Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-22 / 171. szám
NEMZETKÖZI ZOMÁNCMŰVÉSZETI ALKOTŐTELEP KÖNYVESPOLC Visszapillantó vallomás Éppen tíz esztendeje,; hogy először '„kaput nyitott” a megyeszékhelyen a nyári zo- máneművészeti alkotótelep .! Vázlatok, félkész és kész zománcképek, festékes tégelyek, rézlemezek, színpróbák. Furcsa eszközök fölé görnyedő művészek: magyarok, szovjetek, de van közöttük olasz és német is; új és régi arcok::: Szinte tálcán kínálja magát ezen a tizedik zománcművészeti alkotótelepen (amelynek ez alkalommal is a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola ad otthont) egy érdekes riport lehetősége a tűzzománc titkairól. Csakhogy nem volt éppen zökkenőmentes, tanulságok nélküli az elmúlt egy évtized. S mert a tíz szép és kerek szám; visszapillantásra ingerel::: Pontosabban: inkább egy röpke visszapillantásra ingerlem Kátai Mihály Munkácsy- díjas festőművészt, aki nemcsak egyik „szülőatyja”,. hanem kezdettől művészeti vezetője is e kecskeméti alkotótelepnek. • Kátai Mihály : — Ciklikusnak, hullámzónak érzem a telep fejlődését, így egy évtizedre visszatekintve. A lényeg azonban, hogy életképesnek bizonyult — ellentétben több kritikus jóslatával. Sokan támadták ezt a művészeti ágat, sok elmarasztaló, kritikát kaptak nyár végi kiállításaink (esztétikai szempontból sok esetben jogosan). Ám hosszú távon ez végül is serkentőnek, hasznosnak bizonyult. Függetlenül attól, hogy a zománcművészetben rejlő lehetőségekről még ma sincs egységes vélemény a szakemberek. szakírók között. Miért? Erre a kérdésre számtalan válasz adható. Szerintem a legigazabb: mert a zománcművészet más. Van közöttünk ötvös és szobrász, festő és grafikus, ám a kemencében égetett, csillogó felületű alkotások valójában képek is meg nem is, szobrok is meg nem is: mintha egy másik világ másik kultúrája lennének... — Már az ókorban ismerték ezt a művészetet, de csak pici ékszereket készítettek zománcozással. Érzékletes példák a koronák zománcképei. Vannak, akik ma is csak így tudják elképzelni ezt a művészeti ágat., Vannak viszont, akik éppen fordítva: a gigantikus méíetű zománcképekben *—, s ezek ipari, építészeti hasznosításában — látják a jövőt. Véleményem szerint mérhetetlenül tág lehetőségeket kínál a tűzzománc. — Tíz éve még négyhetes volt a telep, ma már hathetes. Csak magyar és szovjet művészek dolgoztak itt eleinte, majd fokozatosan valóban nemzetközivé váltunk. S ez a jó. ez a nyitottság, a különböző képzőművészeti szakterületek és a különböző nemzetiségű művészek szempontjából egyaránt. Az együttlét, a tapasztalatcsere, a közös gondolkodás lehetősége, a közös élmények ... Vannak alapító tagjaink, akik minden évben újra eljönnek, mint Túri Endre, Ravasz Erzsébet, Mo- relli'Edit, Kótai József. Goór Imre, és vannak újak. Sőt, minden nyáron lehetőséget kínálunk arra, hogy úgynevezett megfigyelők — a zománcművészettel még csak Papp György. • Morelli Edit ismerkedők — is részt vegyenek az alkotótelep munkájában, belekóstolhassanak e sajátos technikájú művészetbe... — Legszebb, legcsodálatosabb - nyaram a kecskeméti alkotótelepen az első és a tavalyi volt. Mert mindkettőt tekintve a kísérleti jelleg dominált, s mindkettő autonóm képzőművészeti feladatok megoldását tűzte ki célul. A -tavalyi konvektorprogram például — a fűtőtestek művészi igényű díszítése — megmérettetett, az ipari vásáron, s igen nagy érdeklődés mutatkozott iránta. — A kereslet igen nagy a zománcművészeti alkotások iránt világszerte, ami kedvező perspektívát ígér. Én nagyon bízom a jövőben ... Nézze, épül egy új, egy más világ ezen a földön, ami stílusosan egy új, egy más képző- művészetet is feltételez. Ám ez a másság ma még kimerül abban, hogy a régi — ősi! f— képzőművészeti törvényeket , és a régi anyagokat alkalmazva próbálunk új szemlélettel, vizuálisan újat mondani. — A fővárosban élek. de a második szűkebb hazám Kecskemét. Csodálatos város, különösen egy művész vagy művészetszerető ember számára ... Talán mondanom sem kell. mennyire örültem, hogy az új Kecskeméti Galériában külön helyet kapott á tűzzománc- gyűjtemény. A X. Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep fő célja változatlanul az egy évtizede végzett zománcművészeti kísérletek továbbvitele. Az idén új program az Arccal a falu felé, ami a kiskunsági tájiba, környezetbe illeszkedő, e vidék jellegzetességeit kifejező műalkotások létrehozására. ösztönzi az alkotótelep művészeit. A megyei tanács művelődési osztálya ennek -keretében hirdette meg a tájékoztató plasztikák tervezését Bugacra, illetve a jakafoszállási Felszabadulási emlékpark térplaáztikáinak megtervezését; Így az alkofótélep résztvevőinek több tájesztétikai előadást, illetve több kirándulást szerveznek, hogy a művészek jobban megismerhessék és felhasználhassák e táj — s különösen e vidéken honos madarak — varázsában rejlő, művészi megoldásokat kínáló lehetőségeket. Emellett a megyeszékhelyen hamarosan felépülő színészház belső tereinek díszítési terve, valamint a konvektor-program továbbfejlesztése is az idei alkotótelep feladata. Augusztus ötödikén zárja kapuit, s az elmúlt esztendők hagyományaihoz híven, kiállításon mutatják, be a nyár végén az itt készült alkotásokat. Koloh Elek örvendetes, hogy Hollós József hazánkban szinte hozzáférhetetlen Egy ember élete című, forrásértékű önéletrajzából fontos fejezeteket, részeket közöl Kertész Tivadar a néhány hete megjelent Nagy idők tanúja című könyvében. Jól tette, hogy bőségesen idézett a kecskeméti származású orvos szaktanulmányaiból. Ma is érdekesek Hollós népegészségügyi felvilágosító cikkei, politikai beszédei, vitairatai; a Bács-Kiskun megyei Tanács és az immár Hollós .József Megyei Kórház és Rendelőintézet kiadásában olvasható kötetet jegyző szerző sokat idézett ezekből. Helyeselhető az is, hogy a hazájából elüldözött orvos-forradalmár levelezésére több mint két nyomdai ív terjedelmet szánt Kertész Tivadar. Csak dicséret illethetné azt, aki Hollós írásainak összegyűjtésére, kiadására vállalkozna, vagy Péter László, Vértes László, Hanti József és mások kutatásait felhasználó, tudományos igényű Hollós-életrajzot írna. Nehezen fogadható el szöveg- válogatásnak, szövegközlésnek. Figyelmes szemlélő is bajosan tudja különválasztani a közreadó — olykor önmagát ismétlő — megjegyzéseit az idézett részektől. Idézőjel helyett gyakorta csupán egy utalással jelzi: Hollós sorai, „oldalai” következnek. A kórboncnok diadala fejezetből — .például — 337 sor Hollós- szöveg, 13 Kertész Tivadaré. A tüdővész-mentesítés élharcosa című részből 18 oldal az összefüggő idézet, 7 oldal a tájékoztató kiegészítés. Eltérő szedés, tagoltabb tördelés valamivel áttekinthetőbbé tette volna a könyvet, de a hiányzó, az összegyűlt anyagot logikus rendben sorakoztató, arányosító szerkesztői, munkát alaposabb tipografizálás sem pótolná. (Ha már itt tartunk: a könyv külleme ízléses, szépek a szedéstükrök.) Ki érti: Kertész Tivadar miért adta Vámfoéryre hivatkozva művének a Nagy idők tanúja leszűkítő és sablonos címet, amikor a társadalomtudós éppen azt bizonyította: „Hollós József önéletrajzának történelmi értéket kölcsönöz az a körülmény, hogy az eseményeknek nem csupán passzív szemlélője, hanem gyakran tevékeny részese volt...” A szövégközlés szabályai 'megkövetelik az előforduló utalások megfejtését, a megnevezett személyek, események tárgyszerű, a megértest segítő ismertetését, a vonatkozó könyvészeti adatok pontos közlését. A sajnos, sokszor üres általánosítások, elnagyolt következtetések nem helyettesítik a filológiai megalapozást. Ki érti, hogy miként kerülhettek A forradalmak alatt fejezet be a Hollós utóéletét esetlegesen taglaló szakaszok, amikor a szerző 120 oldallal „hátrább” az Epilógusban szól az emlékülésekről, a centenáriumi ünnepségekről. Miért közölték Kertész Tivadar tíz (!) cikkének fotómásolatát, ha nem jutott hely Hollós egyetlen kecskeméti cikkének, a rá vonatkozó legfontosabb és legkorábbi fővárosi, kecskeméti és szegedi írásoknak? Miért nem „nyírta körül” valaki tisztességesen a másolásra szánt újságcikkeket? Ha már a megyei kórház névadójáról készült ez a kötet, miért nem hívja föl a figyelmet legalább egyetlen fénykép a szülővárosában szervezett kiállításra,. emlékülésekre? A később megjelenő bibliográfián kívül névmutató is hiányzik a sajnos, elég sok sajtóhibával, elírással — a 15. oldalon például három is akad ezekből — szeplő- zött, helyenként stiláris gyomlá- lást igénylő kötetből. Tudom, a szerzőt (az összeállítót?) sürgette az* idő, mégis célszerű lett volna, ha a kiváló orvosszakértőkön és történészen kívül Hollós József életművével foglalkozó más kutatóknak is megmutatta volna a kéziratot. Úgy méltóbb, szakszerűbb tálalásban ismerkedhetnének meg az olvasók Hollós munkásságával; a jelzett fenntartások nélkül méltathatnánk Kertész Tivadar így is hasmos, a nagyközönség számára foptos dokumentumokat feltáró, ügybuzgalommal készült, de kicsit hevenyészett, nem kellően átgondolt könyvét. Heltai Nándor PINTÉR LAJOS: Bicikliző királylányok Nyarat ígérő !b lúzban, kicsi szoknyában biciklizik az úton egy lányka, júflius látomása. Nem is vitás: a meséből magából csapta él apja, a király. Kamasz fiúk ia tereiken (körül, labdái ikergetök, nevetők. Szárnyas szoknyában, nyári blúzban ha jönnek a lányok: lassúi a labda a fűben, szusszan kicsit. Ahogy libben a szoknya, ahogy táncol a ráncon a fény, téged is oda&géz. Aki fiú, most;labdáját felejti, tágranyilt, nagy (szemekkel a lányokon, karcsú lángokoii időz. Pillanat csak a csönd, csak pille szünet, s jöhet újra a gól, a taccs, a henc, a csontzene. S pofon égzengése — mikor a játék véget ért — szétfoszlott cipőkért, nadrágokért. Alkonyi égről, és pereméről leskel a fecske, csicsereg: szépiáid látja s kinevet. WmmmmmmmmMmmmmmmmmmmMmmmmMmmm MISKOLCZI MIKLÓS Kettőt (nem) szeretni VI. A magány előszobája Gyakorlatból régen tudjuk ezt, amit mostanában a tudomány is igazol, nevezetesen, hogy a házasságban élés nem homogén állapot, vannak állomásai, fázisai, periódusai. Ezekre azonban csak azóta figyelünk önmagunkban is, amióta a házasságok minőségét nem, vagy nem elsősorban az otthon és a háztartás működése, nem a gyerek, hanem főként a párkapcsolatban érzett szexuális és érzelmi kielégülés jelzi. Igaz, napjainkban egyre köny- nyebben és gyorsabban lehet eljutni a válásig. A házasságbontásban peres felek egyre fiatalabbak, a felbontott házasságok égylharmada még öt évig sem tart. Nem hihetjük azonban, hogy a döntéseket — még ha köny- nyelműnek hatnak is —, nem előzik meg vívódások, mérlegelések. Választott informális csoportunkban sincs ez másként. Az ide tartozók társadalmi státusa, életkora, helyzetfelismerő képessége, iskolázottsága, felelősségismerete mindenképpen a döntés átgondolása felé mutat. Akkor is, ha a korábbi évtizedekben megszokottnál több válásdöntés -születik napjainkban. 'A nyolcvanas években elég szokatlan és különös azt vizsgál- gatni, hogy vajon miért maradnak fenn, miért fixálódnak (egy ideig, vagy sokáig) a rossz házasságok. A tudósok, a közvélemény, kis túlzással mondhatni, az egész világ ugyanis éppeni az ellenkezőjével, a házasságbomlások elemzésével van elfoglalva. Azért is, mivel egyes nyugati kutatók szerint lassan a házasság természetes befejeződésének kell elfogadnunk a válást. Ha a házasságbomlásnak nincs egyetlen oka (mert nincs!), akkor a fixálódott házasságok magyarázatául sem található egyetlen. Csak sokösszetevős magyarázat létezik. A sokból azonban néhány összetevő működése, változása, hatása viszonylag jól nyomon követhető. Erre a nyomkövetésre próbálok kísérletet tenni azért, hogy a házasságok és a külső kapcsolatok (egyelőre) szokatlanul gyakori szimbiózusára, együttélésére választ adhassak. Levinger szerint egy kis csoporthoz tartozásnak (a házasság is kis csoport, ha már van gyerek), három feltétele van. 1. az ember oda akar tartozni, 2. az .elfagyásnak, kilépésnek számottevő akadályai vannak, 3. a csoporton kívüliség nem (sem) nyújt megfelelő alternatívát. Ezúttal csak a kívülről jövő impulzusokat, a csoporton kívüliség esélyeit tekintsük át. Valószínűleg igaz, hogy az érzelmi és szexuális vonatkozásiban a házasságok többsége kiüresedik, legalábbis a kikacsintás szintjéig. Ez azonban még nem jelenti automatikusan, hogy a; keresett és megtalált külső kapcsolatok föl tudják vállalni, fölvállalhatják a házasságokban elkoptatott funkciók többségét, hogy tehát megfelelnek a várakozásnak. Tapasztalataim szerint inkább az ellenkezőjéről, sorozatos csa- latkozásokról, kudarcokról beszélhetünk, mivel (Színlelni boldog szeretőt c. könyvemben ■ ez£ kifejtettem) a külső kapcsolatok többsége csupán rokonszenv alapú, csupán' egyfunkciós. A fixá- lódótt házasságban élés tehát nemcsak a mai házasságok minőségének mutatója, hanem a külső kapcsolatok jelentős részének tartalmára, tartalmatlansá- gára is jellemző. Nem ritkán a totális kapcsolatra való képtelenség megbízható jelzője, a beköszöntő magány előszobája. A továbbiakban tehát nem a — mitagadás, ritka — külső szerelem házasságon belüli sorsát, hanem a lényegesen gyakrabban előforduló rokonszenv alapú külső kapcsolatnak a házasságba történő szokványos beépítési kísérteiét elemzem. Azzal a felkiáltással, hogy: a szerelem az más! Külső szerelem esetén az alábbiakban kifejtett és a házasság fenntartását célzó meggondolások nyilvánvalóan elhalványulnak. Kétségtelen, hogy a külső kapcsolatokra való külső késztetés manapság nagy és alighanem még tovább növekszik ajánlat, lehetőség és kísértés formájában. Akárha ide sorolhatom az észlelt példák vonzerejét és a szűkebb- tágabb környezet cinkosságát is. De hogy mennyire nem a bizonyosan jó megoldás lehetősége növekszik a választék növekedésével, arra a fixálódott házasságok tömege is bizonyíték. Jó megoldásokért ugyajjis szívesen, szívesebben áldoznánk föd terhes kompromisszumainkat. A növekvő ajánlatok (lehetőségek, kísértések) közül ezúttal csupán egyetlen részletre hivatkozom. Történetesen arra, hogy az utóbbi években hirtelen megnőtt az érzelmi és szexuális kapcsolatokra családi státusuknál fogva is nyitottabb felnőttek, nevezetesen az elváltak száma. Jelenleg körülbelül 250 ezer elvált nő és 150 ezer elvált férfi él hazánkban. Lényegesen több, mint akárcsak tíz éve, és sokszorosan több, mint harminc-negyven éve. Közülük sokan tudatosan .választották a garzon életformát, mások belekényszerültek - és megpróbálnák kitörni belőle. Akár így van, akár úgy — a nyilvánvaló kivételektől eltekintve —, ők készebbek, családi állapotuknál fogva legtöbbször alkalmasabbak is arra, hogy partnerré váljanak a külső kapcsolatban. Nem vagyok sanda mészáros, a kérdés újrafogalmazásával nem akarom visszalopni a régi sommás tévedést, hogy minden elvált asszony kurva. Erről szó sincs,, de arról igen, hogy az elvált nők közül nagyon sokan, kínzóan egyedül vannak szexuális vágyak idején és érzelmileg is. (A férfiak is, bár ők inkább kezdeményezhetnek anélkül, hogy ítéletet kapnának, továbbá választé- \ kuk is nagyabb, mivel lényegesen fiatalabb korosztályokban is kereshetnek partnert,' végül pedig mert esetleges sikertelenségeiket többször kompenzálják itallal.) Az egyedüllét lehet kabáthajtókára tűzött, méltósággal és büszkeséggel viselt, lehet pánikba kergető és a kettő között elképzelhető minden árnyalat. Tudom, a társtalanul élő nők közül többeknek van szigorú fogadalma, hogy nős férfival nem próbálkoznak. Legtöbbször azonban ■ ezt a fogadalmat is valamely nős férfival szerzett rossz tapasztalat élteti. Elvált és erre az életformára berendezkedett férfiak körében Viszont sokan inkább a férjes asszonyokat helyezik előnybe, akiktől úgymond kevésbé kell tartani, akik mellett az egymáshoz tartozás is, meg a szabadság is egyként megélhető. A külső kapcsolatokat elemezve arról nincsenek adataink, hogy közülük hányról mondhatnánk el a költői hasonlatot: félszárnyú. (Egy kedves, láthatóan egyedülélő olvasó nevezte így azokat a külső kapcsolatokat, amelyekben az egyik fél, gyakrabban a nő szabad, vagyis szárnyalhatnak.) Ha ilyen adatunk nincs is, sejtéseink lehetnek, hiszen az ilyen összetételű kapcsolatok elvben legalábbis könnyebben létrejönnek, márcsak a gátolts ág felére csökkenése miatt is. Olyan okokra gondolok, mint a felére csökkent konspirációs feladat, vagy a találkozások köny- riyebb megszervezése, ha a helyszínül szolgáló lakás egyik félnél, adott. (Folytatjuk) t gNagy idők tanúja”
