Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-21 / 222. szám

1984. szeptember 2L • PETŐFI NB8 S A TURIZMUS ÉS A MŰVELŐDÉSI HÁZAK (2.) Hajósi kezdeményezés • Néptánc­bemutató » hajósi pincefaluban. Csaknem egy évtizede vál­lal idegenforgalmi feladato­kat a hajósi művelődési ház. Azon felül, hogy az utazási lehetőségekről tájékoztatják a lakosságot, a a ide érkező IBUSZ-csoportokat — az idén több mint másfél ezer turistát — borkóstolóval egybekötött folklórműsorral fogadják a pincefaluban. Mindez, ,az elmúlt eszten­dők folyamán a művelődési ház konyhájára nem sok hasznot hozott, sőt mond­hatni: semmit. Az egyre nö­vekvő idegenforgalmat és a tavaly kiadott 118-as ren­deletet szem előtt tartva, gondoltak egy nagyot a ha­jósi népművelők: kézbe kel­lene venni e vidék turizmu­sát, úgy hogy a művelődési ház is profitálhasson belőle. A fél falu tolmács Hajós nemcsak pincefalujáról híres, hanem arról is, hogy né­met nemzetiségiek lakják — tá­jékoztatott Alföldi Albert, a mű­velődési ház igazgatója. — En­nek is köszönhető, hogy nagyon sok német turista látogat ide évente, ahol anyanyelvükön be­szélgethetnek a lakossággal, a pincetulajdonosokkal. A fél falu tolmács ... A baj csak az jelen­leg. hagy elegendő szálláshely híján mindössze egv napra tud­Sokféie programot kínálni — Nem félő, hogy e mellékte­vékenység végül a népművelői munkcé rovására megy? — Kétség nélkül mondhatom, hogy nem — mondta Alföldi Al­bert. — A nyár a falusi művelő­dési házakban holtidény, uborka- szezon, amlri -hémigen tűd',’’ 'vVinSl toztatni a ‘népművelő, legyén báfj;".: milyen leleményes. Az idegenfor­galom viszont, éppen ebben az évszakban tetőzik. — A boron és a folklóron kívül mi az, amit még kínálhat e tele­pülés a turistáknak? — Jó pecázóhely a pincafa'lu mellett húzódó Duna-vötgyi fő­csatorna. Szeretnénk teniszpá­lyát építeni, s megfelélő feltéte­leket teremteni más sportolási le­hetőségekhez is. Van olyan elkép­zelésünk, hogy különböző népi mesterségeket — korongozást, szö­vést, hímzést stb. :—. tanulhassa­nak az ide látogatók. A falu gyö­nyörű barokk templomában hang­versenyek rendezését tervezzük. A helyi téesszel már tárgyaltunk, s nincs akadálya annak sem, hogy fogatos kirándulásra invitáljuk fnajd a vendégeket. Vagy említ­hetném a májusi Orbán-riapi bor­ünnepet, amely az utóbbi három esztendőben — elfogultság nél­kül állíthatom —r országos hírű juk fogadni a külföldi csoporto­kat. A Cabernet fogadónak csu­pán 12 szobája van. Éppen ezént a helyi állami gazdaság és az IBUSZ segítségével azt tervez­zük, hogy néhány arra alkalmas pincében — az ezerkettőszáztoól — apartmanokat létesítünk. Természetesen nagyon korrek­tül, körültekintően, hiszen szó sem lehet arról, hogy üdülőtelep­pé változzon a pincefalu. A cél, hogy legalább egy busznyí ven­déget el tudjunk szállásolni, s így hosszabb időt tölthessenek Hajóson. Ez hasznot jelentene a falu gazdasági egységeinek — az egyiknek ilyen, a másiknak olyan szempontból — és jól jár­nának azok a lakosok is, akik pincéjüket az említett célra bér­beadnák. — Szeretnénk kiépíteni a falu­ban a fizetővendég-szolgálati há­lózatot is. idegenforgalmi rendezvénnyé nőtte ki magát. A lehetőségek határtalanok, csak élni kell tud­ni velük ... Ha sikerülnek az el­képzeléseink, akkor évente két- háromezer, szervezett formában, s még ennél is több maszek alapon érkező 'turistával0' skáíriolhatunk. ,'Hír-ínah. a számólá,snálp tar­tunk: anyagiakban mekkora hasz­not jelentene ez a művelődési háznak? — Körülbelül százezer forin­tot egy esztendőben ... — És személy szerint önnek? — Természetesen a haszon egy része azokat illetné, akik mind­ezt szerveznék, kézben tartanák, bonyolítanák. Én átlagosan havi kétezer forint mellékjövedelmet remélek ettől a vállalkozástól. Vélemények Ez év májusában tervezetet ké­szített a hajósi művelődési ház, amelyben az idegenforgalommal kapcsolatos kezdeményezését részletezte. Szakmai állásfogla­lást kérve, elküldte a Népműve­lési Intézetnek, a helyi tanács­nak — mint fenntartó szervnek — és az IBUSZ megyei kiren­deltségének. Ez utóbbi' — ahogy arról tegnapi cikkünkben beszá­moltunk — messzemenően tá­mogatja az ötletet. Megérkezett a Népművelési Intézet írásbeli vá­lasza is, amelyből néhány mon­datot idézünk: „Intézetük évek óta szorgal­mazza egyrészt a falusi turizmus és a művelődési házak kapcsola­tát, másrészt a' művelődési in­tézmények nyári, a népmű­velési évadon kívüli kihasz­nálásának különböző módo­zatait ... Egyetértünk azzal a szándékukkal, mely szerint vezé­relni akarják településükön az idegenforgalmat, s egyetértünk azzal is, hogy ebből intézményük­nek, illetve az abban közreműkö­dő személyeknek anyagi haszna származzék . .. Munkájukhoz sok sikert kívánunk, egyidejűleg kér­jük, hogy annak menetéről időn­ként — hogy népszerűsíthessük — tájékoztassanak bennünket...” A helyi tanács véleményét Hor­váth Mihály, a végrehajtó bizott­ság titkára tolmácsolta: — Mindenképpen hasznos len­ne, ha ez a kezdeményezés meg­valósulna, hiszen ez esetben évi nyolcvan—százezer forint plusz bevétellel számolhatna a műve­lődési ház, amelynek jó részét a kulturális programok bővítésé­re, a művelődési feltételek javí­tására lehetne fordítani. Emellett némi i mellékjövedelemhez jut­hatnának a népművelők, ami — a jelenlegi fizetéseket tekintve — ugyancsak rájuk fér... S ami forintban nem mérhető: az ide­genforgalom további fellendülé­sével, még ismertebbé, népsze­rűbbé válhat településünk or­szág—világ előtt. Tegnap is négy idegen busz parkolt a főtérén, pe­dig már szeptembert írunk ... Az eddigi hivatalos vélemények egyöntetűen kedvezőek. A hajó­siak kezdeményezése jónak, kö­vetendő példának ígérkezik. Egy falu, ahol helybeli gazdája is lesz végre a turizmusnak. Egy műve­lődési ház, amely nem rest a nép­műveléssel rokonítható új kezde­ményezések dolgában. Hogy is mondta az igazgatója? „A lehe­tőségek határtalanak, csak élni kell tudni velük ...” — Megszív­lelendő. És nemcsak a falusi mű­velődési házak számára ... Koloh Elek GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET A Krímben jártak Megyénkből a nyáron, húsz út­törőt ért a nagy kitüntetés: szov­jet testvérimegyénkbe, a Krímbe látogattak, s Jevpatóriában üdül­tek. A delegáció Kvalla Gáborné úttörőelnök és Fekete Ferencné tolmács vezetésével húsz napot töltött az Arkagyij Gajáar nevét viselő táborban, ahöl vendéglá­tóik kenyérrel, sóval és ünnepi műsorral köszöntötték őket. Be­kapcsolódtak a tábor életébe, a gondosan megtervezett, válto­zatos programba. A megyénkben úttörők lelkesen dolgozlak a kü­lönféle szakkörökben, a szimfe- ropoli televízió felvételt is készí­tett róluk, egy másik alkalommal pedig a halasi Lakos Margit út-' törő nyilatkozott társai hevében. Természetesen jártak Szimfe- ropolban, Bahcsiszerájban, és Jaltáiban is. Valamennyien fe­lejthetetlen élményekkel gazda­gon tértek haza! Képünk a cso­portot, vezetőiket és a famegmun­káló szakkör irányítóját, Pavel Sztyepanovics Kozlovot örökí­tette meg. Foktői úttörők között KISS BENEDEK: Az ugrás és a kenguru Kalocsa kö­zelében, né­hány percnyire a Dunától, tágas iskolába járnak a foktői kisdo­bosok és úttö­rők. A nyáron tízen Balaton- fenyvesre me­hettek juta­lomtáborba, és egy tizenöt na­pos vándortá­borozáson is többen részt vettek, a „KIMSZ- útján” haladva ... Vendéglátóink a képen látható nyolcadikosok voltak. Egyetlen kérdésre kértünk tőlük választ: mi volt emlékezetes számukra ed­dig a Dózsa György Úttörőcsapat tagjaiként? — Fenyvesen voltam a nyáron — válaszolt Virágh István — és sokat kirándultunk. — A keszt­helyi Festetich-kastélyban a könyvtár ... nekem az volt a leg., érdekesebb! — Számomra a fenyvesi szel­lemi vetélkedő volt izgalmas, meg az, hogy Jugoszláviából érkezett úttörőkkel voltunk egy táborban — ez volt Kiss Mária válasza. — Üttörőkorunk legmaradan­dóbb élménye a Kunfehértón rendezett akadályverseny volt — vélekedett Búkor Feri—, amelyen gárdistaként vehettem részt. — Nagyszerű, hogy sokan jár­hatunk Kalocsára — mondta Romsics Tünde — korongozni. Hetenként két alkalommal me­gyünk Bende Józsefhez tanulni. És nagyon emlékezetes marad so­kunk számára a március 21-én tartott riadó, amelyet a Duna- parton rendeztünk, egy honvéd- alakulat segítségével. — Fontos­nak érzem, hogy rendszeresen já­runk a helyi öregek napközi ott­honába hogy rövid műsorokkal szórakoztassuk az ott élőket. — Hétezer forintot kaptunk az összegyűjtött vashulladékéit — mesélte Sárosdi Erzsi —. és az iskolarádiót szeretnénk belőle megcsinálni! — Azt tervezzük — folytatta Horváth Erzsi —, hogy napi ti­zenöt perces adásidőben beolva­sunk minden hirdetményt, dicsé­retet. dorgálást, határozatot, no meg kellemes zene hallgatásával kezdjük a tanulást.. — Lesz természetjárq szakkö- , rünk! — örvendezett BeroSf Ervin j — megismerjük és védjük a ter­mészetet, környezetünket. Minden esemény, amelyet eddig á Duna közelében rendeztünk, nagysze­rűen sikerült! Azt hiszem, mi na­gyon szerencsések vagyunk, hogy folyó mellett élhetünk. Hallottuk, hogy a sóderkitermelésnél itt, nálunk találtak először Közép- Eürópábán mammutcsontokatl — Nálunk azért is jó úttörőnek lenni, mert minden munkánkat, megmozdulásunkat segíti a szü­lői munkaközösség — kapcsoló­dott be Holler Szilvia. — Segíte­nek, ha hasznosanyagot gyűjtünk, ha kirándulunk vagy éppen kar­nevált rendezünk. Kovács Olga tanárnő a csapatvezetőnk. Beros Andrásné pedig a szülők támoga­tását fogja össze. — Már javában készülünk a következő feladatokra — össze­gezte Virágh István — a felsza­badulási évforduló méltó megün­neplésére. A túl egyszerű s túl egyszeri: az Uru meg Huru egymást konokan kergeti, bár külön dolog ugrani, s külön, hogy: kenguru. A nem-különb s a különös nyargal völgyön-hegyen. de egymástól el nem érheti, bár egyik a mást termeli, mint múlt. Jövő, jelen. Rejtvényfejtőknek Az elmúlt alkalommal közölt rejt­vény helyes megfejtése: 95. A sok ügyes. i jó megfejtést beküldő kisdobos és úttörő közül a következők nevét sorsoltuk ki. nekik könyvet küldünk: Kovács László, Jánoshalma, Várad! Ildikó, Dunapafcai. Berg Márta, Solt, Kiss Emőke, Ágaisegyháza. Gáspár Rita, Tass, Székely Aranka Tiszakécs- ke. Kopasz Tünde Foktő. Ocskó Eri­ka, Zsana, Marnó Dávid Kecskemét. Jankovics Magdolna Hercegszántó. Ezen á héten SZÓVIRÁG rejtvényt adunk fel. Az ábrán látható szótago­kat a megfelelő sorrendben olvassá­tok össtze. Egy versidézetet kaptok, ha jól fejtitek meg! Megfejtéskéntu a költő nevét, a vers elmét és a vers­idézetet kell beküldenetek. levelező­lapon. amelynek a címére írjátok rá: Szóvirág. A megfejtéseket október 2-ig kérjük beküldeni szerkesztősé­günk címére: Petőfi Népe Szerkesz­tősége. Kecskemét. 6001, Pf. T6. Összeállította: Selmeci Katalin A ||| Mitchell polgármes /. hátradőlt a székében | szivarra gyújtott. A | dór füstkarikák szinte állni Is szottak a mozdulatlan levegőbi — A második levelet bizony Betsy írta egy Elisabeth ne- hölgynek. Tehát egyik BetSy másiknak. Az elsővel, azzal bizonyos Elisabeth-tel tragéc történt. Általunk ismeretlen k rülmények között elveszítette gyerekét,,. Betsy vigasztal igyekszik, és elmeséli saját ti gédiáját. Neki egyáltalán iní lehet ugyanis gyereke, mert I vélték a méhét. Az is kidet még, hogy gyermekének elvet lese után a címzett az cingy kosság gondolatával fqglalkozc amit közölt is barátnőjével. 1 a válaszlevélnek műfajt próbi .mink keresni, talán azt mon hatnánk rá, hogy lebeszélőle­vél ... — Roppant ered'eti — bólin­tott a polgármester. — Először nem is tudtam mit kezdeni vele. Tragédiáról tudó­síi ugyan ez is, de végül ás sem­mi olyan jellegzetes nincs ben­ne, ami csak a Halott Városra utalna. Más városban is meghal elég gyerek. — Sajnos — morogta Peacock. — A harmadik levél tűnt a legérdekesebbnek. . Ezt egy bizo­nyos Leontina kapta, és bizony össze kellett szednem minden fantáziámat és képzelőerőmet, hogy rájöjjek, mi van. benne. S amikor rájöttem, még erősebb lett a gyanúm hogy. szörnyű dolgok történtek jó másfél év­tizeddel ezelőtt a Halott Város­ban. De miről is szól ez a harma­dik levél? Valaki, a címzett Leontina ismerőse, válaszol Leontina levelére, amelyben az ■tanácsot és segítséget kért. Ta­nácsot és segítséget valaki, vagy valami ellen. A levélből egyér­telműen kiderül, hogy az író brazíliai származású. éspedig leketebőrű. aki intenzív kapcso­latokat ápol Sao Paoló-i roko­naival. Ennek megállapításában különben Franklin őrmester volt a segítségemre... Az őrmester mondta, hogy olyan dolgokról esik szó benne amelyek szinte kizárólag Brazília' feketebőrű la­kosaira jellemzők ... De nézzük csak tovább. Tehát az ismeret­len levélíró azt válaszolja az ugyancsak ismeretien Leontina segítséget kérő soraira, hogy a Mókámba Mestere néni tud el­menni. ahova 'hívják, hanem viaszbábukat készít, amelyeknek a darabjg kettő dollár. Franklin őrmester feltételezése szerint a következők röl ’lehetett szó. A Hatott" Városban lakó Leontina annyira megrémült a titokzatos eseményektől, hogy Brazíliából származó Ismerőseihez vagy ro­konaihoz fordult segítségért. Tudják. Brazíliában még mindig élnék bizonyos ősi kultuszok, amelvéket' az Afrikából- behur­colt feketék hoztak magukkal. Titokzatos szertartások ezek, gyógyítók, szellem- és ördög­űzők... Ilyen a Vudú és a • Ma­kumba egyaránt. Nos a mi Leontinánk a levél szerint azt kérte, hogy a Malsumba Mestere utazzék Sáo Papiéból a Halott Városba, és itt végezzen él bi­zonyos szertartásokat. Nyilván azért, hogy megtisztítsa a ron­tástól ... A levélből aztán äz is kiderült, hogy a Makumba Mes­tere elhárította ugyan a meghí­vást. de hajlandó volt viaszbá­buikat — nyilván szellemüző fi­gurákat —• küldeni, darabját két dollárért. Ügy tűnik tehát, hogy a végén mindenkii jól. járt... Meg kell azonban jegyeznem, hogy a Makumba Mestere óva­tos volt, mert kijelentette, ha nem sikerült a viaszbábukkal kiűzni a /szellemeket, és a bá­buk lábához tett tálkákban a tej vérré válik, meneküljenek, mert leküzdhetetlenül erős szel­lemekkel"^ van dolguk. Ügy gon­doltuk Franklinnal, hogy végül is kudarcba fulladhatott a szel- leműzés, hiszen Leontina eltűnt a Halott Városból. , •Volt. aztán | levélbe?) még egy halvány utalás, .valamire, amivel ugyancsak nem tudtam mit kez­deni. A levélíró vigasztalja Leontinát, hoav valami miatt ne legyen lelkifurdalása, hiszen a szegény ember úgy szabadul meg a j bajától, ahogyan tud. Ezt is elraktároztam magamban, és tör­tem a fejem, hogyan tudnék el­indulni valamelyik nyomon.... — Na - és? — türelmetlenke­dett Peacock. — Franklin őrmester adta az újabb ihletet. Bár a legutolsó levélen nem volt feladó, a bé­lyegző s7erint egy.' közác-nvuga­,11 kisvárosból jött. Churchtown- ból. Franklin őrmester szerint ez sz.ázszáznlékig fehér város. Leg­alábbis az volt még tíz évvel ezelőtt is. S mit tudunk Leon­tináról. illetve Leontina isme­rőseiről? Hogy minden valószí­nűség szerint feketebőrűek vol­tak. és portugál volt az anya­nyelvűk. hiszen Brazíliából szár­maztak el,, nem is olyan régen. Ekkor -arja gondoltunk, ha egy kis szerencsénk van. találunk valakit, aki felvilágosítással szol­gálhat olyan i fekete családról, amely tizenöt évvel ezelőtt ér­kezett Churohtownba, és ' nyil­ván, nem jel beszélte a nyelvet. Ezen a nyomon kellett tehát el­indulnunk . .. — Stop S^áemelte fel mutató­ujját a polgármester. — És a másik két levél?.:.. Mindkettő a fővárosból jött' és- feladó nélkül. Lehetetlen lett volna megállapítani, hogy ki írta. '— Rendben van. folytassa. — Az volt a célunk, hogy el­utazzunk Churchtownba, és ta­láljunk egy fekeíebőrű. portugál anyanyelvű családot. És mi el is utaztunk... — .És?-s-H emelkedett fel az izgalomtól a polgármester. — Találtak? Werner bólintott. — Találtunk. . . — Kicsodát? — Előbb másokat, aztán Leon­tinát is K.. És tőle tudunk min­dent .,. — Mi mindent a kutyafáját? A hadn-.gv nagyot sóhajtott. Természetes, hogy elő­szen­nem akartak beszélni. Az­tén az őrmesterrel megdt >lgoz­tűk őket. Ebben, ■ azt hiszem, nem kis szerepe volt annak a ténynek is. hogy tíz év alatt el­évült minden disznóság. amit csináltak. — Disznóság? —' Mégpedig a javából. És nem is csak ők egyedül, hanem például a második levél cím­zettje^ az igencsak kulturált Eli­sabeth is... I I— Beszedjen világosabban, Werner! — idegeskedett a pol­gármester.. ,r— Egy árva szót sem éltek az egészből! — Azonnal érteni fognak min­dent. Nos, megtaláltuk Leöntik nát, aki sírva és zokogva bevall lőtt mindent. Elmondta, hogy a család valóban Brazíliából szárs mazik, az azóta meghalt Francisco Torredos, mikro­elektronikával foglalkozott, és kedvező ajánlatot kapott egy longdale-i cégtől. A család fel- kerekedett, és elutazott a Has lőtt Városba, ahol előnyös fel­tételek mellett lehetett hás zat bérelni. Torredos és Leon­tina ekkor még csak ketten vol­tak. mintegy tizenöt évvei ez­előtt .. — És & többiek? A churchs town-i rokonság? — Azok csak később hagyták el Brazíliát... Talán éppen Tor- redosék biztatására. Church- townhan telepedtek le. de mivel a család feje kereskedő volt, szinte havonta vis^za-visszaiár- tak Sart Paotoba. Innen az in­tenzív kapcsolat a Makumba. vf;í?y Micsoda' mesterével... | (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents