Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-15 / 165. szám
„Semmi sem hasonlítható hozzá” „Semmi sem hasonlítható a vízhez. Nincs olyan anyag, amelynek annyiféle funkciója volna az élő szövetekben. A létező legjobb oldószer: rendkívül stabil, sokféle anyagot tartalmaz akár szuszpenzió formájában, akár oldatban, anélkül, hogy maga megváltoznék; a legjobb hűtőanyag, az emberi test hőmérsékletén könnyen párolog; testünk vegyületei közül belőle van a legtöbb, és >a táplálékunkban is a víz a legnagyobb mennyiségű vegyület. Uralkodó szerepet töltött be az emberiség fejlődéstörténetében, és ma uralkodó szerepet játszik a haladásban. Vegyi szerkezete egyszerű, hidrogénből és oxigénből könnyen előállítható, ésköny- nyen az elemeire is bontható. Ha a táplálékból hiányzik, hamarabb okoz halált, mint bármely más táplálkozási hiányosság. Egyszóval: összehasonlíthatatlan anyag.” (Hédervári Péter) A JÉGHEGY A MEGOLDÁS? Lesz elegendői?) A legmerészebb elképzelések egyike, hogy az Antarktisz jéghegyeit a déli félteke száraz vidékeire vontassák ivóvíztárolóként. Erről újra meg újra heves viták folynak, s hivatalos tervek és.kutatások tárgya is. Csak nemrég tértek vissza angol sarkkutatók a déli Shetland-szigetek közelében tett utazásukról, ahol jéghegyeket mértek. Eredményeik nem nagyon biztatók, ugyanis alátámasztják azt, hogy milyen óriási kockázattal és veszéllyel jár a jéghegyek vontatása. A mammut- vállalkozás élharcosai mégsem hagynak fel tervükkel. Az első jéghegyet már jövőre el akarják vontatni. A jéghegyek tiszta, fagyott édesvízből állnak. Az Északi-sarkról főleg sótartalmú jég sodródik délnek, az Antarktisz jege azonban csapadékból keletkezik, és ezért isómentes. A Föld teljes jégmenynyiségének 90 százaléka a Déli- sark körül található, és a világ teljes édesvíz-készletének 80 százalékát az ottani jégtakaró tartalmazza. Az Antarktiszon tehát elég édesvíz van az egész emberiség részére, és az összes föld öntözésére. A tudósok északon is, délen is azon fáradoznak, hogy ezt a kimeríthetetlen és állandóan megújuló víztárolót felhasználhatóvá tegyék. Ez ugyanis egyelőre mindenkinek ingyen rendelkezésére áll. Mellesleg évente körülbelül 5000 jéghegy, 1,4 billió tonna összsúllyal szakad le az Antarktisz szárazföldjéről, hogy aztán elsodródva elolvadjon valahol a déli óceánon. Ez fejenként 350 tonna jeget jelent a világ egész lakosságára számítva. Az eddig megfigyelt legnagyobb jéghegy a Wed- del-tenger szélén tört le, s becslések szerint elég édesvizet tartalRÖVIDEN... A Kiskunsági Nemzeti Park területe — Bugac, Tőserdő és a Pé- teri-tó kivételével — a Dunavöl- gyi-főcsa torna vízrendszeréhez tartozik. * Hazánk legnagyobb kiterjedésű szikes tócsoportja a Szabadszállás és Fülöpszáll'ás határában levő tórendszer. (Kisréti-tó, Pipás-rét, Zab-szék, Fehér-szék. Kelemenszék. * Az Izsák melletti Kolon-tó az ország egyik legnagyobb kiterjedésű édesvizű mocsara. Vízszintjének szabályozására 1964-ben zsiliprendszert építettek. * Az ember az éhezést jobban bírja, mint a szomjúságot. Egyes tudósok szerint evés nélkül, de a víz — az ivás — segítségével egy ember akár két hónapig is képes élni. ♦ Sokan bizonyára hitetlenkedve fogadják, de tény, hogy az ember testének mintegy a fele víz. mázott az egész világ egyévi — magán és ipari —■ vízszükségletének fedezésére. A fagyott édesvíznek ez az óriási tömege érthető módon nagy vonzerővel hat azokra az országokra, amelyeknek kevés a vizük. Ma éppúgy, mint korábban, élénk vita tárgya az az elgondolás, hogy ilyen jéghegyeket vontassanak a száraz vidékek partjaihoz, például az arab államokhoz. Dél-Af- rikához, vagy éppen Kaliforniához. Ám elképzelhető, hogy még az északi féltekén is szükség lesz rájuk a távoli jövőben. A kezdetben hitetlenkedve fogadott elgondolás ma már komoly vizsgálódás tárgya. Egy francia mérnökkonzorcium is végzett ilyen vizsgálatot a szaúdi külügyminiszter megbízásából. Megállapították, hogy a terv műszakilag is, gazdaságilag is megvalósítható. A francia mérnökök becslése szerint egy 85 millió tonnás jéghegyet el lehet vontatni 8000 kilométeren keresztül az Indiai-óceánon a Vörös-tenger bejáratáig, ott feldarabolni és onnan elvontatni Dzsiddáig. A legendás tó Hány és hány legenda, hiedelem, babona, népdal és mendemonda fűződik ehhez a gyönyörű tóhoz, mely a Szovjetunió egyik büszícesége! És mennyi öröm, mennyi szomorúság és tragédia színhelye volt eddig! Nos, a Bajkál Földünk legmélyebb tava, néhol eléri az ezerhatszázhúsz métert is! Ezért érthetően nevezte öl a nép „feneketlen” tónak. Mélységét tekintve „versenytárs” nélkül áll a földön. Ám kiterjedése is álkaimat adott régóta arra, hogy időnként tengernek nevezzék a környék lakói. A • tó neve tunguz eredetű, azt jelenti, hogy „gazdag tó”. Hírességére és népszerűségére rászolgált eddig rendkívüli gazdag növényzete és állatvilága is. Ugyanis csaknem ezerkétszáz állat- és hatszáz növényfaj lelhető fel benne és partjainál. Találóan nevezte el V. A. Obrucsev szovjet tudós „természet alkotta múzeumnak.” # Vízmarta hegyvonulatok öve- zik, impozáns látványt nyújtva a híres tavat. Az éltető és halált hozó Vizet! — sóhajtja-hörgi a haldokló. Csak lenne már oázis!! — lesi a közeit és a távolt a sivatagi vándor. Vizet, vizet, vizet a veteményes kertnek, a vetésnek, gyümölcsösnek — mondja egyre áz ag- ronómus. Életünknek egyik legfőbb feltétele, .tartozéka, nélkülözhetetlen. Nem véletlenül ihlette meg a költőket, művészeket minden időben. Az értől az óceánig — írta Ady. Petőfit a Tisza látványa ragadtatta versírásra, Baudelaire-t a tenger. S Vajda János a nádas tavon merengett az élet értelméről. A szelíd, éltető, üdítő, gazdagító mindennapi vizünknek azonban van másik — gonoszabb — arca is. Tízezreket képes hajléktalanná tenni, az emberi kéz nyomait megsemmisíteni, óriási hajókat halálába küldeni, öl a hiánya, de pusztít a sokasága is. Az ember egyik legfőbb dolga, hogy az arányokat kialakítsa, a vizek tobzódását, féktelenségét fékezze — akadályozza. Képeinken a sokarcú víz néhány vonását, jellemzőjét és funkcióját mutatjuk be. • Vízmelletti paradicsom. • Rossz emlék a legutóbbi tiszai árvízről. (Balra) (Pásztor Zoltán felvételei) Víz alatti megfigyelő robot A japán közlekedésügyi minisztérium kikötőkkel foglalkozó műszaki kutatóintézete bejelentette, hogy egy olyan víz alatti vizsgáló ■robotot fejlesztenek ki, amely alkalmas lesz a kikötői állapotok pontos felmérésére, víz alatti megfigyelő és ellenőrző szolgálat ellátására és egyben segítséget nyújt az olyan műszaki beruházások kivitelezésénél, amelyek telepítése 20 méternél mélyebben folyik. A költségvetés 100 millió yent utalt ki a kutatómunka támogatására, amit az 1984-es pénzügyi évtől kezdődően négy éven át folyósít. A víz alatti munkánál, mint például a kikötőgát vagy a partmenti műszaki létesítmények építése, a búvárok segítsége nélkülözhetetlen. Az országban mintegy 30 ezer képesített búvár van. Zavarok az óceánban? A Woods Hole mélytengeri kutatóintézet tudósai az Atlantióceán északi részének mélyebb rétegeiben végzett kutatások alapján a világ klímájának hosszabb ■távú változására következtetnek: az Arktiszon vett vízminták alapján a sótartalom csökkenése mutatható ki. A kutatókat nem a sótartalom csökkenésének mértéke nyugtalanítja — ez nem éri el az egy ezreléket —, hanem az, hogy az Arktisz mélyvízi rétegeiben viszonylag rövid idő, mintegy tíz év alatt következett be a sótartalom csökkenése. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy nincs messze az óceánok között lezajló óriás folyamatok megszűnése, melyek során a sarkvidéki és szubtrópusi víztömegek fokozatosan kicserélődnek. A Woods Hole kutatóintézet egyik fizikusa, William Jenkins véleménye szerint ez a hirtelen változás figyelmeztetést jelent a tudósok számára, hiszen az óceánok és ezek áramlatai tulajdonképpen a bolygók „klímaberendezései”. A sótartalommérések ' rávilágítottak arra is, hogy nem zavartalan a melegebb felszíni vízrétegeknek a hűvösebb mély vízi rétegekkel való felcserélődése, emiatt pedig az óceánok kevésbé képesek az égési folyamatok során felszabaduló széndioxid felvételére. Ez esetben azonban szükségszerűen növekszik a légkör széndioxidtartalma, s ez károsan befolyásolja a Föld hőjének visszasugár- zását. Rejtélyes örvény A Csendes-óceánban, 400 kilométerre az Ogasawara-szigettől, rejtélyes örvényt fedeztek fel az óceanológusok. Átmérője 100 kilométer és 500 méter mélységben képződik. Az örvény viselkedése felettébb furcsa: a tölcsér forgásának iránya körülbelül 100 naponként megfordul. A tudósok feltételezik, hogy az egyedülálló természeti jelenség mechanizmusát a tengeri áramlatok struktúrájában meglévő különbség magyarázhatja. A kutatások majd fényt derítenek a világóceán e titkára, mely iigen fontos lehet az időjárás-előrejelzés szempontjából is. Leg-vizek Bizonyára sokan nem tudják, hogy... ... Földünk felszínének csaknem háromnegyed része víz: óceán, tenger, folyó stb. A vízterület meghaladja a háromszázhatvan millió négyzetkilométert. ... A legnagyobb egybefüggő vízterület a Csendesóceán : földünk vizeinek csaknem a fele. ... A Jeges-tenger nagyobb területen fekszik, mint egész Európa. ... A glóbusunk legnagyobb mélysége a csendesóceáni Mariana-árokbari van. Itt az úgynevezett Mi- tyaz-árok több mint tizenegyezer méterest ... A Kaszpi-tó Földünk legnagyobb sósvizű tava. Területe négyszer akkora, mint Magyarország. ... A világ leghosszabb folyója a Nílus, — Afrikában —, mely 6690 kilométeres hosszúságával öt országon halad át. ... Venezuelában (Dél- Amerika) van a legnagyobb vízesés. Az Angel-zuhatag egykilométeres magasságból ömlik alá. ... A Szovjetunióban található jelenleg a legnagyobb hajózócsatorna. A Volga—Balti víziút hosszúsága megközelíti a hatszáz kilométert. A Parnasszus lábánál N em tudta, mikor ragadott tollat először, de írt, írt, mint a megszállott, és néha nem volt biztos abban: van-e értelme annak, amit lefirkant, máskor meg volt győződve róla, hogy ő az ismeretlenség homályában egy a legnagyobbak közül. Felesége közben csalni kezdte, a munkahelyén úgy néztek rá, mint egy gyengeelméjűre. Éjjelente heves fejfájások gyötörték — de viselte keményen. Olvasott elég művész-életrajzot ahhoz, hogy tudja: nem is lehet másképpen. A művészetért feláldoz mindent az ember. És a művek születtek sorban, ő pedig egyre vékonyabb és átlátszóbb lett, az aktatáska a kezében egyre nehezebb a belegyömöszölt kéziratoktól. Néha dtt-ott, ivás közben elővett néhányat, és felolvasta az ázott társaságnak, s meg kell mondani, általában sikert aratott. Vérszemet kapott erre, és bekopogott az egyik lap szerkesztőségébe. Hellyel kínálták, és megvárták^ amíg előnyálazza néhány, versét. Elolvasták, aztán tapintatosan elbúcsúztak tőle. Még ki i$ kísérték, nehogy véletlenül eltévedjen, aztán ugyanoda nyisson be, ahonnan kiment. Már az utcán volt, amikor arcára fagyott az udvarias mosoly. Kis időbe telt, mire rádöbbent, hogy valójában kirúgták. De akkor már habzó gyűlölet öntötte el. Tudhatta volna! Az igazán nagyokat nem érti meg senki. ■Elhatározta, hogy könyöröghetnek neki később, ő ennek a, szerkesztőségnek a küszöbét soha az életben nem lépi többet át. Emelt fővel távozott, magával vonszolva a nehéz aktatáskát. Otthon a felesége azzal fogadta, hogy vigyázzon a gyerekekre, mert őneki el kell menni valami tanfolyamra. — Milyen tanfolyamra jársz te? — kérdezte, és ■nézte, hogy van-e valami vacsora, de nem volt. — Mit törődsz vele? Tanfolyam és kész. Bent, a munkahelyen. Olyan szakmai — felelte az asszony, és felvette a legszebb nyári selyemruháját. Ö nekiállt darakását főzni, ezt az egyet tudta csak, a gyerekek addig ugrándoztak fel-alá a lakásban, és akkora rendetlenséget csináltak, hogy émelygett, ha körülnézett. Megvacsoráztak. Ö verssorokat építgetett magában, mialatt a megcsomósodott darakása felragadt ■protézise műanyag szájpadlására, és a szája sarkában megült egy kis cukros kakaópor. A gyerekek egymás fejét verték a kanállal, amíg oda nem csapott az asztalra, akkorát, hogy a tányérok felugráltak. — Azonnal lefeküdni! — ordította magából kikelve, mialatt olyasmik jutottak eszébe, hogy: lágy szellő, napsugár, a világ csak ,téged vár... Végre csend lett, de ettől a rendetlenség nem enyhült. A gyerekek aludtak, ő szedegette fel az elszórt zoknikat, meg kisautókat, és fohászkodott éghez és pokolhoz, hogy el ne hagyja az ihlet, míg a papír elé ,ül. Haj>nalban felesége az asztalra borulva találta, izzadt haja az arcába hullt, és feje alatt ott volt a vers, az újabb mű — melyet csak az utókor ért meg ■talán. — Feküdj már le, te dilinkós! — mpndta szánakozva az asszony, és maga is bebújt fáradtan az ágyha, az éjszakába nyúló tanfolyam után. Egy alkalommal befogadta valami irodalmi társaság, de hamar szakított velük. Az történt, hogy megbírálták a verseit, ahogy egymásét is mindig. <3 azonban nem hagyta magát. Kemény harcot vívott minden szaváért. Nem engedett, azért sem engedett. Ne akarják megmondani őneki, mi a jó, mi nem, mert ha valaki szenvedett az írásért, az ő volt. Kinek fájt annyit a feje? 'Ki izzadt éjjeleket a papír fölött? Mit tudják ezek: mi az, alkotni, úgy istenigázából ? " 'Amikor látták, hogy nem hallgat a tanácsokra, békén hagyták. Többet nem kérdezte tőle senki, hozott-e újabb írást? Egymás között beszélgettek, és ő valahogy kívül maradt, de nem hagyta annyiban. Belesegített más kezdők munkáiba. Beleszólt mások vitájába; okosan, higgadtan fejtette ki a véleményét, melyet elég savanyúan 'hallgattak végig, láthatóan senkit nem érdekelt. Otthagyta őket. Rájött, nem valók ezek őhozzá! Tele vannak irigységgel az igazi tehetség iránt. Olyasmiket rónak fel neki, hogy helyesírás, de- a művei értékét képtelenek felismerni; Kicsit egyedül érezte magát ezután, így felkéréseit néhány tagot a társaságból, és felajánlotta nekik, hogy alakítsanak egy új csoportosulást, melynek ő szívesen lesz az elnöke. Volt, aki végighallgatta, volt aki átnézett rajta, és azt mondta^, ne haragudjon, de most nem ér rá. •Az élet ment tovább. 'Néha erőt vett magán, é$ borítékba tett néhányat válogatott művei közül, elküldte különféle szerkesztőségekbe, ahonnan vagy nem válaszoltak, vagy olyant, amit nem tett zsebre. De hát mi másra számíthatott? Ez a kor is csak olyan, mint az előzőek: nem érti nagy fiait. Éjjelente írt, és azt sajnálta csak, hogy nem éri meg, amikor az Utókor sírva borul a fejfájára, mialatt talicskán tolják oda a vastag babérkoszorút. Néha ivott, és felolvasott az elázott társaságnak valamit az aktatáska tartalmából. Sikere volt, ha közben egy rundot is fizetett. I'lyen estéken könnyes szemmel botorkált hazafelé, s a szobrot látta maga előtt egy eisendes kis park közepén. A szobrot, mit róla mintáznak majd, de hogyan? Fénykép után? Képzeletből? Egy reggel felkereste régi barátját, aki sírkőfaragó volt. Megbeszélte vele, hogy megmintázza. Ne ■legyen gondja áz utókornak, ha majd felfedezi. Egy hónap alatt elkészült a gipszöntvény — tökéletes volt. Betette otthon a szekrénybe, és néha eltűnődve nézegette. ■Később észrevette, hogy felesége a gipszfejen tartja az új parókáját. Nem merte szóvá tenni, attól félt, ha ezen összevesznék, a szobor is repül. Beletörődött, mint minden másba, .ami ezt a kort jellemezte. Ó, senki nem tudja, milyen annak az embernek a sorsa, aki egy nehéz aktatáska kézirattal ténfe- reg a Parnasszus lábánál! * ' / ■; BÁN ZSUZSA:
