Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-31 / 178. szám

4 ® PETŐFI NÉPE 1984. július 31. AZ OLCSÓBB ÁRUÉRT A FÁHOZ KELL MENNI Félidő után a barackszezon A nyári gyümölcsök közül a sárgabarack érése esik júliusra. Ezért most a központi téma a termelőknél, felvásárlóknál, konzervgyárak­ban és a fogyasztóknál: ki mennyit kap vagy fizet érte? A ZÖLDÉRT felvásárlási árai a különböző fajtáktól függően 5—12 forint között vannak. A piacon pedig nem ritka az sem, ha egy ki­logramm tetszetős kajsziért 35 forintot kérnek. Az árak alakulását követni nehéz. /Amint az addig bőbeszédű nyilatkozó megtudja, ki­vel beszél, és az Imiért kérdezi, nyomban elhallgat. Az elmúlt napok­ban mégis megpróbáltunk a kulisszák mögé pillantani. • A helvécial Petőfi Termelőszövetkezet titka: egy órán belül meg tudják Változtatni "a szedés módsze­rét. A fő ellentmondás A termelő mit szeretne? Elad­ni áruját, minél többért, de leg­alább annyiért, amennyi a költ­sége és a munkadíja volt. No, és várna egy kis hasznot is. Part­nere, a felvásárló — viszonteladó — ügyel arra, hogy csak annyit fizessen, hogy ő is jól járjon. A fő ellentmondás tehát adva van. A termelők legtöbbje korrekt, hiszen sokéves kapcsolat köti a felvásárlóhoz.. Nóhányan vi­szont „suszterolnak”, elfedik, el­rejtik a gyümölcshibákat. Ebből adódik a - sokakat sértő, de óha­tatlan turkálás. Meg keU győződ­ni a gyümölcs megfelelő minő­ségéről. Az UNIVER Áfész Kecskemét környékén 12 telepen vásárol fel barackot. Ezt zömmel a ZÖLD­ÉRT Vállalatnak szállítja. A 9-es számú, homokbányái telep veze­tője, Nagyné László Emma. Itt reggel öt órától 10-ig tartanak nyitva. • Nagyné László Emma, az UNIVER homokbányái felvásár­lója mutatja a megfelelő minősé­gű barackot. — Reggel 8 óráig zömével be­jön az áru. Még munkába menés előtt eladják azt a barackot, amit előző este szedtek — mondta. — Olyan, hogy itt bárkivel összeszó­lalkoztunk volna, még nem volt. Mindig közös nevezőre tudtunk jutni. Alig két kilométerrel odébb a dunaföldvári úton, az Alföld Szakszövetkezet és a ZÖLDÉRT közös felvásárlótelepét ötödik esz­tendeje vezeti Horváth Dezső, aki a kis termés miatt panaszko­dott. — Tavaly 250 mázsa sárgaba­rackot vásároltam fel. Ahogy hal­lom a termelőktől, idén ennek csak a harmada lesz. A többit el­vitte a fagy, vagy leverte a szél. A szezon még másfél hétig biz­tos eltart. gostól. Itt is tarolt a fagy, és nemrégiben a jég verte sebesre a gyümölcsöt. Ettől függetlenül ba­rack van, mert a felvásárlótele­pek előtt hosszú sorok kígyóznak. A sérült baracknak is találtak ve­vőt a HUNGAROFRUCT, elfo­gadható árért Ausztriába szállít­ja ipari feldolgozásra. A sorban állók egyike, Káldi Mihály fogattal érkezett, három család gyümölcsét hozta. A telep a helybeli Kossuth Szakszövetkezeté. A gyümölcsfel­vásárlás, mint önálló tevékenység, ráfizetéses. Ez azonban a végel­számolásnál elhanyagolható, mert a tagság szőlővel, dohánnyal és sertéssel is foglalkozik. Néhány kanyarral odébb sor állt az UNIVER Áfész felvásárló- telepe előtt is. Helenkár János a osettegőjét támasztva, harmadik­ként várta, hogy barackját a mér­legre rakhassa. — Nem sok jót mondhatok. Nyolc fám van. Az idén minden rosszat megkaptunk. Fagyot, je­get, telet, most meg ezt a mele­get. A barack ára sem sok — pa­naszolta. Amikor tájékoztattam, hogy a kecskeméti piacon 30 forintot is kaphat érte, szusszanásnyit gon­dolkodott, majd folytatta: — Nincs időm, hogy bevigyem. Fél nap, amíg leszedem ezt a pár ládányit, utána egy napot alku­dozhatok a piacon. .Itthon meg tengernyi a munka, vigyék akkor inkább 12 forintért. A kofák a fán is megveszik A kerekegyházi UNIVER-telep felvásárlója, Szegedi József né egy pillanatra a pénztárba sietett. Közben mondta: — Régen volt olyan nap, ami­kor a ZÖLDÉRT-től 15 kocsit kértünk bevinni az árut Kecske­métre, végül csak 45-re fért fel. Most alig van valamennyi a rak­tárban. A várakozóktól megtudtam, hogy a szerencsésebbj ük még a „fáról” eladta. Jöttek a magánke­reskedők, a viszonteladók, meg­nézték a gyümölcsöt, megegyez­tek. Volt, aki foglalót is hagyott. Ezen a „piacon” 15 forint a leg­szebbjének az ára. Mire ez a gyü­mölcs a fővárosba ér, már 30—35 forintért kínálják. Vagyis száz- százalékos haszonnal adják to­vább ... A ZÖLDÉRT kecskeméti kiren­deltségének vezetőjétől, Sztánócz- ki Györgytől megkérdeztem: ők miért nem viszik így az árut Pestre? Akkor többet tudnának fizetni a termelőknek is. — Egyrészt kiadott árlistánk van, ettől nem télihetünk el, más­részt jellemző módon a pestin és más kurrens piacokon annyira te­lítettek a standok, hogy vállalati Faragó József hajnalonta hozza egy-két kosárnyi gyümölcsét. Itt találkoztam a szakszövetke­zet egyik tagjával, Faragó József­fel. Kerékpáron hozott két kosár barackot. Akkor válogatta a meg­felelő rekeszbe. — Sietni kell, mert hétkor kez­dek dolgozni. Itt a szomszédban a szövetkezet központjában amo­lyan mindenes vagyok — mondta —, gyorsan szortírozom a gyü­mölcsöt. Háromszázhuszonhárom négy­szögöles kertjében sokféle fa van, közöttük hat kajszi is. — Ezért most kilónként 12 fo­rintot kapok, nekem megéri, plá­ne, hogy csak ide, a szomszédba kell hoznom. Kerekegyházán, a jég után Ahogy Kecelen az utak mentén meggyfák díszlenek, úgy Kerek­egyházán — átlagos évben is — a kajsziterméstől roskadoznak' a fák. Csakhogy 1984 eltér az átla­Energiatakarékos ablak-gyártás — gondokkal — a DUTÉP-nél Januárban kezdte meg a termelést a DUTÉP új ablak­gyára. Az üzem az NSZK-ból és Olaszországból importált gépekkel, az egyik legkorszerűbb eürópai technológiával működik. A szakvélemény szerint az itt gyártott energiata­karékos nyílászárók hőszigetelő képessége kétszerese a ha­gyományos ablakokénak, élettartamuk, használati értékük is jóval nagyobb. — tehát bizonylaton vezetett — árut még 13—14 forintért sem fo­gadnak. t Sok szövetkezet próbálkozik áruját szabadpiacon értékesíteni. Abban a pillanatban, ahogy a vá­sárló kereskedőnek bármilyen számlát alá kellene írni, már fuccsba is ment áz üzlet. „Zseb­ből” pedig egy szövetkezeti gaz­da sem árulhat. Egy példát is is­merek. Almaszezon idején egy pesti kereskedő 20 mázsát akart venni. Három forint ötven fillé­rért kilogrammját, csakhogy er­ről bizonylatot kellett volna kiál­lítania. Inkább elvitte előbb egy üzletbe, ahol már szabadon meg- vehette, igaz, 4 forint 20 fillérért. Vajon miért érte neki még így is meg...? Az egyéni termelő tehát az effajta piacon előnyt élvez, hiszen ő csak magának számol el a be­vétellel-. A vásárló fogyasztó pe­dig biztos, hogy nem jár jól, hi­szen mások „illegális” hasznát ő fizeti. Kerékpáron barackért Lajosmizse határában a Béke Szakszövetkezet ültetvényén az­nap nyolcvanan szedték a barac- kot. Munkájukért kilogrammon­ként 80 fillértől 1 forint 40 fillé­rig fizettek. Velem együtt érke-, zett a poros úton két fiatalember. Pestről jöttek biciklivel, felsze­relve mindenféle szedőalkalma- t ossággal. Vető András és Götze Endre, a budapesti Súgván Endre Gimná­zium tanulói. — Már két hete itt vagyunk, eddig meggyet szedtünk. Ma kezdünk a barackosban. Fizeté­sünket részben gyümölcsben kér­jük. Kell otthon a befőzéshez — mondták. — Naponta felkereke­zünk, majd hajnalban jövünk vissza. A pénz jól jön a nyara­lásihoz. Az sem utolsó, hogy így ingyen lesz lekvár, befőtt, kom­pot ... Az egyik fa mellett beszélgetett Zrínyi Mihály elnök, Lengyel András főagronómus és Csillik László kertészeti ágazatvezető. Tőlük tudtam meg, hogy idén sok bajuk volt a barackkal. De most már úgy tűnik, megnyerték a csa­tát. Az áprilisi fagyok idején húszezer forint értékű ködgyer­tyát füstöltek- el, hogy megvédjék a 11 hektáros ültetvényt. A ba­rack ugyanis biztos „pontja” a szövetkezetnek. Hosszú évek átla­gában nyereséges. Ahogy az el­nök fogalmazott, legfőképpen azért, mert húsz éve a telepítők jól választottak területet. A gazdaság szemefénye Nem kellene sok kéz ahhoz, hogy az országban össze tudjuk számolni azokat a mezőgazdasági üzemeket, ahol úgy megbecsülik a kajszit, mint a helvéciai Petőfi Termelőszövetkezetben. Túri József elnökkel egy tár­gyalás szünetében beszéltem. — Mi hagyjuk versenyezni ,a vásárlókat. Annak adjuk a gyü­mölcsöt, aki legtöbbet fizet érte. Viszont aki mellett letesszük a voksunkat, annak olyan árüt szál­lítunk, amilyet kér. Van például egy vevőnk, aki 13 forintot fizet a cefre minőségű barackért. Igé­nye szerint gyűjtjük a megfelelő erettségű, színű és nagyságú árut. ' Az exportbarackot a ZÖLDÉRT - en keresztül adjuk a HUNGARO­FRUCT-nak. Múlt szombaton nem . akarták Kecskeméten átvenni, i mert szerintük rossz minőségű. Ügyintézőnk ezt azonnal ellen­őrizte, igazuk volt. Egy órán be­lül elküldtük azt a harminc em­bert a barackosból, aki bizonyít­hatóan elkövette a hibát. — Nekünk megéri a barackkal foglalkozni, ezért úgy is kezeljük, mint a hímestojást. A napokban készült el az első féléves kimuta­tás. Az értékesítés befejeztével — úgy tűnik — eléri majd kilogram­monként a 4 forintot a nyeresé­günk. Már csak azért is érdemes „barackozni”, mert ezeken a föl­deken hektáronként alig termett 4 mázsa rozs. Amikor elbúcsúztunk, Túri Jó­zsef az irodából kilépve szólt utá­nam. . — Majdnem elfelejtettem, az új, hatvanhektáros ületvényben 4 millió forint költséggél, hetven­ezer köbméter földet mozgattunk meg. Így eltüntettük a fagyzugo­kat. Ahogy számoltunk, ezt a többletköltséget a barack két— három év alatt meghálálja. Az értékesítés irányai A különböző hazai piacok mel­lett jelentős az export. Az idén a HUNGAROFRUCT Bács-Kiskun megyéből 2800 tonna barack kivi­telét tervezte. A jelenlegi hely­zetben már megállapítható, hogy ez a mennyiség alig haladja majd túl a 2000 tonnát. Az úticél a kör­vetkező: NDK, Csehszlovákia, Lengyelország, Svájc, Ausztria, NSZK és idén először Kuvait. A hűvös tavasz miatt kedvező piacra „futott” a magyar barack, mert a görög és a spanyol gyü­mölcs már „kikopott” Nyugat- Európából. Az exportáló vállalat­nak most a legfőbb gondot a meg­felelő érettségi fok „belövése” okozza, hiszen az áru a leszedés­től számítva 4—10 napot tölt ka­mionban, vagonban, míg a fo­gyasztóhoz ér. A gyümölcsárak alakulására jellemző, hogy a konzervgyári és a friss fogyasztásra alkalmas ba­rack ára között álig van -különb­ség. Ez azt bizonyítja, hogy a sze­dés gépesítésével érdemes foglal­kozni. Addig azonban, amíg vala­milyen központi intézkedés nem szegi a nepperek, szerencselova- gok szárnyát, marad a csillagá­szati szabadpiaci ár. Tehát a fo­gyasztó, ha olcsó barackot akar, a fához kell mennie ... Czauner Péter-Az új üzem beidulása nem volt zökkenőmentes. A legtöbb gondot jelenleg is az anyagellá­tás zavarai okozzák. A DUTÉP üzeme a famegmunkálást és az összeszerelést végzi, ehhez közel hatszáz fajta alkatrészt, anyagot (festéket, ragasztót" stb.) használ­nak fel. Bár az j üzem országos program keretében indult, a kü­lönböző szállító vállalatok nem készültek fel időben, s nem tud­nak megfelelő minőségű szerel­vényeket, anyagokat szállítani. Az ablak „lelkét”, a vasalatot csak jövőre kezdi tömegesen gyártani — külföldi licenc alap­ján — az.Elzett Művek. Ezt ad­dig importálni kell. Az első hó­napokban komoly üvegellátási gondok is voltak. Ezeket az Orosházi Üveggyár konstruktív hozzáállással saját beruházási keretéből megoldotta. Továbbra is hiányzik viszont a megfelelő minőségű és méretválasztékú fa­anyag. Az ÉRDÉRT Vállalat nem vállal minőségi kötelezettségét szállításaira, emiatt jelenleg a fa 55 százalékából hulladék lesz. Most rendezkednek be a hulla­dék 'hasznosítására a DUTÉP- nél: fabrikettet fognak belőle gyártani. Az üzemen belül a magas szin­tű gyártási kultúrá megszerette­tése, a hozzáértő munkásgárda betanítása a feladat. - A közvetlen termelésirányítást nem műveze­tők végzik, hanem fizikai állo- itaányú gépcsoport-vezetők, akik a művezetői teendők mellett bri. gádvézetői feladatkört is. ellát­nak. Szorosább a kapcsolatuk a dolgozókkal, és közvetlenebb az érdekeltségük is. A minőségi bé­rezés rendszere olyan, hogy a teljesítménytől függően jelentő­sen „mozoghat” a dolgozók, bére. Az akadozó anyagellátás egye­lőre akadályozza a második mű­szak beindítását. Pedig erre szükség lenne, mert a tervezett 150 ezer négyzetméter ablakot mindenképpen szeretnék legyár­tani az év végéig. A DUTÉP-nél azon gondolkodnak, hogy saját hálózatot szerveznek új termé­kük értékesítésére. L. D. ÖSSZEFOGÁSSAL KÖNNYEBB Két szövetkezet Tiszaalpáron Álig rrfült1 el hét óra, amikor a tiszaalpári Búzakalász Termelő- szövetkezet központjának kapu­ján beléptem. Az irodaház még csendes volt.'Az egyik szobában az íróasztal fölé hajolva egy fér­fi jegyzetelt; — Mi az agronómián 6-kor kezdünk. Az irodisták 8-ra jár­nak — mondta, amikor az elnö­ki szobát kerestem. — A főnök már itt van, úgy tudom vendég ül nála. A vendég Kiszely Gyula, a szomszédos Tiszatáj Tsz elnöke volt. Éppen a „furulyázó” kuko­ricáról beszélgettek amelyiknek alsó levelei már zörögnek, — annyira szárazak. — Nagyon hiányzik a csapa­dék — magyarázta Seres Imre, a házigazda elnök. — Meglehető­sen furcsa helyzetben vagyunk. Itt folyik a határban a Tisza, mégsem tudunk öntözni. 1981-ben már elkészítettük az öntözőmű terveit, de időközben ennek a tevékenységnek megszűnt az ál­lami támogatása. Hiába fognánk össze a térség gazdaságaival, sa­ját erőnk a teljes kivitelezésre kevés. Így a tervtől visszalép­tünk. Az alpári határ valóban sajá- ■ tos. A két szomszédos szövetke­zet területén a maximális szint- különbség nyolc méter. — Ha árvíz van, — mesélték —, a mélyebb földeken áll a víz, csónakázni . lehet. A partosabb részen pedig megsül a termény. Tiszaalpáron * bizakodnak. Ahogy megtudtam, talán megkap' jak a nagytérségi öntözési támo­gatást. Az elképzelések szerint a munka 1986-ban, indulna meg. Ezzel lehetővé válna a kettős ter­mesztés, és biztonsággal számol­hatnának minden évben. Ez csak az egyik formája az összefogásnak. A világbanki ga- bonafejlesztési pályázatot is kö­zösen adták be. Egy tízezer ton­nás tárolót és két szárítót szeret­nének építeni. Ahogy számolgat­ták, idén a nedves tavaszon a Szárító nélkül, csak a rossz lu— cernavágási időpont miatt a Ti­szatáj Tsz hárommilliót veszí­tett. (Nem megvetendő a lucerna- pellet értéke: tonnánként 5300 forint.) A két gazdaság a község fej­lesztéséért is sokat tesz. Nézzük az utóbbi esztendőket. — Amikor a gázt hoztuk Al- párra, a Tiszatáj ásta, a Búza­kalász temette a munkaárkot — említette Seres Imre. — Másik ilyen példa lehet a telefonköz­pont építése. Gyuláék alapozták .az épületet, mi tettük rá a tetőt. A többi munkát a község többi üzeme végezte. Novemberre állí­tólag be is szerelik a crossbar berendezést. Nagyon várjuk már, mert a jelenlegi állapotok áldat­lanok. • Seres Imre: — Egymásra va­gyunk utalva. ■ Kiszely Gyula: — iHa van tar­talék a szövetkezetekben, hát ez Az alaptevékenység végzésekor is összefognak. Tavaly például az egyik szövetkezet Hesston óriás­bálázót vett, a másik IHI vetőgé­pet. A szakmunkát egymás terű. létén elvégzik. így kevesebb pén­zük fekszik az év jelentős részé­ben használhatatlan gépekben. A következő eset is követendő: a Tiszatáj szövetkezetbe jött gé­pésztechnikusként dolgozni Ka­pus Endre. Lakóhelye pedig a Búzakalász Tsz' szolgálati lakása. — Ha az ember nem érné fel ésszel, hogy egymásra vagyunk utalva, ha egymással feleslegesén versenyeznénk, nem. lehetne fel­mérni, hogy ebből mekkora kár származna — mondta Seres Imre. Kiszely Gyula folytatta a gon­dolatot: — Ha van tartalék a mezőgaz­daságban, a községben, a mi kis szövetkezeteinkben, hát ez az .. \ BBSS! • Tisza-; aipáron népszerű a '; Búza- kalász ; Tsz hús- , boltja, 1 HAZAI ÜVEG VAN, A VASALATOT MÉG IMPORTÁLNI KELL — HIÁNYZIK A MEGFELELŐ FAANYAG 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents