Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-21 / 222. szám

KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

Várhatóan egy-két hónapon belül közreadják az agrárgazdaságot érintő szabályozórendszert, illetve módosítását, amely a jövő esztendőtől lesz érvényes. A mostani, döntés előtti időszakban — amikor különböző tervezetek' megvitatása, az összehangoló munka folyik — a szabályozórendszer egy részéről, a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek támogatásáról, illetve a támogatás módosításának lehetőségeiről tartottunk kerekasztal-beszélgetést. Célunk a gondok feltárásán túl az volt, hogy a döntést segítve ötleteket, javaslatokat adjunk; olyan gondolatokat, amelyek között — feltételezhetően — hasznosításra érdemes is található. A beszélgetésen részt vett Gál Gyula, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője és az osztály csoport- vezetője Nagy István, valamint Ma- gony Imre, a Kiskunsági és Homokhátsági Szövetkezetek Területi Szövetségének titkára, Király Lászlóné, a lakiteleki Szikra Tsz főkönyvelőnője, Kanyó István, a jászszentlász- lói szövetkezet elnöke, a Petőfi Népe szerkesztőségét Csabai Istváii, a gazdaságpolitikai rovat vezetője kép*? viselte.

Gil Gyula.

Naty látván. Masony Imre, Király Lászlóné Kanyó István,

Csabai István.

A kedvezőtlen adottságú

Politikai és társadalmi felelősség

PETŐFI NÉPE: Az agrárágazat állami támogatása — pénzzel, kedvezményekkel — világjelenség. Hazánkban 'erre [1957-től peruit sor, miután az MSZMP kidolgozta, és Imáig is íkövetkezetesen végrehajtja az agrárszövetkezet-politikai elveket. Ezek lényege, hogy a mezőgazdaságot 'nem tekinti az iparosítás forrásának, hanem felismerve szerepét, a fejlesztés_ középpontjába állította. Ennek keretében 'jelentős támogatásban részesüli az 'agrártermelés. íViták [természetesen adódtak a támogatás módja, formája, mértéke körül. A 1 legnehezebb helyzetűek a gyenge minőségű földterületeken gazdálkodó szövetkezetek, azonban mindig többet, megkülönböztetett itámogatást kaptak. [Előbb tekintsük át laz ielmúlt időszakot, a jelenlegi 'helyzetet.

MAGONY I.: A 60-as években „gyenge szövetkezetek” elnevezésű kategóriát hoztak létre. Az akkori támogatással a tagság személyes jövedelmét egészítették ki. Ez a módszer segítette a szövetkezetek megszilárdítását. Azonban hamarosan kide- rült. hogy ez a forma egyéb szempontból nem ösztönző, például nem szolgál olyan termelésiszerke- zet-átalaikítást, amellyel a gazdaságok jól alkalmazkodhatnának adottságaikhoz. A támogatással elsősorban a beruházásokat szorgalmazták,, nem pedig a végtermék-előállítást. Ez csökkentette alkalmazkodó készségüket, sőt el is terelte a szövetkezetek figyelmét a piaci igényektől. Az 1970-es években az árkiegészítés vált a támogatás fő formájává, ami költségtérítés' jellegű. Emiatt vitatkozom a manapság hallható.felfogással, amely szerint az tartalmában olyan dotáció, amit az 1990-ss évekig meg kell szüntetni. Szerintem ugyanis ez a forma az árdisz- paritást (áregyenlőtlenségat) ismeri el, ami nem szűnik meg csak akkor, ha a 'mezőgazdaság által vásárolt anyagok, eszközök árában sem jelentkezik. Erre viszont nem számíthatunk, mert a világon mindenütt kisebb-nagyobb mértékben létezik. Jórészt ennek ellentételezése az árkiegészítéses támogatás. Ügy is fogalmazhatok, hogy ez volt az egyik oka a mostani támogatási rendszar kialakításának, amely a Kiskunság 73 szövetkezetéből 6il-et — különböző kategóriában megosztva — érint. A másik

? I? gyengébb földminőség miatti jövedelem- különbség. A megye szövetkezeti földterületének 60 százaléka van a Kiskunságban, a termelésnek viszont csak 50, az összes nyereségnek pedig 45 százaléka származik innét. Az utóbbi adat mutatja, hogy az árkiegészítéses támogatás segítségével sem tudnak akkora nyereséget eléírni a kedvezőtlen adottságúak, mint a jó termőképességű földekkel rendelkezők.

PETŐFI NÉPE: Ezen a vidéken a termelési szerkezet az adottságokhoz alkalmazkodott: az ültet- vénykultúrák — a szőlő és gyümölcs — dominálnak. Tíz-húsz éves átlagot értékelve mondható: sokkal több beruházás, pénz kell azonos jövedelmezőség eléréséhez, mint a szántóföldi termelésnél. Nem beszélve a gépesítettség különbségéről, az élőmunka nagyobb igényéről.

MAGONY I.: A támogatások szükségességét ez is indokolja, noha különben korábban vitatkoztunk arról, hogy a szőlő- és gyümölcstermelésnél szükség van-e az jírikiegészíté&re. Tavalyi példa mutatja, hogy a szőlő még jő termés esetén is csak az árkiegészítéssel volt jövedelmező. A piachoz való alkalmazkodása is nehezebb az ültetvénykultúrákkal rendelkező szövetkezeteknek. A Kiskunságban — a hazai átlagos értékekhez képest — kétszeres területű a szőlőültetvény, az erdők aránya is itt a legnagyobb, valamint a gyep, amely 30 százaléka a területnek. Viszont a szövetkezetek főidj ének csupán fele a szántó. A mezőgazdasági üzemeik jövedelem- termelő és eltartó képessége e vidéken, az átlagosnál kisebb. A helyzetet még nehezebbé teszik, az egyéb sajátos körülmények: az eszközállomány 10 százalékkal alacsonyabb a megyei., átlagnál1 a. kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben, és a személyi jövedelem Is 10 szájzaileikkal kisebb az e kategóriába nem sorolt gazdaságokéhoz képest. Az adatokból az is levonható, hogy a támogatásokat a szövetkezetek nem a személyes jövedelemgyarapításra költik, és nem vádolhatok azzal, hogy alacsonyabb hatékonyság mellett nagyobb a tagok jövedelme.

KANYÖ I.: A népgazdaságnak szüksége van a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben előállított termékekre, a hazai ás export árualap növelése, és az ellátás érdekében, ezért hiba lenne „nemzeti ajándék”-ként felfogni a szövetkezetek támogatását. '

KIRÄLY L.-NÉ: Beszéljünk még a terület eltartókép ess égé roll; arról, hogy térségünkben mintegy ötvenezer embert foglalkoztatnak a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek. Legalább ennyi — ha nem duplája, a családtagokat, gyerekeket, időíekiet beleszámolva — eltartott is ezekhez a gazdságofchoz kötődik. Ez azt jelenti, hogy több mint százezer ember megélhetését, életszínvonalát kelt garantálni, ami politikái és társadalmi felelősség, és kötelezettség is. Hia csupán ezit vesszük figyelembe, megállapítható, hogy szükség van a támogatásokra.

PETŐFI NÉPE: Milyen hatású volt — és ha folytatódik, milyen lehet — egyes szövetkezetek kizárása a kedvezőtlen kategóriából? Mikor indokolt az átminősítés?

MAGONY I.: Legfontosabb, hogy a szántóföld minősege legyen az elsődleges és meghatározó az árkiegészítés es támogatás szempontjából1, és ne a gazdálkodás bruttó vagy nettó eredménye, amely végül is már valaminek a következménye. Ugyanis, ha eredményességhez kötik a támogatást, ez negatív hatást is kivált: arra ösztönzi a szövetkezeteket. hogy ne lépjenek túl bizonyos jövedelem- színvanajam azért, hogy ne essenek el a támogatás összegétől. Vagyis visszatartják a teljesítményékét, fékezik a dinamizmust. Nyilván ez nem lehet cél, de.a ,mezőgazdasági üzemek vezetői, látva azokat, akiktől: hogy úgy mondjam „eredményes munkájuk miatt” megvonták a támogatást, s emiatt kellemetlen, egyes esetekben súlyos — anyagi helyzetbe kerültek, szinte rákényszerülnék hogy ezt a senkinek sem jó utat válasszák. Csakis a földminőség szerinti kategorizálással, és eszarinti támogatással! érhető el a mezőgazdasági alaptevékenység egyenletes fejlesztése.

KANYÖ I.: Több szövetkezetben — közöttük a miénkben is — a megerősödés jelei mutatkoztak, de mielőtt valójában, ez bekövetkezett volna, szinte egyik napról á másikra megszűnt a támogatás. Természetesnek tartom, hogy a dotációkat örökké nem lehet fenntartani, illetve a népgazdaság igényei szerint módosítani, változtatni kell1, de ha. gyorsabban vonják meg, a szükségiasnél, akkor az ezt követő éveikben a szövetkezetek nem tudnak helytálltad, fejlődésük megtorpan.

MAGONY I.: A mezőgazdasági alaptevékenység feltételei nem változtak, a föld minősége sem. Tavaly a Kiskunságban árkiegészítés nélkül nem három, hanem huszonkét gazdaság lett volna veszteséges és alaphiányos.

PETŐFI NÉPE: Nem tagadhatjuk viszont, hogy a művelési kultúrával, technológiával, a fejlesztésekkel javult a föld minősége is.

MAGONY I.: Csak jelentéktelen mértékben, a művelt teirület 5 százalékán, ami a komplex meliorációban való elmaradásunknak is bizonyítéka.

GÁLGY.: öntözésfej feszítéssel, talajjavítással és területrendezéssel jócskán meg lehetne növelni a termőföld értékét, ehhez viszont rengeteg pénz kellene. A Kiskunságban 1986-tól a kiskunfélegyházi térség 50 ezer héktámyi területén kezdődik komoly meliorációs munka.

A földminőség meghatározó

PETŐFI NÉPE: A támogatás a szabályozórendszer, önálló része. A mezőgazdasági ágban honosodott meg, amit az elmondottak miatt is fenn kell tartami azért is, mert magasabb költségeik' az árban ném <térülnek meg.

NAGY I.: Számításaink azt igazolják, hogy a 19 airanykorcnás földekkel > rendelkezőkig indokolt a kedvezőtlen adottságú szövetkezeti, kategória. meghatározása. Függetlenül egy-egy gazdaságban például az eszközértékektpl, amely' ha magas, a jelenlegi módszer szerint megvonják a fejlesztési hozzájárulást.

Javaslatok és ellenvetések

KIRÁLY L.-NÉ: Az elmúlt időszakban, jól segítette a tsz-aket a támogatás rendszere, s ez a mi szövetkezetünkben is érzékelhető, ugyanis enéllkül a fejlesztési, az árutermelés növelése nem valósulhatott volna meg. Komplexnek mondható a mai támogatási rendszer, ami ugyanakkor bonyolult is. Elemei: árkiegészítés, fejlesztési támogatás és hozzájárulás, valamint a szakember-itámogatás. Ha ez úgy egyszerűsödne, hogy a végtermék-kibocsátás kerülne a támogatás középpontjaiba, akkor is be- töltené célját, ugyanakkor kevesebb adminisztrációval' járna.

PETŐFI NÉPE: Vitatéma, hogy a támogatás alapja a hozamérték legyen-e vagy az áru értéke.

MAGONY I.: (Minden korábbi módszerrel összehasonlítva mondhatom, hogy a végtermék dotációja a leghasznosabb, amit a gazdaság közvetlenül érzékel. Célszerűnek tartanám, ha egyszerűsödne a támogatási rendszer és ösztönzőbbé is válna.

PETŐFI NÉPE; Miképpen lehetne ezt elérni?

KIRÁLY L.-NÉ: Érdemes lenne termékegységekre kidolgozni a támogatás állandó forintösszegét. Például egy tonna 'búza értékesítéséért 1200—1300 forint támogatást lehetne adni a kedvezőtlen adott- ságúaknak. Más növényekre, állatokra és termékeikre ugyancsak meghatározhatók bizonyos ösz- szegek. Ennek az lenne a következménye, hogy a szövetkezetek önálló döntéssel, jobban alkalmazkodnának adottságaikhoz, és az értékesített áru mennyisége és minősége befolyásolná a termelési szerkezetet. Azt sem tartanám elképzelhetetlennek, ha az említett fix összegbe beépítenék a fejlesztési támogatást is. Ugyanis az elért árbevétel teremti meg a fejlesztési lehetőségeket. Természetesen a fix összegű támogatást hosszabb időszakra garantálni kell, mert a máról holnapra bekövetkező változás megrendítheti a gazdálkodást.

GÁLGY.: Több gazdaság megkezdte adottságaihoz igazitani termelési szerkezetét. Csatlakoztak különböző programokhoz, amelyek nagyabb része viszont félúton megrekedt, s ennek következménye lett, hogy csak magas költséggel képesek folytatni a termelést, mert ágazataik nem komplexek. A tapasztalatok szerint a szövetkezetek ki vannak téve a pénzügyi rendelkezések, a szabályozások gyors, ■előre nem látható változásának. Bár érzem Királyné felvetésében az igazságot, a jövőben mégis a fejlesztési támogatási formának szükséges nagyabb szerepet kapni. Más esetben olyan aprólékos szabályozó rendszert kellene kidolgozni, ami a gyakorlatban alig lehetséges. Sőt azt javaslom,' hogy a fejlesztési támogatásokat még jobban helyezzék előtérbe, inivel a szövetkezeteknek alig van saját forrása. a bankhitelt a magas kamatok és feltételek miatt nem is javasoljuk, marad tehát a tagok támogatásából összeadott pénz. Valamint a fejlesztési támogatás összege. Tehát elsősorban külső forrásokra alapozódhatnak a .beruházások, vásárlások.

KIRÁLY L.-NÉ: Kitartok véleményem mellett, ugyanis, ha .az érkiegészítés összégébe beépítenék a fejlesztési támogatást,/ ez azt jelenthetné, hogy a termek értékében „megjelenne” a fejlesztés aránya. Ha viszont a jelenlegi formában fennmarad a fejlesztési támogatás, akkor ennek elosztásáról, félszövetkezetek támogatása

használhatóságáról a megyei tanácsok mezőgazda- sági szakosztályiéinak kellene döntenie, mégpedig úgy, hogy az üzemek által kimunkált fejlesztési programot tekintenék alapnak. A helyi szervezetek tudják a legjobban, hogy egy-egy gazdaságban mi az, amit szükséges és kell1 is ilyen jellegű támogatásban részesíteni.

GÁLGY.: A gondolat helyességét nem vitatom, azonban éhhez, arra is szükség volna, hogy az állami dotációt ne egy, hanem öt évre adják, vagyis garantálják. Csak így lehet vele gazdálkodni. Egy évre viszont elképzelhetetlen termelésfejlesztési stratégiát kidolgozni ebben a körzetben, ahol is az üitetvónykultúnák adottak és a jövőben sincs mód nagyohb változtatásokra. Jelenleg egyébként is sok bizonytalanság tapasztalható a programokban. Kér sések, kiesések, majd visszatérések vannak — példát^ a zöldségtermesztésben —, emiatt még a jó adottságú gazdaságokban is nehéz hosszú távra tervezni. A gabonaprogíam egységesnek tekinthető, távlataiban is kimunkált, a többi ágazatban viszont 'hasonló, hosszú távú programterv még nem készült. Sajnos, a gabonatermesztés fellendítéséből származó előnyök kevésbé érintik a kedvezőtlen adottságúnkat, ugyanis földjeik — a területek tagoltsága és minősége miatt — gabonatermesztésre alig alkalmasak.

KANYÖ I.: Szükségesnek tartom a fejlesztési támogatás rendszerének továbbfejlesztését, mégpedig úgy, hogy programszerűen öt éven keresztül bizonyos termékcsoportok előállítását segítsék. A támogatási rendszer egyszerűsítését szolgálná, ha az úgynevezett közbülső támogatásokat megszüntetnék, mint például a borjú-, vagy a tehénlétszám szin- temtartása után felvehető dotációt. Csupán a hasznos végtermék részesüljön szubvencióban. A „külön” ártámogatást nem tartom jónak. Érdemesebb lenne a t&z-eket — a területi és közgazdasági adottságok figyelembevételével — 1—5 kategóriába besorolni, és eszerint kidolgozni a támogatás rendszerét.

NAGY I.: A jelenlegi három kategória helyett ötöt kellene kialakítani, s mindegyikben — csökkenő .tendenciával — meghatározni a dotációk mértékét. Már korábban 'is javasoltuk ezt, azonban akkor nem talált meghallgatásra. 'Az árkiegészítést alapvető formának tartom a jövőben is, viszont több érv szól amellett, hogy az alap és külön ár- kiegészítést egy csatornába kellene terelni. Jelenleg a küllőn árkiegészítés célja bizonyos termékek termelésének időszakos ösztönzése. Szerintem erre a félvásárlási ár hivatottabib. Vagyis termeléspolitikát ne az ártámogatás közvetítsen.

Szabályozzon-e?

_____________________________________________

GÁLGY.: Egyetértek azokkal, akik azt hangsúlyozzák, hogy csakis a természeti adottságok alapján öt kategóriába sorolják a 10 aranykorona alatti földekkel rendelkező szövetkezeteket, és ezek alkossák a kedvezőtlen adottságúnk körét. Az is reális igény, hogy az üzemek dönthessék el, mit termeljenek, 'illetve a háztáji integrációban mit termeltessenek és ezért- automatikusan felvehessék a különböző támogatási összegeket. Az ilyen kormányzati döntés elősegítené a termelési szerkezet hosszú távú, komplex kialakítását, amely összhangban lenne egy-egy gazdaság adottságaival. Ezzél megszűnne a kapkodás, nem kellene azt ^mazsolázni” a gazdaságoknak, hogy éppen' abban az idői ben mire van külön kedvezmény. Szinte rákényszerülnek az igénybevételére is, az eszerinti termelésszerkezet kialakítására, még akkor is,, ha ez csák féllg-meddig célszerű számukra.

'PETŐFI NÉPE: Belátom, hogy harminc évvel ezelőtti „stílusú” a gondolat, de szóvá teszem. Ugyanis attól itartóik, hogy az irányító szervezetek az említeti kívánságot kifogásolnák, mondván, így nem tudnak hatással lenni — ösztönözni, vagy visz-, szafogni — egy-egy időszakban arra, hogy mit termeljenek, fejlesszenek a szövetkezetek.

GÁL GY.: Ezen a gondolkodáson szerintem túl kell lenni . nem beszélve arról, hogy a kedvezőtlen adottságúak nem rengethetik meg a központi irányítás koncepcióját, másrészt fel sem tételezhető, hogy ezek mindegyike mindig mást akar termelni, fejleszteni, mint ami a népgazdaság igénye.

PETŐFI NÉPE: Végsősoron nincs szükség arra, hogy a támogatás rendszere szabályozó hatású is legyen?

KIRÁLYL.-NÉ: Ezt a funkciót is 'betöltötte az i elmúlt 15 évben, de ezen célszerű lenne módosítani — mint elméleten is —, mert nem biztos, hogy az elkövetkező években a szabályozó szerepnek kell «lőtéribe kerülni, hanem például az adottságok szerinti 'jövedelmezőbb termelésnek, és ezzel együtt a területmegtartó képesség fenntartását kell szolgálnia. Arról van szó, hogy a támogatás rendszere a nehezebb körülmények között is tegye lehetővé a szövetkezeteknek az optimális útválasztást. Viszont hárítsa át a kormányzat és jelölje a szövetkezet feladatává. gondjává a terület eltartó-, és népesség- megtartó képességének javítását. A szabályozó szerepet töltse be a felvásárlási ár. ami majd orientálja a szövetkezetekben a termelést.

szesülmek. Milyenek ezzel kapcsolatban a tapasztalataik?

KIRÁLY L.-NÉ: A szakember-támogatás rendszere nem tudta maradéktalanul betölteni szerepét. Ennek feltételeivel vagyok elégedetlen, mert kizárólag főiskolai, egyetemi végzettségűek részesülhetnek ebből a 'keretből. Gondunk, hogy a kedvezőtlen adottságúak, hogy úgy mondjam „nem bírják el” a nagyabb létszámú felsőfokú szakembergárdát, a fiatalabbak pedig a korlátozott lehetőségek miatt többnyire gyökeret sem eresztenek. Ezért javaslom, hogy a technikusok is részesülhessenek a támogatásiból', mert szerintem ilyen gazdaságiban több technikussal és viszonylag kevesebb, ám jól felkészült mérnökkel nagyobb eredményt lehetne elérni

KANYÖ I .: Mi is éndőmérnököt kerestünk hónapokig, viszont egy nagyon jó technikust sikerült felvenni, aki a munkakört mérnöki színvonalon látja el, ezért indokolatlannak tartanánk, ha e keretből nem részesülhetne. Véleményem szerint e támogatás összegének elosztását is decentralizálni kellene, a területi szervezetek kezébe adni azt a jogot, 'hogy eldöntsék: kik részesüljenek éhből a juttatásból.

GÁL GY.: A szakember-támogatás szükséges és hasznos módszer, elismerem, hogy hatásosabb lenne azokkal a módosításokkal, amelyek elhangzottak. Mégis azt mondom, hogy már annak is nagyon örülnék, ha a kedvezőtlen adottságú üzemek számához, nagyságához mérten kapna ebből a pénzkeretből Bács-Kiskun megye, mert a jelenlegi évi 10 millió forintot csekélynek tartom. Kénytelen vagyok összehasonlító adatot is mondani: ennyit kap Vas és Nógrád megye 'is, holott fele annyi támogatott szövetkezetük van, mint a Kiskunságban. De az arányokat figyelembe véve még sorolhatnék .több megyét is. A most rendelkezésünkre álló szakember- támogatási keretből .például nem jut arra, hogy .munkájuk hatékonysága szerint premizáljuk is a. mérnököket, holott erre is igény volna.

1I1P

Nagyobb figyelmet a háztájira

A technikus is szakember

PETŐFI NÉPE: Fontosnak tartom a kedvezőtlen adottságú szövetkezeteknél a szakember-támogatást, amelynek lényege: a felsőfokú végzettségűek jövedelemkiegészítésben, kedvezményekben' réPETŐFI NÉPE: Itt-ott hallani olyan véleményről, hogy az állattenyésztést, állatitermék-előállí- tást külön nem kellene támogatni, csak a növény- termelést.

KANYÖ I.: Mert többen úgy gondolják, hogy ez így dupla dotáció. Megfeledkeznek arról, hogy a gyenge adottságúak többnyire nem tudják megtermelni területükön a szükséges abrakmennyiséget, ezért meg kell vásárolniuk.

NAGY I.: Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az 1970-es években ezeket a szövetkezeteket is szinte rákényszerítettük a drága állattenyésztési telepek építésére, mert másra még ajánlat sem volt. Emiatt is magasak az állattenyésztés költségei. Tehát továbbra is indokoltnak tartom .az árkiegészítést.

MAGONY I.: Akadnak, akik a háztáji támogatás szükségességét is vitatják. Szerintem, ha bármilyen alaptevékenységet végeznek a háztáji gazdaságok a szövetkezet integrációjában!, azt támogatni kell. Természetesen csak akkor, ha a közösön keresztül értékesítik termékeiket.

GÁLGY.: E tájegységen a megélhetést segíti a háztáji és kistermelés. Szükség van a jövőbeni fenntartására az életszínvonal javítása érdekében éppúgy, mint az árualap-növelés szempontjából.

KANYÖ I.: A népgazdaságnak sem előnyös, ha a háztájikban — jövedelmezőségi okokból — abbahagyják egyes termékek előállítását. A 'nagyüzemek csak nagy beruházási költséggel tudnák pótolni á háztáji tenmelését. Hogy ez ne következzen be, például a zöldségfélék termeltetéséért, értékesítéséért is meg kellene kapni a szövetkezeteknek az ártámogatást, amiből vissza tudna juttatni a háztáji. gazdáiknak. Ebből finanszírozható lenne például a szállítás, a tápanyag, a szerves trágya stb. költségének egy része.

PETŐFI NÉPE: Jelenleg a háztáji termékekre kapnak támogatást a szövetkezetek ...

KANYÖ I.: Az egyéb okiból támogatottak nem, csak a besorolt gazdaságok.

KIRÁLYL.-NÉ: Azok is csak bizonyos termékekre: tejre, marhahizlalásra és bogyós gyümölcsök termeltetésére. Ha már a szövetkezeti törvényben elismerték, hogy a háztáji és a közös egy és oszthatatlan, akkor a támogatás rendszerében sem helyénvaló a termék szerinti megkülönböztetéses dotáció. Ugyanakkor egységessé kellene tenni a háztáji és .kisüzemi támogatást. Nem tartom jónak a kistermelők külön támogatási rendszerét, .mert az integráló szövetkezetnék nincs beleszólása — csökken koordináló .szerepe is —, és nincs haszna sem az effajta külön támogatásiból. Másrészt ahhoz, hogy ösztönözzük az állattartót: vegyen még egy tehenet, vagy tartson vemhes üszőt stb., az állami támogatásból jó lenne átadni részükre bizonyos összeget a fejlesztések megvalósításához. Jelenleg erre nincs mód.

MAGONY I.: A forgalmazásban, felvásárlásban dolgozók a nagyüzemeket .tegyék érdekelté a termékek minőségében, mennyiségében és az Integráló szövetkezetnek legyen lehetősége ebiből például a kistermelőknek is juttatni. Jelenleg a kistermelést különböző vállalatok, felvásárlók, a nagyüzemek és a költségvetés is- támogatja. Ezt a helyzetet is érdemes lenne egyszerűsíteni.

PETŐFI NÉPE: Köszönöm, hogy reszt vettek a beszélgetésen, és elmondták véleményüket, javaslataikat, mérlegelve azt is, hogy egyes elképzelések valóra váltásához jelenleg még nincsenek meg a feltételek.