Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

1984. augusztus 1. • PETŐFI NÉPE • 5

KIÁLLÍTÁS A JÁTÉKMÚZEUMBAN

Pataki Tibor papírcsodái

A Szórakaténusz Játékmúzeum újjárendezett, s május közepétől látható állandó játéktörtóneti bemutatójával egyidőben nyílott Palaki Tibor Papírcsodák című időszaki kiállítása. A Képzőművészeti Főiskolát 1977-ben végzett művész alkotásait eddig mintegy tizenötezer hazai és külföldi látogató nézte meg. Pataki Tibor az elmúlt hónapokban többször is megfordult Kecskeméten, s minden alkalommal foglalkozások és bemutatók keretében adta át ismereteit a Szórakaténusz programjaira érkezett csoportoknak.

A papírhajtogatás (másfelé egyre ismertebb nevén: az ^origami”) klasszikus hazájá Japán, ahol e nép hagyományos kultúrájának ma is szerves része, ez a már-már művészi tökélyre fejlesztett technika.. Számtalan célból és alkalomra készültek és készülnek hajtogatott papírtárgyak: az ifjú házaspár részére', névnapra vagy születésnapi ajándékul,'de a lakásdíszek között is nagy hangsúlyt kannak. A pa- pírhajtogatás főiként 1945 után lett népszerű világszerte. A haí- zai érdeklődők, így a Pataki Tibor tulajdonában levő könyvritkaságok szerint azonban már a középkori Európa jelentősebb vendéglátó hagyományokkal rendelkező népei (spanyolok, némé- tek, franciák) szintén ismerték e „múfaj”-t, mint szalvétahajtogatást. Az egyre olcsóbb papír szinte „kínálta magát”, hogy előbb . talán csak unaloműzésből, majd később egyre tudatosabban játékos ötletek eszköze legyen,.

Ez vezérli csaknem tíz éve Pataki Tibort is a kínai—japán gyökerű technika egyre elmélyültebb megismerésére, egyúttal saját tudásának folyamatos átadására. S többek között ennek eredményeként jelent meg két kiadást is megért, hetek alatt elkapkodott (szintén „Papírcsodák” címmel megjelent) könyve is. E népszerű mű nem egy szobájába húzódó művész Ázsiát utánzó másolásain, tíanem az újpalotai „Lila Iskolá”-ban végzett oktató-nevelő évei során formálódott ilyenné. A jelenleg könyvillusztrátorként ismert, és a gyermekirodalomért őszintén rajongó Pataki kísérleteiből az tűnik ki, hogy a papír alakítása bizonyos formákból kiindulva, szemléletesen vezethet el a testek, szerkezetek új módszerű megismerése felé. Az általános iskolai oktatás programjával egybevágó, a<| önálló logikai készséget fejlesztő lehetőség

mellett pedig alkalmat nyújthat arra is, hogy az alkotás örömére törekvő gyermek számára szintén „feladja a leckét”.

Igaz, hogy a H. Gabnay Ferenc által 1903-ban megjelentetett budai gyermekjátékok között papírhajtogatásokat. is felfedezhetünk, de ezek még csupán a múlt' század végi polgárság- csemetéinek körére vonatkoznak. A szülők által végigfutott és félrehajított újságlapok, vagy az írószerboltokban kapható színes papirosok viszont ma már mindenki számára kézközeibe hozzák e valóbari mindennapi művészkedés lehetőségét, örömét. Pataki Tibor „csupán” azt sugallja: próbáljuk meg. alkossunk — akár papírból is — a magunk kedvére!

Kriston Vízi József

Életmód—kultúra nélkül?

A közművelődési törvényről mostanában keveset beszélünk, pedig érvényes még, egy szavát sem vonták vissza. Ennek nyilván oka van. Minden bizonnyal a legfőbb az, hogy a törvényt 1975-foen alkották, 1976-ban szentesítették, vagyis az „illúziók korszakában”, tehát már -túl a nagy aniyagárrobbanáson, a világgazdasági válság kezdete után, abban az időben, amikor még azt gondoltuk, hogy a külső okokat ki (tudjuk védeni, megállítjuk Hegyeshalomnál. Kiderült, hogy nem, hatásukat ma is érezzük és szenvedjük. Márpedig a közművelődés törvénybe foglalása, új értelmezése nem csupán szakmai, szerkezeti konzekvenciákat vont maga után, hanem anyagiakat is. _ >

Ha már most a megjelölt célokat a valóság tényeivel'szembesítjük, azonnal kitűnik, hogy az egyik legfőbb elképzelés megvalósítása várat magára. Nevezetesen az, hogy az emberi élet egész tartamára kiterjesztjük a művelődést. A statisztikák és -a népművelők ugyanis egybehangzóan azt állítják, hogy jószerint képtelenek elérni, bevonni a munkaképes korosztályokat a közművelődésbe; úgy húsz évtől hatvanéves korig a magyar állampolgárok túlnyomó többsége keveset olvas, keveset művelődik, igencsak kiiktatta életéből a kultúrát. Az a furcsa és nemkívánatos helyzet kezd kialakulni, hogy a művelődési intézményhálózat '(a könyvtárak, a művelődési otthonok, a múzeumok stb.) első számú használói, látogatói a gyerekek és a fiatalok, főleg a jól szervezhető iskolások. Természetesen az nem lenne baj, hogy az iskolás korúak odaszoknak a művelődési intézményekbe, a baj az, hogy van olyan (főleg községi) művelődési ház, ahol szinte kizárólag tizenévesek alkotják a különböző szakkörök, állandó közösségek tagságát. Legalább kialakulnak művelődési szokásaik, igénye- , ik, és így ikés'őbb is részit vesznek a közösségi művelődésben — gondoljuk. Nos, ez azonban sajnos inkább elmélet, mint gyakorlat, mert a valóságban az történik, hogy amikor keresőképesek lesznek, túlnyomó többségük felhagy minden művelődéssel. Egy részük átszokik a kocsmába, másik részük pedig követi a szülők példáját, és látástól vakulásig dolgozik. Tagadhatatlan, hogy ezN utóbbi az értékesebb réteg. De kérdés, hogy ez ilehet-e követendő példa? Ügy véljük, az az életmód, amely nélkülözi a művelődést, a tartalmas társas szórakozást, tehát a személyiség teljes fejlesztését, az nem lehet értelmes, még akkor sem, ha megélője állandó értéket állít elő.

Nem azok ellen emelünk kifogást, akik nem állnak be üres kézzel a sorba, hogy az államtól várjanak minden juttatást, hanem kezükbe veszik sorsuk irányítását, és segítenek magukon. Ám van egy egyre terebélyesedő réteg, amely már túl van az egzisztenciális alapozáson, házat épített vagy lakást szerzett; élvezi a technikai civilizáció sok-sok előnyét, s rendes jövedelméből is jól megélne. De űzi-hajtja magát, újabb rendszeres megbízatásokat keres, a hirtelen jött lehetőségeket sem utasítja el, dolgozik nappal, este, vasárnap, közben egy kicsit üzletel. Szabadsága idejére munkát vállal, alig várja a háromnapos ünnepeket, május elsején például azzal dicsekszik, hogy ő a munka ünnepét is munkával ünnepli. A Nemzeti Múzeumban, a Szép- művészeti Múzeumban még életében nem járt, könyvet utoljára iskolás vagy katonakorában olvasott, mert most azt mondja: nincs ideje rá:. S lassacskán nem lesz ideje a családjára és energiája a főfoglalkozására sem. Bőviben van a pénznek, ő azonban kultúrára egy fillért sem költ, mert sajnálja rá.

Messze vagyunk tehát attól — s ma, 1984-ben talárt még távolabb, mint 1976-ban voltunk —, hogy a kultúrát az emberi élet egész tartamára, minden állampolgárra, az • egész közösségre kiterjesszük. A felelősség elsősorban az egyént terheli, aki nem ismeri fel saját érdekeit, szükségleteinek bejelentésével nem járul hozzá a fejlődéshez, nem látja be, hogy az életnek elengedhetetlen követelménye a szellem gazdagítása, a lélek pallérozása.

Nem vitás, a gazdasági körümények sem kedveznek a közművelődés fejlesztésének. A felelősség azonban nem hárítható el a közösségtől, a társadalmi egységektől, a mai gyakorlattól sem. Ma már egyértelműen kimondhatjuk, hogy a kultúrában sem elég a program, rövid- és középtávú konkrét tervekre is szükség van.

Hallani mostanában olyan hangokat, hogy először termelni kell, majd utána lesz kultúra is, mert mostanában nem a kultúra a legfőbb napirend a társadalom tárgyalóasztalánál, jobb időkben majd visszatérünk rá. Csakhogy ez ökonomista és technokrata szemlélet, amely a kultúrát valami szükséges ballasztnak tekinti. A gyakorlatban nem lehet külön gazdaságpolitika, külön kulturális, csak egységes politika lehet, amelynek mindenkor szerves része volt és marad a kultúra is.

B. E.

KÉPERNYŐ

ü

Bírálhatnám világhírű honfitársaimat. „kifogásolhatnám

klasszikus, alkotások felújítását, keményen - odamondogathatnék tekintélyes szobrászoknak, ha így érezném szükségesnek, nem -kellene tartanom indulatos reagálásoktól. Ezerszer jaj árva fejemnek, ha netán azt pendíteném 'meg, hogy sokallom a két világháború közti magyar filmeket, Jó. jó,, tudom; senki sem sírja vissza az úri világot, ha dúsgazdag urak, csak idejük eltöltésével, pénzük elköltésével küszködő .méltóságos és nagyságos ásszonyok flangálnak a képernyőn. Fölösleges bizonygatni, hogy a televízió elsősorban szórakoztató intézmény, következésképpen hiba lenne rosszul értelmezett politikai szempontok túlhajszolása. Akkor politizál jól a műsorszerkesztőség, ha a nézők általában (elégedettek a lá- tottakkal-hallottakkal.

Mégis, mégis már-már bosz- szant a vasárnap délutánonként eltünedező | ayíttság, Figyelték kedves’ olvasóim-.' legutóbb Git- tuskáért dobogtatták a tisztelt előfizetőik szívét, noha ő autózott hátulról az öreg kisember kocsijába, ráadásul más kocsijával, mégis a károsultból csinált a rendező megmosolyogta- tóan együgyű figurát.' A ^ többszörösen szabályt sértő úrilány természetesen szinte diadalkapun távozott a hatóságtól, ahol egészen másként beszéltek a „népekkel”. A világért sem szeretnénk verébre ágyúval lövöldözni, de azért szó nélkül sem hagyhatom az ízlésrongálást. Mondják: a jó színészi játék menti ezeket a butácska, gyengécske filmeket. Van benne valami. Kabost például — másfél hete — negyedszer láttam a Meseautóban. Egyszerűen zseniálisnak tűnt. Minél többször nézem,

annál inkább becsülöm. Egy új típust emelt be a művészetbe: a kisszerű körülményektől elnyomott, reménytelen kispolgárt. Most is kitűnő volt. Tetszett Turay Ida is.

Nagyjából minden mél tathaJ tót méltattam Az én lányom nem olyan című úgynevezett műalkotásról.

Többször dicsérhettem A Hét műsorait. Tudatosan vállalja a közvélemény-formálást. Az idősebb tanárnő láttán százan és százan gondolhatták országszerte: én is így jártam, éntőlem is sajnálták a jó szót. Mi növelte meg a vidéki pedagógus esetének jelentőségét? Önkényeskedő igazgatók ugyanis mindig voltak és lesznek. Még az is előfordulhat, hogy valamiért okkal nehéztelt a falusi iskola — a jelek szerint — nagyhatalmú főnöke kolléganőjére. A Hivatal paokázásai, mundérvédő akciói aggasztóak. Még mindig ott tartunk, hogy — állítólag — jól

dolgozó igazgató (bárki) véthet a szocialista együttélés szabályai ellen, megbánthatja alárendeltjét. Minél, kiválóbb a főnök, minél nagyobbak az érdemei, annál kiszolgáltatottabbak a beosztottak? Fontos, sokak közérzetét borzoló kérdést taglalt ezúttal is A Hét.

A Kék fény azért tetszett, mert ezúttal nem gyanúsítottak és nyomozók, nem vádlottak és igazságtevők: emberek álltak a kamerák előtt. Pontosabban: a korábbi próbálkozásoknál sikeresebben tárták fel az emberi indítékokat, a sokszor nagyon bonyolult körülményeket.

Illő végre megemlíteni a mindig jó Zenebutik-ot. Amióta Juhász Előd „a tulaj”, mind szívesebben „betérünk”, - mert mindig találunk valami kedvünkre valót, és már miagában a „böngészés” is élvezet. Hangulata van, várjuk az újbóli nyitást.

Heltai Nándor

EGÉSZSÉGNEVELÉS, CSALÁDTERVEZÉS

Új ismeretterjesztő könyvek

Üjabb ismeretterjesztő könyveket adott ki az Országos Egészségnevelési Intézet az utóbbi hetekben, napokban. A többi között megjelentette az egészségnevelési szakkifejezések értelmező szótárát, amelyet- az európai szocialista országok szakemberei írtak és szerkesztettek,

A mentálhigiéné alapelveit is közzétette az intézet. E füzet szerzője, dr. Hárdi István vázolta a lelki egészségvédelem, a pszichikai zavarok megszüntetésének lehetőségeit. Mentálhigiénés pszichológiái ismeretekkel vértez fel a laikus embereket, azért, hogy azok képesek legyenek megelőzni, illetve megszüntetni lélkiváLságaikat és felismerjék embertársaik krízishelyzeteit, és segíthessenek azoknak.

Az optimális családtervezési modell című kiadványsorozat újabb lapjain' szakorvosok tájékoztatják a fiatalokat: miiként készüljenek a fogamzásra, a terhességre, hogyan segítsék elő a magzat egészséges fejlődését. A

család tervezéshez^ -alapításhoz ád tanácsot dr. Pinkovich István is. Könyvében feltárja a kiegyensúlyozott házasság megteremtésének és megtartásának „titkait”.

A népszerű tudományos filmek számát szintén gyarapította az intézet. Dr. Buglya Sándor: Minden tizedik című alkotása a koraszülések, Somló Tamás: Fogas kérdés című filmje pedig a fogszuvasodás megelőzésének lehetőségeit mutatja be. A Mire nagylány lettem című színes kis- filmen egy tornatanámő serdülőkorát idézi fel. Makk Marci, a gyermekek régi ismerőse is újra megjelenik a filmen. Ezúttal a családok tagjait biztatja: törődjenek többet egymással. Legújabb és régebbi intelmeit a .következő hetekben — szombat és vasárnap délelőttönként — közvetíti a televízió.

Az Országos Egészségnevelési Intézet új kisfilmjeif egyébként a művelődési és egészségügyi intézményekben mutatják be hamarosan. (MTI)

x*x;x*:;x*x*x^

vx*x*x*:*:*:

— Fogalmam sincs —| morogta Larsson. és kipillantott az útra. — Csak any- nyit .tudok, , hogy erdőben , vagyok .,.

— Bizonyára néhány'letisztított rönk legurult a domboldalon. Véletlen baleset. .Mindenesetre köszönöm a figyelmeztetést.: Mivel-' rriaga a hatodik, leadom a kör• telefont; hogy .vigyázzanak azon

i. környéken. Jó-éjszakát, uram! '

I— Héj Várjon csak, j kisasz- szony! —kiáltott Larsson gyorsan a mikrofonba.

|||® Parancsol . 'még, Uram? , —| kérdezte kelletlenül a női hang.

— Azt mondja, hogy hatan, találtak rönköt..1. És mi a fenét dsináltak' velük ? ,

■. A hang most már határozottan ,• gúnyosan csengett,'

— Hát alighanem kiszálltak és . odébb , gurították,;., Óhajt: még. Valamit,,' uram?

— Hogy a fenébe ne óhajtanék — dühöngött a sofőr, és egyre kelletlenebből méregette a fák mö- i gött meghúzódó éjszakát. — Szóval azt mondja, hogy szálljak ki és gurítsam odébb?

Az ügyeletes hangja megkeményedett.

— Én nem mondok semmit, ón azt kérdezte, hogy a többiek mit csináltak á. farönkökkel, és én erre válaszoltam, ön azt csinál, amit akar. Ha óhajtja, várja meg a reggelt, vagy'amíg arra megy egy másik autó. Jó éjszakát, uram!

Bengt Larsson dühösen akasztotta helyére a mikrofont és megvakarta a fejé búbját. Vagy itt gunnyaszt reggelig, vagy megkísérli odébbtolni a fatörzset... Na és ha ott leselkedik valaki a fák mögötti, sötétben?

Larsson -legyintett éá elhessegette magától a gondolatot. Ha egyszerű útonállásról lenne szó,

már régen túl volna az egészen, hiszen a szállítósofőrök hallgatólagos megállapodást kötöttek a helyi gengékkel. Minden sofőr havonta lead ötven rongyot, amazok meg békén hagyják. Igaz, ebben a hónapban még nem jöttek az ötven dolcsiért, de miért mindjárt farönkkel kezdenék a figyelmeztetést?

Nagyot sóhajtott és farzsebébe dugta a revolvert, hpgy könnyen hozzáférhessen, ha netalántán mégis szüksége lenne rá, majd kinyitotta a vezetőfülke ajtaját és lehuppant a földre, Aggodalmasan pislantott jobbra-bálra, de nagyjából már biztos volt benne, hogy valóban véletlen hanyagságról lehet csak szó. Ha a pénzét akarnák, régen előjöttek volna. >

A hold éppen akkor emelkedett a fák csúcsai fölé, amikor a fatörzs mellé lépett. Szépen letisztított, szinte fehérre csiszolt rönk hevert előtte, olyan, amilyenből naponta több százat szállítanak | longdalei vasútállomásra.

Larsson belerúgott a fátörzs- be, hogy kipróbálja, mekkora erőfeszítésre lenne szüksége, ha le ákarná tolni az árokba. A törzs a rúgás nyomán megbillent, ’ és szinte saját súlyától gördült tovább. A sofőr megkönnyebbülve felsóhajtott és nekifeszítette a térdét a fának. Másik lábával megtámasztotta magát és erélyes rúgással az árokba taszította az akadályt. Aztán megkönnyebbülve felegyenesedett 'és diadalmasan bámult utána.

Ekkor, hangzott fel harmadszor a gurgulázó ordítás. Csakhogy

most már egészen közelről, talán a szomszédos fák törzsei mögül. A sofőr megdermedt, farzsebe felé kapott, kirántotta pisztolyát és hanyatt-homlok rohanni kezdett a kocsi felé. S miközben nehézkesen szedte a levegőt, szeme sarkából látta, hogy hatalmas árnyék válik 'ki az erdő fekete függönye mögül és óriási ugrásokkal az autó felé tart. S újra meg újra felhangzott a félelmetes. gurgulázó üvöltés.

Larsson feltépte a vezetőfülke ajtaját és bezuhant az ülésre. Szinte röptében kapott a slusszkulcs felé, és már-már sikerült is elfordítania, amikor félelmetes üvöltéssel felbukkant és megra. gadta a karját az üldöző árnyék mellette. Larsson felnézett rá, s egy pillanatig azt hitte, hogy meg- tébolyodott. Rémült, szinte emberhez nem illő sikoltást hallott, és csak jóval később tudatosult benne, hogy a saját sikoltását hallottá. I

A sofőr szeme előtt sohasem látott horrorfilm kockái kezdtek peregni. A kocsi lépcsőjén szőrös arcú, háromszemű, emberi lényhez alig hasonlító szörnyfi- gurá állt: élőreálló, sárga fogait kivicsorítva bámult szemhéj nélküli szemeivel a sofőrre. Szájából hörgő hang hallatszott: úgy lélegzett, mint King-Kong, az óriás gorilla.

Larsson lehunyta a szemét, hogy múljon el a látomás. S amikor kinyitotta, ismét sikoltás szakadt ki a száján. A szőrös szörny kezében ugyanis balta csillogott, § 'tömpe, köröm nélküli ujjal szorosan 'markolták a szerszám hosz- szú fanyelét.

Bengt Larssontaan először merült fel a szörnyű gondolat, hogy’ alighanem élete utolsó másodperceit éli. |

— Ne! — ordította, s utolsó

erejével megpróbálta kitaszítani a szörnyeteget a vezetőfülkéből. Aztán csak annyit érzett,, hogy a felemelt balta lecsap rá, és az éhes fémszáj belemar a vállába. S mielőtt utolsó reflex- mozdulatával megfordította volna az i'ndítókullcsot, hallotta, hogy a szörnyeteg felordít és a hangoknak egyszerre csodálatos módon értelmük támadt. ,

— Meghalsz, Kowalsky! — ordította, vagy inkább gurgulázta a szörnyeteg és ismét sújtásra emelte a haltát.

Bengt Larsson ekkor megforgatta az indítókulcsot és gázt adott. Homályosuló szeme már nem láthatta, hogy a baltát tartó szörnyeteg a hirtelen meglóduló kocsitól egyensúlyát vesztve lezuhan a földre. Igyekezett egyenesben tartani a kocsit és csak hyomta-nyomta a gázpedált, ahogy ■ tudta.

Aztán minden átmenet nélkül belezuhant a feneketlen sötétségbe.

Szeptember 24. 0 óra 55 perc. Longdale városától 15 mérföld- nyire, északra

Jerry Philamop óvatosan felemelkedett a szaímaágyon és igyekezett minél kisebb zajjal .felöltözködni. Felkattintotta apró elemlámpáját és végigpásztázta az alvóhelyet. A fiúk aludtak, s ahogy a lápipa halvány és vékony fénysugara végigfutott aZ

arcukon, néfnelyik felnyögött álmában és sértődötten a másik oldalára fordult.

Philamon felhúzta tornacipőjét és rövid habozás után a farmer- nadrág mellett döntött. Bár tudta, hogy jóval kényelmesebb rövidnadrágban futni a meleg éjszakában, mégis félt, hogy az erdőben a számtalan tövises rózsabokor felsérti a lábát. Magára húzta vízhatlan anorákját, oldalára csatolta téiiképtáskáját, amelyben a térkép mellett még kis, lapos adóvevő is rejtezett.

Jerry Philamon a Center College tanára volt, huszonkilenc éves. és valaha nemzeti válogatott tájékozódási futó. Huszonkilenc éves korában pedig már az egyik legkitűnőbb edzőként tartották számon, aki eddig is számos válogatott szintű versenyzőt nevelt a pénzesebb egyesületeknek. Most, az október eleji-össz- szövetségi viadal előtt a college vezetősége rábízta a városi válogatottat, hogy amennyire csak tudja, „rázza gatyába a fiúkat”.

Philamon úgy döntött, hogy a longdalei mezőkön kezdi á gatyába rázást. S mivel az idő sürgetett, még arra sem volt ideje, hogy működő panziót, vagy akár parasztházat is keressen a longdalei réteken. Kénytelen volt megelégedni' egy elhagyott majorsági épülettel, amelybe az egyesület ■ néhány teherautónyi friss szalmát és alig használt Szalmazsákokat hozatott. Itt ütötte fel a Philamon-osapat a tanyáját arra a tíz napra, ami még az össz-szövetségi viadalig hátravolt.

(Folytatjuk)

Az én lányom nem olyan