Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-26 / 226. szám

1984. szeptember M. • PETŐFI NfiPE • S Tájvédelem A civilizáció, a városiasodás terjedésével a lakott és a mű­velt zöldterület egyre inkább elkülönül egymástól. Az ész- szerűtlen városba özönlés, a sok sivár lakótelep építése mind kevesebb felüdülésre, kikapcsolódásra alkalmas ker­tet, parkot juttat a városla­kóknak. Holott az igény az lenne, hogy a lakott és a zöld ■terület egészségesen kereszte­ződjék. A jó értelembe vett civilizáció megköveteli; hogy ■a városban nemcsak dolgozni, hanem élni és pihenni is le­hessen. Világszerte hasonló a helyzet. Gyorsan növekvő vá­rosok, csökkenő zöld területek. A tájépítészek és tájrende­zők törekvése, hogy korszerű biológiai és műszaki ' ismere­tek, valamint esztétikai, elvek álkalmazásával úgy alakítsák a tájat, az ember környezetét, hogy élettani hatása, termelő- képessége, használati és vizuá­lis értéke állandóan növeked­jék. Vannak országok — Skan­dináviában, Ausztriában, Ang­liában —. ahol sikeresen őr­zik, alakítják a tájat. Nálunk is vannak eredmé­nyei és sürgető hiányai is a tájrendezésnek. A hazai tudo­mányosság, az oktatás, a ter­vezés — nemzetközi viszony­latban is példás. Ezért is kap­ta meg Magyarország az IFLA (International Federation of Landscape Architects), a Táj­egységek Nemzetközi . Szövet­sége XXII. kongresszusának szervezési jogát. A kongresz- szust szeptember 26—29-ig Siófokon tartják. Vannak városaink, települé­seink — Pécs, Gyula, koráb­ban Miskolc is —. amelyek­ben harmonikusan illeszkedik az ember alkotta és a termé­szetes táj. A világ nagyváro­saihoz viszonyítva még Buda­pest is jól áll zöld terület dol­gában. Vannak településeink, amelyekre büszkék vagyunk, ahol az épített és a természe­tes környezet egysége, védel­me követésre méltó. Ezért is mutatják be a kongresszus résztvevőinek speciális tanul­mányutak során Szentendre műemléki városközpontját, a Pilisi Parkerdőt, Esztergomot, Sopron, Sárospatak. Eger tör­ténelmi városközpontját, a szekszárdi, a tokaji borvidék rekonstrukcióját, a gemenci vadrezervátumot, Kőszeg ba­rokk városrekonstrukcióját, Szombathely római kori ásatá­sait, az Őrség természeti szép­ségeit. a szigetközi Duna-árte- ret, a hortobágyi és a bugaci nemzeti parkot, Kecskemét városközpontját és környéké­nek mozgó homokdűnéit, Du­naújváros löszfalait. A kivételezett példák azon­ban nem takarhatják el az or­szágunkat is jellemző tájrom­boló telepítéseket. A táj szép­ségeit, jellegzetességeit figyel­men kívül hagyó iparosítást, üzemek, úthálózat, távvezeté­kek építését. Fák. zöldöveze­tek pusztítását az építkezések­nél. Olyan lakótelepeink épül­tek, amelyek körül kevés, vagy egyáltalán nincs zöld te­rület, játszótér, pihenőhely, amely lakótelep csak alvásra és nem ott élésre való. Ná­lunk speciális helyzet alakult ki a fokozott városba áramlás­sal. Sűrűn lakott városaink közül is mammutvárossá nőtt Budapest, ahol az ország la­kosságának 20 százaléka él. Szociális anomáliák sorát von­va maga után, hogy miközben városainkban sűrűsödik- a né­pesség. s nincs elég lakóterü­let, a vidék elnéptelenedik, a falu lakatlan marad. Településkörnyezet, város- környék. Mi módon töltik be feladatukat a folyamatosan terjedő, terjeszkedő városok és mezőgazdasági területek? Milyen előnyei, hátrányai, problémái vannak — ez az idei kongresszus témája. S célja, hogy a kongresszus résztvevőinek a jövőbeni munkájukhoz a különböző kontinensek szakemberei ad­ják át tapasztalataikat. K. M. Űj tagokat toboroz a Népművészeti Egyesület A Népművészeti Egyesület országos alakuló ülé­se után 1982-ben hozták létre Bács-Kiskunban is a megyei szervezetet. Az eltelt időszak alatt mint­egy százan léptek a tagok sorába: fafaragók, hím­zők, szövőik, fazekasok, kékfestők és a tárgyalkotó népművészet más ágainak művelői. Táncosok és zenészek is csatlakoztak az egyesülethez. Baján, Kiskunhalason és Solton játszóteret épí­tettek. Évek óta folyamatosan készülnek a jakab- szállási alkotóház bútorai is. Ebben az épületben a megyénk különböző részein, egymástól távol élő al­kotók találkozhatnak majd, s közös feladatokat vállalhatnak. Terveikből: kirándulásokat szervez­nek a hazai alkotóműhelyekbe, egyéni és kollektív kiállításokat rendeznek. A megyei szervezet jelenlegi tagsága még csak töredéke a Bács-Kiskunban élő, és a népművészet különböző ágaiban már eddig is tevékenykedő, eredményesen alkotó gárdának. Ezért az egyesület tagsága és vezetősége azzal a felhívással' fordul a népi kultúra tárgyi és szellemi hagyományait kor­szerű módon őrző és továbbfejlesztő alkotókhoz és csoportokhoz, hogy csatlakozzanak az egyesü­lethez'. A tagok — életkoruktól és munkaviszo­nyuktól függően — éves tagdíjat fizetnek. Jelent­kezni a következő címen lehet: Erdei Ferenc Mű­velődési Központ, Font Sarolta egyesületi titkár, Kecskemét, Május t. tér 1. 6000. „ÜGY ÜRÜLÖK, HOGY JÖTTEK!" Úton a vegyiára-busszal Kerékpárral fiatalasszony per­dül az ágasegylházi postaépület­hez érkezett mozgób ölthöz. Belép a Tisza FÜSZÉRT vegyióru-bu- szába, hátul, s kisvártatva elöl egiy guminadrággal távozik a so- főrülés mögötti pénztártól. Látha­tóan elégedett. — Mióta keresem a gyermekem­nek! — mutatja örömmel a nad- rágocskát. — Itt, a helyi ABC- ben ilyen, piciknek való alsó nincs. Király Lászlónénak a sikeres vásárlással jól kezdődik a napja. S a, többiek? Az utána jövő Ba- tiz Istvánná: — Úgy örülök, hogy jöttek! — mondja a buszon. — Épp indulni akartam Izsákra, amikor észre­vettem, hogy ismét eljöttek. Sajtos Mihály gépkocsi- és Bá­lint József né boltvezető ezúttal megtakarítanak a vevőnek egy oda-vissza útra való pénzt. Hely­ben ellátják, 595 forintért a szük­séges festékekkel és samponnal. Expressz vízkőoldót látok, négy edénnyel, egy bácsi kosarában. Mások ecsetet választanak. Egy asszony „sima” tíabakrémért jött. Sima — azaz a legolcsóbb, de a leginkább bevált kék-feihér tubu­sosat kéri. Nem találja. Bálintné segít neki. Igen, ott hátul... Megvan a krém. Milyen jó, hogy a kocsivezető indulás előtt Kecs­keméten még visszakocogott a -raktárba egy karton Flóraszeptért! Most bizony pácban lenne ő is, meg a boltos is, mivel ezért a mosószerért többen feljönnek a kocsiba. Ahol kisbaba van, ezzel mossák a pelenkát. Az itt látható 11 fajta fogkrém­mel nem vall szégyent a kétsze­mélyes mozgóbolt. Sók olyan cik­ket hozott, ami helyben elfogyott, vagy amiről a látogatók esetleg csak a tv-ből, rádióból hallottak. A mozgóárusítás megjelenéséért nem egy áfész neheztelt, sőt meg­történt, hogy odébb küldték a vándorkereskedőket. így aztán Bálint Józsefnéék vigyáznak arra, hogy csak a tanácsok által kije­lölt parkolóhelyen táborozzanak le. Kereskedelmi „határ”-, vagy érdeksértést ne kövessenek el. De hát miről is van szó való­jában? A vegyibusz nem versenytársa a községi kiskereskedelemnek. Kéthetenként jut el egy-egy te--*- lepülésre. Szerepe inkább hézag­pótló. Jelzi ezt a napi 20—22 ezer forint forgalom. Egyórás ágasegy­házi bevétele 1500 forint csupán* Annyiban viszont előnyös, hogy rugalmasabb az áruellátásban. Amit előző este elraktároztak a belsejében, az másnap reggel már úton van a vásárlókhoz. Ez­zel szemben az ABC-k írásos megrendelése, éjszaka, még a postahivatalokban „alszik”. — Viszontlátásra! —köszönnek az ágasegyháziak, mielőtt még a kocsi ajtaja becsukódna —, s azt kérik: legközelebb mosdósziva- csot, kis tételben kimért bécsi fe­hér festéket és olajos hígítót is hozzanak. — Szinte észrevétlenül érünk Kisizsákra, oly rövid az út. Falu­helyen szeptember már a szüret és a nagytakarítás hónapja. így a legtöbben ezekhez való árukat • Kétszázezer forint értékű az árukészlet. keresnek. — Seprű? — érkezik Tőzsér Gáborné a busszal szemközti ház­ból. — Tessék! — kapja a választ, és azon nyomban a seprűt is. Aranyi Jánosné gyertyát vesz. — Mii nds zent kor nem mindig lehet kapni. Most legalább van. Átadja a helyét a pénztárnál Kiss Györgynének. Az fehér festéket szeretett volna venni, de már el­fogyott. Ám mégsem jött teljesen hiába. Cámea hajlakkal, ami Izsá­kom hiánycikk, ki tudják szolgál­ni. Néhányan garázsajtóhoz kér­nek festéket. Fogy a hypó. Kelen­dő a portörlő rongy is. Izsákra gördül a kocsi. Nyílik az aitó. — Jó napot kívánok! A Ságvá- ri Endre utcából érkező Nagy Mihályné jólesően nyugtázza: — Ni csak, Tabu padlófényesí- tőt is árulnak! Telnek a kosarak. Működik a mozgóbolt — a szó valódi értel­mében vevőközeiben. Kiderül az is: mi az, ami hiányzik? Mi az. amire szükségük lenne az Izsáki­aknak és más községbeldeknek? Seres Imrének nincs szerencsé­je. — Itt az ősz, a szüret, és sehol sem kapok hordóba való rúd­ként. Március óta mászkálok az üzletekbe, de hiába. Azt mond­ják: hiánycikk. Hát hiánycikkel nem lehet hordót kezelni és a pimpósodást kivédeni! Délután már könnyebb a FÜ- SZÉRT-busz. Polcai foghíjasab­bak. Este azonban újra feltöltik, hogy másnap reggel menetkészen indulhasson. Ekkor Bugacpusztá- ra, Kiskőrösre, Ökördire megy, majd Akasztóm, Csengődön, a Kullér-soron, Tabdin és Kaskam- tyún át Pischerbócsára vezet az útja. K—I V A pénztárnál (jobbra) Bálint Józsefné boltvezető. (Straszer András felvételei) A Komi unisták Katonai Bizottsága Az ellenforradalmi Horthy- rendszer az úgynevezett nemzeti hadsereg szuronyain jött létre 1919-ben. s a hadsereg, a rezsim leghívebb támasza maradt egé­szen a csúfos végig. A tisztek, tábornokok a társadalomban ki- • váltságos helyzetet élveztek, s nagy részük a jobboldali eszmék hordozója volt. A harmincas évek végétől — bár a politikai tevé­kenység tilos volt számukra — sokukat a fasiszta -eszmék is megfertőzték. Neveltetésük, ki­képzésük a német hagyományo­kat követte, s a háború alatti náci sikerek többségüket elvakí­tották. A kommunistáknak jó okuk volt rá, hogy kerüljék ezt a had­sereget. Elutasították a militaris­ta szellemet, az ott uralkodó na­cionalista, soviniszta politikát. A hadsereg zárt testületi jellege, a gondosan kiépített elhárítás, az úgynevezett nemzetvédelmi szol­gálat különben is megnehezítette a behatolást, kommunista sejtek, szervezetek kiépítését. A hadbí­rósági iratok mégis számos ilyen felfedett, eltiport szervezkedési kísérlet emlékét őrzik. A II. világháború menetében beállott változás, a nácik hanyat­ló szerencsecsillaga már előreve­tette annak árnyékát, hogy elér­kezhet majd az az óra, amikor az országnak szakítania kell a tengelyhatalmakkal. Számoltak ezzel a kommunista párt vezetői is. Már 1943-tól nyoma van an­nak. hogy a Békepárt néven sze­replő kommunisták propagandát fejtettek ki a honvédség sorai­ban. A vezérkar főnöke például tiszti parancsban próbált fellépni e jelenség ellen. Megindul a szervezés A párt úgy vélte: nem mind­egy, hogy a leendő antifasiszta fordulat a hadsereg, a tisztikar, az államapparátus bevonásával, cselekvő közreműködésével, vagy annak ellenében megy végbe. A román és a bolgár fordulat, a Szlovák Nemzeti Felkelés esemé­nyei később egyértelműen bizo­nyították, hogy a munkásság és a hadsereg együttes fellépése a si­ker záloga lehet, hiszen kétes si­kerű, puccs jellegű megmozdulás helyett így népi-nemzeti ellenál­lás, antifasiszta felkelés bonta­kozhat ki. (Ellenpéldának ott van a csúfosan megbukott, palotafor­radalom jellegű, szomorú magyar október 15-e.) A hadsereg megváltozott szere, pének felismeréséből fakadt, hogy a Békepárt már 1944 áprilisában kísérletet tett Katonai Bizottság létrehozására. Ezt először Kádár János délre történt utazását kö­vető elfogása, majd Ságvári End­re halála akadályozta meg. Orbán László emlékező szavai szerint Pálffy György, egykori vezérkari százados — ekkor már a kommunista párt tagja — 1944 nyarán kapott megbízást katonai jellegű pártmunkára. Novák Ká­roly Décsi Gyula, Ravasz Károly segítségével kisebb csoportot szervezett, amely 1000—2000 pél­dányban stenciles röplapok soka­ságát küldte szét postai úton, „címjegyzék és megszerzett hiva_ talos elosztók alapján” — írja Pálffy. Így érték el, hogy az anyag valóban azokhoz került, akiknek szánták: a honvédség tisztikarához. Az első röplap 1944 júliusában, az utolsó október 26-án íródott. Az eddig ismert röplapok közül háromról bizto­san megállapítható, hogy azokat Pálffy György írta. Ezek az írások mélyen szántó elemzést adnak a háború mene­téről, bizonyítják a nácik vere­ségét, s meghatározzák a hadse­reg, a tisztikar teendőit az anti­fasiszta harcban. Az augusztus 15-i felhívásban például ez áll: „Honvédtisztek! Szabotáljatok minden intézkedést, ami a né­meteket segíti. Ne siessetek az állomány feltöltésével, a menet­készség elérésével, a parancsok, jelentések továbbításával. Akadá­lyozzátok meg, hogy még több magyar egységet vigyenek az arcvonalba. A fronton ne harcol­jatok! Menjetek át egységeitek­kel az oroszokhoz.” Fegyveres akciók A Katonai Bizottság 1944 szep­tember végén, október elején kezdte el tevékenységét. Pálffy mellett tagja volt még Fehér La­jos, Sólyom László vezérkari szá­zados, és a tartalékos tiszt; No­vák Károly. Több forrás szerint katonai jellegű munkát végzett Slomogyi Miklós is, Rajk és Pál­ffy közvetlen irányítása alatt. A bizottság testületi jellegű központi vezető szervezet volt, amelyet a .párt titkárai, központi bizottsági tagjai: Horváth Már­ton, Rajk László, majd az utóbbi elfogása után Kádár János irá­nyított. Fehér Lajos szervezte meg azo­kat az akciógárdákat (Szír, Laci, Marót csoportokat és másokat, több mint tízet), amelyek sikeres vasúti robbantásokat, kézigráná­tos támadásokat intéztek a fa­siszták ellen. Felrobbantották a Gömbös-szobrot, a nyilas köny­vesboltot, a városi szíiiházi hun­garista gyűlést. A tervezett fegyveres felkelés céljából tömegszervezést is foly­tattak. Ennek célja az volt, hogy munkásokat, ellenállási csoporto­kat, katonai és kisegítő karhatal­mi (KISKA) egységeket, honvéd­ségi intézményeket vonjanak be az ellenállásba. A beszervezés a tisztek, parancsnokok megnyeré­sével történt. Ezt főleg Sólyom László végezte. Pálffy mindenek­előtt az ellenállás másik politikai vezető szervezetével, a november 9-én megalakult Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságá­val tartatta a kapcsolatot. A Katonai Bizottság egész sor alakulatot, nagyszámú tisztet vont be hatáskörébe. A Budapest VII. kerületi KISKA-század, az 1. gép­kocsizó vonatosztály, a Görgey- és Táncsics-zászlóaljak, a 207/2-es légvédelmi üteg, a 11. számú helyőrségi kórház és még több más katonai egység, ■ intézmény beszervezése bizonyítja tevékeny­NEGYVEN ESZTENDEJE 1| I ■ A §_ ségét. A bizottság kezdeményezte- a Felszabadító Bizottság katonai vezérkarának (Kiss János altá­bornagy, Nagy Jenő alezredes, Tartsay Vilmos százados) létre­hozását. Kölcsönösen egyeztették a terveket, a szervezés irányait, a bizottsági kérdéseket. Pálffy a Katonai Bizottságot képviselve tárgyalt a Bajcsy-Zsilinszky End­re és Kiss János altábornagy kö­ré tömörült hazafias tisztekkel. A közös akciók céljaira felajánlot­ta az általuk bevont és beszer­vezett erőket is. Vállalta a mun­kásmilíciák felállítását, a gyárak, üzemek bevonását a tervezett fel­kelésbe. E téren főleg a vasas- és az építők szakszervezetére kí­vánt támaszkodni. A munkásság mozgósításában jelentős szerep jutott Apró Antalnak és Bartha Bertalannak. Pálffy és Slólyom kitűnően kép­zett, külföldön is tanult honvéd­tisztek voltak. Tanácsaik, szerve­zési útmutatásaik mindig konk­rétak. a honvédség keretei között megvalósíthatóak voltak. „Adja­tok fegyvert, robbanóanyagot a munkásoknak, szabotáljátok a mozgósítást, ne töltsétek fel a pótkereteket, ne körözzétek a szö­kevényeket” — ilyen és hasonló tanácsokat adtak katona bajtár­saiknak. A Felszabadító Bizottság 1944. november 22-én árulás nyomán lebukott. Vezetőit, katona tagjait elfogták, kivégezték, bebörtönöz-, ték. Sólyom Lászlót egy illegális összejövetelen már 19-én elfog­ták, de neki sikerült megszöknie. A Margit körúti börtönbe, majd sr sopronkőhidai fegyházba került iNóvák Káfoly is. A nagyaijaijyú lebukás után Pálffy egy hét pi­henőre küldte a párt katonai vo­nalán dolgozó elvtársakat, hogy elejét vegye a további tragédiá­nak. Az akciógárdák egyébként jól szervezettek voltak, jól kons- piráltak, veszteségük így minimá­lis volt. Utolsó akcióik közé tar­tozott, amikor december 2-án a Szír-csoport felrobbantotta a Vá­rosi Színház bejáratát, majd más­nap a Marót-csoport robbantás- sorozata zavarta meg az ott meg­rendezett nyilas nagygyűlést. A Katonai Bizottságnak a ma­gyar ellenállás történetében fon­tos szerep jutott. A bizottság egé­szen a felszabadulásig működött, szervezte és irányította a haza­fiak. a partizánok, az antifasiszta ellenállók harcát. G. J. KISDOBOSOKNAK, ŰTTÖRÖKNEK Nicolas Schöffer „varázsdobozai” Kiskunhalason A Szabadság lángját köszöntik Holnap, szeptember 27-én, csü­törtökön, a Moszkvai Rádió ma­gyar adása Bács-Kiskun megye kisdobosait és úttörőit köszönti, a mozgalmi esztendő kezdete, vala. mint a Szabadság lángja-akció alkalmából. Az adás este fél 7 órakor kezdődik, a 256-os közép­vagy a 31, 39 és 41 méteres rö­vidhullámon. Az elhangzó mon­datokat magnetofonszalagon is rögzíthetitek, hogy ünnepi csa­patgyűléseiteken újra meghall­gathassátok! Akik az előzetes tájékoztatók alapján arra vártak, hogy a kép­zőművészeti világhét kiskunhala­si rendezvényeinek sorában. — a nemrég megyénket is felkereső — Nicolas Schöffer alkotásait te­kinthetik meg a Kuruc vitézek téri óvodában, azok szeptember 20-án a beígért látnivaló híján csalódottan távozhattak. A prog­ramfüzet ugyanis a Mester mun­káinak egyfajta bemutatóját ígér­te. A kiállítás helyett viszont nem mindennapi élményben volt ré­sze annak a csaknem 100 főnyi hallgatóságnak, akik itt először hallhatták Dargay Lajos összeg­zését a sohöfferi életmű közösségi­nevelői törekvéseiről, valamint annak hazai, pontosan szólva ka­locsai eredményeiről. Ezt'követő­en Geri Istvánná, a Kalocsán mű­ködő Csokonai utcai óvoda veze­tője számolt be a Schöffer-féle „varázsdoboz”-zal végzett vizuá­lis kísérleteikről, amely nem egy­szerűen az óvodás korosztály szá­mára nyűj that érdekességet, ha­nem nevelőik képzését is segít­heti. Gyulán a Dürer-teremben ked­den vadászati kiállítás nyílt. Be­mutatják a vadgazdálkodás ered­ményeit, a legkiemelkedőbb tró­feákat az 1886-os év.től napjain­kig. Látható egyebek között a vi­lágbajnok dómlapát és az ugyan­csak -világbajnok vadmacska-ge­Tőle Dániel Gézáné, a kalocsai István Gimnázium rajz szakos tanárnője vette át a szót, aki rö­vid ismertetőt után szakköre két tagjának improvizatív programjá­val szemléltette, hogy ez az esz­köz (Graphylux) képes az életkor­tól és hangulattól függő érzelmek, de egyúttal a racionális sziszté­mák megjelenítésére is. , Szintén ezt bizonyította a halasi kisisko­lások ismerkedése, próbálkozása ezzel a számtalan variációs lehe­tőséget nyújtó eszközzel, amelyből a közeljövőben (a megye támoga­tását élvezve) Kalocsa városa újabb darabokat is be tud majd szerezni. Az elismerésre méltó kezdemé­nyezésből viszont akkor lenne ter­mékeny hagyomány, ha e feles­leges misztikumtól megfosztott „varázsdobozok” minél több óvo­dában és iskolában gazdára lel­nének itthon tó — miként arra Schöffer második hazája, Francia- ország vállalkozott. Ehhez pedig nem kizárólag valutára, hanem a már meglevő (netán kecskeméti?) oktatói képzést irányítók vállal­kozó kedvére és állandó figyelmé­re volna szükség. K. V. J. rezna. Mindkettőt hazánkban ej­tették el. A tárlókban olyan ér­dekességek tó helyet kaptak, mint a csaknem száz darabból álló va- dászpuska töl tény-gyűjtemény, ré­gi vadászati meghívók, lőjegyzé- kak, a múlt században használt vadászpuskák. Vadászati kiállítás Gyulán &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents