Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-08 / 159. szám

L

PN MAGAZIN

JJFÖLDANYÄNK. Valamennyien földiek vagyunk — mondotta egyik nyilatkozatában Csuhraj, a világhírű szovjet rendező. Arra utalt, hogy mi, emberek mindannyian ugyanazon a bolygón élűnk, s a kor szigorú parancsa lakóhelyünk békéjének megőrzése, a baráti, testvéri kapcsolatok erősítése. Gömbre hasonlító közös nagy szülőhazánkat a kölönböző nyelven beszélő népek költői kedveskedve gyakran nevezik Anyácskánknak, Földanyának, nagyon találóan. Ezernyi arcát ismerjük már a Földnek, ám még ma, a műholdak és űrállomások korában is rejt számunkra titkokat. Ha- ragvásait — a földrengéseket — rettegi, kék tavait, tengereit, szépséges rónáit és hegyeit csodálja az ember, a természet erőivel birkózó, összeállításunkban ezúttal Földanyánk múltjáról és jelenéről villantunk fel képeket, bízva szép jövőjében.

A Karakum sivatag

A Szovjetunióban az Amu-darja folyó vidékén terül el a háromszázezer négyzetkilométer nagyságú Karakum sivatag. Itt a futóhomokból úgynevezett barkánok alakulnak ki, melyek nemegyszer harminc méteres magasságot is elérnek. Képünk egy ilyen hatalmas homokdombot ábrázol. A sivatag roppant méretére jellemző, hogy Magyarország bőven elférne rajta háromszor. Az afrikai Szahara területe viszont csaknem akkora, mint egész Európa.

Az oceanográfia előterében napjainkban annak kutatása áll, hogy miképpen alakultak ki azok a fenéklerakódások, amelyek a világóceán sziklás, alaprétegeit évmilliók óta fokozatosan beborították. Anyaguk egy részét a szárazföldről1 a folyók hordaléka, az esőzések és a jégmozgások juttatták az óceánokba. Mivel a tengerekbe behordott szárazföldi eredetű anyagok zömét a folyók szállították, a szovjet óceánkutatók főképp ezek hordalékainak mennyiségi és minőségi elemzését tűzték ki feladatukul, s 1969 óta ebből a szempontból tanulmányozták országuk északi és távol-keleti folyóit. Az eddigi elméletek alátámasztására, és a világóceán lerakódásairól készült térképeknek a pontosítására, a Szovjetunió területein kívül is végeznek bizonyos kutatásokat, így került sor arra, hogy szovjet kutatók a Stokman profesz- szor kutatóhajón Földünk legGEJZÍREK

• Az elnevezés óizlándi eredetű; annyit jeleni, mint szökőforrás. A legtöbb ilyen Izlandon, a Szovjetunióban (Kamcsatkán) és az USA- ban található. Olykor a föld mélyéből előtörő forró víz és gőz nyolcvan méteres magasságba is felszökik, szabályos vagy szabálytalan időközönként. A Föld belsejében felmelegedett vizet ma már gyakran használják épületek fűtésére. (Képünkön egy amerikai gejzír látható.)

Változó

Kiskunság

A természetet a létfenntartás törvényei szerint átalakító ember — aki sajnos e tevé- ■ kenységóben nem minidig eléggé megfontolt, a holnapnál előbbre, holnaputánra is tekintő — formálja környezetét. Elég, ha csupán szű- kebb hazánk arculatának változásaira gondolunk. A nagy- nagy újjászületése — e században — az volt a Kiskunságnak, amikor tudósok és földművelők munkája nyomán, hosszú évtizedek alatt megállt itt a futóhomok, megkötötték szőlővel, erdővel, egyéb mezőgazdasági kultúrával.

Mostanában a gazdasági érdek a terület múltja felé fordította a tudósok, szakemberek figyelmét. Kitűnt, hogy a földtörténet régi korszakaiban olyan események játszódtak le errefelé, amelyeknek köszönhetően ma a mélyben kőolaj és földgáz található. No és a meleg víz, ami szintén értékes kincs, bár eddig e tájra a méneseknek nyargaló futását tartotta jellemzőnek a költő, most a szőlőskertek, gyümölcsösök és gabonatáblák között fúrótornyok és olajszivattyúk tűnnek fel. Egyelőre csak a megye középső részén, Kiskunhalas körzetében. Azonban ez év végéig megkezdik a kutatást — a Tisza folyásirányát követve — Tiszaalpáron is. Meglehet, hogy az ottani leletek, s az újabb, másfelé tervezett próbálkozások révén tovább változik a természeti szépségekben bővelkedő Bács-Kiskun arculata.

A Föld geológiai kutatása a

XVIII. században azzal az elképzeléssel kezdődött, hogy a mai képét újabb és újabb katasztrófák alakították ki — nyilván a régi legendák hatása alatt. A

XIX. században jöttek olyan tudósok, mint, Elie de Reaumont és Georges de Cuvier, akik ezt a koncepciót tudományosabb alapra helyezték: úgy vélték, az egyes időszakok végén mindig katasztrófák pusztították el az életet, amely azután mindig más alakiban újrakelétkezett. Jöttek aztán olyan elméletek, amelyek a szél, az eső és a folyóvíz munkájával magyarázták a Föld képének kialakulását. Mégis tudunk a földtörténet utóbbi 600 millió évéből legalább hat olyan katasztrófáról, amelyektől az élő szervezetek nagy része elpusztult. A földtörténeti ókorban, a devon időszak alatt egycsapásra eltűnt a földi biomassza 80 százaléka, az összes sekélyvízi és szárazföldön élő szervezetek. Az utolsó tömeges pusztulás — főleg a gerinctelenek körében — kb. 40 millió évvel ezelőtt következett be a harmadidőszak alatt A legnagyobb kiterjedésű tömeges pusztulás, melynek jelentőségét csak az utóbbi évtizedben ismertük föl teljes egészében, a földtörténeti középkornak újkoriba való fordulásakor következett be, amikor nemcsak a dinoszauruszok pusztultak ki, hanem valamennyi 25 kilogrammnál nehezebb gerinces, továbbá a tengereket akkor uralt puhatestűek és a tengeri egysejtűek túlnyomó részei

Szokatlan éghajlati jelenség

A NASA, az amerikai űrhajózási hivatal két tudósa, akik a vulkánkitörések által előidézett éghaj latváltozásokat vizsgálj ák, kiderítették, hogy miért borult a Földközi-tenger térsége fölé 536-ban egy fényelnyeíő gőzréteg. Korabeli krónikások arról tudósítanak, hogy „a Nap és a Hold” egész éven át' „fénytelennek tűnt”, és „száraz köd” borította az eget. A kutatók véleménye szerint ennek az volt az oka, hogy az Űj-Guineától keletre elterülő New Britain dél-tengeri szigeten kitört a Rábául vulkán. Az

röwoise

fmwm

m

'Mombasa

íbürton-spekeI

UWOö

rJSAC-MíA

Magyar nő a Nílus eredetének fölfedezői között

elmúlt tízezer év legnagyobb vulkánkitörésének hamuja és koromrészecskéi a Földközi-tenger térségéig sodródtak az atmoszférában, a déli féltekén át. Ezt a feltevést mind a vulkáni láva kormeghatározásai, mind a grönlandi jégben végzett fúró- próbák megerősítették. A jégben — mely a tudósok szerint a kitörés évében keletkezett — savas vegyhatású rétegződésekre bukkantak, melyeket a vulkanikus kén okoz.

A bűvös tó titka Zalesznaja uráli falucska közepén terül el a bűvös tó, amelyet természetvédelmi területté nyilvánítottak. A falu a Kárna és a Csuszova folyó vízválasztójánál fekszik, a tó pedig a falu egyetlen, de messzeföldön isment nevezetessége. A helybeliek eltűnő tónak nevezik, mert időnként megszűnik létezni, 1938-ban például oly hirtelen tűnt el az emberek szeme láttára, hogy fenekén ottmaradtak a tátogó halak. A jelenség később, 1953-ban is megismétlődött, ugyanilyen gyorsasággal. Hová került a rengeteg víz a 100 méter átmérőjű és 10 méter mély mederből? Ezt még

elképzelni sem .tudták az ott élők. El nem párologhatott, mert az Uraiban még a nyár is hűvös; el nem folyhatott, mert a tónak nincs természetes lefolyása. Végül a geológusok megfejtették a titkát. Megállapították, hogy a tó medre tölcsér alakú, s karsztos kőzetekben helyezkedik el. Időnként, főleg a csapadékos hónapokban a meder fenekén és oldalán nagy rések keletkeznek. Ezeken át távozik a víz, amely azonban nem vész kárba: a környező mezőket táplálja. A tó tehát olyan, mint egy szeszélyesen működő víztározó. „

Robin Hood tölgye A tudomány megmentette Robin Hood 500 éves tölgyfáját a sherwoodi erdőben, miután garázda elemek felgyújtották. A járási tanács közölte, hogy két teherautóra való égett fát távolítottak el, vízhatlan vegyszerekkel kenték be a sérüléseket a gyógyulás érdekében, és folyadékokat permeteztek a törzsre a konzerválás végett. Nagy-Britan- niának ezt az egyik legrégibb fáját kapcsolatba hozzák Robin Hood legendájával. Évente mintegy félmillió látogatót vonz.

A finnek jogosan büszkélkednek a képen látható különös földrajzi jelenségekkel. Gyakori náluk, hogy egy-egy szigetecske mint kigyózó földnyelv van jelen a tájon. Az egyik legszebb a Funkaharjú nevezetű kicsi, kigyózó sziget. Az ilyen kacskaringós földnyelveket ózoknak hívják.

összeállította: jf Varga Mihály

RÖVIDEN

# 1959-ben tört ki a láva Hawai szigetén.

Ezek a biőkatasztrófák szolgálnak modellül a földtörténet nagy, ismeretlen fizikai eseményei biológiai következményeinek felméréséhez. Ilyen katasztrófát okozhatnak tömeges vulkánkitörések, kozmikus porfelhőknek a naprendszeren való keresztülvonulá- sa, aszteroidák vagy üstökösök földi becsapódásai. Elképzelhető volna a Föld mind a 100 aktív vulkánjának egyidejű kitörése, vagy rendkívül sűrű porfelhők átvonulása, amelyek elfödnék a Napot, és így biológiai összeomlás következhetne he, de azért ezek komolyan nem jönnek számításba.

Nagy kozmikus testeknek a

Földre való becsapódása viszont bizonyíthatóan megtörtént: a kontinenseken van három, 100 kilométer átmérőjű kráter. Ezekhez hasonlóakat a Holdon, a Marson, valamint a Jupiter és a Saturnus holdjain „normális kozmikus bombázás” nyomaiként fedeztek föl. Az ilyen események a múltban — statisztikai valószínűséggel — a Földön is 'belkövetkezhettek, és bekövetkezhetnek a jövőben is. A naprendszerben ugyanis legalább ezer, 1 kilométernél nagyobb átmérőjű aszteroida kering, amelyek közül egyesek időnként olyan közel kerülhetnek a Földhöz, hogy az „befogja” őket, és rázuhannak.

Jelenleg Franciaországban több mint báromszázíéle sajtot állítanak elő, és koznak naponta forgalomba.

*

Finnország Európa erdőben leggazdagabb országa, künden lakosra négy és fél' hektár erdőterület jut.

*.

Norvégia rendelkezik a világ legnagyobb bálnavadász-flottájával. Az elejtett bálnáik száma alapján — Japán és a Szovjetunió mögött — a harmadik helyen áll ilyen tekintetben az országok között.

*

Dánia ma a világ legfejlettebb mezőgazdaságú országa. Ezt az agrárgazdaság korszerű és korai Iparosításával érte el.

a

Európát a föníciaiak fedezték fel az ókorban, így ők tekinthetők földrészünk kolumbuszainak.

*

A Föld területileg legnagyobb országa a Szovjetunió. Több mint huszonkét millió négyzetkilométeren fekszik. Hazánkat éppen kétszáznegyvenszer helyezhetnénk el az óriás ország területén.

*

Jelenleg a földkerekségen csaknem száz vulkánt tartanak nyilván. Közülük a legmagasabb — hatezer-hatvan méteres — Bolíviáiban, az Andok- hegységiben van, a legalacsonyabb Alaszkán, mely 'kétezer-két méter magasságiban van. Ez utóbbi százötven évvel ezelőtt tört ki utoljára.

Finnországi

ózok

A nagy Afrika-kutatók sorában három magyar nevet tartottunk számon: Magyar Lászlót, gróf Teleki Sámuelt és Torday Emilt. Az első kettő közé — az időrendi sorrend figyelembevételével — be kell iktatnunk egy nőt is. H. Johnston a Nílus kutatóinak sorában a XVI. századbeli Francisco Alvarezzel kézd- ve 74 nevet sorol fel (1903), ezek között 34 brit, 10 német, 13 francia, 4 olasz, 3 portugál és holland, 2 belga, 2 amerikai, 2 svájci, 2 osztrák, 1 .török és egy magyar szerepel. Ez a magyar az időrendi névsorban a 32. helyen áll, Samuel White Baker mögött, mint annak felesége: Florence Baker.

Ha a kérdés legtekintélyesebb ismerője ezt a kiváló magyar asszonyt a legnevezetesebb fölfedezők közé sorolja, illendő, hogy hőstettének századik évfordulója alkalmából kiemeljük az érdemtelen feledésből.

A gazdag kereskedőcsalád'ból származó, kalandos életű Baker az abszolutizmus idején, 1859- ben hazánkba került, mint egy angol vasútépítő társaság képviselője. Itt Ismerkedett meg a földbirtokos Sass családdal, és Sass Flórát feleségül vette. Baker 1860-ban befejezte munkáját, de nyugtalan vére kalandokra sarkallta. Felesége mindenüvé követte őt. Baker Kis-Ázsiában nagyvadra vadászott, de ez nem elégítette ki. Becsvágya arra késztette, hogy részt vegyen a Nílus-rejtély megoldásában. A házaspár 1861-ben érkezett Kairóba, s Baker elhatározta, hogy a Níluson, délnek tart mindaddig, amíg Speke-kel és Granttal

Sftkt—Ofni 4$ Baker expedíciójának útvonala

• A magyar utazónő afrikai útvonala.

.találkozik. Ha úgy adódik, a Nílus forrásáig is felhatol.

Mielőtt azonban tervét megvalósította volna, elhatározta, hogy megtanul arabul, és kellő gyakorlatot szerez az afrikai utazásban. 1862 júniusában Rhar- toumba értek. Petherick házában szálltak meg, s itt határozta el Baker, hogy nyomban megszervezi expedícióját és útnak indul.

Könyvében ezeket olvassuk:

„Ha magamban lettem volna, nem haboztam légyen, hogy az. ismeretlen ösvényen életemet ds feláldozzam, ha kell. Volt azonban egy lény mellettem, legnagyobb támaszom ugyan, egyúttal azonban legnagyobb gondom is ... Elébe tártam azt a borzalmas sorsot, amely reá várakozik, ha én meghalnék, s magára maradna a civilizálatlan országokban. Szerettem volna hazájába küldeni az expedíció idejére. De ő nem tágított.”

H. Johnston pedig így emlékezik meg Baker feleségéről:

„Amint ismerősei mondották, ez a magyar hölgy rendkívül szép, s ezenfelül rendkívül bátor volt. A Nílus melletti négerek körében még ma is (.1903) így emlegetik: El-sitt, a Lady.”

nagyobb folyóján az Amazona- son és a vizét befogadó Atlantióceáni övezetben végezzenek vizsgálatokat.

Méreteit és állatvilágának gazdagságát tekintve az Amazonast a folyók és~a tengerek közti átmeneti képződménynek tekinthetjük, ezért is nevezik a brazilok „Dél-Amerika Földközi-ten- geré”-nek. A szovjet expedíció a hatalmas folyónak és mellékfolyóinak az élővilágát is tanulmányozta, s igyekezett a szovjet múzeumok és intézetek gyűjteményeit minél több élőlénnyel gyarapítani. Az expedíció csaknem száz halfajnak több mint ötszáz példányát vitte haza, köztük olyanokat, amelyeket régebben még a brazil kollégák (öt brazil kutató is dolgozott a hajón) sem ismertek. Ezenkívül kétszázötvenféle olyan növénnyel, bogárral és kisállattal tértek vissza, amelyek az eurázsiai szárazföldön nem honosak.

Szovjet expedíció az Amazonason

Az élővilág katasztrófái