Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

A fügefalevéltől a bikiniig

Homályba veszett örökre, hogy ki volt az első^ ember, aki eltakarta meztelenségének legintimebb részét, s aki ezzel megvetette az öltözködési szokások alapjait. S az is tivk marad számunkra, hogy ki volt a legelső nő a Földön* akiben Jf ösztönösen —■ megmoccant a szépítkezési vágy. Gondolom, hogy tükör, fésű, ajakrúzs, szemöldökfesték, hajlakk és más kencefice nélkül ez meglehetősen nehéz és kezdetleges volt.

Azóta sok-sok idő telt el. Szaporodtak a ruhadarabok, a harisnyák, gallérok, bugyogók, szoknyák és rokolyák, meg a mellények, tunikák és subák. A századok alatt színesedtek, változtak az öltözködési szokások. Sokszor — így visszatekintve —\ mosolygásra késztetik az embert. Rövidre fogva: hosszú és érdekes volt az öltözködés, a divat útja, amíg az ember eljutott a fügefalevéltől — a bikiniig. S talán ezzel a kör bezárult? Ahogy a divattervezőket — és( divathóbortosokat — ismerem, aligha. V. M.

Lakodalmi öltözékek

© A magyar lakodalmi szokások tárgyi emlékeiből, viseletéiből mutat

be egy csokor- ravalót a budapesti Néprajzi Múzeum legújabb kiállítása. Láthatunk itt hatalmas, igazi sátort, amelyben jő időben az esküvői ebédet tartották; megcsodálhatjuk a telpúpozott ágyat, szobasarkot, a menyasszony kelengyéjével; valódi szekeret, amely a menyasszony kék aíapú tulipános ládáit, bútorait szállította, s a násznép szebbnél- szebb esküvői ruháit. r

vélemények:

„A divat kegyetlen úr, utadba áll, hogy ne tudd meglátni az örök értékűt.” (Renoir)

„A divat változik, hisz maga is a változás szükségletéből születik.”

(Proust)

„A szívem olyan mélyre ne jusson, hogy a divat pórázán fusson.”

(Csü Joan)

„Óvakodj attól, hogy fényűzéssel irigységet kelts. Hordj egyszerű ruhát, de a szépség róla ne -hiányozzon.” (Püthagorasz)

„Egy ruha nem ruha.” , (Sévigné)

„Vannak szép köntösbe bújtatott ostobaságok, mint ahogy vannak igen jól öltözött ostobák.” i(Chamfort)

„Ruha teszi az embert, rongy pedig a tetűt.” (Grimmelshausen)

A tervező

© Fekete bársony alkalmi ruha, a század elejéről származó csipke felhasználásával.

Bakó Ilona ruhatervezőre elsősorban az jellemző, hogy igyekszik feléleszteni a népi hagyományokat, megpróbálja Sokoldalúan és tudatosan beépíteni a régi motívumokat. Kiállításain mindenkor sikert arat egyéni elgondolásé kreációival. Így . vall önmagáról;

„Érdeklődésem egyre inkább régi sza- básfonmák és díszítések felé fordult, emlék- anyagot kutatva jártam a múzeúmok ki- állíitótermeit és raktárait. Magam ,is gyűjtöttem számos eredeti ruhadarabot. Így találtam rá a somogyi és dunántúli fehér hím- . zésekre és a szabad rajzú, sUbri- kált virágmotívumokra. Megismertem a legrégibb gyolesinge- • bet, a mellóvarrott, ráncbasze- dett ujjú szabásokat- Kollekció- .mat ezejk után a legegyszerűbb szerkezetekre építettem. Hogy a szerzett élmények tanulságát hángulati szinten is felidézhessem, meg kellett keresnem a ma kapható textíliák közül azokat a fajtákat, amelyek természetükben, megjelenésükben hasonlítanak a valamikor használt anyagokhoz. így választottam a vásznat, a kékfestőt, a fekete- festőt, flanellt; bársonyt, posztót, báránybőrt.

Kékfestő ingeimhez az anyagöt elfelejtett vidéki' műhelyek mestereivel, régi dúcok alapján készítettük. A nyargaláisos gépi hímzéstechnikát, • amelyet díszítésként ma is szívesen. alkalmazok, a szlovák, nemzetiségű nagy- tancsai aísszonyok között ismertem meg.”

É

„Öltözz, miképp erszényedtől telik. Drágán, ne torzul; gazdagon, ne ciís-án. Mert ruha jellemzi Emberét” (Shakespeare)

Divat és üzlet

A ruházati kereskedelemről ném beszélhetünk úgy, hogy ne térjünk ki a divat kérdéseire. Elvégre ez az üzlet fő mozgató; ereje. A divatirányzat befolyásolásával konjunktúra alakítható ki a ruházati iparban. Jelentős erőbevetéssel győzik meg I példádul a hölgyeket arról, hogy a legjobban a bő, „tiszta élő gyapjúból” készült ruhákban érzik majd magukat. Közönséges halandó nem is igen gondolkodik el ilyenkor azon, ;hogy e buzdítás mö-' gött az a törekvés rejtőzik, hogy minél többet adjanak el gyapjúi szövetből.

Ugyanakkor tisztában kell len; ni azzal, hogy a szálak korántsem a ruházati iparhoz, hanem éppen a ruházati és textiliDari nyersanyagok gyártóihoz vezethetők vissza. Gyakran ők támogatják anyagilag a nagy divata tervező vállalatokat, vagy saját divattervező cégeket hoznak létre. Ezt teSzä például (egyébként jó eredménnyel) a Nemzetközi Gyapjútársaság (IWC), amely a gyapjúszövetek gyártóit csoportosítja. A „-pamutakcióval” az IWC győztesen került ki a szintetikus anyagok gyártóival folytatott versenyből.

A divatot az üzlet irányítja. Ez olyan társadalmi jelenség, amely Szinte születése pillanatától végigkíséri az embert. A divaté irányzatoknak behódolva úgy érezzük, hogy lépést tartunk a haladással, a divat megajándé; koz bennünket a megújulás illúziójával. Ugyanakkor az élet bizonyos keretek közé szorítja a divatot, és irányítóinak számol; niuk kell ezzel. A nők fokozott munkába állása például arra kényszeríti a divatközpontokat, hogy ne csupán a ruházati cik; kék esztétikai értékeit vegyék figyelembe, hanem nagyobb gon; dot fordítsanak a használati szempontokra is.

Évszázadok óta Párizs a világ divatközpontja, bár újabban több versenytársa is támadt (a legru; galmasabb ilyen versenytárs Ja; pán). A híres párizsi divatterve; ző cégekben jönnek létre azok a! modellek, melyeket később a bemutatókon látni lehet. Bár e -kollekciók egyes elemeit később az iparral közvetlen kapcsol atr ban álló divattervezők is felhasználják,, mégis azt kell mon; dani, hogy a nagy bemutatók szerepe az utóbbi években hatás rozottan csökkent, főleg a kínált modellek túlságosan mesterkélt, rafinált jellegére való tekintet;

tel. Ma e bemutatók, níelyek a párizsi élet szerves részét képezik, elsősorban nagy művészeti fesztiválok.

„Hírős” viselet

© Ma már kevesen tudják — mások meg talán nehezen hiszik el —, hogy a hírős városnak és környékének egykor volt sajátos, más tájakétól eltérő népviselete. Ez a kecskeméti viseletét bemutató metszet éppen akkor készült, amikor nagy költőnk, Petőfi ebben a városban színészkedett.

© Ha még erre sem figyelnek fel?!

© Lírai lebegés, (lent)

így már csak szép vagyok?!

© Vadmacska kutyával?

© Fintor — miniben.

Farmer-dicsérő

A Pesti Színház mutatta be Ulrich Plenzdorf „Az Ifjú W. újabb szenvedései” című színművét. Az Ifjú W. a darab első részében egy kis sanzont énekel, amely Így kezdődik: Mint farmeren a folt... A sanzont követi a farmermonológ. Elmondja benne a fiatalok véleményét a farmerről.

„Mi taz, hogy farmerszerelés?

■ Miért, maguk Jfalám lel tudnák képzelni farmer \nélkül laz életet? A farmer a világ legelőke- ■ lőbb nadrágja, Iodaadnám érte a világ /összes műszálas szerelését.

Ami ia farmert illeti, laz meg legyen, igazi. Van egy icsomó Iszemét, ami csak megjátssza a két szárát. ■ . ' t | i ..i

Igazi farmer csak egy vari, az igazi tfarmervisel&k tudják, melyiket gondolom. \Ami Imég [mindig nem jelenti azt, hogy aki igazi farmert visel, mindjárt igazi farmerviselő is.

Elpusztulok, ha meglátok egy 25 éves bájgúriárt, a hájas csípőjére felzsákolt farmerben, fűzött derékkal. Hiszen iá farmer csípőnadrág, vagyis olyan cső, hogy lecsúszik a csípőről, ha nem elég szoros és a puszta súrlódás meg nem tartja. Ehhez tényleg nem megy a hájas csípő ... Csakhogy ezt már a huszonöt évesek nem értik.

Arra is gondoltam, hogy az embernek mindig 17—18 évesnek kellene maradnimert után la jön valami szakma, egyetem, kato- náék, és nincs többé jó fej. En legalábbis tizennyolcon \túl egy- gyel sem találkoztam. Talán nem értik, hogy mondom [ezt. Akkor már mindenki olyan farmert hord, ami nem áll jói neki. Az viszont megint öltári jó, ha \ a nyugdíjasok farmerben járnak, pocakkal, nadrágtartóval, ez megint oltári jó.”

Angol hóbort

RÖVIDEN

Az ókori Egyiptomban a gyapjút tisztátalannak tekintették, ' Ilyen ruhában nem léphettek be a templomba. Ugyanakkor a nagyobb ünnepek alkalmával bőrruhát viseltek. Furcsának tűnik, ma már érthetően, de igy volt: egyes ókori népeknél a lábbeli viselésének joga csak az uralkodókat és a lég« magasabb méltóságokat illette meg. ;

.. a perzsák két—háromezer .évvel ezelőtt kedvelték a derékéi, zárt, lefelé szélesedő ujjas ' köpenyt, mely alatt bő nadrágét és puhaszárú csizmát viseltek.

_ / # ly j; H

Az ókori görögök kedvelt, elterjedt öltözéke az úgynevezett khi- tón volt. -Ez két, derékmagasságig összevarrt téglalap, amelyek felső széleit a váltókon összetűzték;-vágy 1 összegombokák.

*

A középkori emberek jelképek Iránti vonzalma az önözésben is kifejezésre jutott. Például Burgundiában a nők rul©Ha hímzett rekettyeág azt jeleWfette: „Ne nyúlj hozzám!”

©

AZ egykori feudális világ méltóságteljes .öltözékének egyik jellemzője volt a csipkegallér. Ez a divat Spanyolországbél terjedt el a XVI. században. I

Az angol George Bone nemrégiben szokatlan, verseny vesztesévé vált. Eddig az ő bőrét tarkította a legtöbb tetoválás, most azonban az észak-angliai Barns- ley-ban élő vetélytárs megdöntötte Bone rekordját. Arcát és kezét- kivéve már Bone teste is színes és részben egzotikus képekkel volt tele. Utódjának azonban- kéz- és lábfejét is képek borítják. Egészen az áliáig terjed a tetoválás, több éves aprólékos munka eredményeként.

Az angliai „tetoválómúvészek. nek” soha nem volt annyi dolguk, mint most. A legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozó öregek és fiatalok keresik fel az eldugott utcák kis üzleteit, hogy testük kisebb vagy na", gyobb felületére színes képeket tetováltassanak. Akár „pokol angyala”, akár tisztes hivatalnok az illető; valamennyien hajlandók

óránként húsz fontot (560 schilling) fizetx\i azért, hogy- * életük végéig a bőrükbe, szürkéit képekkel szaladgálhassanak’. ’ ’

A kétes hírű bőrfestő művészet a legfelsőbb társadalmi kö_ rökben is népszerű. (Már VII. Edward (1841—1910) és VI. György király, II. Erzsébej;. apja is tetováltatta magát.) Híres sztárok, mint például Janis Joplin, Joan Baez vagy Jane , Fonlda is viseltek vagy viselnek színes mintákat a bőrükön.! > melyeket csak csillagászati összegekért lehet eltávolítani, és jji műtét utáni sebhely sohasem tűnik el. Tiszteletreméltó hölgyek manapság kis virágokat vagy pillangó" kát tetováltaknak a mellükre, vagy a nyakukra, vannak azonban olyan nők is, akik ruhadarabokat, vagy erotikus jeleneteket festetnek a bőrükre.

I Ili .

Vannak, akik évente többször is felkeresik a tetováló mestert, hogy bőrüknek egyre nagyobb felületét képekkel borítsák. Bőrük díszítésére vagyonokat költenek, hiszen az egész test fájdalmas dekorálása legalább 90 órát vesz igénybe, óránként húsz fontért. Emellett a szakszerűtlen tetoválás rendkívül veszélyes, a kontárok súlyos egészségi károsodást okozhatnak ügyfeleiknek.

A nem megfelelően fertőtlenített tetováló tűk egyik emberről a másikra terjeszthetik a sárgaságot, a szifiliszt. I

Összeállította: Varga Mihály