Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

4 % PETŐFI'NÉPE ■ 1984. augusztus 1. HASZNOSÍTJÁK, AMIT TANULTAK SAJTÖPOSTA A Bácsalmásra való Szommer Károly Ne- í • hézipari Műszaki Egyetemet végzett Miskol­con. Okleveles gépészmérnökként most a Bajai Fi­nomposztó Vállalat számítástechnikai osztályán rendszerszervező. Mint pályakezdő, elégedett em­bernek tartja magát. — Miért? — Az egyetemi tankörtársaimhoz képest nekem jó kezdőfizetéssel, 3800 forinttal, sikerült elhelyez­kednem ennél a vállalatnál. A béremet később 4600 forintra emelték. Időközben katonai szolgálatot tel­jesítettem, és miután visszatértem a 'kiképzésről, egyéves szerződéssel továbbra is itt dolgozom. Azért jöttem ide, hogy h tanult szakmámat gyakorolhas­sam. Ehhez a Finomposztónál' jó lehetőséget és se­gítőkész munkatársakat találtam. Igaz, korábban kell felkelnem, mint ha helyben laknék, hogy Bács­almásról pontosan ideérjek, de ezt szívesen elvise­lem. Jobb így, mint ha távolabbra, például Buda­pestre mennék dolgozni, ahonnét egy héten csak egyszer utazhatnék haza. — iMegújítja-e to szerződését a vállalattal? — Szeretnék itt maradni. Remélem, ez sikerül. O — Hogy vagy? '-r” — Mi újság? — Régen nem láttalak. — Visszajöttél? Alig győz válaszolni az érdeklődők kérdéseire Sánta István, a Finomposztó szakszervezeti bizott­ságának munkatársa, miközben keresztülhalad a gyárudvaron. . A fiatalember nemrég érkezett haza Budapestről: a SZOT Központi Iskolájában tídhónapos vezető­képző tanfolyamot* végzett. Ismeretei annyira fris­sek, hogy amikor megkérdezem tőle: „Mi volt szá­mára a legmaradandóbb élmény?’’, hirtelenjében nem könnyű választania a tíz hónap eseményei kö­zül. — A tanfolyamon, a szó legteljesebb értelmében; mindenki tanult — válaszolja. — Az előadások és az osztályfoglalkozások hozzájárultak a marxista— leninista világnézet jobb megismeréséhez. Sok idő­szerű kérdést, is megvitattuk. Milyen az ország gaz­dasági helyzete? Milyen tényezők indokolták, hogy a munkavédelemért és a társadalombiztosításért most már közvetlenül az állam vállaljon felelős­séget és irányító szerepet? Az ezekről és más kér­désekről tartott előadások és szemináriumok mind- annyiunknak igen hasznosak voltak, de leginkább a bizalmiakat segítették a tájékozódásban. Tudá­sunkat azzal is gyarapítottuk, hogy a_ tanfolyamon részt vett, beosztásukban tíz—tizenöt éve tevékeny­kedő szb-titkárok megosztották velünk tapasztala^ tálkát. — Csak az iskola tfalai között tanultak? — Nem. A tanfolyam ideje alatt különböző mun­kahelyekre is ellátogattunk. Jártunk a Szob—stu- rovói (párkányi) vasúti határállomáson, ahol a MÁV-nál az üzemi demokratikus fórumok munká­ját tanulmányoztuk. Más alkalommal meg vonatra ültünk és Kiskunlacházára utaztunk. A háromezer embert foglalkoztató egyik nagy ipari szövetkezet­nél gyűjtöttünk újabb tényeket az üzemi demokrá­ciáról. Sánta István a SZOT Központi Iskolájában _ ta­nultakat és a munkahelyi látogatások alkalmával szerzett tapasztalatait a Finomppsztónál akarja hasznosítani. Komárniczky Gyulánétól, ■ a vállalat szb-titkárától tájékozódik: mi történt az üzem és a szakszervezet életében az alatt a tíz hónap alatt, amíg őt tanfolyamon képezték? Így tudja, hogy megtárgyalták a fonók és a fiatalok helyzetét. Bér­kérdésekben az igazgató a szakszervezeti bizottság­gal egyetértésben határoz. A szakszervezet jelen van a vállalat életében. Ügy is, hogy az érdekvé­delem mellett részt vállal a termelést segítő felada­tokból. Ehhez kedvezően a körülmények, hiszen | a Finomposztóban az elmúlt két évben tovább nőtt a szakszervezeti tagok száma. Ez jó jel. Azt jelen­ti, hogy a dolgozók bíznak a vállalatban és annak szakszervezeti bizottságában. Joggal nevelhetjük ezt is egyféle elkötelezettségnek a termelőmunká­ban. A műszaki beosztásiban dolgozó Szommer Karolyi­ban, és a mozgalmi és politikai feladatokat végző Sánta Istvánban, a közösség életében végbe menő ilyen és hasonló kedvező változások okkal táplál­nak elégedettséget. ÜJ SÖRGYÁR MARTFŰN • Martfű határában 29 tag­gazdaság összefogásával szö­vetkezeti sörgyár, épül, ahol osztrák licenc alapján éven­ként 250. ezer hektoliter sört készítenek a jövő év közepétől. Az üzemi épüle­tek már állnak és csak a belső szakipari szerelések vannak hátra. Képünkön az érlelőtartályok láthatók. KÉMIA A MEZŐGAZDASÁGBAN Lassú felzárkózás Egyes előrejelzések szerint hazánkban az ezredfordulón mint­egy 8 százalékkal kisebb lesz az egy főre jutó mezőgazda­sági terület, mint napjainkban. Ebből az is következik, hogy legalább ennyivel több élelmiszert kell termelni ahhoz, hogy a mostani, ked­vező élelmiszerellátást megtarthassuk, Ez azonban nem is elég, hi­szen az agrártermékek jelenleg is a népgazdasági export jelentős hányadát adják. Ügy tűnik, ez később sem változik, hiszen a világ­ban eladható az élelmiszer. E következtetésre mindenek­előtt az ad okoit, hogy a világ népessége az ezredfordulóra vár­hatóan eléri a 6,5 milliárdot. Ezzel szemben a mezőgazdasági terület az 1,48 milliárd hektár­ról 1,54 milliárd hektárra nö­vekszik. tehát csak négy száza­lékkal lesz több. E számok jel- ■zik, hogy az élelmiszerre a kö­vetkező évtizedekben is nagy szükség lesz. Élelmiszer és ipari nyersanyag Az agrártermelés bővítésének másik lehetőségét az adja, hogy a növényi termékek a világ egy­re növekvő energiaéhségének mérséklésére is alkalmasak. A biomassza ugyanis nemcsak élel­miszer, hanem a következő évti­zedek szerves kémiai iparának nyersanyaga is lehet. Az agrártermékek piaca tehát bővíthető, de ezt csak akkor ér­hetjük el, ha a termelés is nö­vekszik. Mostanáig kedvezőek a tapasztalatok. Az elmúlt tíz esz­tendőben a mezőgazdaság terme­lése 56 százalékkal, j az élelmi­szeriparé 48 százalékkal, az er­dőgazdálkodásé 47 százalékkal növekedett. Ebben az időszakban világszerte hazánk érte el a leg­nagyobb fejlődést az egy főre jutó kenyérgabona-, hús, tej- és tojástermelésben. Mindezek alap­ját a termőföld jelentette. An­nak- ésszerű hasznosítását úgy érhettük, el. hogy közben emel­kedett az ipari eredetű anyagok felhasználása. Ezt egyebek kö­zött jelzi, hogy tíz esztendő alatt a mezőgazdaság termelőeszköz­felhasználása 60 százalékkal nő" vekedett, de ezen belül kétszere­sére nőtt az ipari eredetű anya­goké. A termelési költségek A közelmúltban a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tar. tott vegyészkonferencián azt vizs­gálták kutatók és gyakorló szak­emberek, hogy a kémiai erede­tű anyagok miként segíthetik a mezőgazdasági termelés fejlődé­sét. Tény || tíz év alatt a műtrá­gya-felhasználás 150 kilóról 293 kilóra emelkedett, s ugyanebben az időben négy kilóval nőtt a növényvédőszer-felhasználás, s elérte a 12 kilót hektáronként. Tavaly már 9,3 milliárd forint értékű műtrágyát szórtak ki a gazdaságok földjeikre és 8 mil­liárd forint értékű növényvédő szert permeteztek ki. Nem vitatható, hogy a ké­mia tudománya és vegyipari gyakorlata naponta jelen van a mezőgazdasági üzemekben. Ezt egyébként érzékelik a szakembe. rek a termelési költségek szám­bavételekor is. A kukoricaterme- lés költségeinek ugyanis 28 szá­zalékát a műtrágyázás, 17 szá­zalékát a növényvédelem adja, tehát a kémiai, anyagok csaknem felét jelentik a termelési költsé­geknek. Ahhoz, hogy a növények hoza­mát a. jövőben is/növelni tud­ják a gazdaságok, a magas bio­lógiai értékű fajtákon, kívül ki kell elégíteni tápanyagszükségle. ■tűket, meg kell védeni a növé­nyeket a kórokozóktól és a kár­tevőktől. Ezt persze jól tudják a szakemberek, hiszen a közepes méretű termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban is -tucat­nyi a diplomások száma, kellően felvértezettek a termeléshez szükséges szakismeretekkel. A. kérdés sokkal inkább az: képe­sek-e kamatoztatni szaktudásu­kat? Mert az ismeretek vajmi keveset érnek, ha nincsenek szinkronban a gyakorlattal. Más­képpen fogalmazva: hiába tud­ják a szakemberek pontosan, melyik növényt milyen növény­védő szerrel lehet legjobban megvédeni a károsítóktól. meny­nyi műtrágyát kell kiadagolni a ’leggazdaságosabb termeléshez, ha ezeket a kémiai anyagokat nem tetszésük szerint szerezhe­tik be. Visszatérő gondok Az .pedig szakmai körökben közismert, hogy a legkereset­tebb' növényvédő' szerekből keve­sebb van a szükségesnél, helyét- tük kevésbé hatásos szereket ■kénytelenek használni a gazda­ságok. Tavaszonként visszatérő gond\az is, hogy a műtrágyák választéka nem igazodik a ter­mesztett növények igényeihez. Sok műtrágya elpazarlódik, mert nincs elegendő tárház, el­avultak a műtrágyaszórás gépei. | A tudomány és , a termelés szakmai igénye tehát előbbre tart a 'jelenlegi gyakorlatnál. Az egyeztetés, a lemaradás meg­szüntetése pedig sürgető szük­ségszerűség, hiszen a jelenleg kedvező1 élelmiszer-ellátás fenn­tartása és az export további bő­vítése. ezt megköveteli. V. F. J. Fogadószoba A mennyiség és a minőség elválaszthatatlan! Pár hónapon belül többen is kö­zölték szerkesztőségünkkel, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszert adtak el nekik. Íme a példák: A fémdoboz felbontásakor. gusztusosnak látszott a májkrém. Ám az íze keserű gólt, olyariry- nyira, hogy még a kutyám is vo­nakodva ette' meg. Legközelebb számolok vagy húszig, mielőtt hasonló módon kidobom a pén­zemet ... Kertes! Miklósné Baja Az automata kis ablakán át észrevettem, hogy a kettévágott zsemlében szinte mosolygott a barnára sült rántott szelet. A néhányszor 2 forint ellenében hozzá is jutottam, de amikor be­leharaptam a húsba, egy darab­ka szög tette próbára a fogaimat. Kell-e mondanom, Imi lett a sor­sa a szendvicsnek? Huszár Ferenc Kiskunhalas Kunbajai Nagyburgundi nevű vörös borral leptük meg magun­kat. Sajnos, alaposan! Az üveg­ben ugyanis körülbelül 10 centi hosszú szifondarabka volt. Sze­rencsére ezt a fémanyagot nem számolták hozzá a termék árá­hoz ... Sárvári Judit 1 Kecskemét E sorok olvastán óhatatlanul támad az a gondolata az ember­nek, végre ideje volna szigorú szabályt alkotni az élelmiszer­készítés tárgyi és személyi felté­teleiről. Azután gyorsan rádöb­ben, de hiszen létezik ilyen elő­írás. Ráadásul hosszú évek óta, sőt törvényi szinten, a végrehaj­tást pedig a miniszteri rendele­tek taglalják. Akkor miért kö­vetkezhetnek be a kifogásolt ese­tek? Nos, alighanem mindenki tud­na erre mondani valamiféle má- gyarázatot, amiből nem hiányoz­na a rossz nyersanyagra, az el­avult gépparkra, a felületes mun­kára stb. utalás. Most azonban tekintsünk el ezek részletezésé­től, s hadd idézzük emlékezetbe az 1976-ban hozott — az élelmi­szerekről szóló — IV. törvény főbb tudnivalóit, melynek fel- frissítése talán egyetlen terme­lőnek sem árthat. A legfontosabb előírás: élelmi­szert csak olyan helyen szabad előállítani, ahol — a hatósági igazolás szerint is — megterem­tették az előírt élelmezés-egész­ségügyi és műszaki feltételeket, melyeknek összhangban kell len­niük a jé minőségű és korszerű termékek iránti követelmények­kel. A termelők kötelesek vezet­ni gyártmánykönyvet, s abban feltüntetni a termék rövid jel­lemzését, az alkalmazott techno­lógiát, az anyagösszetételt stb. Az üzemből történő kiszállítás előtt pedjg szükséges ellenőrizni a mi­nőséget. Külön említjük meg, hogy a hatóságnak is rendszeresen kell vizsgálnia az élelmiszereket, a hozzávaló nyers- és adalékanya­gokat, a gyártási eljárást, az an­nak során használt gépeket, esz­közöket, a helyiségek higiéniai körülményeit és még több min­dent. Mindehhez annyit teszünk hoz­zá: általában elégedettek lehe­tünk a forgalomban levő élelmi­szer mennyiségével, s bízunk ab­ban, hogy a tőle elválaszthatat­lan minőség miatt egyre keve­sebb okunk lesz a keserű száj­ízre! Bár még javában tart a nyári vakáció, mi, előrelátó, gondos­kodó felnőttek már készülünk a néhány hét múlva kezdődő tan­évre. Például úgy, hogy cipőt, ruhát, táskát veszünk a gyere­keinknek. És tanszereket, me­lyekhez most engedményes áron lehet hozzájutni. Mint nagyapa, én is igyekszem kivenni részem a családi bevá­sárlási akcióból, így hát ma­gamra vállaltam a leendő kisis­kolás unokám úgynevezett egy­ségcsomagjának a beszerzését. A boltból visszatérve érdeklődéssel nézegettem, amit kaptam, a szí­nes korongokat, a gyurihát, a hurkapálcákat, s a többi dolgot. Közöttük a Technbkol Rapid el­nevezésű univerzális ragasztót, ami fölött kissé elgondolkodtam. Miről? Arról, helyes-e a hat-hét év körüli pöttömke emberkéket már az iskolai foglalkozás legelső hó­napjaiban rászabadítani e foko­zottan tűz- és robbanásveszélyes anyag használatára. Vajon mit kell majd ragasztaniuk? Bőrt, műanyagot, üveget, netán porce­lántárgyaikat? Tudomásom sze­rint csak papírt, s e művelethez talán elegendő lenhe kevésbé ár­talmas ragasztó is. Egyébként közismert, hogy a Technokollál nehéz bánni, hiszen könnyen a kézre tapad, ahon­nan eltávolítani sem egyszerű, nem is szólva arról, hogy túlsá­gosan. erős a szaga és a .beléleg­zése kábulást okozhat. Persze meg vagyok győződve, az iskolában a' technikához jól értő pedagógus vezeti'majd be a lurkókat a ragasztás rejtelmeibe, s bizonyára szól az említett ve­gyi készítmény káros voltáról is. Afelől azonban nem vagyok'bi­zonyos, hogy a gyerekek odahaza csakis azt teszik, amit az órán hallottak. Megmondom kerek .pe­rec az aggodalmamat: ennek a ragasztónak nagyon rossz a híre ahhoz, hogy gyakorta ott legyen az iskolatáskákban. Ezért kérde­zem — .mások nevében is —: le­hetséges volna-e a veszélyes Technokol helyett egy sokkal gyengébb hatású, és praktikusabb használatú ragasztót adni — leg­alább az elsőosztályosók kezébe? (Elmondta: Vígh Lajos kecs­keméti olvasónk.) A gazdák hátrányára? Hosszú ideig központi tejátvevőhely működött a községünkben, ahová szervezett összegyűjtéssel jutott el a tej a termelőktől. Nemrégen meg­szűnt ez a gyakorlat, mindenféle elő zetes értesítés nélkül. Azóta mindenkinek magának kell elszállítania a tejet a kijelölt átvevő­höz. Nekem emiatt két kilométert kell megtennem, másoknak talán többet is. A másik baj az, hogy átvételkor nem vizsgálják meg kellően a tejet, így aztán az utána való járandóságot sem ellenőrizheti az ember. Sok. a tehéntartó gazda nálunk, de a tejátvétel gondjainak növelése nem növeli az állattenyésztői kedvet. Va jón ez közömbös lehet valakik szá­mára? S. Jánosné Szánk Mit kell tudni a rakodási többletbérről? Vízgondok a Széchenyi- városban is... Felkeltette figyelmemet a július 25-én megjelent Fo­gadószoba című írás. Eb­ben a kecskeméti Hunya­diváros . egyik lakója keser­egett a vízellátási gondok miatt, melyeket szeretném most kiegészíteni az aláb­biakkal: Családommal a Néphad­sereg u. 6. iszám alatt, a negyedik emeleten lakom — vagyis a Széchenyivá- rosban —, ahol szintén át kell élnünk a hiányos víz­szolgáltatás okozta• kelle­metlenségeket. Például azt, hogy hetek óta alig jutunk meleg vízhez napközben, s este még a hideg víz is csak csordogál a csapok­ból. A napokban váratlan vendégeink érkeztek, , s annyi vizünk i sem volt, hogy kávét főzzünk a szá­mukra. Általában éjjel 11 körül fürödhetünk; amikor már a nyomás olyan, hogy működhet a gázbojler. A minap.— amikor hosszabb útra készültünk — dél­előtt kellett mosni és mo­sakodni, jobb Híján a tűz­helyen melegítettem a vi­zet, s amikor azt fazékban cipelte .a fürdőszobába a kiskorú lányom, megcsú­szott és leforrázta a lábát. Ki tudja, hányszor kell még 1 elviselnünk efféle dolgo­kat? Bosszúságomban, tehe­tetlenségemben kinézek az ablakon, s látom, többen locsolják a járdát, a be­tont, mindent. Egyikükben sem merül' fel a takaré­kosság gondolata. Helyet­tük a hatóságnak■ kellene tenni valamit. Felfoghatat­lan számomra: a tanács miért óvakodik kiadni egy felhívást, figyelmeztetést — legalább a kánikulai idő­szakban — a víz kprláto- zott fogyasztsára? Iványosi-Szabó Lászlóné Kecskemét Kontra Gábor, Nagy Ferenc, Pólyák Lajos és Zsíros Árpád — — akik állami gazdaságban, il­letve fogyasztási és értékesítő szövetkezetnél dolgoznak —- szó­vá tették, hogy szombaton és va­sárnap is gyakorta kell végez­niük rakodási munkát, melynek anyagi elismerése körül nem lát­nak mindent tisztán. .Ugyanis van olyan alkalom, amikor a kenyér- adójuk plusz szabadnappal akar­ja őket megfizetni, másikor pedig csak a sima, pótlék nélküli bért számolja el részükre. Végre sze­retnék pontosan tudni: milyen jogcímen és mennyi bérre jogo­sultak e feladatuk teljesítése után? Ez év július 1-e óta van ér­vényben az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal elnökének 9/1984. (V. 5.) ÁRMH számú rendelkezé­se '— megtalálható a Magyar Közlöny 1984. évi 19. számában —, mely leszögezi: rakodási több­letbért (ez nem más, mint a túl­órában, az éjszakai Szolgálatban, Galambos Jánosnak, Kecskemétre: Hozzánk .küldött soraiból egyértelmű­en kiderül, hogy a kecskeméti város- központban nemrég felavatott Mikro­kozmosz a makrokozmoszban című szobor az ön számára kevésbé nyújt esztétikai élőlényt. Ehhez csak azt fűzzük hozzá, hogy nonfiguratív — tehát absztrakt kifejezési formát je­lentő — álkotásról van szó, melynek elsősorban elgondolkodtatnia kell. Ami pedig a matkói Pólyák Ferencre vo­natkozó kérdéseit illeti, hadd emlé­keztessük arra, hogy a fafaragó­művész munkáiból számos kiállítást rendeztek m4r országszerte, így a megyében is. Megtalálhatók szobrai Kecskeméten a naiv művészek múzeu­mában, s a közelmúltban a nemzeti park bugaci körzete gazdagodott -ősi anyagból megformált parasztfigurái­val. Természetesen nem zárható ki» hogy egyszer a megyeszékhely vala­melyik . parkjában, terén stb., is el­helyeznek Polyá(k-szobrot. Kovácsnénak, Akasztóra: Minden \ vállalat tervszerűen köteles gondos­kodni, a termelőeszközei rendszeres karbantartásáról. Ha ezzel kapcsola­tosan baleseti veszéllyel fenyegető hiányosságok vannak, azok haladék­talanul megszüntetendők, míg az egyéb rendellenességeket a követke­ző karbantartási munka során kell elhárítani. Orbán Violának, Kalocsára: A kül­földről repülőgéppel hazatérő turista maga döntheti el, hogy a zöld vagy a piros közlekedési lámpával jelzett a heti pihenőnapon és a munka­szüneti napon végzett munka pót­lékainak összege) meg kell kap­nia annak, aki a vasúti, a köz­úti, vagy a vízi árufuvarozással kapcsolatosan végez rakodást , a fuvarozónál vagy a fuvaroztat­nál, mégpedig szombaton, vasár­nap, munkaszüneti napon, s éj­szaka. A vállalat e költséget nem veheti figyelembe a bérszínvo­nal alapjául szolgáló bértömeg kiszámításánál. Költségvetési szenv e többletbér összegével túl­lépheti a jóváhagyott bérelőirány­zatát. Fontos, hogy ez a bér dolgozónként legyen megálla­pítva. Olvasóink panaszát illetően az a gyanúnk, hogy az említett hi­vatalos közlönyben május 5-én megjelent jogszabályt még nem tanulmányozták kellőiképpen a munkaadói, ezért tűnik eljárá­suk furcsának, szabályellenesnek. Az ügy elintézéséhez kérjék a helyi szakszervezeti bizottság közreműködését. folyosón távozik-e a légikikötőből. Az előbbit akkor használhatja, ha a nála levő új áruk értéke nem haladja meg az ötezer forintot, és nincs fel­adott poggyásza, az utóbbit viszont kötelező* igénybe vennie, amennyiben ötezer forintnál többet érő a nála le­vő iparcikk, melyhez poggyász is tar­tozik. Ehelyütt — természetesen — részletes vámáru-nyilatkozatot kell adnia. ,Az esetleges félreértések elke­rülése’végett. elmondjuk^ még, hogy a zöld folyosón is van vámvizsgálat', s ha ott kiderül, valaki birtokában tart vámköteles, kereskedelmi jelle­gű, s egyéb korlátozás alá., eső árut is, ellene szabálysértés, vagy a csem­pészet vétsége, illetve bűntette miatt indul eljárás. P. L.-nek, Borotára: Kedvezményei szakszervezeti üdültetésben — saj.it, jogon — az részesíthető, aki legalább egyéves szakszervezeti tagsággal ren­delkezik és pontosan fizeti a tagdíjuk Szerkeszti Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. ÜZENJÜK ' . V g » 11 V'.! Fiatalok a Finomposztónál A Szommer Karoly • Sánta István (Sza­bó Ferenc felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents