Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-26 / 174. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1984. július 26. TUDOMÁNY ■ TECHNIKA Számítógép-állományunk fejlődése HAZÁNKBAN a számítástechnika alkalma­zása a hatvanas évek végéig viszonylag lassan haladt előre. Ennek meggyorsítását segítette elő az 1971-ben jóváhagyott Számítástechnikai Köz­ponti Fejlesztési Program. Az V. ötéves tervidő­szakot a számítógépek telepítésének gyors üte­mű növekedése jellemezte, a VI. ötéves terv folyamán pedig — a programnak megfelelően — az állomány ésszerű, hatékony kihasználása ke­rült előtérbe. Bács-Kiskun megyében — a KSH-nak jelen­tett adatok szerint — 1982 végén 48 számítógép volt, ami az országos állománynak alig két szá­zaléka. Ennék jelentős része az alacsony telje­sítményű mini- és mikroszámítógépekből tevő­dött össze. Közepes és kisteljesítményű számí­tógép mindössze 7 darab volt a megyében. Utób­biak tárkapacitása alapján Bács-Kiskun a me­gyék kjözött a tizenhetedik helyet foglalta el, csak Szabolcs-Szatmárt és Veszprémet előzte me8- I' , BBS! 1982. december 31-en a mim- es a mikroszá­mítógépek számottevő részét — több mint felét — a megye ipari egységei üzemeltették. A^mi- niszámítógépek között a leggyakrabban előfor­duló a VT 20, a mikroszámítógépek között pedig a ROBOTRON típus. A megyében egy darab közepes teljesítményű számítógép volt, FÉ­LIX—256 típusú. A szállítógépek telepítése, a számítástechnika alkalmazása a megyében viszonylag későn kez­dődött — ezt egyebek között a sajátosságok is befolyásolták —, így az 1982. év végi gépállo­mány igen „fiatal”: a számítógépek többsége egyéves vagy fiatalabb volt. A SZÁMÍTÁSTECHNIKAI Központi Fejlesz­tési Program feladatul tűzte ki a számítástechni­kai eszközök főként hazai és szocialista import­ból történő beszerzését. A megyében a számító­gépek értékének felét a hazai, másik felét pedig a szocialista eredetűek tették ki. A nem szocia­lista gyártmányok aránya nem érte el az egy százalékot sem, ami egy mini- és három mikro­számítógép volt. ' \ A fejlett feldolgozási rendszer alkalmazásá­nak feltétele a megyében csak korlátozottan áll rendelkezésre, viszonylag kevés a „gép—gép” kapcsolat, ami főként a központi egységek mű­veletvégző sebességével, a tárkapacitás nagysá­gáival és perifériák kiépítettségével hozható ösz- szefüggésbe. Bács-Kiáku nban 1982 végén öt gép üzemelt távacLatfeldolgozálsban, ebből egy a kis, egy a közepes és három a mini teljesítményka­tegóriába tartozó számítógép volt. A SZÁMÍTÓGEPEKHEZ kapcsolt periférikus egységek színvonala, jellemzői jelentősen befo­lyásolták az egész rendszer teljesítményét, ki­használhatóságát. A 48 számítógéphez 175 peri­fériaegység tartozott, melyek közül a legelterjed­tebb a képcsöves kijelző, a mágneslemez és a sornyomtató. _ A számítástechnika-alkalmazás egyik jellem­zője az adatfeldolgozó, adatrögzítő és -ellenőrző, adiatgyűtő- és -átalakító berendezéseknek, a technikai eszközöknek a struktúrája. A megyé­ben az adatelőkészítés többnyire mechanikus (lyukkártya, lyukszalag - lyukasztó) és mágneses rendszerű (mágnesszalagos és -kazettás) gépe­ken történik. 1982 végén az előbbiek száma 75, a korszerűbb utóbbiból pedig 7 darab volt. Számítógépeink munkarend szerinti üzemide­je megközelítette a 47,8 ezer órát, ezen felül még 3,3 ezer túlórát is teljesítettek. Az így ren- rendelkezésre álló időalap kihasználása az or­szágos átlagnál kedvezőbb képet mutatott, ala­csonyabb volt az állás- és az egyéb improduktív idő aránya, a produktív időé pedig magasabb. A következő év a gyors fejlődés időszaka volt, s a rendelkezésünkre álló adatok szerint a nö­vekedés azóta is tovább gyorsul. Egy év alatt csaknem kétharmadával nőtt az állomány, 1984- re 77 lett a gépek száma. Nem javult viszont a struktúra, a tárkapacitás alig változott. A TECHNIKAI fejlődés egyik célja a számí­tástechnikai eszközök mind jobb kihasználása, aminek egyik hatékony módja a multiprogramo-. zás. Ennek azonban előfeltétele, hogy a számító­gép tárolója elég nagy, működése elég gyors le­gyen, valamint kellő számú periféria álljon rendelkezésre. A multiprogramozás alkalmazá­sára 1983-ban a megyében a közepes teljesítmé­nyű számítógépnél volt lehetőség, a multiprog­ramozott gépórák száma a produktív időt több mint a kétszeresére emelte. Farkas Vera a KSH Bács-Kiskun megyei Igazgatóságának közgazdásza TÉVEDTEK A FUTUROLÓGUSOK A szovjet főváros jelene és jövője Humusz ­háztartási szemétből Drezdában január óta műkö­dik egy kísérleti berendezés, amely ikomposztot állít elő az új lakótelepek háztartási szemétjé­ből. Az NDK első ilyen jellegű berendezésével a városban ke­letkező szemét mintegy 30 száza­lékát dolgozzák jel, és évente 26 ezer tonna ikomposztot kapnak. Az előállított nyers komposzt nagy mennyiségben tartalmaz olyan szerves anyagokat, ame­lyekkel a kísérletek során a ka­pásnövények és a gabonafélék termésének. 10 százalékos, a szán­tóföldi zöldségfélékének pedig 20 százalékos növekedését érték el. A drezdai kommunális gazdál­kodási intézet által kifejlesztett berendezés kis beruházási költ­séggel és alacsony energiafel­használással üzemel. A feldolgo­zott háztartási szemét 90 száza­lékából gyártanak ikomposztot, ezen kívül másodlagos nyers­anyagokhoz is jutnak, a többi kö­zött különféle fémekhez. Az NDK-nak azon a részein, ahol sok a távfűtéses lakás, a jövő­ben további hasonló berendezé­seket állítanak üzembe. RÖVIDEN szovjet alpinisták, akik legutóbb meg mászták a Mount Everestet, úgy" v€ hetik, hogy rekordot döntöttek. i legújabb geológiai felmérések szerir ugyanis a Himalája évente több cen «méterrel nö, úgyhogy a legutols megmászás óta a csúcsnak most ma gasabbnak kellett lennie. Szovjet tti dósok a földkéregnek azokra a tek tonikus mozgásaira vezetik vissza es a folyamatot, melyek a közelmúltba az ázsiai kontinens térségében zaj lottak le. Javában készül a világ egyik legnagyobb városának, a Szov­jetunió politikai, kulturális, gazdasági központjának új, hosszú távú fejlesztési terve, mely az 1990—2010 közötti évek várható gondjaival fog­lalkozik. A főváros lélekszámú ma 8,3 millió. Korábban úgy vélték, hogy a moszkvaiak száma csak 1990-re éri el a nyolcmilliót. Az a tény. hogy már jó néhány évvel előbb meghaladták ezt 'a határt, a legnagyobb gondot okozza a jövőbelátóknak. Ugyanis az ezredfordulót követő első évekre plusz egymillió ember­rel kell számolni a szovjet fő­városban. S ha valami igazán fontos, akkor a lakosság mes­terséges növekedésének a kor­látozása az. Még időben gondoskodni kell például a közlekedés, szállítás megfelelő fejlesztésé­ről. nehogy a‘ már most érzé­kelhető veszélyek valóságossá váljanak. A távlati tervezők manapság egyértelműén vall­ják; ahhoz, hogy a főváros el­kerülje a közlekedési túlzsú­foltságot, nélkülözhetetlen a nem moszkvai rendeltetésű tranzitforgalom elterelése. Mégpedig nem egyszerűen ti­lalmi úton, hanem oly módon is, hogy a Moszkva környékén kiépítendő úthálózat erre ön­magától is ösztönözze a gép­kocsivezetőket. Ügy gondolják, hogy a még csak elképzelt su- gárutakkal, a régi forgalomra tervezett utak, felújításával, kiszélesítésével elejét vehetik a Moszkva méretű városok esetében igazán nem ritka közlekedési gondoknak. Mert nem szabad elfelejteni, hogy az ezredfordulón .csupán sze­mélygépkocsiból egymilliónyi lesz a szovjet fővárosban. Pedig — képünk tanúsága szerint — Moszkvában már ma sincs hiány többsávos, egy­mást nem keresztező, átgon­dolt vonalvézetésű. jól megvi­lágított, korszerű utakban. De mint látható, a kamionok ma még nem kerülik el a lakott területeket. MŰANYAG útburkolat. Franciaor­szágban sikerült olyan anyagot elő­állítani, arílely helyettesítheti az útépí­tésben a bitument. Az új fajta útbur­kolat kötőanyaga a kőszénkátrány mellett jelentős részben műanyaghul­ladékból áll. A nyolcvanas évek ele­jén félipari, majd ipari méretekben építettek kísérleti utakat ebből az anyagból. Ezeket az utakat most pró­bálják ki. s néhány év múlva végle­gesen eldönthető, hogy az eljárás al- kalmazható-é széles körben, Az új fajta útburkolat alkalmassága esetén jelentősen, csökken a bitumenfogyasz­tás, az energiafelhasználás, és nem utolsósorban megoldható az egyre Inkább szaporodó műanyaghulladék elhelyezésének problémája is. * A MUSZTÁNGOK kártevése. Az USA számos vidékének pusztáin élő félvad lovak, a musztángok, és az elvadult szamarak száma az íftóbbi években megkétszereződött és éven­ként további 20 százalékkal nő A legújabb megállapítások szerint az el­vadult lovak száma 50 000. a szamara­ké 5000. A zöld növények fogyasztásá­val komolyan veszélyeztetik a vad­állomány létalapját és összetapossák az itatóhelyeket. A musztángokra Je­lenleg tilos vadászni, csak nyeregből szabad őket befógni. Ezzel azonban állományuk nem tartható ellenőrzés alatt, így mind nagyobb mértékben kiszorítják a vadat elterjedési terü­letükről. I Összeállította: Mester László Mellékesen mellékeseinkről Magánbeszélgetésben sokszor elhangzik, hát miért ne hozzuk szóba nyíltan: szép számmal akadnak vállalatok, ahol a napi 8 dálkodási egységekre, vagy akár a különbö­ző, mellékkereseteket nyújtó munkalehető­ségekre ne volna szükség. Csak éppen ... órás munkaidőben legtöbben csak dolgoz­gatnak, aztán a gmk-ban vagy a kisszövet­kezetben, fusiban beleadnak apait-anyait. Mielőtt valaki félreértené: korántsem ar­ról van szó, hogy ezekre az új típusú gaz­Csak éppen még nem nőttek ki ezek a gyerekcipőből. Vagy, talán inkább kinőttek, szorítja már őket nagyon is, kellene valami megfelelőbb számú után nézni, csak meg­mondaná valaki, hogy az milyen legyen. Tartalékolt energiák A gazdasági munkaközösségek­nek, a vállalatokon belülieknek.és az önállóaknak is, kétségkívül sok hasznát látja a népgazdaság és a lakosság. De sok helyen 'bi­zony lassan a rendes munkaidő holmi erőgyűjtés időszakává vá­lik, amolyan bemelegítés-féle lesz ahhoz, ami majd utána követke­zik. Nyolc órán át tartalékoljuk az energiát, hogy becsülettel helytállhassunk a gmk-iban vagy a fusiban. 'Lelhet persze — és igazán nem alaptalanul — arra hivatkozni, hogy a különböző társulásokban (amelyeket a világért sem nevez­nének .második műszaknak, ho­lott igén sok helyen egyszerűen az) lényegesen jobbak a kerese­tek. Mégis, merjük megmondani, hogy nem ez az elsődleges. Sok­kal inkább az, hogy a gazdasági munkaközösségekben öszehason- líthatatlanul jobb a szervezés, za­vartalanabb az anyag- és szer­számellátás, pontosabban illesz­kednek . egymáshoz a sorjában következő munkaműveletek. S hogy ez a társulásoknál így van, az egyáltalán nem baj. Sőt: bizonyítja, hogy tudunk mi jól is dolgozni. Ha esetleg efelől vala­kinek eddig kétségei lettek volna. Átváltozások De az a bizonyos gyerekcipő éppen itt szorít. Mindenki tudna a saját munkahelyéről példákat sorolni, mérnökökről, akik elraj- zolgatnak a napi munkaidőben, s aztán leleményes ötletekkel áll­nak elő a társulásban vagy a másodállásban. - Munkásokról, akik elvégzik a sablonmunkát a hagyományosan fizetett munka­időben, nem vagy alig érdeklődve afelől, hogy mihez adják kezük munkáját; ám a gmk-ban heve­sen vitatkoznak, új és korszerű gondolatokkal állnak elő, prakti­kus munkafogásokat tálálnak ki. Közbén pedig maguk sem veszik észre, hogy mennyi értékes ener­giát, gondolatot hagynak ve­szendőbe menni. S nem ritka az a gyári közép- vagy^felső vezető sem, aki már-már lemond arról, hogy a napi 'rendes munkaidőben kiugró eredmények jöjjenek lét­re. Elegendőnek tartja — hiszen az is a vállalati eredményekbe számít —, ha a gazdasági mun­kaközösségek mutatnák fel na­gyobb teljesítményeket. Nem­egyszer dlyan új gyártmányokat, ötleteket, amelyek egyszeriben nyereségessé teszik a mindaddig veszteséges vállalatot. Bejutni a gmk-ba Van pedig ennek az éremnek nem is két, de sok oldala. Ilyen az, hogy a gmk-ba nem minden­kit vesznek be; s a jobbik eset, ha a mérce az addig végzett mun­ka. Megesik az is, hogy valaki csupán azért nem dolgozhat a jobban jövedelmező műszákban, mert inam tartozik a művezető vagy a társulás szervezője baráti köréhez. Vagy azért, mert csalá­di körülményei nem .teszik lehe­tővé: el kell hozni az óvodából, az iskolából a gyereket, vonattal kell a, távoli lakóhelyre utazni reggel-esté. Megtörténik az is, hogy éppen ezek az önhibájukból kimaradtak szeretnék megmutatni, hogy mit tudnak, mennyire tanulták meg a szakmát (vagy éppen azt, hogy nem öregedtek ki belőle), csak éppen mások önös érdekei miatt nincs erre lehetőségük. Ez pedig már erősen ütközik az alapvető munkaerkölccsel, sőt a munka­társi szolidaritás elveivel is. Megkülönböztetés nélkül Annak terméSa^tesen csak örülni lehet, hogy * különböző gazdasági társulások beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Te­gyük hozzá: a kezdeti időszakra vonatkozó reményeket. Most azért kell fáradoznunk, hogy a gazdasági társulásokban ör­vendetesen tapasztalható jó mun­kamorál váljék általánossá az első műszakban is. Hogy legyen épp olyan jól szervezett a mun­ka akkor, amikor a nagyobb egy­ség, a gyár, a népgazdaság szá­mára termel az üzemrész, a mű­hely. És hogy az eközben támadt termelést segítő gondolatokra o vezetők legalább ugyanúgy fi­gyeljenek fel, mint azokra, ame­lyeket a jól dolgozó, termelékeny munkaközösségek terjesztenek elő. Kiegyenlíteni a kettőt: a gyá­ri, vállalati munkát és a munka­közösségit — minden valószínű­ség szerint ez a jövő útja. Ügy, hogy egyik se menjen a másik kárára. S hogy a kettős (vagy néhol többes) munkavállalásból minden érdekeltnek haszna le­gyen: -a kis és a nagy közösség­nek egyaránt. V. E. • A Kókai-brigád dolgozói (középen a vezetőjük). (Méhesi Éva felvétele) Építő­munkásoknál a központban Ä ,kecskeméti városközponti f ÜN1VÉR ABC mögött épülő (tízszintes lakóháznál áz ott dolgozók \nem túl népes csoportja lát­tán azt kérdezem Szabó József műveze­tőtől: — Erényien iegy Akkora építkezésen? “H /Tizennyolc kőműves négy (segédmun­kással az »emeleteken, s Kákái János mély­építő brigádja jaz udvaron. Ók dolgoznak ennél, a százegy—százhármas számú épü­letnél >— felelj a (művezető, t— Ha egy tíz­tagú kőművesbrigáddal Itöbben lennénk, az igazán jó volna! 1700-an a buszon — 1300-an a szálláson A 101—103-as jelű ház a DU- TÉP kivitelezésében épül. A vál­lalat négyezer-nyolcszáz í fizikai (kétkezi) dolgozójából 1650—1700 munkásszállító buszokkal ingázik lakóhelye és az építkezések kö­zött. Ezerháromszázán estépként a válladat szálláshelyein térnek nyugovóra, és csak hétvégeken utaznak haza a családjukhoz. Csupán a a fennmaradó egyhar- mad rész — mintegy másfél ezer ember — helybeli lakos az épít­kezéseken. Az adatok ismeretében nincs okom kétségbe vonni a vállalati művezető észrevételét: — Helyben szűkös a munkaerő- forrás. Ha az építkezés befejezé­se helybelieken múlna, az minket nagyon elkeserítene! 1985 augusztusa: akkor kell át­adniuk a házat. Teljesítik-e ézt a kötelezettségüket? A harminc kilométerről. Tísza- alpárról bejáró hattagú mélyépí­tő brigád, élén a kétszer kor- mánykitüntetést kapott Kókai Já­nossal, nem pihenteti lapátjait ezekben a napokban. A földhá­nyáson kívül betonoznak. és jár­dát is építenek; mikor melyik az előbbrevaló. Huszonöt éve dol­goznak együtt. Jóban-rosszban ki­tartanak egymás mellett. Büszkén ejnlegetik, hogy egyszerre két univerzális munkagéppel tudnak dolgozni. Holott nem akármilyen gépek ezek! Az egyik 150—200 köbméter földet ás ki egy mű­szakban, és . rakodáshoz is jól használható. A bejáró nem vándormadár! — Munka közben, majdnem léptpn-nyomon találkozunk kábe­lekkel, víz-, gáz- és villanyveze­tékekkel — pihen egy keveset Kókai János brigádvezető —. ezért jól óda kell figyelni arra, amit csinálunk. Így. nagyobb a becsületünk a vállalatnál. Az ingázókról — jórészt évek­kel ezelőtt a kétlakiság (valaki a falujában gazdálkodott, de hét­közben városba járt dolgozni) egyoldalú, az árnyoldalait túlzott mértékben kiemelő megítélése kö­vetkeztében — a közvéleményben ma is hatnak téves nézetek. A vasúti kocsikban iddogáló embe­rek és a bejárók közé gyakran egyenlőség! jelet tesznek. Ügy­mond, az jár el máshová dolgoz­ni, akinek otthon már kifelé álla szekere rúdja. Erre alaposan rá­cáfol a Kókai-brigád, amely nem tűr meg tagjai között semmire­kellőket. Egy, magáról és mun­kájáról megfeledkezett yolt bri­gádtársuknak például azért adták ki az útját, mert az igazolatlanul hiányzott. Készen lesz-e határidőre? Valakit nem aszerint ítélnek meg az építőiparban sem, hogy bejáró-e vagy se, hanem: hogy mi­ként dolgozik, képezi-e magát, al­kalmas-e a napi feladatokra? A Kókai-brigád. amely hat em­berével képes egyszerre két mun­kagéppel hatékonyan dolgozni, a mélyépítésben bizonyítja ráter­mettségét. Nem • véletlenül nőtt órabérük az elmúlt években 26— 27 forintról 41-re. S a többiek? Borbók József kőműves bri­gádját sem érheti szemrehá­nyás, A lakiteleki Kocsis Ká­roly kőműves, ; a reggel fél öt­kor kelő Szabó Sándor, a tisza- sasi Szepesi László segéd-, és az ugyanonnét, ingázó Matyi Fe­renc 'háromgyerekes szakmun­kás társaival jó egyetértésben végzi feladatait. Munkájukra szá­mít a DUTÉB a 101—103-as épü­let határidős — jövő év augusztu­sára történő — átadásánál, akár­csak a kunbaracsi segédmunkás- brigádéra, s a Helvéciáról és kör­nyékéről való lakatosokéra. Tőlük függ. rajtuk múlik, hogy költöz- -h étnek-e a lakók a házba alig több, mint egy év múlva. Kohl Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents