Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-15 / 191. szám
1984. augusztus 15. • PETŐFI NÉPE • 5 A SZABADTÉRI JÁTÉKOK NEGYEDIK PREMIERJE/!! KÉPERNYŐ ■Ni Rákóczi a szegedi Dóm téren II. Rákóczi Ferenc (Leblanc Győző) a Dóm téri szinpad közepén. (Nagy László felvétele) A múlt hét végén, pénteken este került sor a szegedi Dóm előtt az idei szabadtéri játékok negyedik premierjére. Ezúttal a nagyközönség számára egyáltalán nem, vagy csaW kevésbé ismerős darabot mutattak be, Kacsóh Pongrác Rákóczi című kétrészes daljátékát/ melynek szövegét Bakonyi Károly, verseit Pásztor Árpád, Endrődi Sándor és Sassi Csaba írta. nem válnak * kedvessé Köztudott, hogy a János vitéz című nagyon híres daljáték zenéjét Kacsóh szerezte, de a Dóm téri deszkákon most ibeimutatott darabjáról a zeneirodalomban jártas szakértőkön kívül eddig nem sokan tudhattak. Erinek elsősorban az volt az oka, bogy a század elején keletkezett művet mindössze egyszer, vagy kétszer adták elő, tehát a feledés homályába merült. Tavaly a partitúra előkerült Horváth Zoltán rendező fiókjából, s ' felkérte Ruitner Sándort, „porolja le” a darabot, vagyis írja át a szöveget, hogy igazodjék a mai közönségízléshez. Ruitner elvállalta a feladatot, s így született meg az „új”. Rákóczi. A kétrészfes szomorú dál-' játék első' felvonása 1703- ban játszódik, ■ a lengyelországi Brezánban, ahol Si- eniawski herceg és felesége ünnepséget tart abból az alkalomból, hogy befejeződött a vár megerősítése, s így biztonságosabb menedéket nyújthat a bécsi zsoldba szegődött király ellen lázadó nemeseknek. Az ünnepségre elment, s álnéven mutatkozott be Ép Rákóczi Ferenc, apród-titkára, Berzeviczy Ádám és Bercsényi Miklós. A lengyel^ herceg találkozót hoz létre a magyarok jj és a császári küldött, Wra- tislaw gróf között, aki arra akarja rábírni a magyaf menekülteket, hogy térjenek vissza a császárhoz, s teljes kegyelmet kapnak. Az ünnepségen részt ' vett Rutheim Magda is, aki Rákóczi feleségének, Hesseni Amáliának az udvarhölgye. A lány szerelmes Rákócziba és a közelébe akar kerülni. Az estén egy másik küldöttség is felkeresi Rákóczit és közlik vele, hogy a császári önkény ellen lázadó szatmári parasztokat szétverték, s arra kérik, vegye személyesen kézbe a felkelés irányítását. Rákóczi habozik, s a hazatérés mellett akkor dönt, aimikor egy másik delegáció Zrínyi Ilona halálhírét hozza. A második felvonás három évvel később, a fegyvernyugvás idején játszódik. Li>pót császár utóda, I. József Rákóczi ; feleségét:: • férjéhez küldi, hogy bírja rá urát a .békekötésre. Mivel fiai a császár „őrizetében” vannak, kénytelen eleget tenni a kérésnek. Ugyanakkor Wratislaw gróf is felkeresi Rákóczit, ajándékot hoz neki, két fiának a képmását. E „lelki hadviseléssel” arra akarja rábírni a lázadó herceget, hogy a császár engedelmes embere legyen. De Rákóczi nem adja fel elveit, a szabadság szent ügye mindennél fontosabb neki, .■ s a darab végén új riadót fújnak, a kuruc tábor példás hadi rendbe sorakozik. A Rákóczi belső vívódásairól, útválasztásairól szóló daljátékot Horváth Zoltán rendezte. A darab abból a szempontból érdekes, hogy emberközelből mutatja be II. Rákóczi Ferencet, noha ez a bemutatás meglehetősen felszínes, daljáték-színvonalú. Persze ez a műfaj ennél többre nem is vállalkozhat. A rendező munkáját dicséri, hogy több jelenetben kihasználta a Dóm téri színpad adottságait, mozgalmas, látványos jeleneteket többször láthattunk, de olykor-olykor ellaposodott az előadás. Viszont nagyszerű énekeseket ‘hallhattunk, „osztályon felüli” gárda sorakozott fel, többek között: Leblanc Győző (II. Rákóczi Ferenc), Horváth Eszter (Hesseni Amália), Pitti Katalin (Rutheilm Magda), ötvös Csaba (Wratislaw gróf), Gyimesi Kálmán (Si- eniaWski herceg), Mészöly Katalin (LubomirSka hercegnő). A nézőnek az okozhatott problémát, hogy a Rákóczi zenéjét, a dalokat egy-két kivételtől eltekintve nem ismeri, idegen marad neki. A dallamok nem „ütnek szíven”, nem válnak kedvessé, mint például a nagy sikerű János vitéz dalai. Kissé hideg ez a jzene, s ezt érezni az énekesek előadásában is. Ha megkérdeznék, Kacsóh Pongráctól jövőre vagy azután mit szeretnék látni- hallani a szabadtérin, gondolkodás nélkül rávágnám, a János vitézt. Ügy gondolom, nem maradnék egyedül a választásommal. Tárnái László Közművelődés Rémen Annyiszor hallottam már, hogy a lakosság művelődési, szórakozási lehetőségeinek megteremtését fontosnak tartja egy tanácsi, vezető, hogy azt gondoltam, vendéglátóm, Mendler András rémi tanácselnök csak valamelyik újságcikket idézi, amikor erről beszél. De amikor sétára indultunk a faluba, és megtekintettük az áprilisban átadott új művelődési központot, röstellkedve vallottam be neki, hogy néhány perccel előbb még tamáskodtam. A faluház több célú hasznosításra alkalmas nagytermét bármely- város megirigyelhetné. Olyan otthonos, kényelmes, esztétikus. A Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat és a helyi Dózsa Termelőszövetkezet támogatásával újította fel az épületet a tanács. Most itt vetítik a játékfilmeket, itt tartják a falugyűlést és a pódiumműsorokat. A korszerű technológiák gyors és sikeres alkail- mazásáról nevezetes helyi közös gazdaság az egyik fenntartója a művelődési háznak. A tanács Rémen útépítésre, vagy a szociális szolgáltatás fejlesztésére fordíthatja a közművelődésre szánt forintokat is, mert az intézmény költségvetéséhez csak jelképesen, ezer forinttal kell hozzájárulnia. A szövetkezet vezetősége sajátjának tekinti a művelődésszervezői munkát. Nem lehet csodálkozni, hogy ilyen környezetben jól működik — egyebek között __az agrárszakemberek klubja. E közösség a szakmai tanácskozások és viták mellett színházlátogatásokat és baráti találkozókat is szervez. A z első falusi képmagnós klubbal Rémen találkoztam. A falvakban végbemenő korszakos változásoknak egyik látványos bizonyítéka ez a videós- kör. A klubházban levő felszereléseik emlékezetembe idézték a szintén a művelődési házak által patronált egykori magnósklubokat. Ezek a készülékek drágábbak is, érzékenyebbek, mint az egykori Teslák, .vagy BRK-magmók. Dr. Nemes Andrástól, a művelődési ház igazgatójától megtudtam hogy a videósmozgalommal azért más a helyzet, mint azok elődjével. A drága technikát előbb vásárolhatják meg egyes magánszemélyek, mint az intézmény. Így történt ez itt is. A rémi művelődési ház bejárata fölé bátran kiírhatnák azt is: falusi utazási iroda. A hirdető- táblák nagyobb részét utazási hirdetéseik töltik ki. Körutazások, üdülések, európai, ázsiai országokba. Az igazgató szerint évente IS—20 csoportot indítanak Bulgáriába, Görögországba, Szovjetunióba és Ausztriába. A termelőszövetkezet autóbuszával jóval olcsóbb, mint ha vállalattól bérelnének jármüvet. H A Hét Dr. Nemes Andrástól a programokról is érdeklődtem. — Ügy látszik, hogy a hagyományos rendezvényekre nincs már olyan igény, mint évekkel ezelőtt volt. A falun dolgozó népművelőnek az a legfőbb feladata, hogy figyelje a változásokat, és eszerint változtassa szemléletét; így állítsa össze a közművelődési kínálatot. lajrot tóm Hői F. P. J. 4P A rémi dl faluház előcsarnoka. Sokan fölszisszentek vasárnap este, amikor az egyik ifjú külföldi közgazdász kerek perec közölte, hogy az általa tanulmányozott vállalatnál azonnal kirúgat- ná a fele adminisztrátort, ha Rábíznák a cég vezetését. A szóban ágaskodó pökhendiség („kirúgat- nám”) fölborzolta az efféle eljárásoktól elszokottak idegeit (Elképzelhető; olyan helyzetben van az ifjú szakember, hogy a hazájában előírt formaságok betartásával megszabadulhat a fölösleges, alkalmatlan munkaerőtől.) Mégis örülök, hogy A Hét szerkesztői kamerák elé kérték^ a magyarországi tanulmányútra meghívottakat. Annak még inkább: igényelték érdemi közreműködésüket, őszintén kíváncsiak voltak benyomásaikra, tapasztalataikra. Laikus létemre is éreztem: egyikük-másikuk kellő helyismeret híján ábrándos elképzeléseket pendített meg. Az ifjúság különben is hajlamos a lelkes túlzásokra; csak az ígéretes lehetőségekkel számol. Igaz, de a fiatalok még őszinték, még kinyílnak a bizalom sugárzásában, még törekvők. Ami a szívükön, az a szájukon. Köszönjük meg, becsüljük meg észrevételeiket, okuljunk kritikai megjegyzéseikből, mert jaj nekünk, ha rosszul ítéljük meg helyzetünket, ha félrevezetjük magunkat tetszetős (általánosításokkal, ha megfeledkezünk az állandó viszonyítás szükségességéről. Persze bírálataikban említett fogyatékosságokról mások is szóltak, írtak már. A Hét szokott alaposságával szemügyre vehetné egyszer; miért olyan kanyargós, hosszadalmas nálunk a fölismeréstől a változtatásig -vezető út? Türelmetlenül várják sok százezren türelmünk végét tűrhetetlen ügyekben. □ □ □ Mintha A Hét bátorsága is a kerületi tanácselnökig terjedne. Legalábbis az elmúlt vasárnap így éreztem. Tizenkilenc angyalföldi család és a bürokrácia huzakodását mutatta be. Minél tényszerűbbek az ilyen riportok, annál nyilvánvalóbb, hogy — nem nagyon szeretem ezt az elszemélytelenítő, jogi szakkifejezést — az állampolgár még mindig túlontúl kiszolgáltatottja a helyi 'hatalomnak, olykor hatalmi szerepkörökben tetszelgő intézményeknek, szervezeteknek. Mégiscsak képtelenség: néhány hónap alatt kétszeri költözésre kényszerüljenek családok, mert a Hivatal nem intézkedett időben. Miért nem? Nyilván valakinek vagy valakiknek szemet szúrtak az avatásra váró metróállomás körül romladozó, mostani állapotukkal csúfoskodó bérházak. Fölszólították az illetékeseket: tüntessék el a rogyadozó épületeket az ünnepig, ne rontsák a látványt az ünnepségre nyilván idelátogatók szemében. Az elgondolás rokonszenves, de mint az ilyen kampányszerű rögtönzések többsége, nem számolt a körülményekkel, az adottságokkal. Az utasítást a kerületi tanács mindenáron teljesíteni akarta (teljesítenie kellett!), ezért bántak olyan szenvtelenül a lakosokkal. Egyetérthetünk a végén — egy kicsit kívülállóként megnyilatkozó — kerületi tanácselnökkel: egyetlen ügyintéző sem bánhat olyan ridegen a hozzáfordulókkal, a ráutaltakkal, mint ezt a riportban is láthattuk, hallhattuk. Ámde miért, hallgatott arról a kerületi vezető, a riporter, hogy felsőbb szerv — esetünkben a fővárosi tanács — sem hozhat íróasztal melletti döntésekkel ilyen lehetetlen helyzetbe beosztott dolgozókat, lakosokat. □ □ □; Megújult a Dél-Alföldi Krónika. A jövőben színesben láthatja — már akinek színes tévékészüléke van — a szegedi körzeti stúdió havi megjelenésű összeállítását. Noha kicsit „korai” volt ezúttal adásideje, mégis sikerült megnéznem. Változatosnak, érdekesnek tűnt, mint általában. Többen a képernyő elé ülnének, ha ( előre tudnák részletes műsorát. (Szívesen közölnénk lapunkban előzetesen Bács-Kiskun megyei vonatkozásait, ha elküldenek szerkesztőségünkbe a pontos műsort.) Még mozgalmasabb, tartalmasabb lehetne ez a hírmagazin, ha határozottabbá válna profilja, kicsit egységesebbé hangvétele. A világért sem uniformizálására gondolok, de a Stúdió ’84, A Hét, a Reflektor Magazin, a Panoráma — az elmúlt hét talán legszínvonalasabb, legizgalmasabb műsora — részben bizonyos szempontok szerint kiválasztott, foglalkoztatott szerkesztőinek, riportereinek köszönheti népszerűségét. E hasábokon is vitázunk olykor a televízió kulturális magazinjával, de készséggel elismerjük: újabb és újabb ablakokat akarnak nyitni a világba. Más-más egyéniség Kepes András, Érdi Sándor, Baló György és Szegvári Katalin, de valamennyien meggyőződésből, honi kultúránk iránti felelősségtudatból keresik a korszerű művészeti, közművelődési törekvéshez vezető szálakat. A Hét adásait általában a tények tisztelete jellemzi. Szíveskedjenek gondolkodni; erre ösztönöz valamennyi munkatársa. Jó, jó, tudom, a Dél-Alföldi Krónika sokféle, szinte csak bűvészmutatványként ösz- szewegyíthető kötelezettségét — kicsit a táj Stúdió ’84-e, „hete”, „ablaka”, tv-híradója — ismerem körülményeik szorítását, tisztelem eddigi teljesítményeiket, mégis szükségesnek érzem az immár minden tekintetben színes krónika további finomítását, az eddig is tapasztalt újítási kedv felélénkítését. H. N. ■t A —■ Azt mondta, ha I gL megérkezem, feltétlenül A 1 * forduljak önhöz ... Különben Kurt Werner hadnagy vagyok. Nemrég neveztek ki az Önök rendőrségéhez ... Néhány századmásodpercnyi csend után a szerkesztő hangja csupa barátság és előzékenység lett. I 1 - ' ■ m — Óh, hadnagy! Hát miért nem ezzel kezdte? Tudja, annyi telefonhívást kapunk naponta ... Werner türelmetlenül félbeszakította. — Oké. Lewis. Gyorsan kell beszélnem, néhány percem van csak. , Figyeljen ipe. Carry azt mondta, hogy mindenben forduljak önhöz. Ért engem? >— Természetesen. — Oké; Figyeljen ide. Mondtam; hogy csak néhány hete vagyok itt. Most végeztem az Akadémiát és ez az első helyem. És valahogyan megtetszett nekem ez a vidék. Itt szeretnék maradni. Ért engem? — Érteni értem, — morogta a szerkesztő —, csak fel nem foghatom. hogy mi tetszhetett meg itt magának. Werner elengedte a füle mellett a kérdést. — Megkaptam Peacocktól az első ügyet. A ma reggeli baltás merényleteket. — Gratulálok — mondta Lewis fanyarul. — idefigyeljen Lewis. A dolog nem vicc. Már van egy gyilkosság is... — Hogy? — s a hang izgatottan remegni kezdett a vonal túlsó végén, — A Kiing Kong megölte Jack Remét, a postást... — A szentségit Werner, ha ez igaz... . — Várjon csak, hadd mondom végig... Az ügyet akkor bízta rám Peacock, amikor még nem tudta, hogy gyilkolt is a King Kongunk. Tehát világos, hogy egy tyúktolvajlást szánt nekem. Egy részeges, baltás csirkefogót. — Aha.... — Megkaptam az'ügyet és ebben a jó öreg, lusta Mullighanis segíthetett. Csakhogy ekkor beütött a krach, azaz a gyilkosság. Az ügy egyszeriben elsőosztályúvá lépett elő, ami már nem való egy akadémiáról frissiben kikerült hadnagynak. Ért engem? — Tökéletesen. — Viszont ez az ügy kell nekem. Ha elkapom King Kongot, biztosan véglegesítik a kinevezésemet. És én szeretnék itt maradni; A King Kongot meg elkapom, legyen nyugodt. A vonal túlsó vége habozott. / _ Mit tehetek önért, hadnagy? — Sokat. Először is a déli kiadás első oldalát az ügynek szenteli. Menjenek ki oda, ahol Renót megtalálták, és fényképezzék, ha mást nem találnak, hát a bokrokat. Különben egy Stockman nevű pofa bukkant rá! — Stockman ... — Másodszor, óriási cikket írhat róla, hogy micsoda kiváló pe-, dagógus a rendőrfőnök, Peacock. Milyen fontos ügyet, min^gyilko%|a és a baltás merényletek, egy kezdő rendőr hadnagynak ad, hogy kipróbálhassa oroszlánkörmeit... Ért engem? — Nem rossz. — Ha ügyesen felveri az ázsiómat, Peacock nem teheti meg, hogy indoklás nélkül visszavegye tőlem az ügyet. Mondjuk ilyen címre gondoltam, hogy „Werner hadnagy a King Kong-csoport élén”. — Oké? __Mondja, Werner, nem volt m aga valaha újságíró? A hadnagy elmosolyodott. — Még soha... De folytatom. Minél nagyobb palávert vernek az ügy körül, annál biztosabb, hogy véglegesítenek, ha megoldom az ügyet... — És ha nem oldja* meg? — Megoldom. — Jó. És tovább? — Attól kezdve az Ön embere vagyok. Lewis ... A túloldali hang már vidáman csengett. — Oké, Werner. Az üzlet megköttetett. Ne lepődjék meg, ha perceken belül lézer vaku villan maga körül. Honnan beszél? — A városi kórházból. — Oké. Azonnal küldök egy riportert... — A C-pavilon előtt várjon. És még valamit. Szeretnék valamit kérni___Van itt városi archív um, amelyben a város múltjá- ra vonatkozó dokumentumokat őrzik? — Feltehetően. — Roppantul érdekelne valami a Mrög^^MnHCÉmnMplatban. — Igen? — Hova költöztek az utolsó lakók? Akik tíz évvel ezelőtt mentek el innen ... — Nem akarom elkeseríteni, hadnagy — mondta a szerkesztő —, de aligha hiszem, hogy maradt - volna utánuk valami... Nyomtalanul eltűntek, mint a gyorsan bomló elemek ... — Van egy ötletem. Meg kéne nézni, hogy távozásuk után érkezett-e levél a címükre. Mert, ha nem hagyták meg az új címüket, az esetleges levelüket sem küldhették utánuk... Valahol nyilván letétbe helyezték őket. Ha sikerülne ilyet találnia... — Oké, Werner. Magam nézek utána. —Rendben van. És köszönök mindent. —’Ezzel Werner letette a kagylót. * Franklin őrmester a C-pavilon- ba vezető folyosón álldogált, három-négy csinos, fityulás ápolónő társaságában, amikor Werner hadnagy odaért. Franklin tréfásan a hadnagy felé intett, amikor Werner feltűnt a láthatáron. — Siessen, hadnagy. Erősítésre van szükségem! A lányok felvihogtak, amikor meglátták a szőke hadnagyot, és futásnak eredtek. Még akkor is odahallatszott a nevetésük, amikor eltűntek a kórtermek ajtajai mögött. — Nos? — kérdezte komolyra fordítva a szót Werner: — Kihallgatható. Legalábbis ült mondják. é'De maximum tíz percet kapunk ... Ha csak nem erőszakoskodunk... — Nem hiszem, hogy sok értelme lenne. Van vele valaki? — Pearson doktor. A híres sebész. — Komolyabb sérülés? — Akad. Csak nem a baltátóL — Hát? — Menekülés közben beleesett egy szakadékba, ami telistele volt letört fatörzsekkel. Úgy álltak, mint a nyársak. Mázlija volt a fickónak, hogy nem csinált magából saslikot. — Alighanem ez volt a szerencséje, is — morogta Werner. — King Kong nyilván elvesztette szem elől, vagy nem mert utána mászni. Ha nincs a szakadék, lehet, hogy már halott, mint az a postás ... Jerry Philamon sápadt arccal feküdt a kórházi ágyon, amikor a két rendőr belépett. Werner pillantása a csepegő infúzióra esett és belátta, hogy valóban felesleges lenne erőszakoskodnia. Az ágy széléről aranykeretes szemüveggel, pedáns, szigorú- képű orvos emelkedett fel, és komor ábrázattal nyújtott kezet. — Csak tíz percet engedélye- ■ zek, hadnagy. Nincs abban az állapotban. Perry Wernerre mosolygott. — Csak kérdezzen, hadnagy... Az infúziónak úgyis mindegy. Sportember vagyok, sokat kibírok. (Folytatjuk.) \ A LAKOSSÁG IGÉNYE SZERINT
