Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-19 / 195. szám

IRODALOM

A MÚZEUM DICSÉRETE

Naiv művészek kiállítása Londonban

Végre London is részesül azoknak az álmoknak, vízióknak és autodidakta kreativitásnak az összhatásából, amelyhez Európa országai járultak hozzá, támogatva naiv művészeik tevékenységét. A londoni Royal Festival Hall-ban 1984. július 20. és augusztus 22. között nemzetközi kiállításon láthatók a ma és a közelmúlt naiv műremekei Magyarországról, Jugoszláviából, Olaszországból, .Romániából,- Lengyelországból, Nagy-Britanniából és Írországból. A művek többsége múzeumok tulajdona (Magyarország esetében ez a kecskeméti Naiv Művészek Múzeuma).

A kiállítást a RÓNA cég szervezte a British Council Vizuális Művészetek Osztályával együttműködve. Nagy-Britan- niát a magyar naiv művészet kincsestára iránti meghökkentő közöny jellemezte eddig. Ugyarfez áll a román ‘és lengyel naiv alkotásokra is. Csak nemrég, fedezték fel a britek Jugoszlávia autodidakta művészetének egy részét is. A RÖNA-nak hét évébe tellett, amíg a nagyközönségben tudatosítani sikerült a brit naiv művészet meglétét! A londoni Royal Festival Hallban rendezett „A naiv művészet új határai” című szabad- belépős kiállítás mindezt megváltoztatja.

vm

írni

m

Stanley B. Harries, a. RÓNA alapítója a hét országból érkezett művek közül a magyarokat tartja a legizgaímasabbaknak, és a leginkább meglepetést keltőknek. Tizenhét magyar naiv művész munkája látható a kiállítás magyar szekciójában: Suli András, Török Sándor, Balázs János, Benedek Péter, Győri Elek, Cze- / néné KiSJViktória, Gajdos János, Gyovai Pál,.Mokry-Mészáros Dezső, Kada István, Oláh Jolán, Orisekné Farsang Erzsébet, Bakos Lajos, Csordás Ferenc, Orbán István, Örsi Imre és Szőrös József alkotásai. A művészeket és munkáikat gondosan válogattuk ki. (Jelentős támogatást kaptunk dr. Bánszky Páltól, a kecskeméti Naiv Művészek Múzeumának igazgatójától.)

Az említettek közül Süli (nemzetközi díjat nyert Pozsonyban 1969-ben)' és Török is szerepelt nemzetközi naiv művészeti kiállításokon. Magyarországon is vi- szonylag ismeretlen Czenéné Kis Viktória (csak kevés munkája került a közönség elé, kivéve egy önálló kiállítását a kecskeméti

múzeumban), pedig kitörő energiájú naiv művész. Ezerféle módon tud festeni, rajzolni ceruzával és tussal úgy, hogy a néző fellángoló .lelkesedését váltja ki. Vagy ott van a dolgos élet másik szférájában munkálkodó Szőrös Józséf, aki hosszú évekig ta- ■ nyáján dolgozott, de talált időt arra is, hogy életerővel maradandó műveket faragjon kőből, vagy kis női aktokat alkosson fából. Csordás Ferenc pedig felhasznál minden anyagot, ami a kezébe kerül. Balázs János cigányfestő vastag festékrétegei úgy írják le az „élet” fantáziáit, ahogy azt a képein kívül sosem láthatjuk.

.Magyarországot a legmagasabb elismeréssel méltatják ezen a kiállításon, de természetesen figyelmet érdemel más nemzetek naiv művészeinek itt látható, több csodálatos alkotása is.

Cleveland Brown, jamaicai születésű, de a briteknél is britebb naiv művész képei, mint például A spagétti ház ostroma és Az iráni nagykövetség ostroma, szinte bűnügyi epikának mondható. Dora Holzhandlera Kelet egzotikáját a Nyugat „közönséges” életének otthontalanságával vegyíti el. Gyakorló buddhistaként a gyermekek, az anyaság, a béke és a meditáció foglalkoztatja. Még nyugodtabb hangulatú építészeti képeket fest Mark Baring, a volt táncos.

ion. Gh. Grigorescu és Ion Nita Nicodin vitathatatlanul kimagas- lanak román honfitársaik közül. Grigorescut a „meztelen igazságban megnyilvánuló, az emberek és egyéniségek (ez időnként az állatokra is vonatkozik) iránti nyers érdeklődés jellemzi. Nicodin a román vidéki életforma hűvös és precíz ábrázolásával, színeinek tisztaságával és használatuk módjával emelkedik ki. Ezzel természetesen nem a többi román résztvevőt akarom lefokozni, különösen az olyanokat, mint például Elisabeth Stefanita vagy Robert Scripcaru, akiknek ragyo- góak a munkáik.

Lengyelország naiv művészeti világában még mindig dominál a nagy Nikifor, aki még ma is, oly sok évvel a halála után, elkábítja a nézőt tusrajzainak egyszerű őszinteségével. Vannak köztük lengyel falvakat ábrázoló képek és önarcképek, amelyekben dicsőségről szóló álmait festette meg.

Sheldon Williams művészettörténész

(Fordította: Kulcsár Valéria)

• Süli András: Halászok és vadászok a Tiszán.

Szőrös József: Guggoló nő.

(Kiss Béla felvételei)

V Balázs János:

Látomás

csontvázzal.

GURUL A KOCSI A KUNADACSI HATÁRBAN

Könyvekkel tanyáról tanyára

A külterületeken lakó szórgoskezá embereknek bizony jóval kevesebb lehetőségük van a művelődésre, hiszen kilométerek választják el őket a színháztól, a.mozitól, p művelődési otthontól,- a könyvtártól, és sok tanyában még áram sincs. Olykor megjelenik a dűlőutakon a mozgóbolt, hozzák a kereskedők a portékákat (és a híreket is!) s ez egyfajta kapcsolat a falusi élettel.

Ha mégis hiányzik valami, biciklivel bekerekeznek a legközelebbi helységbe, vagy autóba ülnek.

Hogyan jut el a kultúra hozzájuk? — Hallottunk már mozibuszról, mozgókönyvtárról. Ez utóbbinak egyszerűbb változata létezik Kunadacson. Hal- csik Antalné, a község lelkes könyvtárosa autójával szállítja tanyáról tanyára a könyveket, öt kísérem el kőrútján. A hűvös, szűkös könyvtárban együtt állítjuk össze a „választékot”, amit dobozban szállítunk majd. Indulás előtt beszélgetünk:

Mit olvasnak?

! — Négy esztendővel ezelőtt találtam ki, hogy a kultúrát népszerűsítem a tanyákon: könyvéket viszek házhoz. * Először csak próbaképp méntem el néhány’ helyre. Voltak, akik visszautasítottak: nem kell ide könyv! Ma már ők is az olvasók közé tartoznak., A hír gyorsan terjedt, egy- egy szomszédolás alkalmával elújságolták egymásnak, hogy milyen jó . szakácskönyvet, mesé- - két kaptak kölcsön. Szeretettel fogadnak az emberek, . az óvodások- - tói a hetvenévesekig, mindenki várja már, hogy mikor* megyek!

Hétezer kötet sorakozik a községi könyvtár polcain, s kétezer-százat letéti állományban tartanak. Ennyi kiadvány közül válogathat a falu 263 rendszeres olvasója. Amikor a gépkocsival az épület elé áll Halcsík Antalné, mintegy 100 kiadványt pakol a dobozba. Hetente egyszer indul útnak, kilenc —tíz kilométeres körzetet barangol be délután kettőtől naplementéig Felsőadacson, ahol minden embert ismer, hiszen ő is ott nőtt fel. Sokan a gondjaikat is megosztják vele, némely problémájuk megoldásában segítséget kérnek tőle.'

• Csatlós Jánosné szeme a keresztszemes minták gyűjteményén akadt meg.'

— Mit olvasnak az emberek? Kedveltek Móra, Gárdonyi, Móricz, Jókai művei, a kézimunka- és szakácskönyvek, a mesék — sorolja Hal- csikné. Amikor újra megjelenek a tanyákon, sokan elmondják, melyik könyv tetszett nekik és miért. Túl sok különbség nincs a falusi és a tanyasi olvasók között. Legfeljebb annyi, hogy akikhez ritkábban jut el' könyv, azok előre megrendelik, hogy. mit vigyek.

Nálunk még nincs villany

Akácfákkal szegélyezett úton jutunk el Csatlós Jánosék tanyájára. Az udvaron pelenkák száradnak, ez jelzi, hogy kisgyereket nevel áz anyuka. Méghozzá két kislányt, az egyik már totyog _ is elénk. Irénke férje katona, egyedül van otthon. Egy kicsit meglepődik,, mert többen érkeztünk, , mint azt, megszokta. Visszaadja az elolvasott könyveket, a Felszakadt seb című regény különösen tetszett neki. Az Ady- kö.tetet már régóta ismeri, a költő verseit

asr

VÁCI MIHÁLY:

Adott világ

Látod — a lét se rossz, se jó; adott: — hát elfogadható ellenfélként, hogy ellene küzdj — eggyé fonódva vele. Komor törvényei szerint alakul: — mindig! — most megint! Hajszoló düh, lelkesedés, és önkéntes istenkedés, se mellette, se ellene, semmit sem ér. — Csak a vele, csak a benne, az érte tett. szülői hánykódású tett.

— Mint a magzat teremt anyát, s az — változásban — magzatát:

— így szüli a kort az erős, az, kivel kora viselős,

ki azonosként érzi át, kivel egy-egész a világ, s érzi verni-fájni e kort, mint szárnyat, mely vállába forrt.

• Ilonka Zoltán négy könyvet kölcsönzött.

szavalta általános iskolás korában.

— Nálunk még nincs villany, este lámpafénynél forgatom a könyveket, van úgy, hogy éjszaka is. A kislányaimat érdeklik a mesék, figyelmesen hallgatják, amikor olvasok nekik.

Kézimunkázni is szokott, ezért figyel fel rögtön a dobozban található könyvek között » keresztszemes mintákat bemutató albumra. Mellé még öt—hat kiadványt választ.

Holczmanéknál

Gurul tovább a kocsi a határban, Holczman Ferencék házához. Holczman néni az udvaron tyúkot kopaszt. Sokat olvas, de inkább télen. Nyáron sok a tennivaló a kertben, a konyhában, de most más gondja is van: a férjét kórházba vitték. A hízó lázas, állatorvost kellene hívni. Megígérjük, ha visszamegyünk a faluba, értesítjük a doktort. Fia a téeszben kőműves, a

m Holczman Ferencnének a könyvtáros segit a választásban. (Méhesi Éva felvételei)

másik legény Kunszent- miklóson gépszerelő, ök is szakítanak időt az olvasásra esténként.

— Mit ajánlanak? -— várja a segítséget Holcz- manné.

Néhány regény, útikönyv, receptgyűjtemény marad nála. Azt hiszem, mostanában

nem ezek lesznek a legfontosabbak a családban. De bízom abban, hogy belelapoznak a könyvekbe'...

— Ne felejtsenek el szólni az állatorvosnak! — búcsúzóul még egyszer kérlel bennünket.

A szülőknek is

Az autóvezetés mesterfogásai;. Bálint

György: A1 toronyőr visszapillant; Émile Ga- barian: Nyakán a hurok és a Világjárók sorozat egyik kalandos útleírása volt kint Ilonka Zoltánnál. A fiátalem- ber a sportot kedveli, nem v véletlenül, hiszen bátyja a KSC-ben birkózó. Megakad a szeme az Olimpia Moszkvában

című könyvön, ezt választja először. A szüleire is gondol: nekik a makramézás titkait,

szakácskönyvet és egy huszárkalandot kölcsönöz.

Sikeres az „akció”

Örömmel tapasztaltam, hogy a tanyasiak szemében (is) sikeres Halcsik Antalné „akciója”. S azt, mennyire szeretik a könyvtárost és a könyveket. Ügyelnek a kiadványokra, van, aki újságpapírba csomagolja, amíg olvassa. Huszonegy tanyára jár rendszeresen Haícsik- né, de ősszel még több helyre tervezi, hogy eljut. Elképzelem, amikor egy-egy körútja végén hazafelé indul. Boldog lehet. Neki sikerült elérnie, hogy olyan helyekre is rendszeresen eljussanak a könyvek, aliol máskülönben nem biztos, hogy hetekig, hónapokig eszébe jutna valakinek is az olvasás.

Borzák Tibor

LENGYEL JÓZSEF:

Gabonavásár

(Részlet az író

Elejétől végig című regényéből)

Az anyám ott áll a megterített asztalnál. Mielőtt megszegné a nagy, barna kenyeret, késével gyorsan, hogy lehetőleg észre ne vegyék, kereszt jelét veti a kenyér alsó, lisztesszürke héjára. Senki se tudja, hogy miért, erről senki sohase beszél.

(Barna az anyám kenyere. Van abban rozsliszt és búzaliszt, és búzaliszt és krumpli: nagy gonddal ösz- szeállított keverék, melyet hajnalban még sötétben, lámpafénynél dagasztanak. Egész héten át friss és ízletes. Nálunk egyszer egy héten sütnek kenyeret.)

Fonott fatálcára rakja a kenyeret. A fatálcán tiszta szalvéta fekszik, piros keresztöltéses hímzéssel.

Mindenki annyi kenyeret vehet, amennyit akar. Csak egy, de szigorú szabály van: amit kivettél, meg kell enni. Se anyám, se apám nem tűrte, hogy kenyérhéjak, -darabkák maradjanak az asztalon. És nálunk nem dobnak el kenyeret a moslékba. Akármit inkább, de kenyeret soha. Ha véletlenül földre esik egy falat, azt fel kell emelni, meg kell csókolni. Anyám így tanította. Megenni nem muszáj, oda szabad tenni az üres tányér szélére. Az ilyen kenyeret a kiscsibék kapták és a galambok.

Látom apám eres, nagy kezét, ahogy egyik kezéből a másikba csurgatja a rőtarany búzát. Erős és gyengéd, és most jótékony ez a szigorú kéz.

Látom a gabonakereskedő kezeit. Ö is egyik tenyeréből a másikba folyatja a gabonát. Ujjai idegesek, vékonyak; egy-egy szem a vastag arany jegygyűrű és az ujja közé szorul. Mondják, igen gazdag, és nagyon beteg; gyomorrákja van, és már alig tud enni.

Apám széles háta mögé bújva nézem ezt a kereskedőt. De még így is érzem a rettenetes szagot, ami a szájából árad. Kiabál, idegeskedik. Arca hol földszínű, hol sötétvörös.

Kicsit továbbsomfordálok, oda, ahol kocsi kocsi után hajt fel lejtős deszkákon a nagy padlásajtóhoz. A kocsiról a kereskedő munkásai hordják a zsákokat be a padlásra, és döntik a szemet egyre magasodó és terülő kupacokba. És én gondolkozom. Minek néki ez a sok-sok gabona, ez az egész hegy, amikor egyetlen kis, ropogós zsemlét se tud megenni. Egyetlen falatot se! Ma reggel erről beszélték nálunk, odahaza.

Apám szólít, kijövünk a gabonakereskedés nagy udvarából. Az utcára érve megrántom apám kabátja szárnyát.

— Édesapám! Vegyen nekem a péknél vizeszsemlét, ropogósát. — Mert nálunk odahaza sok és • jó a kenyér, de a péksütemény ritka.

— Zsömlét? Jól van. Mindgyár.

De lám, nem a péküzlet felé megyünk, hanem a N agykocsmába.

A tányéron vizeszsemlé, császárzsemle, mákoskalács. Ehetek, amennyit akarok.

Ebédelünk. Már nem emlékszem, mit ettünk, nem voltam éhes. Csak arra emlékszem, hogy a pincér nagy üvegtálon cukrászsüteményt tesz az asztalra, kávébarna, rózsaszínű, csokoládés és zöld süteményeket. Szép, harmonikásra ráncolt, apró kis papírokban. A sütemények pompásak és szépek.

— Elrontja a gyomrát ez a gyerek — mondja egy vastag bajszú ember, aki ott ül velünk az asztalnál.

— Eh — legyint az apám —, nagy fiú már, tud magára vigyázni.

Büszke vagyok és hálás. Még egy süteményt eszem, az ötödiket, aztán eltoltam magamtól az üvegtálat a gyönyörű süteményekkel.

— Több nem kell.

Apám egy poharat félig megtöltött borral, aztán ásványvizet öntött hozzá, amitől - az egész megfeketedett.

— Igyál.

A sütemény után nem tetszik a savanyú ital. Apám tölt magának, iszik.

Egyszerre öklével rácsap az asztalra. A poharak ugrálnak, ital loccsan az asztalra^

— Megcsalt a gazember — kiáltja, és ökle most rettenetes.

Az asztalnál ülők mind ittasok, mind egyszerre beszélnek. Szidják a gabonakereskedőt, aki megcsalja, becsapja őket.

Én nem értem, hogyan csalhat az a rettenetes ember, ö maga oda se megy a mérleghez, ahol a kocsik lerakodnak. A pénzt az apám gondosan megolvasta, jól a zsebébe tette... De mind azt mondják, hogy csal, az ő verejtékükből szerezte a vagyonát az átkozott.

Sokára szedelözködünk. A vastagbajszú, maga is részeg, felsegíti apámat a saroglyába. De a két kedves, jó lovunk, a Vércse és a Csillag az én kezem alatt is megtalálja az utat. Fogom a gyeplőt, s magam se tudom, miért, csendesen sírok.