapát és egy seprű —, s némi jóindulat — kellett volna ahhoz, hogy ez a bűzló szemét­maradék is eltűnjön a szállító-, égető jármű gyomrában. Végül a házfelügyelő tüntette el az útból a „bűnjeleket”. Az utcai tartályok nyilván gya­korlati célokat szolgálnak, védel­mükben már cikket is olvastam, sok szól a takarékosság és mun- kaerő-kímélő módszer mellett. De jelenleg még ellene is. A lakók egy része folyékony dolgot is eb­be öntöget, ez kifolyik az utcá­ra. Három-négy nap alaitt a rot­hadó szemét tetején nagy legyek rajzanak, bűzlik az egész kör­nyék. A KÖJÁL, amely — jog­gal — fellép mindenféle hasonló jelenség ellen, ezúttal mitsem te­het. hiszen egy elfogadott szemét­gyűjtési módszerről van szó, ami állítólag más országokban is be­vált!? Vagv talán mégis érdemes len­ne megvizsgálni ennek a mód­szernek tényleges hasznát és ár­talmait?-'- T. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents