Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-26 / 174. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) vezetője fogadta, aki 1976, vagyis a diploma megszerzése óta dolgozik itt. A pánt első titkárát lépten-nyomon virágcsokorral, kézfogással, öleléssel köszöntötték a dolgozóik, jó egészséget, hosszú életet kívánva neki. A vendégek útja ezután a varrodába vezetett: kalauzuk Pálya Franciska részlegvezető volt, aki 33 esztendeje dolgozik a gyárban. Az itt tevékenykedő, mintegy 35—40 asszony, lány fürge kezei nyomán szabadidő- és felsőruhák, blúzok, szoknyák, pólók kerülnek le a gépekről. Munkájukat, annak eredményeit, vagyis a kész darabokat látva, s hallván, hogy az itt dolgozók valamennyien törzsgárdatagok, 45 százalékuk párttag — Kádár János így buzdította a részlegveze- tönőt: — Vigyázzon erre a jó csapatra! Besztercán Jánosné, az üzemrész Előre szocialista brigádjának vezetője arra kérte Kádár Jánost: látogatását bejegyzéssel tegye emlékezetessé a brigádnaplóban. A vendég a többi között a következőket írta a' lapokra: „Örülök, hogy alkalmam volt eljönni ide, ahol szorgalmas munkával, kiváló minőségű terméket gyártanak, olyat, amelyre a hazai fogyasztóknak és a népgazdaságnak egyaránt szüksége van”. Hasonlóan szíves szavak kerültek — Tuska Kálmánné brigád-, vezető kérésére — a láiichurkoló üzem Lenin brigádjának könyvéibe is. Ez az üzem az egyik „klasz- szikus” gyáregysége a vállalatnak, hiszen itt is az alaptevékenységgel, vagyis a szintetikus fehérneműkhöz, ruhákhoz szükséges kelmék előállításával foglalkoznak. Az itteni kalauz, Ujj Gábor művezető régi emléket elevenített fel: hajdanán a Parlamentben egy fogadáson auto- grammot kért Kádár elvtárstól kisfia számára. A kisgyerek azóta szakmunkás lett — Kádár János gratulált az apának a fiához és a fiúnak az apjához. Őszintén az örömökről, gondokról Már jócskán elmúlt dél, amikor az aktívaülés helyszínére érkeztek a vendégek. A gyár éttermében a vállalat 131 szocialista brigádja, az ezekben tevékenykedő 1566 dolgozó képviseletében •mintegy harmincán várták a Központi Bizottság első titkárát, hogy beszámolhassanak neki sikereikről, gondjaikról. Elsőként Som Lászlóné, a beszerzési osztály dolgozója * femelkedett szólásra, elmondva: a párt közelgő legfelső fóruma tiszteletére alakult, „XIII. Kongresszus” nevű komplex ifjúsági brigádjuk azzal a felhívással fordult a vállalat többi kollektívájához: csatlakozzanak a kongresszus, valamint felszabadulásunk 40. évfordulójának tiszteletére kibontakozó munkaverseny-mozgalomhoz. Ennek során mindenekelőtt jobb minőség elérésére törekednek, maradéktalanul eleget kívánnak tenni exportszerződéseiknek, 3 százalékkal növelni szeretnék belföldi szállításaikat. Egy 24 esztendővel ezelőtti találkozásra emlékeztette a vendéget Tatár Józsefné, az angyalföldi gyár igazgatója: 1960-ban járt náluk Kádár János. Akkor is voltak, ma is vannak gondok — mondotta az igazgatónő —, ám míg akkor azt kérdeztük, mikor lesz a textiliparban is szabad a szombat délután, mikor lehet majd minden nap 'húst kapni az üzletekben — addig mára általánossá vált a 40 órás munkahét, és egy-egy ABC szinte terülj-terülj asztalkámnak tűnik. Ma két téma foglalkoztatja leginkább az asszonyokat, lányokat: békében szeretnének élni, és olyan fizetést kapni, amely becsületes munkájukat megilleti, amiből meg tudják fizetni még a mostani magasabb piaci árakat is. Ágh Lajos géplakatos a textiliparban dolgozó vasasok helyzetét, főleg utánpótlásuk gondjait elemezte, mondván: érthetetlen, vajon miért „zsenáns” a fiataloknak, hogy lakatossá, maróssá legyenek. Úgy vélte, a szakközépiskoláknak az általános műveltség fejlesztésén túl többet kellene törődniük a szakmai felkészítéssel. Kecskeméti vélemény: egész ember kell Ugyancsak a fiatalok helyzetéről szólt Mráz Julianna kötőnő, mondván: a 6—7 ezer forintos átlag- fizetés ellenére is mind kevesebben vállalják a három műszakot. ■Az ifjúság legnagyobb gondjaként Macsók János, a kikészítőüzem dolgozója — akinek családjából hatan dolgoznak a vállalatnál — a lakásproblémát említette: bürokratikusnak minősítette az engedélyezési eljárást, és szóvá tette az építőanyag-ellátás visszásságait. A kecskeméti gyár immár riyug- díjas dolgozója, Farkas Lászlóné, rámutatott: a könnyűipar egyáltalában nem könnyű ipar; még a félautomata gépek is egész embert kívánnak. Nem kevesen könnyebb munkát, több pénzt keresve elvándorolnak a vállalattól, a szakmából. Módler László üzemvezető-helyettes úgy vélte: nem mindenütt használják ki azt az egészséges lendületet, amely a főiskolákról, egyetemekről kikerült fiatalok legtöbbjének sajátossága; a nem képességeikhez méretezett munkák hamar elcsüggesztik őket. Elmondta; a pesterzsébeti gyár fiatal műszakijai elhatározták, mindent elkövetnek azért, hogy gépparkjukat különösebb beruházás nélkül, saját munkával, újítással a jelenlegi szinten tartsák. — Mi, adminisztratív dolgozók, ha szükséges, lemegyünk a műhelybe varrni, szálazni — mondta Giczi Istvánná statisztikus —, emellett társadalmi munkát végzünk, és ellátjuk családunkat. Ez utóbbiban társadalmunk sokat próbál segíteni: bölcsődével, óvodával, egyéb szolgáltatásokkal, félkész ételekkel. Ám sajnos a konzervek, a mirelit-' termékek, a vegytisztítás ára emelkedett, így a sokgyerekesek, a gyermeküket egyedül nevelő nők mindinkább meggondolják, hogy költsenek-e ezekre. — Ne vegye panaszkodásnak Kádár elvtárs, amit mondok — kezdte Léber Imréné modellszerkesztő, ám a megszólított nevetve megnyugtatta: — Ügy veszem, ahogy mondja! Léberné ugyanis arról számolt be, hogy mind nehezebben tudja tartani korábbi életszínvonalát az, akinek nincs módja mellékjövedelemre szert tenni, márpedig a többgyerekes családanyák nagy részének nem jut ideje pluszmunkára, őket különösen bosszantja a mindinkább tapasztalható kapzsiság, a csúszópénzek terjedése. KÁDÁR Kiskunfélegyházi kérés a párttól — Nekünk pedig nemigen telik borravalóra, bár jövedelmünk nem rossz — ezt már Metzger Józsefné, a konfekcióüzem dolgozója mondta, hozzátéve: egyre nagyobb a még többet fizető, könnyebb munkát ajánló kisebb üzemek, szövetkezetek, kisiparosok csábítása. Juhász Józsefné, a 'kazincbarcikai gyár dolgozóinak képviseletében egyebek között a minőségi munka fontosságáról szólt. Hasonló kérdéseket feszegetett Wem er Jánosné, a pesterzsébeti gyár meósa, aki szerint jó lenne, ha nagyobb mennyiségű jó hazai szálból dolgozhatnának. Támásiné Gondi Edit, a kiskunfélegyházi gyár munkaszervezője kolléganője gondolatait mintegy kiegészítve beszámolt arról, hogy tavalyi exporttervüket éppen a budapesti gyártól kapott, jó minőségű alapanyagnak köszönhetően tudták maradéktalanul teljesíteni. — Az MSZMP közelgő XIII. kongresszusától azt várjuk — folytatta —, hogy válaszokat kapunk a társadalmunkat foglalkoztató kérdésekre. Azt kérjük a párttól, hogy továbbra is a jó célokat szolgáló, az egyszerű dolgozó által is érthető politikáját folytassa. Köpe Istvánná, a felvetőüzemrész munkatársa megfontolandónak vélte: a kötőiparban sem lenne haszontalan nyugdíjkorhatárkedvezménnyel vonzóbbá tenni a szakmát. A gyárban 33 éve dolgozó Dolgos Lászlóné kötőnő szerint a vállalat munkásai tudják, hogy a piac által igényelt természetes alapanyagokkal nagyobb a feladat, a felelősség és ezt belátva valamennyien mind odaadób- ban dolgoznak. Mi is képesek vagyunk — Ügy 10—12 évvel ezelőtt nyugalmasan éltünk — kezdte felszólalását Takács Sándor részlegvezető, mire Kádár János közbevetette: — Csak most tűnik az a korszak olyan nyugalmasnak! — Valóban — mondta Takács Sándor —, ám azóta egyre keményebbek lettek a feltételek, és arról is el kellett meditálnunk, miként tudjuk a textilipari rekonstrukció során 10—12 évvel ezelőtt megvásárolt, nyugati berendezések alkatrészeit saját1 erőből pótolni. Megoldottuk e feladatot, és az anyagi hasznon túl ennek erkölcsi sikere is van: rájöttünk, hogy mi is képesek vagyunk mindarra, amire a külföldiek. Ezek a sikerek el is gondolkoztat- nak bennünket, ugyanis mintha mostanában több gondról hallanánk. mint. örömről. Azt szeretnénk, ha többet beszélnénk az eredményekről, hiszen ezek újabb sikerek elérésére ösztönöznek. Ezt a gondolatot több felszólaló is megfogalmazta, amikor elismeréssel szóltak gazdasági előrehaladásunkról. társadalmi fejlődésünkről. S kiemelték, milyen jelentősnek tartják, hogy egy ilyen találkozón őszintén beszélhettek örömeikről, gondjaikról. Rövid szünet következett, majd Kádár János emelkedett szólásra. JÁNOS BESZÉDE — Megismerkedve önökkel, munkájukkal, először is szeretnék a nagyüzem vezetőinek, párttagságának, valamennyi dolgozójának gratulálni ahhoz a tisztes és becsületes helytálláshoz, amit az utóbbi években a legfontosabb területen, a termelésben, s emellett a társadalmi munkában tanúsítottak. Az eredményeket jelzi az a sok magas kitüntetés is, amelyet a kollektíva kapott. Persze, azt hiszem, legalább ilyen fontos, hogy azok az emberek, akik ezt a munkát elvégezték, a saját lelkiismeretükkel is összhangban lehetnek, és bátran nézhetnek a tükörbe. Kérem önöket, hogy tolmácsolják valamennyi dolgozónak *a Központi Bizottság elismerését, és az én személyes gratulációmat, üdvözletemet is/ Minden kérdés rendezhető — Kedves elvtársak! — Ezen a találkozón megosztjuk gondjainkat. Ezért én is szeretnék szólni azokról a kérdésekről, amelyekkel mi a Központi Bizottságban foglalkozunk. Ezek közül elsősorban a nemzetközi helyzetet említem, amely az utóbbi időben feszültebbé vált. Érthető tehát, hogy a mi legfőbb gondunk népünk, országunk biztonsága és békéje. — A nemzetközi helyzetben bekövetkezett feszültséget az Egyesült Államok azon köreinek tulajdonítjuk, amelyek az elmúlt években célul tűzték, hogy erőfölénybe kerüljenek. — A Varsói Szerződés országai világosan állást foglaltak: erőfölényre nem törekszenek, de az erőfölény megszerzését a szembenálló félnek sem engedik meg. Ez most a legfontosabb kérdés. — A Szovjetunió, a Varsói Szerződés valamennyi tagállama, így a Magyar Népköztársaság is azt vallja, hogy a jelenlegi helyzetben is minden kérdés rendezhető tárgyalások útján. Ehhez persze nem porhintésre, a népek félr revezetésére, hanem érdemi, valódi tárgyalásokra van szükség. A Szovjetunió, a Varsói Szerződés többi országa ilyen megbeszélésekre bármikor kész.. Érdemi választ várunk A Varsói Szerződés tagállamai az utóbbi időkben több javaslatot is előterjesztettek. Tavaly januárban nagy hangsúlyt adtak annak- a kezdeményezésüknek, hogy a Varsói Szerződés és a NATO országai kössenek olyan megállapodást, amelynek értelmében lemondanak az erő alkalmazásáról és a vele való fenyegetőzésről, s békés, gyümölcsöző kapcsolatokra törekednek. Ez a javaslat változatlanul érvényes. De ugyanígy említhetjük ,a Varsói Szerződés azon indítványát is, hogy az országok állapodjanak meg a fegyverkezési kiadások befagyasztásában, majd csökkentésében. Ez ésszerű javaslat, amelynek megvalósítása minden nép javát szolgálná. — A Szovjetunió több javaslatot ‘ tett,. így például kiemelkedő jelentőségű volt, hogy bejelentette, elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert és kezdeményezte, hogy ugyanilyen kötelezettséget vállaljon minden olyan nukleáris hatalom, amely ezt még nem tette meg. A Szovjetunió állást foglalt a vegyifegyverek betiltása mellett, s kiemelkedően fontos az a legújabb keletű indítványa, hogy szülessék megállapodás a világűr militarizálásának megtiltásáról. — A Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak javaslatai kézzelfoghatóak és konkrétak. Ha ezekre a javaslatokra érdemi választ kapunk, lehetséges a tárgyalás és a megegyezés az Egyesült Államokban esedékes elnök- választás időpontjától függetlenül is. Sajnos, ezek az érdemi válaszok még késnek. Mi várjuk ezeket, s mély meggyőződésem, hogy ezt várják más népek is, mert ez felel meg érdekeiknek. Csökkenjen a feszültség — Hazánkban a párt. a kormány, a társadalmi szervezetek nagyfokú nemzetközi aktivitást fejtenek ki. Ehhez hazánk fejlődése révén — s ebben az önök munkája is benne van — a lehetőségeink is megvannak. Magyar- ország ma bizonyos nemzetközi tekintélynek örvend. Gyakoriak nálunk a nemzetközi találkozók, tanácskozások. Mi azért dolgozunk, hogy fejlődjenek a kelet- nyugati kapcsolatok és az érdemi megbeszélések eredményeként olyan helyzet és légkör alakuljon ki a világban, amelyben létrejöhetnek a valódi nemzetközi tárgyalások és megegyezések. _ A Magyar Népköztársaság a. n emzetközi életben egyenes és tisztességes úton szerzett magának megbecsülést. Mi minden partnerünknek pontosan és világosan megmondjuk, hogy szocialista ország vagyunk, szocializmust építünk, a társadalmi fejlődés útján járunk, és folytatni alkarjuk a békés építést. Mi tehát alapvető érdekeinknél fogva a békéért harcolunk, és ebben a törekvésünkben egységesek £ vagyunk a Varsói Szerződés, a KGST többi országával, együttműködünk a béke minden hívével. Célunk, hogy a feszültség csökkenjen, és a világ alapvető problémáit tárgyalások útján oldják rpeg. Mint kommunisták, szocialista elveket valló felelős emberek, meggyőződéssel valljuk, hogy nincs az .emberiségnek más útja, mint a béke. A XIII. kongresszus előtt — A belpolitikáról is szólok néhány szót. Amit önök itt a saját kollektívájukban érzékelnek, az bizonyos értelemben az országos helyzetnek is tükre. A belpolitikai helyzet szilárd, a párt vezető szerepe érvényesül, népi államunknak tekintélye és becsülete van. Ennek tudatában és szellemében készülünk felszabadulásunk 40. évfordulójára is. Ez nagyon fontos történelmi állomás, és módofad az áttekintésre, mit csináltunk, hogyan éltünk, m^t értünk el és mit nem, mire törekszünk a jövőben. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy a jövő év tavaszára összehívja a párt XIII. kongresszusát. Ország- gyűlési és itanácsválasztások is lesznek, hiszen lejár a mandátumuk, tehát egy nagy politikai kampány előtt állunk. Milyen szellemben akarunk a kongresz- szusra készülni? — Először is az eddig végzett munkánkat és helyzetünket kritikusan, a valóságnak megfelelően akarjuk áttekinteni. Amikor azt mohdom, '^kritikus”, .akkor arra gondolok, hogy azt is meg kell állapítanunk, ami helyes, ami rendiben van, amit nem változtatni, hanem erősíteni kell. Nekünk a. kongresszuson és a választási előkészületek során is a Hazafias Népfrontba egyesült kérdésekkel, az élő problémákkal kell foglalkoznunk. Meg vagyok győződve arról, hogy a kongresz- szus legfontosabb határozatait a Hazafias Népfrontba1 egyesült társadalmi erők elfogadják. Az elmúlt hónapokban széles körű kezdeményezések bontakoztak kj a felszabadulás 40. évfordulójának tiszteletére. A dolgozók szocialista munkaverseny- f elaj áldásokat tettek, amelyeket a pártkongresszusra is kiterjesztettek. Olvashattuk a sajtóban, hogy üdvözli ezeket a kezdeményezéseket a Szákszervezetek Országos Tanácsa és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. Élve az alkalommal, a párt Központi Bizottsága nevében csatlakozom ehhez. Nagyra értékeljük, és megköszönjük azt az állásfoglalást, amely a dolgozók felajánlásaiban megnyilvánul. Meggyőződésem, hogy ez a szocialista munkaverseny valóban megtiszteli a nagy eseményeket, amelyekre készülünk, ugyanakkor a felajánlások a mindennapi kérdések megoldásában is segíteni fognak. Nemzeti összefogással — Azt várjuk, hogy a párt, egész népünk, a választás kapcsán is megerősíti majd politikánk alapvető és lényegi vonásait. Meggyőződésünk szerint politikánk elvi alapokon nyugszik, fő irányának helyességét a gyakorlat valamennyi területen igazolta. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a végrehajtás gyakran már kevésbé sikerül úgy, mint a célok meghatározása. A gyakorlatot* kell tehát megjavítanunk és közben megvizsgálni olyan döntéseket is, amelyeket mi magunk hoztunk, de a gyakorlatban nem egészen váltak be. Ezeket ki fogjuk javítani. így készülünk a kongresszusra; azzal a kötelességtudattal, amelyet népünk ügyének a becsületes szolgálata megkövetel. — Azt gondoljuk, hogy ennek a politikának a megerősítése' tovább szilárdítja majd nagy vívmányunkat: azt a társadalmi ösz- szefogást, szövetségi politikát,/ amely eddig is nagyszerű eredményeket hozott. i Azt az egységet, amelynek keretében a dolgozó osztályéit^ kommunisták és •/ pártorikívüliek az alapvető nemzeti célokban egyetértenek, olyan módon is fejleszteni kell, hogy tovább erősítjük, bővítjük rendszerünk demokratizmusát. Minél többen tudnak érdemben beleszólni az ügyek eldöntésébe a műhelyben, az üzemben, egy nagyvállalatnál, a kerületben, a fővárosban és az országban, annál nagyobb a tömegtámogatás politikánk megvalósításához. 1 — jj Magyarországon sikerült olyan nemzeti összefogást létrehozni a szocialista célok érdekében, amire a történelmünkben nem volt példa. Ennek az egységnek a munkások, a parasztok, a kommunisták, a pártonkívüliek és az egyházak egyaránt részesei. Azért is említettem külön az egyházakat, mert az is hozzátartozik a társadalmi közmegegyezéshez, hogy Magyarországon lelkiismereti szabadság van, senkit sem bántanak á meggyőződéséért, az egyházak normálisan működnek. Nagyon fontos esemény volt az idén tavasszal, hogy valamennyi magyar egyház és felekezet képviselői — saját elhatározásukból — tartottak egy értekezletet, amelynek nagyon szép nevet adtak: Felelősséggel a hazáért és az emberiségért. Megtisztelő a Lutheránus Világszövetség döntése is. hogy most először egy -szocialista országban, hazánkban tartják nagygyűlésüket. Megvalósulnak az alapcélok — Ami az- építőmunkánkat illeti: az itt elhangzott felszólalások is sok nehézségről számoltak be. Ezekről szólva nem felejtjük el, hogy az utóbbi években nagyon nehéz körülmények között jelentős eredményeket értünk el a népgazdaságban. így például az első félév eredményei az iparban, a mezőgazdaságban és más területeken is alapjában a népgazdasági terv szerint alakultak. Es ez nem kevés az adott körülmények között, t . ' _A minap reszt vettunk egy K omárom megyei aratási gépbemutatón. Láttuk, hogy az iP®r szerű kukoricatermelési rendszer szép eredményeket ér el, és a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát is jól gazdálkodik. Tapasztalhattuk, hogy — s ebbe az időjárás is besegített — javultak a kalászosok terméskilátásai. Most a szakértők a kukoricáért izgulnak, amely több . csapadekot kíván. Nekem különösein tetszett, hogy a mezőgazdasági szakemberek nem pihennek a babérjaikon, a jövőbe néznek. Az iparban is így van ez, hiszen a bemutatott gépeket is jórészt a magyar ipar állítja elő. A népgazdasági megszigorítások a mezőgazdaságra is érvényesek, de azért a technika fejlesztésével is foglalkozni kell. ' _ Népgazdaságunk első leiéve biztatóan alakult. Természetesen vannak gondjaink és nehézségeink is. Emlékeznek, a Xll. kongresszuson' nyíltan beszéltünk, és azt mondtuk: ezeknek az éveknek az első számú kérdése hogy a külföldi adósság növekedési ütefhét állítsuk meg, sőt, ha lehetséges, csökkentsük ter- heinket. Később, az ország fizetők ép0sségének fenntartása vált központi kérdéssé. Eközben minden erőnket arra kellett összpontosítani, hogy az elért élet- színvonalat megőrizzük. — Ezek az alapcélok, úgy tű- »nik, megvalósulnak, bár az idei év is nehéz. Az adósság, nem nb- vekedétt,; sőt .csekély , méttékbep, csökkent is. Itt szeretnék válaszolni arra a kérdésre, szükség volt-e ilyen mértékű eladósodásra? A magyarázat egyszerű. Először 4s 1974 óta jelentős cserearány-veszteségeket szenvedtünk. Ez azt jelenti, hogy ugyanazért az importért ma 20 százalékkal többet kell exportálnunk, j mint 10 esztendővel ezelőtt. Tény az is, hogy bizonyos kedvezőtlen nemzetközi gazdasági tendenciákat mások is, mi is csupán átmenetinek' tartottunk. Kiderült, hogy1 tartósan kell számolni^ ve- - lük. Hiba volt — s ezt is nyíltan meg kell mondani —, hogy az 1974-et követő években, jó néhány esztendőn át többet . költöttünk, mint amennyit megtermeltünk. Még az életszínvonalra is több ment el, mint amennyi tulajdonképpen rendelkezésünkre állt. Ebből következtek az adósságok. Nagy tartalékok vannak — A fizetőképesség ■ fenntartása mellett minden erőnket arra kellett összpontosítani, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük. Ez nagyon bonyolult és nehéz nemzetközi feltételek között sikerült, az életszínvonal szintjét társadalmi átlagot tekintve, bizonyos egyenetlenségekkel megtartottuk. Én azt hiszem, hogy az emberek a mindennapi pa-j naszaiik — és sokszor jogos panaszaik — mellett is érzik, tudják, hogy a jelenlegi életszínvonal olyan, amelynek; megtartásáért érdemes küzdeni. t — A mi politikánknak van egy sajátossága, amit meg kell őriznünk majd a XIII. kongresszuson is: a realitásokból indul ki, és nem vágyainkból, elképzelé- seinklből. Amikor az álmainkat valóságnak véltük, drága árat fizettünk érte. — Iparunk, mezőgazdaságunk sok tekintetben állja a nemzetközi összehasonlítást. De tudnunk kell azt is, hogy gazdaságunkban 30 százalékkal több anyag és 20 százalékkal több energia kell az egységnyi termékhez, mint a legfejlettebb tőkés országban. Ez adja föl nekünk a leckét, s ennek nemcsak a nehéz körülmények között kell éreznünk a súlyát. Nagy tartalékaink vannak a gépkihasználásban, az anyag- és energiatakarékosságban, valamint a munkaerő 'ésszerű hasznosításában? ■ — Ilyesfajta programot kell hirdetnünk, mert szocialista viszonyok között rendnek kell lenni, dolgozni kell, hogy azután még tartalmasabban' tölthessük a • szabad időt, és még .jobban élhessünk. Ehhez réndelkezünik' a szükséges eszközökkel is. Gazdaságirányítási rendszerünk működőképes, és most továbbfej' tesztjük az ésszerűség, a nagyobb demokratizmus irányába. — Nagy erőforrásunk a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés. Élni fogunk továbbra is a KGST-országok együttműködésében rejlő lehetőségekkel. Ezzel együtt a kölcsönös előnyök alapján folytatni és 1 fejleszteni akarjuk gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal és a fejlett kapitalista államokkal is. A nemzetközi forgalomban biztató perspektívája van a könnyűiparnak is. Ezek kiaknázásához persze megfelelő színvonalú árut kell termelni. Az önök üzemének egyik érdeme, hogy első osztályú árut állít elő. s ez megkönnyíti helytállásukat az egyre nagyobb konkurnencia közepette. A termelést támogatjuk — Nagyon sok, a munkával, a bérrel, az árral kapcsolatos kérdés vetődött fel, amire én természetesen nem tudok most részletesen kitérni. Ezek közül a bérek és az árak viszonyáról szólnék. Nekem az a meggyőződésem, hogy nekünk elsősorban nem a fogyasztást, hanem a termelést kell támogatni, mért csak azt lehet felosztani, amit megtermelünk. Én annak híve vagyok, hogy a bérek ott javuljanak, ott növekedjenek, ahol emögött tényleges termelés van.- Aki többet termel, az többet is keressen. Ezt a programot nem lehet öt perc alatt végrehajtani. De ezen a csapáson ’járunk, s így előre jutunk. Az a célunk, hogy a becsületesen dolgozó ember kapja meg tisztességes bérét. Az állam csak a legalapvetőbb szolgáltatásokat, közszükségleti cikkeket dotálja. Egyre inkább el kell jutnunk oda, hogy aki amit elfogyaszt, annak az értékét fizesse meg. — Nyugaton azt hallani néha, hogy mi azért boldogulunk Magyarországon, mert kapitalista módszereket alkalmazunk. így „dicsérnek” minket. Az igazságot nem mondják meg: Magyarország éppen azért boldogul, mert szocialista módszereket alkalmaz. Amikor igyekszünk megtanulni, hogy rugalmasabban és hatékonyabban dolgozzunk, akkor a szocializmus alapintézményeit, azok működését akarjuk tökéletesíteni. Szükségünk van a kisvállalkozásokra is, hogy a nagyüzemi gazdálkodást kiegészítsék, segítsék, de a nagyüzemek helyett semmiféle munkaközösség nem fogja megoldani :a, mgevá1" népgazdaság pppljtómájáj:, .Egyszóval nekünk 'az'a 'tórekvésühk, hogy a mi társadalmunk a szocializmus alapintézményeire támaszkodva boldoguljon és tanuljon meg rugalmasabban, ésszerűbben gazdálkodni. Közös feladataink — Sokat hallhattunk itt a fiatalokról ás. Általános véleményt nem mondhatunk róluk, mert különbözőek, éppúgy, mint a többi £ korosztály tagjai. Az ifjúság alapjában rendben tanul és dolgozik, bár bizonyára jobban is , lehetne tanítani. Én például gyakran szóvá teszem, hogy nem neveljük eléggé munkára a fiatalokat, pedig az emberi társadalom alapja a munka. É9 nagyon rosszul .cselekszik az a szülő, aki a világon mindent megad a gyerekének, de nem ismeri fel, hogy micsoda örömöt ad a jól elvégzett feladatért kapott dicsérő szó. A családnak is egy kicsit másként kell nevelni, az iskolában is szükség van változásra, és a fiatalok formálásába be kell . kaposolódniok az üzemeknek is. Közös feladataink ezek, amelyeknek megoldása nem holnap, hanem tíz—(húsz év múlva hozza meg gyümölcsét. — Arról is szólni kell, hogy van egy nagy vívmányunk, amelyet a hétköznapokon nem is veszünk számba: az emberek biztonságban, törvényes rendben élnek. Aki nem vétett a törvény ellen, annak nincs mitől félnie, de aki vétett, annak tartania kell a törvény szigorától. Aki a szocialista rendszer adottságaival él, az boldoguljon, de aki visszaél velük, az ne boldogulhasson. — Befejezésül arra kérem önöket, hogy dolgozzanak továbbra is az eddigi lendülettel és odaadással — most mindenekelőtt az éves terv teljesítéséért. Ennek az is nagy jelentőséget ad, hogy ezzel valójában az új ötéves terv alapjait rakjuk le. Meg kell teremtenünk annak feltételeit, hogy a következő ötéves tervünk már minden tekintetben erőteljesebb fejlődést hozzon. Ha az addig hátralévő másfél év alatt becsülettel, nagy erőfeszítéssel dolgozunk, akkor a szocialista építés újább, lendületes időszaka j kezdődhet el a VII. ötéves terv esztendeiben — fejezte be beszédét Kádár János. ♦ A program befejezéseként Kádár János a vállalat gyártmány- szerkezetét reprezentáló divatbemutatón vett részt. A vendég elismerő szavakkal nyugtázta a látottakat : a gyári tervezők és gyártmányfejlesztők munkája alapján készült, számos nagy- és • nívódíjjal kitüntetett női és gyer- ( mekruházati cikket.
