Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-02 / 206. szám

1984. szeptember t. • FETÖFI NlFI • t Szakmunkásképzés 1984 Földgáz Hogyan tovább? ■ V A pályaválasztás és szakmunkásképzés 'ta­pasztalataival, fejlesztési tennivalóival foglalko­zott szerdai ülésén a megyei pártbizottság. Mag­vas napirendi pontokat előzött meg ez a téma, ami önmagában is érzékelteti, hogy kiemelt fon­tosságot tulajdonított megvitatásának a politikai testület. Többen hozzászóltak az írásban előre kikül­dött jelentéshez. Aligha véletlen ez a figyelem, amelyet aggasztó jelek is ébren tartanak. (Ezek­ről és a pályakezdés szép lendületéről egyaránt szólt a tanácskozás napjára időzített riportunk: A felnőtt élet küszöbén, Szakmunkások friss bi­zonyítvánnyal. Az átfogó megyei helyzetelem­zést és az elfogadott határozatot csütörtöki lap­számunk közleménye ismertette.) Kiskunhalasról Réti Imre, a TEXCOOP Kötő­ipari és Kereskedelmi Leányvállalat igazgatóhe­lyettese abból indult ki, hogy a 37 végbizonyít­ványt szerzett tanulóból mindössze 19-en marad­tak náluk. A megoldást egyebek közt alaposabb pályaalkalmassági vizsgálatoktól, s egy kérdő­íves kísérlettől várják, amely körültekintőbb ki­választást eredményezhet. Magyar Ferenc, a Kecskemét-szlkral Állami Gazdaság igazgatója a kertészeti szakmunkásképzés problémáit ve­tette föl, a gépesített termelés gyakorlati igé­nyeihez jobban alkalmazkodó oktatást sürgetett. Dr. Kőrös Gáspár, a kecskeméti városi pártbi­zottság első titkára bejelentette, hogy a „hírős városban” 8 tantermes iskolát épít föl a DUTÉP előrehozott fejlesztésként a 607-es számú Szak- 'munkásképző Intézet területén, hogy már jövőre megindulhasson a továbblépést — magasabb szintet — is jelentő építőipari technikusképzés. Elöljáróban ugyancsak egy beruházást nyug­tázott Szörényi Lászlóné, a Kismotor- és Gép­gyár bajai gyárának diszpécser csoportvezetője: a következő ötéves tervben 10 tantermes szak­munkásképző intézet épül a Sugovica-parti vá­rosban. Az eszmecseréből — amelynek általáno­sítható tanulságait Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára foglalta rendszerbe — kö­zöljük az utolsóként említett, sorrendben első­kén elhangzott hozzászólást, i Keretek és igények Bajai hozzászólás a megyei pártbizottság vitájához Gyárunk, a Kismotor- és Gép­gyár bajai egysége gépi forgá­csoló és géplakatos szakmában bázis képzőüzem, a képzés tan­műhelyi feltételei alapvetően megvannak. A feltételrendszer javítása érdekében folyamatosan korszerűsítjük tanműhelyünket. Az iskolai oktatók szakmai és pedagógiai felkészültségének szín­vonala jó. Viszont általános ta­pasztalat, hogy a beiskolázott szakmunkástanulók előképzett­ségi szintje alacsony, és sajnos, kevés az igazán rátermett tanuló. A képzési eredmények növelé­se érdekében a gyári oktatók próbálják a kapcsolatöt folyama­tosan tartani a tanulók szüleivel. < Évente egy alkalommal az üzem­ben szülői értekezletet hívnak össze. A tanulók politikai képzését, nevelését nem tartjuk megfelelő­nek, s ennek egyik fő oka, hogy a gyári RlSZ-szervezet tevékeny­sége a diákok körében nem ki­elégítő. Arra való hivatkozással törődnek velük a kelleténél ke­vesebbet, hogy az iskola KiISZ- szervezetéhez tartoznak a szak­munkástanulók. A szükséges tanulói létszám megteremtését szolgáló törekvé­seinknek rendeltük alá pályavá­lasztási tevékenységünket. Szer­ződéses kapcsolatunk a Kiscsávo. lyi Általános Iskolával van. Min­den évben részt veszünk a pálya- választási hónap rendezvénysoro­zatain: a kiállítások, filmvetíté­sek, szakmát ismertető elbeszél­getések, gyárlátogatások szerve­zésében. Ám nem megfelelő a pá­lyaválasztást nagyban befolyásoló vállalati propaganda-anyagok színvonala. Elavultak. A szakmunkástanulók gyár­hoz való kötődését segítő lehető­ségek egyike a társadalmi tanul­mányi szerződés. Munkánk ezen a területen eredméiiyes. A diákok mintegy hatvan százalékával tud­tunk szerződést kötni. Vidéki ta­nulónál gyakran előfordul, hogy szerződést köt ugyan, de a szak­munkás-bizonyítvány megszer­zése után mégis termelőszövet­kezetbe megy inkább dolgozni, több pénzért, vállalva, hogy a szerződésben foglalt anyagi jut­tatásokat visszafizeti. Biztató, új jelenség gyárunk­ban, hogy sok törzsgárda tag, ré­gi szakember ide hozza a fiát ta­nulónak ... Ez, véleményem sze­rint egyebek mellett annak is köszönhető, 'hogy ma már szorgal­mas és jó szakmunkával meg lehet keresni azt a pénzt — ha nem is nyolc óra alatt —, amit egyik-másik értelmiségi pályán. Ezért lankadni látszik a szülők azon törekvése, hogy minden áron megpróbálják bejuttatni gyerme­küket valamelyik felsőfokú ok­tatási intézménybe. A pályakezdő szakmunkások munkahelyi beilleszkedését segí­ti a patronálási rendszer. Kollek­tív szerződésbe iktattuk a patro- nálók anyagi elismerését. A diákok elméleti és gyakorla­ti tanulmányi előmenetelét a vizsgaidőszakban konzultációk Segieif áiferabereknek Az ország — szerény, a gazdaság szükségletének csak egy részét fedező — kőolaj-termelésben jelen­tősek a megyei mezők. Ám a fekete arany „jelenlé­te” korántsem hat olyan mértékben az itteni la­kosság életkörülményeire, mint a légnemű szénhid­rogéné, a földgázé. Nemrégiben adtunk hírt arról, •hogy Bács-Kiskun huszonegyedik településére — Hajósra — is eljutott az olcsó, korszerű tüzelőanyag. Előnyeit bizonyára már ezen a télen számos ottani család is élvezi. A felihasználás mennyiségét tekintve az igazán je­lentős fogyasztók a mezőgazdasági és ipari üzemek. Ezért a földgázvezetés iránya sosem lehet független attól, hogy a célbavett körzetben, helységben meny­nyi kőolajat lehet helyettesíteni a kevésbé drága gázzal. Az utóbbi években jó néhány termelőszövet­kezet szárítójában tértek már át a földgáztüzelésre, s ahol tudnak, a gyárak is bekapcsolódnak az ener­giafelhasználás ésszerűsítésének programjába. Az üzemi, technológiai hasznosítás arányának nö­vekedése — a kőolaj helyettesítése révén — az ál­lamháztartás terheit csökkenti. A családi otthonok­ba — s az intézményekbe — bevezetett földgáz pe­dig elsősorban kényelmesebbé, komfortosabbá teszi az életünket. Mindehhez a megyei olajbányászok ál­dozatos munkája szükséges, ezért ma, az ünnepnap­jukon a szokásosnál is nagyobb tisztelettel gondo­lunk rájuk. I szervezésével segítjük. A három­éves képzési ciklust vizsgálva az a tapasztalat, hogy a lemorzsoló­dás 10—12 százalék között mozog, elég nagy. Ennek két fő oka van: a nem megfelelő tanulmányi ered­mény, illetve a szakmai ráter­mettség hiánya. Ügy gondolom, hogy nem túlzott igényről beszé­lek, amikor javaslom^ hogy or­szágosan kötelező orvosi, alkal­massági vizsgálaton vegyenek részt a szakmunkástanulónak je­lentkező gyerekek, ahol megálla. pítanák: ki mire képes, mire al­kalmas? Régóta megoldásra váró gond a szakmunkástanuló képzési tan­terv rugalmatlansága. Ugyanis a gyakorlati életre nem készíti fel igazán a tanulókat. Az, hogy a harmadik évben a diákokat spe­ciális területen (például hatorsós automatákon) foglalkoztatjuk, kétségtelenül hasznos dolog, de vizsgázniuk az eredeti tanmenet szerint kell, egészen másból. S így, bár bizonyos tekintetben többet — mást is — tudnak ezek a tanulók, ezt a vizsgaeredmé­nyük nem tükrözheti. Néhány szakmában feszültséget teremt a munkaerőigény és a megyétől kapott beiskolázási ke­retszám a szakmunkásképző inté­zetben. Nem divatszakmákról van szó. Az iskola, a vállalatok, gyárak, üzemek körében felmé­rést végez, hogy milyen szakmá­ban kívánnak tanulót foglalkoz­tatni. Ennek ellenére például a forgácsolók esetében nem kapja meg a megyétől a szükséges ke­retszámot, és így nem tud az igények szerint elég tanulót ké­pezni. Szeretnénk, ha a jövőben ez a probléma is rugalmasan megoldódna. Szörényi Lászlóné a megyei pártbizottság tagja ■ A megyében jól megfér egymás mellett a ne­hézipar — nálunk — új ágazata, a szénhidrogén- bányászat és a mezőgazdaság. • amikor baj van, HA NAGYON NAGY BAJ VAN, kéretle­nül jönnek, a helyére tesz­nek mindent, mi úgy i tűnt, hogy megold­hatatlan!” (Részlet Soós Zoltán az 1979. Össz­tűz ZSANA avagy AZ ÁGYŰ HASZ­NA című ver­séből.) ■ A tanyaiak általában palac­kos gázzal főznek, s melegíte­nek vizet a mindennapi szük­ségleteik kielégítéséhez. De akad köztük olyan szerencsés is, aki — a vezeték közelében lakva — beköttetheti házába a föld­gázt. Felvételünk egy ilyen szanki család tanyáján készült. (Egy vb-titkár monológja) • Lakiteleken a Szikra Tsz terményszárítója néhány hete már olaj helyett földgáztüzelés­sel készíti a lucernalisztet és granulátumot. Ü Tiszaalpár, 1983. Nagy ünnep egy község életében, amikor az odavezetett földgáz fáklyája fellobban. (Tóth Sándor felvételei) VÍZEN UTAZIK A TÁPKÉSZÍTŐ ÜZEM Őszi csúcs előtt a hajózás „Halason születtem 1943-ban, de a szüleim kiskőrösiek voltak. Később költöztünk Tabdiba. Az általános iskola elvégzése után Kiskőrösre jártam gimnáziumba. Sok minden érdekelt. Például a rádiótechnika, a műszerész szak­ma, meg ilyesmi. Szerettem vol­na ilyen pályát, de kezdettől fog­va vonzott a mezőgazdaság is. Ezért a gimnázium után beirat­koztam, a baromfitenyésztő szak­iskolába, Pécelre. Később ott vé­geztem el a felsőfokú techniku­mot is, ugyanilyen szakon. Azután Mélykútra kerültem, ahol az Alkotmány Tsz állatte­nyésztője lettem. Eljöttem a csa­ládi fészekből. Nem sokkal ké­sőbb Kiskőrösre költöztem, ott a vegyesipari ktsz-nél voltam bér­elszámoló, diszpécser, munkaügyi előadó, műszakvezető. Ma már tudom, hogy valamennyi munka­kör tapasztalatait jól fel lehet használni jelenlegi beosztásom­ban. A továbbiak során a Baromfifel­dolgozó Vállalat halasi gyárában dolgoztam, a hizlaldában.. Ám egy szép napon Tabdiból felke­restek,• jöjjek oda a tanácshoz, adóügyi előadónak. Ez a munka új volt, nemcsak nekem, hanem a tanácsnak is, hiszen teljesen új feladat lett a borforgalmi adó ügy­intézésére. Ez a terület addig a Pénzügyőrséghez tartozott. Ne­kem az volt a fontos, hogy haza­jöttem — és hazataláltam — vég­re. Éreztem kezdettől, hogy sze­retnek, becsülnek az emberek. Jó volt visszahallani, amikor azt mondták a tanácsházáról, hogy jó ide bejönni. ' Később Veszprémben elvégeztem a tanácsakadémiát, majd amikor Tabdiban nyugdíjba vonult a vb- titkár, én lettem az utóda. Gon­dolom, azért küldtek előtte újra iskolába. Ahol — így utólag is elmondhatom, jó érzéssel — so­kat tanultam dr. Kovács Sándor tanártól, ö ma az Államigazgatá­si Főiskola főigazgatója. Milyen hatással volt rám? Nehéz lenne eltúlozni. Tanultam tőle ember­séget, pedagógiát, az irodalom és a művészet szeretetét, a kitartás­sal végzett munka képességét és örömét, valamint a naponkénti apró munkák sikerének az érté­kelését. A hetvenes évek közepe szá­momra az útkeresés időszaka volt, de szerintem általában a tanácsi hálózatról is elmondható ez. Mi­ért szeretem a beosztásomat, a munkámat? Legfőképpen, mert segíteni tudok másoknak, sokak­nak. Igaz, hogy az én munkám nem látszik konkrétan, de én mégis érzem az eredményt a te­kintetekben, a köszönésekben és a kézszorításokban. Mire törekedtem — és törek­szem — elsősorban? Arra, hogy ha valaki kenyeret akar venni, legyen rá módja, alkalma. Ha fodrászhoz kíván menni, ne mér­gelődjön azért, mert nincs hová. Jó példaként mondhatnám még a zavartalan áramszolgáltatást, a tűzoltóság munkáját, a művelő­dési ház életét. Gond is van az örömök, a sike­rek mellett. Kellene öregek nap­közi otthona, és még legalább két iskolai tanterem. Meg jobb vízel­látás. Hiányzik a testnevelő ta­nár és a hivatásos népművelő. A legnagyobb örömeim? A csa­ládom, a három gyerek sikeres nevelése, a szép házunk, s az, ami a közösségnek jó: az új ABC-áru- ház, a horgászegyesület megszü­letése, a sok-sok társadalmi mun­ka, a jobb egészségügyi ellátás. És természetesen az, hogy látom: milyen nagyszerűen boldogulnak a szorgos, dolgos emberek.. Elmondta: Andriska László lejegyezte: Varga Mihály A magyar hajózásra nagy fel­adatok várnak az év hátralevő részében: a külkereskedelem ilyenkor szokásos hajrája, vala­mint a mezőgazdasági termények idényjellegű szállítássá kemény erőpróba álé állítja a vállalato­kat. A MAHART-nak— az utóbbi heteket leszámítva — az egyik legnagyobb gondja az volt,* hogy pótolja a múlt év végi és az idei tavaszi kedvezőtlen időjárás miat­ti elmaradásokat, hogy ezek már ne nehezítsek az amúgy is feszí­tettebb utolsó negyedévet. A megnövekedő igényeknek ésszerű, rugalmas szervezéssel, a hajók jó kihasználásával, a szükséges ra­kodó- és hajózószemélyzet biz­tosításával igyekszik eleget tenni. A hátralevő exportszállítások so­rán nagy tételben viszik a hajók külföldre — elsősorban az«NS2K- ba -és a földközi-tengeri orszá­gokba, sőt még a Távol-Keletre ■is — a különféle kohó- és gépipa-, ri termékeket: mintegy százezer tonnányit fuvaroznak el decem­ber végéig. A műtrágya export le­bonyolítása szintén a jelentős őszi feladatok közé tartozik. Több komplett gyárberendezés is vízen teszi meg az utat a megrendelők­höz; így például Algériába kulcs­ra kész csirkefarmot, valamint takarmánykeverő és tápkészítő üzemeket szállítanak a magyar hajók. Az import áruk forgalmában az ipari nyersanyagoké: a széné, és a vasércé a fő szerep. Ez utób­biakból az őszi—tél eleji időszak­ban 200 ezer tonna érkezik vízi úton. Jelentős mennyiségű fosz­fátféleség is utazik a vízen, ezt a műtrágyaiparunk számára nélkü­lözhetetlen alapanyagot 'Marok­kóban, Algériában, Tunéziában rakják a magyar hajókba. Az Egyiptomból, Szíriából rendelt gyapot ugyancsak több hajórako­mányt tesz ki. A belföldi szállítások évközi megoszlása viszonylag egyenlete­sebb, mint az export—-import fu­varozásoké. Ebben a forgalomban főként építési anyagokat, követ, kavicsot, sódert, cementet, emel­lett házgyári elemeket, olajter­mékeket visznek nagy mennyiség­ben az uszályok. A fuvarozási igényeket maximálisan kielégíti a hajózás. Tábormérleg A nyári szünidőben több mint negyvenezer középiskolás és mint­egy háromezer egyetemista, főis­kolás dolgozott a KISZ építőtábo­raiban. A népgazdaság különböző területén szervezett táborok csak­nem 12 ezer külföldi diákot is fo­gadtak, míg a magyar fiatalok közül több mint kétezren töltöt­ték a vakáció egy részét külföldi építőtáborokban. Az építőtáborozó diákok csak­nem félmilliárd forint termelé­si értéket állítottak elő, az egy fiatalra jutó napi bruttó átlag- , kereset 113 forint volt, míg ta­valyelőtt 81, tavaly pedig 107 fo­rintot értek el. Az idén bővült a szakosított építőtáborok köre. Különösen népszerűek voltak a számítástech­nika, a népművészet és a külön­böző idegen nyelvek iránt érdek­lődőknek szervezett programok. Folytatódott a -már bevált és nép­szerű építőtábori butik-akció, amelynek révén — rövidébb-hosz. szabb ideig — az ország vala­mennyi táborában olcsón vásá­rolhattak divatos, fiatalok által készített ruhákat a táborozik.

Next

/
Thumbnails
Contents