Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-08 / 185. szám

1984. augusztus 8. • PETŐFI NÉPE 9 3 Lakásépítés a bajai városközpontban MELYIKET A KETTŐ KÖZÜL? Tagadhatatlan, hogy sebeket ejtett az 51-es út új nyomvona­lának építése a kisváros testén. Mégpedig a központban, a szíve tájékán. Az új úthoz bontani kellett, lakóházakat Az ilyen nagymérvű beavatkozás, műtét nem múlik el nyomtalanul, s le­het, hogy a rehabilitáció is hoSz- szantartó. De —■. ha avatott kéz­zel nyúlnak hozzá —, akikor gyó­gyítható; s az új nem letsz Idegen test a városban. A baljai Városi Tanács is úgy döntött, hogy az üressé vált tel­keket beépítteti, mégpedig szép városképet formáló házakkal. Szerepet kaphat .ebben a panel is, és természetesen a hagyomá­nyos építésmód. Követelmény a városépítészeti igényeknek meg­felelő megjelenés, a feltétel pe­dig az elfogadható ár. Panelből is lehet, de mennyiért? Nincs még egy éve, hogy a megyei vezetők — azóta immá­ron rendszeressé vált látogatási programjuk kenetében — Baján jártak, ahol a városnézés során egyebek között a majdani város­kapui építkezés színhelyén is megfordultak. Előkerültek a tervrajzok, térképek, s a nagy­méretű papírokon is mutatták a DUTÉP jelenlevő szakemberei! hogy miiként is nézhet majd ki ez a terület a beépítés után. El­hangzott az a mondat is, amit házgyári szakemberek gyakran ismételnek: 'ezen a munkán akarják bemutatni, hogy panel­ből is lehet szép, mutatós, prak­tikus házat készíteni. Bár e ki­jelentés bizonyítása megvalósult épületeken elég nehéz — mivel kevés ilyen van. Meglehet azért, mert ez drágább. E gondolatsor mintha már ott szöget ütött vol. na a fejekben, amikor a homlok­zati panelekhez szükséges egyedi sablonok gyártása került szóba. Ám a tervezési, előkészítési munka folytatódott, a tanács egy neves fővárosi irodát, a BUVA- Tl-t bízta meg, hogy az adott te­rület beépítési tervét — az en­gedélyezési okiratnak megfelelő árakkal — elkészítse. Eszerint a lakások egy négyzetmétere 16 ezer forintba, a házak földszint­jén kialakítandó üzleteké pedig 25 ezerbe, kerülne. ‘ E számok ismerétében, de akár - nélkülük sem csodálható, hogy a tanács elutasította áprilisban azt az árajánlatot, ’ amelyet a DUTÉP — a BUVÁTI alvállal­kozójaként — tett. ' Aszerint ugyanis egy négyzetméter 29 ezer forint lett volna, s ehhez hozzá­jön még a sablon. Mint Jaszeno- vics Sándor elnökhelyettes el­mondta, leérték, sőt ha úgy tet­szik, követelték; a BUVÁTI vizs­gálja felül az árajánlatot. Mi­vel állami lakásépítésről van szó. alkalmazzák a maximált árakat. A város ragaszkodik az engedélyokirat feltételeihez. A felülvizsgálat megtörtént. A BUVÁTI és a BÁCSBER egy­mástól függetlenül megállapítot­ta, hogy a házak (első ütemben 88, a másodikban 77 lakással) az előzetesen kalkulált árakon meg­építhetek — (bizonyos műszaki egyszerűsítés után. Az árakat most újra egyeztetik — a végső döntés egy hónapon belül meg­születik. Együtt teszik mérlegre az árajánlatot, és az épületék esztétikai értékét, míg a másik serpenyőbe, a reális keresletet. Mindezekről érdemes még meg­hallgatni JasZenovics Sándor vé­leményét: — A városnak érdeke, hogy szép, karakteres épületegyüttes­sel gazdagodjék. Ezt' azonban többféle technológiával is meg lehet valósítani. Panellel is. Ám a | panel megújítása, a bizonyí­tás- meg a DUTÉP-nek érdeké, s nálunk erre lehetőséget kapna. Ennek fejében, mivel bizonyos kockázatot is rejtő kísérletről van szó, az építő vállalat enged­ményt tehetne. A lakások akkor kelnének el jói. ha az OTP-ér­ítékesítési formában négyzetmé­terenként kétezer forint lenne a támogatás, mert a megvalósítás­ban végül is az árak fognak dön­teni. Ha nem itudjuk elfogadni azokat, akkor más technológiá­val építjük be a területet. Alap- elképzelésünk azonban változat, lan. Még annyit, hogy a város­kapui építkezés csak ráadás, mert ettől függetlenül is túltel­jesítjük a VI. ötéves lakásépítési tervünket. A technológia hagyományos, a vállalkozás új Ugyancsak a városközpontban, a Csanády-sétányon már épül a Bajai Építő és Építőanyagipari Vállalat lakóháza. Mégpedig sa­ját vállalkozásban, hagyományos technológiával. Az épületben 12 lakás, 5 üzlethelyiség és 8 garázs lesz. A körtét nem szerencsés össze­hasonlítani az almával. Esetünk­ben legalább ennyire különbözik egymástól a két feladat és épí­tőszervezet Is. Egy helyen azon- ban mégiscsak összemérhető az alma és a körte. A piacon, ami­kor a vásárló fizet érte. ,S: a BÉÉV átlagosan 15 ezer forintot kalkulált egy négyzetméterre — természetesen differenciáltan, a tetőtér és a földszint között. Az érdeklődést jelzi, hogy hirdeté­sükre eddig háromszoros a túl­jelentkezés. Persze az előzetes ár csak ak­kor érvényes, ha nem lesz újabb emelkedés — fogalmaz Köztes Gyuláné gazdasági igazgatóhe- lj ettes. Aki ma még óvatos. De az augusztus közepén esedékes versenytárgyalás után már vál­lalata egyértelműen kockázatot visel, hiszen szerződést kötnek a tulajdonosokkal, s ezután már minden költségnövekedés az épí­tő számláját teirheií. — Érdekünk tehát, hogy mi­nél előbb átadjuk a lakásokat — mondja Kozicsmé. — Újszerű még nekünk ez a forrna, de úgy látjuk, érdemes próbálkozni ve­le. Mert a lakásépítés egyébként maximált áras, s mint ilyet, nem is szeretjük. A saját vállalkozás azonban a szabadáras kategóriá­ba tartozik, s így legalább nem veszítünk rajta. A vevőktől előle­get veszünk fel az építésre — 5 százalékos kamatot fizetünk . érte. így ők is jól járnak, és mi is. mert a magasabb kamatú bankhitelre nincs szükség, s vég­ső soron ezzel is olcsóbb lesz a lakás. Ugyancsak serkent ben­nünket az a tény, hogy a vállal­kozásba a saját pénzünket fek­tettük be, így azt csak a munka elvégeztévpl. kaphatjuk / vissza. Most még nem tudható, milyen mérleggel zárunk, de ha e mód­szer beválik, akkor továbbra is alkalmazzuk. Egy újabb ház he­lyét mindenesetre már kinéztük magunknak. Váczi Tamás „A század első éveiben még 25 takács dolgozott Bács­almáson, és szeretnék feleleveníteni ezeket a hagyományokat egy szakkör ke­retében. S mivel ma már lehe­tőség van arra, hogy az ilyen kollektívák árusítsák is a saját termékeiket, a művelődési köz­pont haszna többszörös lehetne: a giccses vagy fantáziátlan tö­megtermékekkel szemben iga­zi értéket kínálhatna, ezáltal jó irányba befolyásolhatná a közíz­lést, s bevételhez is jutna — ami­re ugyancsak nagy szüksége vol­na.” A Bácsalmáson folyó közműve­lődési tevékenységnek számos lényeges mozzanata szerepel a fenti javaslatban, ami a nagyköz­ségi párt-végrehajtóbizottság ülé­sén hangzott el, amikor a testület tagjai a helyi művelődési központ munkáját tették mérlegre, megvi­tatva, és kijelölve egyben az in­tézmény jövőben megvalósítandó feladatait is. Nem véletlenül hangzott el példá­ul ez a szó: bevétel. A közművelő­dési szakemberek sem kerülhetik meg az új követelményeket. A bácsalmásiak dicséretére legyen mondva: ezt igen hamar felis­merték. A következményeket per­sze ők sem egyformán ítélik meg. Legtöbben — nyilván a fiatalabb korosztály képviselői — a diva­tos zenekarok fellépését hiá­nyolják. Ezeknek a szereplése azonban egy idő óta olyan költ­séges, hogy a legfeljebb négyszáz érdeklődőt befogadó művelődési központ 300—400 forintos jegyek árusítására kényszerülne, ami nyilvánvaló képtelenség volna. Ilyen helyzetben fordult a he­lyi érdeklődés a kiscsoportok felé, amelyek száma gyorsan nőtt az utóbbi időben. S minél több alakul, annál erősebb igény tá­mad a továbbiak életre hívására. A sikeres délszláv klub, a nyug­díjasklub és a honismereti szak­kör irtán most a szövő-, a fonó-, fazekasszakkör megalakítását szorgalmazzák, amit már csak azért is támogatni kell, mert le­hetőséget ad a nagyközség hagyo­mányainak megőrzésére, s még valamire, amit napjainkban fon­tosabb feladatnak kell tekinte­nünk minden egyébnél a köz- művelődés ar­culatának, jel­legének át­formálására. Mert valójában az követelte ki magának a nyilvánosságot, amit ezzel kapcsolatosan mondtak el a jelenlévők. Ügy beszéltek ugyan­is la sok száz embert egybeterelő, úgynevezett „nagy rendezvények” formalizmusba merevedéséről, az egymást érő érdektelen kiállítá­sokról; a társadalmi problémákat messziről elkerülő színházi elő­adásokról, & a lassan már min­dent elborító jellegtelen zeneha­landzsa agresszivitásáról, hogy mindenkinek éreznie kellett: gyö­keres változásra van szükség. Mégpedig olyanokra, amelyek­re több mint tíz esztendeje biz­tat a párt közművelődési hatá­rozata. Különösen fontos kiemel­ni ezek közül az aktivitás köve­telményét. Azt, hogy az egyén kiművelése — szocialista viszo­nyok között — csak az érdekeltek aktív közreműködésével képzel­hető el. Lényeges tehát, hogy minden ismeretszerzés tartalmaz­za az alkotó befogadás mozzana­tát. Ennek sok formája lehet, a megvitatástól kezdődően egészen a művészi össztevékenységig. E módszer a legalkalmasabb ar­ra, hogy végre eloszlathassuk az élvont „üvegházi” in tellek tualiz- mus látszatát az ember kiműve­lése körül, s hogy bebizonyítsuk: nem az „okos” szakembereknek a tudatlan tömegeket pátyolgató jótékonykodása, s főként nem a termeléstől elszakított, öncélú tevékenység a művelődés. Hímem — ezzel ellenkező — olyan folya­mat, amelyben a képességeket a kívánt minőségben és arányban termeli ki a társadalom, akár a szenet és az acélt. Ezek tudatában érthető, hogy a testület .tagjai nem hatódtak meg a már-már szólamszerű ellenve­téstől: igen, igen, mindez szép, de nincs rá igény. Ezzel szemben megkérdezték: vajon nem az a szocialista közművelődés nagy vállalkozása, hogy új igényeket ■teremt?! Igaz, ehhez nem elég jobban dolgozni — másként kell. Bácsal­máson is, másutt is. Káposztás János Másként KIÁSVA AZ ÁROK, DE MEDDIG MARAD ÍGY? . J V fi I- ) f f f Elhúzódik a gázvezetés a Csongrádi úton A meglepetés A főorvos, átgondolva az élet múlan­dóságát, megnyitotta lelkét a gyermeki jóságnak. Szegény apja nyolcvan fölött jár, s még mindig a szőlő az istene. 'Hiába fogják, hiába próbálják vissza­tartani, konok az öreg, s nem hogy. jó időben, de? esőben, hóban, sárban l is menetrendszerű pontosággal jelenik meg kora reggeleken kicsinyke birto­kán. De milyen az a szőlő? Akár az asz- szonyok haja gyötrelmes álmok után; loncsos, bozontos, hiába a vénember igyekezete, nem tud már a munkával lépést tartani. És a tanya!'A főorvos gyermekkorának büszke várát kikezd­te az idő, repedezettek a falak, hámlik a vakolat, a megrokkant nád átengedi az esőt, a hólevet, s a földes^ padlót egérlyukak rontják. De majd ő, fogadkozik a főorvos, majd ő megmutatja, mire képes, és ki­ragadja az enyészet markából azt a bir- tokot. Lelkesen tervekét sző, mester­emberekkel egyezkedik, s midőn elér­kezik a munkálatok megkezdésének ideje, édesapját kocsijába ,parancsolja, nyaralni viszi messzi rokonokhoz. An­nál nagyobb lesz a meglepetés. Dologhoz látott, ő volt a segédmun- . kás, s a szorgalom hete után olyan lett a présház, mintha varázsvesszővel su­hintották volna meg. Visszafiatalodott. Mint koros menyasszonyok fehér ru­hában, úgy mutatott az újdonsült nád­tető alatt a hófehér vakolattal. Megerő­sítették a falakat is, a pincegádort pi­ros téglákkal újrarakták, a földes pad­lót tarka mintás linóleummal fedték, s még új járdát is csináltak. Kellett. He­pehupás, töredezett volt a régi, veszé­lyes terep nehezen járó öregemberek­nek. iA tanya sarkában, belül vécét is csináltak, vízöblitéses angolvécét. Azért se * kelljen kijárni annak a vénember­nek. Autóval hozza apját a főorvos fiú. Nem hajt a tanya elé, ahogy szokott, lent áll meg, a dűlőúton, a szőlő alján. — Megjöttünk t— szól lelkesülten. Az öregember kikászálódik, körül­pislant, s mogorván szól: — Elment az eszed, te gyerek, <■ Hol álltái meg? Ez nem a mi szőlőnk. A fiú nevet. — Nézze csak meg jól, édesapám. Nem kell biztatás az öregnek, sze-, mét mereszti, utána mondja: — Fene essen belétek, mámeg mit műveltetek? Költitek a pézt. Ballag­junk — adja ki a parancsot, s hátát mutatja, ne látszódjék az a mosoly a szája szegletén. A tanya elé érve terepszemlét tart, elismeréssel nyugtázza fia munkálko­dását, tetszik neki a meglepetés. De feddőleg szól: — Ennyi sok pénzt beleölni. Kár. ‘Ha lecsukom a szememet, úgyis eladjátok. Prédába megy az is. — Ugyan, apám,' hol van még a ha­lál? — veti közbe a fiú. — Hol, fiam? Ott e — az öregem­ber görbebotjával a küszöbre mutat. — Mindjárt belép, hozza a behívót. i 1 — Hagyja el. A tanyát különben is megtartjuk. Miénk marad. — Jól beszélsz. Ne jusson mások ke­zére az ősi birtok. \ BBÜS ... A fiú, lelkesen: — Édesapám, ezt még nem is látta — szélesre tárja az új vécé ajtaját. A vénember odatotyog, megkomoro- dik: — Hát a budi? A fiú fülét sérti a közönséges szó az ünnepélyes percben: — Az árnyéltszék, apám? Odavan. Leromboltuk, a helyét bevetettük fü­vei. — Az isteneteket! — Az öreg kibicég a tanyából. — Erre tanítottalak? Elpré- dálni azt, ami még jó? — A hangjában szemrehányás. —(Azt a legkönnyebb; le­bontani, elprédálni... — tekintetét a sima földre szegezi, oda, ahol hete még a kicsi fabódé állt. — Jöjjön be, apámK igyunk az öröm­re. — Tapodtat se! — toppant az öreg. — Hozd az ásót és hozzákezdünk. — Mihez? — A dologhoz. Üj budit ásunk. A főorvos megadóan kullog a szer­számokért. Jó fia ő az apjának. Varga S. József KNEB-vizsgálat a műanyag-felhasználásról A népi ellenőrök ezekben a napokban kezdik meg azt a széles körű vizsgálatot, amelynek révén felmérik, hogy miként hajtják végre a gazdaságos anyagfelhasználásról, és a technológiák korszerű­sítéséről hozott minisztertanácsi határozatot a mű­anyag-feldolgozásban és -felhasználásban. A prog­ram szerint az ellenőrzés egyrészt a műanyagipari vállalatoknál elért és mérhető anyagköltség-meg­takarításra, másrészt a hagyományos szerkezetű anyagok műanyaggal történő helyettesítésére terjed ki. A gyártók mellett vizsgálni fogják a műanyag- ipari termékeket felhasználó főbb területeket is, például az építőipart, a mezőgazdaságot és az élel­miszeripart. A minisztertanácsi határozatot követően az Ipari Minisztérium intézkedési tervet dolgozott ki a mű­anyagok gazdaságos felhasználására. A célok kö­zött első helyen szerepel, hogy a hagyományos anya­gokat minél több területen műanyagok váltsák fel, s a konvertibilis elszámolású piacról származó alap­anyagok felhasználását csökkentsék a vállalatok. A tervek szerint' jelentős lehet az áruk túlméretezé­sének csökkentésével, a gyorsan megtérülő kisebb beruházásokkal és az újra hasznosított hulladékok­kal elérhető anyagmegtakarítás is. A KNEB vizs­gálatának fő célja, hogy felmérje: hol tartanak ezek­nek a népgazdaság szempontjából nagy jelentősé­gű feladatoknak a végrehajtásában; s időközben mi­lyen új, hatékony, megoldásokat sikerült kidolgoz­ni. A vizsgálat kiterjed az intézkedési terv kiemelt feladataiban érintett legtöbb műanyaggyártó, -fel­dolgozó és -felhasználó vállalatra. A minisztériumoknál egyebek között arról tájé­kozódnak a népi ellenőrök, hogy az irányítás, az el­lenőrzés és az információs rendszer alkalmas-e a jó kezdeményezések felkarolására, az akadályok elhá­rítására, s az egyes akciók eredményeinek jpontos felmérésére, értékelésére. A gazdálkodó egységek­nek arról kell számot adniok, takarékossági akcióik műszaki-gazdasági előkészítése valóban megalapoz­za-e a feladatok tervszerű végrehajtását; milyen új termékeket fejlesztettek ki, végeztek-e piackuta­tást, kellő propagandamunkát. 'Elemzik továbbá a minőségellenőrzés helyzetét, s azt, hogy a vállalatok miként korszerűsítették — a gazdaságos anyagfelhasználás követelményeinek megfelelően — belső érdekeltségi rendszerüket. Ki­terjed a vizsgálódás a műgnyagfeldolgozó-ipari ter­mékek áraira, hazai és külföldi versenyképességé­re, s a továbblépés külső feltételeinek megismeré­sére. A KNEB felméri a felhasználó Vállalatok igé­nyeit, a szerződéses kapcsolatok alakulását, a mű­anyagcikkek forgalmazásakor alkalmazott árrése­ket, s azt, hogy a felhasználók milyen módon ösz­tönzik dolgozóikat az anyagtakarékosságra. Az öt megyét és a fővárost, valamint több főha­tóságot érintő vizsgálat összegzését a jövő év elejé­re tervezik, s a tapasztalatokat a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság üléséh értékelik majd. • A kiásott árok több mint egy hónapja akadályozza a forgalmat. (Tóth Sándor felvétele) Azok, akik Kecskemétem busz- szal vagy személygépkocsival sű­rűn járnak a Csongrádi út kis­körút felőli szakaszán, bosszúsan csodálkoznak, hogy jó ideje már csak az egyik sávban közleked­hetnek. Mintegy hónapja kezdő­dött az utcában a gázvezeték építése. A már kiásott árok, és a mellette levő földrakás aka­dályozza a forgalmat. Miért nem látunk itt senkit sem dolgozni? A kivitelező a tázlári Béke Mezőgazdasági Szakszövetkezet, amelynek ipari ágazatvezetőjé­nél, Váry Zoltánnál érdeklőd­tünk a késedelem okáról: — Az átlagosnál ez jóval bo_ nyplultabb munka. A város igen forgalmas pontján közművezeté­kektől sűrűn behálózott területen dolgozunk. Emiatt csak a szoká­sosnál mélyebbre lehet elhelyez­ni a csöveket. A beruházó több mint egy évig hiába keresett vállalkozót, mim]denki* tartott a feladat nehézségétől. Mi ennek ellenére elvállaltuk, mert úgy gondoltuk, ha sikerül, jó refe­renda lesz más megrendelések mgszerzéséhez. Sajnos, a magas talajvíz kifogott raj tűrik. Nem gondoltunk erre, különösen most ebben az aszályos időben. Emiatt kénytelenek voltunk le. állni, a víz eltávolítására ugyan­is a szűk hely miatt a vákuum­berendezés nem alkalmazható. Augusztus 8-án azonban folytat­juk a munkát, mert időközben segítséget kaptunk a DÉGÁZ-tól. — Végül is mikorra készül el a' gázvezeték? — Szeptember 15-re. Addig betemetjük az árkot, és jöhet az úthelyreállítás, amit már más cég végez. Elnézést és megértést kérünk a lakosságtól a munka elhúzódásáért. Ismereteink szerint a beruhá­zó kötbérigényt jelentett be. A tázláriak „fejest ugrottak” egy nehéz vállalkozásba, és most úgy néz ki, nyakig vannak a vízben. Reméljük, kimásznak belőle, és a szóbanforgó útszakaszon mi­előbb helyreáll a normális for­galom. B. F. I. • A városkapu terve, Vadász György Ybl-díjas építész munkája kétségkívül mutatós. Kérdés, mit hoz az árajánlat?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents