Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-29 / 177. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1984. július 29. HETT VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Új szovjet indítvány a világűr militarizálásának; megakadá­lyozására. — összecsapások az iraki—iráni határ egész hosszában. KEDD: A kambodzsai kormányfő tárgyalásai Szófiában. — A fran? cia gazdaság korszerűsítését ígérte kormánynyilatkozatában Far bius, az új miniszterelnök. — Samora Machet mozambiki ál­lamfő befejezte koreai látogatását. — Nem hozott döntést az izraeli választások végeredménye, hosszú koalíciós tárgyalások kezdődtek. ajs , SZERDA: Végleg bezárták a bejrúti izraeli összekötő irodát. — Kí­nába utazott á brit külügyminiszter. — A nyugatnémet kormány jóváhagyta az NDK-nak nyújtandó 950 millió márkás bankhitelt. CSÜTÖRTÖK: Űj-Zéland új, munkáspárti kormányfője, Lange állást foglalt amellett, hogy kikötőikbe nem engednek be amerikai nuk­leáris hadihajókat. — Eredménytelenül végződtek a Swapo és a dél-afrikai küldöttek közötti tárgyalások. — Hét párt indul a ni- caraguai választásokon novemberben. PÉNTEK: Lord Carrington Papandreu miniszterelnökkel * tárgyalt Athénban. — Gromiko Moszkvában fogadta McGovern amerikai demokrata párti politikust. — Magyar—kambodzsai megállapo­dások aláírásával ért véget a Chan Sy vezette küldöttség magyar; országi látogatása. SZOMBAT: Szaúd-Arábiába utazott Karami libanoni miniszterelnök. _ Cheysson francia külügyminiszter Argentínában tárgyal. — E llentétes nyilatkozatok Moszkvában és Washingtonban a Bécsbe tervezett értekezlet lehetőségéről amely az űrfegyverkezés meg­akadályozására lenne hivatott. A hét három kérdése: Lehet-e a megbékélés irányában előrehaladásról beszélni Libanonban? Jelképes lehet, ahogyan a fő­városban, Bejrútban csak las- san-lassan tudják lebontani a Bejrút két felét elválasztó bari­kádokat, hiszen a falak és egyéb akadályok tövében még aknák rejtőznek... A megbékélési fo­lyamat hazai és nemzetközi ele­meiben szintén akadnak nem várt, veszélyes, robbanást elő­idézni képes részletek. Időnként még vannak tűzhar­cok, csetepaték az egymással rivalizáló csapatok, milíciák kö­zött, mint ahogyan ez Tripoliban történt, ahol még tüzérségi ösz- szecsapásra (is sor került. ^Egyik oldalon a Szíria-barát erők, a másikon egy reakciós mohame­dán csoport. Nem véletlen, hogy mindez akkor történik, amikor Karami miniszterelnök a Bej- rú’tban megvalósítandó béke- tervhez külső támogatást próbál szerezni. A kormányfő a héten előbb Damaszkuszban tárgyalt, utána Szaúd-Arábiába utazott. A leggazdagabb arab ország természetesen elsősorban anyagi támogatást nyújthat, de jelentős hozzájárulás lesz Ríjad részéről az is, ha például nagykövetét újra elküldi Béjrútba, hiszen egy ilyen gesztus a libanoni kormány biztonsági tervének a támogatá­sát jelenti. A 800 ezer libanoni keresztény többsége a Falangista párt mö­gött áll, amelynek vezetője Pier­re Dzsemajel, a köztársasági el­nök apja. Az idősebb Dzsemajel most kilátásba helyezte, hogy visszavonul. Nyilatkozatában ki­jelentette, hogy hajlandó lenne Szíriával tárgyalni, de előfelté­telül szabta a szír csapatok tá­vozását az országból. A libanoni közvélemény nagy része élőbb az izraeliek kivonását követeli az ország megszállt déli részéből. Most éppen pedig csak megke­ményedik az izraeli álláspont Dél-Libanon dolgában: vissza­vágásként azért, mert a Karami- konmány bezáratta a bejrúti iz­raeli összekötő irodát, az izraeli csapatok lezárták a dél-libanoni területet, elvágva Libanon egyéb részeitől. A libanoni kormány különben biztonsági garanciákat szeretne felkínálni Izraelnek, hogy elérje a megszállók távozását. E bizto­sítékokat — úgy tudják a hír- magyarázók — a libanoni—szír és a libanoni—szaúdi tárgyaláso­kon is megvitatták. Hogyan alakul a nicaraguai választás mezőnye ? Ismeretes, hogy Washington­ban a demokrácia legfőbb ismér­vének a „szabad választásokat” tekintik: legutóbb a salvadori vá­lasztásokat, amelyekre pedig a szuronyok árnyékában került sor, üdvözölte az amerikai kormány­zat, hogy aztán Napoleón Duarte is „választott elnökként” léphes­se át a Fehér Ház küszöbét, mint Ronald Reagan megbecsült ven­dége. Azt igyekeztek feledtetni, hogy tízezerszám haltak meg em­berek Salvadorban az önkény, a • Sajátos politikai malőr pattant ki a salvadori elnök portugáliai látogatása nyomán. Képünkön: Jose Napoleon Duarte (középen), aki beszédében tévedésből államfőnek titulálta Soares kormányfőt (balraT. (Jobbra Eanes köztársasági elnök.) terror áldozataiként, s hogy még most is dörögnek ott a fegyverek. Nicaragua, • amelyet Washing­toniban nemes egyszerűséggel csak „a kommunista felforgatás hazá­jának” vagy „bázisának” nevez­nek, megpróbálja szaván fogni a választásokat sürgető Washing­tont, s be akarja bizonyítani, hogy igenis demokratikus módon kérdezik meg novemberben a ni- oaraguai népet. Végülis hét párt jelezte hivatalosan, hogy indul a november 4-i nicaraguai elnök- és parlamenti választásokon. Vi­szont a jobboldal vezéralakja, Ar­turo Cruz, aki nemrég tért visz- sza .hazájába, a sandinista, front vezetőivel volt találkozója után közölte: visszalép. Azért nem in­dul a választásokon, mert a kor­mány nem teljesíti követeléseit. Egyik feltétele nem volt keve­sebb, mint az, hogy a managuai kormány kezdjen tárgyalásokat az ellenforradalmárokkal és ne­kik is adjon lehetőséget az in­dulásra. Cruz minden bizonnyal egyez­tette taktikáját Washingtonnal. Visszatért az emigrációból, hogy aztán mégse induljon, s így mint egy bizonyítékot szolgáltasson; íme, mégsem „szabad választás” az, ami Nicaraguában lezajlik. Nyilvánvalóan az amerikaiak szemében az lenne a demokrácia, ha az ellenforradalmárok támo­gatásával egy Cruz kerülhetne ki győztesen a választásokból, s visszaállíthatná a Somozai-idők politikai, társadalmi, gazdasági viszonyait. , Ekkora „szabadság­ból” úgy tűnik, a nicaraguai nép mégsem, kér. Hogyan alakulhat Namíbia jerője a mostani tárgyalások kudarca után? A hét elején tárgyalások vol­tak a Zöldfoki-szigeteken a Na» míbia függetlenségéért harcoló Swapo és a Dél-afrikai Köztársa­ság képviselői között, hogyan le­hetne megteremteni a tűzszüne­tet a több mint 800 000 négy­zetkilométeres területen, amelyet Dél-Afrika jogtalanul tart ha­talmában. A dél-afrikai küldött­ség feltételként jelölte meg az Angolában állomásozó kubai ka­tonák kivonását, a Swapo kül­döttei viszont épp ellenkezőleg, azt sürgetik, hogy az ENSZ Na­míbiára vonatkozó határozata értelmében a dél-afrikai csapa­tok távozzanak Namíbiából, ahová aztán „kéksisakos” ENSZ- békefenntartó erők vonulnának be. S megint felbukkan a „sza­bad választások” kérdése: igen, a Swapo is e választások megtar­tása mellett van, feltéve, ha azok a világszervezet ellenőrzésével zajlanak le. A dél-afrikai külügyminiszter a tárgyalások kudarca miatt a Swapo-ra hárította a felelősséget és megfenyegette a namíbiai ha­zafiakat, hogy Dél-Afrika fokoz­za a katonai erőinek a bevetését a térségben. A namíbiai ügyben köztudo­mású a nyugati hatalmak egyez­tetett magatartása: a délnyugat- afrikai .terület bányakincsei, az urántól a gyémántig, a réztől az aranyig, nagyon, is érdeklik az USA, Nagy-Britannia, Francia- ország és az NSZK vezető köreit. Mintegy képviseletükben volt je­len a Zöldfoki-szigeteken Frank George Wisner, az USA afrikai ügyekben illetékes államtitkár­helyettese. De Namíbiára tekint egész Af­rika is. Etiópia külügyminisztere, Gosu Volde a napokban fokozot­tabb politikai, diplomáciai és pénzügyi támogatást sürgetett a dél-afrikai felszabadító mozgal­mak, s így a namíbiai hazafiak számára is, Gosu Volde egyébként azzal égyidöben pjdlatkpzott er­ről, hogy bejelentetté: ’Addisz Abébában rendezik meg az Af­rikai Egységszervezet következő csúcsértekezletét. (Eredetileg má­jusra tervezték, Conakryba, de a guineai események miatt elha­lasztották az afrikai országok ál­lam- és kormányfőinek a jubi- láris, huszadik csúcstalálkozóját.) Hogy most ?gy forradalmi afri­kai ország fővárosában, külön­ben iis pedig az afrikai egység- mozgalom kezdetének emléké­vel összekapcsolódott Addisz Abébában lesz ez az értekezlet, ab­ból következtetni lehet arra is, hogy valóban több támogatást kaphat folytatódó küzdelméhez Namíbia. Pálfy József CSILLEBÉRC, VÁROSNÉZÉS A kambodzsai delegáció programjából A kambodzsai párt- és kor­mányküldöttség — amely Chan Synek, a Kambodzsai Népi For­radalmi Párt KIB Politikai Bi­zottsága tagjának, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének vezetésével hivatalos, baráti látogatáson ’tartózkodik hazánkban — szombaton délelőtt a Csillebérci Vezetőképző és Út­törőtáborba látogatóit, A ven­dégeket — akiknek kíséretében volt Hetényi István pénzügymi­niszter, Nagy Gábor külügymi­niszter-helyettes és Karsai Lajos,\ a Magyar Népköztársaság Phnom Pemh-i nagykövete — Baller Ká­roly, az úttörőváros vezetője kö­szöntötte, majd tájékoztatta a mintegy 137 hektáron elterülő, immár a 37. nyáron pajtásokat fogadó tábor történetéről, éle­téről. Két ízben kambodzsai gye­rekek is eltölthettek itt néhány élményekben gazdag hetet. EMELIK A SZAKMUNKÁSOK BÉRÉT Növekvő termelés a textil- és textilruházati iparban Az állami textil- és textilru­házati ipar 1983 azonos idősza­kához képest folyó áron számít­va 9,1 százalékkal növelte terme­lését az első félévben. A korábbi­nál jóval több harisnya, haris­nyanadrág került az üzletekbe, 30 százalékkal többet készítettek, mint tavaly.' Fokozták a selyem- és gyapj.úszövetgyártást is, és mintegy 11 százalékkal több alsó­felső kötöttárut adtak a hazai és a külföldi vevők részére. Egye­dül a pamutszövet termelése csökkent, ebből a tavalyinál 3 százalékkal kevesebbet gyár­tottak. Jelentősen — 16,5 száza­lékkal emelkedett a konvertibi­lis elszámolású export. Ezen be­lül is kiemelkedik a textilipar, ahol a növekedés a tavalyi gyen­gébb első félévhez képest 40 százalék volt. Az ágazatban je­lentősen nőtt a .termelékenység is, amit bizonyít, hogy a többletter­melést kevesebb dolgozóval ér­ték el; az elmúlt év első félévé­hez képest 1,3 százalékkal csök­kent a létszám. A belföldi értékesítés a terv­nek megfelelően alakult. Javult az alapanyag-ellátás, és a piaci értékesítés is fellendülő­ben van. Ez segítette az üteme­sebb termelést is. Gondot oko­zott viszont, hogy az export köz­vetlen ösztönzéséből adódóan a textilgyárak és a konfekcionáló vállalatok közötti belső kooperá­ció és a szerződéses fegyelem nem volt kielégítő. Az alapanyag- gyártók és végtermékkészítők egyaránt a külpiaci értékesítésre törekedtek, s ez esetenként el­lentmondásos helyzetet terem­tett. A kialakult gyakorlat meg­változtatásának egyik módja a közvetett exportra termelőknek juttatott bérpreferencia lehetne; az Ipari Minisztérium szakembe­rei emellett más megoldásokat is keresnek a vállalatközi kapcso­latok javítására. Jelenleg — az egész ipart fi­gyelembe véve ‘ — a textil­ruházat vállalatainál a legalacso­nyabb a bérszínvonal. Az átla­gosnál jóval nagyobb arányú — évi négy százalékos — létszám- csökkentést a gyakran nehéz mun­kakörülmények, és a többségé­ben két műszakos munka mel­lett ez is magyarázza. A helyzet megváltoztatására központi in­tézkedés született, ennek értel­mében még az idén 4—5 száza­lékkal emelik az e vállalatoknál dolgozó szakmunkások gyárt­mánytervezők, közvetlen terme­lésirányítók bérét. Ä ceglédi állami tangazdaság szakcsoporti KEZELÉSRE bérbe adja 250 KOCAS NAGYKŐRÖSI SERTÉSTELEPÉT. VERSENYTÁRGYALÁS a jelentkezések lezárása után, várhatóan szeptember hóban. Levélcím: Cegléd, Pf.: 18. 2148 A szocializmus óceáni védelmezője Irta: Grigorij Bondarenko admirális, a Szovjet Haditengerészeti Erők főparancsnokának helyettese Július 29-én ünnepük a Szovjet Haditengerészeti Flotta napját. A Szovjetunió Haditengeré- részeti Flottája a Szovjet Fegy­veres Erők részeként arra hiva­tott, hogy megbízhatóan védel­mezze a szocialista hazát a ten­gereken és óceánokon. E fontos feladatot fennállása óta becsüle­tesen teljesíti. A forradalmi matrózok és tiszt­jeik mindig résztvettek a szovjet­hatalom vívmányaiért folyó harc­ban, segítették a nemzetközi reak­ció, és a .belső ellenforradalmi erők elleni fegyveres küzdelmet. A szovjet haditengerészeti flot­ta méltóképp járult hozzá a fa­siszta területrablók felett aratott győzelemhez, amelynek 40. év­fordulója megünneplésére or­szágunk és az egész haladó em­beriség készül. Az USA agressziós tervei A - második világháború be­fejezése. után az imperializmus ismét visszatért á Szovjetunió megsemmisítésének terveihez. Az imperialista államok, élükön az Egyesült Államokkal átcso­portosították erőiket, a Szovjet; unió és a többi szocialista or­szág köré katonai támaszpontok láncolatát építették ki, agresszív katonai blokkokat alakítottak. Az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai- óceán, valamint a Földközi-ten­ger vizeit atommeghajtású ten­geralattjárók és nagy csapásmé­rő erőt képviselői repülőgép­anyahajók tartózkodási helyévé változtatták. A Pentagon vezetőinek véle­ménye szerint az amerikai hadi­tengerészeti erők képesek . rövid idő alatt bármely partmenti ál­lam határainál megjelenni, hogy agressziót hajtsanak végre, vagy a „furkósbot-politika” eszközéül szolgáljanak. "Erre számos pél­dát ismerünk. Korszerű harci technika Természetes, hogy a Szovjet­uniónak ilyen körülmények között intézkedéseket kellett tennie az ország védelmi képes­ségének erősítésére, beleértve a tengeri és óceáni irányokat is. Az egyik ilyen intézkedés egy minőségileg új, óceáni, rakéták­kal felszerelt, nukleáris meg­hajtású hajókkal ellátott hadi­tengerészeti flotta megteremtése volt, amely műszaki ellátottsá­gát tekintve megfelel a korszerű háború követelményéinek. A flotta jelenleg olyan harci tech­nikával van ellátva, amely fel­használja a tudomány, a techni­ka és a termelés legújabb ered­ményeit. A szovjet flotta ten­geralattjárói és felszíni .hajói fé­lelmetes ' erejű fegyvereket hor­doznak, és különböző rendelte­tésű műszaki rendszerékkel van­nak ellátva. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a Szovjet haditengerészeti flot­ta gyakorlatilag korlátlan ható- távolságúvá vált. Napjainkban a hadiflotta mindennapjait a hosszú távolságú óceáni utak jelentik. Hajóink láthatók az At­lanti-óceánon, a Csendes-óceánon, az, Indiai-óceán tropikus öveze­tében, és a sarkvidéki óceánok jégtáblái’ között, vagyis min­denütt, ahol azt a Szovjetunió, a szövetségesei és barátai biztonsága megköveteli. A szovjet haditengerészeti flot­ta kijutása a világóceánokra azt jelenti, hogy a Szevjet fegyveres erők képesek az agresszió visz- szaverésére, bármely irányból kezdődjön is az. A harcias nyu­gati stratégák kénytelenek vol­tak tudomásul venni, hogy a Szovjetunió és szövetségesei el­leni támadást haladéktalan, el­kerülhetetlen és elháríthatatlan válaszcsapás követi. Atomtengeralattjárók Mivel az imperialista fenyege­tés a nyugat-európai országokban • A Minszk repülőgép- anyahajón. elhelyezett, a Szovjetunió és a többi szocialista állam ellen irá­nyuló amerikai nukleáris raké­ták következtében növekedett, a Szovjetunió, .mint azt a közel­múltban D. F. Usztyinov mar­sall, a Szovjetunió honvédelmi, minisztere bejelentette, .növelte atomtöltetű rakétákkal felsze­relt tengeralattjáróinak számát az Egyesült Államok partjai kö­zelében. A tengeri indítású szov­jet rakéták jellemzői, — tűzerő, találati pontosság, az Egyesült Államok területén található ob­jektumok elérhetősége, a célig történő repülési ideje — ellensú­lyozzák az Egyesült Államok azon fenyegetését, amelyet az Eu­rópában elhelyezett amerikai ra­kéták a Szovjetunióra és szövet­ségeseire jelentenek. A szovjet- hadsereget és hadi­tengerészeti flottát országunk so­ha nem használta hódító célokra. A Szovjetunió mindig aktívan és következetesen küzdött az óceán térségeinek militarizálása el­len, konkrét, konstruktív kez­deményezésekkel lépett fel a ten­gereken folyó fegyverkezési versenyek ellen, többek között kifejezte azon készségét, hogy kész megállapodni a haditengeré­szeti flották tevékenységének kölcsönös csökkentéséről, a ha­ditengerészeti fegyverzet kor­látozásáról és felszámolásáról, a bizalomerősítő intézkedéseknek a tengerekre és óceánokra való kiterjesztéséről, az atomfegy­ver-hordozó, hadihajók Földközi­tengeri kivonásáról; az Indiai­óceánon folyó katonai tevékeny­ség csökkentéséről és más in­tézkedésekről. „Nem törekszünk katonai fölényre” Az Egyesült Államok és a töb­bi NATO-ország azonban válasz nélkül hagyta országunk ezen javaslatait. A szovjet katonapolitika, a szovjet katonadoktrína ' lényegét világosan kifejezik K. Ü. Cser- nyenko,, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke sza­vai; „Nincs szükségünk katonai fölényre — jelentette ki Cser- nyenko. — Nem kívánjuk ráeről­tetni másokra akaratunkat, óm nem engedjük meg a kialakult katonai egyensúly megbontását. Ne legyen kétsége senkinek afelől, hogy a jövőben is gondoskodni fogunk arról, hogy erősítsük or­szágunk védelmi képességét, hogy elegendő eszközünk legyen, mely­nek segítségével lehűthetjük a katonai kalandorok forró fejét”. Ezen eszközök közé tartozik a szovjet haditengerészeti flotta is, amely állandó készenlétben áll, hogy teljesítse a szocialista vív­mányok óceáni védelmezőjének szerepét.

Next

/
Thumbnails
Contents