Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-15 / 191. szám

4 m PETŐFI NEPE • 1984. augusztus 15. ÜJ KERESETSZABÁLYOZÁS 1985-TŐL (L) Egy alapelv, három modell Annak idején a gazdaság­ban nagyon sokat vártaik 1968- tól, a reformtól. A várakozás­hoz gyakran illúziók is tapad­tak. Most inkább a kishitűek vannak többségben. Kétségte­len, hogy az 1985. évi irányí­tási-szabályozási pályamódo­sítás csodákra nem képes, de azért nagy energiákat szaba­díthat fel. Nehéz megmondani például, hogy a határozott és következetes anyagi ösztönzés révén milyen mértékű tarta­lékok kerülnek felszínre. Min­denesetre elhárulnak az útból a külső adminisztratív aka­dályok. A keresetszabályozás­ban nagyabbat lépünk előre, mint eddig bármikor. Meg kell fizetni a jobb munkát A széles körű keresetszabá­lyozási kísérletek tapasztala­tait is hasznosítva, 1985-től megszűnik a vállalati nyere­ség és bérérdekeltség elkülö­nültsége, kettőssége. Vagyis a keresetnövekedést nem teszik | külön mutatószámtól függővé. A munkabér az anyag- és energiaiköltségekhez, a fel­használt eszközállomány ter- heihez hasonlóan költségténye­zővé válik. Ahogyan az anyag- és energiafelhasználás nincs központilag külön szabályoz­va, ugyanúgy ezentúl a bér­felhasználásban is a gazdasá­gi ésszerűség lesz a kizáróla- , gos vezérlő erő. Meg lehet és meg kell fizetni a munkás, a műszaki teljesítményét, ha a munkájuk révén a bérköltsé­geknél (az adóterheket is bele­értve) nagyobb új érték kép­ződik. Az új érték forrása persze nem feltétlenül több termék. A vállalati nyereséget lehet energia- és anyagtakarékos­sággal, az eszközök jobb ki­használásával, értékesebb, jobb minőségű, korszerűbb termék előállításával is növel­ni. Vagyis remélhetőleg elhá­rulnak az intenzív gazdasági fejlődés akadályai, azok min­denesetre, amelyek á szabá­lyozásban rejlenek. Hol, mi változik? Az új keresetszabályozási rendszer több részlete még tisztázásra szorul, főbb elvei azonban már kialakultak. Há­rom modell alkalmazására ke­rül sor 1985-től. Az alapmo­dell a keresetszint-szabályo- zás. Az ide kerülő vállalatok az egyéni kereseti szint — te­hát nem a növekmény — után sávonként progresszív adót fi­zetnek. Adómentesség csak a minimális bért (jelenleg havi 2000 forintot) illeti meg, az előző évi szint (a bázis) tehát adóköteles. Az adómérték 10— 50 százalékig terjed. Progresz- szív, de a legfelső sávban sem irreális. A keresetszint-szabá- lyozás a legkötetlenebb, a leg­szabadabb modell, az intenzív ösztönzésre leginkább alkal­mas. A másik új forma a kere­setnövekmény-szabályozás. Al­kalmazhatósága szintén a sza­badon felhasználható nyere­ség alakulásától függ. A progresszív, ám mérsékelt adó­kulcsok mellett ez a modell is a jelenleginél sokkal rugal­masabb bérgazdálkodást tesz lehetővé. Végül harmadik mo­dell a központi keresetszabá­lyozás. Ebbén a formában, mint ismeretes, a terveknek megfelelően meghatározott mértékű adómentes kereset növelésére van lehetőség. Az ezen felüli növekedést prog­resszív adó terheli. Elosztás helyett ösztönzés A keresetszint, illetve a ke­resetnövekmény-szabályozást az úgynevezett vegyes ágaza­tokban és valós nyereségi vi­szonyok között. alkalmazzák. A többi területen, illetve az úgynevezett válságágazatok­ban marad a központi kere­setszabályozás. Átmenetileg egy-egy évre, a másik két formába sorolt cégek is, kér­hetik a központi keresetsza­bályozás alkalmazását, vállal­va az általánosnál alacsonyabb adómentes keresetnövelési le­hetőséget. A változások nem érintik az eddig is viszonylag rugalmas keresetszabályozás! formáikban dolgozó mezőgaz­dasági üzemeket, kisvállalato­kat. A keresetszabályozás eddig elsősorban a jövedelemki­áramlás kézbentartására irá­nyult, s most az ösztönzési funkció kerül előtérbe. A vál­tás feltételezett előnyei mel­lett vitathatatlan a gazdasági társadalmi kockázat. Minél ru­galmasabb ugyanis a szabá­lyozás, annál kevésbé képes önmagában garantálni a telje­sítményhez igazodó kereset- kiáramlást. Ezért megfelelő feltételrendszer, szigorú köve­telményeket támasztó gazda­sági környezet szükséges. Kovács József (Folytatjuk) m Vegyszeres védelem a kártevők ellen • A változékony időjárás, a gyakori párásság miatt mindig akad tennivalójuk a növényvédőknek. A szalkszentmártoni határban a gombakártevők ellen permetezik a vetőmagnak termesztett kukoricát a repülőgépes szolgálat dolgozói. (Pásztor Zoltán felvétele) RONGYOT, VASAT SZÍVESEN VESZÜNK... Otthonos-e a MÉH a nyersanyag-felvásárlásban? Kevesebb papírmunkával! Akaratlanul is fintort csal az ember arcára az említett admi­nisztrációs kicsinyesség vagy fon­toskodás. Bárminek nevezzük, visszatetszést, ellenérzést kelt á gyűjtőkben. Elveszi a kedvüket a további munkától. Márpedig ők, az erdők, mezők, árokpartok ta­karítói megdolgoznak a pénzü­kért. Micsoda erőfeszítésbe kerül egy roncsautót az árokból ki­emelni és lovas kocsira rakni! Va­jon, nem a népgazdaság érdeke (is), hogy az ilyen és hasonló, szertehagyott hulladékokat ösz- szegyűjtsék, és átadják ipari fel­dolgozásra? A ZÖLDÉRT nem kér adóiga­zolást a termelőktől, amikor árui- « kát átveszi. A pincegazdasági és az állatforgalmi íelvásárló sem. A bizományi becsüs sem... Csak éppen a MÉH? Csípje meg a méh az ilyen ügyintézést! — Logikátlan az adminisztrá­ciós nyilvántartásunk. Minden kimutatást duplán, párhuzamosan ' csinálunk — ez a kiskunhalasi telepen dolgozók véleménye. — Mi figyeljük az ügyfeleink arcát, hogy ki, milyen sűrűn jár hozzánk? — méltatlankodik a kiskőrösi telep adminisztrátora. Kállai Istvánná. Csakugyan, á MÉH-nek mással kellene törődnie, mintsem, hogy sokasodjék az irathalmaz a tele­pein. Halasi raktára például egy magánh'áz udvara, ahol olyan ki­csi a tárolótér, hogy autógumi, üvegcserép és fólia átvételére már nincs lehetőség. Az a hely, ahol az eladókkal és a vevőkkel elszá­molnak, akkora, mint egy nyári­konyha. Fala repedezett, elha­nyagolt. A kiskőrösjek sincsenek jobb helyzetben. Gépkezelőjük • Egy asztal papír a kimutatások kimutatására. „Pedig mi nem adó­hatóság vagyunk!” — vonja le a következtetést Kiskunhalason Sü- töri Sándorné pénztáros. (Méhes! Éva felvétele) felmondott. S amiért Kecskeméti Károly telepvezető neheztel: a kiskunlacházi és a dunaújvárosi papírátvevők legutóbb 41 mázsa újságpapír árából 200 kilogram­mét levonták. Vajon, miért? Az alaptevékenység az első Szívesebben írtam volna opti­mista hangvételű riportot a hul­ladékfelvásárlásról, ' de nem te­hettem. Az eredmények ugyan el­ismerésre méltóak, biztatóak, de a kiskőrösi MÉH-telep udvarán vagonszámra tornyosuló fémek gondot is jeleznek. Baj van a szál­lítással. A feldolgozóba késve ér­kezik • az olyannyira várt nyers­anyag, mivel akadozik a vagonel­látás. Leleményességre mutat a vas­kapu. és kerítésértékesítés, a hor­dó- és a bakancseladás, a MÉH- nek mégis 'az alaptevékenységét kellene inkább hatékonyabban fejlesztenie. Annak is elsősorban SAJTÚPOSTA Követelik-e a hozzájárulást, vagy csak kérik? Kiskeresetű, illetve alacsony nyugdíjjal rendel­kező emberek vagyunk, s nagyon, meg kell gondol­nunk, mire költjük forintjainkat. A család legalap­vetőbb szükségletei kielégítéséhez természetesen ösz- szespóroljuik a fedezetet, melyből esetenként juthat kevéske összeg a köz céljaira is, ha kérnék tőlünk segítséget az illetékesek. Csakhogy legutóbb nem így tettek... Egyszerűen előírták, hogy adjunk családonként 1500 forint hozzájárulást, mely egy vadonatúj köz­ségi kút létesítéséhez kell. Tudomásunk szerint ilyen kötelezettséget senkire sem lehet kiróni előze­tes értesítés, netán egyetértő vélemény nélkül. Per­sze vannak, kik azzal biztatnak, nem muszáj fi­zetnünk. Szeretnénk végre tudni: követelnek-é tő­lünk, vagy csak kérnek? Tázlári lakosok A panaszt, valamint a közérdekű kérdést továb­bítottuk a 2200 lakosú Tázlár község tanácselnöké- 1 hez, Trsztyinszki Pálhoz, aki az alábbiakat vála­szolta : Esztendőről esztendőre tapasztaljuk, hogy a la­kossági Vízellátás körül nincs minden rendjén. A rendelkezésre álló vízkészlet ugyanis — az aszályos időszaktól függetlenül — mind kevesebb, s ennek oka az idestova húszéves kút, mely kiapadóban CIKKÜNK NYOMÁN Az OTP tájékoztat, és elnézést kér A Petőfi Népe 1984. július 18-i száma Sajtóposta rovatában je­lent meg Kinek higgyünk? cím­mel Németh István, Hetényegyhá- za, Borsányi u. 5. szám alatti la­kos levele, melyben a takarékos fűtéssel összefüggő kölcsönfelvé­tele ügyében kapott eltérő felvi­lágosítást teszi szóvá. A történte­ket megvizsgáltattam és ezzel kapcsolatosan a következőkről tá­jékoztatok: A hitelezési irányelvek szerint a kölcsönnel épített (vásárolt) új lakóházakra, lakásokra a haszná­latbavételi engedély kiadásától számított öt éven belül végzendő építési munkákhoz általában nem adható újabb hossszú lejáratú hi­tel. Az idén február végén meg­jelent takarékpénztári szabályozás' szerint azonban kivételt képez az energiatakarékos fűtési mód ki­alakításé, az olaj ^koksz)' tüzelés­ről más fűtési nyílra Való, átállás. Ez esetben kölcsön nyújtható,'ha a lakhatási engedélyt 1982. szep­tember 30-a előtt adták ki (a Nép- szabadság Üzenetek rovatában megjelölt időpont téves); ha az építkezés befejeződött; ha a meg­levő fűtőberendezés legalább már egy idényben üzemplt; ha a gáz- gerincvezeték létesítésére a lak­hatási engedély kiadása után ke­rül sor. Mivel az említett olvadójuk —, aki 1982-ben igénybe vette a He- tényegyházán akkor engedélyez­hető maximális összegű takarék- pénztári kölcsönt — 1983. szép. tember 13-i keltezéssel kapta kézhez a lakóépülete használat­bavételének engedélyét, rá már nem vonatkozik a lehetőség, hogy kölcsönt kapjon a jelenlegitől ol­csóbb fűtésre való áttérés kivite­lezési munkáihoz. Sajnos minder­ről először tévesen informálták őt, amiért elnézését kérjük. Egyébként alapvető követel­ménynek tekintjük a gyors, szak­szerű és udvarias ügyintézést, mélynek»’' érdekében ismételtén , felhívtuk az ■ e területen dolgozó munkatársaink figyelmét. Herold József az ÖTP Bács-Kiskun megyei Igazgatósága igazgatóhelyettese van. Ezzel kapcsolatosan azt javasolták a szakem­berek, helyette fúrassunk másik, nagyobb teljesít­ményű kutat. Az évi 200 ezernél is kevesebb fej­lesztési alapunk terhére sajnos,, nem kalkulálhat­tunk be ilyen jelentős beruházást, ezért ■ kerestünk megértő, segítő szerveket. A megyénél szerencsére nem kopogtattunk hiá­ba, mert ígérték, jelentős összegű támogatást ka­punk. Persze, ehhez még tenni kell pár százezret, amit részint a szigorúbb, takarékosabb gazdálkodás révén akarunk összegyűjteni. A másik forrásként a lakossági felajánlásokat jelölte meg a tavaly augusz-i tusi tanácsülésünk, amelyen határozat született ar­ról, hogy kéréssel fordulunk a tázláriakhoz: aki tud, járuljon hozzá 500, vagy 1000 forinttal, esetleg még többel a munka költségeinek finanszírozásához. Tanácstagjaink a részletekről külön — és nem­egyszer — tájékoztatták a választókat, akik támo­gatták a kezdeményezést. Ám úgy tűnik, egyesek félreértették szándékunkat, s a követelést kezdték emlegetni, melyről szó sem volt a testület előtt, i Bár lassacskán, de gyűlnek az önkéntes adako­zásból származó forintok, melyek összege már meg­haladja a 100 ezret. Végezetül elmondom: a leendő kút terv szerint olyan kapacitású lesz, hogy lehe­tővé teszi a belterületi vízvezeték-hálózat további bővítését. Hunyadivárosi kérdőjelek Kecskeméten a hunyadivárosi új lakótelep ABC-áruházában egyre nagyobb a tumultus, s nem­csak reggel, vagy a zárás órájá­ban, meg a hét végén. Ez, kelle­metlenséget okoz a vásárlóknak, s talán az eladóknak is. Mindez azért van így, mert az üzlet jó néhány évvel ezelőtt történt át­adása óta több száz modern ott­hon épült fel errefelé és a boldog tulajdonosok természetesen szin­tén ide járnak élelmiszerért, ház­tartási cikkekért stb. Mármint az ABC-be, ahol az alapterület egyetlen négyzetcentiméterrel sem nőtt. Vajon az illetékesek látják-e, hogy nagyon megérett az idő az áruház bővítésére, vagy másik hasonló kereskedelmi egység léte­sítésére? Tartalékolnak-e ilyen célból fedezetet, keresnek-e ki­vitelezőt? • A másik kérdés, hogy a DUTÉP már régen befejezte a lakásépí­tési programját a Czollner köz— Liszt Ferenc utca—Zászló utca ál­tal határolt területen, ám az úgy­nevezett felvonulási raktára még .mindig ott éktelenkedik. Lassacs­kán befedi a gaz. Pedig szép és hasznos lenne a helyén egy ját­szótér. A városfejlesztés gazdái egyetértenek-e ezzel? Bontsó László, Kecskemét,' Czollner köz 24. Kik vitték el az építőanyagot? a lakossági kapcsolatokra (a köz­vetlen napi érdekeltségre) épülő területét lenne célszerű erősíteni, hiszen a takarékosabb anyaggaz­dálkodás a termelőüzemeket egy­re nagyobb körültekintésre sar­kallja: mit adjanak át, és mit ne a hulladékfelvásárlóknak? Megvallom, nem csodálkoznék rajta — s alighanem földszintes vagy emeletes házakban lakó ol­vasóink sem —, ha egy napon gyakorlatias érzékű' emberek az. zal állítanának be hozzánk: — Jó napot kívánok! A MÉH- től jöttünk! Van-e valami a ház­nál, ami felesleges? Rongy? Pa­pír? Vas? Üveg'? Szívesen meg­vesszük. j Ettől az időtől fogva tényleg semmi okom nem lenne kesereg­ni a melléktermék-felvásárlás, helyzetén. Megnyugodnék, hogy MÉH valóban „otthon van” al ban1 a szakmában, amire hívató] Kohl Anti Kerekegyházán két éve már, hogy szűkebb lakó­helyünkön megkezdődtek az útépítés munkálatai. Először a területmérők végezték el a teendőiket, aztán következett a földmunka, majd helyére ke­rült a legalsó anyagréteg. Legutóbb már a felszíni borításhoz való salakmennyiség szétterítése volt soron, amikor nem várt esemény történt: megje­lent egy hatalmas daruskocsi, és a rá felpakolt összes anyagot elvitte. Mi családonként 6 ezer forintot fizettünk azért, hogy mielőbb járható úttesten járhassunk. Azt vi­szont nem tudjuk, kik érzik magukat felhatalmaz­va, hogy egész utcaközösségek sérelmére tegyék azt, amit jónak látnak ... A Rózsa Ferenc és a Damjanich utca lakói, Kerekegyháza Erről a különös esetről, s a várható fejlemé­nyekről a Kerekegyházi Nagyközségi Tanács elnö­ke, Bajnóczi József tájékoztatott bennünket: Á Bajcsy-Zsilinszky, a Damjanich és a Rózsa Fe­renc utcák lakói közös elhatározás alapján, saját FOGADÓSZOBA i Feltehetően sokan ismerik — nemcsak hallomásból, vagy látás­ból — a piros színű és mindösz- sze néhány kocsiból álló személy- szállító motorvonatokat, melyek a megye számos vasútvonalán közlekednek nap mint nap. Jel­lemzőik, hogy hamar gyorsulnak, világosak, ülőhelyekkel jól ellá­tottak, az ajtajaik pedig biztonsá­gosan (központi vezérléssel) zár­hatók. E csupa előnyös tulajdon­ságok mellett azonban van egy hibájuk, s ez bizony rengeteg em­bernek okoz kínos perceket. Velem együtt még nagyon so­kan gyakran járunk vonattal a megyeszékhelyről Lajösmizsére. Az utazás során két dologtól ret­tegek magam is: a fel_ és leszál­lástól. Miért? Mert az említett csehszlovák gyártmányú szerel­vények lépcsője túlságosan maga­san van. A fiatal is valóságos tornamutatvány közepette juthat fel a kocsiba, s ugyanerre emlé­keztet az onnan‘távozása. Ki tud­ja hányszor történik meg, hogy a' génik és bácsjk mások segítségé­vel kapaszkodnak fel a vonatra, jonnan nem egyszer lepottyan­szervezésben építtetnek szilárd burkolatú utat. Ma­guk fedezik a költséget, s a kivitelezésben kiveszik részüket. Persze szorgoskodnak ott hozzáértők is, a területi útfenntartó szervezet dolgozói. Természetesen mi is figyelemmel kísérjük a por- talanítási program alakulását, sőt a közelmúltban vállaltuk a munkálatokhoz szükséges mintegy 300 tonna úgynevezett habkohósalak megrendelését. E mennyiség csaknem fele megérkezett Dunaújváros­ból. S voltaképpen ez az anyag „vándorolt” tovább a kerekegyházi utcákból, mégpedig a közeli Kun- baraósra, ahol szintén a már említett útügyi cég végez kiépítési munkát. Ók Vitték el a salakot. Enyhén szólva furcsának és megengedhetetlennek tartom, hogy még a tanácsot sem informálták elő­zőleg a döntésükről. Egyébként úgy értesültem, rövidesen visszakerül hozzánk az illegálisan elvitt salak, sőt a többi meny- nyiséget is leszállítják. Utána pedig akár napokon belül befejeződhet e három utcában is a portalaní­tás. i' ; ÜZENJÜK Ahhoz nem férhet kétség, hogy ezeket a lépcsőket a magasított peronokhoz konstruálták. Csak- hát, ami megállóhelyeinken és ál­lomásainkon ilyesfélével még alig találkoztunk. Ezért indokolt némi technikai változtatás a kocsik fel- és lejáróinál, magyarán szólva, egy plusz lépcsőfokkal kellene azokat megtoldani. Ezt a MÁV is elvégeztethetné. Végezetül még egy gondot em­lítek — ez is a lajosmizsei utazá­sokkal .kapcsolatos —. mely nem műszaki, sokkal inkább forgalom­szervezési intézkedést sürget a vasúttól. Szintén a piros szerelvé­nyekről van szó, amelyek jelen­leg olyan állomásokon' állnak meg, ahonnan egy-másfél kilomé­tert is gyalogolniuk kell a kézi- és hátipoggyászokkal megrakott, vagyis a piacra.siető utasoknak, akik a környező kisebb települé­sekről érkeznek Lajösmizsére. Megérdemelnék, hogy az őket szállító vonatok reggelenként — heti három alkalommal — meg- állnának a piachoz közeli kisállo- ' máson. Emiatt még a menetidőt sem kellene módosítani... (El­mondta; Oláh Mária kecskeméti olvasónk.) Kocsis Gézának, Bajára: Egy hete Irtunk e hasábokon arról, hogy a gyermek- és oktatási intézményekben fizetendő térítési díj alapjául a szü­lők előző évi átlagjövedelme szolgál» Mindezt most kiegészítjük egy tudni­valóval: a keresetek összegének ki­számításánál nem vehető figyelembe a 310 forint bérpótlék. László Katalinnak, Dunavecsére: A megyeszékhely lezárt temetőjének kapuján talált albérleti hirdetésről szóló glosszánk korántsem a kínála­tot akarta közhírré tenni, sokkal in­kább az volt rvele a szándékunk, hogy hangsúlyozzuk a közlés vissza­tetsző körülményeit. Ami a sorai to­vábbi részét illeti, örömmel értesül­tünk, hogy a szűkebb lakhelyén is közkedvelt olvasmány a Sajtóposta rovat. Oláh Józsefnek, Kunszentmiklósra: Az építésügyi és városfejlesztési mi­niszter 1B/Mfl3. (X. 6.) ÉVM számú rendelete — megtalálható a Tanácsok Közlönye tavalyi 21. számában — ki­mondja, hogy az építőipari vállalat akkor köteles gondoskodni a dolgozói . térítésmentes szállításáról, ha a mun­kahely és a szálláshely közötti tá­volság meghaladja a 2,5 kilométert, s e szakaszon nem jár tömegközleke­dési eszköz, mellyel elérhető, vagy megközelíthető' lenne a két útidéi. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím:' 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.

Next

/
Thumbnails
Contents