Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-15 / 165. szám
1984. Július 15. • PETŐFI NÉPE • 3 I mmm | KÖZSÉGEK KÖZÖTTI KÖLCSÖN — KAMAT NÉLKÜL Város környéki bizottságok segítik az együttműködést — Ki tudnátok segíteni pár százezer forinttal? A kérdést az egyik falu tanácselnöke telefonon teszi fel a néhány kilométerre fekvő másik község vezetőjének. \ — Elhúzódott' az iskolaépítés — magyarázza tovább az elnök. — És az áremelkedések miatt a tartalékok is elfogytak. — A kollégája közbeszól: — Értem a helyzetet. Gyertek át, megoldjuk valahogy. Ez a — képzeletbeli — beszélgetés egy éve nemigen hangozhatott volna el: a községek önállósága messze volt attól, hogy — akár ennél kisebb ügyben is — gyorsan dönthessenek, s ha kell, még pénzzel is kisegítsék egymást. A közigazgatás átszervezése — azaz a járások, tehát egy közbeeső, nem minden esetben hatékonyan működő irányító szerv megszüntetése — azonban új helyzetet teremtett, és az önállóság útjára irányította a néphatalom és népképviselet helyi letéteményeseit. A januárban életbe lépett rendelkezések a települések közötti együttműködés számos formáját ajánlják a tanácsoknak. Például azt, hogy^egy körzethez tartozó községek — a kölcsönös előnyök figyelembevételével mellérendeltségi alapon —, úgynevezett városkörnyéki bizottságokat 'hozzanak létre a helyi vezetőtestületek mellett, tanácsadó és véleményező hatáskörrel. Megyénkben elsőnek a kunszentmiklósi városi jogú nagyközségi közös tanács kezdeményezésére alakult ilyen — tanácsi vezetőket tömörítő — testület. A bizottság vezetőjét, Aranyi János szalk- szentmártoni tanácselnököt arra kértem, hogy tájékoztasson, mit végeztek a megalakulás óta, s mit terveznek a továbbiakban. — Ügy látszik, hogy a három hónapja munkálkodó bizottság hatékony előmozdítója a községek együttműködésének — kezdte beszámolóját Aranyi János. — Már a felhívás is vonzó programot kínált, s éppen ezért a kunszentmiklósi körzethez tartozó kisebb-nagyobb települések kivétel nélkül csatlakoztak a kezdeményezéshez. Sőt — felismerve a lehetőségeket — az úgynevezett megye-közvetlen irányítású nagyközség, Dunavecse vezetői is kérték felvételüket. — Miként fogadták a helyi vezető testületek — akiknek jóvá kellett hagyniuk a csatlakozást — az új bizottság életre hívását? Hogyan vélekedtek a tanácstagok például az ön falujában, Szalkszent- mártonban? _Oly sok átszervezést megértünk már az utóbbi é vtizedben, hogy az emberek — érthetően — kissé bizalmatlanok. Így éreztem nálunk is. A tanácstagok kísérletnek tekintik a bizottságban folyó munkát, s várják, figyelik az eredményeket. És természetesen számolnak is: jól jár-e a falu a közöskö- déssel? Mindezek ellenére az úgynevezett város- környéki alap életre hívásához szükséges százezer forintot egyöntetűen megszavazták. — Milyen céllal szerveződött a pénzügyi vállalkozás? — A községi tanácsok igen eltérő ütemterv alapján gazdálkodnak a fejlesztésre szánt forintjaikkal. Például: van, ahol nagyobb építkezés megy végbe, és jól jönne sürgősen a támogatás. Másutt néhány éven belül akarnak csak nagyobb építkezésbe fogni, s gyűjtenek, hogy majd gond nélkül tudjanak belevágni. Vagyis, akad akinek van pénze, de még nincs szüksége rá s van, akinek most kellene gyors segítség. Ezt a feszültséget kívánja föloldani a községek közötti kölcsön, s ha ezt egy állandó alapból finanszírozzuk, tervszerűen, lehet a pénzt forgatni, s felsőbb támogatás nélkül Is bővíthetjük a fejlesztési kereteket. — Milyen összeggel gazdálkodnak? Hogyan osztották föl az idén esedékes támogatást? — Az alakuló ülésen úgy határoztunk, hogy Kun- szentmiklós kétszázezerrel, Tass, Szalkszentmárton, Dunaivecse, Szabadszállás és Kunadacs száz-százezer forinttal járul hozzá az alapképzéshez. Legutóbbi tanácskozásunkon tehát hétszázezer forint felhasználásáról határoztunk. El kell mondani azt is, hogy ez az összeg kölcsönjellegű, de kamat nem terheli. Az 1984-es keretből vezetékes gázhálózat kiépítéséhez Kunadacsnak és Szabadszállásnak adtunk három-, illetve négyszázezer forintot. — Milyen más együttműködési formák szerepelnek terveikben? — Szeretnénk teljessé tenni körzetünkben a műszaki ellenőrzést és a hatósági árfelügyeletet. Jó ■lenne a tanácsoknál és az intézményeiknél dolgozó munkatársak lakásépítési támogatásának (kamatmentes hitelek) az összegét is emelni, mégpedig úgy, hogy több település erre a célra fordítható pénzét összesítenénk. Ügy már nem hét- vagy tízezer forinttal segíthetjük a rászorulókat; a hitel összege elérheti'a számottevőbb hatvan—hetvenezer forintot is. — Terveznek-e közös beruházást? — A községi vezetők tanácskozása tapasztalat- csere is egyben. Az ügyrendi témák mellett, vagy azokhoz kapcsolódva a kollégák elmondják gondjaikat. Így került előtérbe a Duna menti községek ivóvízellátásának problémája. Elemi igény, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvíz legyen a falvakban. De ezt a problémát egy község saját erőből már nem tudja megoldani. Arról tárgyaltunk, hogy életre hívunk egy társulást, amely a kistérségi vízmű építését szervezné. És hasonló a helyzet a területet a vezetékes gázszolgáltatásba kapcsoló főközépnyomású gerincvezeték építésével is. — Másról is szó esik a találkozókon? — Múltkor a tanácskozás szünetében egyik kollégám eladásra kínált száz szemetes kukát, mert ők többet vettek a kelleténél. El is fogyott rögtön. Máskor azt határoztuk el, hogy a dunavecsei sportcsarnokban körzeti olimpiát szervezünk a térség üzemi kollektíváinak bevonásával. Az együttműködés a megújuló államigazgatás kulcsszava. Csak az „együtt hasznosabb” elv szem előtt tartásával tudunk megfelelni az átszervezés után jelentkező, nagyobb önállóságot kívánó feladatoknak. Farkas P. József Javul az üdülőhelyek ellátása {Folytatás az 1. oldalról.) Tasson — a leégett Halász- csárda valamiféle pótlására _ — nemcsak ideiglenes árusítóhelyet nyitottak, hanem egy büféfalatozóra is engedélyt adtak. Bizonyára a Duna-parti zöldség—gyümölcsboltnak is hamarosan kialakul a vásárlókör». Soltvadkerten, a Büdöstó melletti felújított kemping kellemes táborozási lehetőségeket nyújt az odalátogató hazai és külföldi sá- torozókmak. A meglevő magán- kereskedők sorába újabbak is beléptek: vízibicikli-kölcsönző, lángos-, palacsinta-, hamburger" sütő. Kunfehértón két sportcikkkölcsönző várja az „ügyfeleket”. A községi tanács az elmúlt évben pihenőparkot létesített, most vehetik birtokukba a nyaralók. Épül a a „vizesblokk” is — zuhanyozásra, mosdásra. Tiszakécs- kén az üzletek sorát egy Vegyesélelmiszerbolt gazdagítja. A Sze- lidi-tónál is előreléptek: zöldség- és gyümölcs-árusítóhely, lángos- sütő’' nyitott. Újdonságnak számít, hogy Hermen József magánvállalkozó vezefti az idén a tóparti szállót. Az üdülőkörzetekben — Tasson, Kunfehértón, Soltvadkerten, Dunapatajon, Lakiteleken és Ti- szakécskén — a posta megerősítette a hírlapárusító szolgálatot. Soltvadkerten még diák mozgóárust is felvettek a kánikulai napokra. A kézbesítők többsége alkalmi vevőknek is visz magával Petőfi Népét. Helyenként —például a kerekdombi presszóban, zöldségüzletekben és kempingekben — a posta megbízásából kínálnak friss hírekkel teli olvasnivalót a nyaralóknak. Borsószezon (Folytatás az 1. oldalról.) Az idén tizenkét szocialista brigád háromszáztíz tagjára hárul a tartósítás fáradságos, de szép feladata, amíg a frissen betakarított zöldborsóból üvegekbe, vagy dobozokba zárt készáru lesz. Olyan ösz- szeszokott, gyakorlott munkacsoportok dolgoznak itt, mint a Szakma Kiváló Brigádja címet megszerzett Rózsa Ferenc hőkezelő brigád, akik az idén a Népköztársaság Kiváló Brigádja cím elnyerését pályázták meg, vagy a Clara Zetkin nevét felvett közösség, amely a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja cím birtokosa. Valamennyiük sikeres munkájától is függ, hogy az idén jó minőségű nyersáruból piacképes késztermék lesz-e, vagy sem. Tény, hogy az eddigi gyártmány kiállta a minőségi próbát. Az 1/1-es dobozos zöldborsónak a tekintélyes részét a szovjet ■megrendelőnek már el is szállította a gyár. A MÁV jó partnernek bizonyult a konténerek és a fedett vagonok rakodásra kiállításánál valamint továbbításánál. Az üvegekbe töltött zöldborsó egy részét szintén a szovjet piacon értékesíti a gyár. A jó hírű kecskeméti zöldborsót a tengeren túl is keresik. A közeljövőben 1/2-es dobozos termékből Ausztráliába indít szállítmányt a konzervgyár a kiskunsági és a Duna melléki gazdaságokban termett zöldborsóval. Az idén valamivel később kezdődött a zöldborsó betakarítása Bács-Kiskun megyében. Ez ideig elemi csapás sem károsította a jó minőségű termest, es a tavalyinál sokkal jelentősebb mennyiségű, piacképes készárut tud gyártani az élelmiszeripari üzem. Teljesítheti a belföldi megrendeléseit is abból a zöldségkonzervből, amely a gyár össztermelésének megközelítőleg 15 százalékát teszi ki. K. A. • A kiskunsági szövetkezetből megérkezett a friss zöldborsó, amely a learat ás tói, kicsép léstől nem több mint másfél—két óra hossza alatt feldolgozásra kerül. • Dobozokba töltik á tisztított, előfőzött borsót. Elsősorban ex. portra szállítják. • Belföldre és külpiacra üvegbe töltött árut is készít a kecskeméti gyár. Méltán kedvelik a jó minőségű terméket a vásárlók. (Pásztor Zoltán felvételei) I HETI JEGYZET Billegtetni kell a dudát! Fesztivál után és előtt kun megyei példára is hivatkoz- hatam: egyetlen hajósi , Orbán- nap több szórakozni vágyót csábított a nagyközségbe, mint háA Duna menti folklórfesztivál híre későn, erőtlenül és kevesekhez jutott el. A Hosszúihetényi Népi Együttes áradó jókedvű menete, a lédeci asszonyok éneke, a kiváló Kalamajka Együttes, a nyár esti napfényben csillogó szabadtéri népviseleti bemutató, a díszítőművész-kiállítás sok szép darabja, és hasonló élmények maradnak meg bennem a legutóbbi, VIII. Duna menti Folklórfesztiválról. \ Emlékezzenek öreg korukig, ameddig visszanyúlhat a memória az időben a látványos táncokra, a barátkozás nagyszerű pillanataira, a korábbi századokból felvillanó mozdulatokra, a vonat előtti világból öröklődött dallamokra a nézők, a szereplők! Kívánom. A találkozó rendezői azonban egy pillanatig se halögassák a jobbítást, a változást, a szakszerűbb szervezést, az igényesebb programot sürgető tanulságok levonását.. Ezt is szeretném. Legyen végre minden tekintetben nemzetközi (színvonalú) a Duna menti folklórtalálkozó. Az eddiginél többen ünnepeljenek a népművészet ünnepén! Látogatottsága közelítse meg a környező államokban szervezett folklórrendezvényekét! A találkozó által fölkeltett érdeklődés, közönség- és sajtóvisszhang legyen méltó az eseményhez, a műsorokban fölhalmozott értékekhez. Háromszor jártam Kalocsán a fesztivál napjaiban, de csak két, kislétszámú turistacsoporttal találkoztam. Lapunkon kívül egyetlen újság sem küldött tudósítót a rendezvényekre. Kollégám néhány százra becsülte a víziszínpadon rendezett bajai nyitóünnepségre kíváncsiak számát. A fővárosi lapok csak a Magyar Távirati Iroda, jellegükből következően szűkszavú információit közölték, néhány fotónak szorítottak helyet. Eddig ez min- f den. A magyar rádió három előzetest adott. Egyet a sajtótájékoztatóról, kettőt a .találkozó hetében a sárközi rendezvényekről. Az utóbbiakban meg sem emlí- ■ tették, hogy a Duna innenső partján is történt, történik valami. A televízió a kettesen közvetítette az Élő népművészet műsor második részét, de a Híradó, a Stúdió ’84, a Hét figyelmét elkerülte 1300 népművész találkozása. Ljubljanából kétszer is lelkesült szavakkal méltatott képsorokat láttunk az ottani, kicsit idegen- forgalmi parádévá formált Népek násza elnevezésű rendezvényről. Becslések szerint több tízezren utaztak oda az évtizedes propaganda ösztönzésére, A tátrai folklórrendezvényeket évről évre ötven—hatvanezren tekintik meg. A Csemadok gombaszögi népművészeti seérdeklődőt vonz. Francia, nyugatnémet fesztiválokon szerepelt táncosoktól tudom, hogy kis városkák lélekszáma kétszeresére növekszik a népünnepély idejére. Messze földön számontart- ják egy-egy híresebb találkozó időpontját, mint hajdan a búcsúkét és a vásárokét. Bács-Kisrom-négy folklórfesztivál összesen. (Azt csak ezúttal mellékesen említem, hogy a pinoefaluban mindenki magáénak, személyes ügyének érezte a rendezvényt*, e sorok írója alig tudta elhárítani a számos ebédmeghívást, kínálást, ellenben Kalocsán még pénzért se nagyon juthatott meleg ételhez a munkájától sürgetett újságíró. A nagyközségben mindenki tudott mindent —- de most, az úgynevezett Fesztiválirodán olykor a tájékozódáshoz elengedhetetlen ■ információkért hiába fordultak az esetünkben — szerencsére — kisszámú érdeklődők. Mindössze arra szeretnénk az illetékesek. figyelmét fölhívni, hogy jó bornak is kell cégér. A rendezvények előtt két héttel elkészült műsorfüzet főként a hivatalosaknak és a hivataloknak szólt. (Lényegesen olcsóbb és célszerűbb lett volna, ha külön- külön füzetkét készítenek az orosz és a német nyelvűek számára. Mit kezdjen egy magyar ember a sok helyet elfoglaló idegen nyelvű betétekkel, nehezíti a külföldiek tájékozódását a ma-, gyár szövegrész.) Nem sokkal lett okosabb a kiadványtól az a szerencsés turista, néző, érdeklődő szakember, aki személyes ismeretség révén szerzett egy műsorfüzetet. Nem tapasztaltam, hogy árusították, osztogatták volna. Mit tudhattak meg a résztvevőkről? Legfeljebb a nevüket. Arról értesülhették, hogy július 4-én,', szerdán .17.30 órakor lesz „A poli- ' tikai és országos szervek képviselőinek fogadása a városi tanács dísztermében” —•, de arról szó sem esett, hogy hol árusítják a műsorok jegyeit, mennyibe kerülnek a belépők, noha a protokolláris rendezvény legfeljebb száz, amúgy is külön és hivatalosan is meghívottat érintett. AZ Erdei Ferenc Művelődési Központ házi sokszorosítójában olcsón készíthettek volna valamennyi közreműködő csoportot ötletesen bemutató kis kiadványt. Kevesebbe került volna, mint az ebben a formában hatástalan pesti sajtótájékoztató, és többet hasznosítottak volna belőle az újságírók, mint a MUOSZ székházában tartott ismertetésből. Sohase lett volna talán bugaci idegenforgalom, ha Kecskemét városa annak idején nem hív kocsikázásra, csirkepaprikás-kós- Itolóra, ménes-szemlére 134 írót, újságírót. Itt volt Móricz Zsig- ■mond, Zilahy Lajos, eljöttek külföldi újságírók, vaskos kötetnyi írás jelent meg a látogatást megörökítő, száznál több cikkből, fotóriportból. Olyan emberek kísérték a vendégeket, akik minden I fűszálról megírásra csábító történetet, érdekességet tudtak. A kecskeméti népzenei találkozók elmaradhatatlan vendégei a magyar írók — lévén ők ujjongtak először a magyar népművészet szépségét, közösségformáló fontosságát —, a Duna menti folklór- rendezvény szervezői elfeledkeztek róluk, akárcsak a megbízható helyszíni tájékoztatásról. Ha már nemzetközi ez a találkozó, ha már érdekünk (lenne) a .találkozó népszerűsítése, javasolták-e a meghívott együtteseknek: hozzanak magukkal újságírót vagy fotó- riportert? Kapták-e meghívót a szomszédos államok nagy példányszámú újságai? Aligha, mert még a Magyar Rádió körzeti tudósítója is a Petőfi Népe hasábjairól értesült arról. hogy valami készül a Duna mentén ... Bizony, bizony: a dudát nem csak fel kell fújni, hanem billegtetni is kell! Heltai Nándor reglése legalább tíz—tizenötezer Szerkesztőségünk főhajtással adózik azoknak, akik oroszlán- részt vállaltak a Duna menti élő népművészet legutóbbi seregszemléjének megrendezéséből. Ugyanakkor az is hozzátartozik az utólagos és korántsem teljességre törekvő értékeléshez, hogy átgondoltabb és korszerűbb koncepcióval, azt hatásosabban és vonzóbban kifejezésre juttató módszerekkel a befektetett anyagi és szellemi energiák is jobban kamatozódnának. A megjegyzéseket nem Ünneprontásnak szánjuk. De önelégültségre aligha lehet ok. A tapasztalatok sok szempontú megvitatására kerékasztal-beszélgetést tervezünk. Az ügy megérdemli, a tanulságok megérik. (A szerk.)
