Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-20 / 221. szám
c. • PETŐFI NÉPE • 1984. szeptember 20. VISSZATÉRŐ BURGONYAGONDOK A diagnózis már ismert, várjuk a megoldást A tavasszal sokan háborodtak a burgonya hiánya miatt. Hazánkban ugyanis a krumpli népélelmezési cikk- nek számít, ugyanakkor 25—30 íorintért mérték kilóját a fővárosi piacokon. Ráadásul a drágaság gyenge mm#- séggel párosult. Érthetetlennek tartották ezt a vasáriok, nehezen értették meg, hogy tavaly az aszály megtizedelte a vízigényes kultúra termését. Persze érthető is a fogyasztók zúgolódása, mert nem először találkoznak az említett helyzettel. A burgonyatermelést már jó ideje a ciklikusság jeUemzi. Egyszer sok van a krumpliból, a termelők nyakán rothad, máskor kevés az áru, s felszökik az ára. Mindenki panaszkodik így aztán, nemcsak a vásárlók, hanem a termelők is panaszkodnak. Az elmúlt hónapokban kiváltképpen felerősödött szavuk, mert a korai burgonyának egy részét nem tudták eladni. Ezt pedig nem bírja ki az ágazat, mert a termelés jövedelmezősége rendkívül szerény, a bevételek éppen csak fedezik a kiadásokat. A termelők egy részének véleménye szerint ez amiatt van, hogy a burgonya csak nyáron szabadáras termék, szeptembertől az úgynevezett tájékoztató ár van érvényben. Az idén' ez három forint 45 fillér kilogrammonként, amitől lefelé és felfelé is húsz százalékkal lehet eltérni.' A burgonyatermelésnek pedig egyik jellemzője, hogy sok kézi munkát követel, tehát sokba is kerül Hektáronként mintegy 60 ezer forint a termelés költsége. Ha a termés nagy részét csak a tájékoztató áron tudja eladni a gazdaság, hektáronként legalább 18 tonnát kell értékesítenie. Ennél viszont 4—5 tonnával többet kell termelni, hogy a tárolás, válogatás veszteségeit is fedezzék. S erre már csak a jobb gazdaságok képesek, ugyanis tavaly a nagyüzemekben 21 tonna volt a hektáronkénti termésátlag. Kényszerpályán a termelők Érthető hát, ha a nagyüzemek nem szorgalmazzák a termőterület bővítését. Tavaly például 50 188 hektáron termeltek burgonyát az országban, de a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok csak 14 709 hektáron ültették. A hatvanas évek második feléhez képest harmadára csökkent a termőterület, a .nagyüzemekben pedig ötödére. Kényes növény a burgonya, ráadásul nem biztonságos az értékesítése, nagy értékű eszközöket köt le, amelyeket csak rövid ideig lehet hasznosítani évente. Persze a termelés felszámolása nem egyszerű dolog, hiszen éppen a nagy értékű eszközök kihasználása viszi kényszerpályára a termelést. Ma már megvásárolták a 'gazdaságok a kombájnt, megépítették a tárolót, kénytelenek hasznosítani, mert az amortizációs költség mindenképpen terheli számlájukat. E kényszerpálya tehát arra ösztönzi a termelőket, hogy igyekezzenek növelni a terméseredményeket, hiszen úgy csökken az egységnyi termékre jutó költjfÉi ség. Ugyanis az alacsony termésátlag az egyik oka a gyenge jövedelmezőségnek. Két évtized alatt ugyan 61 százalékkal emelkedtek a hektáronkénti hozamok, de még elmaradnak a világ élvonalától, ahol nem ritka a 35—40 tonnás hektáronkénti termésátlag sem. Természetesen az éghajlati adottságaik is mások, azonban a hazai termésátlagok elmaradását nem lehet magyarázni csak a földrajzi különbségekkeL Az ágazatot irányító szakemberek véleménye szerint a termelés technikai, technológiai feltételei nálunk is adottak, s elérhető országos átlagban is a 28 tonnás hektáronkénti hozam. Erre bizonyság néhány élenjáró gazdaság gyakorlata, ahol már 35 tonnát termelnek. Drága és rossz? A termelők baja miatt azonban nem fáj a fogyasztók feje, ők a piaci és a bolti árakon mérik le a burgonyatermesztés helyzetét. S aki nem beavatott, nem ér.ti, hogyan, lesz a 3 forint 45 filléres krumpliból 6—7 forintos, mire a pulthoz ér. A magyarázat pedig egyszerű; amíg a szántóföldről a boltba jut a burgonya, szállítják, tárolják, válogatják, s mindez pénzbe kerül. S annál többe, minél többször csinálják az említett műveleteket. Az pedig nem ritka, hogy a burgonyát nem abból a tárolóból szállítják az üzletekbe, amelyikbe ősszel berakták. S miután vándorol az áru, drágul is, mert mindenki ráteszi a maga hasznát. Közben pedig sérül a gumó, s előfordulhat az a furcsa helyzet is; minél drágább, annál gyengébb a minősége. Gyakran .indokolatlanul hosszú az áru útja, feleslegesen emelkednek a szállítási, tárolási, válogatási költségek, terhelik a fogyasztót a különféle kereskedelmi szervezetek árrései. Ha mindezek csökkennének, az hasznos lenne a vásárlóknak és a termelőknek egyaránt. Közismert, hogy a burgonya kedvelt eledelnek számít nálunk. Ezért nem lehet megbékélni azzal, hogy a krumpli éveken át „üggyé” váljék Magyarországon. A diagnózis meglehetősen ismert, várjuk a megoldásit., .Nyilvánvaló, hogy csalt komplex intézkedésekkel lehet orvosolni a mai panaszokat, a feladatok magukban foglalják a termésátlag növelését, az áru útjának rövidítését, és persze a termelői kedv élénkítését is. V. F. J. MOGILJOVI SELYEM • Szövőüzem a Mogiljovi Ipari Egyesülésben. A színek frissesége és a minták választékossága jellemzi a Mogiljovi Ipari Egyesülés selyemszöveteit. Ennél a belorussziai vállalatnál, amely a legnagyobb a Szovjetunióban, naponta 350 ezer négyzetméter anyag készül. Termékeik iránt nagy az érdeklődés mind a hazai, mind a külföldi piacokon. HA SZÁMÍTÓGÉP, LEGYEN KETTŐ Korszerűsítés az orgoványi Sallai Tsz-ben • Hortobágyi Istvánné főkönyvelő: — Kell a gyors, megbízható adatszolgáltatás. • Varga Zoltán főállattenyésztő: — Hihetetlen lehetőségek vannak a számítógépben. • Máthé Miklós növénytermesztő üzemmérnök a Comodore—64 típusú számítógéppel. Az orgoványi Sallai Termelőszövetkezetben a vezetőket huzamosabb időn keresztül foglalkoztatta a könyvelés gépesítésének gondolata. A múlt évben megvalósították elképzelésüket, meg- || vettek két Robotron—1311-es ti- ■ pusú könyvelőgépet, amelyeket ez év januárjában üzembe állítottak. A dolog ezzel kezdődött. A legutóbbi 'Hírős Napokon látták meg a Sharp—1500-as japán ; személyi számítógépet, amely úgy megtetszett, hogy nyolcvan- fe ezer forintért meg is vásárolták, bár még akkor senki sem értett hozzá. A vétel ennek ellenére megalapozott volt, mint azt Hortobágyi Istvánné főkönyvelő, elnökhelyettes elmondta: — Nem tartozunk a nagy gazdaságok közé, de ennek ellenére úgy éreztük, hogy a döntések előkészítéséhez, az értékeléshez ma már elengedhetetlenül szükséges a gyors és megbízható adatszolgáltatás. Az ember ehhez már lassú, fáradékony, ezért tetszett meg nekünk a gép, s vállaltuk, hogy egy dolgozó megtanulja a kezelését. Volt ilyen emberünk, aki nemcsak a gépet kezeli, de a programokat is maga, önállóan dolgozza ki. Ez évben a számítógép értékeli már a bér- színvonal havi alakulását összesen, ágazatonként, részleteiben, és göngyölítve; a traktorok üzemanyag-fogyasztását és teljesítményének alakulását, kapacitásuk kihasználását; a szarvasmarha- állomány változását, a .tartás önköltségét. Figyelemmel kíséri, az ipari melléküzemágak kapacitáskihasználását. A termékkibocsátás számviteli része is a gép feladata, de sorolhatnám még tovább ... Máthé Miklós növénytermesztő üzemmérnök fiatal ember, ő vállalkozott a gép kezelésére, sőt programokat is készít, ami rendkívül nehéz, bonyolult feladat: — A gép megvásárlásakor tudtuk, hogy bizonyos programokat meg kell rendelnünk, 'amelyek nem kis pénzbe kerülnek. A programozást logikai kihívásnak tekintettem, és autodidakta módon rövid idő alatt megtanultam. A programkészítés nagyon leegyszerűsítve nem egyéb, mint logikai sorrendbe állítani azt, amit tudni akarunk, ám a kérdéseket le kell fordítani a gép nyelvére. Kettős hasznot hozott Máthé Miklós elhatározása a közös gazdaságnak. Programonként négyötezer forintot takarítottak meg, s az általa készített kérdéscsoportok konkrétan a gazdaságra vonatkoznak, s bővíthetők, a változó helyzethez igazíthatok, átdolgozhatok. — Rövid időn belül kiderült í — folytatta Máthé Miklós —, hogy a gép kapacitása kicsi, korlátozott az adatbefogadó képessége. Egy közepes programban ötszáz adatot tud tárolni. Amikor a mezei leltárt összeállítottam, öt kisebb programot kellett elkészítenem, ami meglehetősen embernyúzó munka volt. Kellene egy nagyobb számítógép, fogalmazódott meg ez év májusában a vezetők körében. — Döntöttünk — mesélte a főkönyvelő —, megvásároltunk egy Comodore—64 típusú számítógépet. Ennek az ára program nélkül 204 ezer forint volt, de megérte. Sokkal többet tud, mint a Sharp, de azért azt is használjuk. A programok készítését szintén Máthé Miklós vállalta, de ezeken ihár sokkal több a megtakarítás, hiszen egy-egy vásárolt program ára tízezer forintnál kezdődik. — Két komplex programot állítottam össze — szólt ismét Máthé Miklós. — A gép táblánként, ágazatonként nyilvántartja" a felhasznált mű- és szerves trágyát, mennyiségben, hatóanyagban és értékben. Ezt azelőtt sohasem tudtuk nyilvántartani. A másik program neve: tápanyag-utánpótlási szaktanácsadás. Lényege: egy-egy földtáblán adott talajminőség — humusz-, kálium-’és foszfortartalom stb. — és .növénytípus mellett a tervezett termésátlag figyelembevételével mennyi műtrágyát kell kiszórni ősszel és .tavasszal? A gép már ebben az évben jelezte, hogy az általunk tervezett helyen ne vessünk silókukoricát, s „neki” volt igaza. A harmadik program most készül, a forgóeszközkészlet és eredményszámítás, de jövőre, már ennél is több munkát adunk a gépnek. Varga Zoltán főállattenyésztő is lelkes híve a komputereknek: — Hihetetlen lehetőségek vannak a számítógépben. Már most is hávonta .pontosan követni lehet az önköltség alakulását. Szeretném mielőbb megvalósítani, hogy a továbbtenyésztéshé^ szükséges adatok betáplálásával és értékelésével kiderüljön, melyik egyed alkalmas a továbbtartásra. Számítok olyan programra is, amely kimunkálja a takarmány- összetételt, -felhasználást, -önköltséget és az értékesülést. A tervezésben is nagyon számítok a két számítógép segítségére. Tulajdonképpen a programokat kell jól kitalálni, jól kidolgozni. Ez lesz a nehéz, ehhez kell nekünk is felnőni. Jó volt hallani az orgoványi Sallai Termelőszövetkezet szakembereinek véleményét, tapasztalni lelkes, odaadó munkájukat, azt, ahogyan a számítógépekről beszéltek. Tudják, nem csodaszerek, csak arra képesek, amire az ember megtanítja őket —, de kiváló segítőtársak. Gémes Gábor A BÚTORIPAR SEREGSZEMLÉJE A BNV-N A Szajna — és más garnitúrák Beszélgetés Paukó Péterrel, a Bútoripari Fejlesztési Vállalat főmérnökével • A BUBIV-nagydíjas Szajna nevű kárpitozott garnitúrájából évente 1500-at gyártanak. A hazai b.útorgyártók és .lakástextil-vállalatok kiállítását a BNV-n hagyományosan a Bútoripari Fejlesztési Vállalat rendezi, fogja- össze. Paukó Péter területi főmérnököt a bemutatott bútorokról kérdezzük. — Mit láthatnak a látogatók a kiállításon? — Tizennyolc állami és tanácsi bútoripari vállalat és harmincegy szövetkezet, valamint két lakástextil-vállalat vesz részt a hazai bútoripar seregszemléjén. Bemutatják a vállalatok az elmúlt években kifejlesztett és gyártott bútoraikat. Emellett felvonultatják a most tervezett, fejlesztés alatt lévő, és jövőre szériában gyártandó termékeiket is. S új .kezdeményezésként, piackutató jelleggel jövőbeni elképzeléseiket is közönség elé tárják. — Milyen az arány a kiállításon a már gyártott és a jövőben megjelenő bútorok között? — A BNV-n szereplő bútorok fele már kapható, szériában gyártott tennék, vagy azok továbbfejlesztett változata. A bútoripari cégeknek az utóbbi időben kialakult sajátos karakterű profiljuk van. Egy-égy bútor már felismerhetően, jellegzetesen elárulja származási helyét. Elsősorban ilyen j bútorok uralják a kiállítást. A Budapesti Bútoripari Vállalat modern vonalú, a mai lakásméretekhez alkalmazkodó elemes bútor,családjával — Réka, Horizont, Tip 80 — van jelen. Az Agria Bútorgyár míves, rusztikus termékeivel, a Zala Bútorgyár kólóm iáljeüegű bútorokkal hívja fel magára a figyelmet. A Tisza Bútoripari Vállalat — az első gyár, amely ,éleméi bútort készített, s amely 7—8 elemes bútorcsaládjával van jelen a piacon — ezúttal elemes konyháival szerepel. A harmincegy szövetkezét elsősorban tőkés exportra szánt kisbútorokat mutat be. De ott vannak a, BNV-n a belföldre gyártott mívesebb, kis sorozatú, egyedi bútorok is. Az (idén kevesebb üj termékkel jelentkeztek a szövetkezetek, jelenlétük mégis figyelemre méltó színfoltja H kiállításnak. Két lakástextil-vállalat — a szombathelyi gyár és Soproni Szőnyeggyár is a bútoripar pavilonjában vonultatja fel termékeit. A Szombathelyi Lakástextil Vállalat háromszázféle bútorszövetjét nézhetik meg a látogatók. Közülük olyan újdonságokat, amelyek vékonyszálú, puha, divatos szövetek, s a kárpitozáshoz kiválóan alkalmas műanyagvatta. A bútorszöveteken kívül a hagyományos gépi perzsaszőiiyegeik, valamint faltól-fallg szőnyegeik is érdeklődésire tarthatnak számot. Az utóbbiak közül újdonság a bútorokhoz jól illő, egyszínű szőnyegek megjelenése. Kiállításukon ágytakarók, ialisző.nye- gek, belső sötétítőfüggönyök, és a konfekcióipar számára gyártott műszőrmék szolgáltatják a választékot. A Soproni Szőnyeggyár hagyományos és failtól- faiig szőnyegeit állítja ki a bútoripar pavilonjában. — Térjünk vissza a bútorokhoz! Milyennek ítéli a színvonalat? — A sorozatban futó típusok és továbbfejlesztett változataik kiforrott termékek. Jellemző, hogy a vállalatok maguk is mérlegelve bútoraik minőségét, huszonegy terméket neveztek vásárdíjra. Ezek közül a Budapesti Bútoripari Vállalat Szajna elnevezésű1 ülőgarnitúrája BNV- nagydíjas lett. A külföldre bőr-, belföldre plüsshuzattal készülő ülőgarnitúra elegáns, kényelmes, szép megjelenésű bútor. BNV- díjat kapott a Zala Bútorgyár Barbara ülőgarnitúrája, amely a korábban .már gyártott kolonial együttes, kiérlelt változata. Ugyancsak B:NV-díjat ítéltek a Garzon (korábban Székesfehérvári) Bútorgyár Barbara élhevezésű elemes .bútorcsaládjának is. A sokféle ülőgarnitúra, szekrény, szekrénysor, egyedi bútor mellett az idén is meglehetősen szegényes a gyer.mekbútor-választék. Amióta1 megnőtt a gyerekbútorok dotációja, nincs élőbbrelépés. Azok a gyárak, amelyek eddig is gyártottak egy-két típust, most is ugyanazt hozzák. Itt van ugyan, a Balaton Bútorgyár három éve BNV-díját kapott átalakítható gyerekágya, de a szellemes gyermekbútort nem követik .újabbak. — Milyenek az útkeresést jelző bútorok? >— Van újdonságtartalmuk, van , köztük sok, amelyet szívesen, lótnánk az üzletekben, a lakásunkban.. De ezek megítélését bízzuk a közönségre! K. M. Műszaki fejlesztést finanszíroznak Pezsgőlicenc Hosszúhegyre A megalakulása óta eltelt másfél esztendő alatt a Műszaki Fejlesztési Pénzügyi Egyesülés — az Állami Fejlesztési Bank és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság társulásával létrehozott pénzintézet — mintegy 30 vállalati műszaki fejlesztés finanszírozására vállalkozott. A .pénzintézet által támogatott g fejlesztések többsége gépesítés, szervezés, a gyártás technológiájának korszerűsítése. A beruházások építési hányada kicsi, csupán 15 százalék. Mind több licenc és know-how megvásárlásához is kölcsönt nyújt a kis bank. így a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát a bank péhzének felhasználásával vásárolta meg a Szovjetunióból a folyamatos pezsgőgyártás licencét. A Magyarországon is közkedvelt ital gyártását már jövőre megkezdik. Az innovációs kölcsönök mellett a kis bánik újabban saját pénzügyi eszközeivel vállalatalapításban. is részt vesz. A közelmúltban megalakult Polifoam magyar—japán vegyesvállalat egyik tulajdonosának, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnak az alapításhoz kölcsönöztek pénzt. A másfél éves működés eredményeként a kis bank 400 millió forintot helyezett ki. A pénzügyi- eszközök bővítését az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság célbetétekkel segíti elő. Ennek .keretében az egyesülés egyes, az OMFB által kijelölt műszaki fejlesztéseket is finanszírozza. Fölméri az innováció gazdaságosságát, fejlesztési ráfordításait, és a megvalósítás utáni várható hozamot,- Vagyis komplex szolgáltatással bővíti a pénzintézeti tevékenységét. Az egyesülés részvételével már megvalósult fejlesztések eredményéből egyes vállalatok megkezdték a felvett kölcsönök vdsz- szafdzetését. Ügy számolnak, hogy az idén és jövőre a kihelyezett tőke 25 százalékát már visszakapják. ) & %
