Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-19 / 195. szám

1984. augusztus 19. • PETŐFI NÉPE • 3

Legfontosabb, BESZÉLGETÉS PR. GAJDÓCSI ISTVÁNNAL

hogy emberközelbe jusson a telető

Augusztus- 20. többszörösen jeles nap dr- Gajdócsi István országgyűlési képviselő, Bács-Kiskun megye tanácselnöke életében- Név- és születésnapja egybeesik az alkotmány és az új kenyér ünnepével. A tanácselnök most 60 éves, és ma is napi 12 órát dolgozik. Szabad idejében, ha van, nem horgászik, nem vadászik, hanem olvas és sport- versenyre jár. Mint vallja, 60 esztendősen az ember nem állíthatja magáról, hogy bölcs, azt viszont igen, hogy vannak tapasztalatai.

De ilyen korban már jöhetnek a nyavalyák, betegségek. Gyakrabban kérdezi önmagától, hogy a következő időszakban képes lesz-e a naponta való megújulásra? S ha nem, akkor elég erős-e az önkontrollja, hogy mindezt észrevegye? Vagy a munkatársai, akiket erre mindig is biztatott, elég bátrak-e, hogy figyelmeztessék- De addig? ... Napi 12 órát dolgozik. Ebből szakítottunk ki egyet a beszélgetésre.

— A pályafutása, mely végül is a közéletbe elvezetett, Baján indult. Itt járta meg azt a három lépcsőfokot, amellyel a közéletiség jellemezhető. Az embert először megismerik, majd elismerik, végül tisztelik, esetleg szeretik.

— Van még egy fokozat, ami mindezeket megelőzi. Hogy az egyén milyen szellemi, emberi tulajdonságokkal rendelkezik. Ez adottság, nevelés, akarat kérdése. Megtanulásé. Nekem az volt a szerencsém, hogy — -bár szerzetesi gimnáziumba jártam — a hajai III. Béla mindig liberális iskola volt. A tanárok — kapcsolataik révén — az akkor hozzánk képest progresszív francia szellemi élet újdonságait hozták magukkal, s adták tovább nekünk. A taníttatás szüleimtől — apám vasúti pályamunkás volt — anyagi áldozatot is követelt, s mivel én a periférián lévő iskolába jártam, nagyon keservesen tudtam megkapaszkodni a'gimnáziumban. De az első év végén, amikor eltanácsolták azokat, akik nem oda valók, én már fennmaradtam a szűrőn. Az 1942-es érettségi után következett az egyetem. Ma mindenki tudja, micsoda szellemi küzdelem folyik a bekerülésért. Akkor szó sem volt erről. írtam egy levelet a rektornak, hogy vegyenek fel a Pázmány Péter Tudományegyetemre. Még a kart sem kellett megjelölni. De 650 pengőbe került a beiratás, és 555 pengőt kértek az első félévi tandíjra. Később már kapott mentességet, aki jól tanult. Az én behatásomért anyám örökségének a felét eladták. Akkor az anyagi erő szelektált, és egy szegény sorsú gyereknek Ibejutni...

— Azután visszakerült Bajára, a megszerzett tudással.

— Amivel éppen semmit nem tudtam kezdeni. Szüleim azt akarták, hogy abból az életformából törjek ki, amibe ők beleszakadtak. Es én, abban a pillanatban, amikor jogász lettem, paraszt lett belőlem. Fújtak már a koncepciós szelek, s abban az időszakban nem akartam elmenni honvédségi ügyésznek. így 13 évig egyéni gazdálkodó voltam. Bár eleinte semmihez sem értettem, de ismét olvastam, tanultam, s 3 év alatt a legjobb szőlőművelők egyikévé váltam. A paraszti ^unkában szereztem olyan tekintélyt, hogy végül téesz-elnöknek választottak 1960-ban.

— Az elismertségét a gazdálkodással vívta ki?

— Azzal, meg azzal is, ha bárkinek személyes problémája volt, hozzám fordulhatott magyárá- zatért, tanácsért. Szomszédi, baráti alapon. S a termelőszövetkezetünk is úgy alakult meg, hogy a belépési nyilatkozatot először nekem kellett aláírni.

— Hallottam, a tagság azt mondta, csük akkor, ha a Gajdócsi az elnök. Az illetékesek meg végül azt: ha a Gajdócsi- val, akkor legyen a Gajdócsi.

— Nem volt sok bizalom hozzám. Ha saját tagjaim úgy indítanak, hogy nem baj, ha jogász, mert ha zűr Vari, majd csak kivágja magát valahogy ... Én viszont tudtam, hogy a nagyüzemet csinálni kell, s annak a rendszernek mi nem lehetünk az ellenségei, amelyik eltörölte a begyűjtést, gépeket adott az addig embert nyűvő munkák elvégzésére. Mindig ’azt mondtam: az nem igaz, hogy nein fogunk jobban élni. Hogy mindezt hogyan csináljuk, azt nem jj tudtuk. Én sem. De azt fölismertem, hogy ekkora lehetőséget csak a szocializmus tud megadni. .

— Megválasztásával hivatásos közéleti ember lett. Nem kockáztatta a tekintélyét?

— Én annyira akartam, és jól akartam csinálni a termelőszövetkezetet, hogy eszembe sem jutott, bármit is kockáztatok-e.

— A téesz-elnök később tovább, ha úgy tetszik följebb lépett. A helyzet hozta így, vagy ebben az egyéni ambíció is közrejátszott?

— Egyértelműen az ambíció. Belém ivódott a közéletiség. Noha a mienk városi szövetkezet volt, jártuk a Bajai járást, s néztük, másutt hogyan gazdálkodnak. A 21 községben volt vagy ötven téesz, és az jutott eszembe, ha én mindnek tudnék segíteni, akkor az több lenne, mintha csak ennek az egynek. Ezért vállaltam el a járási tanács elnöki tisztét.

— De a tanácsi munkának csak egy része a mezőgazdaság ...

— Arra pillanatok alatt rájöttem: hogy a téeszek jól gazdálkodjanak, ez önmagától nem megy. Szervezni kellett, hogy az emberekhez eljussunk a szellemi erőkkel is, tudósokkal, orvosokkal, irodalmárokkal. És ez más volt, iriint egyetlen üzem belső struktúrájában gondolkodni.

— Ez az az időszak, amikor országgyűlési képviselőnek is megválasztják.

— Mégpedig Baja városban. Mert a járásban Ortutay Gyula, az akkor egyik legismertebb kul- túrpolitikus volt a jelölt.

— Ma már a tanácstagnak is egyformán fontos feladata a testületi munka és a választók érdekeinek képviselete. Hogyan egyezteti össze ezt az országgyűlési képviselő?

— Néhány éve még felelős emberek is azt mondták, hogy nekünk első dolgunk a törvényalkotás. Ez igaz. Sőt, a jogi bizottságban, amelynek elnöke vagyok, még messzebb is me'gyü’nk, s minden jogszabálynak az előzetes, meg a várható társadalmi hatását is vizsgáljuk. De ez csak a munka egyik része. Legalább ilyen fonto'S, rangos, hogy a képviselőnek a választóival is legyenek kapcsolatai. A parlamentnek is szükséges a kontroll. Azt pedig a társadalom jelenti. Számomra a választókkal való találkozás, beszélgetés. Aki nem tudja tartani a kontaktust a településekkel, a lakossággal, annak nem illik képviselőnek lennie.

— Mint megyei tanácselnök, 1972 januárjában Kecskemétre került. Ugyanakkor maradt a Sugovica-parti város megyei tanácstagja és parlamenti képviselője is — egyszemély- ben.

— Előfordul időnként, hogy hirtelen nem is tudom melyik pozíciómban keresnek meg a ba- jaiak.

g — S hogyan dönti el?

— Végül is a dolog természetéből adódik. Ha a bajai Duna- híd érdekében kell harcolni, akkor harcolok érte, mint tanácselnök, mert nagyon fontos megyei ügy. De mondjuk a Bajához vezetett földgáz kérdésében felléptem országgyűlési képviselőként is.

— Amikor az új választási törvény parlamenti vitájában felszólalt, idézett egy véleményt, amely szerint egy megkérdezett két jelölt közül azt választaná, amelyiknek nagyobb a hatalma. Én most azt kérdezem: Jó-e annak a választónak, akinek a képviselője megyei tanácselnök?

— Menjünk kicsit vissza az időben. Az 1940-as években Re- ményi-Sohneller Lajos akkori pénzügyminiszter volt Baja képviselője — óriási hatalommal, vagyis az értelmezésem szerint cselekvési lehetőséggel. S a város arculatán szinte semmit sem változtatott. Ma képviselőként egy üzemi munkás — ha akar — többet tudna tenni, mint ő. Az új választásoknál, amikor majd kettő vagy több jelöltet állítanak azonos politika képviseletében, azért teszik, mert az indulóknak másféle megvalósítási elképzeléseik lehetnek. De a cél akkor is az, hogy közülük a jobbik kerüljön be a parlamentbe. S nem biztos, hogy a jobbik az, akinek, úgymond, hatalma van. Belejátszik ebbe a helyi népszerűség, a a lokálpatriotizmus, az üzemek, kollektívák támogatása. S a mi emberközpontú politikánkban minden képviselőnek lehetősége van ahhoz, hogy az embereknek jót tegyen, az életet szebbé, jobbá formálja.

— Mi történik, ha a képviselő nem tud segíteni? Előfordul, hogy ilyenkor az emberek ezért neheztelnek rá?

— Ezek általában olyan esetek, amelyekben az illetőnek nincs igaza. A képviselő utána néz, ha

az már lezárt legfelsőbb bírósági ügy akkor is, s a választ igyekszik megmagyarázni. S ha az illető nem fogadja el, akkor azt mondja, ez se különb, mint a többi. Lakásügyben, amikor any- nyira tragikus a helyzet, akkor kiverekszem a lakást, ha ég-föld szakad is le. Esetenként jogos igénylőtől türelmet, megértést kérek — vagy kapok vagy sem —, de azt is megmondom, ha állami lakás helyett a nagyobb erőfeszítést igénylő építés marad. Igaz, ez ügyben is segítek, de nem biztos, hogy az érdekelt örül is. Lehet, a legközelebbi választáskor azt mondja: nem.

— A megyei képviselőcsoport vezetője most is, és az volt első megválasztásakor is. Hogyan értékeli az ez idő alatt történt változásokat?

■— A képviselők ma bátrabbak a közéletben. Amikor én kezdtem, akkor „fegyelmezettebbek” voltak. A bizottságokban ma már kemény viták zajlanak. A plenáris ülések azonban még nagyon visszafogottak. A Központi Bizottságnak is elhatározása, hogy segíteni kell a népképviseleti szervek demokratizmusának ki- teljesítését — egy ilyen anyag szerkesztésében én is részt vettem. Mostanra felerősödött az érdekképviselet. Nincs olyan képviselő, aki ne érezné, hogy a megyéjével, közvetlen választókerületével kaposblatbáh né lertrí érték felelős tennivalói.

— Az ember időnként mérleget készít. Hatvan év után egészen biztosan. Mit tesz a serpenyőbe a megyei tanács elnöke?

— Legfontosabb, hogy emberközelbe jusson a vezető. Ha én úgy érzem, hogy betemetnek az akták, kapok olyan papírt, amelyik ma jött meg, és tegnapra kérik a választ, akkor elmegyek egy ipari üzemibe, vagy egy termelő- szövetkezetbe, és ott emberekkel váltok szót. Feltöltődöm, és azt mondom: megéri, dolgozzunk, ha kell küszködjünk tovább. Mert az ő munkájuk feltételeit, a megye területi fejlesztését, gazdasági fellendülését megteremteni, szellemiségének erejét gyarapítani — munkatársaimmal ez a feladatunk. A legkisebb községtől a megyeszékhelyig mindenütt oldalas listákat lehetne összeállítani arról, ami ehben a soványnak mondott öt esztendőben történt, és ugyancsak lapokat tölthet majd meg, amit felelősséggel ígérhetünk a következő tervidőszakra is.

— Köszönöm a beszélgetést.

Váczi Tamás

Könyvünnep Kiskunmajsán

Strand — egy vágyálom megvalósult

Trafikos, papírboltos, és jószándékú körorvos volt a felszabadulás előtt a letéteményese Kiskunmajsán a közművelődés ma már alapvető „szolgáltatásának”, a könyvkölcsönzésnek. A történelmi sorsforduló után egy évtizeddel, 1954. április 4-én avatták fel a községben a Népkönyvtárat, ahol rendre és rangra való tekintet nélkül mindenki szálúéra hozzáférhetővé vált a kultúra hordozója, a könyv. És az sem véletlen, hogy a hajdani Misszió RT papír-írószer üzletének egykori könyvkölcsönző boltosa, Bodor Balázsné lett a Népkönyvtár igazgatója ...

Azért ne gondoljon senki valami kényes-fényes bibliotékára, újabb tíz évnek kellett eltelnie — sok-sok költözködéssel —, amíg végre méltó helyen megnyílt a Nagyközségi Könyvtár. A kétszeres jubileum ünneplésére kerítettek sort a könyvet tisztelő és szerető majsaiak a Természetbarát-találkozó „ürügyén”, augusztus 15-én délelőtt. Annak okán is, hogy a Természetbarát-klub bölcsőjét egykoron a könyvtár „ringatta”.

Az ünnepség: énekeltek az érdi bukovinai székely népdalkor tagjai, hangulatos műsort adott a budapesti Menta együttes, virágparádé díszlett. Zvara Pál, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bács-Kdskun megyei Szervezetének elnöke méltatta a három évtizedes töretlen fejlődést, a könyvtárosok, .könyvtárvezetők áldozatos munkáját, amelynek nyomán ma a majdnem kétezer olvasó 35 ezernél több kötet, 70 folyóirat és napilap közül válogathat. Akik eljöttek a könyvünnepre, megcsodálhatták annak az ex-libris gyűjteménynek a legszebb darabjait, amelyet a lengyelországi Tarnów-ban élő Lippóczy Norbert agrármérnök adományozott a budapesti Mezőgazdasági Múzeumnak. A tárlatot dr. Szabó Loránd, a múzeum főigazgatója nyitotta meg.

□ □ □

Ha volt a majsaiakna/k valaha is közös óhajtása, a strand létesítése az volt! Olyannyira, hogy a hajdani Kálvária templom közelében meg“Ifi is” á^tak »egy —

mit szépítsük — gödröt, hogy fürödni lehessen. De ha ott nem is lakótelep nőtt annak a helyén), három kilométerrel arrébb, a Félegyházára vivő út mellett . a mai strandavatón ott lesz a község apraja-nagyja.

A régi vágyálom megvalósításához az olaj helyett föltörő hévíz, és a Jonathán Termelőszövetkezet vezetőinek közismerten vállalkozó szelleme egyaránt alap- feltétel volt. A földből buzgó forrásvíz elsősorban a termálkerté- szet, az új baromfitelep energia- szükségletét elégíti majd ki, s csak „mellékesként” hasznosítják fürdőzésre. Vizében — amely az eddigi elemzések szerint a har- ■ kányi gyógyvízhez hasonlítható — fájós tagjaikat bizonyára örömmel áztatják majd azok is, akik kételkedtek abban, hogy valaha is lesz strandja Majsának ...

Első nekifutásra most egy ülőmedence és a gyermekpancsoló készült el, no meg az elengedhetetlen kiszolgáló létesítmények. Méghozzá hihetetlen tempóban, április első hetében fogtak hozzá a munkálatokhoz. Alig öt hónap alatt 25 millió forintos költség- vetéssel és szinte megszámlálhatatlan értékű társadalmi munkával, mint ahogy erre alapoztak is a szervezők. A kivitelező, a Kiskunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Társulat, a Posta, a DÉMÁSZ, a Közútépítő Vállalat, a KFV, a Halasi Vízmű, és a Jonathán Termelőszövetkezet

mindegyik szocialista brigádja áldozatkészen segítette a gyorsaságában is példamutató építkezést. Voltak napok, amikor más- félszáznyian dolgoztak.

Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy az idei Alkotmány-napi megemlékezések, a természetbarátok immár hagyományos találkozója a városi jogú nagyközség tizenkétezernyi lakosának, s az idesereglett vendégeknek is szívet melengető, valódi közösségi ünnepe lett...

Nagy Mária.

• Strand — nyitás előtt. (Kispéter Imre felvétele)

Az Országház mindennapjai

Tagadhatatlanul lenyűgözi látogatóit, magyarok és külföldiek egyaránt múzeumoknak, katedrá- lisnak kijáró tiszteletteljes csendben ismerkednek a rengeteg kínálkozó látnivalóval. S miközben Munkácsy, Lotz és mások festményeit,. a pompás szobrokat, aranyozásokat, a kő- és fafarag- ványokat, az üléstermeket, a szőnyegeket és márványoszlopokat szemlélik, aligha gondolnak arra, hogy a T. Ház több mint ötszáz ember számára elsősorban munkahely.

A Parlament a székhelye a kollektív állaínfői testületnek, az Elnöki Tanácsnak, amelynek tagjait az országgyűlési képviselők közül választják. A testület megtisztelő feladata az állam vezetése, az államhatalom gyakorlása az országgyűlés kát ülésszaka között. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleteket alkot, elnöke, helyettes elnöke államférfiakat-fogad, küldöttségekkel tárgyal, kitüntetéseket- ad át.

Az országgyűlés elnöke, s az irányításával dolgozó országgyűlési iroda is a Parlamentben ta- - lálható. A kislétszámú apparátus az országgyűlés hivatalos szerveként szervezi, előkészíti az ülésszakokat, s az állandó bizottságok üléseit, minden szükséges módon segíti a képviselőket feladataik teljesítésében.

Nyolc-kilenc évtized nem túlzottan nagy idő egy épület életében, még kevésbé, ha az ország első házáról, a Parlamentről van szó. Nem is változott, ha csupán külsejét tekintjük. A 270 méter hosszú, 123 méter széles, 96 méter kupola-magasságú. szépszámú dísztoronnyal ékes építményt, amelynek kis híján 700 helyisége

van, s 28 lépcsőházból megközelíthető folyosói 20 kilométeres utat tesznek ki, kívül-belül a választókosságra törekvő mívesség jellemzi. Steindl Imre építész 20 évig készülő remekét, egy világ választja el hajdani önmagától: az utóbbi évtizedben egyre frissülő szépségében az ország első háza, az állami élet központja lett.

9 A Parlament Vadász-termében

Feltétlen szükséges néhány szó- • val bemutatni az országgyűlési bizottságokat. A tíz állandó bizottság rendszeres ülésezései biztosítják a képviselői munka folyamat-érvényesülését. Tagjai.

véleményezik a fontosabb jogszabálytervezeteket, beszámoltatják a minisztereket, államtitkárokat egy-egy ágazat helyzetéről, a rájuk vonatkozó határozatok végrehajtásáról.

Az Országház a színhelye a Minisztertanács minden második csütörtöki üléseinek. E házat tekintheti munkahelyének a kormány elnöke és három helyettese is. A Minisztertanács Titkársága készíti elő az üléseket, gondoskodik a munkaterv és az ellenőrzési terv végrehajtásáról, nyilvántartja a döntéseket, figyelemmel kíséri a határozatok érvényre jutását. A Titkárság szerkeszti az állampolgárok jogait és kötelességeit érintő jogszabályokat tartalmazó Magyar Közlönyt, rendszeresen közreműködnek különböző jogszabálygyűjtemények kiadásában is. összegyűjtik az országgyűlésen elhangzott, s ott válaszolatlanul maradt képviselői javaslatokat, melyeknek megvizsgálását, illetve megválaszolását a kormány feladatul adja az illetékes minisztereknek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek.

A Parlamentben kapott helyet két országos főhatóság: a Minisztertanács Tanácsi Hivatala és a Tájékoztatási Hivatal. Előbbi a megyékben folyó államigazgatási munka koordinátora, a közigazgatás korszerűsítésének, továbbfejlesztésének, egyszerűsítésének« gazdája. Utóbbi pedig a kormányzati munkáról tájékoztatja a nyomtatott és az elektronikus sajtószerveket.

Az Országház ezeken túl egy sor hazai és nemzetközi tanácskozásnak is otthont ad. Itt adják át megbízóleveleiket és tesznek búcsúlátogatást a diplomáciai képviseletek vezetői, ide vezet többnyire a magasszintű külföldi delegációk útja is. Sok az ünnepi alkalom, elég, ház az Állami-. díjak, a Kossüth-díjak és más művészeti díjak átadására emlékeztetünk. Legutóbb a Kupola- csarnok volt a színtere a rektorok és az egyetemi tanárok kinevezésének is, jelezvén az oktatás-nevelés növekvő társadalmi súlyét.

Az egyre gyarapodó események, ünnepi alkalmak azt jelentik, hogy a parlamenti gondnokság dolgozóinak évente mintegy 700 különféle rendezvény zökkenőmentes lebonyolításáról kell gondoskodniuk a protokoll szigorú szabályai szerint.

G. R.