Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-26 / 200. szám
8 • PETŐFI NÉPE • 1984. augusztus 86. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Feszültség Libanonban, miután az izraeli hadsereg lezárja az ország déli részét, Bej rút a Biztonsági Tanácshoz forduL — Republikánus konvenció Dallasban, a párt ismét a Reagan Bush párost jelölt. KEDD: Hatalmas Tüntetés Manilában Aquino ellenzéki vezető meg- gyilkolásának évfordulóján. — Suarez volt spanyol kormányfő kiutasítása Uruguay-ból. SZERDA: Nagyarányú bojkott jellemzi a dél-afrikai félvérek választásait. — Heves vita a római parlamentben, de végül is olasz filottaegységek indulnak a Szuezi-öbölbe a rejtélyes aknák eltávolítására. — A nicaraguai pap miniszterek cáfolják lemondási HETI ADÓ szándékukat. CSÜTÖRTÖK: A mongol párt rendkívüli központi bizottsági ülése betegsége miatt felmenti Cedenbalt és Batmönh eddigi miniszterelnököt választja főtitkárrá. — Ünnepségek Romániában a felszabadulás 40 évfordulóján. PÉNTEK: Genfben felújítják az ENSZ égisze alatt folyó afgán—pakisztáni tárgyalásokat. — A francia parlament ismét az alkotmánymódosításról vjtázik. — Csernyenko előszava a Japánban megjelent kötetéhez. SZOMBAT: Kolumbiában megállapodást ír alá a kormány a legfontosabb gerillaszervezetekkel, Peresz további háromhetes időt kér a kormányalakításra Izraelben. — Megemlékezések Namíbia napjáról. A hét három kérdése: • A fülöp-szigeteki ellenzéki vezető, Benigno Aquino meggyilkolásának első évfordulóján minden számítást felülmúló, milliós tüntetés volt a fővárosban, Manilában Marcos elnök rendszere ellen. (Fotó: UPI — MTI — KS) O A szovjet— indiai barátsági és együttműködési szerződés aláírásának évfordulója alkalmából Üj-Delhibe érkezett Rjujtyel, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökhelyettese, akit fogadott Indira Gandhi. Mit jelent a Reagan—Bush kettős újrajelölése Dallasban? Heti összefoglalónk első kérdésével rendszerint az időszerű kérdések legfontosabb területét, a kelet—nyugati kapcsolatok új fejleményeit tekintjük át. Ezen a héten azonban újra az jellemezte a világpolitika fő frontvonalát, hogy folytatódott a mozdulatlanság. Mindez nemcsak ennek a hétnek sajátja, a feszültségkeltő amerikai politika következményeként egy ideje valósággal megdermedtek a kelet _ n yugati, mindenekelőtt a szovjet —'amerikai kapcsolatok. Igaz, egy rövid jelentés beszá- molt arról, hogy a washingtoni külügyminisztériumban kétnapos konzultáció zajlott a stockholmi konferencián részt vevő szovjet és amerikai küldöttség- vezető között, de a jelek szerint inkább rutiiinsz erű iGsziti ©csőrére 'került sor a maratoni jellegű konferencia folytatásáról, s ' 'á megmutatkozó, alapvetőnek tűnő ellentétek feloldásáról egyelőre nem eshetett szó. A szocialista országok természetesen változatlanul készek minden ésszerű tárgyalásra, ezt jelezhette a kétoldalú kapcsolatok vonatkozásában Csernyenko élőszava a Japánban kiadott kötetéhez (ebben felelevenítette a korábbi javaslatokat egy jószomszédsági és együttműködési szerződés megkötésére), valamim a nyugatné- t kereszténydemokraták egyik vezetőjének berlini tanácskozása. IA fegyverzetkorlátozási tárgyalások előtt azonban továbbra is úttorlaszak emelkednek, s az űr militarizálásának .megakadályozását szolgáló szovjet—amerikai párbeszéd sem kezdődhet meg a közeljövőben Bécsiben. Ügy tűnik, hogy a következő hónapokban, legalábbis az amerikai elnökválasztásokig nemigen várható biztató fejlemény. (A világsajtó ugyan azt taglalja, hogy az ENSZ-iközgyűlés szeptember harmadik keddjén kezdődő újabb ülésszaka módot nyújt majd külügyminiszteri találkozókra, esetleg egy Gromiko—Shultz összejövetelre is, de valóiban érdemi tárgyalásokat nehéz lenne most várni.) E nem éppen kedvező körképbe csak újabb terhelést hozott a Dallasban megtartott republikánus konvenció, az elnökjelölő kongresszus. Nem volt meglepetés, a papírforma érvényesült, amikor a hatalomban levő elnököt és alelmököt, tehát a Reagan —Bush kettőst újrajelölték. Ehhez egy rendkívül konzervatív pártprogram elfogadása járult, ami ugyan nem kötelező a leendő elnök számára, de megerősítheti és alátámaszthatja politikai nézeteit, s Reagan a konvencióm elmondott beszédében a fegyverkezés folytatása, az áhított katonai fölény kierőszakolása, Kuba és Nicaragua fenyegetése mellett szállt síkra. Az amerikai elnök tréfaként jellemzett hírhedt mikirofonpró- bája joggal keltett világszerte felzúdulást és felháborodást. Dallasban bebizonyosodhatott, hogy nemcsak az ízetlen viccelődés, hanem a komoly beszéd is komor felhőkkel árasztja el az Egyesült Államokból a nemzetközi égboltozatot. Melyek a közel-keleti válság új fejleményei? Újra megakadt a libanoni megbékélési folyamat: véres összeütközések az északi Tripoliiban, feszültség a drúzok lakta Suf-hegységben és merényletek Bejrútban. A rendkívül bonyolult és néha nehezen áttekinthető események hátterében elsősorban az húzódik meg, hogy a megbékélés gyakorlatát szolgáló biztonsági tervet (magyarán a kormány haderejének bevonulását a korábbi polgárháborús területekre) most már a fővároson túl is ki kell terjeszteni. A következő állomás a Suf- hegység „pacifikálása”, ahol a nemzeti haladó erőiknek vannak fontos állásai és katonai pozíciói. Ezeket át is adnák, de ugyanakkor biztosítékokat kívánnak, hogy a megígért demokratizálási folyamat folytatódik, s a hadsereg bevonulása a Suf-hegységbe nem a jobboldal térnyerését szolgálja majd. Erre vonatkozólag nem történt határozott intézkedés, ezért folyik a vita és húzódik a megoldás. Szíria, amely nagy felelősséggel közelít a libanoni rendezéshez, az elmúlt napokban újabb lépéseket tett, hogy elősegítse a valóságos megbékélést a szomszédban. A nemzeti haladó erők másik követelése, hogy a kormány tegyen határozottabb intézkedéseket Dél-Libanon izraeli megszállásának felszámolására. Ez a kérdés a héten különösen akuttá vált, miután az izraeli hadsereg elvágta a hatszázezres Dél-Libanont az ország más részeitől. A tengerparti főútvonal eddig sem volt járható, de vasárnaptól a Zsezzin melletti egyetlen működő össze- kötahiidat is eltorlaszolták, megszűnt a gépkocsiforgalom, s csupán gyalogosok juthatnak át, hosszadalmas biztonsági vizsgálatok nyomán. (Dél-Libanon hagyományosan az ország más területeinek élelmiszer-ellátója. Érthetően érzékeny kihatással van, hogy az áruszállító konvojokat ki kell rakni a megszállási zóna határán, .gyalog átvinni a gyümölcsös stb. ládákat, s csak úgy lehet továbbszállítani ...) Izraeli részről nyilván időt akarnak nyerni, hogy jobban felépítsék a Laihad tábornok vezette jobboldali hadsereget (ez a meghalt Haddad őrnagy alapította milícia), s megpróbálják kiiktatni az ellenállási akciókat. Kész tényeket áUcarnak teremteni a „vízcsatában” is, néhány kilométeres határkidgazátás segítségével a Litani és a Vazzani folyók forrásvidékét megszerezve, a vizet Izrael1 felé vezetnék. (Ne feledjük, a sivatagos Közel-Keletnek nemcsak az olaj-, hanem a víz- tairtalék is valóságos kincse!) Ilyen körülmények között a libanoni kormány kénytelen volt a biztonsági tanácshoz fordulni. Ahol, ha szavazásra kerül sor, nem kis érdeklődés várja az amerikai voksolást... Hogyan alakulnak Nicaraguában a választási előkészületek? Hét párt verseng a szavazatokért, valamennyi egyenlő lehetőségekkel és adottságokkal (azonos idő a rádióban és televízióban, egyforma pénzügyi támogatás stb.) rendelkezik. Nicaragua történetében még nem volt ilyen szabad és demokratikus választás. Ugyanakkor három jobboldali ellenzéki párt önmagát zárta ki a választási küzdelemből,' mert a határidő többszöri hosz- szabbítása ellenére sem volt hajlandó hivatalosan benevezni jelöltjeit. (Kommentátorok Szerint e taktika oka, hogy a sandinisták többségére számítanak s inkább olyan látszatot próbálnak kelteni, mintha Nicaraguában több poíitikai csoport nem vehetett volna részt a választásokon. Ezzel Washingtonnak — amely soha nem emelt vétót a diktatúrát gyakorló Somoza família csaló választásainak időszakában — ürügyet nyújtanának' a választások szabadságának kétségbe vonására.) Közben a nicaraguai vezetésnek más kihívásokkal is szembe kell néznie. Ellenforradalmi osztagokat dobtak át az országgal-északon szomszédos Hóndurasból a déli- határokon elterülő Costa Ricába, hogy két tűz közé fogják a sandinista rendszert és zavarják a konszolidációt. A belpolitikában fő törekvésük az állam és az egyház viszonyának megrontására irányul, amikben szerepe van a püspöki konferencia jobboldali többségének is. (A nicaraguai kormányban három pap miniszter foglal helyet, köztük a jólismert d’Escoto külügy- és Carde- nal atya oktatásügyi miniszter, s papi személy tölti be a nicarar guai nagykövet tisztét az Amerikai Államok Szervezeténél is. A jobboldali püspökök, a Vatikánra hivatkozva a pap miniszterek lemondását helyezték kilátásba, de ezt az érdekeltek cáfolták.) A választások közeledtével (ezeket két nappal az amerikai elnökválasztás előtt, november 4-én tartják meg) Nicaraguában és Nicaragua körül nem lesz eseménytelen időszak. R. E. Ki - hová? Egy-egy választás során rendszerint arra figyelünk, hogy melyik párt vagy szervezet nyeri el a mandátumokat. A Dél-afrikai Köztársaságban szerdán lebonyolított szavazás során viszont az lehetett a perdöntő, hogy egyáltalán hányán jelennek meg az urnáknál. A választási színjáték célja az volt, hogy a „ke- vertfajúak” vagyis a félvérek 80 képviselőt küldjenek egy ícülön törvényhozási kamarába, amit követni fog a jövő héten az ázsiai eredetűek voksolása 40 mandátumért. A két „színes parlamentnek” gyakorlatilag semmifajta jogköre nem lepz, a fő cél a nem fehérbőrűéit megosztása, miután a lakosság 70 százalékát kitevő feketék még ilyen látszatképviselethez sem juthatnak. Az ENSZ ezért nyílvánította törvénytelennek az egész választási komédiát. A haladó szervezetek ezért eleve bojkottra szólítottak s a szavazási listára felkerülteknek valóban csupán 29,5 százaléka jelent meg az urnáknál. Megtorlásként tömeges letartóztatásokat hajtottak végre. Nyolcvanan a parlamentbe, sok százan a börtönökbe kerültek... O Dallasban Reagant jelölte újra elnöknek az amerikai republikánus párt konvencióján részt vett ötezer küldött. A kép a tanácskozásról készült. (Fotó: AP — MTI — KS) Hazaérkezett Álba megyéből j Bács-Kiskun pártküldöttsége j Románia nemzeti ünnepe az ország felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából Álba megyében rendezett ünnepségeken Nicolae Hurbeannak, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának, az Álba megyei pártbizottság első titkárának meghívására Bács-Kiskun megyei pártdelegáció vett részt. A küldöttséget Terbe Dezső, a megyei pártbizottság titkára vezette. Tagja volt Miskolczi János, a kalocsai városi pártbizottság első titkára és Kiss Ildikó, a bácsalmási városi jogú nagyközségi pártbizottság titkára. A delegáció pénteken este érkezett haza a testvérmegyéből. A KGST-bank elnökének j látogatása Augusztus 20. és 25. között Tímár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének meghívására hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodott Vazsa Dzsind- zsihadze, a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank — a KGST bankja — elnöke. A szívélyes légkörű -megbeszélésen a két elnök áttekintette a magyar és a KGST-bank közötti kapcsolatokat, s tárgyaltak az együttműködés elmélyítéséről, a partnerkapcsolatok szélesítéséről. Kicserélték véleményüket az időszerű nemzetközi pénzügyi kérdésekről is. Vazsa Dzsindzsiihadze találkozott más bankvezetőkkel is, így Demcsák Sándorral, a Ma- ] gyár Külkereskedelmi Bank vezérigazgatójával és Komár Lajossal, a Közép-Európai Nem- | zetközi Bank vezérigazgatójával. A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank elnökét f o- j gadita Hetényi István pénzügy- i miniszter. Vazsa Dzsindzsiihadze szombaton elutazott Budapestről. Évnyitó előtt (Folytatás az 1. oldalról.) szentmiklós, Dunapataj, Duna- vecse. A megyében összesen száznál több képesítés nélküli tanítót kellett alkalmazniuk az általános iskoláknak. A jövő héten az összevont igazgatói értekezleteken elhangzottakat vitatják majd meg az iskolák előkészületi megbeszéléseiken, valamint a tantestületek évnyitó értekezletein. Szerencsére a nyárra tervezett építkezések, a felújítási és karbantartási munkák szinte kivétel nélkül elkészültek, így a jövő hétre csak apróbb szervezési feledatok, tantervek, órarendek összeállítása marad hátra. A Bács-Kiskun megyei iskolákban szeptember 3-án, jól előkészített tanév kezdetét jelzik majd az iskolacsengők. F. P. J. Namíbia napja Namíbia nevével szinte naponta találkozhatunk a hírekben. Egymillió, emberhez méltó életre, szabad hazára vágyó afrikai él földjén — évtizedek óta rabságban, embertelen körülmények között... Namíbia, az egykori Délnyugat- Afrika a múlt század végétől né. met gyarmat volt. Népszövetségi mandátumként az első világháború után került a Dél-Afrikai Unió, a mai Dél-afrikai Köztársaság kezébe. A pretoriai fajüldöző rezsim azóta foggal-körömmel őrzi ezt az ásványikincsekben gazdag, stratégiailag fontos területet. Gyakorlatilag az ötödik tartományává tette, a fajüldözés, az elnyomás teljes eszköztárát bevetette az itt élőkkel szemben. Tizennyolc esztendeje ezen a napon Namíbiában is megtört a jég. A függetlenségéért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO harcosai ekkor hajtották végre első fegyveres támadásukat a megszálló délafrikai csapatokkal szemben. Ezt a bátor tettet aztán újabbak és újabbak követték. Idővel a SWAPO politikai és diplomáciai küzdelmét is elindította. Ennek eredménye, hogy az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet a namíbiai nép törvényes képviselőjének ismerte el, a Biztonsági Tanács pedig 1978-ban, 435-ös határozatában kimondta: Namíbia — az ENSZ felügyeletével és ellenőrzésével tartandó szabad választások útján — nyerje el függetlenségét. A világszervezet első lépésként a hazafiak és a dél-afrikai csapatok közötti tűzszünet megkötését, majd a dél-afrikai katonák kivonását irányozta elő. A Dél-afrikai Köztársaság, annak tudatában, hogy a valóban szabad választásokból a SWAPO kerülne ki győztesen, a 435-ös határozat megtorpedózására különböző manőverekbe kezdett. Sokatmondó példa erre a délafrikai miniszterelnök júniusi nyugat-európai körútja, amelyen arra próbálta rábírni vendéglátóit, hogy a NATO — tehát ne az ENSZ — tagjai vállalják Namíbia ellenőrzését. Hasonló a célja annak a pretoriai követelésnek is, amely Namibia függetlenségének megadását a kubai csapatok Angolából történő kivonásához köti. Nyilvánvaló, hogy ez kizárólag az említett két országra tartozó ügy. Miért nem tesz eleget a Dél- Afrikai Köztársaság az immár világméretű követelésnek, miért nem hajlandó lemondani Namíbiáról? Kézenfekvő a magyarán zat. Óriási a gazdasági érdekeltsége és haszna ezen a területen. Másrészt attól tart, ha Namíbiában enged, előbb-utóbb engednie kell odahaza is, ahol az afrikai többséget hasonló elnyomás alatt tartja. S nem sieti el a dolgot azért sem, mert egyes tőkés országok, mindenekelőtt az Egyesült Államók támogatja namíbiai politikáját. Ezek az államok szintén részt vesznek a namíbiai urán- és gyémántlelőhelyek' kiaknázásában, s attól tartanak, hogy a SWAPO hatalomra kerülésével ez a kincsesbánya elvész a számukra. A felszabadító szervezetnek ilyen körülmények között nem marad más választása, mint a harc fokozása a csatatéren, és a nemzetközi porondon egyaránt. Nem kilátástalan ez a küzdelem? — vetődhet fel a kérdés. Nos, jó egy évtizede kilátástalannak tűnt az angolai és a mozambiki nép harca is a portugál gyarmatosítókkal szemben, végül mégis siker koronázta, öt esztendeje hasonló volt a helyzet a fajüldöző Rhodesia esetében: ma ezt az országot Zimbabwe néven emlegetik, ahol a lakosság többségét kitevő afrikaiak maguk formálhatják sorsukat. A mai nap a namíbiaké. Velük érez együtt, harcuk sikerét kívánja a világon minden jóérzésű ember. Velük együtt bízunk abba,n, hogy eltűnik Afrika utolsó gyarmata, s a helyén megszületik a szabad Namíbia. Kocsi Margit LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT * Lengyelország — amnesztia után | Varsóban két sajtóértekezletet is tartottak az amnesztia első, egyhónapos szakaszának lezárása után. A külföldi tudósítóknak az In. terpress sajtóügynökség központjában az igazságügyminiszter, Lech Domeracki és a legfőbb ügyész helyettese, Hipolit Starszak beszélt arról, hogy az amnesztia bejelentése utáni egy hónapban hogyan reagáltak a nyugati kormányok a közkegyelemre. A legtöbb állásfoglalás nagyon mértéktartó, az egyes nyilatkozatok között voltak kifejezetten pozitívak is, mondták a sajtótájékoztatón. A Közös Piac külügyminisztereinek tanácsa például elégedettségét fejezte ki és megállapította, hogy a tizek hajlandók normali- zálni a kapcsolataikat Lengyelországgal. Ugyanakkor ez a mérsékelten pozitív állásfoglalás nagyon általános és nem tartalmaz semmilyen konkrét dolgot az együttműködés javítására. Az olasz, a görög és a dán kormány viszont kifejezetten kedvezően foglalt állást és megerősítette, hogy szándéka a politikai és gazdasági kapcsolatok javítása
