Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-26 / 200. szám

1984. augusztus 26. • PETŐFI NEPE • 8 Beszélgetés dr. Schultheisz Emit egészségügyi miniszterrel Fejlődő kórházak, javuló ellátás A magyar egészségügy társadalmi és gaz­dasági fejlődésünkkel összhangban igyekszik kielégíteni a megnövekedett igényeket. Eh­hez az egészségügyi hálózat gyors növelése is szükséges: kórházak építése, rekonstruk­ciója, a műszerállomány állandó cseréje, az egészségügyi dolgozók számának és szak­képzésének növelése­Dr. Schultheisz Emil, az egészségügyi tár­ca vezetője mindezekről a megyék lakossá­gát érintő kérdésekről nyilatkozott a Köz­ponti Sajtószolgálatnak. — Köztudott, hogy négy évti­zed alatt csaknem megháromszo­rozódott a kórházi ágyaik száma, mégis általában zsúfoltság ta­pasztalható. Az egészségügyi tár­ca mit tett a vidéki kórházak zsúfoltságának csökkentéséért, milyen a kórházi ágyak kihasz­náltsága? — Valóban, a háború óta a kórházi ágyak száma meghárom­szorozódott, a VI. ötéves tenv- időszaik végén meghaladja a 100 ezret. Mennyiségét tekintve ele­gendő, megfelel a népességünk­höz miért ésszerű arányoknak. Mégis sok helyen, főiként a 'bel­gyógyászati osztályokon zsúfolt­ság tapasztalható. Okát népessé­günk korösszetételének változá­sában és a foglalkozási struktúra átalakulásában látjuk, ez nehezí­ti, illetve nem teszi lehetővé az idős emberek otthoni ellátását, így a gond a kórházak aktiiv osz­tályaira hárul. Természetesen ez a gondoslkodás nem tehertétel, hanem kötelesség. Nemcsak ne­künk, hanem az egész társada­lomnak. Éppen ezért a kórházre- konstrulkciókkal összefüggő egyik legfontosabb fejlesztési felada­tunk a hosszú ápolásihoz szüksé­ges, úgynevezett krónikus ágyak számának növelése, a meglevő ágyállomány arányainak megvál­toztatása. Az orvosi segítség lehetőségét, a gyógyulás elérhető biztonságát az ország bármely helyén lakó betegnek, bármely időpontban nyújtani, .törvényszabta köteles­ségünk. A 19 megyében megfele­lő sűrűségű a kórházhálózat. Az utóbbi évtizedek lendületes kór- házépítési programja fokozatosan enyhített az égyhiányon, különö­sen a vidéki hálózatban javult a helyzet, lényegesen csökkentek az oltótottságbeii különbsé^ék.' A , hatvanas' évektől, napjainkig' ősz- szesen huszonegy új kórház léte­sült a városokban és a nagyobb településeken. Emellett hét új gyógyintézet is épült, ezek a tbc elleni küzdelem bázisai. A kór­házakban folyamatos az ügyelet, biztosított a sürgős betegfelvétel. A fekvőbeteg-gyógyintézetek jobb kihasználásának érdekében a központi diagnosztikus és the- rápiás részlegeknél .nyújtott, il­letve második műszakot szervez­tünk meg. Célunk, hogy a kisebb kórházakban is olyan ellátásban részesüljön a beteg, mintha^ a legmagasabb szintű intézmény­ben gyógyítanák. Ez a követel­mény a- mi viszonyaink 'között teljesíthető, sőt az adott tárgyi, személyi feltételek mellett meg is követelhető. — Az egészségügyi ellátás re­gionális elvéből kiindulva miként tudják betölteni feladatukat a megyei és városi kórházak? Csök­kentek-e a területi aránytalan­ságok és milyen lehetőségek vannak a felszámolásukra? — A leggyakoribb megbetege­dések általános kórházi szintű gyógyítását valamennyi egészség­ügy! intézményünk végzi, függet­lenül attól, hogy milyen felügye­let alatt, illetve a progresszív el­látás milyen szintjén működik. A speciális esetek ellátása — en­nek megfelelő felszereltséggel, képzett szakemberekkel — a me­gyei kórházak feladata. Egyér­telműen magas színvonalú, teljes körű ellátásról, a kórházi hálóza­tunk egészében természetesen nem beszélhetünk. A megoldást a különböző szintű kórházak kö­zött a munkamegosztás adja, vagyis regionálisan osztódnak meg a nagy felszereltséget és speciális szaktudást kívánó ága­zatok, például a szívsebészet, a műveseellátás, az idegsebészet, a rosszindulatú daganatok komplex kezelése. Persze; ez a tagozódás az intézmények között csak spe­ciális különbözőséget' jelenthet, de semmiképpen sem a saját szakterületükön nyújtott ellátás minőség szerinti eltérését. Az úgynevezett szuperspeciális ellátást nyújtó intézmények el­érhetőségében, illetve hozzáfér­hetőségében tapasztalhatók még aránytalanságok, a városi szintű ellátásban viszont már mérsék­lődtek, s a kórházrekonstrukclós program folytatásával remélhe­tőleg megszűnnek majd a terüle­ti különbségek. — Milyen fejlődés várható a vidéki ellátásban? Megfelelő-e a technikai felszereltség? A közel­jövőben milyen beruházások, re­konstrukciók, bővítések valósul­nak meg? _ A VI. ötéves terv időszaká­ban is folyamatosan korszerűsöd­nék az intézmények, csaknem va­lamennyi megyére jellemző a ki- sébb-inagyobb fejlesztés, hálózat- bővítés. A 'közeljövőben véglege­sítjük a VII. ötéves terv ágazati koncepcióját, amely továbbra is várhatóan tartalmazza majd és rögzíti a kiemelt szakmai prog­ramok megvalósításának iránya­it, előtérbe helyezve a megelőzés feltételeinek és az alapellátás minőségi színvonalának _ növelé­sét. A folyamatban levő, illetve a következő tervidőszakra át­húzódó vidéki nagyobb rekonst­rukciós munkák közül említve néhányat: tovább fejlesztjük a szigetvári, a debreceni, a veszp­rémi, a székesfehérvári és a ka­posvári kórházakat. Jelentősebb rekonstrukció kezdődik Gyön­gyösön. Budapesten — több na­gyobb tanácsi kórház rekonst­rukciója mellett — említésre ér­demes az Onkológiai üjítteáet',.- az ■Országos Haematológiaj- és. V<ér- t transzfúziós Intézet bővítése és az Országos Traumatológiai In­tézet teljes felújítása, kor­szerűsítése. Továbbra is ha­laszthatatlan feladatnak te­kintjük az intézmények maga­sabb szintű technikai felszerelt­ségének megteremtését. A taná­csi egészségügyi intéanényekiben a gép—műszer-állomány értéke csaknem 6 milliárd forint. A mi­nisztérium még 1981-hen kiadott egy alapfelszerelési jegyzéket, amely meghatározza az 1990-ig elérhető technikai szintet. Ehhez viszonyítva jelenleg a műszer- ellátottság 60—70 százalékos. Saj­nos, tudomásul kell venni, hogy az egészségügy rendkívül mű­szerigényes ágazat. A hazai or­vostechnikai ipar fejlődésével ugyan javulhat a helyzet, de nem kielégítően. A jövőben is szük­ség lesz külföldi beszerzésekre. Jelenleg kórházainkban; rendedő- intiézeteinlkben a gépi berendezé­sek, műszerek 35 százaléka tő­kés importból származik. A tech­nikai szint 'tartásának alapköve­telménye a műszerek jobb ki­használása, a szervizhálózat fej­lesztése, szervezettebbé tétele, az alkatrész-beszerzés bővítése. Anyagi lehetőségeik nagy ré­szét erre koncentrálják. — A kardiológiai ellátás a VI. ötéves terv egészségügyi prog­ramjának kiemelt területe. Mi­lyen feltételek állnak rendelke­zésre ehhez a fővároson kívül? Kiépült-e az intenzív osztályok, őrzőszobák megfelelő hálózata? — A szív- és érrendszeri be­tegségek elleni 'küzdelem koráb­ban is és a jövőt 'illetően is ki­emelt programja az egészségügy­nek. A kórházak belgyógyászata­in az ápoltak 40 százaléka szen­ved különböző keringési beteg­ségben. Az életveszélyes álla­potban levő infarktusos vagy sú­lyos szívritmuszavar miatt orvo­si megfigyelést igénylő betegeket jelenleg már mindenütt az or­szágban Intenzív osztályon vagy őrzőszobán helyezzük el. E bete­geik kórházi halálozása a felére csökkent. A megyékben is minde­nütt megszervezték a speciális kardiológiai ambulanciákat, ame­lyek együttműködnek a belgyó­gyászati osztályokkal. Az elmúlt három évben tizenhét megyében rehabilitációs osztályokat, részle­geket hoztak létre, s ezek kiegé­szítik a központi, balatonfüredi, soproni, mátraházai intézetek te­vékenységét. A progresszív ellá­tás keretében a regionális köz­pontokban érsebészetek működ­nek. Az egyetemvárosokban: Debrecenben, Szegeden és az Or­szágos Kardiológiai Intézetben öt év alatt kétszeresére növekedett a, szívsebészeti műtétek száma. — Milyen az egészségügy mun­kaerőhelyzete, különös tekintet­tel a kórházakra? Megfelelő-e a kórházi orvosok, egészségügyi dolgozóik felkészültsége, tovább­képzési lehetősége? — Nem könnyű munkaerő­helyzetünk megítélése, mivel nincs még egy olyan ágazata a népgazdaságnak, ahol a differen­ciáltság a munkahelyek között ilyen nagy lenne, s ez sokrétű problémát vet fel. Az egészség­ügyben dolgozók száma az elmúlt évtizedben megkétszereződött, je­lenleg 230 ezer dolgozónk van, 45 százalékuk kórházaikban tölt be különböző munkakört. A munkaviszonyban álló orvosok száma hazánkban meghaladja a 30 ezret, s ez nemzetközileg is elismerten magas. Tehát az or- voshiány a szakmánkénti és a te­rületenkénti jobb elosztással va­lójában megszüntethető. Lényege­sen javult a helyzet vidéken, ott ahol a tanácsok lakást adnak a fiatal orvosoknak, akik szívesen vállalnak állást a kórházrekonst- rukció után színvonalas munka­kört kínáló intézményekben. Az üres állások aránya az összdolgo- zókhoz viszonyítva 4,3 százalék. A kórházaikban ez az arány va­lamivel nagyobb, s ennek oka mindenekelőtt a három mű­szak ... Az egészségügyi dolgozók kétharmada nő. Humánus mun­kánk jellegénél fogva ez rendkí­vül kedvező, azonban foglalkoz­tatási gondjaink zöme is ebből fákad: családalapítás, gyermek­szülés, nevelés és a kórházak zavartalan működtetése — szám­talan konfliktus forrása. A táp­pénzes napok nagy száma, a gyesen levők helyettesítése, a gyakori túlóráztatás ... Mind­ezekkel számolni kell. Képzett­ség tekintetében nem állunk rosz- szul. Az; egészségügyi .dolgozók. 15 százalékai ■ yé^ttó&p: orvos,' gyógyszerész, egyeb diplo­más. Az orvosok háromnegyed ré­szé szakorvos, az egéázségügyi személyzet 85 százalékának van .szakmai képesítése. — Milyennek ítéli az egyete­mek és kórházak kapcsolatát? Jó-e a munkamegosztás a kórhá­zi hálózatban a megyék különbö­ző szintű egészségügyi intézmé­nyei között? Hol jöttek létre a regionális központok kialakításá­val speciális osztályok és milyen fejlesztési tervek készültek erre? i — Elöljáróban: az egyetem pem „elefántcsonttorony”, de ipem is 'kórház. Valójában az ok­tatás, a magasszintű továbbkép­zés, a kutatás mellett az orvos­tudományi egyetemek klinikái részt vesznek — ágyaik több mint i50 százalékát rendelkezésre bo­csátva — az általános szintű te­rületi betegellátásban, épp úgy, mint a tanácsi fekvőbeteg-intéz­mények. Tevékenységük másik részében — speciális felszerelt­ségük és szakembereik révén — regionális, illetve országos fel­adatokat látnak el. A tanácsi kórházak és egyetemi klinikák között szoros az együttműködés, például Debrecenben és Pécsett a város teljes fekvőbeteg-ellátását közösen végzik, e'zen_ túlmenően a klinikák a megyéből is fogad­nak betegeket. Az ország hét ré­giójában négy egyetem, valamint a budapesti és a központi intéz­mények osztoznak. Rajtuk kívül három nagy megyei .kórházban, Miskolcon, Győrött és Szombat­helyen is megteremtődtek a re­gionális ellátás feltételei. Mind­ez persze nem jelenti azt, hogy csak ezeken a helyeken folyik speciális munka, régión bélül is létrejöhet megfelelő munkameg­osztás, jó példa erre Eger, Kecs­kemét, Zalaegerszeg, Nyíregyhá­za. A vidéki 'kórházak az egész­ségügy intenzív fejlesztésében fontos szerepet töltenek be. Szá­mos szép, új kórházunk van or­szágszerte. A rendelőintézeti, a körzeti orvosi, a szakorvosi há­lózat — a fogorvosi kivételével — népességünkhöz mérten mennyi­ségileg megfelelő. Az ,sem vitat­ható, hogy ma Magyarországon a korszerű gyógyászatnak szinte nincs olyan ága, amely .kellő szakértelemmel, technikai ellá­tottsággal ne volna jelen a ikor színvonalán — ikisehb-nagyoibb mértékben — egészségügyi háló­zatunkban. Szűk pénzügyi lehe­tőségeink ellenére is lehet, kell is a fekvőbeteg-ellátás körülmé­nyein, minőségi Színvonalán ja­vítani, | ebben a megyék sok fő­városi kórházhoz és központi in­tézményhez képest lépéselőnyben vannak. NAPONTA SZÁZ TONNA BŰZÁT ŐRÖLNEK A felújított kalocsai malomban 0 Ez már a mát mutatja; aa elektronikus vezérlésű mérleget, amelynek most van az üzempró­bája. A berendezés műszereiből tájékozódni lehet a malom napi terheléséről, 'a gabona kiőrlési százalékáról is. Képünkön: Cset- vei János üzemvezető ellenőrzi a működését. Gabonaőrlő malmot nem építettek Bács-Kis- kun mai közigazgatási területén a századforduló óta. A megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat azonban kezdettől fogva nagy anyagi ál­dozatok árán, sorozatosan korszerűsíti malmait és azok kiszolgáló létesítményeit. Mindenütt áttértek az elektromos meghajtásra, (bár ez Kiskőrös és Kiskunhalas környékén a ma még igen gyakori áramkimaradás miatt, kétes siker) és számos üzem; ben cserélték ki az elhasználódott berendezése­ket. Jelenleg teljes felújítás alatt van a kecske­méti Villanymalom, amely a korszerűsítés után rozsot őröl majd az egész megye ellátására. Kalocsán 1980-ban kezdődött meg a lisztjéről or­szágszerte híres Margit malom teljes átépítése. Csak az épület maradt a régi, de a tetőzetét és födémszerkezetét átépítették. A malomüzem régi be­rendezéseit leszerelték. Egy részét más malmoknak adták át, némelyik értékes gépet pedig a vállalat ipartörténeti szakgyűjteménye számára tették félre. • Kis helyigényű, de nagy teljesítményű, ^ úgyne­vezett lapát nélküli sziták kerültek a régiek he­lyére. Nos, ezek tökéletes munkája, üzembiztossá­ga egyik magyarázata a kiváló minőségű és a ko­rábbinál nagyobb választékú liszteknek. O A zsákolás még hagyományos módon, a telt zsákok továbbítása félautomatikusan történik. Most még naponta 100 tonnát - őrölnek, év végére elérik a 140 tonnát is a Margit-malom dolgozót (Pásztor Zoltán felvételei) • A jól felszerelt laboratóriumban műszeres vizs­gálatokkal folyamatosan ellenőrzik az őrlemények minőségét. NAPKÖZBEN Rövidzárlat Palotának nevezik a hala­siak a felszabadulás előtt épí­tett tisztviselőlakások házát. Pedig ugyancsak érdemtelen a becézésre: tervezője aligha kapott dijat „eszmei gyerme­kéért”. De azért csak állt év­tizedek óta a térre néző fa­lán mészkőborítással, a mel­lékutcára pedig porszínűre vakolva. (Becsületére legyen mondva, dacolt az idők viha­rával. Legfeljebb a padlásán tanyázó galambok „ejtettek rá” szépséghibákat. (A tele­pülés csinosításáért „hivatás­szerűen" felelős szervezet még­is elhatározta renoválását. Állványoztak, mázoltak, fes­tettek. S a „megújult" épületet sikerült úgy elcsúfítaniok, hogy még az esztétikai kultú­ra legalacsonyabb fokán le­ledző járókelő is fintorogva fordítja el a fejét a látvány­tól. Tévedés ne essék, nem az üzem lakóház-karbantartási buzgalmát kifogásolom! Sőt! Csak. dicsérni lehet, hogy a város központjának szépíté­sére törekszenek, rendberak- va a kezelésükben lévő ingat­lanokat. Azzal van nekem — és minden jóízlésű helybélinek — vitája, hogy miért ilyenre sikeredett a MŰ. Még azt is elhiszem, hogy nincs a cégnél választékosabb ízlésű piktor. Tudom, milyen nehéz■ idők járnak az építőipari, tanácsi vállalatokra a „szakipar te­kintetében”. Kifogásaim alap­ja, hogy éppen Kiskunhalason működik — talán legrégibb idők óta a megyebéli városok közül — városszépészeti-bizott- ság. És nem papíron! Nem odaillő kerítést bontottak szét, lakóházfestést állítottak le, csupán azért, mert a kollek­tív bölcsesség jobb ötletet szült. Sőt — miközben a festők-má- zolók szorgosan csúfították a Mabi-palotát, éppen a főtér épületeinek színdinamikáját kerítették terítékre a bizott­ság tagjai. Leginkább ők érez- hetnék magukat sértve, hogy még javaslataikra sem vol­tak kíváncsiak a házkarban­tartók. De nem ez a lényeg, a „szto­ri” ugyanis jóval több, mint egy elfuserált háztatarozás! Azért érdemes a nyomdafes­téket fogyasztani: létezik egy adott célra szerveződött tár­saság (városszépészeti bizott­ság), s folyik egy — vélhetően tervszerű — karbantartási munka. Közös az ügyük is, szebbé, otthonosabbá tenni a települést. Mégis, mintha nem volna közös nyelvük, jól, vagy rosszul teszik a dolgukat, párhuzamos szálon futtatva te­vékenységüket. Hisszük: hogy a jószándékú célok megvalósítására létre­hozott „keretek” tartalommal, való megtöltésének elmu­lasztása csak pillanatnyi rö­vidzárlat. Talán csak a fi­gyelmetlenség, a sietség volt az okozója. Bárki lettlé­gyen is, alkalmas a ta­nulság levonására: tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. S még egy! Tanácsot kér­ni, és megfogadni sohasem volt szégyen. Igen, ehhez már ' bölcsesség is szükségeltetik. Nemcsak festék, és szakipari kapacitás. Nagy Mária O A környe­zetvédelemről kilenc szűrőciklon és a malom- üzem dolgozói gondoskodnak. Képünkön: a szűrőbetéteket cserélik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents