Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-31 / 178. szám

1984. július 31. * PETŐFI NÉPE • 3 KIS VIT SZELÍDEN NEGYVEN ÉVE #ÁVOZTAK EL Tízezer résztvevő az ifjúsági találkozón (Folytatás az 1. oldalról) „Jelképesnek is értékelhetjük — mondotta —, hogy á jelenlegi feszült politikai ihelyzetben Moszkva vállalta föl a VIT szer­vezését. Ez is bizonyítja, hogy a Szovjetunió őszintén alkarja a bé­liét, támogatja a leszerelést, a társadalmi haladást, szívesen fo­gad más világnézetű, dialógusra kész ifjú munkásokat, diákokat, politikai vezetőket” A nagygyűlés rendezői, köz­reműködői — hajósi, bátyai, dus- noki nemzetiségi táncosok, zene­karok, Csizmadia Sándor dal­énekes, és a chilei Los Gallos együttes — remek hangulatot te_ remtettek. A szelidi találkozó e jelmondat jegyében zajlott: „Együtt az antiimperialista szo­lidaritásért, békéért, barátságért.” Megható volt a záró színpad­kép. A VIT-zászlót több száz lég­gömb emelte magasba, s közben a színpadon és a nézőtéren nem­zetek, nemzetiségiek képviselői — laosziak, vietnamiak, dél-afri­kaiak, afgánok, Magyarországon élő szlovákok, németek, délszlá­vok — és a közönség lelkesen énekelte a DlVSZ-indulót. Dél körül járt már, amikor a Quantanamérát éneklő tömeg figyelmét az MHSZ műrepülői, • Közös éneklés. ejtőernyősei, és vitorlázói vonták magukra. Délután ismét színes program szórakoztatta a közönséget. Fel­léptek a hazánkban tanuló kül­földi diákok művészeti csoport­jai. Sakkszimultánt adott Haág Ervin nemzetközi nagymester. A 100 Folk Celsius koncertje zárta a VIT hazai előkészületei­nek első, nagyszabású rendezvé­nyét a 13. Szelidi Ifjúsági Talál­kozót. F. P. J. • Barát- kozás. (jobbra) • A Hajósi Német Nemzetiségi Táncegyüttes bemutatója. (Straszer András felvételei) Példájuk erőt ad Évfordulós megemlékezéseink sorában ezúttal több egykori har­cos elődünk emlékét elevenítjük fel. Azokét, akik a század első év- • tizedeiben sokféle veszéllyel szembeszállva küzdöttek az elnyo­más, a fasizmus ellenT a hala­dásért, az emberi élet tisztasá­gáért és gazdagításáért. Azőkét, akik negyven esztendővel ezelőtt távoztak el az élők sorából, több­nyire tragikus, embertelen kö­rülmények között. Többüknek halála napját és pontos 'helyét sem ismerjük. Valamennyien Bács-Kískun megye területén dol­goztak a mozgalomban. Volt köz­tük munkás — ács, kőműves, la­katos, kubikos, — ügyvéd és or­vos. Többen már fiatalon kezd­ték a harcot. A solfcvadkerti születésű Gra- tzer István a Galilei Kör tagja volt, és mint orvos mindig a sze­gények pártján állt. 1919-ben a direktórium munkáját segítette, később az illegális pártban szor­goskodott. A szakmári Gubányi Mihály téglagyári munkás vö­röskatonaként tette emlékezetes­sé a nevét az utána jövő nem­zedékek számára. A reakciós rendszer elleni fellépéséért a szikrai erdőben végeztek vele. Vöröskatonaként szolgálta a pro­letariátus ügyét Gyertyás Fara­gó János kecskeméti lakatos is. ő 1919-ben elmenekült, átvészel­te a nehéz, meghurcoltatásokkal terhes éveket, ám a fasiszta ter­ror később rá is lesújtott: 1944- ben meggyilkolták. Hasonló sors várt a kunszentmiklósi Honti Lajosra. Ő az ácsmesterséget ta­nulta ki, mielőtt I eljegyezte ma­gát a forradalmi mozgalommal. Tragikus módon Dachauban fe­jezte be életét. A fentiekhez hasonlóan többen lettek még áldozatai 1944-ben a gyilkos hatalomnak. Ilyen volt a félegyházi Kalmár Mór ügyvéd — ő Auswitzban lelte halálát —! a kalocsai Király Sándor kőmű­ves, aki részt vett 1919-ben a helybeli ellenforradalmi meg­mozdulás leverésében. Kalocsai volt Kiss Ferenc kubikos is, az illegális párt tevékeny munká­sa. 1944-ben a nyilasok agyonlőt­ték. A félegyházi Firsch Margit a szakszervezeti mozgalom erősí­tésén, az ugyancsak kiskunfél­egyházi Romhányi János a Vörös Segély 'munkájának eredménye­sebbé tételén fáradozott, míg a bajai Varga István kőműves mint a helybeli munkásotthon vezető­je dolgozott fáradhatatlanul. Ve­lük is a fasizmus végzett. Életük példája erőt és biztatást ad azoknak, akik ma is — min­denkor — a jobbért, emberibbért harcolnak. V. M. NEGYEDRÉSZÜK SEM FELELT MEG Cipőipari szakvásár Pécsett A bemutatott cipőknek mind­össze a 17—18 százaléka felelt meg a kívánalmaknak az 1985. évi tavaszi—nyári modellek be­mutatására rendezett pécsi cipő­ipari szakvásáron. Vagy nem vol­tak eléggé tetszetősek, vagy ké­nyelmetlennek találta őket a tervezőkből, gyártókból, és ke­reskedőkből, valamint ortopéd szakorvosokból alakult társadal­mi zsűri. A gyártó vállalatok és szövet­kezetek összesen 1560 modellt ál­lítottak ki, közülük azonban csak 280 nyerte el a D+E (Divatos + Egészséges) márkajelet. Ezek úgy követik a divat új irányzatait, hogy ugyanakkor a láb anató­miai felépítéséhez is kiválóan al­kalmazkodnak. A t©rv szerint az országban harminc kijelölt bolt­ban árusítják majd e kiváló mi­nősítést kapott cipőket. Hétfőn zárult a bőr- és cipő­ipari szakvásár most 'átalakult cipőbörzévé: két héten át a ke­reskedők és a gyártók tárgyalnak egymással, s konkrét üzletköté­sekre ikerül sor. Ezekben a na­pokban dől el tehát, hogy milyen cipőben járunk jövőre. Az már bizonyos, hogy több, szebb és jobb gyermekcipőre számítha­tunk. KÖLCSÖN A FEJLESZTÉSHEZ Bővülő hűtőhálózat a kereskedelemben Legyen bár hűvösebb vagy me­legebb az időjárás, nyaranta az élelmiszer-kereskedelemnek is egyik főszereplőjévé válik a hű­tőszekrény és a fagyasztóláda, hi­szen egyre több olyan élelmiszer van forgalomban, ami hűtést igé­nyel. A hűtőhálózat folyamatosan bővül, javult a gépek alkatrészel­látása is, erről tanúskodik a Bel­kereskedelmi Minisztérium össze­sítése. Az élelmiszer-kereskedelem .és a vendéglátás hálózata jelenleg 125 ezer normál és 25 ezer mély­hűtőgéppel rendelkezik, 20, illet­ve 80 százalékkal többel, mint öt évvel ezelőtt. A fejlődés a ven­déglátásban gyorsabb ütemű: itt normál hűtőgépekből 25 száza­lékkal több, mélyhűtőkből pedig háromszor annyi van, mint a leg­utóbbi felméréskor. Az élelmi­szer-kereskedelemben az üzletek 84 százalékában — 18 ezer he­lyen — van hűtőberendezés, s mintegy hétezer üzletben mélyhű­tő. Lemaradás főként a zöldség­gyümölcs értékesítésben tapasz­talható, ma még ugyanis igen ke­vés zöldsógüzletbep van hűtő­pult, noiha ezek az áruk is tovább eltarthatok, s kisebb veszteség­gel árusíthatók hűtéssel. A kereskedőknek és a vevők­nek egyaránt gondot okoz, hogy a kistelepülések élelmiszerboltjai­ban jórészt csak kisebb kapacitá­sú háztartási hűtőszekrények mű­ködnek. Éppen ezért a SZÖVOSZ rekonstrukciós programjának ke­retében — az anyagi lehetősé­gektől függően — folyamatosan kicserélik ezeket a régi, 250 lite­res vagy annál kisebb készüléke­ket. Az adatok szerint a kereskedel­mi és vendéglátó hálózatban egy­re korszerűbb hűtőberendezése­ket használnak.. A Belkereskedelmi Minisztéri­um szorgalmazza a bolthálózat hűtőkapacitásának bővítését, en­nek érdekében pályázatokat hir­detnék hűtőgépek vásárlására. A pályázat kerekében a vállalatok 20 százalékos állami hozzájárulást vagy 50 százalékos kölcsönt igé­nyelhetnek gépek vásárlására. DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG Mi volt a portás táskájában? Amikor egy mezőgazdasági ter­melőszövetkezet portásának tás­káját kinyitották, tíz kiló takar­mányt, valamint két sörösüveget találtak benne. Egyben megálla­pították, hogy a portás ittas. A portás arra hivatkozott, hogy a takarmányt egy zacskóban talál­ta, és azzal a szándékkal tette a táskájába, hogy majd jelenti és leadja. Ezt a védekezését nem fogadták el, és fegyelmi bünteté­sül más munkakörbe osztották. A döntés hatályon kívül helye­zéséért a portás a tsz ellen pert indított. Az első fokon ítélkező munkaügyi, majd fellebbezésre a megyei biróság a keresetnek helyt adott. Ezt azzal indokolták, az el- tulajdonítási szándék nincs bizo­nyítva. A táskát mindenki láthat­ta, nem rejtette el. A talált tár­gyak leadására nem volt határ­idő. Figyelembe vették azt is, hogy korábban megdicsérték, mert a szövetkezeti tulajdont szigorú­an védte. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság más álláspontra helyezkedett. — A portás magatartása nem­csak az általa másokkal szem­ben folytatott gyakorlattal, ha­nem az elnöki utasítással is el­lentétes — .hangzik a határozat. Ezek szerint attól, aki ázövetke- zéti tulajdont akar elvinni, az,t el kell tőle kobozni és a történtek­ről nyomban írásbeli jelentést ten­ni, valamint az anyagot eredeti helyére visszatenni. Mindezekből következik: nincs bizonyítva, hogy a portást nem éltulajdonítási szándék vezette. Ezzel a feltevés­sel nem ellentétes, hogy a táskát nem rejtette el, mert ha az ellen­őrzésnél nem nézik meg, nem de­rül ki, mi van benne. Az elköve­tett vétség — ittasság nélkül is — egymagában olyan súlyos, hogy azzal a kiszabott büntetés arány­ban áll, mert csak ez szolgálhat­ja a portás és másók nevelését, valamint visszatartását attól, hogy hasonló vétséget elkövessenek. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a megbüntetett ember feladata volt a szövetkezeti' tulajdon szi­gorú védelme,. A Legfelsőbb Bíróság az alsó- fokú ítéletöket hatályon kívül he­lyezte és a fegyelmi büntetést helybenhagyta. Kártérítés foglalkozási ártalomért Hat évig különböző munkagé­peken dolgozott egy vállalat al­kalmazottja, majd orvosi javas­latra négy évig kisebb fizetéssel könnyebb munkára osztották be. Ennek letelte után a vállalat el­len kártérítési pert indított. Ar­ra hivatkozott, hogy jobb karja megbetegedett, és ezt a gépmű­helyi mun'ka okozta. Ezért négy évre a korábbi és a jelenlegi fi­zetése közti különbség megfizeté­sét kérte. Az alsófokú bíróságok elutasító ítélete ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság több oirvosi és műszaki szakértői véle­mény alapján megállapította: a munkás jobb felső karjában vér­keringési zavarok vannak, ame­lyek a kar gyengeségével, szorító erejének csökkenésével járnak. A kórházi diagnózis szerint • Ray- naud-kórban szenved. Az Egész­ségügyi Tudományos Tanács Igaz­ságügyi Bizottságának véleménye is ez volt. Ezt a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem is meg­erősítette azzal, hogy ezen az ál­lapoton műtéttel sem lehet segí­teni. Bár a betegség magától is létrejöhet, de nagy rezgésszámú gépeknek, szerszámoknak magas vibrációs hatása is okozhatja. A műszaki szakértők szerint pedig a megbetegedett ember hat éven át nagy rezgésszámú gépeken és szerszámokkal dolgozott. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a munkás fog­lalkozási ártalomban szenved, amiért a vállalat kártérítéssel tar­tozik. Ezért az alsófokú bíróságok ítéletét hatályon kívül helyezte és a kártérítés összegének megálla­pítására a munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására utasítot­ta.. H. E. Emberközpontú gyógyítás, gondozás Beszélgetés dr. Lóránd Pállal A megyei kórház általános sebészeti osztályának főorvosa, dr. Lóránd Pál harminc esztendővel ez­előtt érkezett a hírős városba. Nem állt szándéká­ban ittmanadni. De a munkával teli hetek, hónapok megtartókká lettek, akárcsak az, hogy a sebészeti osztály ifjú orvosainak a tanulásihoz, gyógyításhoz szükséges légkört dr. Kiss Dezső főorvos megterem­tette. — Főorvos úr, iön ,hamarosan egy, n sebészek szá­mára jelentős, ötjegyű számhoz térkezik: a tízezre­dik műtéthez. A szám önmagában is sokat jelent, akkor is, ha 'a műtőasztal \mellett töltött órákat vennénk számba, hiszen énekké kerekednének. De ennél sokkal fontosabbnak érzem, hogy megkérdez­zem: az elmúlt évek |során la jobb betegellátás ér­dekében i milyen Júj módszereket honosítottak meg munkatársaival ? — Tíz munkatársammal, amint azt osztályunk el­nevezése — általános sebészet — is jelzi, a legkü­lönfélébb sebészeti beavatkozásokat végezzük. Az elmúlt időszakban mégis végérvényesen eldőlt: no­ha „általános” sebészek vagyunk, szükséges, hogy mindenki egy részterületen folyamatosan továbbké­pezze magát, abban tökéletesen elmélyüljön. Ezen a ponton a szakirodalom naprakész ismerete mel­lett a legújabb — és természetesen a legcélszerűbb — műtéti eljárásokat is képesek vagyunk bevezetni. Bevallom, ezt fontosnak érzem, hiszen csak így le­hetnek az osztályunkon érsebészek, onkológus sebé­szek és így tovább. Az egyedül, hősiesen operáló sebész — nos, ő már a múlté. Csoportok, úgyneve­zett team-ek dolgoznak össze, így adhatják tudásuk legjavát a műtétek elvégzéséhez. Néhány esztendővel ezelőtt megteremtődtek a fel­tételei annak, hogy a tőlünk távozó betegeket to­vábbra is figyelemmel kísérjük, gondozzuk! És ezen a ponton kamatoztatjuk az előbb elmondottakat: minden orvosmunkatársam saját szakterülete bete­geit hívja vissza ellenőrzésre, kontrollra. Igen nagy eredménynek tartom a tavaly megalakult klubot, ahova a betegek örömmel járnak, hiszen életmód­jukhoz, étrendjük helyes kialakításához kapnak ta-. nácsokat. — A .gondozás bevezetését ta betegek egyértelmű tetszéssel fogadták? I — Sajnos nem mindenki értette meg ennek a munkának a fontosságát. Akadt a kontrollra hívot­tak között, a'ki zaklatásnak minősítette sorainkat, s úgy vélte, hogy mi nagyon ráérünk... Bizony er­ről szó sincs! Az osztályon dolgozó orvosok — és erről nagy örömmel szólhatok — valóban hivatá­suk magaslatán állnak, ezt a munkát önként, egy­mást felváltva végzik a hét meghatározott napjain a rendelőintézetben és a kórházban. Ilyenformán egyik napon a tőlünk távozott hajdani daganatos beteget, máskor az érrendszeri problémával, vagy éppen a hasi műtéten átesetteket hívjuk be. — Daganatos beteget mondott, tehát a gondozás munkája a jó-, illetve rosszindulatú ^daganattal ope­ráitokra is kiterjed. Vajon á rettegett bajjal műtött betegek is zaklatásnak veszik a hívó leveleket? — Szererlcsére már annak a szemléletnek is vé­ge van, hogy akit daganatos betegséggel operálnak, az tőlünk távozva, már rendeljen koporsót. De a szemlélet változása csak úgy következhetett be, hogy rohamosan javulnak a daganatos betegek gyó­gyulási mutatói. A számok mögött pedig gyógyult emberek állnak! Pontosabb lett a diagnosztika, egy­re kiterjedtebb a szűrés, jobbak a műtétek feltéte­lei, gyarapodott a gyógyszerek száma és bővültek az egyéb léhetőségek. A daganatos betegséggel ope­ráltak között is akadnak, akik nem veszik jónéven a kontrollra hívást. Pedig ha belegondolunk, a gon­dozás egyértelmű gyógyítás! Az orvos így tartja, így tarthatja figyelemmel a távozott beteget, rendelhet új gyógyszert, beszélheti meg személyesen az eset­leges új beavatkozást is. Orvosaink ebben az esztendőben hozzáfogtak a régebbi, nyolc—tíz, sőt, tizenöt évvel ezelőtt ope­rált betegeink behívásához is. Értelemszerű, hogy az ő érdekükben, az ő teljes gyógyulásukért teszik. Vannak ugyanis betegek — ez azonban nem ál­talános! —I akik két vagy három műtét után vál­nak gyógyulttá. És ha ez így szükséges, akkor ter­mészetesen ennyiszer kell operálni. Ezért is kell kapcsolatban maradnunk velük, megtartva bizal­mukat, gyógyulásba vetett hitüket. — Szavaiból világosan érthető, hogy a gyógyulási feltételek folyamatosan javulnak, egyre többen nye­rik vissza teljesen egészségüket. Mégis, hadd kér­dezzem meg, hogy előfordulnak-e még súlyos, az orvoshoz későn forduló daganatos betegek? — Sajnos, igen. Mi sem találunk, magyarázatot arra, hogy miért akkor fordulnak orvoshoz például az emlőrákos nőbetegek, amikor a baj már elha­talmasodott ... Szerencsére ritkán, de még előfor­dul ez is. Szeretném elérni, hogy mindenki tudja: korai szakaszban sokkal jobban gyógyítható a be­tegség! S. K. í • A találkozó szónoka Cser* vény Vilmos, a DÍVSZ főtit­kára volt.

Next

/
Thumbnails
Contents